Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Harold PA. Koch sajtóértekezleten elmondotta: Miért kért iíieEieiékiogot a Szovietuaiékaa Moszkva, (TASZSZ): Harold M. Koch, a sajtó számára adott nyilatkozatában ismét hangsúlyozta, azért kért politikai menedékjogot a Szovjetunióban mert „egyáltalán nem ért egyet a Johnson-kormány politikájával”. „Tiltakozom az ellen, hogy azokat az összegeket, amelyeket az amerikai szegény, ség elleni harc programjára kellene fordítani, a hadianyagot gyártó gazdag nagyiparosok támogatására fordítsák — mondotta Koch, majd megállapította, hogy Johnson Goldwater szerepét játssza, nem pedig azt a szerepet, amelyre a választásokon az amerikai nép szavazott. Magától kínálkozik a következtetés, hogy az amerikaiaknak, akik mindig dicsekedtek kétpártrendszerükkel, valójában nem volt választásuk”. Harold M. Koch emlékeztetett arra, hogy Vietnamban már több mint egymillió ember meghalt. „Észak- Vietnamra — a területhez arányítva több bombát dobnak, mint amennyit a második világháború idején BAMAKO Modibo Keita elnök pénteken bejelentette a mali kormány átalakítását. A kormányból négy miniszter kivált és a belügyminisztérium feloszlott. A jövőben Keita felel a hadügyi és a gazdaságfejlesztési tárcáért. Sajtofudósifók a kínai „kulturális forradalomról" szórtak a náci Németországra. Úgy látszik, a szegényparasztok nagyobb veszélyt jelentenek az Egyesült Államokra nézve, mint a könyörtelen náci hadigépezet jelentett”. Az emberi méltóság le- alacsonyítása és a tervszerű merényletek az emberi jogok ellen az amerikai életforma velejárói — mondotta Koch. Végül megértettem, hogy számomra az egyetlen lehetséges út elhagyni hazámat, az Egyesült Államokat és politikai menedéket keresni a Szovjetunióban. Csak így tudom szabadon elítélni ezt az igazságtalan háborút. Anélkül, hogy félnem kellene a következményektől. Egyetlen út nyílt előttem: Elhagyni Amerikát, amelyet szerettem és jobb sorsomat egy olyan országban keresni, amely a békét és minden ember egyenlőségét jelképezi. Koch kijelentette: „Meg voltam győződve arról, hogy innen meghallják szavaimat az egész világon, az ágyúdörgés és a háborúra búzdí- tók üvöltözése ellenére is. VIENTIANE A laoszi nemzetgyűlés szombaton 27:19 arányban leszavazta a kormány költségvetési tervezetét, amit Souvanna Phouma miniszterelnök egyes hírek szerint, bizalmi szavazásnak tekint. Egy hét a világpolitikában A saigoni „menyasszony44 — Utazás után, utazás előtt — Váíságértekezlet Londonban — Baljós jelek Indonéziából a közmondást — saját se«* Cyájtébonibás merényletek Dél-Rliodesiában Afrikai ellenállók gyújtóbombát dobtak fehér telepesek üzleteire és egy fővárosi szállodára pénteken, a késő esti órákban. A gerillák benzinnel töltött palackot robbantottak Salisbury egyik külvárosában, Highfieldben egy üzletsornál. Négy üzlet kigyulladt. Nem egészen egy órával később benzinpalack hullott egy szálloda teraszára is, a városközponttól 11 kilométernyire. A merénylőket nem tudták elfogni. Nácik mennek •— nácik jennek E hónap végével nyugdíjba vonul a nyugatnémet hadsereg a Bundeswehr 12 tábornoka és két tengernagya. A hírről tudósítva az ADN rámutat, hogy nemcsak az aktív szolgálattól visszavonuló magas rangú katonatisztek, hanem a helyükbe lépő utódok is egytől egyig kiszolgált nácitisztek. így például a hadi- tengerészet helyettes felügyelője Erich Topp lesz, aki annakidején a fasiszta hadseregben tengeralattjáró parancsnokként tüntette ki magát. Hitler 1941-ben lovagkeresztet, 1942-ben pedig a „tölgyfalomb a kardokkal” kitüntetést adományozta neki. Hasonló múltra tekint vissza Jürgen Bennecke világháborús vezérkari tiszt, aki eddig a Bundeswehr hamburgi akadémiáját vezette és október 1-től kezdve az első hadtest parancsnoka lesz. VDK kormányküldöttség Bulgáriában A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága pénteken fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági - kormányküldöttségét Le Thanh Nghi- nek. a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a VDK miniszterelnök-helyettesének vezetésével. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt találkozón Le Thanh Nghi tájékoztatást adott a vietnami népnek az amerikai agresszorok ellen vívott harcáról. Peking (MTI): Pekingben dolgozó külföldi sajtótudósítók véleménye szerint semmi jel sem utal arra, hogy a Pekingben lezajott csütörtöki nagygyűléssel a kínai „nagy proletár kulturális forradalom” látványos eseményeinek befejezéséhez vagy legalább is új szakaszához ért volna. A nagygyűlés legfőbb jelentősége, hogy Lin Piao ismét hangsúlyozottan Mao elnök nevében beszélt és minden fenntartás nélkül dicsérte a vörösgárdisták viselkedését. Csou En-laj beszéde nagy hangsúlyt adott annak, hogy „egyik kézzel a forradalmat, másik kézzel a termelést” kell szolgálni és érezhetően , a termelésre tette a nyoma- tékot. A Renmin Ribao éppen a nagygyűlés napján ismételte meg azt, amit az utóbbi napokban már több ízben hangoztatott, hogy a „termelés nem állhat meg” falun, a mezőgazdasági munkák csúcsidejére a mozgalmat átmenetileg abba lehet hagyni és a vörösgárdisták ne menjenek a gyárakba és falvakba „forradalmi tapasztalatcserére”. Mint már beszámoltunk róla, néhány nappal ezelőtt megbírálták a kuicsoui tartományi pártbizottság lap„Túl szép a menyasszony” — még Washingtonban is ez volt az első visszhang a dél-vietnami választások nyomán. A saigoni rendszer ugyanis alaposan megnyomta a ceruzát: olyan választási részvételt jelentett, ami egyenesen lehetetlen, ráadásul már akkor közölte a számadatokat, amikor azok még be sem érkezhettek. Nem csoda, ha az amerikai tudósítók kissé mélabúsan jegyezték meg: 25—30 százalékkal kevesebb, jóval több lett volna... Ez a különös közjáték ismét fellebbentette a „saigoni menyasszony” fátylát, amire egyébként nem volt már különösebb szükség. A világközvélemény ugyanis eleve megalkotta a maga véleményét erről a szavazási bohózatról. Igaz, a rendezők mindent elkövettek, hogy a díszletek rendben legyenek. Az előparlament, az alkotmányozó gyűlés 117 képviselői helyéért 530 jelölt versengett, a hivatalos jelentések 5238 választási helyiségről tettek említést, — mennyi volt valójában, nem tudjuk. Ám még a formai jegyekkel is baj volt: a szavazás napján szirénák ébresztették Saigont, 37 halottja és számtalan sebesültje volt a választási terrornak. A saigoni válaszás okát, — nem titok, — azért sugallták az amerikaiak, hogy csökkentsék a rezsim belső feszültségét, s a világ elfoját, mert nem vörössel, hanem fekete nyomással mutatta b^ Maó Ce-tung két kínai láp Számára írt új fejlécét. A megkritizált Kuicsou Ribao szeptember 12-i számában teljes címoldalát a két .új fejlécnek szentelte, immár vörös színben az alábbi 'megjegyzéssel: „a lap augusztus 24—25-én nem vörös nyomtatásban közölte az „Uj pekingi egyetem” és a „Kínai nő” című lapnak Mao elnök által írt fejlécét. Ezt helytelenül tettük. Az olvasók megbíráltak minket. A szerkesztőség elfogadta a kritikát, s most vörös színben kinyomtatjuk azokat”. gadható képet kapjon szövetségesükről. Egyik célt sem sikerült elérniük. Kitűnt viszont, hogy Dél-Viet- namban van igazi választás, csakhogy sajátos módon zajlik: a DNFF keretébe tartozó harcosok fegyverükkel, harckészségükkel szavaznak a nap minden órájában. A választások időpontjában és azóta különösen megélénkültek a szabadságharcosok akciói. A nemzetközi politikában sérti ért el különösebb hatást Washington és Saigon „választási csodafegyvere”. Az Egyesült Államoknak változatlanul éreznie kell a vietnami háborúból fakadó elszigeteltséget. Mindenekelőtt ez bonyolítja az U Thant lemondásával az ENSZ-ben kialakult helyzetet is. A burmai diplomata válóban lelkiismereti kérdést csinált az ügyből, láthatólag nem akart az ENSZ apparátusának élén maradni, ha az amerikaiak nem hallgatnak tanácsaira. Tovább gyűrűznek a kambodzsai De Gaulle-beszéd hullámai is, jóllehet az elnök ezen a héten ismét visszaérkezett Párizsba. Erről az Egyenlítő hosszúságú, több, mint negyvenezer kilométeres útról nehéz lenne egysíkuan kommentárt írni. A Vietnami kérdésben elfoglalt álláspont és a békés egymás mellett élési törekvések pozitívumai mellett ott vannak á neokolonialista politika, valamint az atomcsend újabb megtörésének negatívumai. Mindent egybevetve azonban államférfiúi bölcsességre és bátorságra vall, hogy a délkeletázsiai válság ügyében De Gaulle kifejezésre juttatta a franciák millióinak aggodalmát és igen határozottan állást foglalt az amerikai beavatkozással szemben. Párizs utazás után — és utazás előtt áll. A francia külügyminiszter, Couve de Murville és Debré pénzügy- miniszter (tulajdonképpen a gazdasági ügyek csúcsminisztere) Washingtonba készül. A kényes napirenden olyan ellentétcsomók szerepelnek, mint a vietnami .probléma, a dollár pozícióját veszélyeztető francia aranyvásárlások, és az amerikai támaszpontok elköltöz- tetése Franciaországból. A brit oroszlán az elmúlt napokban azzal volt elfoglalva, hogy — időszerűsítve beit apolgassa. Növekvő nehézségek a gazdasági életben, elbocsátások az iparban, csaknem szakadás * szakszervezeti mozgalomban, végül pedig válság a nemzetközösség csúcsértekezletén. A krízis közvetlen oka a rhodesiai helyzét volt. Anglia — korábbi ígéreteivel ellentétben — nem akarta és nem tudta felszámolni a Smith-féle telepesrendszert. A Commonwealth belső bajai azonban még ennél is mélyebben gyökereznek. A hagyomány és a gazdasági kapcsolatok ellenére ezeknek a nemzeteknek ma már mind kevesebb köze van egymáshoz, s sokan már azt kérdezték: vajon a mostani londoni konferencia a nemzetközösség utolsó csúcsértekezlete lesz-e? A jelek szerint a kompromisszumkeresők any- nyiban sikerrel jártak, hogy a nagy robbanást sikerült megakadályozniok. De az ellentétekből adódó gyúlékony anyag, változatlanul ott van a nemzetközösség épületében. A rhodesiai kér. dés, s a többi válságproblémák egyre inkább elmérgesednek. A Commonwealth belső viszályait tehát nem simították el legfeljebb prolongálták — talán még nehezebb viszonyok közé. Indonéziából baljós hírek érkeznek. Az „évfordulót” — vagyis október elsejét, amikor tavaly az elvetélt államcsínykísérlet és a jobboldal hatalomátvétele lezajlott — a jobb. oldal újabb terrorista megmozdulásokra akarja felhasználni. A jelentések szerint éppen ebben az időpontban kezdődne meg Su~ bandrio volt miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter pere. Mivel Subandrio Sukamo elnök közvetlen po. - litikai környezetéhez tartor, zott, vajon a hadbírósági tárgyalás az államfővel történő közvetlen leszámolás előjele lenne? Szinte erre a kérdésre válaszol Sukarno felhívása, amellyel a veteránoktól, egykori harcostál. saitól kért védelmet — a rágalmazókkal szemben. (Kilétüket nem említette.) Az elnök választásokat is javasolt. De vajon az isméit események után, a jelenlegi körülmények között, lehet-e biztosíték az indonéz népakarat igazi megnyilatkozására? Molnár Géza: (Kisregény) 6. Jenő türelmesen felelt: — Eszembe jutott, hogy milyen fura ez, én védem a barátaidat, a kommunistákat, ifjúmunkásokat ellened. Éppen én, aki a nemzet, a gondolat, a szellem, a tradíciók oldalán állok. Tíz óra után halkan meg- zörrentek az ablakok a magasból leszűrendő mély brummogástól. Kimentek a ház elé, bámultak fel az őszi tűzzel villogó csillagok felé, de lehetetlen volt bármit is látni. Néhány perc múlva Pest körül dörögni kezdtek a légelhárító.- ütegek, s beledördültek a robbanó bombák csattogásába. Ojjabb, s újabb kötelékek érkeztek, a hangok után ítélve Csepelt, s Kőbányát bombázták. Jó félóráig tartott a légitámadás, nagy tűz támadt a nyomában, sokáig parázslóit, hunyorgott a láthatáron. Egy lángolva lezuhanó gépet is láttak, vonító motorral szántotta végig az eget, s mielőtt földet ért volna, ezer darabra pattanva szétrobbant. Mindketten az otthoniakra gondoltak, akik lent kucorognak az óvóhelyeken, vajon ki maradt meg, ki ment el közülük?.. Reggelre megjött az eső, hidegen, makacsul esett, nehéz, szürke felhőkkel függönyözte el a tájat, nedves szelével letépte a lombot a fákról, sárba fullasztotta a világot. — Ez most már végképp elviszi, ami a nyárból megmaradt — szólt Laci. Felkönyökölt a szalmazsákon, borostás állát simogatta, s kibámult a csobogó esőbe, — Más nincs, mint olvasni és olvasni — mondta Jenő. — Az mindig jó, az mindig hasznos. — Igen, csak idegek kellenek hozzá. Alighogy megcsinálták reggelijüket, kocsi kanyarodott a ház elé, s az öreg sváb Franci bácsi kászálódott le a bakról. Pokrócot dobott hatalmas muraközijére, aztán bekopogott a fiúkhoz. Hellyel kínálták, Jenő kisüstit öntött neki, az öreg kihörpintette, cigarettát sodort, óvatosan megszólalt: — Tudják, én nem kérdeztem, hogy áll a maguk szénája. Éntőlem nyugodtan lakhatnak a házamban. De »a postás tegnap nagyon érdeklődött maguk felől, hogy kicsodák, micsodák, mit keresnek itt, nappal is látja magukat... Hát szóval, maguk tudják... A postás.. Laci maga előtt látta serkedő szőke bajuszkáját, barátságos, jóindulatú mosolyát, amint magabiztosan elbiciklizett mellettük. — Azt beszélik, hogy pár embert már elvitetett — mondta búcsúzóul Franci bácsi. Lekezelt velük és visszamászott a bakra. — Én mindenesetre nem mondtam semmit. Megsuhintotta ostorát, elkocogott a muraközijével. — Na, ehhez mit szólsz? — Végül is jó papírjaink vannak... — habozott Jenő. — Jó, ha egy utcai razzián igazoltatják az embert. De ha utána szaglásznak egy kicsit, már lebuktunk. — Igen, csakhogy nincs hová mennünk. Vitatkoztak egy ideig, Jenő szívta a fogát, nem szívesen mozdul erről a helyről. Lacinak meg egyenesen kapóra jött, hogy visz- szamehet Pestre, s megtudhatja, mi van Magdával, Csakhogy ezt Jenő Is érezte, gyanította, hogy barátja eltökéltsége mögött a szerelmi vágy önzése feszül, s ez végképp kihozta sodrából. Oda is vágta a maga protestáns keménységével Lacinak, akit feldü- hitett a gyanúsítás. Már- már ott tartottak, hogy egyikük megy, másikuk marad, amikor betoppant Magda. Hajáról csöpögött a víz, kabátja átázott, cipőjét elborította a sár. — Már hajnalban jöttem volna, de a gubacsi hídnál az éjszaka szétbombázták a síneket. Mostanáig tartott, míg az első vonat átvergődött — ledobta magát egy székre, közben hajából csavarta a vizet. — Tegnapra Ígérted, hogy jössz — mondta Laci. — Ha tudok. De nem tudtam. — No persze, ne érts félre, csak egész nap... Meg itt volt éjjel is ez a bombázás. Az ember, mint egy vakond a föld alatt. — Nekem sem volt mindegy, dehát vannak dolgok... Laci is tudta ezt, csak- hát a gondolatok józan érvén mindég átfúrta magát egy parányi gyanú, az a cserbenhagyott, magányos vasárnap, Magda váratlan elutazása — ismerkedésüknek az a furcsa, kételyt, bizonytalanságot élesztő intonációja. — Azt hittem, örülni fogsz nekem — Magda hidegen beszélt, úgy tűnt, pillanatokon belül elromlik közöttük is a hangulat. Most már menteni kellett a helyzetet, nem volt idő szemrehányásokra, kimagyarázkodásokra. ' — Ne haragudj, kedves, szépen kérlek, de olyan problémák között vagyunk éppen... tele idegességgel, feszültséggel — Laci két kezébe fogta Magda szélfutta, hideg arcát, megcsókolgatta, egy pillanatra a maguk közös néma nyelvén beszélve belemélyesz- tette tekintetét a szemébe. Ez volt a megkérés, hogy hát ne haragudj... Aztán rövidre fogta, szárazon elmondta az öreg sváb látogatását. Magda fölugrott. — És ti még itt vagytok?... — Hát hol lehetnénk? — A föld alatt, az ég alatt, mindegy, hogy hol, akárhol, csak itt nem. Innen azonnal menni kell, mert minden percben késő lehet. — Ugyan, Magduska, igazán eltúlzod — Jenő megpróbált kedélyeskedni. — Egy begyulladt, öreg sváb, aki... — Hát nem érted?... Magda arca megfeszült. — Minden pillanatban itt lehetnek a csendőrök. Az az öreg nagyon jól tudta, mit beszél... Gondolkozott. — Én kimegyek az útra figyelni. Gyorsan kapkodjátok össze a holmit. Kilépett az esőre. Néhány perc múlva vállukon megtömött hátizsákokkal ők is ott voltak mellette. A* eső ömlött, alacsonyam lógó szürke felhők úsztak fejük felett. — Na te szegény, bújdo- só, hazátlan magyar, most aztán hova? — kérdezte mintegy önmagától Jenő, nehezet sóhajtva. Fájt a szíve itthagyni ezt a jó kis vackot, ezt a dugott menedéket. Ä — Itt mindjárt bevesszük magunkat a kukoricásba, s átvágunk a földeken. Szi- getcsép után, Pest felé, van egy kis megálló. Azt kell elérnünk. — Az állomás közelebb van, a faluban — kockáztatta meg Jenő. — De tele van csendőrökkel. Nem is mondtam még nektek. Többet Jenő sem szólt. Követték, amit a lány jónak látott. Óvatosságra intette őket: észrevétlenül mozogjanak a kukoricásban, a sorok között haladjanak, ne csapjanak zajt. Nem volt ez egyszerű, a hátizsákokkal és bőröndökkel. A kukoricaföld messzire nyúlt, egészen a szőlőkig. Mielőtt kiléptek volna az útra, Magda megállította őket. Óvatosan kilesett, visszakapta a fejét, lihegve állt, szívére szorított kéz* zel. — Ne mozduljatok. Oti vannak a csendőrök a há8 előtt. Két csendőr, meg 8 postás. (Folytatjuk
