Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

Újabb amerikai kalóztámadás Haiphong ellen OGYESSZA Az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására kedden üdülésre a Szovjet­unióba érkezett Luigi Lon­go, az OKP főtitkára. PÁRIZS A VDK párizsi kereske­delmi és kulturális küldött­sége augusztus 1-től fődele­gációvá minősült át. A VDK párizsi küldöttsége ezzel magasabb diplomáciai szint­re emelkedik. Az AFP, a félhivatalos francia hírügy­nökség megállapítja, hogy ez a lépés a hanoi kor­mány több éve támasztott igényét elégíti ki és az a jó viszony teszi indokolttá amely jelenleg a két ország kormányai kapcsolatait jel­lemzi. Hanoi (MTI): Az amerikai légierő kedden újabb bombatámadást inté­zett Haiphong ellen. A gépek lakott negyedeket és üzeme­ket bombáztak, — július 29-e óta immár harmadszor. A VDK néphadseregének összekötő missziója kedden erélyes hangon tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál az Egyesült Államok újabb barbár lépése ellen. Ugyancsak Hanoiból ér­kező jelentés szerint a VDK külügyminisztériumának szó­vivője nyilatkozatban ítélte el az amerikai B—52-es óriásbombázóknak a demi­litarizált övezet ellen inté­zett sorozatos támadásait A bombatámadás célja meg­szüntetni a demilitarizált zóna ütközőövezet jellegét és kiterjeszteni a vietnami agresszív háborút — mutat rá a nyilatkozat. Ugyancsak Hanoiból ér­kező jelentés szerint az amerikaiak a VDK elleni lé­gi háború során újabb súlyos veszteségeket szenvedtek. Július 31-én és augusztus 1-én a VDK fölött hat ame­rikai repülőgépet lőttek le és ezzel 1271-re emelkedett az Észak-Vietnam légiteré­ben megsemmisített amerikai gépek száma. BERLIN Kumaraszvami Kama- radzs, az indiai parlament elnöke, aki egyúttal a kor­mányzó kongresszusi párt elnöke is, jelenleg az NDK- ban tartózkodik. Kamaradzs az NDK-ban tett nyilatko­zataiban többször is utalt arra, hogy India elismeri mind a két német állam létezését és a német kérdés békés, tárgyalásos megoldá­sának hive. Berlinben a vezető indiai politikus NDK-beli látogatásától a két állam — elsősorban gazdasági jellegű kopcsola- tainak elmélyülését várják. SANTO DOMINGO Joaquin Balagucr domi­nikai elnök elmozdította tisztségéből Jose de Jesus Marillo Lopez tábornokot, az országos rendőrfőnököt, aki ez év februárjától állt a rendőrség élén. Utóda­ként az elnök Luis Tejadat, Cibao tartomány korábbi rendőrfőnökét nevezte meg. KINSHASA A kongói fővárosban ked­den hivatalosan bejelentet­ték, hogy kiutasították az országból Pierre Marchalt, Belgium lubumbashi fő- konzulát. A kongói hír- ügynökség hivatalos körök álláspontját idézi, amely szerint a főkonzul nyíltan beavatkozott Kongó bel- ügyeibe. TRIESZT Kedden Triesztben zárva maradtak az üzletek, a hi­vatalok, nem indultak a villamosok és autóbuszok. A város életét teljesen meg­bénította a kétnapos sztrájk, amelyet a szakszer­vezeti vezetők hirdettek til­takozásul a San Marco ha­jógyár bezárására vonatko­zó tervek ellen. A kormány tulajdonában lévő gyár több ezer alkalmazottat foglalkoztat és a környék legnagyobb gyára. Indonéziai Djakarta (MTI): Mint korábban már je­lentettük, Sukarno elnök a múlt héten az új indonéz kabinet beiktatása alkalmá­ból mondott beszédében ki­jelentette, hogy március 11-i parancsa, amelynek értelmé­ben Suharto tá­bornokot hatalmazta fel a végrehajtó hatalommal, nem jelentett tényleges hatalom- átadást. A KASI jobboldali úgynevezett értelmiségi akciófront kedden nyilvá­Jelenfés nosságra hozott nyilatkoza­tában kijelent', Sukarno március 11-i levelét úgy tekinti, mint végleges hata­lomátadást. A nyilatkozat megállapítja, hogy az Indo­néz Kommunista Párt be­tiltása, amelyet a táborno­kok követeltek és amelyet a parlament és a népi tanács­kozó gyűlés jóváhagyott, nem történhetett volna meg, ha az említett levélben nem a hatalom átruházásáról lett volna szó. A nigériai új kormány nyilatkozata Lagos, (MTI): A nigériai új katonai rendszer, Gowon alezredes kormánya nyilatkozatban körvonalazta programját és célkitűzéseit, s igyekezett megnyugtatni az ország for­rongó kedélyeit. A nyilat­kozat cáfolta, hogy az új kormány az ország törzsi rendszerének helyreállításá­ra, azaz az egységes állam felbomlasztására törekedne. A nyilatkozat bejelentet­te, hogy szabadlábra he­lyeztek hat politikai fog­Véríürdő Austinban kórházban belehaltak sérü­léseikbe, 32-en pedig gondos kezelésre szorulnak, de kö­zöttük is van, akinek válsá­gos az állapota. Charles Joseph Whitmant másfél órás tűzharc után tették ártalmatlanná a rendőrök. Az ámokfutó a helyszínen belehalt sérülé­seibe. A dühöngő 24 éves fiatal­ember tömegmészárlását megelőzően tőrrel halálra sebezte feleségét, megölte édesanyját, majd valóságos fegyverraktárt szedett össze tettének végrehajtásához. Austin (Texas MTI): Puskás őrült garázdálko­dott hétfőn a texasi Aus­tinban. Az állami egyetem felhőkarcoló magasságú tor­nyán tüzelőállást foglalt el és távcsöves messzehordó puskával valóságos golyózá­port zúdított a járókelőkre. Az egyébként is sűrűn la­kott negyed valóságos csa­tatérré változott. Az austini kórház igazgatója Ben To­bias, közlése szerint 49 em­bert szállítottak be a men­tők golyóütötte sebekkel. Az áldozatok közül 17-en vagy a helyszínen, vagy a lyot, közöttük Awolowo volt miniszterelnököt, akit 1962-ben a szövetségi kor­mány elleni összeesküvés vádjával ítéltek el. Továbbra sincs megbíz­ható jelentés Ironsi elnök sorsáról. Az AFP hírügy­nökség jól értesült, de nem hivatalos körökre hivatkoz­va tudni véli, hogy Iron- sit és a kíséretében lévő Faguiyi nyugat-nigériai kor­mányzót Ibadan közelében július 29-én lázadó katonák megölték. Szabó László Orvtámadás * • ^ m (Kémek es visszavá harca) E3 Felszínre kerültek olyan korábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügy­nökhálózat kiépítése, a kap­csolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszer­zés — mint az később ki­derült — nem is aktivizál­ta magát a japán tervek felderítésére. Az okkutatás során megállapították, hogy a szétforgácsolt, minden koordinációt nélkülöző amerikai titkosszolgálat nem is volt megfelelő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i tá­madás után újjászerve­zett amerikai hírszerzés el­sőrendű feladatának tartot­ta, hogy a korábbi mu­lasztásokat, hibákat gyor­san megszüntesse és hatha­tós intézkedéseket tegyen a japánok ellen. Eredmé­nyeket mindenekelőtt a technikai eszközök széle­sebb körű felhasználásával igyekeztek elérni. Ennek tulajdonítható, hogy e te­vékenységük 1943-ra már sikerrel járt. Megfejtették a japán rejtjelkulcsot, és ennek segítségével a japán rádióadások lehallgatásá­val előre értesültek a ja­pánok hadműveleti akcióiról. Többek között ez a körül­mény segítette hozzá az amerikai titkosszolgálatot ahhoz, hogy megtorló intéz­kedést hajtson végre a régi ellenség — a Pearl Har­bour-i orvtámadás szerve­zője — Yamamoto admirá­lis ellen. (Nem azonos Ya­mamoto ezredessel, a ja­pán hírszerző tiszttel, aki­ről a korábbiakban szó volt. Yamamoto admirá­lis viszont valóban fő szer­vezője volt a Pearl Har­bour-i támadásoknak.) 1943 áprilisában az USA tengerészeti hírszerző köz­pontja lehallgatott egy szi­gorúan bizalmas japán rá­dióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnok­ság küldött a Csendes-óce­án déli térségében állo­másozó katonai erőkhöz. A lehallgatott anyag megfej­tése után megállapították, hogy Yamamoto admirá­lis repülőgéppel ellenőrző körútra indul. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egységeit, hogy készüljenek fel Yamamoto admirális fogadtatására. A rádióadás Yamamoto út- vonolának pontos menet­rendjét is magába foglal­ta. A megfejtett anyagot, va­lamint az arra épülő akció­tervet az USA haditengeré­szeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével ha­gyatta jóvá Yamamoto ad­mirális likvidálását. A végrehajtást a Csen­des-óceán déli térségében állomásozó amerikai hadi­tengerészeti egységekre bíz­ták. A szigorúan titkos pa­rancs utasította az illeté­keseket, hogy Yamamoto gépét — veszteségre való tekintet nélkül — szét kell rombolni, az akció befeje­zése után a harcot be kell fejezni és vissza kell térni a kiindulási bázisra, ke­rülve minden más konflik­tust. A parancs egyben a legteljesebb titoktartást kö­vetelte mind az akció előtt, mind az akció után. 1943 április 17-én az egyik csendes-óceáni ame­rikai repülő és haditenge­részeti bázison megkezdő­dött az akció végrehajtásá­nak pontos kidolgozása. A titkosszolgálat először is megfelelő katonai vezető­ket választott ki az akció lebonyolítására. A kivá­lasztott két tiszt, John W. Mitchell és Thomas J. Lap- hier őrnagyok részletesen megbeszélték az akcióme­netet a titkosszolgálat tiszt­jeivel. Két tervet készítet, tek. Az első terv szerint a kahillii kikötőben hajtják végre a támadást, mivel feltételezték, hogy Yama­moto admirális tengeralatt­járó vadászon fog utazni. A két repülőtiszt javasla­tára ezt a tervet elvetették, mivel a levegőből nehéz kiválasztani a kívánt ha­jót a kikötőben horgony­zó sok hajó közül. A má­sodik tervet fogodták el, amely szerint Yamamotót repülőútja alatt teszik ár­talmatlanná. A titkosszol­gálat adatai szerint Yamar moto admirális pontosságá­ról volt híres, ezért a meg­fejtett utasítás alapján másodpercnyi pontossággal ismerték indulási és érke­zési helyeit, útvonalát. Tudták azt is, hogy Ka- hillibe két Mitsubisi bom­bázóval és hat kísérő va­dászgéppel érkezik. Törzse ugyancsak vele repül. A tá­madás helyéül a Kahilli- től 35 mérföldnyire eső területet választották, amely 11 perc repülésnyi időre esett attól a repülőtértől, ahol, — a terv szerint — Yamamoto gépe leszállói kíván. A feladat végrehajtására két vadászrepülő századot jelöltek ki. Az egyik szá­zad csalétekként szolgál azzal a céllal, hogy magá­ra vonja a Yamamotót kí­sérő vadászokat, a másik század pedig az admirálist szállító gép megsemmisíté­sére volt betervezve. Ezt követően kiválasz­tották az akcióban részt vevő legénységet és gépe­ket, majd április 18-án elindultak a harci fel­adat végrehajtására. A két vadászszázad megtartotta egész idő alatt a szigorú rádiózási tilalmat, annak érdekében, hogy a japánok fel ne fedhessék köteléküket, s nagy kerü­lővel repült a megadott cél felé. Az előre meghatározott időpontok szerint kerültek, össze Yamamoto és a kí­séretét szállító repülőgé­pekkel. Az amerikaiak első va­dászszázada magasan re­pülve magára vonta a ja­pán vadászok figyelmét. A japán vadászok védelem nélkül hagyták a bombá­zókat és az amerikai va­dászgépek megtámadására indultak. Ezt kihasználva a második amerikai va­dászszázad megtámadta a Yamamotót és törzskarát szállító két bombázót, és mind a kettőt megsemmisí­tette; ezzel az első jelen­tősebb visszavágás megszü­letett a Pearl Harbour-i orvtámadásért. A japán titkosszolgálat alapos vizsgálatot tartott a történtek után, azonban a szigorú amerikai hírzárlat miatt nem talált megfelelő magyarázatot. Nem ismer­ték és nem is tételezték fel, hogy rejtjelkulcsukat az amerikai titkosszolgálat megfejtette, vagy megfejt­hette. Végül is a vizsgálatot azzal a következtetéssel zárták le, hogy Yamamoto admirális halála véletlen volt, az amerikaiak kis vadra vadásztak és nagyot találtak. E magyarázat volt oka annak is, hogy később sem vezettek be ellenőrző intézkedéseket. Yamamoto admirális lik­vidálásának tényét a má­sodik világháború befejezé­se után hivatalosan is be­jelentették. Első ízben Ches­ter W. Nimitz, az USA csendes-óceáni flottájának volt főparancsnoka és Han­son W. Baldwin, a „New York Times” volt katonai szakértője nyilatkozott er­ről egy sajtókonferencián. Vége. (Bűnügyi regény) Fordította; Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kosteckl: 95. Ismét teljes nyugalom. Kifejezéstelen arc, vizenyős, mozdulatlan szemek, mint­ha csak nagy nehézség árán tudná leküzdeni az álmos­ságot. Talán felkészült ar­ra, hogy ez is szóba kerül? — Nos, a fotocella se­gítségével mozgásba lehet hozni bármilyen automatát, függetlenül annak rendel­tetéséről. A fizika erői nem ismerik az etika fogalmát. — Ezeket teljesen közö­nyösen mondta. A töltőtoll megállt. — Mikor beszélt utoljá­ra Rudyval ? — Jó tízegynéhány évvel ezelőtt. Mondjuk, úgy negyvenhatban. — És Rolskival? — Vele is többé-kevésbé ugyanakkor. Nézeteltérések támadtak közöttünk, annak a ...cégnek az elszámolása kérdésében, őszintén szólva becsaptak. — írogatott nekik? — Persze, egyszer, vagy kétszer... Követeltem a ká­rom megtérítését. Miért ajándékoztam volna nekik azt az összeget, amely szá­mításaim szerint elég je­lentős volt? — Mit válaszoltak? — Semmit, az égvilágon. Nem illik a halottakra rosz- szat mondani, nem voltak ők tisztességes emberek, legalábbis velem szemben. — Fenyegette őket vala­mi következményekkel? — Igen, természetesen. Bírósághoz akartam fordul­ni. Most már világos, hogy erről szó sem lehet. Kostrzewa figyelmesen pontot tett. Aprólékos mun­ka. Még Rudzinska asz- szony vallomása hátra volt. De minek egycsapásra ki­lőni az egész lőszerkészle­tet az utolsó töltényig? — Egyelőre ez lenne hát minden. — Egyelőre? — ívbe gör­bült szemöldökei csodálko­zásról tanúskodtak. — Még szükségük lehet rám? — Előfordulhat, hogy még szükségünk lesz önre. Valószínű, hogy egyebek között bővebb információ­kat kívánunk majd kérni arról a bizonyos fotocellás, önműködő lőfegyverről, amelyről már szóltam. Mint szakértőtől, vagy máskép­pen... Az utolsó szavakban fog­lalt határozott fenyegetés hatástalan máradt Bronia- rekre. Legalábbis szinleg. — Az olyan elfoglalt ember, mint én, nincs el­ragadtatva, ha a hivatalo­kat kell járnia. — Felsóhaj­tott. — De ha nincs más kiút.. Aláírta a jegyzőkönyvet, meghajolt és az ajtó felé indult. Kostrzewa nem vette le róla a szemét. Továbbra is nyugodt és közömbös maradt. Sietség nélkül ment. De abban, ahogy lépett, volt valami elgondolkodtató. Vajon tényleg nem hozott semmi eredményt ez az idézés? A gyújtózsinór szikrát ve­tett Ha csak nem a fantá­zia szüleménye maga az akna is— LX. — Észrevette magát? Tworkowski megvonta vállát. — Észre kellett vennie. Azonban, mint eddig, most sincs alapja, hogy teljes biztonsággal állíthassam. A házat körülvevők je­lentése is többé-kevésbé ugyanígy hangzott — Az ördög ismeri őt. Néz és nem lát. Ha egy elefántot állítanának az or­ra elé, biztoséin nekimen­ne. Tworkowski mellé még egy rendőrt vezényeltek. — Kettesével álljanak! Lehet, hogy megint van va­lami átjáró kapu, vagy ehhez hasonló. Az őrmester bólintott. — Több szem, többet lát — állította szentencionáli­san. — És ha tényleg olyan jómadár, mint amilyennek mi gondoljuk... És ha meg akar lépni? — Fogják el és vezessék hozzám. Utána a többit meglátjuk. Bekapcsolták a telefonle­hallgató készüléket, és megszervezték levelei ellen­őrzését Az ezredes tiltakozni pró­bált — A végén teljesen meg­fosztja embereitől a kapi­tányságot, doktor... — Most „va banqve” ját­szunk. A legközelebbi na­pok kérdése. Vagy így, vagy úgy... A Broniareknek címzett borítékokon piszkos ujjak lenyomatai maradtak. A lehallgatókészülék egyértel­mű zörejjel fedte fel léte­zését. Valaki átkutatta a Broniarek lakásához tar­tozó pincét, s a látogatás­nak észrevehető nyomait hagyta ott; egy másvalaki néhány órán át az udvaron járkált, s egy aknakutató műszerrel ténykedett. — Ügy informáltak bennün­ket, hogy a felkelés idején va­lahol itt, ezen a területen egy föld alatti lőszerraktár volt — magyarázta a titkosren­dőr a meglepődött házfel­ügyelőnek. Minden a tervnek megfe­lelően folyt. Most szó sem volt valamiféle bizonyí­tékok megszerzéséről, csu­pán a pánik felfokozásáról a lehető legkritikusabb ha­tárokig. Tartott az ideghá­ború, amelyben jelenleg ő volt felül. Észre kellett ven­nie ezt az egész nyomozá­si demonstrációt. — De mint azelőtt, mindez most sem váltott ki nála semmi reakciót Esetleg valami erősebb megrázkódtatásra lenne szükség. De mit lehetne még kieszelni? És ha... Ez nem is lenne rossz. Weglinski segítségé­vel megszerezte Broniarek előadásának órarendjét. A legközelebbi szerdán tízkor lesz. Üjabb idézést küldött. Pontosan szerdán tíz órá­ra. A figyelmeztetést alá­húzta: „meg nem jelenés esetén elő vezettetem.” Az idézést egyenruhás rendőr vitte el. Mint az várható volt, Broniarek azonnal telefo­nált. — Kérem, tegyék át az idézést egy másik időpont­ra. — Az lehetetlen. — Nekem azonban elő­adásom van ugyanazon idő­ben. Hozhatok igazolást az egyetemről. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents