Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-27 / 228. szám
Tanácskozik az ENSZ Gromiko—Péter János találkozó VílriSs tüzeli a „Fellép Bástyában” „I kuitűrfcrradalom - a szocializmus fejlődésének törvényszerűsége“ A Pravda hétfői cikkéből Moszkva, (TASZSZ): Sukarnót tanúként bíróság eié idézik ? köztük V. David csehszlovák külügyminiszter. Péter János külügyminiszter, az ENSZ közgyűlése 21 ülésszakán részvevő magyar küldöttség vezetője hétfőn délután. New York- j ban látogatást' tett Andrej , Gromiko szovjet külügymi. j niszternél. A megbeszélés i során időszerű nemzetközi kérdéseket, a világszervezet munkájával kapcsolatos problémákat vitattak meg. Jozet Lenári nagygyűlésen Hanoiban Vasárnap Hanoiban nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy Jozef Lenárt miniszterelnök vezetésével csehszlovák párt. és kormányküldöttség tartózkodik a Vietnam; Demokratikus Köztársaságban. A nagygyűlésen Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke is jelen volt. Trang Duy Hung, Hanoi város közigazgatási bizottságának elnöke beszédében elítélte az Egyesült Államokat azért, mert egyre jobban kiterjeszti vietnami háborúját. Meleg szavakkal méltatta azt a támogatást, amellyel a csehszlovák nép a harcoló Vietnamot segíti; Jozef Lenárt válaszában országa szolidaritásáról biztosította a vietnami népet és kijelentette, hogy a csehszlovák kormány síkraszáll a vietnami kérdés rendezéséért a VDK kormányának négypontos és a DNFF ötpontos platformja alapján. (TASZSZ) New York, (MTI); Hétfőn reggel folytatta tanácskozásait az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 21 ülésszaka. Az ülésszakra New Yorkba érkezett Péter János külügyminiszter, a magyar küldöttség vezetője. Péter Jánost a New York-i repülőtéren Csatorday, Károly nagykövet hazánk állandó ENSZ-képviselője, Radványi János követ, waAmoldov professzor a Pravdában megjelent „A kultúrforradalom — a szocializmus fejlődésének törvényszerűsége'’ című cikkében írja egyebek között: A kapitalizmusban a kultúra fejlődése a legkegyetlenebb kizsákmányolás és a nép tömegek leigázása útján, fizikai és szellemi erők elnyomása mellett valósul meg. A szocialista kultúrforradalom során felszámolják a néptömegek tudatlanságát, megszüntetik az úgynevezett „művelt osztályok” monopóliumát a szellemi tevékenységre, leküzdik a szellemi és fizikai munka közötti ellentétet, az egész nép és minden dolgozó hozzájut a kultúra valamennyi kincséhez. A szocialista kultúrforradalom következetesen humanista jellegű. Humanizmusa nem csupán azt jelenti hogy minden dolgozót a kultúra kincseihez juttat, hanem azt is, hogy a társadalom minden tagja tevékenyen részt vesz a szellemi életben. a néptömegek a szellemi értékek igazi alkotóivá, közvetlen teremtőivé válnak. Arnoldov megállapítja, | hogy a kultúrforradalom | lenini elveinek ismeretében j teljesen világos, hogy ami 1 most Kínában végbemegy j „a nagy proletár kultúrfor- t radalom” jelszó jegyében, i annak semmi köze a szó- j cialista kultúrforradalom j valódi folyamatához. Az ér- j shingtoni ideiglenes ügyvivőnk és a magyar ENSZ- misszió számos tagja fogadta. A közgyűlés második hetében továbbra is párhuzamos üléseket folytat. Délelőttönként az általános politikai vitában hangzanak el felszólalások, a délutánokat pedig a délnyugatafrikai kérdésnek szentelik A hétfői vitában délelőtt négy külügyminiszter ' jelentkezett felszólalásra, telmiségből csúfot űző, könyvégető, a nagy kínai nép csodálatos klasszikus szellemi kincseit megsemmisítő huligánkodó ifjaknak miféle közük van a kultúrához? Ma nem lehet sikeresen építeni szocialista nemzeti kultúrát, nemzeti burokba zárva, elhatárolódva más szocialista országok tapasztalatairól, szellemi értékeitől, figyelmen kívül Hagyva az új kultúra internacionalista tartalmát. Az elszigetelődés politikája kárt okoz mindenekelőtt az ily ért útra lépett országok belső érdekeinek, elkerülhetetlenül lefékezi annak fejlődését veszélybe sodorja az új kultúrának a lényegét, a kommunista irányát — hangsúlyozza Arnoldov. Djakarta, (MTI): Az indonéz hadsereg egyik lapja, az Ampera hétfőn reggel azt az értesülést közölte, hogy Subandrio volt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter „bűnperére” tanúként meg fogják idézni Sukarno köz- társasági elnököt is. A lap, amelyet djakartai tudósító- körökben „rendszerint megbízható” forrásnak tekintenek arról is tájékoztat, hogy ha Sukamo nem lenne hajlandó megjelenni a törvényszék előtt, akkor „felkérik”, hogy tanúvallomásait írásban nyújtsa be. Sukarno sorsával kapcsolatban a Newsweek című amerikai hetilap legújabb számának periszkóp-plety. karovata szellőztet újabb értesülést: ha az elnököt száműzetésbe kényszerítik, — írja az újság — akkor Becsben akar letelepedni. A Newsweek még azt is tudni véli, hogy Malik külügyminiszter máris megkeresést intézett az osztrák kormányhoz, s Ausztria hajlandó engedélyezni Sukar- nónak a tartózkodást Mocambique-ban ebben a fekete-afrikai országban egész éven at forró, trópus: eső zuhog. A portugál telepeseknek-. azonban, akik’ az Indiai-óceán partján fekvő város, Lourenco Marques kávéházaiban a hűsítőket szürcsölik. nemcsak az örök nyár miatt van melegük. A talaj — politikai értelemben is egyre forróbb a talpuk alatt. Amikor 1962. elején a gyarmati kormányzó rezidenciája előtt az éj leple alatt ismeretlen kezek ledöntöttek Salazar, a gyűlölt portugá] diktátor szobrát, még csak feltételezték, hogy ez az akció talán jeladás lesz. Azóta meg is bizonyosodhattak erről. Még az év nyarán egyesültek a mocambiquei függetlenségi pártok, s amikor nyilvánvalóvá lett, hogy békés eszközökkel tiltakozó akciókkal nem érnek célt, ma két esztendeje, 1964. szeptember 25-én nyíltan hadat üzentek a gyarmatosítóknak. Mi ellen üzentek hadat? ,,Assimiladók" és a többiek Mocambique nagyon távol van tőlünk, az első helybeli 1964-ben járt Budapesten — az öt évszázada meghódított portugál gyarmatról, vagy mai, hivatalos szépített nevén „tengerentúli tartományról”. Mégsem ettől a mocambique-itól, a FRELIMO, a Felszabadítási Front egyik vezetőjétől hallottunk először az ott uralkodó állapotokról. Az újságolvasó emlékezik még a „Santa Maria” tengerjáró látványos elrablására — kapitánya, egykori gyarmati tisztviselő (!) ezzel akarta a figyelmet a Portugáliában és „tengerentúli tartományaiban” kialakult helyzetre irányítani. A világsajtó akkor — már 1961-ben — részletesen ismertette az öt évszázados portugál gyarmati uralom „áldásait”. Emlékeztetőül hadd mondjuk el, hogy Mocambique — nyolcszor akkora, mint az anyaország, amelynek ma is kiszolgáltatott nyersanyag-szállítója. Százezernél is kevesebb portugál telepes uralkodik itt hétmillió „bennszülött”, egy csaknem Portugália népességének megfelelő őslakosság fölött. Állítólag nem azért, hogy továbbra is a világpiaci áraknál olcsóbban kapja a portugál töke a kávét, a cukrot, a szizált. hanem egyesegyedül a mocambi. queiak érdekében, akiknek Lisszabon önzetlenül kínálja a civilizáció áldásait. Csodálatosképpen azon. ban e civilizációs misszió Vasco da Gama 1497. évi felfedező útja óta — egyhelyben topog. írni — olvasni az őslakosságnak ma is csak 0,2, azaz kéttized (!) százaléka tud — márpedig állampolgári jogai Mocam- bique-ban csak az úgynevezett „assimiladó”-knak vannak, az „asszimiláltak- nak”, akik kijárták a portugálok iskoláit és átvették életmódjukat. A gyarmatosítók persze, érthető okokból, nem nagyon törik magukat hogy ezek száma a kirakathoz szükséges minimumnál magasabb legyen... „Embercsere“ Dél- Afrikával A többiek — évente hat hónapon át kényszermunkásként dolgoznak, „jó” esetben szülőföldjükön, de sok esetben a dél-afrikai arany, és gyémántbányákban, mert Salazarék megállapodtak még a rosszemlékű Verwoerd miniszterelnökkel, hogy Portugália minden esztendőben százezer mocambique-i kényszermunkást szállít nekik, cserébe viszont Dél-Afrika behozatala egy részét Lourenco Marques kikötőjén át bonyolítja le... Ne higgyük azonban, hogy csupán kereskedelmi szempontok diktálták Salazarék és a dél-afrikai rezsim szövetségét, amely újabban Rhodesiával is kibővült — amint azt a Lourenco Marques és a másik, Rhodesiává] közvetlen vasúti összeköttetésű mocambique-i kikötő, Beira körüli titokzatos olajszállító hajók feltűnése is mutatta. A Dél-afrikai Köztársa, ság fajgyűlölő kormánya, Tokió. (MTI): Nem sikerült az a kísérlet, hogy Japán felzárkózzék a szputnyikkal rendelkező országok soraiba. Hétfőn, a Csendes-óceán partján fekvő ucsinurai kísérleti támaszpontról fellőttek egy 8,5 tonna súlyú „Lambda” elnevezésű 4 lépcsős rakétát, amelynek negyedik lépcsője, a 26 kilogrammos Rhodesiával és a portugál gyarmati hatóságokkal együtt Szeretné kiépíteni a gyarmatosítás, a fehér telepesuralom végvárát Afrikában. Az a mozgalom, amely ma két esztendeje Mocambique-ban a függetlenség jelszavával zászlót bontott, egyszersmind ennek a „Fehér Bástyának” üzent hadat. Nem véletlen tehát, hogy összefog ellene Dél-Afrikával és Portugáliával az élen a régi és az újgyarmatosítás egész „szent szövetsége”. Egy szobor karriene A haladó Afrika ezert kétszeresen is szolidáris Mocambique harcoló népével. Az Afrikai Egységszervezet felszabadítási bizottsága mellett több haladó afrikai ország is tevőleges segítséget nyújt a FRELIMO-nak, amelynek vezetői Tanzania fővárosából irányítják mozgalmukat. A fegyveres felszabadító harc meghirdetése óta a FRELIMO, amely kezdetben mintegy kétszázötven katonát számlált, erőben és tekintélyben egyaránt gyarapodott. Nemcsak a portugá] gyarmati katonasággal veszi fel sikeresen a küzdelmet, hanem egész országrészeket tart ellenőrzése alatt, ahol máris hozzáfogott a független Mocambique első afrikai köz- igazgatási szerveinek kiépítéséhez. ...Amikor 1962-ben Lourenco Marques-ben ledön- tötték Salazar szobrát, a hatóságok rövid nyomozás után lezárták az ügyet és az emlékművet szép csendesen restaurálták. A „Fehér Bástyában” a FRELIMO által gyújtott tüzek azonban arra vallanak hogy a hányatott sorsú szobornak nem lesz nagy jövője Mo- cambiqueban... rakétafej, a tervek szerint mesterséges bolygóként folytatta volna útját. Négy percei és 10 másod, perccel azután, hogy a negyedik lépcső is levált. a mesterséges bolygónak kijelölt rakétaegység süllyedni kezdett és nem tért rá pályájára. A kutatók különben már eleve legfeljebb 20 százalékos esélyt adtak a kísérlet sikerének. Kudarcot vallott az első japán űrkasériet Molnár Géza: TicMMok €4 (Kisregény) IS. Látszott rajta a meg- kónnyebülés. Felesége a tűzhely mellett állt, Laci szerette volna, ha valami őszinte együttérzést, szomorúságot fedez fel rajta, iga- zabb. emberibb rezdülését a léleknek. — Jaj, Jaj, szegény fiúk... És legalább jó helyre mennek? Aztán vigyázzanak ám nagyon, mert ez a város most nagyon szeszélyes — elnyomott egy ásítást, búcsúzóul épp csak, hogy odaadta kezét. Nagyon takaros, fess, gusztusos volt, Laci szeretett volna belerúgni. Koromsötétben mentek át az alagúton, nehezen találták meg a házat. Magda fel akart velük jönni, Laci nem engedte. Minek, azzal is az időt tölteni? Jenci tapintatosan előre ment, hogy elbúcsúzhassanak. Harckocsioszlop vonult mellettük az úttestem, a lánctalpak csikorgása megremegtette a házakat, dörögtek a motorok, a kipufogókon lángnyelvek csaptak az éjszakába. A vonuló sötét tömbök ágyúcsöve félelmetesen előremeredt. A pesti oldalon reflektorok csóvái kúsztak az égre. Megcsókolták egymást. — Nagyon- nagyon vigyázz magadra. Holnapután várlak. Ha valami komplikáció van, inkább ne gyere. Érted?! Inkább ne gyere! Újra összetapadtak, mohón, éhesen csókolták egymást. Az aszfalton ütemes léptek közeledtek, talán járőr, készültség. Magda elindult a Széli Kálmán tér felé, pillanatok alatt elnyelte a sötét, Laci gyorsan bement a lépcsőházba. Jenő már türelmetlen volt: — Mindennek van határa — dunnyogta mérgesen. — Jó jó, csak várjál, te ridegmarha, leszel még te is szerelmes. Szuszogva kapaszkodtak föl a negyedik emeletre. — Voltam is, leszek is, nem arról van szó — bé- kétlenkedett Jenő. — Egy lyukas garast nem adnék a bőrünkért, s ti még lelki életet éltek két belövés között. Jó, hogy nem másztok fel a Citadellára holdvilágot lesni. Tulajdonképpen jókedvük volt, hogy ilyen jól megúszták Papír Marcit. Csöngettek. A kisablak felnyílt, női hang szólt ki: — Mit akarnak? — Rigó Jenő vagyok a barátommal, Somos Árpit keressük, vagy Jóskát, az is jó lesz. — Lépjenek be Mögöttük az ajtó becsukódott, aztán villany kattant. Hunyorogva bámultak az éles fénybe. Egy éppen olyan szőke, borzas, pon- gyolás lány állt előttük, mint a szigetcsépi Vidócki Klári. Jenő kezet nyújtott, kicsit szertartásosan mondta: — Mi már találkoztunk a Somos bácsinál, amikor kedves vőlegényével voltak kint Margitvárosban. —■ Én is emlékszem magára, meg a húgom is mesélte, a Klári, hogy maguk voltak ott kint a tanyán. Pakoljanak le, aztán jöjjenek beljebb. Kezet adott Lacinak is, aki valamit motyogott, hogy sajnálják, meg hogy ilyen későn és váratlanul — a lány azonban barátságosan leintette: — Hagyja csak... Olyan rumli van, annyian jönnek- mennek, hogy maguk itt föl sem fognak tűnni. Majd meglátják. Somos Árpi állt a szobaajtóban. Nagyon melegen, barátságosan kezetrá- zott, Jenőnek még a nyakába is kapaszkodott kicsit, Lacit hátba veregette. Csak hogy itt vagytok végre. Már aggódtam, hogy bennszorultok abba a rókalyukba Papír Marcinál. Magas, vékony szemüveges fiú volt, bádogdozniból cigarettát sodort, odanyújtotta nekik is a dohányt. Jenő elhárította, Laci merő udvariasságból sodort magának egy hurkaformájú idétlent. — Tulajdonképpen most szervezkedünk itt, szedelőz- ködünk össze — mondta Árpi. — Csupa olyan ember, akinek nincs vesztenivaló ja Ha elkapnak, úgyis kinyírnak, vagy a front. Akkor már inkább próbáljuk becsületesen. Mintha egy erdő szólalt volna meg Laciban a rárontó szélviharban. Hisz erre várt, ezt kereste, hit- te-remélte éppen. — Hányán vagytok? És mik a terveitek? t— Gyertek be mindenekelőtt. A szobában nagy cserépkályha ontotta a meleget. Hárman tanyáztak bent, Jóska (Árpi testvére) félkö- nyékre támaszkodva a díványon hevert, a kályhánál ingujjra vetkezve, keresztbevetve lovaglócsizmás lábát egy katona s végül egy angol bajúszos sápadt, csontos fiatalember. Árpi néhány szóval bemutatta az újonnan jöttékét Elsőnek a katona állt fel, kezetnyűjtott, sarkait megszokottan összekoccantotta: — Karádi őrmester. Hozott isten benneteket fiúk. Érezzétek magatokat otthon, mint a magatokéban. Az angol bajúszos épp csak megemelkedett, s nagy lapos tenyerét ernyedten odatartva mondta: — Nagy Mihály — hadarva tette hozzá: — A többi most úgysem fontos, egyébként villanyszerelő a szakmám. Somos Jóska felült a heverőn, onnan szorította meg kezüket. — A fiúk tudják, miről van szó, és benne vannak — mondta. Árpi, elhelyezkedve egy fotel karfáján — margitvárosi prolik, szomszédaim, felelek értük. — Jó jó, ezt már az elején megértettük, nem ez a lényeges — intett türelmetlenül Nagy Mihály, * náthásán kifújta figyelemre méltóan nagy, karakterisztikus orrát. — Tudjuk, hogy nem azért lógtak meg a behívás elől, mert szeretik a sramlizenét. Fegyveretek van? — Nincs. — Papírjaitok vannak? — Lényegében... — Szóval nincsenek. Ez a lényeg, nem a „lényegében”. Bugylibicskával nem lehet a harckocsikra rámászni. Papír nélkül egy lépést se tehettek a várasbán. — Nézd... Ezt mi is tudjuk. Épp azért jöttünk ide — mondta Laci. Ellenszenvesnek; érezte ezt a nagy orrú, okoskodó fiút, arra gondolt, ennyit megkockázj tathat. — Tényleg, ne vitázzunk, gyerekek — szólt közbe higgadtan Árpi. — Hogyan tudjuk megoldani a helyze-' tét? (Folytatjuk!
