Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Leonyid Martinen: Szeretem, s ezért... Én magát szeretem s ezért a világot újjáteremtem. Vén a világ, sok millió évét élt, sok benne a furcsa, az esetlen, a nevetséges, a suta, az 6, a semmire sem használható Nézd, j a kohók lángolnak, nézd, iesújt egy kalapacs, arany és ólom eggyéólvad, eggyéforrasztja a pörölycsapás. Mindennek, artii átmegy a kezünkön, kincseket rejt a gyomra — minden elektronokra esküszörn, ás esküszöm minden megbontott atomra! Hát maga miért nem mosolyog reám? Haragszik talán? Vajon mit róhat nekem fél? .Tudom már, miért nehéztél ■ mert nem formáltam eleddig t: .fülönfüggőjének párját i kozmikus világenergia Darányi forrásává áfásak nyugalom, térem, nyugalom! Előbb még meg kell gyógyítanom azt, ákit eltorzított a kegyetlen erő, előbb még jogába iktatom azt, akit kisemmizett a lelketlen, s ha örökségébe már visszahelyeztem, ha törvénytelenül kivégeztettet is életre keltettem — akkor a világot újjá teremtem! Radó György fordítása Leenyid Marttnov, s.ütetett l9#5-ben. Kalandos ifjúságitól Kezdve kdttő. bensőséges lírikus, egyéni utakon jár, A magyar költészet legtermékenyebb orosz nyelvű tolmácsoló ja: Petőfi, Ady, József Attila és »ok más költőnk müveit fordította kiválóan. Legutóbb, két évvel ezelőtt Az ember tragédiája jelent meg tolmácsolásában. Jean Rousselot: Mi vagyok én itt? Mi vagyok én itt, legendámtól elszakítva? Járkálok, nézek s próbálók megértéin mindent, de nincs semmi bizonyság, mit felmutathatnék életemből. Lehetnek e fáradt emberek egyike, kiket sárga villamos visz robogva hamuszínű külvárosok felé, hol aranytányérját villantja r&d a napraforgó. Lehetnék az utcák kövező je, aki vizsgálgatja, még álmában is, a város romlott fogazatát, vagy az öregasszony, aki nyekérgő seprőjét forgatva, megtiltja a szakadatlan hulló holt leveleknek, hogy bálba menjenek a Dunára. De csak utazó vagyok, családi fényképek nélkül bolyongók, a magány októbereinek követeként. Járkálok, nézek, próbálok <megérteni mindent -*• Olyan letiem mint a szerelem, melyből kiszállták a Szeretők, * mint a levél árnyéka vagy mint egy csipetnyi színes por: ennyi maradt meg a pasztellképből, ami a tenger volt, á szél meg az ég. Egyedül vagyok s látom, amiftt hátratekintenek: szegény gyermekkorom utcái mint felszaggatott erek csüngenek mögöttem, falán az is lehet, hogy távol amott, nem tartottam senkit a karomban. Kételkedném ebben, ha nem lenne olyan meleg a kezetek, •$ ha nem erezném az emberi tél illatát kabátjaitokon. Léhunyom szemem s magamra találok. Elég, ha Vágyunk, s már mindenütt az emberrel van találkozónk. Együtt élünk, örökre együtt, mit számit hát a legendám? EMszik a vízben, ahová a.halász százszor bemeríti hálóját, a bábaasszony gyöngéd mozdulatával, míg nem ficánkol ujjtoi közt a remény. Képes Géza fordítása Jean Rousselot ms-ban született az új francia Irodalom egyik kiváló képviselője, mint költő, müforditó, regény-, noveflaíró Ős esz- MtlSta egyaránt kiemelkedő. Mint műfordító főleg a »agyár költészet «. Vörösmarty, Madách és József Attila tolmácsolásiban szerzett érdemeket. gedjük. Egyetlen követelésünk, hogy Tyumenybe Utazik, ahól még jelentékeny vörös erők vannak.:. — És? — A felesége pedig nálunk marad tuszrták, Ligeti zászlós úr. . *— Túsznak? Miért? — Azért, zászlós úr, mert öfi mint kiváló katonai Szaktekintély és a „forradalmárok” szemében megbízható ember le fogja beszélni a tyumenyi vörösöket a további ellenállásról- Ha pedig áz útja nem járna az általunk kívánt eredménnyel, a feleségét kivégezzük... És ez lesz a sorsa magának is, ha az ottani csürhe leverése után a kezünkbe kerül. Ligeti előtt elsötétült a világ. A vér a fejébe szállt. A bal kezébe tette át a botot. Ebben a pillanatban tökéletesen elfeledkezett a lábát hasogató fájdalomról. — Ön feltételezi rólam, hogy áruló leszek? — kiáltotta. — Ne használjon ilyen csúnya szót. Vegye úgy, mintha a mi békekövetünk lenne. Csak azt tegye meg, amit egy kultúrembernek humanista érzése diktál. — gn nem leszek áruló soha! Érti, soha! — Öerekedt a torka: — Soha! Usakov egészen közel lépett Ligetihez. Möst már lehámlótt rólá a művelt ember máza, szemében dühös szikrák cikáztak: —- Megteszed! Parancsolom! Értetted? Ebben a pillanatban Ligeti keze nagyot lendült és hangos pofon csattant Usakov arcán. A cári tiszt lángvörös lett, a melle hangosan zihált, a szeme kidülledt, a hangja sípolt, rikácsolt: — Gazember! Bandita, ganéj! Vörös ganéj! A pisztolytáskájához kapott. A körülálló tisztek pisztolya szinte vezényszóra ugrott elő a táskából. Az egyik marcona kozáktiszt ezüstveretes markolatú, görbe kardját rántotta ki hüvelyéből, és rontott volna a sápadtan, de nyugodtan álló Ligetire. A hajó foglyai végighallgatták és izgulták a jelenetet. Jeges borzalom ült az arcukra... Most mi lesz? Ebben a pillanatban ágyúlövések dördültek. A levegő megremegett. Sűrű füst szállt a hajóra. A tisztek ész nélkül rohantak a fedélzetre. NYÍREGYHÁZA ÍRÁSBAH ÉS KÉPBEPi Kulturális hírek sok hosszúsággal Közismerték azok a zöldfedelű zrébkönyvek, amelyek a Panoráma sorozatban ismertetik meg hazánk tájait „írásban és képben”. Ennek 7. köteteként éppen 6 évvél ezelőtt jelént meg a Sudapest—Debrecen—-Nyíregyháza című füzet. Akkor sók szó esett a bennmaradt hibákról, de hasztalan, hiszen a múlt héten megjelent második. átdolgozott kiadás semmivel sem jobb & régebbinél. Nem beszélünk itt árról a lekezelő hangról, ahogy á Cikkírók „csevegnek” Nyíregyházáról és érről a keleti tájról; azt is csak megjegyzésben lehet szóvá tenni hogy a szatmári vidékekről egyetlen szót sem éjt konkrétan (Csák a volt Ecsedi-lápot emlegeti) s így Zalka Máté, Kölcsey és Móricz hazája épp úgy említés nélkül marad, mint Esze Tamás és Bajcsy-Zsi- linszky beregi tája. Itt még lehet bizonyos szerkesztési elveket felhozni ellenérvül, de a tárgyi tévedéseket már semmi Sem meríti. Már pedig ebben a könyvben több a bosszúság, mint az öröm. A 131 lapon 1073-ra teszi az állandó színház kijelölésének időpontját, holott ez 1893. Az előbbi csak az ún. arénára Utalhat. A megye székhelyé 1875-től Nyír. egyháza: ezt a 132. lapon még tudják, a 142. lapon már egy évvel arrébb helyezik. A 134, lap szerint a Városi tanácsház falán „fehér márványtábiá hirdeti a Város szülöttének, Benczúr Gyulának emlékét”. Nagyon régi értesülés: t i. az Állami Áruházzal szemben volt a IÍ. világháború idején elpusztult gyógyszertár épület több mint száz évvel ezelőtt volt a városháza, . s ebben született Benczúr Gyula 1844. januárjában. Majd egy fél évszázad múltán erre a házra kerül a fehér márványtábla, ami az elpusztult házról a megyei múzeumba került, s ott is látható, A városi tanács épületén ez az emléktábla sohasem hirdette Benczúr emlékét. Már tíz éve nincs a Kossuth téren a szovjet hősi emlékmű, hanem a temető szépen karbantartott előterén, az útikönyv (és a térkép) még itt tünteti fel. A Kossuth téri szállodát is egy évtizede Szabolcs-Szál- lónak hívják — mint ahogy a térkép már így is tünteti fél. de a szöveg még — több heiyen is — a régi elnevezést használja. A Luther ut. ca is régen Felszabadulás útja — ezt a térkép is tudja, s a Vöröshadsereg u. 42. számú ház Krúdynak rtem Szülőháza, hanem Későbbi lakóháza, A stúdió falán lévő emléktábla sem mond mást; a szülőház az utca 8. számú épületének helyén volt — ezt nem említi a2 úükőnyvécske, jóllehet már évek óta ott az emléktábla is. A 136. lap Bessenyei parkról beszél amelyiknek közepén helyezkedik ei 3 szobor; szerencsére a térkép már megkülönbözteti a két parkot és a szobrok helyét is jól jelöli meg. Az meg csak legenda, hogy a maiak emlékezete szerint nádas tó volt a Bessenyei tér helyén. Igaz, a Benczúr tér végén, a mai szabadtéri színpad környékén nagyobb pocsolya volt a század elején, de nem úgy mint á Bujtoson — amelyről persze hallgat a krónika. Azt is illenék tudni, hogy színházunk nem Bessenyeiről kapta nevét hanem M6- riczról. Viszont a Bessenyei térnek jelentős építkezéseket kölcsönöz a szerző a 137. lapon — nyilván a 15 év előtti Bessenyei (ma: Beloiannisz) térre tévedve. Azt sem tudni, hogy a „Gu_ szev laktanya helyén” milyen „új lakótelepek épülték”. Nem tudni, miért emlegeti, hogy „1959 elején is 3160 parasztgazdaság volt 17 ezer hold földön” Nyíregyházán. Mintha azóta ezen a téren semmi Változás nem történt volna Nyíregyházán — s minden bizonnyal az egész Országban?! Szép, ha a Sóstót dicsérjük de miért úgy, hógy ()a strandón még vitorlázni is lehet” (139). és nagyvonalúan á 300 ágyas gyógyintézetet is a Sóstóra helyezik, az anyás csecsemőotthon mellé. Azt is kissé kétkedve tolijuk, hogy a hyugati városhatárban „Máté-bokor” és „Borsos-bokor” „feliratok" olvas, hatók. Hol? Az állomástól bejövét észreveszi és megemlíti ,,a Vonatkísérő-laktanya szürkére festett, egyemeletes épületét”, De úgy látszik a Petőfi utcá új háztömbjeit nem látta, de az Arahy János utcán kívül épített tömbházakat sem. Legalábbis nem említi. Mint ahogy Csak később beszél, külön a konzervgyárról, de a ruha- üzem és a gumigyár sehol nem jut eszébe. Ezután következik a vo- rtatra szállás, de Csak a menetrend szerint Érért, azt hiteti él az idetévedő és a Panoráma kötetet kézbefogó idegennel, hogy közvetlen vonattál mehet Nyíregyházáról Csengérbe; hógy útközben „áthalad PócSpet- fin, Ketet-Magyárörszág régi búcsú járó helyért”. (A 6 évvel ezelőtti kiadásban legalább Máriápócsot írták!) Aztán még Oyörgyliget megállón is át akár haladói — ami azt bizonyítja, hogy évékkel ezelőtti menetrendet használt a fejezet szerkesztője. Nyírbátorban a minorita templomot nevezi „hósszu hajójú”-nak. ami á másik műemlék jellegzetessége. Abbárt is tóved, hógy Vasvári Bál Nyír- Vasváriban született, holott ebben a községben csak lakott de Tiszabüdöh született. ő felvette a Vasvári nevet az előbbi községről, Tiszabüd pedig a felszabadulás után szabadságharcos fiának írói nevét választotta s lett: Tiszavasvári. És a térkép? Amilyen kicsiny — egy kis oldal nagyságú —, anrtyi tévedés, s az is látszik, hogy a térkép szerkesztői nem beszéltek össze az írásos szöveg füzetbeli szerzőivel. A Bethlen utcá és a Szarvas utca rnég tíz év előtti nevével szerepéi. A járási tanácsot még a* irodaházba teszi. A szövegben megemlíti, hogy új tanárképző főiskola létesült a Vasvári Pál utcában (138), de a térképén — hogy, hogy hem — a Kossuth utcára tették a tüdőgondozó mellé. A Dózsa György úti benzinkút a Körte utcára került; a Hatzel téri a másik oldalra telepíttetett át a térkép szerint; a Luther ház melletti benzinkutat feltüntetik, pedig már régen nincs ott; persze az Árok utcairól sehol sincsen szó. A Sző- ! vegben elmondja hogy „Idegenforgalmi hivatala nincs a városnak” (133); a térkép mégis feltünteti — a Beloiannisz téren — pedig van, csakhogy a Kossuth téren, a Szabolcs-szálló épü. létében. Az úttörőházát a Béke mozivá] szembe helyezi él; de méllettó épp ez éjjel-nappali gyógyszertárat flfern tühtéti fel, jóllehet a többit berajzolják a térképen. Feltüntet néhány műemléket, dé megfeledkezik Pátzay nagyszerű Ko- íák lovasáról á Felszabadulás téren. Kocsis Pásztor- lánykájáról Bolgár J. Zrínyi Ilonájáról, Szamuely szülőházának emléktáblájáról. a hármasdombi emlékműről stb. Feltünteti a Dózsa mozit, i álni már másfél éve nem üZemeí és lebontásra kerül, dé szó sincs a Gorkij moziról és aZ SZklT Móricz áSigmond Művelődési Házának mozijáról fontosán eligazítja a városunkba ke- ?Ülő idegent ét a térkép a gőz- és kádfürdő félé, a Széchenyi úton, bár ez az üZem már Sok éve néni létezik; kb. a Sas-kocsma környékén még beszél a Fenyves falatozóról, ahol mát nincs ver.déglőszérű kiszolgálás, de a Halász- csárdá feltüntetése elmaradt. Tálálurtk postát a Széchenyi üt végén (á fürdői! környékén), de a Vo- röshádsereg útján ténylegesért meglévő postát hém émlíti. És vajort ki érti, hogy á báróm évtizede meglévő cukrászda a Luther ház álatt miért maradt ki mindenünnen, a mellette lévő vendéglővel együtt? A sóstói szállónak á szövegben nincs neve: a térkép már Krűdy-szállónak említi (étterem nélkül), viszonzásul a Krúdy nevén emlegetett szabadtéri színpadot József Attiláról nevezi el. És hogy az érdeklődő és múzeumot kereső idegent az Egyház utcára küldi a térkép, ahol csak hivatal és raktár van, azon már csodálkozni sem lehet, jóllehet a kiállítási termek a Felszabadulás útján vannak. A kötet öt elrtbér munkája a belső Címlap hátoldala szerint: ellenőrizték négyen, az utolsó iapon név szerint is felsorolva. A térkép a Kartográfiai Váltóiét műVe. Készült 6220 példányban Budapesten 1966-ban. Ára 12 forint... Margóesy József A párizsi Modem Művészetek Múzeumában november 5—28 között rendezik „A szuperfüggetlenek műveinek kiállítását” (Balon des Surindépehdánt). Az iparművészeti múzeumban japán metszetekét állítanak ki októberben. Az Ember Múzeumában októberben er véget az afrikai Civilizációk köréből származó 130 műalkotás kiállítása, amelynek a „Fekete-Afrika ismert és ismeretlen művészeté'’ címet adták. A Grand Palais-ban Picassó- kiállítást rendeznek november 10-től 1Ő67 február iáig. A GaÜiéra Múzeumban december 14-én egyhónapos fényképkiállítás nyílik meg Pekingről. Végűi december végétől február elejéig a Petit Palais-ban kiállítják á XI—XVII. századi japán festészet 5Ő remekművét. A negyedik Smétóna zó hgoraVe'rSenyt ókíobér végén Hradet Králóvéban, a híres „Petrof zongorák hazájában rétidetik meg. A fiitól tseh Versenyzőkön kivui néhány NŐK, egy lengyel és egy mágyer versenyző is részt vélsz a versenyen. Leőpblfl stoköv/sk: meghívására Káfl Éóhrrt a New Vork-i Cerhegie Haliban AoVfembér 6-án és ?-en hángveféhyt ád áz American Symhpóny őréhestar élért. A Metropolitan Operaháziján Böftmhák igen hagy sikeré Volt Richard Strá'uSS „AZ árnyék nélküli asszony” círttű opéíájá'rták be tánitásá vél. A viHgklillltáiok —* amelyek közül h Soron következő 1967^-bcn Montréalbhn, majd 1970-ben Oszakában lesz — miiidig különleges nyelvi problémákkál birkóznak. Ezért az 1900 óta megrendezett IS világktáHitds közül H mär hivatalosan alkalmazta az eszperantó nemzetközi nyelvét is, amint ez az Égyetemes Eszperantó Szövetség most nyilvánosságra hozott adatfeldolgozásából kiderül. A felhasználás módja különböző: hol eszperantó nyelvű rádióadásokkal, Hói eszperantó nyelvű leporellók, Vagy brossurák kiadásánál, olykor külön kiállítással a nemzetközi nyelvvel kapcsolatban, miskör ideg hi- Vdtalös eszperantó tó bmá- Csófc béállitdSáVál. Az 1967. évi móntrédií Világkiállítás mdfii alkálmaliá áS eszperantót a nemzetközi ptöpa- gandábán. Képzőművészeink vázlöftónyvéből Baktalórántháza: a járási tanács épülete Soltész Albert fajos
