Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

MOSZKVA: A Szovjetunióban pénte­ken Föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz—129 jel­zésű mesterséges holdat. A szputnyik segítségével' foly­tatják a TASZSZ által 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási programot. A Kozmosz—129. rátért pályájára. A szputnyik be­rendezése kifogásl'alanul mű­ködik. A földi koordinációs számítóközpontban fe'jlol- gozzák a beérkező adatokat. ; SAIGON: A dél-vietnami szabadság- harcosok péntekre virradó éjjel tüzérségi támadást in­téztek a Saigontól 150 kilo­méternyire délnyugatra fek­vő Soc Trang repülőtér ellen. A támadás a repülőtéren tar­tózkodó helikopterek és meg­figyelő repülőgépek között jelentős károkat okozott. A gerillák csütörtökön a demi- litarizáít övezettől néhány kilométernyire délre lelőtték az amerikai hadsereg egy helikopterét. A pilóta meg­menekült. TOKIÓ: A japán főváros központi utcáin pénteken mintegy 200 japán szocialista parlamenti képviselő tüntetett. A tünte­tőkhöz a városi törvényható­sági testület szocialista tagjai is csatlakoztak. A felvonulók, akiknek élén a Japán Szo­cialista Párt elnöke, Szaszaki haladt, tiltakoztak a vietna­mi háború ellen és követel­ték az amerikai agressziót támogató Szato-kormány le­mondását. ATHÉN: Schröder nyugatnémet kül­ügyminiszter pénteken há­romnapos hivatalos látoga­tásra Athénba érkezett, ahol tárgyalásokat folytat majd Sztefanopulosz miniszterel­nökkel és Tumbasz külügy­miniszterrel. PÁRIZS: A Le Monde pénteki szá­ma Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök franciaorszá­gi látogatását méltatva, hangsúlyozza, most fordult j elő először, hogy Párizsban hivatalosan fogadtak bolgár miniszterelnököt. A tárgya­lások főleg a kétoldali kap-, csőlátókra vonatkoznak. Szovfet­tárpalássk Moszkva (MTI): A Kremlben pénteken folytatódtak a szovjet—len­gyel tárgyalások. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszef Koszigin, Mihail lengyel a Kremlben i Szuszlov, Jurij Androppv, és mások, lengyel részről Wladyslaiv Gomulka, Jozef ■ Cyrankiewicz és a lengyel! párt- és kormányküldöttség többi tagjai vettek részt a tárgy alásokon­Walter Ulbricht u két Németország viszonyáról Bonn, (MTI): A Neue Ituhrzeitung pén­teken első oldalának élén beszélgetést közöl Walter Ulbrichttal. A lap szerint Ulbricht hajlandó egyNDK- minisztert Bonnba küldeni tárgyalásra; ennek nem elő­feltétele az NDK de iure elismerése, de facto azon­ban az elismerést adott ténynek kell venni; Ulb­richt kijelentette, hogy a leszerelés, az atomfegyve­rekről történő lemondás és a jelenlegi európai határok elismerése fontosabb, mint a két német állam közötti gazdasági közösség létesíté­se. Ulbricht anélkül,- hogy Wehner javaslatait említette volna a lap szerint kijelen­tette, hogy a gazdasági kö­zösség létesítése a két Né­metország között olyan kér­dés, amelyről először az NSZK kormányának kell nyilatkoznia. Mi — mondta — készek vagyunk a tár­gyalásra a két német állam között. Nem támasztunk feltételeket. Mindenesetre azoknak kell egymással be­szélgetniük, akik hatalmon vannak, mert enélkül nem lehet konkrét eredményeket elérni. Walter Ulbricht elutasí­totta azt a gondolatot hogy csupán technikai bizottsá­gok tárgyaljanak. A német soískérdésekről — mondta — nem dönthetnek telefon- kezlők és postatisztviselők. Ez a kormányok dolga. Az államtitkárok előzőleg meg­egyezhetnének a napirend­ről. Ha egy minisztert kül­dünk Bonnba — fűzte hoz­zá — őt miniszterként kell kezelni. Megbukott a holland kormány Hága (MTI): Egész éjszaka tartó vita után, pénteken hajnalban az elsóházban leszavazták a holland kormányt, amelyet 15 hónapon át, három koalíci­ós partner élén, Joseph Cals vezetett. Előzőleg az egyik koalíci­ós párt, a katolikus néppárt, — ennek tagja a minisz­terelnök is — határozati ja­vaslatot terjesztett be, amelyben leszögezte, hogy az infláció meggátlására és a kiadások csökkentésére tett kormányintézkedések nem kielégítőek- A javaslat­ban aggodalmát fejezte ki az ország pénzügyi, szociális és gazdasági helyzete miatt. A miniszterelnök még a szavazás előtt bejelentette, hogy azt bizalminak tekinti, s elfogadása esetén kormánya „levonja a szükséges követ­keztetéseket”. A javaslatot az alsóház a hajnali órák­ban 75 szavazattal 62 ellené­ben megszavazta. Az AP hírügynökség sze­rint lehetséges, hogy a kor­mányválság új választások kiírásához vezet. Indonéziai helyzet Mint az AFP jelenti, Na- sution tábornok, az ideigle­nes népi tanácskozó kong­resszus elnöke pénteken kato­natisztek előtt mondott be­szédében kijelentette, hogy felbomlott az „elnök, a fegy- res erők és a nép egysége, mért már nem felel meg a való helyzetnek”. Hangoztatta, hogy immár nincs'Tsíftalma a „forrada­lom nagy vezére” címnek, ezért érvényteleníteni kell. A Reuter az Indonéz Nemzeti Párt lapjának, a Suluh Marhaennek bejelen­tését ismerteti. A lap szerint a nemzeti párt diákszerve­zete elhatárolta magát a szélsőjobboldali diákcso. portoktól. Kelet-Jáván egy­millió nemzeti párti diák gyűlt össze és kész arra, hogy meginduljon Djakarta ellen­Egy hét a világpolitikában ifi* Vietnam békéje és a nemzetközi diplomácia IIP A „szocialista országok hete44 Párizsban ills Wehner politikai bosszúja <|0 A szocialista országok aktivitása a béke biztosítására Gromiko látogatása Wa­shingtonban és az ENSZ- közgyúlés általános politikai vitájának idején a New Yorkban időző külügymi­niszterek megbeszéléssoroza­ta az amerikai kontinens nagyvárosaira irányította a világ figyelmét ezen a héten. De a vietnami eszkaláció, az amerikai agresszió lépcsőze­tes kiterjesztése lehűtötte azok reményeit, akik úgy vélték, talán elmozdul a vietnami béke ügye a holt­pontról. Nem ez történt. Igaz, Johnson elnök han­goztatta egy sajtókonferen­ciáján az Egyesült Államok állítólagos „békés szándé­kait,” de ezek után a Penta­gon újabb amerikai egysége­ket tétetett partra Üél-Viet­nam ban, 325 000 fölé emelve ezzel az ott bevetett kato­náinak létszámát, McNama­ra amerikai hadügyminiszter pedig nem is titkolta, hogy dél-vietnami látogatásának célja egy nagyobb hadműve­let előkészületeinek tanul­mányozása volt. Mi több: nem zárta ki a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni „szondázó- hadművele­tek” lehetőségét sem... Nem túlzás azt állítani, hogy ilyen körülmények kö­zött rendkívüli jelentősége volt Gromiko találkozásának az Egyesült Államok elnöké­vel. A szovjet külügyminisz­ternek módjában volt kifej­teni hazája és a többi szo­cialista ország álláspontját az amerikai agresszióról, az annak kiterjesztése nyomán előállható újabb, fokozottabb veszélyekről. Sem a Johnson—Gromiko megbeszélésről, amely majd­nem két óráig tartott, sem az azt követő Gromiko— Rusk találkozásról, amelyre az amerikai külügyminiszté­riumban adott vacsorán nyílt alkalom, nem nyilatkoztak a részvevők és szóvivők. Csak a témák ismeretesek: szóba került Vietnam, a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdé­se, az atomfegyverek továb­bi elterjedésének megakadá­lyozása. Vietnam helyzete az ENSZ- közgyűlés politikai vitájának is egyik fő témája volt, bár a világszervezet nem lehet illetékes a cselekvésre a vi­etnami válságban. Bármilyen határozat a „róluk-nélkülük” döntés jellegzetes példája lenne, hiszen a legjobban érdekelt országok nem tagjai az ENSZ-nek. Figyelemre méltó azonban, hogy az ENSZ világfórum jellegét majd minden felszólaló arra használta fel, hogy hangot adjon nyugtalanságának a vietnami helyzet miatt. Sok szónok elítélte az amerikai imperializmus bűnös és ve­szélyes agresszivitását, nép- írtó hadjáratát a vietnami nép ellen. Párizs az össz-európai együttműködést célzó kezde­ményezésnek, tárgyalásoknak adott teret ezen a héten. Hí­ven De Gaulle tábornok kül­politikái vonalához, amely minden európai állammal igyekszik a közeledés lehe­tőségeit megteremteni, e > k* ben a napokban valóságos „szocialista országok hete” volt a francia fővárosban. Ott járt Todor Zsivkov bol­gár miniszterelnök és tár- gyal*st folytatott De Gaulle tábornokkal, Pompidou mi­niszterelnökkel az európai biztonság és az európai együttműködés kérdéseiről, ‘ — Peyrefitte miniszter moszkvai tárgyalásai nyomán Párizsban nagyszabású szov­jet—francia tudományos és űrkutatási közös programot jelentettek be, — a francia állami autógyár, a Rendült nagy jelentőségű megállapo­dásokat kötött Bulgáriával és a Szovjetunióval... A francia politikának ez az irányvonala nyilván hatással van Bonnra is, amelynek ve­zető köreiben a jelek szerint egyes politikusok már felis­merik, hogy a Hallstein- doktrina merevsége, az NSZK elzárkózása a szocia­lista országokkal való kap­csolatok felvétele és az NDK-val való viszonyának normalizálása elől, mind több kárt okoz magának a nyugatnémet államnak is. Ezért robbanhatott a „poli­tikai bomba”: Herbert Weh­ner, a nyugatnémet szociál­demokraták egyik tekinté­lyes vezetője a hét elején egy rádióinterjúban olyan elgon­dolásokat ismertetett, ame­lyek mind saját pártjának külpolitikai vonalától, mind a bonni állam gyakorlatától és elméletétől eltérnek. Weh­ner már nem tartotta lehe­tetlennek, hogy egy szép na­pon gazdasági közösséget al­kosson az NDK és az NSZK, s perspektívában elképzelhe- tőként szólt a két német ál­lam államszövetségéről is. A bonni korrpánypárt, a CDU, felháborodottan utasí­totta vissza Wehner elképze­léseit. Az a tény azonban, hogy ilyen elgondolások el­hangzanak, önmagában is beszédes: a bonni államban és annak határain túl is só­kan a nyugatnémet politika " változásának előjeleként üd­vözölték. A héten folytatódott a szo­cialista országok párt- és kormányvezetőinek kétolda­lú tanácskozássorozata. Nagy jelentősége volt a lengyel ve­zetők: Gomulka és Cyran- kiéwicz moszkvai megbeszé­léseinek is. E találkozások hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialista országok síkra szánjanak a mai nemzetközi helyzetben elengedhetetlenül szükséges akcióegység mel­lett és összehangolják a har­coló vietnami népnek nyúj­tandó segítség módjait. A szocialista országok diplomá­ciája a két vagy a i többolda­lú tárgyalások minden lehe­tőségét felhasználja a megol­dásra váró súlyos nemzetközi problémák megvitatására, a béke biztosítására. (P) Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülése New York, (MTI): A közgyűlés péntek dél­előtti ülésén felszólalt Ma- nescu, román külügyminisz­ter. s leszögezte, hogy az Egyesült Államokat súlyos felelősség terheli a világ népei előtt a vietnami nép ellen indított agresszív há­borújáért. A román kor­mány és a román nép ha­tározottan elítéli ezt az agressziót, az Egyesült Ál­lamok háborúját, amely a délkelet-ázsiai térség és az egész világ békéjét fenye­geti. A világ népei gyakorlati lépéseket várnak, az Egye­sült Államoktól amelyek valóban a béke helyreállí­tására irányulnak. A román külügyminiszter elsőrendű fontosságúnak minősítette a VDK elleni bombatámadások azonnali, feltétel nélküli és végleges megszüntetését. Egyéb kérdésekről szólva a román külügyminiszter sürgette a közgyűlést a Kí­nai Népköztársaság törvé­nyes ENSZ-jogainak hely­reállítására és állast fog­lalt a Német Demokratikus Köztársaság, illetve a két német állam ENSZ-tagsága mellett. Molnár Géza: Jíaumák éti U&éuk 29, Majd összeesett a rémü­lettől: ezeket elvitték. Újra vissza Kollárhoz. Ott tudta meg. hogy Bordás Franci közben felfedezte Szitás lebukását. Ment hoz­zájuk, észrevette, hogy a házat figyelik, s azonnal riasztotta a csoportot. Tövisből semmit sem tud­tak kiszedni. Szitás az utolsó pillanatig reménykedett, hogy a Há- mos-csoport kiszabadítja őket Azt is elképzelte, hogy nagy szovjet támadás indul és elsöpri ezt a g^ülevész bandát. Fantáziáit, ha vége lesz a háborúnak, meleg országokban fog utazgatni, fehér hajóval kék vízen. Nagy, homokos strandokat látott, szelekben ringó pál­mafákat s fehértajtékos hullámokat, amelyek szün­telenül gördülnek a partra. A langy tengervízben fog úszkálni, vagy nyugágyban heverni a teraszon, s egész nap issza a jeges limonádét. És akkor majd a napernyő alatt elmeséli a fiainak, milyen volt az, amikor ap­juk a tábori csendőrök karmai között szenvedett, s az anyjuk mellét cigarettá­val égették. A csendőrök nem tudtak több eredményt elérni, az ügyet átadták a Számonké- rő Szék különítményének. Budapest körül bezárult az ostromgyűrű, a városra szü­net nélkül csaptak a légi­támadások, zuhogtak a be- lövéSek, lehetetlen volt a nyomozást folytatni. Az el­lenőrzést, igazoltatásokat, rajtaütéseket, razziákat megsokszorozták. A Kala­pács akció meghiúsult, megszakadt a kapcsolat a szovjet parancsnoksággal. A Hámos-csoport szétszóró­dott, már csak elszigetelt, egyéni akciókat tudott vég­rehajtani. Bodolait, Szitást és Szitás­áét agyonlőtték; Tövis a kivégzés előtti nap a nyo­mozók kézéi között halt meg. Mind a négy holttes­tet a városháza előtt a Kos­suth szobor tövébe dobták (Kisregény) közszemlére. Nyakukba dróttal táblát kötöttek: „így járnak a hazaárulók!” Negyedik nap az öreg Szitás engedélyt kapott a temetés­re. Kiskocsin hazahúzta a halottakat, zsákbacsavarva az udvaron közös sírba föl­delte el őket. A környék lakói minden­nap telehordták a sírt ne­héz, fehér téli krizantémok. kaL ★ Az éjjel friss porhó esett, gyenge fagy ült a városon, a hó reggelre is megmaradt. Szép téli kép fogadta az embereket, lágy szürke ég, fehér tetők és fehér utak, fehérrel kontúrozott fekete fák. Laci az ajtó előtt állt, Linda néni udvarán, nagyo. kát lélegzett a hószagú, tiszta levegőből. Az utolsó két napot itt töltötte, civil­ben, a régi hadiüzemi kár­tyákkal. Előtte romos ház­ban húzódtak meg hármas­ban, Bordás Francival és Kertész Sanyóval. Ö éppen az utcára akart lépni, ami­kor látta, hogy autóbusz áll meg az utca végében, s csendőrök ugrálnak le róla. A környék annyira le volt bombázva, hogy mind­hármuknak sikerült a be­kerítés elől meglógni. Ács Kristófékhoz ment, ké­sőbb Magdával Linda né­nihez, a régi rejtekhelyre. Ez a két nap ijesztően nehezen telt. Néhány ház­zal arrébb, a sarokra von­tattak egy ágyút, a tüzé­rek buzgalommal dolgoztak, egy-egy lövés úgy hatott, mintha ököllel csaptak vol­na az ember fülére. Hogy lehet ezt megszokni? — tűnődött Laci. — Minden tüzér a háború végére meg- süketül. mint Jóska bácsi, a nagybátyja, aki 32-es mozsaraknál szolgált, s az­tán, ha köszöntek neki az utcáról, miközben a kert­ben dolgozott, jókedvűen visszakiabált: „Csak így maradjon! Még ezzel ki­húzzuk karácsonyig!” Az ablaktáblák csöröm­pöltek a dördülésektől, vá­laszként orosz gránátok hullottak a környékre. Le­hetett hallani, amint lassan, vonítva közeledtek, aztán a detonáció s a megköny- nyebbülés: ez se ide jött. Ma hajnalban aknák zu­hogtak a városra. Nagyon magasról, meredeken jöt­tek, hosszan zizegtek s té­pő-recsegö hangon robban­tak. Ezek már nagyobb károkat nem csináltak, el­vittek egy fél háztetőt, szétvágtak egy küszöböt, benyomtak egy ajtót, em­ber nem sérült tőlük, min­denki az óvóhelyen la­pult. — Kivéve az olyan árva fickókat, mint Laci is, akik egy-egy sufniban, padláson mosókonyhában gubbasztottak s azt mon­dogatták magukban ugyan miért pont ide vágna be? Laci ki se kelt az ágy­ból, nyitott szemmel bá­mult a mennyezetre s hallgatta a detonációkat, később, ahogy a robbanások Pest felé távolodtak, el­szunnyadt. Most hogy az ajtó előtt állt s figyelte a havas tá­jat, valami szokatlan, vala­mi nagyon furcsát ézett az ismert környezetből — de nem tudott rájönni, hogy mit. A földszintes, öreg házak, düledező, ócska léc­kerítések, ványadt, nyesz- lett akácok, egy-egy gö- csörtös, girbe-gurba gyü­mölcsfa, amely nehezen teng-leng a salakos, feltöl­tött rossz talajon, egy-két kútház, vályog melléképüle­tek, itt-ott üres disznóól — ez minden. Milliószor lá­tott, megunt, s mégis, szü­lőföldként szeretett, sivár külvárosi táj. Margitváros. Százezer ember lakóhelye. Nagypénteken, április 3-án egyetlen légitámadás alatt ezer embert veszített, la­kosságának egy százalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa? Mi olyan különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se gép­puskaropogás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Va­lahol, a szomszédban ajtó nyílt, vizet loccsantottak az udvarra. Aztán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a feje­det, nem jössz be nekem rögtön! Mezítláb az udvar­ra?! Egy kutya vadul, élesen felcsahoj. Az utcán kendőbe bur­kolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet? Karórája régóta használha • tatlan, menekülés közben odacsapta egy oszlophoz Nyílik a kapu, Farkas Kálmán lép be az utcáról. Nem nagy ész ez a srác, blazirt fapofa, most elé­gedetten vigyorog: — Na, ezt aránylag jól megúsztuk. — Mit? — Micsoda? Maga még nem tudja? Az egész város tele van oroszokkal. A né­metek még az éjjel elpu­coltak. — Nem viccel?... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents