Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-05 / 184. szám
A brigád állja szarát Tudósítónk írja Megjött az első levél Nemrég levelet kapott szerkesztőségünk Ujfehértó- ról. Arról van benne szó. hogy az ottani kísérleti gazdaságban tíz nő elhatározta: ezután úgy dolgoznak és élnek, hogy ők is elnyerjék a szocialista brigád címet. Rövidesen öt más dolgozó is kérte felvételét a kis kollektívába. Naponta sok hasonló és egyéb témájú levelet hoz szerkesztőségünkbe a posta. Ez a levél azonban valamiben másabb. Szószerint ez olvasható belőle: „Brigámal — vállalásunkhoz híven — 5 százalék alatti hibaponttal végeztük el. Tóth Sándorné és Takács Ilona jó eredménnyel végezték el a helyben működő gazdasági szakiskola első osztályát. Veres Eszter eredményesen elvégezte a felsőfokú mezőgazdasági technikum első évfolyamának I. félévét. A KISZ kultúrcsoporttal karöltve műsoros estet rendeztünk. Megszerveztük a közös mozilátogatást, és megnéztük a Patyolat akció című szórakoztató magyar filmet. A brigád tagjai szabad idejükben rendszeresen Húszon innen, nyolcvanon túl Lszka, Magosliget és a hazalátogató fiatalok üzemben a nyírbogáti dohányszárító telep A múlt évhez képest korábban kezdte meg üzemelését Nyírbogáton a dohányszárító telep. Július utolsó két hetében még csak 30—40 mázsa zöld dohányt dolgozott fel naponta, augusztus elsejétől azonban teljes kapacitással indult be a munka: naponta 130—140 mázsa dohány kerül feldolgozásra. A dohányt a helybeli, továbbá Nyírbátorból, Nyírgelséből és Nyírcsászáriból szállítják a tsz-ek a telepre. A feldolgozást tíz hétre ütemezte be a telep, hetenként mintegy 700—750 mázsa eredménnyel. Ezúttal kísérletet is végeznek a telepen a kapacitás fokozására. Egy új típusú szárítóban a hagyományos módszerrel elért 60 mázsa helyett 85 mázsára akarják fokozni az eredményt ugyanannyi idő alatt. A kísérleti szárítóban gőzzel történik a dohánylevelek puhitása, és különleges kályhákkal a szárítás. Ha a kísérlet beválik, a hagyományos szárítókban is alkalmazzák az új módszert. Fügedi Imre dunk szeretne kapcsolatot teremteni a Kelet-Magyar- ország szerkesztőségével. Úgy érezzük, hogy ez számunkra hasznos lenne... Többek között van egy olyan vállalásunk is, hogy a Kelet-Magyarország szerkesztőségének havonként küldünk értesítést brigádunk életéről. S természetes, hogy a szerkesztőség örömmel elfogadta a javaslatot és várta a beígért értesítéseket. Az első pontosan meg is érkezett, amelyből ez olvasható: „A termelésben munkánkat a vállalt 105 százalék helyett 120 százalékra teljesítettük eddig. A kísérleti feladatokkal összefüggő teendőket minden alkalomAz ország több mint 7200 nyilvános — lakóterületi és üzemi könyvtárát több mint 2 000 Ű00 beiratkozott állandó tag látogatja: az összlakosság egyötöde rendszeres kpnyvkölcsönző. Ezt a nemzetközileg is jó eredményt a könyvtárhálózat erőteljes fejlődése tette lehetővé. öt év alatt több mint duplájára növekedett a kölcsönzésre szánt könyv- állomány, s jelenleg — csupán a tanácsok irányítása alatt működő könyvtárakban — 13 000 000 kötetből válogathatnak. A fejlesztésben az eredeti terveket még túl is szárnyalták: ma már 1000 lakosra 1212 kötet jut a tanácsi, és 1735 az üzemi könyvtár- hálózatban. Egyetlen év alatt több mint 50 000 000 olvastak. Brigádunk négy tagja rendszeresen jár röplabdaedzésre, és minden tag megvásárolja a havi sportbélyeget. A tároló környékének rendben tartására 10 óra társadalmi munkát végeztünk. — Munkánkat mindenütt egész hónapban balesetmentesen láttuk el. — Rendben megtartottuk a havi brigádgyűlést. Brigádunk minden tagja lelkesen dolgozik, hogy vállalásainkat minél hamarabb és maradéktalanul teljesítsük. Kozma Margit brigádtag könyvet olvastak el ily módon, ami az ország minden lakosára számítva majdnem öt kölcsönzést jelent. A könyvállomány mennyiségi növekedése mellett számottevően javult annak minőségi összetétele is: megnövekedett az ismeret- terjesztő és szakirodalom, ezenbelül erőteljesen bővült a politikai érdeklődést, a szocialista tudat fejlesztését szolgáló ideológiai-politikai művek aránya. Az ilyen jellegű könyvanyag az állomány 31 százalékát alkotja. A falusi könyvtárak bővítésével, otthonos, klubszerű helyiségek kialakításával jelentékenyen — noha még korántsem kielégítő mértékben — növekedett a paraszti olvasók száma. Kilencen vannak, akik már elhagyták a nyolcadik X-t is az ország legkeletibb településének termelőszövetkezeti tagjai között. A két összeépülő falucska, Uszka és Magosliget alig kétszáz főt számláló közös gazdaságában ez igen szép arányszám. A kimutatás utolsó tételével minden rendben van. Az első rubrikája viszont kitöltetlen maradt. Oda írták volna a 20 éven aluli tagokat. A fiatalok, akik miatt a lista elkészült, a májusban megtartott tanácsülésre. Témája az „Ifjúság helyzete” volt. A legfontosabb kérdés miért mennek el a fiatalok? Éppen most készül el a faluból egy 19 éves fiú, Adorján Albert. — Most kaptam meg az értesítést az iskolától, hogy küldjem a beiratkozási díjat, meg az iratokat a kollégiumi elhelyezéshez. Tavaly voltam felvételi vizsgán. Azt mondták, sikerült, csak egy évet várni kell és az idén el is kezdhetem a tanulást a Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumban Karcagon. Tavaly óta a csoportban dolgozom a növénytermelőknél. Édesanyám a tag. apám a hídépítőknél dolgozik. — Az iskola után visszajön ide? — A Mátészalkai Járási Tanáccsal kötöttem szerződést, Nyírparasznyára. — Nem lenne jobb itthon? — Kérdeztem az elnököt, van-e rá lehetőség, hogy innen kapjam az ösztöndíjamat. Azt mondta, már korábban megkötötték a szerződést egy tunyogmatolcsi fiúval, aki Debrecenbe jár az agrárfőiskolára. Mindenesetre, ha felmondanák a másik szerződésemet és itten lesz hely, szívesen visz- szajönnék. A lányokból sem maradt több a faluban. Hová mentek férjhez? Melyik merre, ahová sikerül. Nem fáj a szíve valamelyik lány után? A tágas, szép házba már fel- leség is kerülhetne. — Nincsen még ilyen szándékom. Először el akarom végezni az iskolát, meg letölteni a katonaidőmet Erzsiké, a tizennyolc éves húga is csak a szünidőt tölti idehaza. A ház körül foglalatoskodik. Csupa kormosán jön ki a nyári konyhából. A gimnáziumot Egy év alatt csők a könyvtárakból 50 000 000 könyvet olvastunk Lengyel József 70 éves Regényíró, novellista, költő; a mai magyar irodalom egyik legérdekesebb alakja, akinek az élete maga is regény. Annak az antimilita- rista és forradalmi szellemű fiatalságnak az útján indult, amely szembefordulva a háborúval, egy új társadalmi rend, a szocializmus megteremtésével akarta a békét biztosítani. Első írásai Kassák Lajos lapjában, a Tettben jelennek meg; első cikkei a Vörös Újságban. A forradalom iskoláját Kun Béla és Korvin Ottó közvetlen közelében járta ki, akiknek fiatal, de nagyon elszánt és lelkes segítőtársa volt. Első jelentős műve az 1919-es idők emlékeiről, tanulságairól szól. Visegrádi utca címmel jelent meg, a Tanácsköztársaság tízéves évfordulója alkalmából. Moszkvában, Kun Béla előszavával. „Ebben, a köny- nyen olvasható formában írt, érdekes és jellemző epizódokkal tarkított könyvben — írja Kun — sok minden olyant talál az olvasó ezeknek az iskolaéveknek az idejéből, aminek hasznát veheti akkor is, amikor elmélyülni kíván a magyarországi proletárforradalom nagy történelmi tanulságaiban”. Gondolkodó, a tanulságokat kikutató és megőrző író lett Lengyel. Talán az emigráció is kifejlesztette böl- cselkedő és álmodozó hajlamát, hiszen neki is — mint forradalmár társainak — a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. Bécsben, Berlinben, Moszkvában élt, várva az új forradalmat, a hazatérést, s nehéz körülmények közt keresve a mindennapi kenyeret. Ö is sokmindent megpróbált, volt újságíró, próbálkozott könyvkiadással, lapot szerkesztett, filmgyárban dramaturgkodott. Belülről ismerte a forradalmi mozgalom egyszerű embereinek sorsát, gondolkodását, érzésvilágát, hősiességüket és tévedéseiket Második nagyobb szabású művében, a Prenn Ferenc hányatott életében, nekik állít emléket; úgyszintén e regény — negyedszázad múltán — napjainkban keletkezett folytatásaiban, az Újra a kezdet és az Ante, apud, ultra, trans című kisregényekben. Az egyszerű embereket kedveli, hősei mindamellett nem a szürkék és jelentéktelenek közül valók; egyszerűségükben is gazdag a lelkiviláguk, bátorság, szellemesség és képzelőerő jellemzi őket. Ebben az értelemben Lengyel akár romantikus írónak is volna mondható, de csak hőseinek ezen tulajdonságai révén. írásmódját egyébként a legszigorúbb, minden hamis álmodozást és illuzionizmust félrevető igazmondás jellemzi. Ezzel a tulajdonságával kapcsolatos az a jelentős újítói szerep, amelyet mai irodalmunkban, fiatavégzi Mátészalkán. Jövőre érettségizik. És azután? — Jaj, én még nem tudom — szabadkozik, aztán bátortalanul fűzi hozzá — valahová a mezőgazdaságba. — A gye-ek biztosan irodába akar menni — segít atyailag az alig másfél évvel idősebb bátyja. — Hát igen — vallja be töredelmesen. — Ide, vagy máshová? — Ahol hely lesz. A mezőgazdasági szakmunkásképző elvégzése után biztosan akadna számára hely akármelyik közös gazdaságban. Lehet, hogy nem az irodában, egyhangú aktatologatásra. A termelő egységben, ahol szükség lesz a szaktudásra és ahol anyagilag is jobban megbecsülnék. A májusban tartott tanácsülésen javaslat született arra, hogy vizsgálják meg a fiatalok díjazását és és rendszeres előleget kell nekik biztosítani. Ifjúsági brigádok alakítását és szakmai fejlődésük ösztönzését írták elő. A kulturális lehetőségek bővítése is előtérbe került. Helyes intézkedések ezek. és ha megvalósítják, alkalmasak arra, hogy a hazalátogató fiúk és lányok otthon lássák a boldogulásukat. — Szendefy — Pályázati felhívás! A Fehérgyarmati Járási Tanács VB művelődésügyi osztálya (Fehérgyarmat, Kossuth tér 50) pályázatot hirdet óvónői, illetve tanítói, tanári állásokra az alábbi községekben : ÓVÓNŐI: Nagyar óvoda 1 fő óvónő TANÍTÓI: Tiszabecs, ált. iskola 2 fő tanító Sonkád ált. iskola 2 fő tanító Kölese ált. isk. X fő tanító Turistvándi ólt. iskola 1 fő tanító Turricse ált. iskola 1 fő tanító Fülesd ált. iskola 2 fő tanító TANÁRI: Turricse ált. iskola 1 fő magyar-orosz Csak végzett óvónők, tanítók és tanárok pályázhatnak. Albérlet biztosított. Tiszabecs en, Sonkádon és Turricsén szolgálati lakás van. A pályázat beküldési határideje: 1966 augusztus 15. A munkahely elfoglalásának ideje: 1966 augusztus hó 23. A pályázathoz részletes önéletrajz, oklevélmásolat, működési bizonyítvány csatolandó. (236) Két gyerek sorsa és a szülői elfogultság Csinosodó virágoskertes házacskák mellett düledező putrik. Gyönyörködtetö, ugyanakkor lehangoló kép. Az egyik omladozó házacska elvesztette egyensúlyát: eleje berogyott. Ezt a „másik világot” kanális választja el a falutól. A vályogvetőgödrökben gyermeksereg lubickol. Felnőtt sehol. Legalábbis itt. Annál többen az ereszek alatt. Sorban asszonyok üldögélnek. Legtöbbnek a karján gyermek. Matolcsi Mik- lósékhoz térünk be Vaján. Utánunk egy sereg gyermek és asszony. A Matolcsiék gyermekei közül öt még alul van a 8. éven. A legidősebb 13 éves. Egyetlen labb szocialista írógenerációknak is példát mutatva betölt. Mint ismeretes, Lengyelt 1938-ban, a Kun Béla ellen indított per során letartóztatják. Tizenöt évet tölt száműzetésben, szibériai lágerekben és isten háta mögötti erdei telepeken. Magyar- országra való hazatérése után sorra megírja ez időkből származó élményeit és gondolatait. Az Igéző, a Kicsi, mérges öregúr, az Elejétől végig és a többi remekmívű novella pontos beszámoló a száműzöttek életéről, azokról, akik nem bírták a szenvedéseket, s a törhetetlen lelkierejű hősökről, akik az érthetetlen tragédia közepette sem adják fel kommunista meggyőződésüket, s az igazságba vetett reményüket. Szomorú, tragikus dolgokat ír meg ezekben a novellákban Lengyel, mégis irásművészete ezekben emelkedik igazi költői magaslatra. Az igazságba vetett személyes meggyőződés mintegy belső világosságot áraszt szét minden egyes írásában. Mindaz, amit megír, az emberszobában egyetlen ágyacs- ka. Az ágyon öt gyermek. Az ember? — kérdezzük. Felsír az egész család, s a rokonság. Megtudom, hogy 9 hónapra ítélték el hatóság elleni erőszakoskodás miatt. Úgy éreztem éppen jókor jöttem. Ilyen helyen elfér a segítség. Nagy segítség, ha egy gyermek sorsa is megoldódik. Nyolc gyerekkel még mindig van éppen elég gond. Ilyen megfontolásból mondom el jövetelem célját: a 13. éves első osztályos Marikát felvették a gyógypedagógiai iskolába. Újabb zokogás, — Segíteni akarunk, — mondom. —1 Sok szülő boldogan adná oda, hogy valami legyen a gyermekéből, nek az önmagába vetett hitét sugározza költői ihletett- séggel. Lengyelt szenvedélyesen foglalkoztatja az alkotás, a munka, s maga az alkotó ember. A lágertörténetekben is fontos motívum az embert megőrző tettvágy. De külön írásokat is szentel e témának. A Három hídépítő című regényében a Lánchíd alkotóinak állít emléket; ' példabeszédszerü novelláiban, mint az Oldás és kötésben, a soha meg nem szűnő emberi munkakedvnek. Hetvenedik születésnapja egybeesik ötvenéves írói jubileumának évfordulójával. Ez alkalommal mindezek az írásai összegyűjtve is megjelentek. Mérni a mérhetetlent címmel. Ez a vaskos két kötet egész szocialista irodalmunk történetének, s mai irodalmunknak legértékesebb gyűjteményei közé tartozik. Egy következetes, egyenes irányban haladó forradalmár író életének és gondolkodásának izgalmas, elolvasandó dokumentuma. D. A. de sajnos, nincs elég férőhelyünk. A gyógypedagógián gondoskodnak a gyermek testi-szellemi fejlődéséről. Agitációmban komoly szövetségeseim is akadnak: „Ne légy bolond, Mari! Látod, a Józsi lánya is milyen szépen kinőtte magát. Hát a tied marad az a kislány. Láthatod, hogy az elvtárs csak a javadat akarja” — ilyen és hasonló érvek hangzottak mellettem. Nem ér a meggyőző szó semmit. És jön a megdönthetetlen ellenérv: „Megöl az uram, ha odaadom”. Ellenérv: „Értse meg, hogy nem adja oda senkinek sem. A magáé marad. Akkor látogatja meg, amikor akarja. Szünidőben hazajön” stb. stb. Az eredmény: értetlenség, tudatlanság. Rosszul értelmezett szülői szeretet miatt analfabéta marad egy gyermek 1966-ban? Ilyen benyomásokkal keresem meg a másik szülőt Koczok Istvánékat Leveleken. — Nagyon hálás vagyok kérem. Tessék csak elgondolni. A kislányom 13 éves, beteges volt szegényke, most is olyan gyengécske. Nyilvános iskolába nem járhatott. A szívem szakad meg miatta. így talán lesz belőle valami. Évek óta szerettem volna odaadni, de hely hiányában nem vették fel. — De tudja-e, hogy fizetni kell érte — vetem közbe. — Az csak természetes — válaszolja — nem várhatom hogy a társadalom tartsa el az én gyermekemet. Az is nagy köszönet, hogy a neveléshez ilyen lehetőséget biztosít. A búcsúzás kézszorítás« hálálkodó szavak. Egy gyermek elindulhat, hogy emberré váljon. De mi le*? a másikkal? Oláh Lajos tan. felügyelő