Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

Bajor Nagy Ernő

Szentiványi Kálmán

16 millió professzor

LEQÉNYBÚCSÚ

Mire ezek a sorok megjelennek. alighanem már az utolsó darabig gazdára lelt az a 141 féle és mintegy 16 millió példányban megjelent tankönyv, amelyből ebben a tanévben az általános- és középiskolák diákjai tanulnak. Ahogyan az erek gyalogösvényein szétárad egész testünkbe a vér, annyira cécó nélkül, serényen, ám mégis biztosan találta meg helyét az a rengeteg könyv. Újságjaink közölték ugyan a tankönyvekkel kapcsolatban néhány — főleg statisztikai jellegű — tájékoztatót, de hogy e szinte elképzelhetetlenül népes könyvhadsereg miként állt össze, hogyan hatja át vagy kétmillió Iskolásunk életét, arról kevés szó esik.

Pedig most, hogy immár betöltik rendeltetésüket, talán érdemes róluk többet is szólni, mint azt: hány vagon papírból készültek; mennyi nyomdafesték fogyott el készítésükhöz; hány ezer illusztráció gazdagítja oldalaikat. Mert vitathatatlan, az ország lakosságának egyötöde ezekből a könyvekből ismeri meg a betűk rajzát, az Alpok hegyeit, a rendszert, amely szerint testünk fölépül, ezek a könyvek tárják föl a nyiladozó gyermeki értelem előtt a szavak varázsos — szép értelmét: „Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevőnk..és a módot, ahogy a kör kerületét kiszámíthatjuk. Ezek a könyvek elmondják a tanulónak: mi történt 1526 augusztus 29-én a Mohács melletti csatasíkon; miként működik az elektronmikroszkóp; miben különbözik a szonáta a szimfóniától; milyen jogok és miféle kötelességek járnak azzal, ha valaki magyar állampolgár.

Az iskoláskönyvek mint a felnőtt ország emlékezetének csodás tárházai majd mindazt elmondják a tanuló emberpalántának (de nem kevés felnőttnek is), amit a „nagyok társadalma” a világról és önmagáról tud. Az ismeretközlés és embernevelés olyan eszközei a tankönyvek, melyekhez foghatóan jelentős egyéb eszközökről még nem tudunk. Es végiggondoltuk e elégszer, hogy milyen föltétel nélküli a diák kapcsolata a tankönyvvel?! A regényt, ha megunta — félredobhatja. A tankönyvön végig kell haladnia a gyermeknek: a tankönyv tartalma egyszerre olvasmány, lecke, parancsolat — maga a megmagyarázott világmindenség.

A szerzőkön s a pedagógia bennfentesein kívül vajmi kevesen tudnak arról, milyen nagy munka összegeződik egy-egy tankönyvben. Csupán az új ABC-s könyv tervezetét, több mint félszáz tanító, tanár vitatta meg hét napig s volt közöttük, aki 40—50 oldalas bírálatban foglalkozott a mű hibáival és erényeivel. Minden tankönyvön ott találjuk a szerzőkön kívül a felelős szakmai bírálók nevét is.

Hazánkban — noha aki élethivatásszerűen csak ezzel foglalkozna, olyan tan- könyvszerző nincs — több százan vesznek részt iskoláskönyvek írásában, illusztrálásában. Ez a tevékenység nem tartozik a legjobban fizetett munkák közé. Még azt sem mondhatjuk, hogy az erkölcsi elis1966. október 9.

mérés pótolja számukra a megkülönböztetett anyagi megbecsülés hiányét. Igaz ugyan, hogy tankönyvírók már Kossuth-díjat is kaptak ilyen irányú munkásságukért, nevük még any- nyira sem ismert a társadalom előtt, mint bármely gyatrább dalszöveg szerzőjéé. Mi tagadás, nem lehet oly gyenge egy új tv-játék, hogy ne kapna részletesebb bírálatot a sajtóban, mint az a Í00 vagy 200 ezer példányban megjelent iskoláskönyv, amely teszem azt a legújabb kori magyar történelem eseményeit ismerteti a diáksággal.

Pedig már csak azért is érdemes volna társadalmi méretű diskurzust kialakítani ezekről a könyvekről, mert többségükben meglepően szépek. A tartalom és a módszertani fölépítés nyilvánvaló, vagy rejtettebb újításai mellett ez ragadja meg leginkább a laikus szemlélőt is. Ahol szükséges, gazdag kép és rajzi anyag szemlélteti a lényeget. A nagyobb — tehát kevesebb fáradalommal olvasható — betűk, a műanyag kötések, a jó papír mind arról a derék törekvésről tanúskodik, hogy tankönyvkiadásunk nem éppen reménytelenül mérkőzik a legszebb iskoláskönyveket megjelentető európai országokkal.

Mostanában több megjegyzést hall az ember azzal kapcsolatban, hogy az úgynevezett „reformtankönyvek” ára emelkedett az 1962—63-ban használt tankönyvek árához képest, így van ez? Ellenőrizzük, ezt mondjuk az általános iskolák első, negyedik és nyolcadik osztályában általában használt könyvek példáján! 1962—63-ban így alakult ezekben az osztályokban a beszerzendő ösz- szes tankönyv ára: I. osztály: 18,50, IV. osztály: 26,—, VIII. osztály 44,— forint. Az összes új könyv ára most az elsőben 2,50, a negyedikben 2,—, a nyolcadikban 24,50 forinttal többe kerül. A könyvek ívenkénti ára nem emelkedett. Viszont új tárgyak is kerültek a tantervekbe — ezekhez új könyvek is. De a régi tankönyvek mai megfelelői is hasonlíthatatlanul szebb kötésűek, gazdagabb kiállításuak, jobban illusztráltak, több színes nyomást tartalmaznak, ha elődjeikhez mérjük őket

Közismert jelenség, hogy a gyermekek jelentős hányada egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy az előző osztálytól „begyűjtött”, használt könyvből tanuljon. Aligha szorul bizonyításra, hogy a rr.ai negyvenesek diákkorában még a jómódú emberek gyermekei is jobbára használt könyveket vásároltak — olyan drága volt az új tankönyv.

Keveset tud gyermeke életéről az a szülő, aki nem lapoz bele időnként a kisdiák könyveibe. Gyakrabban és nagyobb nyilvánosság előtt is lehetne rendezni tankönyvkiállítást. Hiszen mi tájékoztathatja hitelesebben a felnőtt országot az iskolákban folyó nehéz és gyönyörű munkáról — mint e munka eszközei ?

Gárdonyi írta! „Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.” A jó tankönyv e szerint méltán tekinthető az ismeretek professzorának. Sok millió ilyen professzor jutott el ezen az őszön a magyar otthonokba.

Érdemes volna akkor is törődnünk velük, amikor a mindennapi használat egy kicsit már megtépázta szeptemberi eleganciájukat.

1/ osály művezető — jegenyetermetű, negyvenes fakószőke férfiú, — mór összeállította a nős hajókovácsok csapatát.

Maga mesterkedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek.. „Az évszázad mérkőzése!” Tavaly a nőtlenek győztek node azóta Kosály Feri a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, el vette Jekinek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni... s különben régi, Óbuda: hajóépítő családból származik, az apja neves ács, brigádvezető. Odafut néhány fiú, letépnék a nevezetes plakátot — ha nem őriz ne a művezető! Tudják azonnal a szabályt: Ferinek még a régi csapatban kéne játszania, nemrégen volt az esküvő, hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikeritett sityakban vannak az izmos hajókovácsok. S kissé hangosan beszélnek a csengésben-döri- gésben. Valaki felröppentette a legfőbb érvet: Feri még a legénybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek!

Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a középcsatár és minden teketória nélkül azt mondta neki:

— Mehetsz az irodába, még ma felveszed az újítási jutalmat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek.« Engem faggathat após a, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút. De a vasárnap délelőtti meccsen, bevágj egy hármast a nőtlenek kapujába, megértetted?!

Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak. Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott és dolgozott tovább az egyengető kalapáccsal. Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bilkei kitette már a választ —, hogy a nőtlen hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált,

hogy az összeállításban ott van Kosály Feri, az őnáluk játszik vasárnap középcsatárt. Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szintén felkapaszkodott a magasba Ferihez:

— Képzeld öregem, —

mondta szuszogva az

öreg kiabál. Csak nem Ígértél neki valamit?! Ugye, idén még velünk játszol a nagy derbin. No... felelj már valamit

T” éri kezében nem állt meg a kalapács, nagy sokára szólt:

— Említsd meg a fúk- nakt estére a Sipos Halászkertbe megyünk. Megfizetem a legénybúcsút. De azt megmondom, tíz órakor fizetek és usgyi hazafelé;

— Helyes öregem, helyes! Már csak a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelés a hevenyészett vaslétrán a hajótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, mázolták rá a piros mináumot.

Ki nem volt még ilyen legénybúcsún ? Feriben tíz órakor megmozdult a becsület. Szedelőzködött is,

de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nemhiába Jelinek Ági világ életéber rátarti lány volt. S aztán az anyja uralkodik a jólel kű emberén, biztosan kukoricára térdeltetné a ve jé) is, ha az késne félórácskát!

Persze, hogy másik vendéglőbe mentek. Aztán s harmadikba. Nem tudora hány óra lehetett, de any- nyi bizonyos, hogy hajna- lodott mikor a társaság bekanyarodott a Malom utcába, ahol Jelinekék vaskeri- téses háza van. Három gitár is volt a fiúknál. Be óvakodtak a kertbe és ta karos éjjelizenét sikerítet- tek. Bilkei rezegtetve énekelt.

Sötét volt a ház, nem mozdult odabent senki, t harmadik nótára sem. Kosály Feri nyaka megmerevedett, úgy bámulta az ablakot és majdnem elsírta magát, haragudott a cimboráira.

Az Igazat meg kell mondani; odabent nem aludtak Jelinek ugyan békésen horkolt a maguk szobájában, míg a muzsika íei nem ébresztette, hanem Ági egy szemhunyást sem pihent, hallgatta az anyja sirámait, aki mondta a magáiét... Lám, garázda korhely lesz Feriből, nem hiába legénykorában min dig a cimborákkal lógott Most kell megtanítani, az első esetnél, letérdelteim úgy Ígérje meg, hogy so ha többé! O, a férfiak! £ mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt ifjú korában Jelinek, az ács Milyen rettentő töredel- meket állt ki mellette menyecske koréban is. Az igazsághoz tartozik, hogy Ági kerített gyertyát — mert az éjjelizenére számított egy kicsit — kapott lánykorában is Feritől — de kigyújtania nem lehetett, azt megakadályozta a.z öregasszony. Valósággal lógott a lányán, úgy cibál- ta el az ablaktól.

D ilkei rikkantott kint valamit, — nagy szégyen érte őket! — s mire a hálóingben vacogó Ági kinézhetett, elmentek mind! Feri is, aki szégyenszemre próbálgatta a kilincset, babrált a maga kulcsával, de az anyós úgy igazította, hogy belülről is benne legyen a másik kulcs. Szabályszerűen kizárták! Ági rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! öreg Jelinek káromkodott egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább.

Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan elment a sólyára, kék köpenyben, az átvevőkkel, de fel sem nézett a magasba, mint máskor, mintha nem tudná, hogy büntudatos férje kihajol a vaskorláton, Bilkei meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani, ne engedje magát csúffá tenni!

Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy megigyanak egy pohárral. Az nem vitás hogy Ferinek haza kell mennie, de előbb ünnepélyesen Ígérje meg: — s nőtlenek csapatában játszik vasárnap! S a bánatos fiú hallgatott. ahogyan röppentek az órák, fogyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei legénylakásában hált, egy szétnyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára.

Alig kezdett dolgozni,

egyszer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az állványzatot vizs gálná, szekercéjével igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közeléből öreg Jelinek keményen

akart szólni, de látta, hogy a fiúnak könnyes a szeme azt dörmögte zavartan:

— No fene! Ági otthon

itatja az egereket... te meg itt kámpicsorodtál el, kedves vöm? — Szigorúbb lett. — Ne hagyd el magad, te! Ha nem tudnád, én annak idején háromnapos legénybúcsút tartottam. ^ De most már elég! Csavargók járnak a környéken, s egész éjjel nyitva volt a ház, az a szegény lány ébren várt rád! Nohát... dolgozz csak! Szervusz. Majd velem jössz ma haza. — S elment a szekercés após.

Beleavatkoztak a fiúk: az após rendes gyerek, hanem azért a kardos anyóst nem ártana megtanítani! Úgyis egyre azt hireli, kü- lömb vöt szeretett volna a lányának, nem hajókovácsot.

p éri mégis hazament

■*- volna, de apósának külön munkája akadt a gyárban. Kereste a regiszternél a feleségét — Ági elment már. Mi lesz? A harmadik éjszakát is Bükéinél töltse? Ugyan, hazamegy ő egyedül is! Kitől féljen? S jöttek a fiúk. holnap lesz a meccs, el ne felejtse, velük kell játszania. Nem profifocisták ők, egy pdhárt sört azért megihatnak a győzelemre!

Ott ültek a kertvemdéglő- ben, felhajtottak már egy pohárral, valamennyien. Feri még hozzá se nyúlt Azt bámulta, hogy a görcsös jávorfáról lehullt egy piros, száraz levél, s mint a lepke megült az apadó sörhabon. Csend lett, elhallgattak a fiúk, Bilkei zavartan krákogott.

A kerthelyiségbe Ági jött be mosolyogva. Szívfáj di- tóan szép volt — könnyű kötött kosztümben, ovális barna arcán lányos mosoly Pattogtak a fiúk, székeket penderítettek, s a fiatal- asszony könnyedén mondta:

— Olyan sokáig tart ea a legénybúcsú, nem bírom otthon magamban. —Aztán mintha szédülne, ms'gíá- maszkodott az asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Feri látta a szemén, elpityeregheti magát intett a pincérnek, fizetett.

Bilkei látta, mi a helyzet,

— Node, Ferikém, szavadat adtad, velünk játszol holnap! Te vagy a legjobb focista a sólyán... Akár a gyár első csapatában játszhatnál, ha tréningre járnál... Lemondtól a fociról, mert szerelmes lettél... Jó, meg ne üss! Ha már így történt, ne iátsa ellenünk se... nagyon kérlek! Ha te leszel az ellenfél középcsatára, akár ki se álljunk! Mégis mi va gyünk a barátaid, ugye Ferikém!?

Feri azt mondta eltökélten:

— Holnap még veletek játszom. — Aztán elment a feleségével.

Otthon finom vacsora és fürdő várta Ferit, anyósa meg korhelylevest is készített. (Talán soha nem voll ilyen kedves a vejéhez.i Sőt: szipogva bocsánatot kért, hogy a kulcsot a zárban felejtette, azért nem kellett volna elrohannia«.

A szerelmes középcsatái éppen az álom legmélyére zuhant a szoros ölelésben, amikor a kertben felhangzott a gitárszó és Bilkei éneke. Maga ai anyós gyújtott ki. Jelinek egy kupica saját csorgatású pálinkára invitálta a fiúkat, s csak Bilkei mentegetőzését lehetett hallani:' men-» nek már, de a holnapi meccsen számítanak Ferire!-.A középcsatár és felesége, akik átkinlódták az elmúlt éjszakákat, későn ébredtek fel vasárnap délelőtt. Feri úgy vágódott ki az ágyból, mint elszabadult rugó — már játszanak a pályán és ő mindkét csapatból kimaradt! Siet, legalább a második félidőre odaérjen. Ági szepegve bíztatta — de a mosolygó anyós nyitott be. Már megterített s olyan reggelihez invitálta őket, mint a nászéjszaka másnapján. Feri a barátaira gondolt, de mivel a felesége Is ölelte, hát nem tudott elmozdulni.

Alvó kislány

(Mohácsi Regős Ferenc rajza)