Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

Az új babák meséi Szergej Obrazcov színházáról Szergej Obrazcov, a Központi Bábszínház ^rendezője, a Szovjetunió népművésze, legkedvesebb bábjával. Heinz Kahl au :* Nyári dal (Sommerlied) Hajadon át a ténylő égre látok. Bőrödön nap nyugszik, s a tó vize barna karod között hullámba omlik, meztelen lábad körül lóhere. Hová te nézel, szél jön s tovatűnik a iák fölötted megtelnek vele. Aratás illatú a lég kezedben, mint ha közel az érés ideje. Nézlek és rajtad át a nyárra látok. Megpihenek e nyár vendégeként. Szeretnék még kisideig maradni. A nyár keze simogat. Mint tiéd. Hajnal Gábor fordítása * Heinz Kahlau költő a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Berlinben él. 1931-ben Drevvitzben született. 1962-ben Heinrich Greif-díjat, 1963-ban Heine-díjat kapott. A közölt verset Der Fluss der Dinge (A dolgok folyamata, — Aufbau Verlag Berlin) című kötetéből vettük. A képzőművészeti kiadó újdonságai: Nagyjaink arcképsorozata Művészi sorozatok exportra Színtársulatában 220 em­ber van: igen nagy szám ez. A Központi Bábszínház tes­tületé — röviden az „obraz- covi” — éppen ennyi tagot számlál, beleértve bábjáté­kost, rendezőt, díszletezőt és a színház más dolgozóit. A színház harminchat éve működik már, ez idő alatt vezetője mindig is egy re­mek művész, színész, teore­tikus, a kultúra sokoldalú embere — Szergej Obrazcov volt, Obrazcov színháza felnőt­teknek és gyermekeknek egy­aránt játszik. Naponta két­szer van előadás: délelőtt és este. Műfajai a legkülönbö­zőbbek: szatirikus műsorok, hős-romantikus drámák, po­litikai pamflettek, mesék és tanítómesék, vígjátékok min­den formában. Obrazcov megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekeknek szóló színdarabok kiválasztására. „Mi azon vagyunk, — mond­ja Szergej Obrazcov, — hogy a kisgyermekek részére írt színdarabokban nagyon egy­szerű, könnyen érthető ve­zérfonala legyen az esemé­nyeknek, minden rém, féle­lem, gyilkosság vagy vere­kedés nélkül, hogy minél több legyen benne a mulat­ságos és nevetséges, de ugyanakkor ez a nézőtéri ne­vetés ne legyen gúnyolódás és ne legyen rosszindulatú, hanem vidám legyen és jó­indulatú.” —■ Az új évadban 4—5 új színdarabot szeretnénk be­mutatni — mondta Szergej Obrazcov. — Két színdarab már készen van: a „Rendkí­vüli verseny” és a „Csizmás kandúr”. Ezeken kívül to­vábbi két-három színdarabot szeretnék bemutatni: közü­lük az egyik a Gajdar kisre­gényéből színpadra átírt „Malcsis—Kibalcsis”. E szín­darabban szeretnénk bizo­nyos eseményeket, fogalma­kat és neveket felidézni,! olyan tárgyakat, amelyek el­tűntek életünkből és ezekről mesélni a gyermekeknek. Igen hasznos és érdekes lesz, hogy a színdarab bemutatása előtt kiállítást nézhetnek meg a gyerekek a színház halijában, ahol kis nézőink látni fogják a legendás „Maxim” géppuskát és a „bugyonovka” sapkát, ami­lyet Bugyonnij lovas hadse­regének tagjai hordtak, és nagyon sok egyéb ritkaságot, emléket A felnőttek számára a te­levízió műsorairól adunk sza­tirikus áttekintést „Fintor a képernyő előtt” címmel, mi­ve! a tv programja még gyak­ran reménytelenül — unal­mas. Színházunkat örömteli ese- j meny várja: úi épület épülj számunkra, 500 személyes né-' zőtérrel. Ezenkívül lesznek még „gyermek” és „felnőtt” színpadok, amelyek nagyon megkönnyítik a színdarabok közvetlen előkészítését. És ami a legérdekesebb az épü­let homlokzatán egy rendkí­vüli óra lesz, amely egyszer­re ősi és modern, igazi és já­ték is. Ez az óra, mint a régi európai városházák órái nem csak az időt fogják mu­tatni, hanem közben több rövid jelenetet is eljátszik. Csakhogy szentek, ördögök, apostolok helyett a számlap melletti ablakból óránként különféle állatkák, a gyer­mekek meséinek kedvenc hő­sei fognak kilépni, dalokat, kuplékat énekelve. Az új színháznak lesz egy másik büszkesége is, mégpedig a kertje — csodálatos kert, melyben szórakoztató trükk- berendezések, vidám kávé­ház, s különféle attrakciók lesznek. A kertnek gyakor­lati haszna is lesz: alatta ga­rázst létesítenek a nézők jár­művei számára. A központi bábszínházát az egész világ ismeri: szomorú és vidám apró színészei, ame­lyek élő embereket alakíta­nak igazi emberi jellemeket, szeretettel látott vendégek mindenhol. Hiába társas lény az em­ber; akinek állandóan nagy porció jut a közösségi gon­dokból, olykor keresi a ma­gányt. A csend és nyugalom vágya szinte kiszámíthatat­lanul tör rá, mint a fertőző betegség. Hasztalan védeke­zik előle, akkor se kerülheti el. így jutottam a városon kí­vül a Dur.a-partra, valahol Budapest és Szentendre kö­zött, ahol már nincsenek házak, s csak szelíd mormo- lásként hat az autók és mo­torkerékpárok kerregése. A parti gát bokrainak ár­nyékában heverésztem. Gon- dolattalanul élveztem a dél­után csendjét. A Duna túl­só partján, a messziről és messzire nyújtózkodó sziget fövenyes szélén kirándulók sütkéreztek a napon, s né- hányan lubickoltak a vízben. Néha egy-egy csónak húzott el előttem, szorgalmasan la­pátoló fiatalokkal. Nem sokáig voltam egye­dül. Hogy merről és mikor jöttek, azt nem vettem ész­re, de az engem eltakaró bokrocskák másik felén hár­man tanakodtak. Mint haj­dan a honfoglalók, úgy te- kintgettek széjjel. A papa a bokrok füves alját, a ma­ma kimondottan a bokrokat, míg a lányuk a napfénytől csillámló vizet nézte. Min­den szavukat hallottam. — Állj! Egy lépést se to­vább! Ennél jobb helyet Én kedvesem, ha jössz felém, Légy, mint a nyíl, sebes. De mikor átölellek én, Akkor már ne siess. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Fél a goromba vihartól, Csak lágy szellőt szerel. úgyse találunk — jelentet­te ki a papa, s egy kis kört lépegetett a fűben. A mamának is ez lehe­tett a véleménye, mert a retiküljét nyomban ráakasztotta az egyik bokor­ra. — Sok a kő — mutatott le a lány finnyásan a víz és a gát közötti parti sávra Igaza volt. — Annyi baj legyen, lá­nyom. Nem kell kényesked- ni mondta a papa, miközben kirámolta a sporttáskát. Egy pokrócot terített a fűre és ügyetlenül ráheveredett. Nem volt nehéz kitalálnom szándékukat. Épp ezért for­dítottam el a fejemet. Ta­pintatból. Ha észrevesznek, ne lássák, hogy figyelem őket. Engem is zavarna vet- kőzés közben, ha tudnám, hogy idegenek látnak. Néhány perc múlva a ma­ma aggodalmát hallottam: — Vigyázz, Terikém, ne­hogy görcsöt kapj! Maradj a part közelében. Ott is le­het úszni. Erre akaratlanul is oda kellett néznem A lány, di­vatos bikiniben, már fél lábszárig állt a vízben és paskolta magát. Meglepőd­tem fejlett alakján, mert el­ső látásra még gyereklány­nak véltem. — A Palatínusban nem kellett féltened. Se a Da­gályban — mondta a papa gúnyosan a feleségének. Úgyis miénk a szép szüret, Ne legyünk, hát mohók: Lassan szürcsölve édesebb A tiszta bor s a csók. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Cél a goromba vihartól, Csak lágy szellőt szeret. — Jó, jó, de te nem tu­dod, mit csinálnak ott a lányokkal. Én láttam, ahány­szor vele voltam. Nem lett volna nyugta a férfiaktól. — Érdekes, még egyszer sem panaszkodtál... Vagy ed­dig nyugta volt a férfiak­tól? — Nyugta hát, mert gye­reknek nézték. — És most nem az? — Nem. Egy tizenöt éves lány már nem gyerek. — A múlt héten mért nem nézték annak? Vagy két her te, három hete? Akkor is ti­zenöt éves volt. — Hogy lehetsz annyira értetlen? Úgy látszik, hiába van szemed, mégis vak vagy! — fakadt ki az asz- szony. — Miért, mit kellene lát­nom? — A lányodat!... Nyisd ki a szemedet, könyörgöm... Nézd!... — mutatott a vizet rugdosó lányra. — Látom.. És azt is, hogy majdnem meztelen abban a bikiniben? Szinte semmit se takar raj­ta. A képzőművészet klasszi­kus és élő mestereinek va­lamennyi alkotását erede­tiben aligha ismerheti meg bárki is, reprodukcióban annál inkább. A Képzőmű­vészeti Alap Kiadó Vállala­ta a legkisebb falvakba is eljuttatta a magyar és kül­földi mesterek legszebb al­kotásainak reprodukcióit. — Egyik fő feladatunk az ifjúság esztétikai nevelésé­nek elősegítése — mondot­ta Nemes Béla igazgató. — A pedagógusok kérik és várják újabb és újabb ki­adványainkat, mint amilyen például a napokban megje­lent „Arcképek” sorozat el­ső példányai. Ez az újdon­ságunk a magyar irodalom, történelem, tudomány é$ színészet nagyjainak arc­képeit örökíti meg. Egy-egy tasak 18 képbői áll, vala­mennyi hátlapján ismertető szöveggel. Előkészületben van a magyar zene- és kép­zőművészet kiválóságainak arcképgyűjteménye is. A kisebb gyerekek számára az idén megjelentettük a televízió nyomán népszerű­vé lett Futrinka utcai báb­lakók színes fotóit, s Ők szólalnak meg a Colorvox hangos képeslapok legújabb példányain is. — Milyen újdonságokkal lepi meg a kiadó a közeljö­vőben a közönséget? — A Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kincseinek széles körű meg. A papa felült, hogy jobban lássa a lányát. — Hát., hát, nem mondom, igazad van — ismerte el ö is, majd indulatosan hozzá­tette: — Ez előbb is eszed­be juthatott volna, mielőtt megvettétek, egye meg a fe­ne a bikiniteket!... — Most már tudod, miért erőltettem, hogy jöjjünk ide?... Itt jóformán nem lát­ja senki, nem környékezik meg. Inkább kijövök vele mindennap, nem sajnálom a fáradtságot. Jövőre meg ve­szünk neki másik fürdőru­hát. Majd rábeszélem, hogy a bikini már nem divat. Közben a lány belevetette magát a vízbe és lassú tem­pózással úszni kezdett, szemben a Duna folyásával. Játékos mozdulatai elárulták hogy élvezi a fürdést és a folyam lomha sodrását. A mama kiáltozásaira fi­gyeltem fel. — Teri-i-i! Terikém!... Vigyázz, hajó jön!... Hal­lod?... Egy hajó jön!... Hú­zódj a part felé!... Csakugyan egy hajó buk­kant ki a kanyarból. Nem is ismertetésére két leporellót adunk ki karácsonyig. Egy- egy ilyen színes képes­könyvben 18 képen mutat­juk be e két intézmény gyűjteményének legszebb darabjait. — Híresek a Képzóművé. szeti Alap Kiadó Vállalaté, nak naptárai. Milyen nap­tárakat készítenek a jövő évre? — A jövő évi naptárak 25 féle változatban 250—280 ezer példányban kerülnek ki a nyomdából. A kereske­delem részére ötféle nap­tár készül az Mén. Újdon­ság lesz a nagy alakú, szí­nes reprodukciós naptár, amelyen a legszebb magyar kódexlapok szerepelnek ma­gyar, német, angol, francia és orosz nyelvű magyarázó szöveggel. Kis alakú naptá­runkon 13 élő festőművészünk alkotásait reprodukáljuk. Fotónaptárunkkal minden évben más fotóművészünket mutatjuk be a közönségnek, 26 képével. Az eddigi ve­gyes válogatás helyett ez­úttal dr Vajda Ernő nem­zetközi hírű fotóművész természetképei szerepelnek naptárunkon. Lesz egy asz­tali naptár is, amelyen szí­nes városképeket mutatnak be és ugyancsak színes városképekkel jelenik még egy nagy formátumú naptárunk is. A szép ma­gyar reprodukciós naptárak nemzetközi hírét bizonyít­ja. hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság számára „Schönherten der Natur” címmel adunk ki 100 ezer példányban olyan naptárt, amelynek 13 színes felvéte. lét dr. Vajda Ernő fotómű­vészünk készítette az NDK. ban is termő növényekről. — Melyek a naptárakon kívül a legújabb exportra is készülő reprodukciók? — Az ifjúság számára ké­szülő kiadványaink között első helyet foglal el a nagy sikerű „Az én múzeumom” sorozat. A Manet. Degas, Renoir, valamint Cézanne, Van Gogh. Gauguin több alkotásának reprodukcióját tartalmazó két füzetből sok ezer példányt küldünk az idén Bulgáriába, a jövő év elején pedig sor kerül a Leonardo da Vinci. Mi­chelangelo. és Raffaello mű­veit ismertető színes füzet bolgár exportjára. A „Gyér. mekeknek” című hangos­képes kiadványunk, amely Bartók gyermekdalait tar­talmazza Bartókné Pásztori Ditta zongorajátékával, kot. tamelléklettel és Reich Ká­roly illusztrációival, a Szovjetunióba és az NDK- ba jut el még az idén, több ezer példányban — mon­dotta befejezésül Nemes Béla. akármilyen hajó. Egy szürke színű tengerjáró. Mögötte sorakozó hullámokká fodro­zódott fel a Duna. A szigeten sütkérezők is belenyargaltak a vízbe, kiélvezni a váratlan hullámfürdőt. A lány abbahagyta az úszást és rábízta magát a kitarajosodó hullámokra. — Jaj, de finest! — visi- tozott a vízben, a szülei fe­lé. — Nehogy örvénybe ke­rülj! — intette a mama. A hajó már jócskán eltá­volodott, de a hullámok még mindig ki- kicsapódtak a partra, csobboltat a köve­ken, majd gyorsan visszagu­rultak, mintha játszanának... Én is a hajót bámultam inkább, nemcsak a szülők. Nem látni a Dunán minden­nap tengerjárót. S igazán sajnáltam, amikor a követ­kező kanyarban eltűnt a szemünk elől. A lány már a víz szélén bóklászott, mint aki keres valamit a parton. Majd megunva a keresgélést, meg­állt. — Apa, hozd le a cipőmet — mondta bosszús hangon És szellő-dajka szilvafát Elringat csendesen: A szilva már feküdni vágy A földön odalenn. Réz Ádám fordítása Képzőművészeink vázlatkönyvéből Földeák János: A Duna-par+on... Bertolt Brecht Dal a szellőről Berecz András: Hegyi falu.

Next

/
Thumbnails
Contents