Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

# Legközelebb 1969. április 4-e alkalmából ítélik oda az Áilambdíjat és a Kossuth-díjat

# Soron kívül is kiadhatják

# A kiválóak közül is a legkiválóbbak kapják

Di. Ajtai Miklós elvtárs nyilatkozata

A jövőben háromévenként adományozzák a Magyar Népköztársaság Állami-díját és a Kossuth-dí- jat — így módosította a közelmúltban az Elnöki Tanács az 1963. évi 36. számú törvényerejű rendeletet, amely egyebek között úgy intézkedett, hogy ezeket a kitüntetéseket évente a felszabadulás évfordulója alkalmából adják ki. Az Elnöki Tanács ezenkívül úgy döntött, hogy a Magyar Népköztársaság Kiváló, illetve Érdemes Művésze címeket ezután a művelődésügyi miniszter javaslatára adományozzák. Dr. Ajtai Miklós, az Állami-díj és kossuth-díj bizottság elnöke ebből az alkalomból válaszolt a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire.

Milyen meggondolások tették szükségessé a korábbi gyakorlat megváltoztatását?

— Az Állami-, és Kossuth-díj bizottság alaposan átgondolta és megvitatta a díjak adományozásának rendjét, s sok év tapasztalata alapján teljes egyetértésben javasolta a törvényerejű rendelet módosítását.

— Az Állami-dij és a

Kossuth-díj a szocializmus építésében kiemelkedő

munka és tudományos, kulturális alkotások megbecsülését jelenti. E kitüntetések viselőit népünk tisztelete veszi körül.

— Bizottságunk úgy vélte, hogy az Állami-, és a Kossuth-díjak színvonalának, erkölcsi súlyának megőrzése és növelése érdekében célszerű e díjakat ritkábban odaítélni, mert ez jobb lehetőséget nyújt az alaposabb megfontolásra és előkészítésre.

— Az elmúlt időben a szocialista építés és a szocialista kultúra kiemelkedő alkotásainak elismerésén túl az Állami- és a Kosuth-díjaknak volt egy történelmi igazságot szolgáltató funkciója is: kiváló tudósok, nagy művészek egész életművét jutalmazta. Olyanokét is, akik a fel- szabadulás előtti időkben és azóta is kiemelkedően tevékenykedtek népünk fel- emelkedéséért, kultúrájáért. Ily módon ezek a kitüntetések nem egy esetben mulasztásokat is pótoltak. Úgy ítéljük meg, hogy az Állami-díj és a Kossuth- díj ezt a szerepét betöltötte.

— Az elmúlt egy-két év gyakorlata azonban azt mutatta, hogy a díjak évenkénti osztásának rendszere bizonyos veszéllyel fenyeget, nevezetesen azzal, hogy az Állami- és a Kossuth-díjak súlya, erkölcsi tekintélye, jelentősége csökkeni fog. A háromévenkénti adományozás alkalmas arra, hogy ezt a veszélyt elkerüljük, alaposabban mérlegeljük és valóban olyan személyek kitüntetésére tegyünk javaslatot, akiknek alkotása, tevékenységük színvonala megüti azt a magas mércét, amelyet ezekkel a díjakkal fémjelezni kívánunk.

Annyit jelent-e ez, hogy a jövőben csökken a díjak száma, Vagyis háromévenként kevesebb díj kerül kiosztásra, mint áz eddigi gyakorlat szerint három év . alatt összesen?

— Ilyesmi — természetesen — egyáltalán nem szerepelt meggondolásainkban. Nincsenek Semmiféle keretszámok, korlátozások a díjak adományozásánál. A dolog lényege — ismétlem — a díjak erkölcsi súlyának, jelentőségének emelése, ez az egyetlen cél, amit az Elnöki Tanács rendeletmódosítása szem előtt tart.

— Ha az Állami- és Kos- suth-díjak legközelebbi osztására a bizottság több javaslatot tud majd előterjeszteni, mint eddig három év alatt együttvéve, örömmel teszi majd ezt, de akkor — és csak is akkor —, ha a kitüntetésre javasolt tevékenység, alkotás megüti azt a mértéket, amelyet a díj képvisel és amely mértéket a bizottság mindenképpen meg akar óvni és kellő színvonalon kíván tartani. Nem a díjak száma a lényeges tehát a további munkánkban, — mint ahogy eddig sem ez volt — hanem az, ljogy mennyi olyan méltó alkotást találunk, amely kitüntetésre érdemes. A szocializmus építése hazánkban együtt jár a műszaki, a tudományos, a művészi alkotó munka fejlődésével, ami azt is jelenti, hogy egyre több olyan kiemelkedő alkotás kerül majd a bizottság elé, amelyeknek a díj odaítélését nyugodt lelkiismerettel javasolhatjuk.

Mi történik, ha a hároméves időszak közben születik olyan rendkívül jelentős alkotás, amely Állami-, vagy Kossuth- ftíjra érdemes?

— Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete módot ad arra, hogy ilyen esetekben a bizottság javaslatot terjesszen elő a díj soron kívül történő adományozására. Kivételes esetben bizottságunk élni is fog ezzel a lehetőséggel. Itt említem meg, hogy az egyéb díjak évenkénti adományozásának rendszere nem változott meg és hozzátehetjük, hogy az Állami- és Kossuth-díjak háromévenként történő adományozásával ezeknek a díjaknak az erkölcsi értéke is tovább nő.

Mikor ítélik oda legközelebb az Állami- és Kossuth-dí- jakat, s hogyan készítik Czt elő?

— Bizottságunk javaslatának megfelelően erre legközelebb 1969. április 4-e alkalmából kerül sor. A javaslatokat 1968. november 30-ig kell majd előterjeszteni. Előterjesztésre to vábbra is mindazok a szervek és személyek jogosultak, akiknek ez az eddigi rendelkezések szerint jogukban állt. Ebben a módszerben tehát változás nincs, s emiatt úgy gondolom, nem szükséges az illetékes szerveket és személyeket felsorolnom.

— Megjegyzem, hogy az Állami- és Kossuth-díj bizottság nem fog 1968. végéig várni munkájával, hanem állandó figyelemmel kíséri a tudományos élet, a művészetek és az alkotó munka területén mindazt, ami számot tarthat arra, hogy a legközelebbi adományozásnál napirendre kerüljön, s a vélemények megvitatása céljából évente ülésezni fog. Ez is előmozdítja, hogy — mint már említettem — a bizottság az eddiginél is alaposabb tanulmányozás és előkészítés alapján tegye meg javaslatait

Mi tette szükségessé, hogy a művelődésügyi miniszter hatáskörébe utalják a Kiváló és Érdemes Művész címek odaítélésére Vonatkozó javaslatok előterjesztését?

Megírtuk haza, hogy május végén esküszünk■ Mikor elérkezett az ideje, ruha- kölcsönzőből vettünk menyasszonyi ruhát meg szmokingot, leutaztunk Tállyá- ra, s megvolt az esküvő.

Sokan eljöttek, otthoni ismerősök, mindenki gratulált. Csak anyával kaptam össze, másnap, s akkor ugyan elsiklottam a dolog felett, de később eszembe jutott.

Éppen csomagoltam, a fehér tüllruhát hajtogattam a bőröndbe, mert az esti vonattal készültünk vissza Pestre. Akkor odaállt, mellém anya. Nézte, mit csinálok, aztán megszólalt:

rr- Es most mi lesz?

— Valami biztosan — válaszoltam, csak úgy odavetve. De folytatta:

— Külön lakni? Házasoknak? En még ilyet nem hallottam.

Bor Ambrus:

Űwegszekréetö i* *

•Egy oldal a Flniász háza című novellából. Az író új novelláit a Szépirodalmi Kiadó adta ki, 240 oldalas terjedelemben.

Idegesített a panaszos hangsúly, gyűrtem a bőröndbe a ruhát, n&m szóltam. Apám mondta, a szoba sarkából:

— Most hallasz. Nem kell beleszólni a dolgukba. Akárhogy vannak Pesten, jobban vannak, mint ha itt volnának. A sánsz meg mindig megvan.

— Sánsz — sóhajtott anya. — Szász Marinak nem kellett a sánsz.

Anya mindig ellene volt a terveinknek, a házasságunk se volt kedvére, Szász Marival meg gyakran példázódott. De ki volt Mari vőlegénye? Azt a Róka Sándort tehetetlen alaknak ismertem, Imrét meg szétvetelte a kedv, a bátorság, s egyáltalán: mi fogalma volt anyámnak

Pestről? Életében ha háromszor járt Pesten, hát sokat mondok, s legfeljebb egy- egy napra.

Lecsaptam a koffer tetejét:

— Kár ezen lamentálni, anyukám.

Mire ő azt mondta:

— Megcsináltad a szerencsédet mondhatom.

Szúrni akart, bántani, nekem legalább úgy tetszett.

— Szerette volna, ha itt penészedünk ■— mondtam.

S éppen akkor jött be a szobába Imre.

— Mi van? — kérdezte. S odavágta, hogy az esküvő megvolt, a cécót végigcsináltuk, aki akart kibőgte magát, aki akart, irigykedett. A többi a mí dolgunk, mi rendezzük be az életünket, ne szóljon beit senki.

— A több mint 60 tagból álló Állami- és Kossuth-díj bizottság munkájában részt vesznek különböző területeken dolgozó nagy tekintélyű szakemberek, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, hivatalos szervek, intézmények vezetői, s természetesen közöttük vannak a művészetek különböző ágazatainak legkiemelkedőbb reprezentánsai is.

Mégis a dolog természete szerint az Állami- és Kossuth-díj bizottság többsége olyan tudósokból, mérnökökből és más szakemberekből áll, akik a kultúra barátai ugyan, de nem tekintik magukat a kulturális élet szakértőinek. Ezért — szintén teljes egyetértésben — maga a bizottságunk kezdeményezte, hogy a Kiváló és Érdemes Művész címek odaítélését helyesebb lenne az Állami* és Kossuth-díjak- tól függetlenül az erre hivatott szakszerv keretében előkészíteni. Ennek alapján döntött az Elnöki Tanács úgy, hogy ezeknek a javaslatoknak az előterjesztése a jövőben a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozzék.

Négyszázezer pár

férnék készítésére fejlesztik m cip&gyárat

Épül az üvegtechnikai üzem

Elkészülnek-e a tervezett határidőre az új üzemrészek, telephelyek? — ezeket kérdeztük meg három üzem igazgatójától.

A cipőgyárban az üzemcsarnokot készítik, amelynek betonelemei már állnak a gyár régi épülete mellett. A cipőgyárban még most is úgy folyik a termelés, hogy a cipőt csak félig készítik el az emeleten, mert nincs elég hely a futószalaghoz, ezért lecsúsztatják a földszintre, s ott fejezik be a lábbelik megmunkálását.

Az új üzemcsarnok elkészülte után egységes futószalagot alakítanak ki a gyárban, így a termelésnek ez a visszahúzója megszűnik. Az első ütemet a jövő év elejére befejezik az építők, és megkezdhetik a kapcsolódó üzemcsarnok építését is. Ez — valamint a szociális épületek bővítése, a kazánház és a biológiai tisztító — jövőre valószínűleg befejeződik.

A négymilliós beruházás elkészülte után a gyár termelése megkétszereződik, előreláthatólag 400 ezer pár cipőt fognak már az első években gyártani. Javul a

munka termelékenysége és csökken az önköltség, ha már az új körülmények között dolgoznak majd.

Nagy jelentőségű építke. zés folyik a gumigyár mellett, ahol az Épitőanyagipari Vállalat üvegtechnikai üzemét építik. A szakemberek úgy látják, hogy itt némiképp lemaradtak az építők, persze, ezt lehet év végéig pótolni. A hárommilliós beruházás harmadrészét már az idén el fogják készíteni, hogy augusztusban át lehessen adni. Ha az üveg- technikai üzemrész megkezdi a termelést, több száz olyan cikket készítenek majd itt, amelyet jelenleg külföldről kell beszerezni.

A Nyomdaipari Vállalat Dózsa György utcai épületeben már folyik a kliséüzem építése. Ez a több mint egymilliós beruházás hamarosan elkészül, de működni majd csak jövőre fog. mert a külföldi berendezéseket csak jövőre tudják beszerezni. Az új üzem munkába állítása évtizedes hiányt pótol.

(k. i.)

Négyezer kommunista

fóruma előtt

„Két év munkájának sokoldalú, kritikus elemzéséi várom a nyíregyházi városi pártértekezletiői“

Beszélgetés Czapár Mihály elvtárssa!, a városi pártbizoiiság tagjával

Készülnek a városi pártértekezletre Nyíregyháza kommunistái. Czapár* Mihály hat esztendeje titkára a Szabolcs-Szatmár megyei Húsipari Vállalat alapszervezetének, négy éve tagja a városi pártbizottságnak. Öt kerestük fel s arról érdeklődtünk, mit vár e jelentős fórumtól, amely csaknem 4000 párttag nevében fog tanácskozni.

— Ismerem a pártbizottság beszámolóját. Mondhatom, hogy kritikus és egyben önkiritíkus is. Alkalmasnak tartom arra, hogy jó vitaaiap legyen. Éppen ezért a küldöttektől a beszámoló alapján először is az elmúlt két esztendő munkájának konkrét é-s sokoldalú, kritikus elemzését várom. Csak ennek alapján a kongresszusi irányelvek figyelembe vételével határozhatjuk meg a további teendőket, amelyek az új pártbizottság előtt állnak az elkövetkezendő időszakban.

— Ehhez azonban alaposan elemeznie kell á párt- értekezletnek aZ alapszervezetek fejlődését, problémáit, Nyíregyháza város társadalmi, gazdasági és politikai életét. Az eredmények mellett a hibákra is rámutatnia, amelyek jelentkeztek pártbizottságunk munkájában is.

— Elsősorban a következetességre, illetve a néha tapasztalható következetlenségekre gondolok, amelyek különösen a pártbizottság által hozott helyes határozatok végrehajtása közben mutatkoztak. A tapasztalatok azt bizonyítják, azok a határozatok valósultak meg maradéktalanul, amelyekre magunk is ügyeltünk, segítettük megvalósítását, ellenőriztük a végrehajtást. Ez volt a jel' lemző. Sajnos akadtak azonban olyanok is, amelyikről megfeledkeztünk, vagy fel- lobbanásszerűen foglalkoztunk vele, mint az ideológiai irányelvekkel is, amelyre az alapszerveze.ek figyelmét nem irányítottuk megfelelően. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a városi pártbizottság nem vitatott volna meg fontos ideológiai problémákat. Csak az az érzésem, hogy ezek szűk körben maradtak, nem jutottak el minden emberhez. Ebben is kell pártmunkánknak korszerűsödnie. Emberközelbe kell kerülnie a pártbizottság minden tagjának, hiszen a pártmunka nem nyolc órai munka, s nem korlátozódhat az üzemeltre, a munkahelyekre. Át kell fognunk az egész várost. Ezt arra rrióndom, hogy a pártbizottság tagjai kaptak pártmegbizatásokat, de c/.ek többségé elsősorban ,,befelé”, az üzem életével Kapcsolatban adódfak, S nefn a város lakosságára. Ügy gondolom, ezen is módosítanunk kell.

— A pártbizottság a munkaterv szerint beszámoltat egy-egy alapszerve- zetj titkárt a végzett munkáról. Ez sokoldalú, helyes és alapos. Bizonyos idő múlva ellenőrzi, hogy a korábban tapasztalt hibákat, felszámolták-e. Ilyen megbízatást kapnak a bizottság tagjai is. Egyikben magám is részt vettem a Szabolcs megyei Épitőanyagipari Vállalatnál. Ezen a módszeren csiszolni lehetne. Az lenne a javaslatom, hogy a vb. előtt a párttitkáival együtt legyen ott a gazdaságvezető és az szb-titkár is. Bár igaz, hogy az üzemi pérttitkár beszámoltatja a gazdasági vezetőt, de én egy űrt látok a gazdasági vezetők és a pártbizottság között. Közvetlenebbül kellene foglalkozni az igazgatókkal stb., , a pártbizottságnak, a vb-nek. így „első i kézből'’ jutna tudomásukra, hogyan is értékeli az üze-1 met a pártbizottság. Ezzel javulna a párt termelést segítő tevékenysége is. Ezt i még akkor is szükségesnek

látom, ha történetesen a gazdaságvezető párton kívüli, hiszen a párt és a kormány határozatait hajija

végre.

Ügy gondolom, ezzel is foglalkozik a pártértekezlet. Ezt követeli az új gazdasági mechanizmus, másrészt az, hogy e2en az úton erősíthetjük a párt- alapszervezetek tekintélyét is.

— Helyeslem, hogy a pártszervezetek ma már sokkal önállóbban dolgoznak, mint régen. Ezt elmondták azon az öt. vezeíö- ségválasztó taggyűlésen is, amelyeken részt vettem. De több helyen jogosan észrevételezték, hogy kevés segítséget kapnak. Igazuk van, mert az önállóság elve nem jelentheti, hogy magukra hagyjuk a párt- szervezeteket. Ilyen igény mutatkozott az AKCv 1-ps alapszervezeténél is. És ezen is gondolkozni kell. Ne csak választások előtt segítsünk az alapszervezeteknek, hanem máskor is. Fontos, hogy az új pártbizottság erre is ügyeden.

— Helyes lenne, ha a

pártbizottság tagjai a jövőben úgy kapnának part- megbizatásokat. hogy valahány alapszervezer, munkáját alaposan megismernék. Csakis így nyer megfelelő tájékozottságot minden

pártbizottsági tag, így javulhat a városi pártbizottság irányító és ellenőrző munkája.

Azt várom, hogy a pártértekezlet az új pártbizottság feladatát úgy határozza meg, hogy a jövőben még céltudatosabban és cövét- kezetesebben végezze azt a munkát, amelyet a város további fejlődése igényel.

F. K.

é

1966. október 5.