Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

Halászat — horgászat — halászat — horgászat — halászat A menekülő „halóriás“ Ha sérült a zsinór — Beszorult orsó és rossz horog Hal a fedezékben — A fárasztás Barátom azzal fogadott, hogy egy hatalmas balin tépte el zsinórját. Az egyik horgásztársnak pedig Ki­egyenesítette horgát a pon­tyok pontya. Bizony, megesik, a hor­gászokkal az a kellemetlen­ség, hogy éppen a legérté­kesebb halak szabadulnak meg a fárasztás folyamán, vagy még később is amikor például az elöregedett hal- tartó hálóból szöknek meg. A horgász nem egyszer tér haza, hogy nem fogott ugyan semmit, de... az a hal, amelyik meglógott, hát az valami borzasztó nagy volt. Igen, ez nem kitalált mese, hiszen rendszerint a nagy halak menekülnek meg, és ez természetes, mert a kis hal nem tudja elsza­kítani a zsinórt, eltörni a botot, vagy kiegyenesíteni a horgot. Másrészt ha egy kis hal le is esik horguk­ról, annak nem tanúsítanak nagy fontosságot és nem emlegetik annyit, mintha egy több kilós trófeáról lenne szó. Min és kin múlik, ha a hal megmenekül a horgász kezei közül? A tanulság kedvéért a következő taná­csokkal szolgálnánk horgász olvasóinknak. SÉRÜLT A ZSINÓR: Rá­léptünk, beszorult az orsóba, elreszelődött a köveken, megégettük a cigaretta pa­razsával, túlsodródott, egyes helyeken megnyúlt az eről­tetés következtében, vagy a rosszul kötött hurkok és csomók mellett szakad el. Több figyelmességgel elke­rülhetjük ezeket az okokat. ROSSZ A HOROG: Ha s horog túl merev, törékeny vagy túl puha és hajlékony. Előzetes nréhának kitéve megállapíthatjuk minőségét és ha nem felel meg, rög­tön eldobjuk olyan helyre, ahol nem léphet bele senki. A horog nem volt elég hegyes és nem akadt, vagy túl hosszú volt a hegye. BOSSZUL AKAD A HAL: Megtörténhet, hogy a horog csak vékony bőr, vagy hús alá akad és a fá­rasztó« folyamán kiszakad anélkül hoev a halnak ko­molyabb baja származna be­lőle. A fárasztás folyamán kitágulhat a seb, melyet a horog üt a hal húsában és egy fordulat után a hal máris megszabadul. A HAL FEDEZÉKBE MENEKÜL: Nádasok, víz­be dőlt fák mentén, köve­ken, csónakok között meges­het, hogy a nagyobb hal bemenekül a vízben lévő tárgyak, növények közé és azokon elvágja a zsinórt, vagy azokra rácsavarva tel­jesen kizárja a horgászt, az orsót és a horgászbotot a térosztásból, majd egy erő­teljes rántással eltépi a zsi­nórt. A csuka éles szájszéle szintén könnyen elmetszi a vékony horgászzsinórt. BESZORUL 'AZ ORSÓ: A túl erősen befékezett or­só, vagy a használat követ­keztében beszoruló orsó gyakran okozhatja a hor­gász szomorúságát. Időnként ellenőrizzük tehát orsónk fékjét, hogy annak beállí­tása megfeleljen a zsinór teherbírásának. Ügyeljünk arra is, hogy zsinórunk be ne szoruljon az orsó tenge­lyéhez. Fárasztás közben le­hetőleg ne szabályozzuk or­sónkat. ROSSZUL FÁRASZ­TUNK: A horgászok egy része türelmetlen és a nagy halakat is nyers erővel sze­A Szovjetunió kutatói nem nyugszanak bele abba, hogy a tengeri halak és hasznos gerinctelenek elosz­lása a természet szeszélye szerint történjék a folyók­ban és tengerekben. Már 1929 és 1940 között 1500 esetben hajtottak végre át­telepítéseket, és a háború után fokozott ütemben foly­tatták ezt a tevékenységet. Többek között északi-tengeri heringeket az Arai-tóba te­lepítettek, ahol a heringállo- mánv ma már az egész tavat benépesíti. A Csendes- óceánból viszont lazacokat „költöztettek” a Barents­retné minél gyorsabban partra vonszolni. Az ilyen emberekben az ősi zsákmá- nyolási hév még hevesen buzog és elfelejtik, hogy egy nagy hal fárasztása nyújtja a legszebb horgaszélményt. Könnyen leszakad a hal, haj erőltetjük, túlfeszítjük a' zsinórt. Leakadhat azonba akkor is, ha rövid zsinóron, fárasztunk és egy hirtelen, kirohanást nem bírunk el­lensúlyozni, vagy orsonw nem bírja lepergetni a zsi­nórt. A hirtelen meglazuló zsinór is okozhat bajt, ía-r rasszunk tehát mindig ré­szes, hosszú zsinóron, türel­mesen, higgadtan. A kifá­rasztott hal kiemelése sent okozhat bajt, míg az életéért j harcoló, még erős hal be- j merítése, megfogása bizony­talan és akkor veszítjük el I halunkat, amikor már va. [ lóban a kezünk között van. | Lehetőleg magunk fogjuk ki j a halat, mert elvesztése ese- • tén így nem bírjuk másra ! tolni a hibát. KILYUKADT A HA- , LÄSZZSÄK: A haltartó háló, halászzsák, póráz né­ha elöregedik, megkopik, megsérül és nincs bosszan­tóbb dolog, mint amikor egy teli zsákot indulás előtt mégegyszer meglötyögtetünk a vízben és mikor kiemel­jük, a halak kihullanak és elbúcsúznak. tengerbe és a Kola-félsziget folyóiba. Több millió meg­termékenyített ikra vándo­rolt így óriási távolságokra. Az egymás után épülő ha­talmas víztárolók ugyancsak benépesítésre várnak. Több gyűjtőmedencébe pontyokat telepítettek. De nagy forgal­mat bonyolítanak le a Fe­kete-tenger és a Káspi-ten- ger között is az ikrákat szállító repülőgépek. A legközelebbi jövő ter­vei közül kiemelkedik a kamcsatkai tarisznya ráknak a Csendes-óceánból a Ba- rents-tengerbe történő átte­lepítése. Halak áttelepítése KERESI TR 1881 szeptember 11-én szüle­tett Dutka Ákos hírlapíró és költő. Beküldendő: vízsz. 1, 30, 47 és 70. Függ.: 1. Vízszintes: 1. Ennek a neves írói társa­ságnak volt a tagja. 13. ti szó­lábú ragadozó. 14. Dunántúli üdülőhely. 15. Énekes magán­szám. 16. A baktai járás egyik községéből való. 18. Királyunk volt. 20. Jogtalan haszon. 21. Kínai hosszmérték. 22. Pest megyej község. 24. A holland légiforgalmi társaság gépein lát­ható felirat 26. Egykori kala­pácsvetőnk név jele. 27 Fontos dolog valakinek. 28. Keskeny nyíláson. 30. Első ízben 1012-ben megjelent verseskötetének cí­me. 32. Közepén ,,kerít”. 33. Bátor. 34. Titkon figyel. 35. Veri. 36. Alga fele 40. EEEEE. 41. Erdélyi folyó. 43. POI. 45. Végtelenül „éber”. 47. Emlék­iratának címe, melyben az irodalmi társaság létrejöttét megírta. 51. Elektromosság. 52. Zöld gyümölcsöt napra tesz 53. Egykori népcsoport a mai Szolnok megyében névelővel. 54. PLJ 56. Sakkvilágbajnok. 58. Helyet foglal-e? 59. Labdarugó- eredmény. 60. Néma „beles”. 62. Kaszáló. 64. AAAAA. 65. Ko* níroz. 67. Fejrész. 70. 1904-ben megjelent verseskötétének cí­me. Függőleges 1. 1908-ban megjelent verses­kötetének címe. ?.. Becézett női név. 3. Vonatkozó név­más. 4. GA. 5. VA. 6. Fának van. 7. Dunántúli folyó. 8. Menyasszony. 9. 500+550 római számmal. 10. Mássalhangzó ki­ejtve. 1 i. Végtelen „orsó.” 12. Kúszónövény. 17. Valamely tettér elismerés, megbecsülés. 19. MÖst jár először iskolába. 22. Tétel bizonyítására felho­zott körülmény. 23. Téli csapa­dékkal borított. 24. Televízió­típus. 25. Vissza: tagadó szó. 27. Éjszakai költőiesen. 27/a. Hangtalanul „kísér”. 28. RSL. 29. Viseléstől, szakad. 30. Szabolcs megyei község. 31. össze-vissza vet! 37. Jószág alá vetett szalma. 38. Éhezik. 30. Fúvós hangszer. 41. Kívánság. 42. TL. 43. Folyó szegély. 44. ,J” betűvel. 45. Kis patak. 46. Fogadalom. 47. Rorsod-Abaúj- Zemplén megyei község. 48. Fordított személyes névmás. 49. Hamis 50. Egyetemi díszterem. 55. Kártyalap. 57. Szabolcsi község. 60. Táncmulatság. 61. Fanyar gyümölcs. 62. Pakol. 63. össze-vissza köt. 65. 1050 ró­mai számmal. 66. Énekhang. 67. Állóvíz. 68. ONY. 69. Szemé­lyes névmás. A megfejtéseket legkésőbb szeptember 19-ig keli beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Augusztus 28-ai rejtvénypályá­zatunk megfejtése: Feldolgozottság szempontjából is a legtelje­sebb élet ami ezen a bolygón leéletett. Nyertesek: Ad ám Hajnalka, Dinnyés Gabriella, Jeney Ernci­né. Juhász István, Nagy Jó­zsefnél Porzsolt Lajos és Tima- rovszky Júlia nyíregyházi. Kecskeméti Mihály csengeri, Buczkó Sándor kállósemjéní és Papp Gyula tiszacsécsei kedves re j tvény f e j tőink. A nyereménykönyvekét pos­tán elküldtük. GYEREKEKNEK Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Ilyen tá­bor is van. 11. Nyalánk. 14. Fordított határozott névelő. 16. Filmféleség. 17. Szintén. 18. ősidők óta haszált mezőgazdasági esz­köz. 19. Állóvíz (—’). 20. Sze­mélyünk. 22. Megfejtendő. 23. Vés. karcol. 24. Dörmögött, haragudott. 26. Ban-ben számos nyugati nyelvben. 27. Vett be­tűi keverve. 28. Igyekszik, szaporítja lépéseit. 30. Megfej­tendő. 33. Pályánk 35. Fogó. tartó, rúd (—’). 36. Gyermekek alaptápláléka. 38. Vissza: el­hunyt. 39. Vége. angolul. 40. Megfej téndő. 42. Ö, nőnemben oroszul. 43. Hajdani elődeink. Függőleges: 2. Asztalos Pál. 3. Néhány. 4. Okozatot előzi meg. 5. Kerge­tett, hajtott, továbbított'. 6. Megfejendő. 7. Keresztül. 8. Lakoma. 9. Vissza: ételíze­sítő (—?). i 0. Kedvelnek. 12. Téli sport. 13. Kajakok, ladikok ..lakhelye”’. 15. Régies űrmér­ték. 17. Római három. 19. Sportfogadás. 21. TTIU. 24. Római 1005 és 49. 25. Cseleke­dett. 27. Vágyakozó. 29 Ritka állat. 31. AYN. 32. Délszláv nép (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 34. Nem, latinul. 36. Ott, oroszul. 37. JOE. 41. Mészáros Elek. Megfejtendő: Vízszintes X, 22, 30. 40 és függ 8. (folyónevek). Múlt heti megfejtés: Szentes, Eger, Makó, Kecskemét. Kő­szeg. Könyvjutalom: Szabó Eszter Csengerújfalu. Kovács Éva Má­tészalka, Sipos Csaba Nyíregy­háza. Miért haragszik a papagáj a majmokra ? Élt, egyszer, a végtelen nagy brazil őserdők közepén egy zöldbóbitás, tarka pa­pagáj és egy víg kedvű ma­kimajom. Az erdő leghatal­masabb jaján tanyáztak, a papagáj az ágak között, a maki pedig a fa odvábán. Mikor az egyik barát pihent a másik őrködött, így vi­gyáztak egymás otthonára és az elraktározott élelemre, mert közösen szerezték az ennivalót is. Vagy a maki ugrált ágról-ágra, míg ízle­tes gyümölcsre talált, vagy a papagáj emelkedett a le­vegőbe és derített fel ízes falatokat. Bármelyikük volt a soros, becsületesen vissza­tért otthon maradt társáért, s a talált eleségen igaz­ságosan megosztoztak. Talán sona nem tör ki viszály közöttük, ha a ma­kimajom nem torkos: de bizony torkos volt, s ez lett a veszte. Történt egyszer, hogy a papagáj tojásait akarta kikölteni fészkében, ezért a majmot küldte ele- ségért. A majom nem tudott ellenállni torkos természeté­nek, a finomabb falatokat mind felfalta útközben, s a papagájnak csak félig rot­hadt gyümölcsöt vitt haza. — Hol hagytad a fino- mabbját? Miért hoztál ilyen férges hulladékot? — kér­dezte méltatlankodva a pa­pagáj. A majom szemtelenül: — Bizonyara elpotyogtat- tam az úton, hazafelé. Miután e naptól kezdve mindez ismétlődött, a papa­gáj úgy határozott, hogy maga repül eleség után. s inkább a fészket őrizteti ba­rátjával. Figyelmeztette hát a majmot: — Nagyon őrködj. meri négy tojás van a fészkem­ben, s én azokat nagyon féltem,' mert abból kelnek ki a fiókáim. A maki persze megígért mindent, de alighogy a pa­pagáj elrepült, szeme már a fészken járt, olyan ét­vágygerjesztőén kandikáltak ki onnét a pettyes madár­tojások. A torkos majmocs­ka régen nem evett már madártojást, hatalmába ke­rítette hát a vágyakozás: — Jó lenne kihörpinteni legalább egyet — mormolta. Kiemelt két tojást a fészek­ből, feltörte és azon nyom­ban kiitta őket: Amikor lát­ta, hogy pajtása hazafelé tart, keserves siránkozásba kezdett és jajgatva mesélte: egy nagy kígyó támadta meg a fészket, ő nem tudott védekezni és az álnok csú- szó-mászó elrabolt két drá­ga tojást. Szegény papagáj búsult, napokig szavát sem lehetett venni. Csak ült a fészkén és siratta tojásait. Pár nap múlva azonban el­fogyott a tartalékeleség, s mivel félt, hogy a majom újra csak rothadt gyümöl­csöt hozna, ismét maga in­dult útnak. Mielőtt útra­kelt, erősen a maki lelkére kötötte, hogy most jobban vigyázzon a megmaradt két tojásra. Meg is ígért a maj­mocska mindent, de ahogy a papagáj eltávozott, ráve­tette magát a fészekre és megette a megmaradt két tojást is. Úgy gondolta, is­mét mesével bolondítja maid el a papagájt. Az azonban nem mert messzire repülni, beérte inkább a közelben talált, silányabb ennivaló­val és váratlanul hazatért. Csendesen repült, nem hal­latszott a szárnya surrogása, így a hamis majmocska nem vehette észre, hogy már visszaérkezett. Mikor a papagáj látta, mi­lyen bűnt követett el ellene az, akit ő barátjának hitt, nekiesett az álnoknak és horgas csőrével alaposan helybenhagyta. A szemtelen majom pedig ahelyett, hogy beismerte volna bűnét, fel­kapott egy kókuszdiót és volt barátjához vágta, aki­nek a szárnya megsebesült. A papagáj mit tehetett egyebet, ráült üressé vált fészkére, siratta fiókáit és gyógyitgatta sebesült szár­nyát. Az önző, torkos majom ezalatt hiába keresgélt az erdőben, sehol nem talált még egy olyan kellemes odút, mint a régi volt, így hát egy éjjel, mikor azt gondolta, hogy a papagáj nem veszi ésire, visszatért régi otthonába. A madár csak erre várt. Régen elha­tározta, hogy megbünteti a majmot tojásai elpusztítá­sáért és csak az alkalomra lesett. Azon az éjszakán, mikor a maki visszaköltözött az odúba, rövidesen kigyo- sziszegésre ébredt. Nyüsebe- sen kibújt az odúból és fel­kúszott a legmagasabb ág­ra, ott vacogott keiséguc- esetten, mert tudta, a kí­gyók nagyon szeretik a ma­jomhúst. Pár pillanattal ké­sőbb azonban már feje fö­lül hallotta a kigyószisze- gést. Ekkor leugrott a fáról és a fűben próbált elrejtőz­ni, de a kígyóhang már ott hallatszott közvetlenül mel­lette. Azt sem tudta, mihez kezdjen rémületében, mikor észrevette, hogy a fa legala­csonyabb ágán volt barátja, a papagáj iU, ő utánozza a kígyó sziszegését. Iszonyú haragra lobbant és felka­pott egy hosszú ágat. hogy ijesztgetőjét elkergesse, de addigra a madár gúnyosan rikácsolva már árkon-bok- ron túljárt. A majom pedig gyakran hallott még éjsza- loánként kíqyósziszegést odú. ja körül az őserdőben és soha nem tudta megkülön­böztetni, hogy igazi kígyó rémíti-e, vagy a gyermekeit vesztett anyamadár? Jfítói kezdve nem telepedett a majom olyan fára, amely­nek közelében papagájok fészkelnek, a papagájok pedig azóta rikácsolnak mindig, ha meglátnak egy majmot. (Angolból fordította: Pfeifer Yeroí Tasnádi Varga Évát A vitorlán... Zsebkendőnk lobog, száll a széfbe«, békés madárként szép fehéren, A könyv, füzet Pesten pihen, s vitorlás indul vizen. Magasba szökik, csattog a vászon, sokkal nagyobb, mint tavaly nyáron. Indulás! Irány a túlsó oldal, piros házacskák zöld bokorral. pirulnak most a csirkeszámyak, Ott már régen ebéddel várnak, saláták zöldje ring a tálon, siessünk, most már alig várom! Játék után vége a dalnak, evezőink erőre kapnak, aztán maid otthon vár a sátor, a holdfény villódzik át a fákon. Sass Ervin: Buborék Csillogó gömböcske messze szállni készült, fenn a felhők alatt mégcsak meg sem szédült. Piros, kék, zöld ruhát húzott fed magára, és azt gondolta, ő a világ csodája. így repült könnyedén, mindig magasabbra. szervusztok gyerekek! szállt, szállt, szállt kacagva, Még most is repülne, még most is kacagna de egy füstifecske hopp! elpukkantotta... Törd a fejed

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents