Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

A Pravda pekingi tudósítója jelend a kínai helyzetről VARSÓ Az iráni sah csütörtökön éste szálláshelyén ebédet adott a lengyel vezető ál­lamférfiak tiszteletére. Az ebéden jelen volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára feleségével, Edward Ochab, a lengyel államta­nács elnöke feleségével, Jozef Cyrankiewicz, a miniszterta­nács elnöke, az államtanács, a kormány tagjai és más fontos személyiségek. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában nagy felháborodást keltett az á híf, hogy Ilse Koch, az egykori buchenwaldi náci koncentrációs tábor hírhedt parancsnoknője, aki emberi bőrből készített lámpaernyő­ket magának, még az idén kegyelmet kap Nyugat-Né- métországban. Ilse Koch je­lenleg az ainachi női börtön­ben tölti életfogytiglani fegy­házbüntetését. RIO DE JANEIRO A Rio de Janeiro-i diák­ság csütörtökön a hatóságok tilalma ellenére megtartotta előre bejelentett nagyszabá­sú tüntetését, tiltakozásul a kormány politikája és a! rendőrségnek az egyetemek ügyeibe való beavatkozása ellen. A kormány az 5000 diákkal szemben 20 000 rend­őrt vezényelt az utcákra. A tüntetők ötvenes csoportok­ban vonultak a kocsiútra és amint egy rendőrkontingens üldözőbe vette őket azonnal szétoszlottak, de egy másik csoport a rendőrök mögött alakult meg. A „le a dikta- i túrával!” kiáltásokat a járó- I kelők is átvették. Saigon (MTI): Thich Tri Guang dél-vietna­mi buddhista főpap pénteken befejezte száznapos éhség- sztrákját. Közleményben je­lentette be, hogy a sztrájk megszüntetésére az Egyesült Buddhista Egyház legfőbb vezetőjétől kapott utasítás­hoz híven határozta el ma­gát, hogy életben maradhas­son és folytathassa harcát a saigoni kormány ellen. A buddhista egyházon belül a tavasz óta lezajlott esemé­nyekért minden felelősséget kész vállalni, s továbbra is ellenzi azt a politikát, ame­lyet a saigoni rezsim foly­tat —, hangsúlyozza a köz­leményben Thich Tri Guang Az í. amerikai légi gyors­hadosztály parancsnoka ked­den elrendelte két falu le­Belgrád, (MTI): Pénteken hajnalban be­fejezte munkáját a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága. Szpa- szenije Babovics javaslatára az el tőerjesztett tények alapján úgy döntött, indít­ványozza a JKSZ Központi Bizottságának, hogy Ale- xandar Rankovicsot zárják ki a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének soraiból. A Központi Bizottság el­fogadta annak a bizottság­nak a jelentését, amely ki­vizsgálta egyes vezetőknek az állambiztonsági szolgálat rombolását Binh Dinh tar­tományban azzal az indoko­lással, hogy állandóan za­varták a körzetben levő ame­rikai egység hadműveleteit. Megelőzően hangszórókon szólították fel a polgári la­kosságot a falvak kiürítésé­re. A falvak elpusztítása után razzia folyt és több mint hatvan „gyanús sze­mélyt” fogtak el. A dél-vietnami fővárostól 30 kilométerre fekvő Trai Bi- nél a partizánok a múlt heti sorozatos támadás után új­ból akcióba léptek a külön­leges alakulatok tábora el­len. A tábort közel egy órán át tartották aknatűz alatt, majd automatafegyverekkel lőtték. A tábor védelmére a légierő és a tüzérség is köz­belépett. munkájával kapcsolatos po­litikai felelősségét. A Szerb Kommunisták Szövetségé­nek Központi Bizottsága úgy döntött, hogy Vojin Lu. kicsot, az SZKSZ Központi Bizottságának egyik titkárát, volt szövetségi belügymi­nisztert és Zsivotije Szavi- csot, Szerbia volt köztár­sasági belügyminiszterét ki­zárja a JKSZ soraiból. A Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottságának új titkárává egyhangúlag Dobrivoje Ra- doszavljevicset választot­ták. A kínai sajtó szavai sze­rint „újabb fellendülés vet­te kezdetét a nagy proletár kultúrforradalomban”. Az „új fellendülés” összefügg azzal, hogy nemcsak Pe­kingien, hanem az ország más városaiban is kivonul­tak az utcára az úgynevezett „vörösgárdisták”, vagy ahogy Kínában nevezik őket, „hungvejpingisták”. A lapok „rohamcsapatoknak” és „rettenthetetlen élgárdának” nevezik ezeket. A „hungvejpingisták” je­lenlegi tevékenységének jel­legzetessége, hogy egyre szé­lesebb támadásokat intéznek a vállalati, városi és területi pártbizottságok ellen, párt és állami vezetők ellen. A „hungvejpingisták” nyíltan buzdítanak arra, hogy „felül kell vizsgálni és meg kell tisztítani minden pártbizott­ságot.” Ez a magatartás kiváltot­ta a lakosság tiltakozását. A sanghaji textilgyár munká­sainak egy csoportja felhí­vásában a következőket írta: „A munkások kijelentik, hogy az utóbbi időben olyan események tanúivá váltak, amelyek mély meg­döbbenést, haragot és fel­háborodást keltettek ben­nük. Egyes emberek azt ál­lítják, hogy a „sanghaji vá­rosi pártbizottság feloszlik és vezetői revizionisták” hogy „tüzérségi tüzet kell nyitni a városi pártbizott­ságra”. „Az idős munkások úgy vélik — hangsúlyozza a röpirat —, hogy csak az osztályellenség járhat így el...” A tiencsini iparitanuó-is- kola képviselői Pekingben röplapokon számolnak be a „hungvejpingisták” bestia- litásairól. A „hungvejpingis­ták” feltartóztatták Li Csung-huant, a Városi párt- bizottság tagját, a város helyettes polgármesterét, és követelték, hogy több kér­désre adjon választ nekik. Li Csung-huan arra való hivatkozással, hogy a párt- bizottság ülésére kell men­nie. megtagadta a válasz- adást Adtak neki egy perc időt, hogy beszélhessen a pártbizottsággal. Ezután Li Csung-huant nyilvánosan el­kezdték vallatni és be akar­ták ismertetni vele, hogy a tiencsini városi pártbizott­ság egy „sötét banda”. Kényszerítették, hogy este hat órától éjjel 12-ig „egye­nesen állion” majd megver­ték. Li Csung-huant esz­méletlen állapotban szállí­tották kórházba. A ..hungvejpingisták” egy munkást azért vertek meg, mert a helyiségben, ahol tartózkodott egy olyan Mao Ce-tung kép függött a fa­lon, amelynek sérült volt a kerete. Ezek az úgynevezett „vörösgárdisták” csupán augusztus 26-án, több mint 40 embert vertek meg, akik közül hatot súlyos állapot­ban kellett kórházba vinni. Csen Csang-hua, a tien­csini „vörösgárda” egyik vezetőjének csoportja Tien. csinben két embert megölt és több mint tízet megvert, köztük három súlyos sérü­léseket szenvedett. Emberei botokkal, szíjakkal, széklá­bakkal villanydróttal verik az embereket. Egy embert egész éjszaka kínoztak, Amikor elvesztette az esz­méletét, hideg vízzel le­öntöttek. Addig csinálták ezt. amíg meg nem halt. A Sanszi Ribao című lap azt írja, hogy Csao Sou-ji, a tartományi pártbizottság másodtitkára „sok bűntényt követett el”. A legfőbb bű­ne az, hogy „veszettül tá­madta Mao Ce-tung esz­méit” mondván, hogy a „pártmunkásoknak amikor elméleti kérdésekkel fog­lalkoznak, mindenekelőtt Marx, Engels és Lenin mű­veit kell tanulmányozniok”. Lu Taot, Fucsien tartomány pártiskolájának helyettes igazgatóját azzal vádolják, hogy fellépett a „nagy ug­rás” és a népi kommunák ellen, állást foglalt az SZKP. val és a Szovjetunióval va­ló Szövetség és az antiim- perialista erők egységfront­jának megteremtése mellett. Mint a Renmin Ribao ír­ta, a tanulók „a nagy pro­letár kultúrforradalom so­rán a küzdelem élét a párt­ba befurakodott és hatalmon lévő, de kapitalista úton haladó személyek ellen irá­nyítják... A fő irány soha­sem volt téves” — írja a lap, amely ismét és ismét arra buzdít, hogy támogatni kell a „hungvejpingistákst”. Munkásaink és parasztjaink —• írja a Renmin Ribao — nyissák ki jól a szemüket, fokozzák az éberséget, nem szabad megengedni senki­nek, hogy bármilyen ürügy­gyei bármilyen formában bújtogassa a munkásokat és Addisz Ábeba (MTI): Hailé Szeíasszlé étiópiai császár pénteken sajtóérte­kezletet tartott. Kijelentette, hogy Djiboutit Francia-Szo- málijoartot. (A szerk) Etiópia elidegeníthetetlen részének tekinti. Hozzáfűzte, hogy Szomália területét a gyar­mati terjeszkedés idején da­rabolták fel. Hivatkozott ar­ra, hogy a korábbi étiópiai uralkodók is Etiópiához tar­tozónak tekintették a francia uralom alatt álló területet. a parasztokat a tanulók el­len”. A továbbiakban pe­dig azt követeli a Renmin Ribao, hogy „határozottan támogassák e forradalmár tanulók forradalmi akcióit”. A TASZSZ tudósítója fel­veti a kérdést: miért bízzák pártonkívüli ifjakra és is­kolásokra a kommunisták bírálatát, a pártszervezetek tevékenységének értékelé­sét? Miért van az, hogy ez a „proletár” mozgalom a kínai munkásosztály min­dennemű részvétele nélkül megy végbe? Miért van ar­ra szükség, hogy Kínában a népi hatalom törvényes szerveit mással helyettesít­sék, megsértsék az alkot­mányt és a törvényesség elemi elveit? Mi rejtőzik az olyan felhívások mögött, hogy a Kínai Népköztársa­ságban meg kell valósítani „szocialista rendünk jélentős reformját” ? A kínai propagandában az utóbbi időben egyre több szó esik a Kínai Népköztár­saságban végbemenő esemé­nyek nemzetközi jelentősé­géről. A „hungvejpingisták” most azt hangoztatják, hogy „a kultúrforradalmat” át akarják vinni Kína hatá­rain túlra. A „vörösgárda” — írja a kínai sajtó — teljes komolysággal közli az egész világgal: „Mi nemcsak Kí­nában támasztjuk fel a for­radalmi vihart, hanem ki­terjesztjük azt az egész földkerekségre. Hadd ra­gyogjon Mao Ce-tung esz­méje a világ minden sarká­ban. Ennek a gondolatnak adott kifejezést nemrégiben Csen Ji, a KKP Politikai Bizottságának tagja, a Kí­nai Népköztársaság külügy­minisztere, aki egyik hiva­talos beszédében kijelentet­te: „A nagy kultúrforrada­lom nagy kezdeményezés a nemzetközi kommunista mozgalomban” és „kétség­telenül felbecsülhetetlen és messzemenő befolyást gya­korol majd korunkban és a jövőben a vílágforradalóm fejlődésére”. Sajtóértekezletén Hailé SzeleSszié közölte, hogy Etiópia kártérítésre tart igényt Franciaországtól azokért az etióp javakért, amelyek a legutóbbi dji- bouti eseményekkel kap­csolatban mentek veszendő­be. Egyben azzal vádolta a francia-szomállaparti ható­ságokat, hogy hátrányos megkülönböztetésben ré­szesítik az ott élő etiópiai- akat. Fontos határozatok a Szerb Kommunisták Szövetségének plénumán —— ■■ * Hailé Szelasszié igényt tart Francia* Szomáliparlra Molnár Géza* 5. Isténi nomád napok vir­radtak a két barátra. A nyárutó sokáig benyújtó zott az őszbe, meleg nap­palok világítottak fölöttük, lejártak fürödni a Dunára. Ugyan Laci már hidegnek találta a vizet, épp csak megmártotta magát benne, s szaladt ki a fűre, a nap­ra melegedni, Jenő azon­ban órákat töltött a folyó­ban, állva lebegett, látszó­lag mozdulatlanul, csak a feje úszott a víz színén, mint egy testnélküli be­szélő, pislogó büvésztrükk. A parton hosszú beszélge­téseket folytattak, pecabo- tot csináltak, de kezdetleges horgaikat, meggörbített gombostűket messze elke­rülték a halak. Körtét, al­mát szedtek a távoli gyü­mölcsösökben, elcsatangol­tak az árterületeken, a gá­tak alatt, ha megéheztek, szalonnát sütöttek rőzsetü- zön. Néha találkoztak a postással, aki a leveleket, be­hívókat hordta kerékpár­ján a tanyák közé, isme­rősként üdvözölték egy­mást. Volt, hogy csendőr­járőrt láttak közeledni, a szuronyokon tükröző napr fény messziről elárulta őket, ilyenkor bevetették magukat a kukoricásba. Este krumplit főztek le­vesnek, vagy megsütötték hamuba, néha valamelyik Vidócki lány is eljött hoz­zájuk, leggyakrabban Klá­ri, újságot, híreket is ho­zott, gyorsan, ügyesen meg­csinálta a vacsorájukat, az­tán leült a küszöbre, fel­húzott térdekkel, hátát az ajtófélfának vetve szívta cigarettáját a sötétedő es­tében, s beszélgetett Jenő­vel. Lacinak úgy tűnt, jól érzi magát a fiúval, talán (Kisregény) vár is valamit, közeledést, melegítő barátságot, talán flörtöt is, hisz Árpi mesz- sze volt — dehát Jenő görcsös tisztessége mellett szó sem lehetett semmiről. Bátorságával akaratlan tisz­teletet ébresztett, egyedül vágott át a földeken a falu felé a késő esti órák vak­sötétjében, nem engedte magát elkísérni, nehogy a fiúk beleütközzenek a csendőrökbe. Laci keveset beszélt vele, sokkal több gátlása volt a nőkkel, sem­hogy ceremónia nélkül ta­lált volna Klárival feszte­len témákat, egyébként is Magda tökéletesen betöl­tötte, s el is oltotta minden kíváncsiságát mások iránt. Néha mégis összehasonlítot­ta Magdát Klárival, érzé­keny, tartózkodó, s any- nyira világosan gazdag szel­lemét ezzel a kötetlenebb és hétköznapibb lélekkel, különös módon testüket Is egybe vetette, s ilyenkor megjelent előtte Magda úgy, ahogy egyszer elfüggö­nyözött szobájukban meg­mutatta magát neki, s kar­csú, gyenge alakjának kagylófénye átderengett a homályon. Hét Végén megjött Ri­gó néni, hátára kötött nagy batyuban hozott zsírt, sza­lonnát, füstölt sonkát, ke­rek házi kenyeret, lekvárt. Férje halála óta egyre ih- kább levetette magáról a városban töltött évtizede­ket, visszavedlett a gyere­kéért harcolói gyerekét szolgáló parasztasszonyá. Laci egész nap várta Magdát, abban maradtak, hogy vasárnap jön a lány is. Nehezen tudta türelmet­lenségét leplezni, mindun­talan kiment az ajtó elé, leste a szántások között ka­nyargó utat, hátha meglát­ja alakját, színes ruháját, talán épp a kukoricás ta­karja most el... A lány nem jött. Leszállt a hosszú őszi alkonyat, Rigó néni ne­héz szívvel felszedelőzködött, sírva ölélte át Jenőt, Laci arcát Is megsimogatta, az­tán elindult, hogy még sö­tétedés előtt kiérjen az ál­lomásra. Jenő vele akart ménni, Laci lebeszélte. Egyedül maradtak, nem gyújtottak lámpát, a tűz­hely előtt ültek, belebámul­tak a hasábokon táncoló lángokba, nézték a mennye­zeten játszó fényeket. Laci nem tudta magába zárni átkozott rosszkedvét. — Azért ezt nem így képzeltem — buggyant ki belőle a szó. — Azt hit­tem, az oroszok átlépik a Kárpátokat, lezúdulnak az Alföldre, s már itt is van­nak, Budapesten. Néhány nap, egy-két hét. De így?... Meddig?... — Mit tudsz csinálni?... — Semmit. Éppen ez az, hogy ebben meg lehet ful­ladni. Mintha egy ketrec­ben ülne az ember, s vár­ná, mikor sorsolják ki a halálát. — Ketrec. Hisz miénk az egész határ, a Duna. Lehet­ne sokkal rosszabb is. — Igazad van. Ha itt lett volna Magda ma, könnyebb lenne. Biztosan valami halaszt­hatatlan jött közbe. Neked ezt jobban kell tudni Pél­dául, figyelhetik is. Mi?... Csak példának okáért mon­dóm, elképzelhető az is, hogy megbetegedett. — És ha megnézném őket?... Még elérném a HÉV-et, reggel visszajön­nék... — Elment az eszed. így nem lehet kockára dobni mindent Laci csüggedten ült. Hát persze, hogy nem. Jenőről is szó van, érte is felel. Még soha ilyeh nyomasz­tóan nem érezte a tehetet­len aggódás gyötrelmét Valami más is megfogal­mazódott ebben, mint a szerelem, ez a sötét gond előre mutatott, élettársi összeheggedést, összenövést sejtetett. — Azt sem értem — mondta —, hogy miért ülünk itt?... Valaki azzal biztatott hogy kapok fegy­vert, feladatokat, bekap­csolnak a... Kicsit gondolkozott, be­széljen-e Jenő előtt, aztán, mintha önmaga kételyeire válaszolna, folytatta: — Ha valaki vállalja, hogy megszökik a hadse­regtől, árinál megbízhatóbb embert sehol nem talál­nak. így vagy te is, én is, meg sok ezer fiatal. Ne­künk nincs mit Veszíte­nünk. És csak lapulunk és lapulunk, ez a mi nagy hősiességünk. Jenőre nézett, s észre­vette, hogy Valami mosöly- féle fut át az arcán. — Mit vigyorogsz, te ri­degmarha? — fortyant föl idegesen. (Folytatjuk) Vielnami ielenlés Az első felvétel a Gemini—11 leszállásáról. Az űrhajó utasat a vizreszállás után el- fcágyják a kabint. (Telefoto, MTI Külföldi Képszolgálat] jszn:—-- . ....----—-J. ...................................... 1 , , 1.............. 1966. szeptember 17,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents