Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-26 / 253. szám
Vietnami Jelentés Saigon! amerikai katonai közlés szerint hétfőn a szabadságharcosok aknavetőkkel támadták az amerikaiak egy előretolt állását a de- militarizált övezettől délre, az amerikai tengerészgyalogosok a támadást ágyútűz- zel viszonozták. Mindkét fél veszteségeit csekélynek minősítik. Az amerikaiak két helikoptere azonban, amelyekkel a sebesülteket akarták elszállítani, lezuhant. Subandriót halálra Hálták Mint az AFP és UPI jelenti * djakertai különleges katonai bíróság Su- bandrio vélt miniszterel- nökrhelyettest és külügyminisztert kedden halálra ítélte. Megkezdődtek a szovjet-marokkái tárgyalások If. Hasszán marokkói király, aki hétfőn érkezett Moszkvába, kedden délelőtt koszorút helyezett el a Vörös téri Lenin-mauzóle- umban. A koszorúzás után a Kremlben megkezdődtek a szovjet—marokkói tárgyalások. Szovjet részről a tárgyalásokon Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, Dmitri) Poljanszkij, Andrej Qrpvniko és más hivata* los személyek, marokkói részről 2. Hasszán kirájy, valamint a kíséretében lévő marokkói államférfiak vesznek részt. Pekingi események IS manilai közlemény — és háttere A Fülöp-szigetek fővárosában rohamsisakos rendőrök és katonák puskatussal támadtak a mintegy háromezer főnyi tüntető tömegre a Manila Hotel, Johnson elnök és a többi kormányfő szálláshelye előtt. A tüntetők azonnali vietnami tűzszünetet követeltek. A képen: a rendőrök brutálisan let epernek egy tüp tetőt. A kínai „kulturális forradalom” kapcsán első ígben jelentkeztek a népi felszabadító hadsereg tevékenységét bíráló hangok Pekingben. Különböző jelszavak tűntek fel, amelyek kijelentik, hogy „határozottan leleplezzük a katonai akadémia burzsoá- reakeiós vonalát”, s felszólítanak, hogy „nyissunk harcot a katonai akadérpia irányvonala ellen". „Aki szembe helyezkedik a katonai ta- táecsal, az Mao elnökkel he- | lyezkedik szembe”. (A jelszó nyilván a KKP katonai ta- | náesára vonatkozik). , Tovább bővült a bírálatok1 tüzébe került magas beosztása kípa| vezetők különböző miniszterek névsora. A szénipari minisztérium előtti tüntetéssorozat immár ötödik napja tart, ===== A manilai „csúcsértekezlet” tanácskozásairól kedden délután záróközleményt adtak ki, amely összegezi az Egyesült Államoknak és hat szövetségesének álláspontját az ázsiai, elsősorban a vietnami helyzetre vonatkozóan, A közlemény bővelkedik hangzatos békeszólamokban, miközben a Vietnamban folyó tragikus háborúért minden felelősséget igyekszik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányára hárítani. A dél-vietnami kormány a tárgyalások során leszögezte — hangoztatja a dokumentum —, hogy csapataik visszavonására és a katonai támaszpontok kiürítésére fogja felkérni szövetségeseit abban az esetben, ha „Észak-Viet- nam visszavonja saját erőit”. A dél-vietnami rezsim szövetségesei ezzel a nyilatkozattal készséggel egyetértettek s hozzátették, hogy a „fent említett feltételek gyakorlati megvalósulása után „hat hónapon belül visszavonják katonáikat Vietnam területéről. ★ Néhány nappal ezelőtt, hogy Johnson elnök elindult hosszú ázsiai útjára, amelynek kiemelkedő pontja a manilai haditanács volt, mindkét amerikai párt nyilatkozott a látogatássorozatról. A demqkra- ták büszkén közölték: ez a leghosszabb ázsiai kiprút, amelyet valaha is amerikai elnök tett; a republikánusok pedig nem kis idegességgel állapították meg, hogy Johnson a választások előtti P c pagaiidakörútnak szánja a felesége és nagy létszámú kísérete társaságában megtett utazást. Ausztrália fővárosában, Canberrában AmerikaZclie- nes tüntetés fogadta — ez volt az első olyan állomása az utazásnak, ahol a transzparenseken háborús bűnpsnek nevezték a vietnami amerikai agresz- szió főnökét, az Egyesült 4-llainok elnökét. Melbour- neben piros és zöld festékkel megtöltött műanyag- zacskókat hajigáltak kocsijába; Adelaideben egyetemi hallgatók rendeztek éhségsztrájkot Johnson „tiszteletére” és amikor Sidneybe érkezett, Robert Askin tartományi miniszterelnök közölte: mindent megad a látogatónak, még tüntetések is lesznek, „nehogy honvágya legyen.” Manilában a tüntetők Johnsont modern- Hitlernek, McNamarút és Ruskol gyilkosnak nevezték és amikor már tartott a manilai értekezlet, lovasrend- ör-századoknak kellett megkísérelnie, hogy csendet teremtsenek a fülöp- szigeti főváros tüntetéstől hangos utcáin. Szép szólamokban nem vplt hiány Johnson kőrútján és a manilai értekezleten sem — de a körutazást kísérő tüntetéssorozat arról tanúskodik, hogy Euró- j pa és az Egyesült Államok ' közvéleménye után ma már a délkelet-ázsiai csatlósok országaiban is világosan látják a tömegek: a „békés szándékoktróV szóló frázisok mögött a vietnami háború újabb kiterjesztésének tervei bújnak meg. Költóvendégünk; Leonyid Martinov Mielőtt hazánkba érkezett, odahaza állami, a Gorkijról elnevezett irodalmi díjjal tüntették ki a robbanékony, lángoló, hatalmas indulatokkal vívódó Leonyid Martinovot, szabadságra, nagy tettekre és helytállásra született embert. Jellegzetes típusa a lírai költőnek, egyszersmind az orosz poétának. Olyan alkotó lény, akinél a külvilág folyamatai, az élő-fejlődő valóság mozzanatai azonnal verssé alakulnak, szinte versben lélegzik és gondolkodik. Egyszóval : vérbeli művész, igazi költő. Szenvedélyesen hisz a szó hatalmában, a művészet megtartó erejében, a közösség erkölcsét és humánumát óvó rendeltetésében. A cselekvő, a hasznos, a tetterős művészet, az agitáló és alakító poézis az ő eszménye, József Attila szavával élve: az „osztályharcos, a tömegek közt felszálló” vers. Te leírtad a föld felületét című versében például így vall erről Martinov: Csupa nyugtalanság, lázas keresés, csupa feszültség ez a költőalkat, a léleknek, • szellemnek valami csillapíthatatlan valóságéhsége, élményszomjúsága él idegsejtjeiben — ugyanaz a tűz, amely a mi Illyés Gyulánkkal rokonítja leginkább. (Nem véletlen, hogy Martinov versei elsősorban Illyésben találtak beleérző fordítóra!) Ez a kereső vágy, az emberi élet és emberivé otthono- sult új környezetek utáni áhítozás űzi tova mindig Martinovot, verseinek sűrűén izzó lírai személyessége ebből a romantikus vándormagatartásból táplálkozik. Kora fiatalságától kezdve szinte szüntelenül Úton van: bekóborolta egész Ázsiát, az altáji vidékeket, Kazahsztánt, a turkesztánr—szibériai vasút pientét, járt a Bajkálnái, a Kaukázusban, a Feketetenger táján, országutakon, szekereken zötykölődve — mindig és újra az emberek „Te leírtad a föld felületét, Növekvő városoknak életét. Hajók képét rajzoltad s gépekét.. De testes könyveddel mi lett vajon? Elfeledték, kár volt a szorgalom. S mi&rt) Qly egyszerű a feleletj Felmagasodtál a világ felett, Csillagig futtattad értelmedet. De nem mentetted senki életét, S műved nem oltotta ki egy gazét, író, ki szövi szavak szövetét. Puszta írnokká sekélyesedett — Ezért nem indítasz meg szíveket!” A hóhérok ideológiája A szerző: Hitler * Johnson többet akar * Amit megtanultak -a Vakhit és demagógia Az újságírók gyűrűjébe fogott tábornok már egy órája válaszolt a feltett kérdésekre: verejtékezett, elfáradt, s ennek tudható be, hogy elszólta magát. Egy kérdésre felelve Westmoreland tábornok, a Dél-Viet- namban lévő amerikai csapatok parancsnoka kijelentette: „A katonától oktalanság számonkérni a lelkiismeretét.” A tábornok népi mondott Újat ezzel: a gondolatot a valamikori rendőrspicli náci bibliává lett könyvéből, a Mein Kampfból kölcsönözte. Ott ez áll: „Megszabadítom az embert attól az agyrémtől, melynek neve — leJkiisme- ret’. A szerző pedig: Adolf Hitler... A huszadik század negyvenes éveinek második felében az Egyesült Államok mind határozottabban lépett fel a vüágcsgndpr szerepében: bárhol, s bármi történt szándékaival, érdekeivel ellentétesen, „kom. munista kihívásról” fecsegtek a politikusok, s „megtorlást” követeltek. A hóhérkodás ideológiája is létrejött, sőt, a hivatalos amerikai külpolitika két alappilléréhez is ez adta a matériát. As erőpolitika, valamint a . tömeges megtorlás hangoztatása (Gold water; „Atombombát Hanoira!’) immár hosszú évek óta fő jellemzője az amerikai külpolitikai vonalvezetésnek, Önteltség és cinizmus A szabadság védelmének mezébe öltöztetett világuralmi törekvések nemcsak hóhérokat szülnek, hanem olyanokat is, akik e hóhérkodás ideológiai alátámasztását megpróbálják. A hóhérok mindig egy nyelven beszélnek: a Harmadik Birodalom hangzatos nevekkel jelöite a népirtás iszonyú programját, az USA pedig Stanley — Taylor majd McNamara „tervezet” címmel Dél-Vietnam népének kiirtását, a stratégiai falvaknak nevezett koncentrációs táborok létrehozását, a „pacifikálás” tömegpusztító eszközeit, a mérgesgázokat, s más vegyi anyagokat. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága mellett, az amerikaiak által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására alakult bizottság Fekete könyv címen közzétett előzetes jelentésében megái, lapítja hogy 26 dél-vietnami tartományban használtak az amerikaiak mérgesgázt, s hogy az emberek között. S ez a nagyvilágban bolyongó, soha meg nem nyugvó alapállás nem póz, nem keresett önmu- togatás, vagy éppenséggel világidegenség a költőnél. EUenkszőleg: az emberszeretet, a kollektívummal Való összeforrgs szándéka hajtja őt minduntalan, tovább és tovább. Az élet kialakításának, a Jövő tudatos elrendezésének feladattudata az, ami mindig feltölti Martinov ihleteit. A világot lebíró, a természetet és önmagát legyőző emberi karakter poétája Martinov -y nincs semmi, ami távolabb állna tőle, mint a tespedés, a tétlen nyugalom a dolgok helyzetével megalkuvó kispolgári szemlélődés. Nem tudja elviselni a véglegességet, a változatlanságot, a jelenségek eleve megszabott hierarchikus rendjét. Valami nagy, szertesu- gárzó, magasba röpítő köl- tőiség, magával sodró művészi lendület él ebben az örökké forrongó poétában — az élet maradéktalan megélésének elemi forrésága. „Földet rázó s új földei teremtő” alkotóember ő, méltó szülötte és költő- reprezentánsa a század nagy győzelmének, a vikinzásának, megölésének minden eszközét, módját alkalmazzák. (A Go-Var.-i tömegsír feltárásakor az áldozatok testen — akiket nyakukra hurkolt kötéllel kötöztek egymáshoz — a legszörnyübb kínzások nyomait találták...) A hóhérok most Vietnamban ölnek, de hogy kinek a parancsára, arra legfőbb irányítójuk maga adta meg a feleletet. Johnson Omahában elmondott beszédében néhány hete kijelentette: „Az amerikai nép csupán egyetlen embert választott meg arra a célra, hogy meghozza a dgp&éseket.” A hátukon végigfut o hideg így kívánt válaszolni azoknak akik a hivatalosan táplált vakhit s a célzatos félreinformálás ellenére, mind erőteljesebben bírál? ják magán az USA-n belül is a hivatalos állampoiitika rangjára emelt hóhérkodást, s szegülnek szembe azzal, hogy végrehajtói legyenek. Az amerikai intervenció és agresszió leplezésére ösz- szetákolt elméleteknek az USA természetesen szeretné megnyerni szövetségeseit is. Ösgood neves amerikai történész tanulmányának szavait idézzük: „A kormány az amerikai fegyveres intervenció megindokolása so_ rgn a fq hangsúlyt a kollektív biztonság eszméjére helyezte. Úgy vélekedett, hogy a háború viselésében köteles fenntartani a szövetségesek egyetértésének legalább a látszatát. Csakhogy a valóságban elég volt célzást tenni a Mac Arthur által javasolt eszközökre (ti. a háború kiszélesítését Szolgáló eszközökre), s az Egyesült Államok szövetségeseinek hátán máris végigfutott a hideg. „Az olvasó ne akadjon meg azon, hogy a szövegben nem Rusk vagy McNamara neve szerepel, hanem hasonlóan hírhedt figuráé, MacArthu- Fé. Nejn újságírói tévedés: az idézet ugyanis nem mostanra, a vietnami háború időszakára, hanem tizenhat esztendővel ezelőttre, a koreai háború idejére utal. Kísérteties a hasonlatosság? Nem! Törvényszerűi Es nemcsak a szövetségesek hátán futkos a hideg, ha a háború megszállottjainak okfejtését hallja, hanem minden józan emberén. Ismét idézünk a szóban forgó ideológizálás hivatalból is legprominensebb képviselőjét. Johnson elnököt. lág addigi rendjét sarkaiból kifordító októbernek. Martinov áradó személyessége talán azért is él, lüktet annyira bennünk, mert szenvedélyének intenzitásában, fprradaimi- ságában a szovjet életforma lényegét érezzük, mert annyira azonosulni tud mindazzal, amit a lenini eszjnék a szovjet emberek világában megvalósítottak. Kevés olyan költő van, aki szemünkben annyira kristálytisztán meg tudná testesíteni a forradalmár lírikus ideálját, mint Leonyid Martinov. S nyilván ez a világot változtatni akaró elszánár, Egyik legutóbbi sajtóértekezletén — mint azt a Die Weltwoche svájci hetilap megírta — megkérdezték tő. le mi a véleménye arról, hogy előző nap hét amerikai gépet lőttek le Vietnam fölött? A válasz, „Ez még kevesebb is volt, mint amire számítottunk." (Gőring birodalmi marsall, a légierők parancsnoka, amikor 194Ó-ben a német repülők London bombázásakor elszenvedett súlyos veszteségeiről kérdezik, így válaszol: „Ahol fát vágnak, ott hull a forgács.” (Lám, mennyire azonos a történelemben azok útja, olykor még szava is, akik hóhérok uraiként maguk is hóhérok, ká lesznek! Változnak az idők... A Harmadik Birodalom führere még nagy hangúan állította: „Fáradhatatlan propagandával mindent ei lehet hitefni a néppel, azt, hogy az ég — pokol, vagy azt hogy ,a legpokolibb lét — mennyei", A hóhérság ideológiájának mai népszerűsítő} már pókkal nehezebb helyzetben vannak: a Stars and Stipes című, a Pentagonhoz igen közelálló amerikai folyóirat nemrég kü~ lönszámot szentelt annak a kérdésnek, hogy a nemzeti elhivatottságra, s az amerikai „küldetésre” apelláló propaganda hatékonysága rohamosan csökken, s ugyanakkor nő azok száma — s ezt a közvéleménykutatások számadatai élesen aláhúzzák -- akik ellenzik a vietnami háborút, vagy legalábbis kételkednek annak jogosságában. A valóságra ébredés, a realitások felismerése újabb és újabb csoportokat von ki a leplezetten vagy nyíltan, de mindkét esetben a bé- hérság igazolását szolgáló ideológia és propaganda hatása alól: e folyamatot tükrözte az az Ameri- ka-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság legutóbbi akciójának csúfos kudarca is. amikor kénytelen volt felfüggeszteni a vietnami háborút ellenző csoportosulások elleni vizsgálatot az elemi erejű felháborodó? és tiltakozás miatt A hóhérok ideológiája felett a történelem egyszer (pár T- éppen húsz esztendeje, e napokban fogalmazták meg s írták papírra Nürnbergben — kimondta gz ítéletet. A hóhérok ideológiája, s a — hóhérok felett. A történelem ítélkezése másodszorra sem lehet kétséges! közelíti a költőt a magyar lírához is. Martinovban ugyanis a hét éysgá?ados magyar költészet egyik legjobb ismerőjét és barátját is tisztelhetjük. Petőfi, Ady, József Attiia egész sereg költeményének mesteri átültetése fűződik nevéhez, s ugyancsak az ö műfordítói diadala a Csongor és Tünde, újabban pedig Az ember tragédiája orosz nyelvű megszólaltatása. A szárnyaló akarat a népe világában harmóniáját meglelő öntudat rokonítja a magyar költészettel Leonyid Martinovot, a Magyar szavak cimű vers velünk egy testvér költőjét: „Van A magyarban egy ily szó, Csillag, Nem fordítja azt le senki: Értelme fönt égés, izzó — ..Csillag” — ott is azt jelenti. S bár fordítja menten mind a tolmács, A csillag, ez a magyar szó Marad, mi no U, sohasem mis. Mint az a szó is, hogy Duna, mely Egy a mi nyelvünk Dunaj szavával, S mely rohan y akgrmily ködlepel Alatt ys elcktro-, hydro- s holdvilággal! S mint az a szó is, hogy Buda jól: Azt jelenti, hagy onnan a nép Az ő örök hér c-magaslatairól Egyre biztosabban tekint szerteszét!"
