Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

BELGRAD A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének és az al­gériai FLN pártnak a kül­döttsége hétfőn, a JKSZ Központi Bizottsága belgrádi székházában befejezte tár­gyalásait. A tárgyalásokon kölcsönösen kifejezésre ju­tott a két párt közötti együttműködés folytatására és kiszélesítésére irányuló készség. KAIRÓ Az AFP kairói tudósító­jának értesülése szerint Szalal jemeni elnök kor­mányalakítási tárgyalásokat kezdett és hamarosan beje­lenti az új jemeni kormány összetételét. A jemeni köz- társasági elnök szombaton Szanaaban közölte, hogy a jövőben a köztársasági el­nöki tiszten kívül a minisz­terelnöki tisztet is el kí­vánja látni. Szalal ezúttal másodszor veszi kezébe a kormány közvetlen irányí­tását. BONN Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter hétfőn Münchenben beszédet mon­dott az Atlanti Szerződés Társaságának kongresszu­sán. Hassel a többi között kijelentette, hogy a Bun­deswehr élén történt leg­utóbbi személyi változások nem jelentenek változást a nyugatnémet katonapoli­tikában. A tábornokok hatal­mi törekvéseiről szóló „vad híresztelések” mindenféle alapot nélkülöznek. Senki sem vonja kétségbe a poli­tika elsőbbségét —. han­goztatta Hassel. LONDON Herbert Bowden brit nem- zetközösségügyi miniszter és sir Elwyn Jones főállam- ügyész vasárnap éjjel néhány perccel éjfél előtt katonai különgépen Dél-Rhodesia fő­városába Salisburybe re­pült. Ez az első miniszteri szintű brit misszió azóta hogy tíz hónappal ezelőtt a Smith-rezsim kikiáltotta Rho­desia függetlenségét a faj­védő alkotmány alapján. VARSÓ Hétfőn befejeződtek a len­gyel—iráni hivatalos tár­gyalások. Mohammad Reza Pahlavi iráni sah és felesé­ge egyhetes lengyelországi látogatása után hétfőn el­hagyta Varsót. A repülőté­ren a magas rangú vendége­ket Edward Ochab, a len­ien államtanács elnöke búcsúztatta. WASHINGTON A Gallup Közvéleményku­tató Intézet azt jelentette, hogy Johnson elnök népsze­rűsége ismét csökkent, s ezúttal már ötven százalék alatt van. Ma az elnököt csupán a választók 48 szá­zaléka támogatja fenntartás nélkül. Szabadságharcos sikerek Dél -'Vietnamban New York Times a kormánycsapatok veszteségeiről Hanoi—Saigon (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn újabb tá­madásokat intéztek a Sai­gontól 530 kilométernyire északkeletre fekvő partvidé­ken Guang Ngainál a kor­mánycsapatok állásai ellen, valamint a Mekong deltájá­ban. Az utóbbi helyen egy robbanás részben lerombolta a dél-vietnami hadsereg tar­tományi parancsnokságának épületét. A felszabadító erők ezenkívül tüzérségi tá­madást intéztek egy amerikai garázs ellen a Tan Son Nhut-i repülő­tér közelében. My Tho tartományban a partizánok szeptember 2-án és 6-án két ellenséges tá­madást vertek vissza, s meg­semmisítettek hatvan ellen­séges katonát. A Svéd Kommunista a község tanácsi Stockholm, (MTI): A Svédországban vasár­nap megtartott községtaná­csi választásokon a szava­zásra jogosultak 78,7 száza­léka vett részt. A Svéd Szociáldemokrata Párt 34 éves uralma alatt még soha nem kapott ilyen kevés sza­vazatot: A párt az össz-sza- vazatok 42,8 százalékát sze. rezte meg, ami csaknem 8 százalékos veszteséget jelent a legutóbbi 196! évi község­tanácsi választásokhoz ké­pest. Jelentősen előretört a Svéd Kommunista Párt: 6.6 százalék szavazatot kapott. Ez egyharmaddal több, mint 1962-ben volt. Erlander nrniszterelnök, a szociáldemokrata párt ve­zetője a svéd televízióban a választást „igen súlyos vere­ségnek” nevezte, közölte, hogy a végleges eredmé­nyek bejelentése után — 7—8 napon belül — össze­hívja pártjának vezetőségét és parlamenti csoportját, hogy együtt megvitassák a választások következmé­nyeit. , Az 5 és fél millió szavazó több mint 30 000 városi és mintegy 1500 vidéki taná­csost választott, akik a kö­Augusztus utolsó tíz napjában felrobbantottak egy katonai vonatot, el­süllyesztettek egy szállí­tóhajót és megrongáltak két másikat, s végül el­pusztították az ellenség nyolc katonai jármű­vét. A New York Times saigo- ni tudósítója a dél-vietnami kormánycsapatok súlyos veszteségeiről és a harci szellem erős hanyatlásáról számol be. A tudósító rámutat, hogy a Saigon környékén állomá­sozó fegyveres erők szétzi­lálódtak és néhány órás üt­közetben több 4—500 fős zászlóalj szinte nyomtalanul eltűnt. A vérveszteséget szenvedett csapatok feltölté­se szinte reménytelen a szö­kések nagy száma miatt. A múlt évben 96 000 ka­tona szökött meg a dél­vietnami kormányhadse­Párt előretörése választásokon vetkező négy évben a par­lament felsőházának felét választják majd meg. Meg­figyelők lehetségesnek tart­ják, hogy a választási ered­mények következtében fel­oszlatják a felsőházat és elő­rehozzák az 1968-ra terve­zett parlamenti választáso­kat. Illegális toborzóközpont Zsoldosok Párizs, (TASZSZ): Franciaország egyik me­gyéjében lelepleztek egy il­legális toborzóközpontot, amely „üdülőotthonként” működött de a valóságban Kongóba küldendő zsoldosok toborzásával és kiképzésé­vel foglalkozott. Az illegális toborzóköz- ponton éjszaka ütött rajta egy század csendőr. A rajta­ütést azonnali letartóztatá­sok követték. A reggeli órákban 18 személyt tartóz­tattak le, s a foglyok száma estére már harmincra nö­vekedett. A letartóztatottak között van egy belga sze­mély, aki az európai zsol­regből és ebben az évben körülbelül ugyanennyire tehető majd a katonaszö­kevények száma. A hadseregben elburjánzott a korrupció és egyes tábor­nokok többet törődnek saját és családjuk anyagi helyze­tének javításával, mint a hadvezetéssel. A New York Times saigo- ni tudósítója végezetül rá­mutat, hogy a dél-vietnami támadó műveletek oroszlán- részét az amerikai csapatok vállalták magukra. Vatikánváros: VI. Pál pápa hétfőn közzéadott új enciklikájában békefelhívás­sal fordult a világ vezetői­hez, hogy vessenek véget a viet­nami háborúnak, oltsák ki a harcok lángjait. Ok­tóbert az imádkozás hó­napjának nyilvánította. Felhívta ugyanakkor a fi­gyelmet az atomfegyverke­zés veszélyeire, a nacionaliz­mus túlkapásaira, a felfor­dulásokra, a fajüldözésre, ár­tatlanok legyilkolására. Mindez a lehető legnagyobb tragédiát hozhatja az em­beriségre. Az enciklika sürgeti, hogy a világ sorsának intézői ül­jenek össze, fenntartás nél­kül törekedjenek kölcsönös megállapodásokra, biztosít­sák a békét, amely a törvé­nyességen és szabadságon nyugszik, tiszteletben tartja az emberiséget és a nemzet­közi jogot. Franciaországban Kongóba dosok toborzását és kikép­zését irányította. Vele együtt hurokra került a „megrendelő” négy képvise­lője, akik busás jutalom fe­jében a zsoldosok elszállí­tásáról gondoskodtak volna. Az AFP szerint az ügybe belekeveredett az Egyesült Államok egyik volt repülő­ezredese, akinek azonban sikerült kimenekülnie a csendőrgyúrúből. Hétfőn a letartóztatottakat további nyomozás végett Párizsba szállították. Az egész ügy mögött Csőmbe áll, aki úgylátsz’k nem mond le a hatalom visszavételére irányuló ter­vei rőL III ..... I I ■ III ■■■■■■■■........Ili ■■ Kínai tragédia Edgar Woog, a Svájci Munkapárt főtitkárának cikke Moszkva (TASZSZ): A Szovjetszkaja Rosszija a Svájci Munkapárt sajtó- orgánumából, a Vorwarts- ből átvette és leközölte Ed­gar Woog, a Svájci Munka­párt főtitkára „Kínai tragé­dia” című cikkét. „A kínai események mindinkább a kínai nép és a nemzetközi munkásmozga­lom tragédiájává válnak. A Kínai KP Központi Bi­zottságának a nagy proletár kultúrforradalomról ho­zott határozata mögött nyilvánvalóan az rejlik, hogy a kínai vezetők kény­szerintézkedésekkel szeret­nék megoldani a nehézsé­geket és a rendellenessége­ket”. A cikkíró rámutat, hogy a kínai nép 17 év eredmé­nyeit elsősorban sajátmagá­nak, továbbá a Szovjetunió és más szocialista országok önzetlen segítségének, a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó világ po­litikai és erkölcsi támogatá­sának köszönheti. Rámutat, hogy: „a kommunista, és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácsko­zása után, a XX. és XXII. pártkongressszust követően a Kínai KP vezetői támad­ni kezdték az SZKP politi­káját, a moszkvai tanácsko­zásokon kidolgozott általá­nos politikai irányvonalat; ráfogták az SZKP vezetőire, hogy opportunisták, revizio­nisták és károkat okoznak a nemzetközi kommunista mozgalomnak. A Kínai KP vezetői fő­képp Vietnam segítése kér­désével összefüggésben rá­galmazzák és támadják az SZKP-t és a szovjet kor­mányt. Belső fronton a Kínai KP vezetői ellenzékként támad­ják azokat a pártmunkáso­kat és párttagokat, tudóso­kat, írókat és művészeket, de mindenekelőtt azokat a közgazdasági szakehabere- ke, akik nem értenek egyet a párt politikájával és nem hajlandók támogatni a szovjetellenes rágalmakat és a Mao-kultuszt. A Kínai KP vezetői politi­kájukkal zsákutcába jutot­tak. Elszigetelődtek saját népük jelentős részétől, a nemzetközi munkásosz­tálytól és a világ társadal­mától. Igyekezetük, hogy hogy megbontsák a nemzet­közi kommunista mozgal­mat, siralmas eredmények, kel járt. Ahelyett, hogy nyíltan szembenéznének a tények­kel, és levonnák a tanulsá­got, a kínai elvtársak az ugrásban keresik a kiutat. Megrendezték és „vízrebo- csátották” a második forra­dalmat, a „nagy proletár kulturális forradalmat” az­zal a céllal, hogy „szétzű- zák azokat, akik hatalmon vannak és 'a kapitalista utat járják, átalakítsák az irodalmat, átalakítsák a mű­vészetet, átalakítsák a szo­cialista gazdasági bázisnak meg nem felelő felépít­ményt. A „vörösgárda”, to­vábbá a közép és felsőisko­lákon alakult más ifjúsági szervezetek” a kulturális forradalom rohamcsapatai. (Lin Piao augusztus 31-i nagygyűlési beszédéből) Augusztus 31-e előtt ezek a szervezetek Peringben és más városokban felvetették a kulturális forradalommal kapcsolatos 23 követelésü­ket és hadjáratot indítottak a „királypárti banditák” és a „reakciós revizionisták” ellen. Ezek a jelszavak először nevetésre ingerelnek, majd elgondolkodásra késztet­nek, végső soron pedig el­szomorítanák, megijeszte­nek, felvetődik a kérdés, hogyan történhetett, hogy értelmes emberek, pártta­gok és ifjúsági szervezetek tagjai, fiatal munkások, ta­nulók és diákok egy olyan országban, ahol a kommu­nisták olyan jól szervezett okos és hősi harcot folytat­tak, ahol győzelmet arattak ezernyi ellenség felett és már 17 esztendeje gyako­rolják a hatalmat, ilyen po­litikai szennyet és sületlen­séget találnak ki, írnak le és hirdetnek! Ha figyelem­be vesszük, hogy a vörös- gárdisták a párt beleegye­zése nélkül vetették fel kö­veteléseiket, ha figyelembe vesszük forradalmiságukat, a tény akkor is szörnyű, s olyan erkölcsről és gondol­kodásról tanúskodik amely­nek semmi köze a kultúrá­hoz, semmi köze a forrada­lomhoz. Ebben az egészben a szándé­kok és a célok nyilvávalóan mások. Nyilvánvalóan meg akarják félemlíteni a lakos­ságot, aggodalomban kíván­ják tartani a tömegeket, mi- litárizálni akarják a fiatal­ságot, s ideológiai és politi­kai szempontból fel akar­ják készíteni az egész népet a küszöbönálló eseményekre, fenyegető nehézségekre és áldozatokra. A történtekből azonban mind a mai napig nem derül ki, hogy mik ezek az események és mik ezek a nehézségek. A Kí­nai Kommun sta Párt veze­tőinek szakadár politikája eredményeként kiéleződött a nemzetközi helyzet. Most minden kommunistának és minden olyan embernek, aki a reakció, a militariz- mus és a háború ellen har­col az a kötelessége, hogy minden tőle telhetőt elkö­vessen az új vlágháború kirobbanásának meggátolá­sára. Molnár Géza: ^id^C04űk> Í4 (Kisregény) 7. —- Az eső elmosta a nyo­mokat — suttogta Jenő. Laci megindultan gondol­ta: Magda mentette meg őket. Sokáig álltak, mozdulat­lanul, míg a lány újra ki­kandikált. — Elmentek. A Duna felé mennek. Jó órát rostokoltak a ku­koricásban, mind a hárman pacallá áztak, hátukon is folyt 3 víz az ing alatt. Hogy elkerüljék a tüdőgyul­ladást, megittak egy fél üveg kisüstit. A szőlőkben behúzódtak egy elhagyott csőszkunyhó­ba, s amennyire tudtak, tűz nélkül, üggyel-bajjal megszűri tkoztak. _ Meg kell várnunk az estét — sóhajtotta Magda. — így szétázva, ilyen fülig sá­rosán nem szállhatunk fel a vonatra. Beszalonnáztak, megiUák a maradék pálinkát. Jenő agyszercsak felkiáltott: — Megvan! Tudom már hová kell mennünk. Papír Marcihoz. — Hová?... — Papír Márton főportás nagybátyámhoz, köznyelven szólván, egyszerűbben: Pa­pír Marcihoz. — Ne hülyéskedj, ilyen név nincsen. — Isten az atyám — erős. ködött Jenő. — A család­ban mindenki igy hívja őt. Budán laknak a Lánchíd ut­cában, mindjárt az alagút mellett. Papír Marci a For. tuna-biztosító főportása, amellett házmester az igaz­gató magánpalotájában. Lent van a lakás a szute- rénben, Boris néni segít a szobalánynak, Marci bátyám télen a kazánt is vigyázza. Ven lent az alagsorban elég hely, ott a világ végéig is kihúzhatjuk. — Azám, téged biztos szí­vesen látnak, de mit szói­nak egy idegenhez?... kér­dezte Laci. — Aki még rá­adásul bajt hozhat rájuk... — Mit szólnak... Ugyan mit szólhatnának?... — Jenő vállat vont. — Nézd Papír Marci sohase volt más, mint egy ügyes dunántúli paraszt, aki feljött a vá­rosba megcsinálni a szeren­cséjét. Befúrta magát az urak hóna alá. Megbízható, igaz hazafi, megvan a nagy­ezüstje, kisezüstje, meg a szolgálati bronz a világhá­borúból, kapja a jó pénzt, mint főportás, az ingyen lakást, mint házmester, bent ül a húsosfazékban, csak le­gyen ereje eleget zabálni. — És retteg, hogy meg­változik a világ — mondta Laci. — Pontosan. — Dehát akkor mi a nya­valyát akarunk tőle? — fa­kadt ki ingerülten Laci. — Én se értem — mondta Magda csodálkozva. — Persze, mert még nem fejeztem be. Nézzétek, én ismerem jól a magam fajtá­ját. Nálunk az úgy van, hogy van egyszer az élet, amelyben meg kell élni, ügyesnek, ravasznak, okos­nak kell lenni, mert ki kell kapaszkodni a nyomorúság­ból, megkell szedni magun­kat, fel kell nevelni a gye­rekeket, iskoláztatni kell őket, gyönyörködni bennük, hogy urakká válnak. — Je­nőt fűtötte a pálinka, neki- tüzesedve egyre hevesebben beszélt, átszínesedett gesztu­sokkal, iróniával: — Igen — igen, a külső életről, a külvilágról beszélek. Hogy értessem ezt meg veletek? A mi életünk különbözik a tiétektől, ti munkásgenerá­ciókból jöttök, proletárok vagytok, osztályszellem, kö­zösség, satöbbi. De nálunk mindenki magányos vadásza a szerencséjének. Nálatok egy tömbből van az élet, nálunk ketté vált. Én pro­testáns vagyok, nálam a hit belső valóság, kegyelem ajándéka és kötelessége. Marci bátyám akkor kez­dett istentiszteletre járni, amikor megtudta, hogy a kormányzó úr is protestáns. Ha valakinek olyan nagy szerencséje van, hogy fő­portás a Fortunánál, akkor más nem lehet, mint a leg- búzgóbb hazafi, fronthar. cos, protestáns. Csakhogy van ám nekünk is egy nagy közösségünk: a család. Ez a másik világ, a belső világ. A család, a rokonság min­dennél szentebb. Annál fon­tosabb nincs, minthogy te is a családba tartozol. Ak­kor érted mindent meg kell tenni, de neked is bármikor bármit a többiekért. Ha te­hát én veled ma es­te beállítok hozzájuk, hogy: „Marci bátyám el kellett jönni ha­zulról, meet megkaptam az S. A. S. behívót, s a bará­tommal szeretnék ittmarad, ni, hisz máshová nem me­hetünk...” — azt a választ fogjuk kapni: „öcsém, ho­zott isten benneteket...” — Még tapsolni is fognak az örömtől — szúrta közbe Laci. — Nem, tapsolni nem fognak. Tele lesznek súlyos aggodalommal de a család vastörvénye úgy fogja őket, mint egy csapda. Gyötrődni fognak a félelemtől, hogy az igazgató úr nehogy meg­tudja, a szobalány nehogy kiszagolja — de mindennap megnyugtatnak minket; mi­lyen jó, hogy ott vagyunk, ugyan hová is lettünk vol­na... S Papír Marci szünte­lenül tömi fogja a fejét, hogy lehetne belőlünk is valami Hasznot kicsikarni. Nagyon hamar rá fog jönni, milyen sokat érünk majd a számá­ra, ha itt lesznek az oro­szok. — Nem valami vonzó szi­tuáció — tűnődött Laci. — ...dehát jobb, mint a csendőrök puskatusa alatt — tette hozzá Magda. Alkonyodott, amikor to­vább indultak a csőszkuny. hóból. Baj nélkül elérték a kis állomást, a vonaton meghúzódtak a peronon. Az elsötétített ^szerelvényen senki sem törődött velük. Mellettük egy „SS”-katona állt, szótlanul cigarettázott, a felizzó parázs megvilágí­totta hideg kopóarcát. a semmibe meredő közönyös szemét. Lacit idegesítette a jelenléte, „az isten verje meg, pont egy „SS”-el kell együtt utazni, menne már a nyavalyába, vagy talán nekünk kéne odább hurcól- kodnunk, de akkor még gyanússá válhatunk ... Mindenfélét elképzelt, hát­ha ez a fickó a kővetkező állomáson kihajol az ajtón, s int a csendőröknek, vagy egyszerűen pisztolyt fog rá­juk. Kiverte a verejték, a háta átizzadt. — Meleg van itt nagyon, az eső után — suttogta Magdának. — Talán ki lehetne nyitni egy. ablakot — mondta a lány. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents