Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
Belgium csipkében és — pongyolában Hormon és üzlet MONTEVIDEO Szerdán Montevideóban megnyílt az Uruguayi Kommunista Párt 19. kongreszÄ* amerikai nagykövet eredménytelen tárgyalásai Franciaország továbbra is ajtót mutat az amerikai csapatoknak szusa. A küldöttek megvitatják az ország legfontosabb problémáit, a nemzetközi helyzetet és megvizsgálják, milyen eszközökkel folytassák a harcot az imperializmus ellen. PÁRIZS Leon Mauvais, Georges Seguy, André Merlet, a CGT titkárai vezetésével a nagy szakszervezeti központhoz tartozó szervezetek több képviselőjéből álló küldöttség kereste fel kedden az Egyesült Államok párizsi nagykövetét, s átnyújtotta neki a CGT országos vezetőségének az Egyesült Államok elnökéhez intézett tiltakozó nyilatkozatát. A nyilatkozat elítéli a Haiphong és Hanoi városok ellen intézett barbár bombatámadásokat. HAVANNA A latin-amerikai diákok kongresszusa, amely július 28 óta ülésezik Havannában, elhatározta egy anti- lmperialista latin-amerikai diákszervezet megalapítását. E szervezet állandó titkárságának székhelye Havannában lesz. WASHINGTON A munkaügyi minisztérium az Egyesült Államokban 3 200 000 munkanélkülit tart nyilván. A munkanélküliek száma júliusban a munkaerő 3,9 százalékának felelt meg. Ez az arány áprilisban 3,7 százalék volt Különösen nagy a munka- nélküliség a fiatalok között. számuk eléri az egymillió kétszázezer főt. Párizs, (MTI): A UPI amerikai hírügynökség párizsi tudósítója francia kormánykörökből szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, Franciaország eltökélt szándéka, hogy jövő évtől kezdve területén az Egyesült Államok legkisebb katonai jelenlétét sem tűri el. Erre vezethető vissza De Gaulle tábornok határozott állásfoglalása, amely- lyel a francia elnök nem engedi meg amerikai légi- támaszpontok fenntartását francia területen. Charles Bohlen amerikai nagykövet ugyanis a közelmúltban folytatott párizsi tárgyalásai során el szerette volna érni azt, hogy Vietnami (Folytatás az 1. oldalról) A nyugati hírügynökségek egyre-másra közük azokat a Washingtonban keringő terveket, amelyek szerint az év végére az Egyesült Államok a koreai háború szintjére emeli vietnami haderőit. Az AP szerint karácsonyra várható ilyen változás. A koreai konfliktus idején a háborúban közvet. ve, vagy közvetlenül részvevő amerikai csapatok csúcslétszáma 470 000 fö volt, most mintegy 375 000 amerikai katona vesz részt közvetlenül, vagy közvetve a vietnami háborúban. Pierre Mendes — francia haladó polgári politikus, aki Franciaország területén mintegy tucatnyi amerikai támaszpontot „készültségi állapotban” tartsanak és így azok háború esetén » gyorsan használatba vehetők legyenek. Az amerikai nagykövet e tárgyalások során állítólag hozzájárult volna ahhoz, hogy a szóban forgó támaszpontokat a francia hadsereg, esetleges francia polgári személyek, vagy polgári ruhás amerikai katonák tartsák készenléti állapotban. Francia kormánykörök értésre adták a UPI tudósítójának, hogy Bohlen - nagykövet mindezen javaslatait francia részről továbbra is a leghatározottabban elutasítják. jelentés az 1954. évi genfi egyezmények,. aláírásakor a francia kormány feje volt, rövid nyilatkozatot adott a vietnami kérdésről, a Nou- vel Observateurnek, Az erőszak eszkalációja, amely napról napra súlyosbodik, azzal fenyeget, hogy kiterjeszti a tűzvészt, amely most Délkelet-Ázsiában pusztít, más nemzetekre és más kontinensekre. Nem lehet a békét helyreállítani az embertelen szenvedések és a gyász fokozása révén — hangsúlyozza Mendes France — hanem csak olyan tárgyalások útján, amelyet a vietnami nép igazi képviselőivel folytatnak. I_± Brüsszel üzleti város: nincs is jelentős ipara, viszont az egész ország 468 ezer kereskedelmi, pénzügyi dolgozójának nagy része itt talál munkát. Bankok, biztosító társaságok, külföldi és hazai cégek kereskedelmi lerakatai sorakoznak egymás mellett a sugárutakon. Annak a történetnek, amelyet a villamoson hallottam, látszólag semmi köze Brüsszel virágzó, pezsgő kereskedelmi életéhez, de ha megvizsgáljuk, fény derül a kettő közötti komoly és igen mélyreható összefüggésekre. A brüsszeli villamosok ócskák, lassúak, és oly zsúfoltak, hogy az ember már-már visszasírja a megannyiszor szidott pesti közlekedést. Most az egyszer hasznos volt a zsúfoltság, mert a tömeg közelsodort két középkorú férfihoz, s így pontosan követhettem nem mindennapi beszélgetésüket. — Hallottad, hogy két vágóhídi munkás beperelte a vállalat igazgatóságát? — Ne mondd, s miért? — öregem, nem fogod elhinni. A két pasas megbetegedett. Először csak azt vették észre, hogy már nem a régiek a szerelemben, azután lassanként egészen elment a kedvük a ficánkolástól, s végül mindkettő hízni kezdett, de persze nem akárhogy, hanem ott, ahol a férfiszem a legtovább időzik Brigitte Bardot-n. — Ugyan, ez mese! — Nem mese. Már az újság is írt róla. Keblük nőtt a szerencsétleneknek, mert a vágóhídon, munka közben sok csirkenyakat faltak, s a csirkéknek a nyakába adják a női hormoninjekciót Jó, mi? Hogy- a bíróság mit dönt arra én is kiváncsi vagyok, mert ilyen ügy még eddig nem volt. De ez így történt, ahogy mondom, egy szót se tettem hozzá. A bolyhos tweed-kabátos férfi még hosszan erősít- gette igazát, de a másikat nem sikerült meggyőznie. S engem sem — úgy szálltam le a villamosról, hogy azt mondtam magamban: lám- lám, mit ki nem találnak ezek a belgák, bizonyára elirigyelték a frivol szellemet a franciáktól. Azért még másnap reggel is a fejembe motoszkált a dolog, s elhatároztam: utánanézek. A Brüsz- szeli Királyi Könyvtár folyóirat olvasótermében elémrakták az utóbbi hónapok újságjait, amelyekből kikerekedett egy csöppet sem könnyed és frivol, hanem nagyon is szomorú történet. A belga farmerek néhány évvel ezelőtt rájöttek, hogy a szárnyasok hízását rendkívüli mértékben fokozza a női hormont tartalmazó injekció. „Nos, én sem vagyok ellensége a pénzemnek” — gondolja a farmer, s bőségesen él is ezzel a módszerrel. Sőt, nemcsak baromfiaknak, hanem teheneknek is adnak hormont, hogy a tejhozamot növeljék, és a csődöröknek, bikáknak csillapítóul, hogy szállításukat megkönnyítsék. A következményekkel nem gondol a farmer, s megnyugtatja magát azzal, hogy a hormon gyorsan el- oszük az állat szervezetében, s az emberen nem okoz közvetlen elváltozást az ilyen állat húsának fogyasztása. Igen ám, de ha az injekció beadásának napján, vagy másnapján vágják le az állatot, akkor az injekció helye körüli rész feltálalva arra is elég, hogy mint a Pourquol Pás című brüsszeli hetilap megjegyzi — gömbölyű idomokkal ruházzon fel egy regiment lovashuszárt. 1965 nyaráig nem történt ilyen súlyos eset. A két vágóhídi munkás ügye viszont, amelyről a villamoson hallottam, s amelyet az újságok is megerősítettek, a közvélemény érdeklődésének középpontjába állította a hormonügyet. Az újságírók követelik, hogy keményen, határozottan tiltsák el a hormonadagolás minden módját, s vezessenek be szigorú ellenőrzését. A tudósok is felemeük szavukat: dr. R. Reding, a rákellenes liga elnöke úgy nyilatkozott, hogy a hor- monos táplálás hosszútávon nézve különösen veszélyes. A szervezetbe juttat egy dietbystilboestroí nevű anyagot, amelynek rákkeltő hatását tengerimalacokon már kétséget kizárólag bebizonyították. A parlament azonban nem tartja sürgősnek, hogy intézkedjék, s talán nem is szívesen hozna olyan törvényt, amely népszerűtlen a farmerek körében, s amely a mezőgazdasági termelést egészében véve csökkenti. Ennyi az, ami szorosan a hormonügyhöz kapcsolódik. De mivel a téma valóban napirenden van, más cikkekből is megtudunk néhány érdekes és ezzel az üggyel rokonságot mutató dolgot. Azt például, hogy a hormontápláláson kívül divatba jött Belgiumban a vegyi eredetű élelmiszerszi- nező anyagok, amelyek ugyan nem növelik az áru mennyiségét, de tetszetősebbé, s így drágábban eladhatóvá teszik azt. Hogy milyen a hatásuk? E témának talán a világon legnevesebb szakértője, Vir- tanen, a Helsinki Biokémiai Intézet igazgatója keserűen fakadt ki erről: „Tehetetlenek vagyunk! Hisz minden színező anyagot el kellene tiltani, de a vegyipar csak a saját érdekét nézi”. A fentebb már említett Reding professzor pedig más helyen elmondja, hogy Belgiumban is nyolc olyan színező szer van forgalomban, melyek ártalmatlanságát semmiféle laboratóriumi kísérlet nem igazolta eddig. ...Brüsszelben egyik bank a másikat éri, minden második ház biztosító társaság vagy nagykereskedelmi tröszt székháza. Igen, Brüsszel üzleti város, ahol minden az üzletért, § az üzlet által léteziki Következik: Nem akar itt maradni? Zilahi Judit A szenátus előtt a polgárjogi törvény Űj&frh Sej! savargások, összetűsésdk az Egyesült államokban Washington, (MTI): Az amerikai képviselőház kedden este 237 szavazattal, 176 ellenében jóváhagyta az új polgárjogi törvényt, amely a jövőben a színes bőrűeknek nagyobb jogokat biztosít lakások vásárlására vagy bérlésére. A törvény- javaslatot 12 napos vita után és igen „felhígított' formában fogadták el. A be. nyújtott módosítás értelmében ugyanis a törvény az Egyesült Államok lakóépületeinek csupán 40 százalékánál — az állami tulajdon. ban lévő nagy épülettömbök és új házak esetében — tiltja meg a faji megkülönböztetés érvényesítését, de a magántulajdonban lévő házakra nem vonatkozik. A törvényjavaslatot most a szenátus elé terjesztik, ahol politikai megfigyelők szerint erős ellenállásba üt. közik majd. Miközben az amerikai kongresszus a színes bőrűek jogainak részleges kiterjesztéséről tárgyal, kedden a Mississippi állambeli Grena- dában fajgyűlölők rátámadtak egy 200 főnyi néger csoportra, amely a városhá. za felé vonult, hogy felvétesse magát a választók névjegyzékére. Néger és fajgyűlölők között újabb összecsapás volt a Michigan állambeli Det- roitban is kedden este. A rendőrség később jelentést adott ki, amely szerint „ura a helyzetnek”. Michigan egy másik helységében, Lansing, ban a rendőrség fajgyűlölő fiatalok egy csoportjával csapott össze, amikor azok a városka négerek által lakott egyik épülettömbjét fel akarták gyújtani. Fellőtték az OrMter-t-et Cape Kennedy, (MTI): Egy Atlas-Agena hordozó- rakéta segítségével magyar idő szerint szerdán este 20 óra 26 perckor fellőtték a Cape Kennedy kísréleti terepről az Orbiter—1 elnevezésű amerikai holdrakétát, melynek feladata, hogy fotólaboratóriuma segítségévei felvételeket készítsen és juttasson vissza a Földre a Holdnak arról a kilenc „érdekszférájáról”, amelyek űrhajósok biztonságos leszállása szempontjából szóba jöhetnek. A holdrakétának 400 ezer kilométert kell megtennie 90 óra alatt. A program szerint 885 kilomérnyi- re a Holdtól bekapcsolják a fékezőrakétákat és az Orbiter—1 beáll Hold körül! pályájára. Ha a tudományos program sikeresnek bizonyul és a repülő fotólaboratóriumból megfelelő minőségű képek jutnak vissza a Földre, akkor az amerikai űrhajózási szakemberek megkísérlik kijelölni a legkedvezőbb leszállási pontot. A földi ellenőrző központ négy perccel a holdrakéta fellövése után közölte, hogy „minden rendben megy”. Hozzátették azonban, jó néhány óra kell még ahhoz, hogy megtudjak állapítani: vajon a több mint 39 000 km/óra sebességgel száguldó rakéta a megfelelő pályán halad-e. Darvas Józsefi Gyermekéveimből 4. — Itt fáj, kis jószágom?... Ugye meggyógyulsz ?... Lesz kismalacod... Legalább hat kismalacod... Szoptatod őket... Egyszerre csak vijjogó kiáltás szakadt ki az ól ajtaján : — Elvetél... jaj, elvetél... Hogy meglátott engem, egy pillanatra meghökkent, mint idegen testbe ütköző ló, majd fölkapta az ólkerítéshez támasztott lapá- tott és azzal rohant felém: — Tönkretettél, te átkozott!... Agyonütlek, te nyomorult!... Oda az én szép disznóm... Semmit nem jehet rádbízni?... Csak kárt tudsz csinálni? Agyonverlek !... Ezt olyan vészes komolysággal mondta, hogy semmi kétségem nem lehetett: valóban megteszi, ha elér. Futni kezdtem a Jani bácsiék udvarát elválasztó kerítés felé. A rémület megsokszorozta az erőmet és néhány pillanat alatt átvetettem magam a rozoga deszkapalánkon. A következő pillanatban már nagyot dörrent a fához csapódó lapát... Hogy túl voltam a veszélyen, a rémület görcsös sírásban oldódott föl. Jani bácsi éppen kint ült az udvaron, süttette magát a nappal. Odaszaladtam hozzá és remegve fúrtam fejem az ölébe. — Mi az? Mi a baj? — kérdezte jóságosán és tenyerével csillapítón végigsimogatta fejemet. — Anyám... agyon akart ütni... — nyögtem ki nagy- nehezen a csukló zokogás közül. — Ugyan, hová gondolsz? Nem tesz ő olyat... — A lapátot... utánam is vágta... Jani bácsi kicsit hallgatott, azután csendesen ezt mondta: — Nagyon odáig van szegény... Csak ez az egy disznója volt... Tik meg hárman vagytok... Estig náluk maradtam. Akkor kézenfogott és átvezetett hozzánk. Anyám éppen a tyúkok körül foglalatoskodott. — Hazahoztam a fiát — mondta neki Jani bácsi. — Halálra ijesztette ezt a szegény gyereket Anyám rámnézett, de nem szólt semmit. És egész este nem szólt hozzám, csak lefekvés előtt adott egy darab kenyeret, de azt is szó nélkül. Mikor lefeküdtem, sokáig nem mertem elaludni. Attól féltem, hogy éjjel odalopódzik az ágyamhoz és álmomban megfojt. Néhány nap alatt azért megbékült velem, de ettől az időtől kezdve valami kis idegenség szakadt közénk. A disznót soha nem emlegette többé és én se próbáltam előtte magyarázkodni. Mintha mindketten elfelejtettük volna. És mégis: ez a nap örökre közénk furakodott. Ügy hiszem, ekkor lettem lélekben felnőtt... Azután jöttek a téli hónapok. Az elhagyatottságnak és el- esettségnek valami végtelen szomorúsága fog még most is a hófölleges, nyomott téli napokon. Éveken keresztül ivódott belém a tél sok kínja-baja, mint meztelen bőrbe a tetovált festék: lemosni nem lehet. Nagy szegénységünk különösen télen ütközött elő. Nyomorogtunk, fagyoskod- tunk, akár az útszéli koldusok. Emlékszem: az iskolába mindig lyukas csizmában mentem. Űj lábbelim soha nem volt. Azt szaggattam cafatokká, ami még bátyáimtól maradt, mert kinőtték. Ha jöttek a dércsípős, tél elejei napok, mikor meztéláb már nem lehetett menni, anyám fölment a padlásra és lehozott egy pár lyukas talpú, penészes csizmát. — Ez legalább nem lesz kicsi — szokta mondogatni mindig. — Jó sok kapcát beléhúzhatsz, hogy ne fázzon a lábad. Csakugyan nem volt kicsi, akár az ágyról .bele- ugorhattam volna. De bármennyi rongyot csavargattam a lábamra, mindig fázott. A lyukas talpon benyomult a hó, elolvadt és átnedvesítette a legvastagabb kapcát is. Ügy próbáltam segíteni a dolgon, hogy kívülről is becsavargattam ronggyal, de így meg éktelenül otrombán festett. A testi kínokon kívül még külön lelki fájdalmaim is voltak, mert a többi gyerekek mindig csúfolódtak velem: — ...bocskorban jár... — Hol hagytad a medvét? — Táncoltass már medvét, bocskoros... Otthon sírva panaszkodtam az anyámnak, de mit segíthetett volna szegény? Egyetlen hathatós segítség lett volna, ha rendes csizmát vesz a számomra, de- hát ez csak mesebeli álom maradt mindig. Még Feri bátyámnak se tudtak venni. Emiatt sűrű veszekedések is voltak. Volt még egy kis búzánk. Bátyám mindenáron el kart belőle adni egy mázsát, hogy legyen csizmára való. — Szégyellek már az emberek közé menni ilyen toprongyosan. Egész nyáron dolgozok, mint egy állat és még rendes csizmára se telik. — Ki tehet róla? — siránkozott az anyám. — Talán én? Nekem sincs egy rendes ruhám, amiben a piacra menjek. Még a falatot is elvonom a számtól, hogy nektek több legyen. Most mégis rajtam keresed a nyomorúságod okát? — Dögöljünk meg mindnyájan éhen — dühöngött a bátyám. — Ha már élni se lehet rendesen. Anyám csak sírt az ilyen összezördülések után és én vele sírtam. Azokban az időkben mi sokat sírtunk és keveset nevettünk. A jókedv nálunk ünnepszámba ment. Az enyéim sokat harcoltak az életért, a kenyérért, de még többet egymás ellen. En csak kívülről néztem sűrű háborúskodásukat, de talán legtöbbet szenvedtem tőle, mert mindegyikük keserűségéből jutott rám is elegendő. (Folytatjuk)
