Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
Piac, korzó, „ecsedT Nyíregyháza egy csendes hétköznap délelőtt Ez is olyan, mint a többi. Elröppennek ezek a hétköznapi délelőtíök, olykor közönyösen, érdektelenül' látszólag monoton egyformasággal. Ha néhány pillanatra meg akarjuk fogni, magunknál tartva az apró kockákat — kiderül, talán nincs is két egyforma hétköznap, a kedd, más mint a szerda... váSfda ,déIe,Ö,U 10 óra. A ^aros „korzói” nénesek í?sarak ®k. ,hazaíelé a piacról. A máskoreaSerÍ’’ Sarkán’ ah^ máskor a vaspor és bolhaPorarus kínálja hangos szóval a csodaszernek titulált portékáját, - új árus tort ^mutatót. Gül babát hámoz pgy furcsa késsel, ördögi-T em?8k0lV majd egy íúró- efi Äet° szerkezettel ggt mlatba a nézősere0utrlÍaC ^nt egy óriási pumpa — loveli ki az embersereget, de az elmenőket az érkezők váltják fel a saü-ak egymás ellen kínáld jak a ruhaneműt, cinőt csizmát, falvédőt. A w! ? Ä53 vevők megkapnak a ke7T "5™ kaptam fekete fejkendot — maKya_ rázza ismerősének egy f^u- « asszony. _ Hát az öregekre nem gondolnak’ _ kérdezi, de feleletet nem dót.’ V1S2Í 3 fekete fej ken, ~... gyönyörű falvédők kendők, asszonyok, jöjje- neK közelebb, asszonykák... felhúzott verkli módjádókÍ°tb0r<>“a 3 kíváricsisko- dktf messziről érkezett aius Van itt minden, mi szem szájnak ingere; vadá- s2o herceg, gitározó hercegkisasszony, álnépdalok slagerszovegek, aranyozott cérnával kivarrva: X S,*1 sohf. ki téged olvar^ st‘ret- ■ " -Nékem oi.van ember kell...” Hangos perpatvar támad a közel, sátornál, egy csizma szára átlog a szomszéd standjára, amiért a másik o forintot fizet, egy méter a piactérből öt forint Itt minden centiméter szent és «érthetetlen. Arrébb csú- nyári összeszólalkozik két «zomszédárus, mert amaz el akarta csalni a vevőjét. Itt nem kell kétszer bemrn- nh hogy észrevegyék a veBiciklilánc, kályhacső, napraforgómag, gyermekjá- tek, a világ minden ócska- saga, eladásra váró holmija itt kínaija magát. Egyesek napernyőt tartanak a bá- padt őszi nap elé. A betonra terített kabáton nyolc- tizeves fiúcska alszik, mellette az anyja, az iskolában lenne a helye a gyereknek, ehelyett itt tanul... Imakönyvek, Jókai, Mikszáth könyvei, mai szerzők művei, tv-maci kézikönyve, harmonikaiskola, egy csomó Nők Lapja. Könyvek 1905-ből, a Püspök atyafi- sága, s a Tolnai világlapjának egykori regényei. Egy- ötvenért cserél gazdát az Olcsó Könyvtár kiadásában megjelent Tavaszi madár, a varjú. A Rákóczi utcán falusiak igyekeznek az állomásra, a nagy csomag jócskán fékezi őket. Mindent megvásárolhatnak otthon, tolongás, vonatozás nélkül. „De ez más- a városi áru jobb” — mondják. A Beloiannisz téren gép mélyíti a majdnem kör alakú üreget. Mindig akad nézelődő, kritikus. — Miért nem a másik oldalon lesz ez a WC, minek itt a szobor m >i — dohog egy nyugdíjas külsejű ember. — Kit kérdeztek meg, hogy jó helyen lesz ez itt? — folytatja, de senki sem tódítja a megjegyzést, mindenki siet a dolga után. A Csemege Áruháznál kenyeret raknak le egy lovas kocsiról, szép piros, gusztusos kenyerek, de a deszkakocsi és a barna ponyva nem valami bizalomgerjesztő. Nem lehelne ezt másképp...? A Kossuth tér a régi mégis alig lehet ráismerni. A feltúrt kövezeten idősebbek vágják át magukat, bizony jó lenne már új köntösben látni a teret és a környező utakat. A belváros régi kihúzott fogai pótlásra várnak, a volt húsbolt helyén a sarkon, ahová új épületet húznak, már felvonultak. A templom melletti térség átmeneti jellege azonban őrzi rendezetlenségét. Miért? Munkájuk után igyekvők, bevásárlók, nyugdíjasok, gyerekek. A plakátragasztó dolgozik: „Szamárlétra”, „Éva lánya” hirdeti a színházi reklám. A toió-lottó iroda telve, ep.y kis idő mindig akad, felvenni a nyereményt, új szelvényt vásárolni. A férfiruhabolt előtt té- likabátpróbát tart egy vásárló, a járdán forog, nézi a színét, rögtön akad szakértő is, tapogatják, gyűröge- tik az anyagát. A villamosmegállónál fehérbotos vak embert vezetnek, a léncső- höz, malteros nadrágot viselő munkások. A sarkon Beatlis-frizurás fiú magyaráz két kamaszlánynak: az Ifjúsági Magazinról beszélgetnek. A városi tanácsra, fiatalasszony siet lv. bn!-j ra tér, talán a lakáshivatalba, ki tudja hányadszor.,. öreg konflik pihennek az Idegenforgalmi Hivatal előtt, két gyapjúharisnyás parasztasszony kapaszkodik, a bakra; szlovákok, talán rokoni látogatáson jártak Nyíregyházán. ,.Az álla- másra” — mondják a konflis „pilótájának”, aki komótosan összecsomagolja a szalonnás papírt és közécsap a lovaknak. Szabadság tér — a kis bolt előtt néhányan sört isznak, üvegből. A falon figyelmeztető plakát: Ne pazaroljuk a vizet. Fedett csarnokot kap a Tiszalöki Faipari Vállalat A Tiszalöki Faipari Vállalat évi 40 millió forintos tervvel dolgozik. Munkájuk jelentőségét a harminchatmilliós exportmegrendelés fémjelzi. Exporttermelésük elsősorban a nyugati országokba jut el. Jelenleg két fő profiljuk van, — mint arról bennünket Császár István főmérnök tájékoztatott, — az export záróléc és láda, valamint a hulladékanyagból készülő vikendház. (Moduli barakk). Igaz, az utóbbi még csak prototípus, de olyan jól sikerült, olcsó terméknek Ígérkezik, (irányár 20—25 ezer) amely máris nagy keresletnek örvend. Sorozatgyártásáról a tárgyalások folyamatban vannak. A folyamatos termelés érdekében közel félmillió forintot fordítanak a meglévő nyitott csarnok befedésére, amely lehetővé teszi, hogy a szalagszerű termelést télen is zavartalanul is folytatni tudják. A fedett csarnok építése mellett nem feledkeznek el a dolgozók fokozott egészségvédelméről sem, ezért porelszívó berendezést és fűrészporelvezető berendezést is beépítenek. A munkálatokra a napokban már sor került. Januárig készülnek el az építkezésekkel, amely a termelő kapacitás további bővítését teszi majd lehetővé. Egy gátlástalan „lovag" 1966. október 6. 23 óra 50 perc Italtól ingadozó léptekkel támolygott ki a nyíregyházi Beké presszó szolgálati helyiségeinek folyosójáról, s huppant le az első adandó székre. Ellentmondást nem tűrő hangon irányítgalta a kávéfőzőlányt, a felszolgálót. Aztán lódult az üveg sör. s habozva folyt végiga parkettán, szőnyegen. Látva a szomszédos asztalnál ülők megdöbbenését, csak azért is locsolta tovább, most már pohárból, s közben kötekedő hangon sértegette szomszédait. Hogy a takarításért fizetni kell? Sebaj! Benyúlt a belsőzsebébe, marokra gyűrve köteg pénzt vett elő, s ujjai között kéjesen piorzsolgatta. Igen, abból a kötegből az is kitelt. Bőven... De ki ez az ember, és hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy sörrel öntözze egy szórakozóhely padlóját, hogy tíz forintot adjon egy pohár szódáért, hogy marokra gyűrje a bankjegyeket, hogy dirigálja, bosszantsa a személyzetet, hogy ismeretlen emberekbe belekössön, s fenyegetőzzék? Gyáros, vagy talán huszártiszt a harmincas évekből? Bankár ugyanebből az évjáratból? Dicsekedni hazaruccant, száz forintossal cigarettára gyújtó nyugati „hazánkfia”? Nem ez az ember „csak” egy „menő” kisiparos. Kárpitos. Bizonyára sokat dolgozik, de ha nem, akkor szervez. Vagy mondjuk „ügyeskedik”. Nem, nem itt Nyíregyházán, itt csak lakik. Nagyon elegánsan, új villában. Hogy iparát gyakorolhassa ingázik. Nem vonattal, erre a célra ott a kék Skoda. Talán sofőrje is van mert itajosan vezetni veszélyes dolog. De pénzért mindenre kap embert. S pénze van. Sok. Talán több is a kelleténél. Azért gyűri, ropogtatja, alkalomadtán szórja is. Teheti, a sajátja. Társadalmunknak szüksége van a kisiparosok munkájára. Azt megbecsülik, de ez az ember így nem tartozhat közéjük. Ezt az illetékeseknek is illő észrevenni. Marik Sándor) Üzletekben a 67. évi modellek Férfidivat: a kétsoros, hatgombos öltöny A közelgő tél nagy feladatok elé állítja az ipart, de nem kevésbé a kereskedelmet. Milyen újdonságokat láthatunk az üzletekben? Továbbra is hódít a szivacskabát. Különösen nagy a választék a férfi szivacskabátokból szövet. ballon és jersey külsővel. A bébi szivacskabátoknak is nagy a népszerűségük. A női Füst kabátok piros és világoskék színben kaphatók. Nőknél nélkülözhetetlen télen a kosztüm. A legtöbb, je tweed habszivacs anyagból készül. A Nyíregyházi Textilruházati Vállalat is segít a divatszükséglet kielégítésében. Az Op-Art mintájú női szövetruha színösszetétele drapp és zöld színek kombinációja. A ruhát NDK szövetbői készítik. Több divatos férfiöltöny kerül forgalomba. Többek közt az Alfrédé, Guliver, Summa és Szenátor nevű öltönyök. A kétsoros, hat gombos öltönyök az 1967-es divatban szerepelnek. A boltokban és áruházakban kaphatók a jó minőségű Tél és Néger, de a keresett Jávor télikabátok is. Egy aranyjelvényes újító kálváriája Az ügy 1962-ben indult és most a bíróságon folytatódik — Meglátás dolga az egész. Ezt a lokomotív kazánt több mint két éve újították fel, azóta itt van. Tüzet sem gyújtottál; benne. A konzervgyáré. Két éve úgy tűnt, szünség lesz rá, ráköltöttek kétszázezer forintot, végül is máshonnan kapott a gyár elegendő gőzt. Nekünk a kisvárdai üzemben rövidesen ki kell cserélni a kazánt. Helyette egy új kazán több mint kétmillió forintba kerül. Javasoltam, szerezzük meg ezt könyvjóváírással. Évtizedekig üzemeltethetjük és egy új kazán árát megtakaríthatjuk. Máskülönben ennek az lesz a sorsa, hogy elviszi a MÉH ócskavasként Lehetőség a gazdaságos, olcsóbb munkára A kiselejtezett mozdonyból készült kazán a dohánygyár nyíregyházi egyesített fermentáló üzemének udvarán áll. Szalai János energetikus, aranyA volt beteg távozik. Mi vár rá otthon, a régi környezetben? Milyen az út vissza — az életbe? A fiatalasszony barátságosan köszön hellyel kínál. B-né gyógyult. Most már igen, reméli véglegesen Természetes nyugodtsággal idézi fel a kezelés mozzanatait, és az előzményeket. — Évek óta rosszul éltünk a férjemmel. Ivott és később pénzt sem adott haza. öt gyerekünk van, olykor a napi ennivaló beszerzése is gondot okozott. Napirenden voltak a veszekedések, a férjem egyre bru- tálisabb lett. Ütött bennünket, a gyerekeket sem kímélte. így jutott B-né egyre mélyebb depresszióba, búskomorságba. S egyszer „megbillent” a világ körülötte, mentők szállították az elmegyógyintézetbe. A hozzáértő és emberséges bánásmód, az orvosok igyekezete visszasegítette őt az egészségesek közé Hazajött. A férj egy ideig szüneteltette B.-né hazajött a részegeskedéít, majd min. den kezdődött elölről. Gyakran hallotta B-né a kegyetlen megjegyzéseket: „Te elmebeteg vagy, soha sem gyógyulsz meg.” Ismét visz. szakerült az intézetbe. Évek teltek el azóta, B-né elvált a férjétől gyerekeit állami gondozásba vették, ő pedig új környezetbe került, munkát vállalt. Nyoma sincs a betegségének, munkatársai a legjobb véleménnyel vannak róla. Nem is sejtik milyen utat járt be az alig harmincéves asszony. Nemrég költözött szövetkezeti lakásba, két gyerekét magához vette, háromról még az egyik gyermekotthon gondoskodik. Gyógyulása százszázalékosnak vehető. K. T. munkahelyén szenzációnak svmított, amikor intézetbe kerül. Megkezdőd, tek a találgatások, — mi juttatta idáig. A gyógykezelés után ismét a régi kollektívában folytatta a mun. kát Könnyebb munkakörbe helyezték, amely kevesebb megterheléssel jár. — ügy éreztem, minden lépésem figyelik. Egyesek kerültek, mások úgy próbáltak velem tárgyalni, minta gyerekkel. Észrevettem, hogy nem szívesen maradnak velem kettesben a szobában. A barátok közül is kevesen akadtak akik ismét leültek velem, mint rég. Igyekezetem minderről tudomást sem venni. K. T. erős akarata, önuralma, — és optimizmusa segített eltüntetni a betegség leghalványabb nyomait is. A kollektíva merevsége is fokról fokra feloldódott, K. T. a régi népszerű ember lett a vállalatnál, azóta több jutalmat, elismerést is kapott. Egyre kevesebben töprengenek azon, vajon mi okozta a „rövidzárlatot”, egyre többen segítik gondjai megoldásában, anélkül, hogy kínossá válna, túlzott méreteket öltene ez a figyelmesség. A visszaút nem mindig sima. A tudomány mindent megtesz, államunk óriási anyagi áldozatot hoz az elmebetegek gyógyításáért. Ez a betegség sem gyógyíthatatlan ma már, még ha vannak nehezebben gyógyu. ló esetek is. De a teljes gyógyulás feltételeit kint, az intézet falain túl is kell keresni. Hogy eltűnjön a pecsét ezekről az emberekről, — ne okozzon újabb lelki válságokat — sok még a tennivaló. A szűkebb családban, rokoni környezetben — és a nagyobb kollektívában is. Egy kicsit mindnyájunkon is múlik hogy a sérüli, de újra egészséges emberek ne jussanak visz- sza a zárt ajtók mögé. P. G. jelvénnyel kitüntetett többszörös újító csupán azért mutatta meg, hogy ezzel is bizonyítsa: mindenütt akadnak dolgok, lehetőségek, amellyel gazdaságosabbá lehet tenni a termelést, csökkenthető az önköltség. Csak meglátás dolga az egész. Ilyen eset volt az is, amikor közel öt éve egyik jelentős újítását készítette. Az újítás lényege, hogy a nagykállói dohánybeváltóban kiselejteztek egy régi kazánt és Szalai János javasolta; ne vegyenek újat helyette. Gőztermelésre épületen kívül állítsanak be két mozdonykazánt és a termet, ahol a régi kazán volt, alakítsák át fennen tál ó résszé. — Az újítást 1962 szeptember 27-én nyújtottam be. A vállalat elfogadta, a megvalósításra szerződést kötöttünk. Ezt követően az újításomat a műszaki tervbe is bevették. A tervet az igazgatóság 1963 december 28-án tárgyalta. A szerződésnek megfelelően üzemünk az általam javasolt módon megépítette a két új kazánt és tavaly júliusban a régi kazán helyére kiképezték a 11. kamrát is. Tavaly nem tudtak benne dohányt szárítani, de ebben az évben a leszárított dohánymennyiség 700 mázsa volt. A javaslatok alapján így egyszer megtakarítottunk majdnem másfél millió forintot és most a fermentálókamrával évről évre több dohányt száríthatunk. Jött egy levél az igazgatóságtól... Az újító megtette a magáét. Felismert egy jó lehetőséget, kidolgozta annak alkalmazhatóságát és szerződés szerint a vállalat az újítást megvalósította. Ezzel vége is lenne az ügynek, ha nem történik egy meglepő fordulat. Miután az újítás által megtakarított összeg meghaladja azt a mértéket, amely a nyíregyházi üzem hatáskörébe tartozik, így az újítás elbírálását, az újítási díj kifizetését a központi igazgatósághoz utalták át. A központtól Szalai János nemrégen kapott egy levelet és nem kis meglepődéssel olvasta, hogy újítását elutasították. Az elutasítás indoka, hogy amit Szalai János tett, az munkaköri kötelessége volt* hiszen a műszaki tervben is szerepelt. — Én csak azt tudom mondani, ha cikkor éfi jjern javaslom, hogy új .kazán helyett lokomotivokat alkalmazzunk, a régi kazán helyén szárítókamrát létesítsünk, akkor nem történik semmi. Különben a műszaki tervbe is akkor került, miután én újításként beadtam. De különben is: a lokomotív kazánokat három évvel ezelőtt állítottuk fel* az új kamra pedig 1964- ben elkészült. Amíg a megvalósítás tartott, az újításra vonatkozóan semmilyen értesítést nem kaptam. Ez év márciusában — szólt az üzemünk újítási felelőse, hogy új szerződést kell kötni, mivel a régiben meghatározott 8 százalékos részesedés magas és csak 2 százalék illet. Ezt minden további nélkül helybenhagytam. Az újítás után számításom szerint hétezer forint illetne, de nem ez a hétezer forint bánt, hanem az, hogy a központban úgy tesznek, mintha én a műszaki tervet használtam volna fel arra, hogy újítsak. Jelenleg az ügy a járásbíróságon van. Itt a fermentáló üzemben mindenki tudja, nekem van igazam. Ezt bizonyítják az újítással kapcsolatos dátumok, dokumentumok is. Hogy lelkesítik az újítót?! <• Hogy milyen döntést hoz a járásbíróság az ügyben, hiábavaló lenne találgatni, de egy biztos az ilyen huzavona az egySzer már elfogadott és bevezetett újítással nemigen lelkesíti az újítót újabb ötletek megvalósítására, nem használ az újítómozgalomnak. Szalai János különben nincs elkeseredve, mert mint az írás eleje is példázza, szüntelenül munkálkodik azon, hogy üzeme megtakarítással és nagyobb termelési eredményekkel dolgozzon. A négyéves huzavona és a központ bánásmódja azonban mindenképpen elgondolkodtató! .Seres Ernő
