Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

A harminckilences dandár komisszárja Karikás Frigyes születése 75. évfordulóján Az idős munkásuk közül sokan emlékeznek rá: fé­ligmeddie gyerekek voltak még, amikor látták daliás alakját, homlokába hulló gesztem ebarna haját. Ta­lálkoztak vele a proletá­rok forradalmi akcióinak szervezése közben és ez 1919-es a honvédő háború csataterein. Mások, — a náluk fia.„labbak — az évekkel ezelőtt bemutatott magyar film, A harmincki­lences dandár alapján idé­zik fél képzeletükben a komisszár alakját, aki hatá­rozottságával. bátorságával a történelem legendás alakjává nőtt. Vannak akik írásait ismerik, A járatos ember-t, és más elbeszélé­seit, amelyekből oldalról oldalra Kiérződik, árad őszinte, nagyszerű ember­sége forradalmi szelleme, nazafias lángolása és élet­re szóló elkötelezettsége a nép iránt A porletárfor- ladalom katonája itthon, iparszervezó trösztigazgató a Szovjetunióban, agitátor, iró, az illegalitásban küzdő párt sok országban ismert egyik népszerű vezeto'e, párizsi munkások barátja, a Francia Kommunista Párt tagja, v fáradhatatlan és félelmet nem Ismerő magvar forradalmár — ez veit Karikás Frigves. Bol ossebesen, Erdélyben szüle*ett 1891 november 4-én. Ma lenne 75 eszten­dős. Még a világháború be­fejezése előtt — orosz ha­difogságból - az 1917-es moszkvai felkelés bari­kádjaira Vezetett az útja. Határtalanul büszke volt rá, hogy szuronyos puská­val a valiá i őrséget áll­hatott a Kreml kapujánál, s ott közvetlen közelről láthatta Lenint. Amikor hazatért, belevetette ma­gát a megismert forradal­mi cél megvalósításáért indított küzdelembe. A mozgalom napról napra nagyobb tömegeket raga­dott magával Karikás a Kommunisták Magyarországi Pártja ala­pító tagjai közé tartozott. A fronton személyes bá­torságával vívta ki a ma­gyar Vörös Hadsereg ka­tonáinak rajongó szerete- tét. A Tanácsköztársaság bukása ntán a kapitalista Európa rendőrségeinek ül­dözöttje lett. Kereste Becs, Berlin, Róma belügyi ha­tósága, s eközben 6 az eszme szolgálatában egyik országból a másikba ment, Vakmerő bátorsággal szer­vezte a szocialista forrada­lom osztagait. Amikor 1930 kora őszén a budapesti éhezők, a mun­kanélküliek puszta kézzel Viaskodtak a lovasrend­őrség kardlapozó rohamai- vel. amikor megmozdult Gvőr, Pécs, Borsod. Nóg- rád, a Viharsarok munkás­sága és szegényparasztsáva, Karikás Frigves Párizsban a magyar proletariátus tá­mogatására megszervezte a „Szeptember elseje-i” bi­zottságokat, tájékoztatta a francia kommunistákat a magyarországi események­ről. Később — a párt uta­sítására — illegálisan ha­zatért. Sallai Imrével, Fürst Sándorral, Kilián Györggyel dolgozott, velük együtt fogták el 1932 nya­rán. A bíróság börtönbün­tetésre ítélte 1935-ben sza­badult A munkások, kikkel le­bukásáig érintkezett Bu­dapesten és a vidéki vá­rosokban, mind csak „Vi­rág elvtársinak ismerték, s ekkor tudták meg az újságok híradásaiból, hogy társuk, bátoritójuk — akit kiragadtak közülük — az egykori híres dandárkommisz- szár, Karikás Frigyes. A börtönből szabadulva a Szovjetunióba került. Sok helyen dolgozott, s mindig eredményesen, mert nagyszerű képessé­gekkel megáldott, tehetsé­ges ember volt. A párt veteránjai tár­sai az emigrációban — amikor visszaemlékezhek ró, a jőbarátra, sose mu­lasztják el feleleveníteni kedves emlékeik között Karikás Friei nótázásait. Nem érhette meg a napot, amikor felszabadult hazája földjére léphetett volna. A küzdelmes élet megpróbál­tatásai aláásták egészségét, megrongálták szívét: 1938 március 5-én halt meg. Nevét és hősi életét né­pe csak az elmúlt évtized­ben ismerte meg igazából, amikor párttörténeti doku­mentumok részletesen is­mertették szerteágazó és nagyhatású mozgalmi te­vékenységét. kiadták szép- irodalmi műveit, és az irodalomtörténet is össze­gezte jelehtős írói, műfor­dítói tevékenységét. Az utókor a magyar szabad­ságküzdelmek egyik kie­melkedő alakját tiszteli Karikás Frigyesben. V. F. Megyei események képekben Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban november 1-én ünnepélyesen meg­nyitották az országos politikai könyvhúnapot. A megnyiíön Gombás Sándor elviárs, a megyei pártbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. A politikai könyvhónap alkalmából a megyei pártbizottság vb-férmében benső­séges ünnepségre került sor, ahol Markovics Miklós elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott köszönetét a kiváló politikai könyvié j siti knek és ad.a ót az arany és ezüst jelvényeket és könyvjutalmakat. Lovász Albert átveszi jutalmát Mar* kovics elvtárstól. A főmérnök hozott egy deszkát. Azt mondta, majd 6 megmutatja, hogyan ér­nek el tíz szekrényre Váló megtakarítást a Kisvárd &i Fa. és Bútoripari Vállalat munkásai. Mutatta á desz­kát: Importáru, még egy hajszál repedés sincs rdjta. Hozott, egy másik deszkát. Haza) anyag tele repedés­sel. Akik a főmérnök körül álltak, nevettek. — Az anyagtól sokmin­den függ — mondja Balogh István programozó, szak- szervezeti titkár — de nem minden. Az embereken van a hangsúly, Mert azért most sem dolgozunk Sem jobb, sem rosszabb anyaggal. Az emberek? Bent az irodában aZ Író­asztal mellett arról beszél­gettünk, hogy kilenc mun­kabrigád dolgozik a válla­latnál, s a szocialista brigád címért eddig még egy sem nevezett be. Ellenben a szakszervezet javaslatára va. lamennyi brigád szerződést kötött a vállalattal, hogy versenyt indítanak a kivá­ló címért. A verseny sajá­tos formája ez. A vállalat kötelezte magát, hogy anya­got, s’ezen túlmenően min­den feltételt biztosít a jobb munka végzéséhez, a brigádtagok pedig olyan kötelezvényt írtak alá, hogy normaidőn belül elkészítik az egyes termékeket, s al­kalmazzák a korszerű tech­nológiát, csökkentik a Selej. tét. minőségi munkát vé­geznek, anyag és energiata­karékosságra törekszenek. Egyszóval minden olyan dolgot vállaltak, amely le­hetővé teszi hogy idén elő­ször nyereséges legyen a vállalat, — A szerződéskötésnek már az első fél évében meg volt az eredménye. 57 ezer forintot takarítottunk meg. De ettől is lényegesebb, hogy nincs selejt, nem ér­tékesítünk leértékelt áron bútorokat. Tavasszal száz Szikrát adtunk el leértékelt áron és ez 30 ezer forintot Vitt el a nyereségből A Szikra kombinált szekrény gyártásának problémáját megoldottuk. Ma már nincs minőségileg baj a termé­kekkel. Van a szerződésnek egy olyan pontja, amely a mun­kafegyelemre Vonatközlk. Minden brigád elérheti a kiváló szintet de minden brigádtag is. Nem lesz min­denki kiváló dolgozó. Hogy miért, azt Deák Tamás sza­bász fogalmazta meg aköz- beh, míg a főmérnök a deszkabemutatót tartotta. — A mi brigádunkban is volt már egy fegyelmi. Olyan gyengébb kimenetelű. Az egyik dolgozótársunk ei. ment az ügyeit intézni, de nem jött vissza, egy^ kicsit felhajtott a garatra. Ő már nem lesz kiváló dolgozó, de azt is veszélyezteti, hogy a brigád elérje a kiváló szin­tet. Majd jö útra tereljük. Különben nem egészen úgy van az, ahogy a főmérnök elvtárs mondja, mert ha én hulladékmentesen dol­gozom, úgy forgatom a gé­pen az anyagot hogy abból a legtöbbet kihozzam, ak* kor a takarékossággal nem lehet baj. Például a szek­rények fiókelejéhez nem kaptunk megfelelő anyagot, nem sopánkodunk miatta, megcsináljuk mi. 16 ezer forintot takarítottunk meg vele. A Kisvárdai Fa- és Bú­toripari Vállalatnál lényeges változás történt, és ez való­ban nem az anyagtól, első­sorban az emberektől füg­gött A vállalat csak né­hány éves múltra tekint vissza, és ez alatt az idő alatt sok olyan dolog be­folyásolta a munkát, ami egyáltalán nem segítette az előbbrejutást. Bizonytalan volt a fejlesztés, most az emberek örömmel újságol­ják, hogy a nyáron egy mi­nisztériumi brigád Vizsgál­ta tevékenységüket s en­nek hatásaként már jövő­re komoly beruházást kap­nak. Ez biztonságot teremt. Kiváló kiképzést eredményeik eléréséért, a határőrizetben tanúsított magatartá­sukért néphadseregünk huszonhat katonájának nyújtották át a „Kiváló Határőr” ki­tüntetést. Képünkön: Nyírbátorban a parancsnok átadja a kitüntetéseket határőrök­nek, tiszthelyetteseknek és tiszteknek. Hammel J. felvételei ütötték Össze poharaikat széles jókedvükben. A fő­szolgabíró hirtelen felneve­tett: igeh hatásos ötlete van a szavazás sikere érdekében. A gondolatot tett követte, s a főszolgabíró széthajtotta a Vastag függönyt, kilépett az erkélyre. Hirtelen néma csend lett. — Igen tisztelt választó- polgárok, mélyen tisztelt Paraszt urak! — mondta a főszolgabíró az erkélyről a tömegnek. — öntsünk tiszta" vizet a pohárba, s maga a nép mondja ki a most vá­lasztandó két jelölt úr közül árra az „igen”-t, aki neki legjobban megfelel. Azok. akik GubicB Zsigmond urat óhajtják a faluba főjegyző­nek maradjanak állva, vi- szoht akik Szabó Gyulára szavaznak, guggoljanak le. A tömeg mintha vezény­szóra tette volna, egyszerre guggolt le. Nem lepődött meg ezen a főszolgabíró; nyugodtan visszalépett az er­kély mögötti szobába, tele- spriccolta poharát, s széles jókedvvel koccintott újra az urakkal, akik még mindig nem értettek a dologból semmit. De menten felra­gyogott a szemük, amikor látták kis idő múlva, mint álldogálnak fel az emberek, nyújtózkodnak, nyomkodják elzsibbadt lábaikat. Ki bír­ja negyedóránál tovább a guggolást? Mikor minden „választópolgár” kinyújtotta gémberedelt végtagját és felállt, a főszolgabíró fel- csiptette monokliját, délce­gen kilépett újra az erkély­re s meleg, ironikus szavak­kal köszönetét mondott a népnek azért a bizalomért, amiért állvamaradásukkal EGYHANGÚLAG Gubics Zsigmond urat választották meg falujuk főjegyzőjé­nek. Dénes Géza A legfőbb mégis az, hogy javult a munkaszervezés, a vállalatvezetés jobban épít az emberekre, többet törő­dik velük. Az első fél év Sikerein felbuzdulva a mun­kabrigádok a IX. pártkong- ressiuS tiszteletére kiegé­szítették vállalásukat. 800 helyett 61Ö Béke garnitúrát készítenek. Hogy miből lesz a plúsZ tíz garnitúra? — összepótoljuk a dara­bokat — mondja Gecsei Zoltán művezető — úgy pó­toljuk össze, hogy a tech­nológiától nem tértink el, jó minőségű bútort gyár­tunk, Aztán Vigyázunk min­den szegre, minden csavar­ra. A kiváló brigád címet, a kiváló dolgozó címet, a vál­lalat történetében először januárban ítélik oda. ügy tűnik, — az eredmények bizonyítják — hogy a kivá­ló címnek nem egy brigád és nem egy-két dolgozó lesz jogos tulajdonosa. Seres Ernő Apámtól hallottam: 1936- ban történt. — Közsé­gi főjegyzői választásra készült a falu, s a lakosság nagyon szerette volna, ha falujuk szülöttét, az egysze­rű parasztíiút tették volna meg a falu főjegyzőjévé, aki jó fejénél fogva segéd- jegyzői oklevelet szerzett. Ezt a fiút Szabó Gyulának hívták, s mindenki bízott benne, hogy ő majd szívből képviseli a falu ügyét. Fő­ispán uraimék viszont — instállom — Gubics Zsig- mondot, a sörgyáros fiát akarták. Ezt a Gubics Zsigmondot bent a főispáni hivatalban máris úgy kezelték, mint Választott falusi főjegyzőt. Már csak a „népszavazáson” kellett keresztülesni, ami ugyebár úgyis csak forma­ság. A választás napján több száz parasztember gyűlt össze a községháza udvarán, akik hangos jelszavakkal adlak kifejezést óhajuk­nak: „Le Gubics Zsigmond- dai, éljen Szabó Gyula, a ml főjegyzőnk!” A hátsó kapunál szétvetett lábbal, lábhoz helyezett Szuronyos puskával állt két kakastollas csendőr. A tömeg az udva­ron zúgott, morajloti Az ide nyíló erkély mögötti szobában, a függönyök mö­gött a főispán, főszolgabí­ró és egyéb előkelőségek (Ilii fjtvé4-d‘ Először nyereséggel . . . \álf ozások egy vállalatnál. mely eddig „bérelte“ az utolsó helyet

Next

/
Thumbnails
Contents