Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-23 / 276. szám
Hogyan élünk? Van egy közgazdasági fogalom, amelynek alighanem külön képesítés nélkül is, mindenki avatott ismerője, s ez: az életszínvonal. Nem űrt mindjárt azt is hozzátennünk, hogy az életszínvonal kérdéskomplex umá. r.ak korántsem elhanyagolható tényezője éppen ez a tömeges „hozzáértés”, más szóval: a mindenkit közvetlenül érintő hatás. A társadalmi közérzet, az életkorú"1 menyek alakulásának ’-■nc’ennapos és milliók áltörténő ellenőrzése olyan tényező, amellyel — a statisztikailag, tudományosan érzékelhető és nyomon követhető életszinvonalemelke. dés mellett is — messzemenően számolni kell. Mégsem szorul bizonyításra, hogy az életszínvonal egyéni-családi megítélésének látószöge nem ad mindig pontos támpontot az országos helyzet, az egész lakosságot jellemző irányzatok áttekintéséhez. Bár igaz, hogy az országos összkép az egyéni életkörülmények milliónyi mozaikjából kerekedik egésszé, azért a megbízható tájékozódáshoz érdemes olykor az átfogó tényék-adatok magaslatával nézve is megismerkedni valamennyiünk életszínvonalának Irányzataival, növekedési ütemével. Mostanában különösen kedvező „magaslati pont” adódik ehhez a széles horizontot átfogó vizsgálódáshoz. Két ötéves terv hozzávetőleges határvonalán élünk; a második ötéves tervidőszak véget ért, a harmadiknak pedig csak első esztendejében járunk. Mindez alkalmas időbeli keretet ad a múlt, illetve jövő időben fogalmazott kérdéshez: hogyan élünk? Az elmúlt öt év alatt a nemzeti jövedelem — az üj érték tehát, amelyet munkánkkal előállítottunk, s amelyből végeredményben az életszínvonal emelése is fedezhető —, jelentős ütemben: évi 4,6 százalékkal nőtt. Ez az önmagában véve nem csekély nemzeti jövedelememelkedés azonban mégis elmaradt az eredeti terv évenkénti 6,3 százalékos elö- irá.n-’zatához képest. (Hadd emii'sük meg közbevetőleg az elmaradás egy karakterisztikus okát, amely az életszínvonal alakulásával is szorosan összefügg, öt év to án a népgazdaságban ösZ- szo'en lényegében nem nőtt a foglalkoztatottak száma, ezenbelül azonban: a mezőgazdaságban jelentős volt a létszámcsökkenés — a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban pedig a növekedés. Mivel a népgazdaságban általában kiapadtak a nemzeti jövedelem úgynevezett extenzív — tehát létszám- növelésből fedezhető — forrásai; ezt a termelékenység emelkedésének, másszóval az egy főre jutó termelés bővülésének kellett volna ellensúlyoznia. Ez viszont csak mérsékelten valósult meg, s ezzel függ össze a nemzeti jövedelem viszonylag lassúbb emelkedése). Ami ftiár most közvetlenül az életszínvonal muta- tészámait illeti, kezdjük a sort a reáljövedelmek jellemzésével (ezek az adatok tartalmazzák a különböző béren kívüli ’ juttatásokat, a lakosság szociális-kulturális stb. „bevételeit”, valamint a foglalkoztatottság változásaiból eredő jövedelmeket is). Érdemes külön is vizsgálnunk társadalmunk két dolgozó osztályának jövedel mi viszonyait. A munkások, alkalmazottak egy főre jutói úgynevezett személyes rendelkezésű reáljövedelme az eredeti előirányzatnál — 16 17 százalék — némileg gyorsabban emelkedett; egészében 18,4 Százalékkal nőtt. A parasztság életviszonyait jól kifejező adatsor: a nettó pénzbevétel és a saját termésből eredő fogyasztás bővülése nagyjából a munkás-alkalmazotti népesség jövedelememelkedésével azonos: 18 százalék. Kevésbé kedvező viszont a reálbérek helyzetképe. Bár a növekedés itt is jelentős: 9 százalékos —, de kevesebb az előirányzott 13 százaléknál. (Az egy keresőre jutó reálbérről van szó, amely — köznapibban szólva — jelzi, hogy a munkabérért milyen mennyiségű áru, szolgáltatás vásárolható). Hadd zárjuk az elmúlt öt év életszínvonal-emelkedését jellemző adatsort még egy érdekes ténnyel: a lakosság egy főre jutó összes fogyasztása ugyancsak mintegy 18 százalékkal növekedett. Tekintsünk most már a bevezetőben említett „magaslati pontról” előre: hogyan alakul az immár számszerű előirányzatokban rögzített életszínvonal a harmadik ötéves terv időszakában? Ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, mindenekelőtt két alapélvre kell utalnunk — mindkettő szorosan összefügg a holnap életszínvonalával. Az egyik többé- kevésbé ismert, de azért nem árt hangsúlyozni: természetes, hogy az életszínvonal emelkedést a jövőben is a népgazdaság lehetőségei, a gazdálkodás eredményei határolják, másrészt természetes az is, hogy a — képletesen szólva — nagyobb népgazdasági „bevétel” szükségképp javuló életszínvonallal jár együtt. (Törvényerőre emelve í'gy rögzíti ezt a harmadik ötéves terv: „A fejlett szocialista gazdaság építésével együtt rendszeresen emelkedjék az életszínvonal...”) A másik fontos alapelv: a harmadik ötéves terv időszakában kezd működni az új gazdaságirányítási rendszer, amely egyszersmind az anyagi érdekeltség korszerűsítését, tehát a végzett muhka meny- nyiségéhez és minőségéhez jobban igazodó jövedelemelosztás érvényesítését is jelenti. A terv — amely elsősorban a közvetlen, bérjellegű, s kevésbé a közvetett juttatásokkal emeli az életszínvonalat —, egészében a reálbérek mintegy 9 —10 százalékos, a reáljövedelmek 14—16 százalékos növelésével számol. Emelkedik a fogyasztás színvonala — a kiskereskeaelmi forgalom mintegy 19—21 százalékkal bővül —, s ezenbeiül különösen gyors emelkedés várható a különböző tartós fogyasztási Cikkek értékesítésében. (Öt évre hozzávetőleg 800 Ezer darab hűtőszekrény, 850 ezer darab mosógép, 1 millió tv- készülék forgalomba hozatalát tervezik). Az életszínvonal emelkedésének e hozzávetőleges körvonalrajza természetesen csak a fő irányokat jelzi, s Korántsem jelenti, hogy a társadalom minden rétegének és minden családjának, keresőjének egyforma mértékben javulnak az élet. körülményei. Ez, különben, ellentmondana a munka szerinti elosztás szocialista elvének is, amely közismerten, nem azonos az egyen- lősdivel. Más kérdés viszont, hogy a következő években — természetesen a népgazdaság eredményeivel, a gazdálkodás színvonalának emelkedésével párhuzamosan —, néhány dolgozóréteg életkörülményeit célszerű az átlagosnál jobban javítani. Enyhítenünk kell elsősorban a sokgyermekes családok gondjait — ez különben az ország demográfiai mérlegének javításához, a születések számának emelkedéséhez vezető út is. Ide sorolható általában a dolgozó nők helyzetének köny- nyítése, illetve a nők munkavállalási lehetőségeinek bővítése (például olyan, számukra kedvező módszerekkel, mint a bedolgozórendszer vagy a részmunkaidejű foglalkoztatás kiterjesztése): másrészt anyagi támogatást érdemelnek azok a családok is, ahol az anya, gyermekei nevelése miatt, nem vállalhat munkát. A következő, pontosabban: a már elkezdett tervidőszak — amely a gazdaságirányítás új rendszerének nyitánya is —, a fejlődés országos számain, átfogó adatain belül a kedvezőbb családi költségvetések, enyhülő gondok terve is. T. A. Tizenegy ház története A Vígh~brigád állt a a szavát Két jólöltözött fiatal előtt — talán 16—18 évesek — gumicsizmás, viharköpenyes alacsony ember áll. — Jól van fiú, jöhettek. De nem ezzel a frizurával. Előbb megnyirat- koztok. Vigh István, munkához látott. A reggeli terepszemle után felvett két segédmunkást, S elment szálláshelyet keresni, mert estére érkeznek a többiek kerékpárral. A fürge észjárású, gyorsan cselekvő ember univerzális kőműves. Szocialista brigádvezető. Brigádja 16 tagú. ...oft éri őket a tél! A brigádvezető hajnalban még Nyíracsádon volt. Délelőtt már segédmunkásokat toborzott, a bökönyi 340 ezer forint értékű orvosi lakás és rendelő építéséhez. Plusz munka, plusz kongresszusi vállalás. Ez az építkezés már nem szerepelt a nagyhalászi ktsz éves tervében. A brigád azonban megcsinálja. Példa rá a nyíracsádi és még számos építkezés. De mi is történt Nyíracsádon? Tavasszal, sok embert ért belvízkár. Sok ház összeomlott. A ktsz tíz ház felépítését vállalta, de hiába volt pénz, nem volt anyag, így a Vigh-brigád csak szeptember 13-án vonulhatott fel az építkezéshez. Felvonulás előtt — mint mindig — Vigh István terepszemlét tartott. A brigád tagjai akkor négy helyen dolgoztak. Szakoiy- ban egy háromtantermés iskolán, Biriben, Nyíregyházán lakásépítésen, Nyír- pazonyban járdát építettek. Szakolyban tartották a brigádülést. — Nyíracsádon nagyon sürgős a munka, — számolt be a látottakról a brigádvezető. — A tíz belvízkárt szenvedett család szükséghelyeken, dohánypajtákban lakik. Ha mi A NEB MEGVIZSGÁLTA Minőség, arány, hiánycikk Javaslat: vegyék jobban Igénybe a ruházati cikkek termelésénél a helyi lehetőségeket A leszállított áru ruházati cikkek termelését, forgalmának alakulását vizsgálta 42 népi ellenőr megyénkben. Az árleszállítás alá eső cikkek leltározása, átárazása zökkenőmentesen megtörtént. Megyénk kiskereskedelme á léárazöt cikkekből öt hónap során 80 milliót forgalmazott, s a lakosság megtakarítása 12—15 millió forintra tehető. Érthető, hogy a ruházati szakma forgalma megélénkült, s az első hónapok bőséges választéka után hiány jelentkezett ágyneműből, kártolt alapanyagú gyermek és férfi konfekció árukból, orkánkabátokból. Főleg a felsőruházati cikkek szállítása akadozott. Nylonharisnya, Neva ing A megállapítás szerint a leszállított árucikkek minősége változatlan maradt, csupán néhánynál van minőségi csökkenés. Különösen a nylonharisnyák és zoknik minősége kifogásolható. Rövid használat után fej és sarokszakadás történik, gyakori a szemlesza- ladás is. Ugyancsak minőségi problémák vannak a közkedvelt Neva ingeknél is. Gallérja és kézelője hamarosan kikopik. A megyei tanács vb ipari- és kereskedelmi osztályai igyekeztek segítséget nyújtani a nagy és a kiskereskedelmi vállalatoknak abban, hogy a helyi ipar is többet termeljen a leszállított áru ruházati cikkekből. Enriek a törekvésnek azonban határt s2áb, hogy megyénkben viszonylag kevés a termelő üzem, azok is főleg a központi árualapba dolgoznák. 3000-ből csak 525 Ebből adódott, hogy például az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat az első félévi helyi árualapkeretet csupán 33,6 százalékban tudta felhasználni, mert a ktsz-ek nem vállalták a termelést. Hosszas tárgyalások után csupán a KISZÖV engedélyezett némi kapacitásfejlesztést a negyedik negyedévre, illetve 1967-re. A népi ellenőrök számos helyen találkoztak aránytalanságokkal. A fehérgyarmati fmsz ruházati boltjában magas a kartonok, flanellek és a fésűsszövetek ára. A vásárosnaményi áruházban leszállították a 211 forintos női körömcipők árát 187 forintra, azonban a Fővárosi Cipőipari Vállalatnál készült 262 forintos körömcipő ára változatlan, pedig a kétféle cipő között lényeges minőségi különbség nincs. A konyhakendők, len alapanyagú szalvéták árát 15 százalékkal mérsékelték, de az ugyanolyan anyagból készült asztalterítőkét már nem. Számos cikknél találtak ilyen szembetűnő aránytalanságokat több áruházban, boltban. Az ellátás akadozik. Néhány példa a sok közül: a nyíregyházi állami áruház háromezer 225 forintos női pulóverré adott megrendelést s ebből a nagykereskedelem csak 523-öt tudott leszállítani. Kimaradt azonban a küldeményből a legjobban keresett méret. Hasonló a helyzet a hatezer női fehérneművel is. Általában a boltok július havi megrendelését a nagykereskedelmi vállalatok csak 50 —70 százalékban tudták teljesíteni. Körültekintőbb piackutatást A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szerint alaposabb és körültekintő piac kutatással, felméréssel ele jét lehetne venni áz ellátásban bekövetkező zavaroknak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes termelőüzemek hiá nyos nyersanyagellátását sem. mely alapfeltétele a tervtelj esítésnek. Legtöbbet ezért az országos szervek tehetnek, de a megyei szakembereknek is keresni kell a jobb lehetőségeket, s a helyi iparnak is többet kell termelni a leszállított áru ruházati cikkekből. Bogár Forrás nem igyekszünk, ott éri őket a tél. Es gondoljatok arra, hogy minden családban négy-öt gyerek van, egyik-másik asszony szülés előtt áll. Teherautó érkezik Szó szót követett. Hor- nyák Antal kőműves, bri- gádveze tő-helyettes javasolta : — Az lesz á legjobb, ha a segédmunkásaink pakolnak, és már holnap átmennek Acsádra, az alapokat készíteni, mi meg befejezzük az itt még hátralévő munkákat. így született meg a szocialista brigád kongresszusi vállalása: november 7-e tiszteletére tető alá hozzák a házakat. Aztán kiderült, nem tíz, hanem 11 lakást kellene építeni. Ezt is vállaltál:. Másfél hónap egyetlen ház felépítésére is nagyon rövid idő, hát még 11 ház építésére. Mit tett a brigád? — Dolgoztunk látástól vakulásig. Hajnal négykor a falakon voltunk és csak akkor tettük le a szerszámot, amikor már az orrunk hegyéig sem láttunk. De hiába volt a megfeszített munka. A brigád majdnem kicsúszott a vállalt határidőből. Kaszás Mihály műszaki vezető ekkor kérdezte Vigh Istvántól: — Mit tudnánk még csinálni, hogy gyorsabban menjen a munka? — Ha csak azt nem, hogy vasárnap is dolgozunk, — kapta a választ. Nem dolgozott vasárnap a brigád. Nem volt rá szükség, mert november 7- én kora hajnalban a nagyhalászi ktsz dolgozóinak 80 százaléka teherautóra ült és napkeltére már az épülő házak között sargött, forgott ötvenhárom ember, vakoltak, padlástért tapasztottak. Ott volt a Vigh-bri- gád is. Igaz. hogv nem jutott számukra hely a teherautón, kerékpárra pattantak, úgy karikái' ik át Borbányáróí Nyíraesádra. aztán tan hibánk is...“ A 11 belvízkárosult háza felépült. A kétszeres szocialista brigád állta a szavát. December elsejére minden család beköltözhet új otthonába. A riporter most ietehét- né a tollat. De s brigádvezető mondott még valamit, ami idekívánkozik. — A lctsz-nél nemesek a mi brigádunk ilyen, Kormány András szocialista ácsbrigádja is de-ekasan kitett magáért. Aztán van egy hibánk is: a brigád tagjai munkaidő után valamivel több italt fogyasztanak néha. EZen szeretnénk még változtam. Seres Ernő Megie yzésefc • VP á I i n k a‘ Keddi számunkban közöltük azt a bírósági hirt, mely az ajaki „pálinka” históriájáról tudósított. Ez a páUhká — víz volt. Egy csalafinta korcsmáros öntötte tele a pálinkáshordót, hogy becsapja az ellenőröket. Hát ami ezt illeti, sikerült is, mégpedig álaoosan. Nem is egyszer, hanem kétszer. Csak a harmadik alkalommal .intett eszébe valamelyik leltározónak, hogy meg ?s kóstolja azt a „pálinkát”. Képzelhetjük, milyen arcot vághatott, mikor lenyelt egy kortyot belőle. Nem lehet tudni, kötelességük-e az ellenőröknek hogy a leltározott italokat meg is kóstolják. Ügy hallottuk) igen. Erre vall ama mord leltározó tevékenysége is, aki a sikkasztást felfedte. Lehetséges lenne az is hogy a két becsapott leltározó felületesen végezte a munkáját? Igen, ez lehetséges. Nagy munka egy italbolt árukészletének felmérése, és közben biztosan kihagyott a figyelmük. (Hogy milyen nagy munka a leltár, azt tanúsíthatják a gebinesek, akik esténk’-■t önszorgalomból végzik) De ne vádoljuk szegény leltározókat. Elégedjünk meg azzal. hogv kötelességüket teljesítették, még a kóc'o' ”atást sem felejtették ki, s valószínűleg a „pálinkás” hordó maradt a leltározás végére Másképp hamarabb érezték volna a víz ízét. Telefon Hogyan telefonál eev rászoruló nvíregyhézl? Veszi előSzőf a telefonkönyvét. Kikeresi á híváttdó számát, azután tárcsáz. Más jelentkezik. Urna tárcsáz, hátha tévedett a gép. Öe ismét az a másik jelentkezik. Ekkor a nyíregyházi előkeresi azt a papírt amit a posta a változott számokról küldött. Ha megvan, telefonálhat, ha hifi''- kérje a tudakozót. És ez így megy inár hónapok óta. Fél éve lehet, mikor a posta felelős vezetője nyilatkozott, hogy indokolt és szükséges az új teiefonkönyv kiadása. Két éve adták ki a régit, azóta bővült és korszerűsödött a posta, változott vagy 150 előfizető szárba. Legalább százzal növekedett a készüléktulajdonosok köre is. Ez — legalább — 250 szám, amit nem. vagy rosszul tartalmaz a nyugdíjazás előtt álló .Távbeszélőtíévsof.”. Akkor azt az ígéretet kaotuk, hogy íanuár elején lesz új telefonköhyv. Nem lesz. Még hozzá sem kezdtek a szerkesztéséhez, és — ismerve a nyomdai viszonyokat is — májusig nem is számíthatunk rá. Addig nem kell attól tartanunk, hogy hiányozni fog a mindennapi bosszúságunk. S ! Az egyik hír: Az IBUSZ az idén is indít silnisZökát á Bükkbe. Hurrá, kitűnően fogunk szórakozni! A másik hír: Nem lehet sítalpat kapni a nyíregyházi sportboltban. Megkérdeztük azt is, miért nincs? Csak nem attól tartanak, hogy a2 idén síe'hi tanulók közül is kitörik ketten a lábukat, mások pedig a bükki fákat fogják rongálni? A hír szerint prózai okai vannak az ügynek. Az ipar ugyanis csak drága talpakat gyárt, s azt — nehogy a sportbolt nyakán, illetve lábán maradjon — meg sem rendelték. Az akadékoskodó!: mondhatnák hogy miért nem rendeltek legalább ilyent? Vagy az ipar miért nem olyant gyárt, amitől nem fél a kereskedelem, a vevő sem sziszegve fizeti ki az árát? De nem kell ilyen drámai kérdéseket feltenni. Máris vannak biztató jelenségek. Az idén például lesz elég ródli, fából is meg fémből is. Aki sítúrára szeretne menni a Bükkbe, vigyen ródllt Bukni azzal is lehet. Kua Iáivá«
