Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
BELGRAD A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és az algériai FLN pártnak a küldöttsége hétfőn, a JKSZ Központi Bizottsága belgrádi székházában befejezte tárgyalásait. A tárgyalásokon kölcsönösen kifejezésre jutott a két párt közötti együttműködés folytatására és kiszélesítésére irányuló készség. KAIRÓ Az AFP kairói tudósítójának értesülése szerint Szalal jemeni elnök kormányalakítási tárgyalásokat kezdett és hamarosan bejelenti az új jemeni kormány összetételét. A jemeni köz- társasági elnök szombaton Szanaaban közölte, hogy a jövőben a köztársasági elnöki tiszten kívül a miniszterelnöki tisztet is el kívánja látni. Szalal ezúttal másodszor veszi kezébe a kormány közvetlen irányítását. BONN Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter hétfőn Münchenben beszédet mondott az Atlanti Szerződés Társaságának kongresszusán. Hassel a többi között kijelentette, hogy a Bundeswehr élén történt legutóbbi személyi változások nem jelentenek változást a nyugatnémet katonapolitikában. A tábornokok hatalmi törekvéseiről szóló „vad híresztelések” mindenféle alapot nélkülöznek. Senki sem vonja kétségbe a politika elsőbbségét —. hangoztatta Hassel. LONDON Herbert Bowden brit nem- zetközösségügyi miniszter és sir Elwyn Jones főállam- ügyész vasárnap éjjel néhány perccel éjfél előtt katonai különgépen Dél-Rhodesia fővárosába Salisburybe repült. Ez az első miniszteri szintű brit misszió azóta hogy tíz hónappal ezelőtt a Smith-rezsim kikiáltotta Rhodesia függetlenségét a fajvédő alkotmány alapján. VARSÓ Hétfőn befejeződtek a lengyel—iráni hivatalos tárgyalások. Mohammad Reza Pahlavi iráni sah és felesége egyhetes lengyelországi látogatása után hétfőn elhagyta Varsót. A repülőtéren a magas rangú vendégeket Edward Ochab, a lenien államtanács elnöke búcsúztatta. WASHINGTON A Gallup Közvéleménykutató Intézet azt jelentette, hogy Johnson elnök népszerűsége ismét csökkent, s ezúttal már ötven százalék alatt van. Ma az elnököt csupán a választók 48 százaléka támogatja fenntartás nélkül. Szabadságharcos sikerek Dél -'Vietnamban New York Times a kormánycsapatok veszteségeiről Hanoi—Saigon (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn újabb támadásokat intéztek a Saigontól 530 kilométernyire északkeletre fekvő partvidéken Guang Ngainál a kormánycsapatok állásai ellen, valamint a Mekong deltájában. Az utóbbi helyen egy robbanás részben lerombolta a dél-vietnami hadsereg tartományi parancsnokságának épületét. A felszabadító erők ezenkívül tüzérségi támadást intéztek egy amerikai garázs ellen a Tan Son Nhut-i repülőtér közelében. My Tho tartományban a partizánok szeptember 2-án és 6-án két ellenséges támadást vertek vissza, s megsemmisítettek hatvan ellenséges katonát. A Svéd Kommunista a község tanácsi Stockholm, (MTI): A Svédországban vasárnap megtartott községtanácsi választásokon a szavazásra jogosultak 78,7 százaléka vett részt. A Svéd Szociáldemokrata Párt 34 éves uralma alatt még soha nem kapott ilyen kevés szavazatot: A párt az össz-sza- vazatok 42,8 százalékát sze. rezte meg, ami csaknem 8 százalékos veszteséget jelent a legutóbbi 196! évi községtanácsi választásokhoz képest. Jelentősen előretört a Svéd Kommunista Párt: 6.6 százalék szavazatot kapott. Ez egyharmaddal több, mint 1962-ben volt. Erlander nrniszterelnök, a szociáldemokrata párt vezetője a svéd televízióban a választást „igen súlyos vereségnek” nevezte, közölte, hogy a végleges eredmények bejelentése után — 7—8 napon belül — összehívja pártjának vezetőségét és parlamenti csoportját, hogy együtt megvitassák a választások következményeit. , Az 5 és fél millió szavazó több mint 30 000 városi és mintegy 1500 vidéki tanácsost választott, akik a köAugusztus utolsó tíz napjában felrobbantottak egy katonai vonatot, elsüllyesztettek egy szállítóhajót és megrongáltak két másikat, s végül elpusztították az ellenség nyolc katonai járművét. A New York Times saigo- ni tudósítója a dél-vietnami kormánycsapatok súlyos veszteségeiről és a harci szellem erős hanyatlásáról számol be. A tudósító rámutat, hogy a Saigon környékén állomásozó fegyveres erők szétzilálódtak és néhány órás ütközetben több 4—500 fős zászlóalj szinte nyomtalanul eltűnt. A vérveszteséget szenvedett csapatok feltöltése szinte reménytelen a szökések nagy száma miatt. A múlt évben 96 000 katona szökött meg a délvietnami kormányhadsePárt előretörése választásokon vetkező négy évben a parlament felsőházának felét választják majd meg. Megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy a választási eredmények következtében feloszlatják a felsőházat és előrehozzák az 1968-ra tervezett parlamenti választásokat. Illegális toborzóközpont Zsoldosok Párizs, (TASZSZ): Franciaország egyik megyéjében lelepleztek egy illegális toborzóközpontot, amely „üdülőotthonként” működött de a valóságban Kongóba küldendő zsoldosok toborzásával és kiképzésével foglalkozott. Az illegális toborzóköz- ponton éjszaka ütött rajta egy század csendőr. A rajtaütést azonnali letartóztatások követték. A reggeli órákban 18 személyt tartóztattak le, s a foglyok száma estére már harmincra növekedett. A letartóztatottak között van egy belga személy, aki az európai zsolregből és ebben az évben körülbelül ugyanennyire tehető majd a katonaszökevények száma. A hadseregben elburjánzott a korrupció és egyes tábornokok többet törődnek saját és családjuk anyagi helyzetének javításával, mint a hadvezetéssel. A New York Times saigo- ni tudósítója végezetül rámutat, hogy a dél-vietnami támadó műveletek oroszlán- részét az amerikai csapatok vállalták magukra. Vatikánváros: VI. Pál pápa hétfőn közzéadott új enciklikájában békefelhívással fordult a világ vezetőihez, hogy vessenek véget a vietnami háborúnak, oltsák ki a harcok lángjait. Októbert az imádkozás hónapjának nyilvánította. Felhívta ugyanakkor a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyeire, a nacionalizmus túlkapásaira, a felfordulásokra, a fajüldözésre, ártatlanok legyilkolására. Mindez a lehető legnagyobb tragédiát hozhatja az emberiségre. Az enciklika sürgeti, hogy a világ sorsának intézői üljenek össze, fenntartás nélkül törekedjenek kölcsönös megállapodásokra, biztosítsák a békét, amely a törvényességen és szabadságon nyugszik, tiszteletben tartja az emberiséget és a nemzetközi jogot. Franciaországban Kongóba dosok toborzását és kiképzését irányította. Vele együtt hurokra került a „megrendelő” négy képviselője, akik busás jutalom fejében a zsoldosok elszállításáról gondoskodtak volna. Az AFP szerint az ügybe belekeveredett az Egyesült Államok egyik volt repülőezredese, akinek azonban sikerült kimenekülnie a csendőrgyúrúből. Hétfőn a letartóztatottakat további nyomozás végett Párizsba szállították. Az egész ügy mögött Csőmbe áll, aki úgylátsz’k nem mond le a hatalom visszavételére irányuló tervei rőL III ..... I I ■ III ■■■■■■■■........Ili ■■ Kínai tragédia Edgar Woog, a Svájci Munkapárt főtitkárának cikke Moszkva (TASZSZ): A Szovjetszkaja Rosszija a Svájci Munkapárt sajtó- orgánumából, a Vorwarts- ből átvette és leközölte Edgar Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára „Kínai tragédia” című cikkét. „A kínai események mindinkább a kínai nép és a nemzetközi munkásmozgalom tragédiájává válnak. A Kínai KP Központi Bizottságának a nagy proletár kultúrforradalomról hozott határozata mögött nyilvánvalóan az rejlik, hogy a kínai vezetők kényszerintézkedésekkel szeretnék megoldani a nehézségeket és a rendellenességeket”. A cikkíró rámutat, hogy a kínai nép 17 év eredményeit elsősorban sajátmagának, továbbá a Szovjetunió és más szocialista országok önzetlen segítségének, a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó világ politikai és erkölcsi támogatásának köszönheti. Rámutat, hogy: „a kommunista, és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozása után, a XX. és XXII. pártkongressszust követően a Kínai KP vezetői támadni kezdték az SZKP politikáját, a moszkvai tanácskozásokon kidolgozott általános politikai irányvonalat; ráfogták az SZKP vezetőire, hogy opportunisták, revizionisták és károkat okoznak a nemzetközi kommunista mozgalomnak. A Kínai KP vezetői főképp Vietnam segítése kérdésével összefüggésben rágalmazzák és támadják az SZKP-t és a szovjet kormányt. Belső fronton a Kínai KP vezetői ellenzékként támadják azokat a pártmunkásokat és párttagokat, tudósokat, írókat és művészeket, de mindenekelőtt azokat a közgazdasági szakehabere- ke, akik nem értenek egyet a párt politikájával és nem hajlandók támogatni a szovjetellenes rágalmakat és a Mao-kultuszt. A Kínai KP vezetői politikájukkal zsákutcába jutottak. Elszigetelődtek saját népük jelentős részétől, a nemzetközi munkásosztálytól és a világ társadalmától. Igyekezetük, hogy hogy megbontsák a nemzetközi kommunista mozgalmat, siralmas eredmények, kel járt. Ahelyett, hogy nyíltan szembenéznének a tényekkel, és levonnák a tanulságot, a kínai elvtársak az ugrásban keresik a kiutat. Megrendezték és „vízrebo- csátották” a második forradalmat, a „nagy proletár kulturális forradalmat” azzal a céllal, hogy „szétzű- zák azokat, akik hatalmon vannak és 'a kapitalista utat járják, átalakítsák az irodalmat, átalakítsák a művészetet, átalakítsák a szocialista gazdasági bázisnak meg nem felelő felépítményt. A „vörösgárda”, továbbá a közép és felsőiskolákon alakult más ifjúsági szervezetek” a kulturális forradalom rohamcsapatai. (Lin Piao augusztus 31-i nagygyűlési beszédéből) Augusztus 31-e előtt ezek a szervezetek Peringben és más városokban felvetették a kulturális forradalommal kapcsolatos 23 követelésüket és hadjáratot indítottak a „királypárti banditák” és a „reakciós revizionisták” ellen. Ezek a jelszavak először nevetésre ingerelnek, majd elgondolkodásra késztetnek, végső soron pedig elszomorítanák, megijesztenek, felvetődik a kérdés, hogyan történhetett, hogy értelmes emberek, párttagok és ifjúsági szervezetek tagjai, fiatal munkások, tanulók és diákok egy olyan országban, ahol a kommunisták olyan jól szervezett okos és hősi harcot folytattak, ahol győzelmet arattak ezernyi ellenség felett és már 17 esztendeje gyakorolják a hatalmat, ilyen politikai szennyet és sületlenséget találnak ki, írnak le és hirdetnek! Ha figyelembe vesszük, hogy a vörös- gárdisták a párt beleegyezése nélkül vetették fel követeléseiket, ha figyelembe vesszük forradalmiságukat, a tény akkor is szörnyű, s olyan erkölcsről és gondolkodásról tanúskodik amelynek semmi köze a kultúrához, semmi köze a forradalomhoz. Ebben az egészben a szándékok és a célok nyilvávalóan mások. Nyilvánvalóan meg akarják félemlíteni a lakosságot, aggodalomban kívánják tartani a tömegeket, mi- litárizálni akarják a fiatalságot, s ideológiai és politikai szempontból fel akarják készíteni az egész népet a küszöbönálló eseményekre, fenyegető nehézségekre és áldozatokra. A történtekből azonban mind a mai napig nem derül ki, hogy mik ezek az események és mik ezek a nehézségek. A Kínai Kommun sta Párt vezetőinek szakadár politikája eredményeként kiéleződött a nemzetközi helyzet. Most minden kommunistának és minden olyan embernek, aki a reakció, a militariz- mus és a háború ellen harcol az a kötelessége, hogy minden tőle telhetőt elkövessen az új vlágháború kirobbanásának meggátolására. Molnár Géza: ^id^C04űk> Í4 (Kisregény) 7. —- Az eső elmosta a nyomokat — suttogta Jenő. Laci megindultan gondolta: Magda mentette meg őket. Sokáig álltak, mozdulatlanul, míg a lány újra kikandikált. — Elmentek. A Duna felé mennek. Jó órát rostokoltak a kukoricásban, mind a hárman pacallá áztak, hátukon is folyt 3 víz az ing alatt. Hogy elkerüljék a tüdőgyulladást, megittak egy fél üveg kisüstit. A szőlőkben behúzódtak egy elhagyott csőszkunyhóba, s amennyire tudtak, tűz nélkül, üggyel-bajjal megszűri tkoztak. _ Meg kell várnunk az estét — sóhajtotta Magda. — így szétázva, ilyen fülig sárosán nem szállhatunk fel a vonatra. Beszalonnáztak, megiUák a maradék pálinkát. Jenő agyszercsak felkiáltott: — Megvan! Tudom már hová kell mennünk. Papír Marcihoz. — Hová?... — Papír Márton főportás nagybátyámhoz, köznyelven szólván, egyszerűbben: Papír Marcihoz. — Ne hülyéskedj, ilyen név nincsen. — Isten az atyám — erős. ködött Jenő. — A családban mindenki igy hívja őt. Budán laknak a Lánchíd utcában, mindjárt az alagút mellett. Papír Marci a For. tuna-biztosító főportása, amellett házmester az igazgató magánpalotájában. Lent van a lakás a szute- rénben, Boris néni segít a szobalánynak, Marci bátyám télen a kazánt is vigyázza. Ven lent az alagsorban elég hely, ott a világ végéig is kihúzhatjuk. — Azám, téged biztos szívesen látnak, de mit szóinak egy idegenhez?... kérdezte Laci. — Aki még ráadásul bajt hozhat rájuk... — Mit szólnak... Ugyan mit szólhatnának?... — Jenő vállat vont. — Nézd Papír Marci sohase volt más, mint egy ügyes dunántúli paraszt, aki feljött a városba megcsinálni a szerencséjét. Befúrta magát az urak hóna alá. Megbízható, igaz hazafi, megvan a nagyezüstje, kisezüstje, meg a szolgálati bronz a világháborúból, kapja a jó pénzt, mint főportás, az ingyen lakást, mint házmester, bent ül a húsosfazékban, csak legyen ereje eleget zabálni. — És retteg, hogy megváltozik a világ — mondta Laci. — Pontosan. — Dehát akkor mi a nyavalyát akarunk tőle? — fakadt ki ingerülten Laci. — Én se értem — mondta Magda csodálkozva. — Persze, mert még nem fejeztem be. Nézzétek, én ismerem jól a magam fajtáját. Nálunk az úgy van, hogy van egyszer az élet, amelyben meg kell élni, ügyesnek, ravasznak, okosnak kell lenni, mert ki kell kapaszkodni a nyomorúságból, megkell szedni magunkat, fel kell nevelni a gyerekeket, iskoláztatni kell őket, gyönyörködni bennük, hogy urakká válnak. — Jenőt fűtötte a pálinka, neki- tüzesedve egyre hevesebben beszélt, átszínesedett gesztusokkal, iróniával: — Igen — igen, a külső életről, a külvilágról beszélek. Hogy értessem ezt meg veletek? A mi életünk különbözik a tiétektől, ti munkásgenerációkból jöttök, proletárok vagytok, osztályszellem, közösség, satöbbi. De nálunk mindenki magányos vadásza a szerencséjének. Nálatok egy tömbből van az élet, nálunk ketté vált. Én protestáns vagyok, nálam a hit belső valóság, kegyelem ajándéka és kötelessége. Marci bátyám akkor kezdett istentiszteletre járni, amikor megtudta, hogy a kormányzó úr is protestáns. Ha valakinek olyan nagy szerencséje van, hogy főportás a Fortunánál, akkor más nem lehet, mint a leg- búzgóbb hazafi, fronthar. cos, protestáns. Csakhogy van ám nekünk is egy nagy közösségünk: a család. Ez a másik világ, a belső világ. A család, a rokonság mindennél szentebb. Annál fontosabb nincs, minthogy te is a családba tartozol. Akkor érted mindent meg kell tenni, de neked is bármikor bármit a többiekért. Ha tehát én veled ma este beállítok hozzájuk, hogy: „Marci bátyám el kellett jönni hazulról, meet megkaptam az S. A. S. behívót, s a barátommal szeretnék ittmarad, ni, hisz máshová nem mehetünk...” — azt a választ fogjuk kapni: „öcsém, hozott isten benneteket...” — Még tapsolni is fognak az örömtől — szúrta közbe Laci. — Nem, tapsolni nem fognak. Tele lesznek súlyos aggodalommal de a család vastörvénye úgy fogja őket, mint egy csapda. Gyötrődni fognak a félelemtől, hogy az igazgató úr nehogy megtudja, a szobalány nehogy kiszagolja — de mindennap megnyugtatnak minket; milyen jó, hogy ott vagyunk, ugyan hová is lettünk volna... S Papír Marci szüntelenül tömi fogja a fejét, hogy lehetne belőlünk is valami Hasznot kicsikarni. Nagyon hamar rá fog jönni, milyen sokat érünk majd a számára, ha itt lesznek az oroszok. — Nem valami vonzó szituáció — tűnődött Laci. — ...dehát jobb, mint a csendőrök puskatusa alatt — tette hozzá Magda. Alkonyodott, amikor tovább indultak a csőszkuny. hóból. Baj nélkül elérték a kis állomást, a vonaton meghúzódtak a peronon. Az elsötétített ^szerelvényen senki sem törődött velük. Mellettük egy „SS”-katona állt, szótlanul cigarettázott, a felizzó parázs megvilágította hideg kopóarcát. a semmibe meredő közönyös szemét. Lacit idegesítette a jelenléte, „az isten verje meg, pont egy „SS”-el kell együtt utazni, menne már a nyavalyába, vagy talán nekünk kéne odább hurcól- kodnunk, de akkor még gyanússá válhatunk ... Mindenfélét elképzelt, hátha ez a fickó a kővetkező állomáson kihajol az ajtón, s int a csendőröknek, vagy egyszerűen pisztolyt fog rájuk. Kiverte a verejték, a háta átizzadt. — Meleg van itt nagyon, az eső után — suttogta Magdának. — Talán ki lehetne nyitni egy. ablakot — mondta a lány. (Folytatjuk)
