Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

* tt Örökös megújulás Wéh&ny elkapkodott be­tűkkel rótt sor a jegyzetfü­zetben: „A kettes alapszer­vezet taggyűlése <— Három tagfelvétel.” Az ajánlók egyike: Tudom, hogy jó elv­tártunk lesz, mert megvan benne az a belső erő, tartás, ami a kommunistáknál el­engedhetetlen”. És egy sor­ral lentebb, a válaszkerésés- re ösztönző, kétszer aláhú. zott kérdés: „Mi teszi kom­munistává az embert?” A három tagfelvételre egyik üzemünkben került sor: a pártalapszervezet taggyűlésén egyhangú sza­vazással fogadták soraikba a jelölteket, s az ajánlók — maguk is fizikai munkások, akárcsak az ajánlottak — felelősségtudattal mérlegel­tek. Olyan embereket ja­vasoltak tagnak, akik nem­csak szocialista brigádtag­ként a munkában, hanem általános magatartásukkal, egyéb tulajdonságaikkal is kitűntek. Ez lenne tehát, a kommunista ismérve? Ké­zenfekvő azt válaszolni, hogy igen, ez is, s fel kell lapozni a párt szervezeti szabályzatát, ott szabatos mondatokban fellelhető a kommunista joga és köteles­sége. Példamutatás a mun­kában és a magánéletben; a párt elméletének és gyakor­lati politikájának megisme­rése, cselekvő támogatása; aktív részvétel a kommunis­ta közösség tevékenységében a párt és a tömegek kap­csolatának állandó fejleszté­se; a kezdeményezőkészség, a tényekkel való bátor szembe­nézés; s még ml minden. A párt IX. kongresszusára készülve minden pártszer­vezetben azt is . összegezik, milyen eredménnyel járt pártépítő munkájuk az el­múlt négy esztendőben? A végső mérleget a kongrész- szus vonja majd meg, de tény: a párt sorainak szám­szerű növekedése mellett a Vili, kongresszus óta eltelt négy esztendőben a párttag, nak felvettek — mínőségi- tartalrhi erősödést is jelen­tettek, Pórtálapszerveze- teink nagy többségében olyan elvi alapon mérlegel­tek: megtalálhatóak-e azok a fő vonások a felvételre je­lentkezőben, amelyek kom­munistává teszik az em­bert? Mert lényeges a mun­ka, de — nem minden. Dől. gozhat valaki úgy is jól a gépe mellett, hogy azonkívül nem törődik semmivel; fon­tos az Iskolai végzettség, a tanulás, továbbképzég, de mit ér, ha önzéssel, sze­rénytelenséggel párosul? Az egész ember kell, hogy mér­legre kerüljön, ha a párt soraiba való felvételéről döntenek: s akkor reális igazán a mérce, ha nem sé­mákhoz, hanem az egyes emberhez, sajátos adottsá­gaikhoz igazítják. Vannak alapvető követelmények, melyekből engedni jottányit sem lehet: Az elvi szilárd­ság, a humanitás, a példa- mutatás, s a vasfegyelem vállalása. Ám a részleteket tekintve hiba lenne teljesen azonosan mérni a szövőnőt a kutatómérnökkel, a tsz- tagot a vezető beosztású mű­szakival. A kommunisták tekintő, lyét, emberi-erkölcsi rang­ját az adja, hogy a hétköz­napok minden feladatában — országos ügyekben és he­lyi teendőkben — elsőként veszik ki részüket: áldozat­készek, önzetlenül többet vállalók, melegszívüek, s ha kell következetesen kemé­nyek. öreg, sokat megért szakmunkások, a föld mű­velői éppúgy megtalálhatók soraikban, mint a nagyszerű műszaki eredményeket pro­dukáló mérnökök, az em­berpalántákat formáló pe­dagógusok. A céltudatosság, az akarás az a belső erő, ami összeköti, s hasonlóvá tesz) őket. Mert az elsorolta kon kívül ez is kell ahhoz, hogy kommunistává legyen az ember: a belső tűz, az örök nyugtalanság, a nép ügyét szolgáló, mindig megújuló többelakarás. Persze, ki tagadná, hogy tévednek is a kommunisták, de: van erejük, bátorságuk annak beismeréséhez! Az őszinteség magunkkal és másokkal szemben, a dolgok nevén nevezése — ez is feltétele annak, hogy a kommunista megtisztelő rangját kiérdemelje az em­ber. A mozgalom nagyszerű múltja, s küzdelmes jele­nünk embert próbáló fel­adatai hány követendő, lel­kesítő példát állítanak elénk: ilyen a kommunista! És mégis: napról napra, újra és újra változnak a követelmé­nyek, magasabb lesz a mér­ce, örökös, percre sem szű­nő megújulás ez. (m) Három gyár és másfél ezer lakás kap gőzt Elkészült a nyíregyházi hőerőmű ötéves fejlesztési terve Elkészült a nyíregyházi hőerőmű ötéves fejlesztési terve, s ezenbelül készen van az első ütem beruházá­si programja, a második ütemét pedig most készítik. A Városban a következő években egyre nagyobb lesz egyrészt az ipari üzemek, másrészt a lakosság igénye, amelyet csak a fnegnöveke- détt kapacitású hőerőmű tud majd kielégíteni, 19B8-ig be­fejeződik a gumigyár fejlesz­tésének jelenlegi szakasza, bővül a konzervgyár, évről évre több gőzenergiát köve­telnek a dohányfermentáló gépéi, s äz Északi Alköz­pontban néhány év múlva cSakném másfél ezer lakást fűtenek majd gőzzel, a TlTAsZ erőművéből. A gyors és olcsó hőszol­gáltatást azonban pillanat­nyilag nehéz összeegyeztet­ni. A gyors fejlesztési igény tette szükségessé például azt is, hogy az első ütemben provizórikus, tehát átmene­ti megoldással lássák el gőzzel az elkészült üzeme­ket. Ez azért szükséges, mert a második ütemben terve­zett két kazánt Csak 1970- ben, illetve 1971-ben tudják csak beállítani a műszaki nehézségek miatt, azonban addig is ki kell elégíteni a jelentkező igényeket. Emiatt Már jövőre meg­kezdik az építését két ideig­lenes, HO—10—14 típusú ka­zánnak, amelyeket 1908 kö­zepén — tehát mire a gumi­gyár elkészül — üzembe is szeretnének állítani, Ezeken kívül még felállítanak egy hasonló típusú kazánt is. Ä három ideiglfehes kazánnal a hőerőmű jelenlegi, óránkénti 42 tonnás kapacitása 72 ton­nára emelkedik. A három ideiglenes kazán felállítása csaknem húsz millió forintba kerül. Ezek azonban később is működni fognak, s különösen akkor lesz rájuk szükség, ha a mostani, régi kazánok egyi­ke felmondja a szolgálatot. A fejlesztési tervben ezekre is gondoltak: áz első ütem­ben korszerűsítik az egyik légi kazán vízlágyító beren­dezését is. A további fejlesztés két, egyenként 35 tonna óránkén­ti gőztermelésű kazán építé­sét határozza meg. Ha eze­ket is felállítják, a jelehlegi hőerőmű el tudja majd lát­ni a konzervgyár, a gurrti- és a dohányfermentálógyár megnövekedett igényeit is és az Északi Alközpontban lévő 1800 lakás távfűtésének gondját is, A második ütembén épülő két nagy kazán egyébként 110 millió forintba kerül. A gőzellátás megoldására a szakemberek javasolták, hogy a távlati tervekben szereplő nyíregyházi déli ipartelepen építsenek egy újabb hőerőművet, hiszen a jelenlegi elképzelésekben szereplő üzemek ott majd óránként csaknem hetven tonna gőzt kívánnak. (K.) A szürkeruhás század éjszakája ...Felderítő kutatócsoport indul..! Mire a város ébred — ők már a munkapadnál állnak A szokatlanul hűvös augusztusvégi éjszaka sietés­re késztet. A nyíregyházi ut­cák neonfényei alatt percen­ként húznak el kerékpárok, motorosok, siető gyalogosok. Éjjel két óra van. Az utolsó kékesszürke egyenruha Is eltűnik a Soltész Mihály ut­cai emeletes épület ajtajá­ban, A munkásőrlaktanya nagytermében együtt a kirendelt nyíregyházi egység. — Föl! Vigyázz! Egy századnyi vörös csil­lagos hallgatja feszült fi­gyelemmel a parancsot. — „.dlverzánsok az erdő­ben... a blokkirozás vonala... „.felderítő kutatócsoport in­dul...! Tartalékcsoport elhe­lyezési körlete ., jelszó.,, jel­hang,., A kiképzések anyagából jól Ismert kifejezések hang­zanak el tőmondatokban; olyan feladatok, amelyeknek elméletét most a gyakorlat­ban bizonyítják a nyíregy­házi munkásőrök. Mindenki tudja feladatát A tehergépkocsik és a GAZ rajgépkocsik éles fé­nye belehasít a koromsötét határba. Megpásktázza a város végi házacskákat. A közeli erdőcske útján tompul a fény: itt már csak a leg­szükségesebb világítással közlekedhet a konvoj. Egy rejtett tisztás előtt óvatos fékezés. Halk, de kemény parancsszavak röpködnek itt is, ott is. Magyarázkodásra sem idő, sem szükség! Min­denki tudja a feladatát. Alig fél órán belül az erdőt gép- pisztolyos, golyószórós mun­kásőrök veszik körül, A parancsnoki harcállás­ponton várakozással téli csend ftonöL A rajsátor be­járatánál feszült figyelem­mel várakozik á parancsnok rádiósa, az eget kémleli a figyelő szolgálatra beosztott munkásőr. A parancsnok Ce­ruzájával a térkép fölé ha­jol. léiéiről méterre Hajnali 5-kor piros rakéta kúszik fel sisteregve az egy­re világosabban kirajzolódó felhők közé. Megreccsen a rádió kézibeszélőjének membránja: Unokatestvér E lszorult a szívem, ijed­temben elejtettem a töltőtollamat, ami­kor a hölgy megállt az íróasztalom mellett. Köszö­nés nélkül érkezett, me­rev tekintettel mustrált, majd nagyon határozottan így szólt: — Kis Antalnénak va­gyok az unokatestvére,.. Ettől még nagyobbat dob­bant a szívem, elhült ütő­eremben a vér, mert sokat olvasott ember vagyok, egyéb Iromány között jócs­kán jutottak a kezembe bűnügyi históriák, láttam néhány kémfilmet is, s azokból tudom, hogy az ügynök előre megbeszélt jelszót sziszeg a foga kö­zött, midőn kapcsolatot te­remt áz újdonsült páciens­sel. A könyvekből és fil­mekből tudom, hogy az ügynök például így szól: — Sárgul már az uborka! Mire az újdonsült így felel: — Nem való az már sa­látának! Erre egymás markába csapnak, ebből a bárgyú párbeszédből is megtudták, hogy egy húron pendülnek. A harminc év körüli hölgy, Kis Antalnénak az unokatestvére, aki egyálta­lán nem olyan, mintha a kémfilmekből lépett volna elő, csak állt, s mint aki nem biztos a dolgában, uj­jaival idegesen játszadozott, majd az előbbinél kicsit bizonytalanabbul megismé­telte: — Kis Antalnénak va­gyok az unokatestvére! Kis Antalné küldött ide, mert égbekiáltó panaszom van. Tetszik tudni, van nekem egy nyaralóm Azaz nem is nyaraló az, csak egy telek, ai-ra építettünk egy kis vi tyillót, ami nem sokkal na­gyobb egy fürdőkábinnél De jól tessék figyelni, mert most következik az én pa­naszom. Harmadik szom­szédunk, Veres Sándor bá­csi engedély nélkül hor­gászpadot akar állítani az én telkemen. Tulajdonkép­pen engem nem zavarna a dolog, ha olyan hallgatag természetű ember lenne az öreg, mint a jófavaló pe- cázók, de ennek a Sándor bácsinak olyan Csúnya szá­ja van, olyan ocsmáhy ká­romkodásba kezd, ha elke­rülik a halak, hogy az még a férfiember fülének is sok. Hát nem égbekiáltóan nagy az én panaszom’ Megmondtam a hölgynek, hogy a panasz nem éppen égbekiáltó, de mert igaza van, mindenképpen meg­akadályozom, hogy Veres Sándor bácsi az ő telkén káromkodjék a halakra. Er­re a hölgy nagyon vidá­man mosolygott, finom kis tenyerét az enyémbe csap­ta és így szólt búcsúzóul: — Kis Antalné nagyon boldog lesz, ha elmondom, hogy jóindulattal foglalko­zott az ügyemmel. Mikor egyedül maradtam, rádöbbentem, hogv valami irtózatos erővel feszíti a fejemet. A rejtély feszítetté — Kalapács, kalapács, ka­lapács! Itt patak, itt patak! Hogy hall? Vétel. —■ Patak! Itt kalapács! Jól hallok. Vétel. Patak! Itt kalapács! A blokkirozás befejezve! Jelentést vesz, parancsot továbbit a rádiós, s néhány percen belül óvatosan lopa­kodó, kitűnően álcázott munkásőrök indulnak meg, fésülik át azt a terepsza­kaszt, ahol a „dlverzánsok” rejtőzködése feltételezhető. Méterről méterre közelítik meg az erdőszegélyt, maguk mögött hagyva tisztásokat, dohánytáblákat. Közben lesben állva, fek­ve, rejtőzködve kémlelik a rájuk bízott terepszakaszt a blokkirozó csoportba beosz­tott munkásőrök. „Állj! Fel a kezekkel!“ öt-tíz méterre fekszenek egymástól a blokkirozók. Fegyverük csövét a bekerí­tett területre irányítják. Egy sűrű levelű bokor tövében hasal Kormos József mun­kásőr. (Civilben az AKÖV munkása, szocialista brigád­vezető.) Tapasztalt fegyver­forgató ember, nyolc évvél ezelőtt öltötte magára elő­ször az acélkék egyenruhát. Éles tekintete szigorúan kí­séri a közeledőt. — Állj! Fel a kezekkel! —* Jelszó? — Pacsirta. — Jelhang? — Barázda. A szigorú pillantás meg­enyhül. A jelszót, jelhangot ismerő megye! parancsnok tovább folytathatja szemlé­jét. Hat óra tájban fokozódik a harc feszültsége. A szo­rosra zárt gyűrűben mozgo­lódás támad, A diVerzártsok kitörésre készülődnek. A rádiós, Páll Zoltán — civil­ben a KISZ megyei bizott­ságának munkatársa — je­lent. » —■ ...A diverzénsok kitör- 'nek... A blokkirozó csoportból kiválik négy öt munkásőr. Feltűnnek a nedves ruhában vacogó „dlverzánsok”. el­lenállásra nincs remény. Géppisztolycsövek merednek a két „idegen”-re Motozás. Bekísérés. Kihallgatás. A rádió újabb parancsot to­vábbít: —- Bevonulni! A gyakorlat vé^et ért A sikeres harcgyakorlat végén együtt száll gépkocsi­ra az egység és az immár szabadlábra helyezett két di- verzáns, akik a gyakorlaton a legügyesebb munkásőrök közül kerültek ki. S mire felébred a város, a munkásőrök mér ott áll­nak a munkapadoknál, az orvosi rendelőben, a volán­nál. Az éjszakai „harc” nyo­mát legfeljebb csak a fáradt szemek őrzik, de erről csak ők tudnak. Szilágyi Szabolcs Hatmilliós segítség a községeknek 8Ö0 ezer fonni pótkititalds a mélyéi kőfalból az én fejemet, a nagy rej­tély: KI lehet az a Kis Antalné, akinek itt járt az unokatestvére? Pattanásig feszült aggyal kezdtem fel­idézni magamban vala­mennyi Kis Antalné neve­zetű ismerősömet. Ismerek egy Kis Antalnét, anhak temetőcsősz az ura. Másik Kis Antalné nevezetű is­merősömnek egy nagy köz­ség kitűnő termelőszövetke­zetében állatgondozó a fér­je. Ismerek egy Kis Antal­né nevezetű tanítónőt, meg­ismerkedtem egy Kis Án- talné névre hallgató ma­szek zöldségessel, sőt isme­rek egy Kis Antal nevű borbélyt, de aZ agglegény. Feltéptem az ajtót és megiramodtam Kis Antalné unokatestvére után. Még utolértem. Szelíd, könyör­gő hangon megszólítottam: — Tessék már elárulni, kicsoda az a Kis Antalné? Csodálkozva rámnézett a hölgy: — Hát nem emlékszik rá? — Sájttós. — Hiszen... Hiszen... KW Antallá! iskolátársák vol­tak! A már korábban megol­dásra véró feladatok elvég­zésére és az előre nem lát­ható költségtöbbletek fede­zésére ez évben több község Újabb támogatást kapott a megyei községfejlesztési alapból, A támogatás össze­ge meghaladja a 800 ezer fo­rintot. A községek rendelkezésére bocsátott összegből Nyírbátor 200 ezer, Nagycserkesz 40 ezer, Ujfehértó 298 ezer, Gergelyiugornya 180 ezer, Mátészalka 58 ezer, Tiszacsé- cse 28 ezer és Gacsály 30 ezer forintot használ fel községfejlesztésre. — IskolatáfSak? Hol? Szégyenlősen nevetett: — Ne tessék neheztelni, hogy így mondom, de... Kis Antal még azt Is említet­te, hogy első elemista ko­rukban együtt ültek... a „szamárpadban”. Majdnem megbüntettek Csendháborításért, akkorát nevettem. Alig tudtam ki­nyögni, annak Idején rossz magaviseletéin miatt csak­ugyan ültem a „szamár­padban”, de teljesen egye­dül, hogy ne rontsam el a többieket. Kis Antalné uno­katestvére ettől elsápadt; — Ezek szerint nem In­tézi el a Veres Sándor bá­csit? Megnyugtattam, hogy „el­intézem”, már csak kis Adtaínéra való tekintettel is. A hölgy visszanyerte arc- szíflét, és nagyon aranyos mosollyal mondta: — Kis Antalné nagyon hálás lesz, hogy jó­indulattal kezelte az ügye­met. Majd beküldőm, hogy személyesen is megismer­kedjenek... Simon Lajos ’ A megyéi községfejlesztési alapból kapót pótkiutaiásbói Nyírbátorban új piacteret alakítanak ki, mivel a régit az építkezések miatt fel kel­lett számolni. A segítség azért vált szükségessé, mert Nyírbátor községfejlesztési alapját a törpe vízmű építé­se több évre lekötötte. A nagycserkesziek a Tamás bokori iskolát villamosítják a pénzből. Az iskola Villa­mosítását a község saját erő­ből azért nem tudta megol­dani, mert községfejlesztési alapját a korábban igénybe vett bankhitelösszegek tör­lesztése több évre leköti. Ujfehértó községfejlesztést alapját a kultűrház építésé­re használta fel, így nem jutott pénz a szülőotthonhoz vezető négyszáz méter ho3Z- szü, rossz állapotban lévő bekötő út korszerűsítésére. A súlyos betegeket például csak hordágyon lehetett be­szállítani, A pótkiutalásból oldják meg a gyógyszertár építéséhez szükséges telek kisajátítását is. Gergeiyiugornyán a Tisza- parti strand területén nin­csen ivóvíz. Tekintettel ar­ra. hogy a strandot már a külföldiek is egyre gyakrab­ban felkeresik és kedvező időben kétezer vendéggel is számolnak, indokolttá Vált egy mélyfúrású kút építése. Mátészalkán az állatorvosi lakás befejezési munkálatait végzik el az igényelt község­fejlesztési pótkiutalásból. TiszaCsécsén a Móricz Zsig- mond ház fenntartási mun­kálatainak befejezési költsé­ge igénvel úiabb pénzössze­get. amit szintén a megyei községfejlesztési alapból biztosítottak. Ezzel az úiabb kiutalással a méByei községfejlesztési alapból eszközölt támogatá­sok összege augusztus köze­péig meghaladja a hatmillió forintot, m

Next

/
Thumbnails
Contents