Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
# iadab a gyümölcsösben # Ai ©xvegy keresete # Mennyi a fuvardíj ? Tsz-ek vitás ügyei a Legfelsőbb Bíróság előtt KSzségfejlmtési tervek 1970-ig Közfürdő, művelődési ház, villamosítás a nyíregyházi járásban Üj könyv: J. Andrzefewski: Nagyhét Varsóban (Sz. Sz.) 914 000 tv-előfizető ból a harmadik ötéve* tervben 31 iskolai tanteremmel bővül a járás iskolahálózata. Kilenc művelődési ház épül, egyenként több mint 200 személyesek. Hét óvoda, 13 óvodai tanterem és két bölcsőde építési munkálatait fogják megkezdeni. Minden községben építenek játszótereket. A kivitelezési munkálatoknál nagy szerepe van a társadalmi munkáknak, különösen az építkezéseknél. Mosolygó Mikié* Javítják az ivóvízellátást Megszívlelték a bírálatot az érintett szervek — ebben összegezték a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál a vidék közegészségügyének vizsgálata óta eltelt egy év tapasztalatait. A Miniszter- tanács határozatának megfelelően, a következő esztendőkben a jelenlegi 44 százalékról 53—55 százalékra növelik azoknak a családoknak az arányát, amelyeknek otthonába már vezetéken jut el a jó Ivóvíz. A fejlesztés ütemét elsősorban a községekben gyorsítják meg; több mint 60 százalékká] emelkedik majd az ellátottság. A költségeket egyebek között abból a 200 millió forintból fedezik, amellyel az Országos Vízügyi Főigazgatóság tanácsi beruházási keretét megtetézték. Egy termelőszövetkezet ötven holdas gyümölcsösében a szomszédos állami gazdaság vadjai olyan súlyos károkat okoztak, hogy a szövetkezet 825 000 forint megfizetéséért pert indított. A gazdaság azzal védekezett, hogy a kárt nem nagyvadak, hanem nyulak, őzek okozták, tehát nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el és a gazdaságot kártérítésre kötelezte. — Vadászterületen akkora és olyan vadállomány tartható fenn, amely az ott folytatott mező- és erdőgaz. dálkodásban jelentős kárt nem okoz, a várható kisebb kártételek nagy része pedig megfelelő intézkedésekkel megelőzhető, vagy elhárítható, — hangzik az ítélet. — A vadkár megelőzése, illetve csökkentése érdekében a nagyvadas vadászterületet kezelő, vagy használó köteles a vonatkozó rendeletben megszabott intézkedéseket megtenni. Viszont, a mező- gazdasági ingatlan használója is köteles a veszélyeztetett termelvények őrzésében, valamint a szarvas, dám, vaddisznó, muflon elriasztásában közreműködni. E kötelezettségét azonban az állami gazdaság nem teljesítette, ezért felelősségét meg kell állapítani. Különösen kirívó az az eljárás, amelyet az etetőhöz vezető szóróút létesítésénél tanúsított. Ugyanis a szóróutat a szövetkezet gyümölcsösén keresztül vezette és ezzel az őzeket, valamint a nyulakat odaszoktatta. Ugyanakkor semmiféle intézkedést sem tett, hogy a gyümölcsöst ily módon fenyegető kár elhárítható legyen. A szövetkezet sok ezer gyümölcsfáját nádból és napraforgószárból készült védőkötéssel látta el, és őriztette. Helytelen volt azonban a szövetkezet részéről, hogy az őrzés inkább nappal történt, éjszaka, meg hajnalban kevésbé, pedig a vadak mozgása, károkozása leginkább a hajnali órákban szokott történni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság — a szövetkezet csekélyebb mulasztását figyelem, be véve — az állami gazdaságot 85 %-os kártérítés fizetésére kötelezte. A Bíróságra tartozik Egy tsz-tagot munka közben halálos baleset ért. özvegye, aki nem volt tag, kérte a szövetkezetét, hogy a férje által bevitt öt hold földet neki, mint örökösnek adják ki. A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy az özvegynek használatra átengedi azt az egy katasztrális hold háztáji földet, amit eddig férje kapott, de a bevitt öt holdat csak 1980-ban adja át. Addig pedig haszonbért fizet utána, amelynek összege azonban a földjáradéknál magasabb nem lehet. Ennek a közgyűlési határozatnak hatályon kívül helyezése ér. dekében bírósághoz fordult az özvegy. A járásbíróság és a megyei bíróság végzésében azzal utasította el, hogy a vita eldöntése nem tartozik bírói hatáskörbe. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a végzéseket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, vala. mint új határozat hozatalára utasította. A döntés indokolása szerint a tsz-en kívül álló olyan örökös földjét, aki — mint jelen esetben — mezőgazda- sági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozik, a rend. kívüli kilépés szabályai szerint ki kell adni. Az erről szóló közgyűlési határozat ellen bíróság előtt keresetet lehet indítani. Az alsófokú bíróságok tehát helytelenül állapították meg, hogy az ügy elbírálására nincs hatáskörük. Iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a hozandó ítéletben érvényesülnie kell annak a szempontnak, hogy a föld kiadásának időpontja összhangban álljon a tér. melőszövetkezeti jogszabályok célkitűzéseivel, a közös gazdaság és a tsz-tagok érdekeivel. Hiány a káposztában Az egyik megyei értékesítő központ egy termelőszövetkezettől háromezer mázsa I—II. osztályú dán káposztát vásárolt A vételárat kifizették és megállapodtak, hogy az átvétel később történik meg, addig az árut a szövetkezet „minden meny- nyiségl és minőségi kockázatot vállalva” őrzi. Ennek ellenében a központ felemelt tárolási díjat fizet. Átvételkor kiderült, hogy több, mint 1500 mázsa hiány van, 230 mázsa káposzta pedig harmadosztályú. Az elszámolás miatt keletkezett per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta és ítéletében a szövetkezetét 135 000 forint visszafizetésére kötelezte. A döntés indokolása szerint a szövetkezet — védekezésével ellentétben — csak részben teljesítette szerződéses kötelezettségét, mert kevesebb, s részben alacsonyabb osztályú árut adott át az értékesítő központnak. Ezért a hiányzó, illetve meg nem felelő minőségű áru ellenértékét visszafizetni tartozik. Nem bérfuvarozás Egy szövetkezet élő szarvasmarhákat adott e] egy másik szövetkezetnek és az állatokat saját autóján fuvarozta el. A fuvardíjat az AKÖV díjtételei szerint számította. A vásárló szövetkezet ezt az összeget nem volt hajlandó megfizetni: álláspontja szerint az eladó a fuvardíjat csak a tsz-ek gazdasági melléktevékenységéről szóló áralapon számíthatta ki. Az emiatt keletkezett perben a bíróság kimondta: — A termelőszövetkezetek egymás részére történő fuvarozása nem minősíthető bérfuvarozásnak, hanem a mezőgazdasági gépi munkák elvégzésére vonatkozó rendeletnek a fuvarozásra megállapított szabályait keil irányadónak tekinteni. Az aláírás érvényessége Az egyik tsz egy vállalattal növénytermelési szerződést kötött, amelyet a szövetkezet nevében a könyvelő írt alá. A tsz kötelezettségét csak részben teljesítet» te, ezért a vállalat 30 ezer forint kötbér megtérítéséért pert indított ellene. A vitában a bíróság a következőképpen döntött: — A Polgári Törvény- könyv értelmében növény- termelési szerződés csak írásban köthető. Szövetkezeteknél írásbeli jogvállaláshoz az elnök és a közgyűlés által erre kijelölt vezetőségi tag együttesen jogosult. Ebben az esetben a szerződést csak a könyvelő írta alá, akinek erre nem volt joga. Ezért a megállapodás érvénytelen és így a tsz-től szerződésszegés címén kötbér sem követelhető. (H. E.) Megyénk legnagyobb járásában — a nyíregyháziban — az idén is jelentős községfejlesztési tervet valósítanak meg. Említésre méltó például, hogy Tiszabercel községnek 300 ezer forintot óvoda. Nyírbogdány községnek 500 ezer forintot egészségügyi kombinát építésére hagyott jóvá bankhitel címén a megyei tanács vb. Községfejlesztésből bővítik Nagyhalászban, Bujon pedig még ebben az évben befejezik a község teljes villamosítását. Az idén IbLebilincselő olvasmányt vesz a kezébe az olvasó Jerzy Andrzejewski Nagyhét Varsóban című regényével. A mű — a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg — az antifasiszta irodalom remeke. Témájával újszerűén dolgozza fel a zsidó- üldözés kegyetlen éveinek egyetlen döbbenetes eseményét, a gettólázadást. A varsói gettó lakóinak heroikus küzdelme a mű szinte minden lapján elevenen él, mégis csupán keretet ad egy megrázó emberi sors történetének. Az író — nálunk a „Hamu és gyémánt” című műve tette nevét ismertté — a történetet egyetlen hét eseményeibe sűríti. Nem nagyjelenetekkel bővelkedő mű a Nagyhét Varsóban, nenvt— világmegváltó hősök izgalmas regénye ez. Egy élni akaró, életet követelő zsidólány tragédiájából lélektani szálakkal szőtt remekműve Andrzejewskinek. A történet csupán ennyi: „A varsói gettó lángokban áll, szürke és fekete egyenruhás hóhérok lesnek áldozataikra. A járókelők összecsődülnek az utcasarkon, nem mindennapi látvány az embervadászat. A tömegben ott áll egy égő szemű lány, magára hagyatottan szemléli mások sorsában a sajátját. Ekkor megjelenik Jan, az elmúlt, békésebb idők emlékét idéző jó barát. Az üldözött elfogadja a nem várt, végső segítséget; együtt indulnak a külvárosba. a béke illúzióját őrző családi fészekbe. Jan felesége, öcs- cse, a háziúr és a házmester — idegen világ ismeretlen emberei —, vajon ki az ellenség, ki a jó barát? A rányban a közfürdő munkálatait fejezik be. Község- fejlesztésből 24 új fúrott kút létesül a járásban. Nyir- turán és Rakamazon egy kilométer hosszú vízvezetéknyomócső lefektetését végzik. A közművesítést elsősorban közületek, óvodák, iskolák részére készítik. Több mint 100 kilométer hosszan újítanak fel a járásban belvízi csatornákat. Napkoron művelődési ház. Oroson tanácsház felújítását kezdik meg. Vegyes pénzügyi forrásnagyhét négy napja gyorsan elfut, de négy rövid nap alatt lehull az álarc az emberekről, négy rövid nap rákényszeríti a rettegőket, a meghunyászkodókat, hogy árulókká, vagy hősökké legyenek... A nagyon emberien, szenvedélyes hangon megírt mű a német megszállás alatti lengyel társadalom, néplélektan bonyolult kuszaságában igyekszik „helyrerakni” embertípusokat: a gyávát, a hőst, a tűrőt, a lázongót, az optimistát, a borúlátót. A mű vádol: újabb oldalról rántja le a leplet a világtörténelem legnagyobb gaztettéről — a fasiszta vérengzésről. 1966. június 30-án 914358 televízióelőfizetőt tartott nyílván hazánkban a posta A Belkereskedelmi Kutató Intézet érdekes adatokat állított össze a vásárlások alakulásáról. A megállapításokat ösz- szegező tanulmányból kitűnik ma már csaknem minden tizedik embernek van nálunk televíziója, a csecsemőket is számítva. Jelenleg a munkásosztály az egyetlen, amely ugyanolyan arányban van képviselve a tv-tulajdono- sok között, mint a lakosságon belül. Az alkalmazotti és az értelmiségi kategóriák részesedési aránya ennél kétszerié jobb, a parasztoké viszont hétszer rosszabb: a lakosságnak több mint 31, a tv-tulajdonosoknak azonban csak 4,5 százalékát teszik ki. Nyilvánvalóan része van ebben annak is, hogy a parasztoknak viszonylag nagyobb része él az országnak műsorral egyáltalán ném, vagy csak gyengén besugárzott területein. De a fejlődés — ha lassan is — feltétlenül a kiegyenlítődés felé vezet. Az adatok szerint ugyanis a mostani vásárlók háromnegyed része, a vásárlást a következő évekre tervezőknek meg éppenséggel négyötöde kizárólag nagyképernyős készüléket hajlandó venni. Fontos következtetés a vizsgálatból: még szélesebb körre kell kiterjeszteni S részletvásárlás lehetőségét. FELELET Jól emlékszem arra az anyára, aki a legutóbbi iskolai év végén kellemesen feísóhajtott a leánygimnázium tornabemutatóján: — Milyen szépek, fejlettek ezek a mai gyerekeink! — A körülállók egyetértőén mosolyogtak. Fér napja egy tsz-traktoros dicsekedett: Az állá- ig sem érek a fiamnak, pedig még én se igen nőttem visszafelé, ő pedig tizenöt éves! Érdeklődésemre gondolkodás nélkül válaszol a tapasztalt orvos, aki több, mint harminc éve folytatja praxisát ugyanabban a nagy községben. — Három tendencia dominál: jól tápláltság, gondtalanság. a korán kényszerítő fizikai munka alóli felszabadultság. A tömör válasz teljesen érthető, különösen az olyan szülők számára, akik tudják. életükön tapasztalták, amikor nem dominált a mostani három tendencia. Mindenki ismeri a magáét akár városon, akár falun élt. Bőséggel vannak fekete foltok innen is, onnan is, amelyek egybefolyva szüntelenül visszahúztak. íme az enyémből néhány. Arra már vissza tudok emlékezni, amikor anyám adta kezembe az ennivalót. Kenyeret. Kis darabban, nem karéjban, mert eltördelődött a kés előtt. Tengeri máié volt benne több, mint gabonaliszt, meg megtört főtt krumpli. „Tegyek a kenyérre sót is, kisfiam?” — kérdezte anyám. S én intettem. Ügy okoskodtam a sóval több lesz az ennivaló. Még nem jártam iskolába, de már tudtam, hogy kell Juliska húgomat ölben fogni, vagy ringatni a kajla talpú bölcsőben, hogy ne bőgjön mindig. Mert míg apám nagyobb testvéreimmel dolgozni járt, anyám majdnem mindig varrt, foltozott, font, szőtt, mosott,.. Nagyon kellett lesnem, mikor futhatok ki az utcára, el a boltosékhoz, megkérdezni, vigyek-e vizet, örültem, ha más utcabeli fiúcska nem előzött meg. Görnyedtem, erőlködtem a nehéz vizesedény terhe alatt néhány szem csizmacukor reményében... Nyári délután még magasan volt a nap, mikor kiengedtek bennünket az iskolából. Anyám darab kenyeret adott, miközben mondta is: menjek a színbe a kapáért. „Tudod, mit hagyott meg az apád reggel? Azonnal menj utánuk.” Négy-öt kilométerre voltak a kishaszonbérleti földek, és én már ismertem a mieinket. Ilyenkor a kis iskolások rajzottak a mezőre a nagyok után. Télen meg, bár pihent a határ, együtt kellett kelnem hajnalban apámmal, a leánytestvéreimnek anyámmal. Én a borjas tehénhez mentem etetni, izíket szedni, vakarni, aljazni: apám a faraktárba indult vagon deszkát kipakolni, cserepet csinálni; a lányok szöszt kötöttek anyámmal a guzsalyra, fonalat motolál- tak. Ilyenkor volt egy kis pihenő napközben, ha ugyan nem kellett fát vágni, de délután megint étetni. gondozni a jószágot feltétlen. Épp, hogy kimaradtam az elemi hatodik osztályából, uradalmi cséplőgéphez szervezkedtünk napszámba, hatan, utcabeli kisfiúk. Minket még nem vettek be se kaszálásra, se dohánymunkára, csak polyvahordásra az árpacséplésnél, A nap bolondítőan perzselt, meztelen, poros felsőtestünkön csíkokat mosott a verejték. Kétségbeesetten rángattuk a gép faránál a fagereb- lyét, húztuk az özönnel ömlő polyvát a rudas dróthálóra, s szaladtunk vele a kazalhoz. Zöld uborkát, hagymát, kenyeret ettünk reggel, délben, este, néhány zsendült szilvával, almával ízesítve, Cséplés után vasúti ga- raszolás következett. Sok volt a jelentkező. Sajnáltam azokat, akiket már nem vettek fel. Tenyeremben a fillérnyi hólyagokat az gyógyította meg, ami feltörte: a lapát- és csákánynyél. Magam elé képzeltem a sima inget, glott- gatyát, amit anyám ígért a dúrva, szúrós vászon helyett.,. Vetés, kapálás, aratás, őszi munka mellett napszám, amilyen csak adódott — szüntelen, Mégsem volt elég a kereset. Pedig mi, apámmal és négy lánytestvéremmel dolgoztunk szüntelen. És nem is voltunk az utolsó család: volt pár hold nekünk termő föld, jószág az ólban. Azért megesett, apámnak dohányra se jutott. Nagy pipás volt szegény. Olykor mérges-fanyar arccal tömött száraz napraforgólevelet a pipájába. S ezt nekünk, gyerekeknek látni kellett! Idézzek még? Annyi idős voltam, mint most a nagyobbik fiúnk. Kapáltuk az egyik bérleti földünket. Tarisznya nélkül mentünk a határba, majd anyám hoz utánunk délre valami ennivalót. Nem győztem várni. Már egy tő tengeri helyett négyet is láttam. Fel-fel ágaskodtam: nem jön-e még anyám? Végre jött. Mezítelen talpa alatt enyhén porzott a dűlőn a finom láp. Habart- paszujt hczott, ahhoz nem kellett zsír, paprika meg egyéb, De egy bögre étel hatónknak!? Délután még magasan állt a nap, megint akkora éhség emésztett, vártam, hogy a kapába essek. Válaszok se jöttek sehonnan, hiába küldtem tizet, százat továbbtanulási vágyam érdekében a főszolgabírói hivataltól kezdve a kormányzóiig. Végre kettő közül az egyik miniszteri: „Az államnak nincs módjában anyagi támogatás...” A másik az országgyűlési képviselőtől: Továbbtanulása ügyében keressen fel birtokomon...” Utóbbi is annyit ért, mint az előbbi: semmit. Vállaltam, hogy sokakkal együtt változtassak valamit az életemen a fővárosban. Hónapokon át titokban gyűjtöttem a pénzt az utazásra. Apám is pótolt valamit,. anyám csak a könnyeit tudta hullatni. Már harmadik hete jártam Pesten a gyárakat, s előre féltem a riasztó tábláktól: „Munkásfelvétel nincs!" Végre bekerültem az Anker- művekhez Újpesten, Pár hónap múlva hívtak az irodába. Előtte több százan ácsorogtak. Létszámfeletti munkások. Velem is az elbocsátást közölték. Újabb hetekig próbálkoztam keresethez jutni. Hasztalan. Annyi pénzem se maradt, hogy hazáig utazzam. Az utolsó két állomásnyi utat gyalog tettem meg a nádas szülőházig. Apám bosszankodott, anyám megint csak sírt. Merthogy még azt a ruhát, lábbelit is lenyűttem magamról, amiben elmentem. Talán elég ennyi a részemről. Az enyémről, D« hányán voltak velem, osztották helyzetüket a maguk módján vidéken, városon? Ki-ki így el tudja mondani a magáét még ugyanabbul. És kell is, a tőlünk nagyobbra növő, jobban fejlődő fiaink, lányaink emlékeztetőiére. Hogy az ő alkatuk dicsérete, mai életre indításuk megannyi kedvezőbbsége nem csodahatás, természeti tünemény, hanem realitás, törvényszerűsége helyzetünknek. Ez sűrűsödik a tapasztalt orvosember tömör feleletében. Asztalos Bálint
