Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

Négyszemközt Andrissal (aki bűnt követett el, hogy javítóba kerülhessen) „Csodálatosan fejlett a g:yitinülcskultiii*ájiik“ — Mit ettem? Húst. Min­dennap kapunk húst Meg süteményt. Az is van min­. dig. — Milyen sütemény? Torta? — Nem, Vagyis... fel van vágva. Szeletelve. — Talán megennél egy egész tortát? Felcsillan a szeme. — Meg. Meg bizony. Töb­bet is, nemcsak egyet. Son­kát. * Ez a beszélgetés az óbu­dai Szóló utcai javítóinté­zetben játszódott le. Kérdé­seimre Andris, a tiszaberce. li cigányfiú válaszolt. Ahogy ült az igazgatói iroda fotel­jában, páfrányok, délszaki növények között, — látszott rajta, hogy gyorsan meg­szokta ennek a gyönyörű szupermodern intézetnek a levegőjét. — Mikor hoztak ide? — Nemsoká két hónapja lesz. — Édesanyád meglátoga­tott már? — Nem. Anyám soha nem fog ide eljönni. Apám se jött még, pedig ő itt dolgo­zik Pesten. Szomhaton szo­kott hazamenni. A bíróság előtt az édes­anyja azt mondta hogy Andris nem szeretett ott­hon lenni. Nem szerette a berceli cigánytelepet, még a rokonait sem. — Milyen nagy az a ci­gánytelep? —* Van vagy húsz ház. — Hányán laknak ott? — Laknak vagy kétszá­zan. Nem tudom pontosan. Sokan. Azután arra kértem, mondja el, miért hozták be ide. Ekkor szelíden lesütöt­te a szemét, játszott a ke­zével, és halkan, szinte sut­togva beszélni kezdett: — Amikor hazame'ntertl az iskolából, a többiek, a testvéreim már elcsavarog­tak otthonról. Anyám azt . mondta hogy hozzak fát. Tetszik tudni, mi csoporto­san szoktunk járni, ezért egyedül nem akartam men­ni. Olvasni akartam, ak­kor kezdtem meg a Kőszí­vű ember fiait. Kötelező olvasmány, Csikós Józseftől kaptam, aki osztályfőnököm volt, meg könyvtáros. ö mindig adott ifjúsági köny­veket, indiánosat meg más. fajtát is. Volt olyan ame­lyiket többször is elolvas­tam. — Kentem egy szelet zsí­ros kenyeret magamnak. Anyám azt mondta, hogy én ingyenélő vagyok, nem dolgozom. Ezt már máskor is mondta, és nekem min­dig nagyon rosszul esett. Volt úgy, hogy megszöktem otthonról. Meg szerettem volna, ha állami gondozás­ba vesznek, mert akkor ta­nulhattam volna. El is mentünk anyámmal a ta­nácsra, a titkárnőhöz, és én mondtam, hogy szeretnék tanulni. Mindegy, állami gondozás, vagy javító, csak lehessen. De a titkárnő azt válaszolta, hogy csak akkor lehet, ha bűncselekményt követek el. — Akkor én fogtam a könyvet, a Kőszívű ember fiait, és kimentem a Tisza- partra. Átmentem a kom­pon a másik oldalra lefe­küdtem a fűben és olvas­tam. Olvastam amíg csak besötétedett. Kerestem egy szalmakazlat, belefeküdtem. Nagyon fáztam és nagyon éhes voltam. És féltem, mert olyan egyedül voltam. Mikor kivilágosodott, me­gint olvastam, meg elmen­tem a Tisza partjára. — Dél felé mér rettene­tesen megéheztem, hiszen előző nap is csak azt a sze­let zsíros kenyeret ettem. De nem akartam hazamen­ni. Akkor gondoltam rá, hogy mit mondott egy hó­nappal azelőtt a titkárnő. Lopni nem akartam, eszem­be jutott, hogy felgyújthat­nám a szalmakazlat ahol éjjel meghúzódtam. De gyufám nem volt. kértem egy bácsitól, aki éppen ar­ra járt. Aztán mikor oltot­ták, odamentem és nem ta­gadtam, hogy én gyújtottam fel. Látszik rajta, hogy már megbánta, amit csinált. A bíróságon azt mondta, hogy javítóba akart menni, ezért A néprajzi és nyelvjárási gyűjtők találkozója A Magyar Néprajzi Tár­saság és a Néprajzi Mú­zeum november 5—7-én Szentendrén rendezi meg az önkéntes néprajzi és nyelv­járási gyűjtők harmadik országos találkozóját. Az első napon adják át a leg­kiválóbb önkéntes néprajzi gyűjtőknek a most alapított Sebestyén Gyula emlékér­met, valamint a 14. orszá­gos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat Pest megyei nyerteseinek díjait. A ta­nácskozás második napján az időszerű témákról hang­zanak el előadások, 7-én ! pedig a résztvevők megte­kintik a Szentendre határá­ban létesülő országos sza­badtéri néprajzi múzeum építkezését. Mezőgazdasági tanácsadói Újra kárt okoz a mezei pocok A meleg 6sz következtében me- gyeszerte a mezei pocok kártéte­lének fokozódására számíthatunk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy pocok nősténytől kedvező Időjárási és táplálkozási körül­mények között egy évben 2500 utód származhat, elképzelhetjük milyen hatalmas károkat okoz­hat egy pocokcsalád sikeres át- telelése Is. Laboratóriumunk eddigi felmérései alapján megál­lapítottuk, hogy például a nagy- cserkeszi Rákóczi Tsz egyik lu­cernatábláján 100 m2-enként 4—8 pocokcsalád található és a sar­jadó lucernában már most is igen nagy károkat okoz, a védekezés elmulasztása esetén pedig a kár katasztrofális lehet. Igen megszív­lelendő példa erre a rakamazx Győzelem Tsz esete, ahol ez év február—márciusában 5100 db 4— 5 éves almafa törzsét rágták meg és a károsodott fák csak. egy ré­sze heverte ki a kártételt. Ezért felhívjuk a termelőszö- vétkezetek, az Útfenntartó válla­lat és a MÁV Igazgatóság figyel­mét, hogy mérjék fel a pocok- járta területek nagyságát és ké­szüljenek fel a védekezés végre­hajtására. A több évi tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenük való védekezés akkor Jó hatású, ami­kor az őszi betakarítás már na­gyobb részt befejeződött, és a rágcsálók szívesen elfogyasztják a méreggel átitatott csalétket. A védekezés akkor lesz eredmé­nyes, ha az nemcsak a kultúrte­rmeteken történik, hanem elvég­zést nyer ez utak mentén, árok­partokon, töltések oldalain, mezs­gyéken és egyéb háborítatlan te­rületeken, mivel ezek az áttelelés gócpontjai. A vegyi védekezés Árváimnál történik, mégpedig ügy, hogy előző nap a megvizs­gált területen az összes pocok­lyukat betömjük és a következő nap csak azokba a lyukakba te­szünk kis falapátkával, vagy el­vágott nádszál segítségével 3—4 szemet az arvalinos csalétekből, amelyek az éjjel folyamán íel- nyütak. Ügyeljünk a munka gon­dos végzésére, mivel nem a lyu­kakba helyezett, szétszórt csalét­ket — mint ahogy a mült évek társadalmi védekezéseinek szo­morú tapasztalatai mutatják — a háziállatok, szárnyas vadak fel­szedik, és emiatt — óriási nép- gazdasági kár kelethezhet. A védekezés során az óvó rend­szabályokat feltétlenül tartsuk be, kézzel ne nyúljunk a csalé­tekhez, munka közben ne dohá­nyozzunk és ne együnk, evés előtt a kezet feltétlenül mossuk meg, mert az Arvalin erős méreg. A vegyszeres védekezés kezdete előtt értesítsük a körzeti orvost. A védekezés végrehajtásához a Nyíregyházi AGROKER Vállalat­nál ingyenes „Arvalin” áll ren­delkezésre. ... Növényvédő Állomás Kállósemjén Jeszenszki Árpád szakkönyvíró Szabolcsból ír tankönyvet tette. Most itt van. Nyú­lánk, de nem magas értel­mes és tiszta arcú. nyílt te­kintetű kisfiú. Az intézet­ből, lélektani, pszihiátriai, egészségi, képességi vizsgá­latok után — ezt három hónapig folytatják. — való­színűleg Aszódra kerül, ahol szakmát is tanulhat, és befejezheti az általános is­kolát. — Hány éves vagy? — Október huszonötödi- j kén leszek tizenöt. — És mi szeretné] lenni ? ' — Lakatos — mondta áhítattal. — Lakatos sze­retnék lenni. Azután arról álmodozik, hogy milyen jó annak, aki­nek szakmája van, aki ért valamihez. — Ha szakmád lesz, ho­vá mégy? — Visszamegyek anyám­hoz. Bercelre. — És ha majd dolgozol? — Akkor majd veszek egy házat, anyámnak meg apámnak, meg magamnak. Házat, szépet, nagyot. Olyant, amilyen másoknak van. Kun István Legutóbbi könyve, a „Száz termelőszövetkezet­ben jártam” karikaturistá­ja Jeszenszki Árpádot zö­möknek, vállán keresztülve­tett fényképezőgéppel, svájcisapkásan, mozgékony embernek ábrázolja. így, mintha csak a karikatúra elevenedett. volna meg, járt október 24—25-én Szabolcs­ban a tudós, 70 éves szak­könyvíró. A Nyírtassi Álla­mi Gazdaság ramocsaházi üzemegységének gyümölcs­kertészetében találkoztunk- Jeszenszki Árpád megnéz­te az almáskertet. beszél­getett a gyümölcsoszlályozó- ban dolgozó lányokkal, asz- szonyokkai. A kérdésekre így válaszolt: — Szabolcsi utam nein véletlen. Olyan feladatot kaptam, hogy a gyümölcs­termesztési szakmunkás- képzéshez tankönyvet ír­jak. Ebben a munkámban szerzőtársam Tnántsi Fe­renc. a Nyíregyházi Felsőfo­kú Mezőgazdasági Tech­nikum gyümölcstermesztési tanszékének vezetője. A növényvédelmi részt dr. Sándor Ferenc írja, a könyv szerkesztője Dobos Zoltán, aki szatmári születésű. — A tankönyv kéziratát még ebben az évben elké­szítjük és jövőre, szeptem­ber elsejére már a tanulók rendelkezésére bocsátjuk. Az országban ez lesz az el­ső olyan tankönyv, amely 200 színes illusztrációval a gyümölcskertészetet átfogó­an ismerteti. — Ezekután arra is Vá­laszt adhatok, hogy ismere­teim bővítésére miért ép­pen Szabolcs megyét vá­lasztottam. Ha a gyümölcs­termesztésről valaki tan­könyvet akar írni, akkor an­nak ide, Szabolcsba kell jönni. Itt csodálatosan fej­lődött és fejlett a gyümölcs- termesztési kultúra. De a szabolcsi utamat a tankönyv szerkezeti felépítése is indo­kolttá teszi. Eszerint a téli alma termesztést 28 órában, az őszibarack termesztést 12 órában. a többi gyü­mölcsfajtát mér csak 4, 3, 2 órában tárgyaljuk. Igyekeztem a lehető leg­jobban körülnézni. Jártam az újfehértói tangazdaság­ban. az almatárolóban, a nyírteleki faiskolában, és má­sutt. Sok érdekeset láttam, amire csak azt mondhat&iin: szép és jó- Országosan is példa lehet. Amit kifogásol­hatok, hogy bőséges az al­matermés és jövőre még több lesz, de még mindig nincs elóg almatároló. Dr- Jeszenszki Árpád munkásságát több, mint 30 kertészeti, mezőgazdasági szakkönyv és négy tan­könyv fémjelzi. Készülő új tankönyve minden bizony­nyal hosszú időn át hasznos segédeszköz lesz a gyümölcs- kertészetet tanulók számá­ra. Nemcsak Szabolcsban, de az egész országban. Seres írnő Mi vonzza a turistákat Magyarországra ? Látogatás az IBUSZ—Wien-nét (Tudósítónktól) A Kartner Strasse forga­tagában sokan megállnak a magyar idegenforgalmi iroda, az IBUSZ—Wien ki­rakatai előtt. Vannak, akik a magyar tájak, épü­letek, népviseletek színes fotóiban gyönyörködnek, mások az IBUSZ által ajánlott utazási lehetősége­ket tanulmányozzák. Az iroda pultjainál nagy az élénkség. A tisztviselők alig győznek válaszolni a kér­désekre. — Magyarország mely vidékei, tájai, városai jelentik a legnagyobb vonzerőt a nyugatról érkező turisták számá­ra? — érdeklődtünk Sellei Péter igazgatótól. — Természetesen elsősor­ban Budapest és a Balaton dominál, de egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a nálunk jelentkező turisták a magyar vidék nevezetes­ségei felé is. Különösen Sopron, Eger, Kecskemét, Szeged és Debrecen — a Hortobággyal —, jelent egyre nagyobb vonzerőt. ■ — Minek tulajdonítha­tó a turisták növekvő érdeklődése a magyar- országi utazások iránt. — Talán elsősorban azt említeném, hogy a nálunk járt külföldi turisták nem­csak hazánk természeti szépségeinek hírét viszik magukkal, hanem beszá­molnak arról a szeretettel­jes fogadásról is, amellyel a magyar emberek a hoz­zánk látogató, jószándékú külföldieket fogadják. — A másik ok abban ke­resendő, hogy az Európá­ban mintegy 10—15 éve óriási mértékben növekvő idegenforgalom ' Olaszor­szág, Svájc, Spanyolország, j és Ausztria után új terü­leteket keres. Az új terű- j letek között tekintélyes he­lye van a szocialista or­szágoknak, köztük hazánk­nak is. Itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy uta­saink között az osztráko­kon kívül nagyon sok más országból érkező turista is szerepel, akik itt Bécsben, az IBUSZ—Wien útján ké­rik a beutazási engedélyt Magyarországra Azt hi­szem, iiém túlzók, ha azt mondom, hogy az elmúlt két három évben legalább 80 állam polgárai fordul­tak meg nálunk utazási szándékkal. — Mi érdekli elsősor­ban a külföldi utaso­kat? — Az embereket mindig az érdekli, ami más, mint amit otthon találnak. Aki az Alpok vidékéről jön, azt az alföldi táj ragadja meg. Aki nagyvárosból ér­kezik és egész évben csak gépeket, autókat lát, annak élmény a lovaskocsi. Nem­rég például fiatal amerikai diákok kerestek fel, akik elmondták, hogy ők lovas­kocsikat még csak cowboy- filmekben láttak. Ilyen tár­saságnak például olyan programot készítünk, hogy Kecskemétről lovaskocsik vigyék ki őket Bugacra. — Miben látják a to­vábbi fejlődési lehető­ségeket? — A már elmondottak Jegyzet egy kiállításról A „Magyar történeti festészet“ Vaján szerint is minden táj és vidék alkalmas arra, hogy idegenforgalmat bonyolít- ( son le, ha a helyi szervek helyi erőből valami speciá- , lisat tudnak az utasnak nyújtani, olyat, amiért ér­demes odamennie. (Bécs, 1966. október 25.) j Gáti István Az országos múzeumi hónap keretén belül „Ma­gyar történeti festészet” címmel a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében kiál­lítás nyílt Vaján a Vay Ádám Múzeumban. A kiál­lítás anyagát múlt század­ban élő híres festőművészek anyaga képezi: Borsos Jó­zsef Székely Bertalan, Ma­darász Viktor Lotz Ká­roly eredeti alkotásai. E festmények nemzeti festészetünk kibontakozásá­nak nagyszerű megjelenítői, s az osztrák elnyomás alatt a nemzet élniakarásának egyik legszebb, legsugal- lóbb megnyilatkozása festé­szetünk kialakulása volt. A nemzeti öntudat fellángo. lása az érdeklődést a nem­zeti múlt eseményei felé terelte, s ezért szükségszerű­en kelt életre a történelmi tárgyú festészet. A szabad­ságharc elbukása utáni idők. ben költőink hol nyíltan, hol allegorikus költemé­nyekben kifejezve gyötrőd­tek a haza sorsán, az oszt­rák előnyomástól sínylődő nemzet pedig némán, „hall­gató ajakkal” élte elkesere­dett életét. Nagyjaink biz­tatásáért a múlthoz fordul­tak, hogy megmutathassák, milyen hatalmas erő él bennünk. Festészetünk e korszaka a legnemesebb értelmű na- gyotakarás és követelés ko­ra volt a legnagyobb küz­delmet vállalva azért, hogy a magyar történelmet meg­ismerjék szerte az ország­ban és ábrázolni tudják, mégpedig magyar művészi nyelven és formában. A szabadságharc fordu­lópont volt történeti festé­szetünkben. A festők és szobrászok azok, akik kép­zeletünket egyifányba tere­lik, azonos módon formál­ják meg. Úgy tudjuk el­képzelni az egri nők heroi­kus küzdelmét, mint ahogy azt Székely Bertalan meg­festette. Avagy ki ne sirat­ná Benczúr Gyulával együtt a fiatal Hunyadi Lászlót, amikor börtönéből a vér­padra indul? Lehet-e más­képpen elképzelni Dobozi Mihálynak és hitvesének tragédiáját, mint ahogy azt Székely Bertalan megrendí- tően a horizont fölé emelt két alakkal kifejezte? So­rolhatnánk még jó néhány példát, de a fentiekből is kitűnik milyen jelentőség- teljes korszakot mutatnak be a festmények, amelyek­nek szemlélete ma is meg­hajlásra késztetnek nem­csak a történelmi esemé­nyek előtt, hanem azok előtt a festők előtt is akik a haladó múltát szívvel és érzéssel tudták ábrázolni — tanulságul a következő nemzedékeknek is. Kisdéginé Kirimi Irén dr. Téli esték szórakoztatója, lakásának dísze- tiMÓ! Pacsirta csúcsszuper ára: 2800,— Ft Alfa könyvespolc-rádio ára: 1450,— Ft Orionton táskarádió ára: 1800,— Ft OTP HITELAKCIÓBAN IS VÁSÁROLHATOK!

Next

/
Thumbnails
Contents