Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

Miért szeretem az igazgatóm? Leírt kérdésként szokat­lannak tűnhet, ám élőszó­ban gyakran teszik fel az emberek baráti körben, munkatársaik között, így is, de — a nem szócskát köz­beszúrva is. Nehéz dolog első embernek lenni egy közösség élén, s nem köny- nyű a többiek, a különbö­ző irányító posztok betöl­tőinek helyzete sem: a kol­lektíva mind Igényesebben mérlegel, ahogy maga gya­rapodik erkölcsiekben, úgy növeli — bővíti követel­ményei mércéjét, körét ve­zetőivel szemben. Ha ma­ga egyet lépett előre, ve­zetőitől már kettőt kér számon, ha bizonytalanko­dik, elvárja, hogy veze­tői már határozottak legyenek; igényt tart arra, hogy meghallgassák véle­ményét, de természetesnek veszi vezetői felelősségét. Tréfa volt persze, de a malicia felhangjaival, ami­kor egyik üzemünk igaz­gatója arról panaszkodott, hogy a hagyományos kövé­rek—soványak mérkőzé­sen „úgy isten igazából ki sem kiabálhatta magát.” Mindenki tombolt és kaca­gott körülötte, neki tudnia kellett a határt. Es egy másik, látszatra ettől tel­jesen független eset: fiatal munkás szólalt fel a nagy­üzem pártértekezletén, s keserűen panaszolta, hogy bár öt éve dolgozik a gyárban, de igazgatóját másként, mint különböző gyűlések elnökségében ülve, nem látta... Valahol e két különálló szál összefonó­dik. Ez a „valahol” — azok az emberi — vezetői tulajdonságok, melyeket el­várnak, megkövetelnek mindazoktól, akiket a kö­zösség bizalma — akár közvetlenül, akár közvetve, kinevezés útján — irányító posztra állít. Közhelynek számit ma már az az igazság, hogy a vezetés: művészet! És hogy mennyire az, ezt külön tu­dományággá válása, tanul­mányok, sőt, tankönyvek bizonyítják. Több ország­ban önálló egyetemi tan­szék foglalkozik a vezetés elméletével és gyakorlatá­val, s mind nagyobb fi­gyelmet szentelnek e kér­déskörnek a munkapszi­chológiai tanulmányok, fel­mérések, vizsgálatok is. A jó vezetés döntő feltétele a — jó vezető. Ám mit je­lent e kétbetűs szócska; jó? Mi mindent kapcsol­nak ehhez azok, akik nap­ról napra vizsgáztatói, el­bírálói, megítélő! vezetőik­nek? Legyen jószívű, meg­értő; szigorú és igazságos; nagyvonalú és precíz; nyílt és diplomatikus; közvetlen és tekintélyes; szakértel­méhez kétség se férjen; hallgasson mások vélemé­nyére, de ne hagyja befo­lyásolni magát; s mindez néhány, találomra kiraga­dott példa csupán! Képte­lenség mindezeknek meg­felelni, eleget tenni? A té­nyek, napjaink valósága bi­zonyítja, hogy mind több az olyan vezető, aki meg­üti a közösség magas mér­céjét, vezetőként és em­berként lépést tartott s tart ma is a növekvő kö­vetelményekkel. „Ne mutasd magad más­nak, mint ami vagy” — így fogalmazta meg vezér­lő elvét a néhány perces, bensőséges ünnepségen a nyugdíjba vonuló „öreg harcos”, aki egyhuzamban harminchat évet töltött a gyárban, s az utolsó tizen­hetet úgy, mint igazgató. A szó nemes és igaz értelmé­ben szerették, tisztelték: szerkezeti lakatosból lett olyan irányító szakember­ré, akinek tanácsát sok­szor kérték tudományos in­tézetek, szakmai tudomá­nyos egyesületek, s aki ugyanakkor egyik legaktí­vabb tagja volt a városi pártbizottságnak is. Titok? Sajátos adottság? Igen: adottság is kell a vezetés­hez. Tehetség, rátermettség. A jól elsajátított szakmai tudás önmagában még édeskevés, s nem szűköl­ködünk olyan példákban,! hogy a képzett szakember j —• csapnivalóan rossz ve­zető! A két, igen határo­zottan megfogalmazott alapvető követelmény, a szocializmushoz való hű­ség, s a nagy szakmai fel- készültség mellé más, s nem kevésbé fontos embe­ri vonásoknak is társulnia kell. Az igazságérzetnek, a következetességnek, az igé­nyességnek önmagával és I másokkal szemben, az em­berek iránti tiszteletnek, ' a mérlegelni tudásnak; s csak ezeken belül is hány szálra bontható még mind- ; az, amit egy vezetőnek — igazgatónak, de a szak- mány vezetőnek is! — tudnia, gyakorolnia kell. Mert hiszen a mérlegelni tudás ad bátorságot ahhoz is, hogy merjen igent és nemet mondani, magabizto­san éljen jogaival, hatal­mával, amikor arra szük­ség van, ám tudja nagyon pontosan, hol az a határ, amelyen túl már a vissza­élés kezdődik. Az említett, s ezekhez hasonló emberi tulajdonsá­gok kiindulópontja csak a rátermettség, a termé­szet adta tehetség: kemény, céltudatos munkával kell — az előbb említett igaz­gató szavaival élve — „kö­nyörtelen szobrászként” le­választani magunkról mindazt, ami rossz, vissza­húzó, vagy csak — felesle­ges. Nincsenek született jó vezetők, de vannak tehet­séges, rátermett emberek, akikből kellő akarattal és felkészültséggel jó vezető lehet. Ha maguk is meg­tesznek mindent ennek ér­dekében, s ha környezetük­től megkapják a kellő se­gítséget. A kezdő mérnö­köt formálta az egyetem is, ám a döntő élményeket, hatásokat első munkahelyén kapja; a legjobb szándékú, nagy tehetségű műszaki ember is megbukhat, ha ellenszenves emberi maga­tartása miatt a közösség megtagadja tőle a támoga­tást. Igaz a szólás; kettőn áll a vásár. Es még inkább va­lós tartalmat nyer a gaz­daságirányítás új rendsze­rében, amikor a pártszer­vezet és a szakszervezet a dolgozók képviseletében döntő szerepet kap a ve­zetők kinevezésében, meg­erősítésében vagy felmen­tésében, de ugyanakkor a termelői kollektívának is az eddigiekhez mérten jó­val több, életrevalóbb tá­mogatást kell adnia a ve­zetésnek, a vezetőknek. Mert csakis így, a kölcsö­nösség teljes betartásával lehet válaszolni nyugodt lelkiismerettel a kérdésre: miért szeretem vagy nem szeretem az igazgatómat, más vezetőmet?! n. 1, Erősíteni a fszcs-bei a közős tevékenységet Országos tanácskozás néhány tapasztalata A közelmúltban Szegeden kétnapos tanácskozáson vet­tek részt azokból a me­gyékből, ahol termelőszö­vetkezeti csoportok működ­nek. A szabolcsi 20 tagú küldöttséggel a megyei párt­bizottság képviseletében Bacsu József mezőgazdasá­gi osztályvezető-helyettes utazott el, aki munkatár­sunknak az alábbiakban összegezte a tapasztalatait. — A tanácskozáson egy­öntetűen állapítottuk meg; a termelőcsoportok a szö­vetkezeti mozgalom szerves részei. Ebből következik hogy velük törődni, ügyeik­kel foglalkozni ugyanolyan rendszeresen kell. mint a termelőszövetkezetekkel. En­nek a szövetkezés! formá­nak a létezése nincs idő­höz kötve, fejlődésének útja a közös tevékenység kiszé­lesítése. A közös tevékeny­ség meghatározásánál Han­golják össze a létesítendő ágazatot, a meglévő gazdál­kodásukkal. Például: ha fej­lett állattenyésztéssel ren­delkeznek a tagok, de nincs közös állattenyésztésre le­hetőség, akkor a takarmány­termesztést és a feldolgozást ajánlatos közösen magasabb szintre emelni. Szeged kör­nyékén van olyan szövet­kezeti csoport, ahol takar­mánykeverő üzemet létesí­tettek. Fontos, hogy egy-egy közös üzemág önelszámoló legyen és a jövedelem egy részét bővített újratermelés­re fordítsák. A legtöbb szö­vetkezeti csoportban meg­találhatók a kevés és a több földű tagok. Ahol közös tevékenység nincs, a kevés földűek nem tudják munka­erejüket hasznosítani, terü­letük után a jövedelmük igen kevés. Ezért is szük­séges megszervezni a közös tevékenységet. így a kiegé­szítő jövedelmet helyben tudják megkeresni. Általános véleményként mondhatom, hogy szükség van a szövetkezeti csopor­tok egyéb tevékenységének szélesítésére. Hasonlóan a termelőszövetkezetekhez ők is részt vehessenek az álta­luk termelt termékek elő-, vagy teljes feldolgozásában, sőt szolgáltatásokat is vé­gezhessenek. Sok szó esett az alapsza­bály módosításáról. Például jelenleg az elöregedett tag nem ajánlhatja fel földjét a termelőszövetkezeti cso­portnak. Szükségessé vált a vezetők díjazásának meg­vizsgálása. Nem megoldott az idős tagok nyugdíjazásá­nak a kérdése sem. ígéretet kaptunk, hogy a jövő évben, az új mechaniz­mus kezdete előtt rendele­tek jelennek meg, amelyek­ben kitérnek a fenti problé­mákra és még egy sör egyéb kérdésre. Több termelőszö­vetkezeti csoport vezetője felvetette valamilyen együtt­működési szövetség létreho­zását. A Szeged környéki ter­melőszövetkezeti csoportok kidolgoztak egy új alapsza­bályt, amelyet a közgyűlés elé visznek és öt évre ter­veznek elfogadtatni. Mi leg­fontosabbnak tartjuk, amíg új alapszabály nem lesz, addig megyénk termelőszö­vetkezeti csoportjai tartsák meg az érvényben lévőt. Az élet által felvetődött új problémák arra irányítják a Földművelésügyi Miniszté­rium és más illetékesek fi­gyelmét, hogy országosan egy új mintaalapszabályt ké. szítsenek. Összehasonlítva a szabol­csi termelőcsoportokat a más megyebeliekkel, azt mondhatom: a nagykállói járásban lévő csoportok nteoközelítik azt a szintet, amit máshol is követendőnek tartanak. Általában azon­ban elmaradtunk az or­szágos szinttől. Más me­gyékben több a szántóföldi közös tevékenység is. A legtöbb csoportban a ka­lászosok alá közösen szánta­nak és intenzív búzát vet­nek. Sok helyen az aratást is kombáinnal végzik. Vég­ső tanulságként azt szűrtük le: nálunk is több közös te­vékenységre van szükség és lehetőség — fejezte be ta­pasztalatainak ismertetését Bacsu elvtárs. Csikós Balázs Az Angliába, NS7K ba, Svéd-, és Finnországba Irá­nyított szállítmányokat csomangolják az alniatárolóban. Foto: Hammel 3. Otthonosabb munkásszállásokat A dolgozók üzemi szociá­lis helyzetének alakulását, a munkásszállásokkal kap­csolatos problémákat vizs­gálta a .Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. A cél an­nak megállapítása volt, hogy a munkásszállások fenntartását és fejlesztését mennyiben indokolják a termelési feladatok, a válla­latok az előírt rendelke­zések alapján üzemeltetik-e azokat és megfelelő gondot fordítanak-e az egyes üzemi szociális létesítményekre? A 49 népi ellenőr 14 válla­latnál, üzemnél, intézmény­nél keresett választ ezekre a kérdésekre. Megnőtt az igény Szembetűnő, hogy a dol­gozóknak megnőtt az igé­nye. Megtörtént például a Nyíregyházi Konzervgyár építkezésénél, hogy az al­vállalkozók dolgavégezeile- nül utaztak vissza Budapest­re, mert az építőipari válla­lat nem tudott nekik megfe­lelő szállást biztosítani. Ma is megtörténik, hogy a min­den igényt kielégítő Szé­chenyi úti munkásszálláson kénytelenek elsősorban al­1NEBvizsgálat a megye 14 ipari üzemében Életéve! tanít Csak meg a a járási elsőtitkár, kocsordi pártküldöt­tek tudták, hogy az a fehér- bajuszos de még mindig délceg tartású öreg, aki ott ült az első sorban a máté­szalkai járási pártértekezle­ten nem más, mint Szalacsi Gyula, a szovjet Vörös Had­sereg egykori zászlóaljpa­rancsnoka. Tűzben, viharban járta ki a forradalom iskoláját. A szovjet Távol-Keleten esett át a tűzkeresztségen. Látta az Angara folyót Irkutszk- nál ezerötszáz internaciona­listát vezényelt Kolcsak se­rege ellen. Innen Omszkba vezényelték politikai iskolá­ra, majd Leningrádba pa­rancsnoki képzőre. Harcolt Bakuért, Ott Volt az Azer- bajdzsáni Szovjet Szocialis­ta Köztársaság megalakulá­sánál, megjárta Grúzia harctereit, s Kapitány Gyu­lával, az egyik magyar szár. mazású tábornokkal fogadta a Téli Palotában Lenin is. Szalacsi Gyula most het- venhárom éves. Kocsordon él, jól ismerik és becsülik. Hőstetteiről legendákat be­szélnek. Még ma is jól bír­ja magát. Nem régen fiatal szovjet katonák hívták meg, tartson nekik előadást Le­nin elvtársról. Lányánál keresem, ahol lakik. Cseppentő Jánosné, mikor az apja hazakerült, még ki­csi volt. — Milyen remegésben volt akkor szegény anyánk — csapja össze a kezét. — Három csendőr jött apá­mért fegyvert szegeztek rá, megvasalva vitték el. Máté­szalkán ült a börtönben. Ha vittem neki az ennivalót, a ruhám ujjába csempésztem be neki dohányt. Amikor hazakerült Csólon már ismerősként fogadták Horthy pribékjei. Hetenként kétszer kellett jelentkeznie a csendőrőrsön, nem hagy­hatta el Kocsordot. csak engedéllyel. Ekkor is Szál­káig. Megtanította a fiatalokat az Internacionaléra. Panko- tainak, a falusi szatócsnak még a szövegét is leírta. Bevitték a csendőrségre, Szalacsi Gyulát meg elhur­colták. Ha közeledett május el­seje, lakat alá tették, féltek tőle. S ez így volt a felsza­badulásig. Szalacsi Gyula, az egykori vöröskapitány megmaradt egyszerű párt­tagnak, soha semmilyen funkciója nem volt. Életé­vel tanította és tanítja ma is a fiatalokat. Kikérik ta­nácsait, elhívják az iskolá­ba, az úttörőknek. KISZ- eseknek tart előadást. *— Legnagyobb élményem a fiatal szovjet katonákkal volt. Mellettem ült a lá­nyom, ő figyelmeztetett: nézze csak apám, sírnak. Leninről, az irkutszki, ba. kui harcokról, a forrada­lomról beszélt egy magyar internacionalista a szovjet embereknek. OFK) vállalkozókat elhelyezni a munka érdekében. Megállapították, hogy a vállalatoknál általában na­gyobb arányú létszámcsök­kentés nincs. Ezt indokolja, hogy a termelés nagysága évről évre nő, mely arra készteti a vezetőket, hogy további munkások elhelye­zéséről gondoskodjanak. Növelni kell a munkásszál­lások befogadóképességét bővítéssel és más hasonló módon. Természetesen mindez komoly terhet ró a vállalatokra. Például a megyei építőipari vállalat­nál az első fél évben egy fő­re 1644 forint volt a mun­kásszálló hozzájárulási költsége. A bérelt, vagy a felvonu­lási épületekben kialakított munkásszállásokon a mini­mális feltételeket — fek­vőhely, ágynemű, fűtés, vi­lágítás — biztosítják, de hiányoznak azok a feltéte­lek, melyek a kulturált életkörülmények nélkü­lözhetetlen kellékei. Sok helyen nincs folyóvíz, de olykor még az ivóvízellá­tás is gondot okoz. Megtör­ténik nem egy, a közlekedé­si lehetőségektől távoleső szállásokon, hogy nem tudnak a munkásoknak meleg ételt biztosítani, csupán konzervet. Jó és rossz Ny rmadán Megállapította a vizsgálat, hogy a nem építőipari vál­lalatoknál lehetőség van a munkásszálláson lakók lét­számának csökkentésére. Eh­hez természetesen meg kell oldani a munkások szállítá­sának problémáját. Jó ered­ményt ért el ilyen tekintet­ben a Nyí’-madai Állami Gazdaság, ahol egy autóbusz- szal és négy teherkocsival szállítják a dolgozókat. Jö­vőre újabb busz beállítását tervezik. Az építőiparban, ahol erre sokkal kisebb a lehetőség, a munkásszállá­sok fenntartása, fejleszté­se mutatkozik célszerűnek. Az Építésügyi Minisztéri­um lehetővé tette, hogy Nyí- egyházán a Széchenyi utcán korszerű, minden igényt kielégítő munkásszállás épüljön. Sőt, a vállalat további feladatai indokolt­tá teszik, hogy ezt a szállót még tovább bővítsék. A térítési díjak megálla­pítása általában a2 előírá­soknak megfelelően történik. Alig néhány olyan személyt talált a vizsgálat, akik nem a besorolásuknak megfelelő összegeket fizettek. Azóta ezeket a hiányosságokat már megszüntették. Minden te­kintetben végrehajtották az utasítást a kisvárdai járás­ban lévő Betonútépi,ó Vállalatnál. A gépállomá­soknál már nem ilyen ked­vező a helyzet. Megállapította a vizsgálat, hogy több vállalat gondosko­dik a kulturális igények kezdeti kielégítéséről, de annak fenntartásáról már nem. A Nyírmadai Állami Gazdaság munkásszállásán van egy televízió, három rá­dió, de mint a dolgozók el­mondták, több, mint három hónapja üzemképtelenek. Klubszoba van, de nincs könyvtár, társasjáték, stb. A Tiszaszalkai Gépjavító Ál­lomáson a televízió az ebédlőben van. melyet este bezárnak. így a munkások nem tudják nézni. A fehérgyarmati példa Az általános tapasztalat, hogy a dolgozók jelentős ré­sze elégedett a munkásszál­lókkal, ezért a vállalatokat munkahelyről munkahelyre követik, ha azt a szükség megkívánja. A Népi Ellen­őrzési Bizottság javasolta az érintett szerveknek, hogy az egyes építkezéseknél az átadásig magában az épüle­tekben alakítson ki mun­kásszállót. Szép példa er­re a fehérgyarmati kórház építkezése, ahol az orvosi lakásokban laktak az épí­tők, amíg a kórházat ké­szítették. De van erre példa az ország más részéből is. Ajánlatos lenne, hogy a szállóbizottság és a fegyelmi bizottság még hathatósabb munkát végezne, hogy a dolgozók valóban otthon érezzék magukat. Bogár FereiK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents