Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-05 / 184. szám
Segítő együttműködéssel Amikor utazáshoz készülődünk, természetes mozdulattal fellapozzuk a vasúti menetrendet. Milyen „menetrendben” lapozhatnak viszont a földrajzilag és szakmailag egymástól nagy távolságra dolgozó vállalatok, termelőszövetkezetek vezetői, ha termékeiket akarják a népgazdaság érrendszerén : a közlekedési, vasúti hálózaton rendeltetési helyükre továbbítani? Milliárdos értékek sorsa függ attól, hogy időben érkezzék a helyére — akár egy-egy iparvállalathoz, akár az épülő beruházáshoz vagy a falvakba — a távoli feladóktól címzett áruküldemény. Egész sor tény indokolja, hogy a most következő napokban — hetekben a közvélemény érdeklődésének és segítő együttműködésének fókuszába kerüljön a vasúti dolgozók felelősségteljes, áldozatkész munkája. Közismert, hogy e mező- gazdasági idény, mindenekelőtt természetesen az őszi betakarítási, felvásárlási csúcs jelentősen növeli a szállításra váró áruk meny- nyiségét. Jóllehet, az igények esztendők óta meghaladják a rendelkezésre álló szállító- kapacitást, 1964-ben némileg csökkent ez a különbség, mert ekkor több mint százhúsz százalékkal szállítottak többet mint a megelőző években és csaknem háromszorosát az 1950-es éveknek. Közlekedési szakkifejezéssel szólva: 1965-ben az árutonnakilométer számai szerint a vasúti szállításra jutott az összes továbbított áru 82,2 százaléka. Idén a terv előirányzatai jelentős emelkedéssel számoltak a tavalyi teljesítményhez képest csaknem négy százalékkal több árut kell > elszállítani. A száraz, tényközlő adatok mögött olyan munka, annyi erőfeszítés húzódik, amely nemcsak megérdemli, de feltételezi is az egész társadalom — mindenekelőtt természetesen: az érintett szállító vállalatok, szövetkezetek — figyelmét együttműködését. Tavaly egész sor kezdeményezés, intézkedés született az áruszállítások terv- szerűségének fokozására. A megyei szállítási bizottság segíti a szállítmányok gazdaságos, tervszerű összeál * 18 lítását; a kormány gazdasági bizottságának egy korábbi rendelkezése nyomán a minisztériumok szabályozták a szállítást, több helyütt már tudományos módszerekkel állítják össze az adott legrövidebb útvonal, illetve a leggazdaságosabb szállítás menetrendjét. Mindez rendkívül fontos, hiszen nagy népgazdasági értékek védelméről, megtakarításáról van szó — ám a lehetőségek még távolról sincsenek kimerítve. S itt elsősorban olyanokra utalunk, amelyek nem milliós beruházásokat, mindössze tervszerűséget, szállítási fegyelmet feltételeznek. Hadd szemléltessük ezt néhány számmal. A vasúti kocsipark gazdaságos, tervszerű kihasználásának egyik jelzőszáma az úgynevezett kocsifordulási idő. Nos a Statisztikai Hivatal adatai szerint a vasúti teherkocsik átlagos fordulási ideje 1964-ben 3,7 nap volt. Az elmúlt évben alig valamivel több. Azt megelőzően egy tizeddel kevesebb. Más oldalról megközelítve ugyancsak tartalékot sejteti a teherkocsik üres futásának aránya is, ami 1965-ben 32, 1964-ben 31,1, 1963-ban harmincszázalék, s 1960-ban 31,3 százalék volt Bár mérséklődött, de még korántsem tűnt el teljesen a feleslegesen hosszú, a kereszt és a hajtű-fuvarozás okozta kártétel sem. Jelentős veszteséget okoz, s a vasúti szállítás tervszerűségét borítja fel a „címzetteknél” feleslegesen várakozó, későn kirakott tehervagon; jellemző, hogy a múlt évbeti az előző évhez képest nőtt a szállító vállalatokra kocsiállásért kirótt büntetés összege. A népgazdaság milliárdos összegeket fordít a közlekedés, ezenbelül a vasút korszerűsítésére, az országos 12,1 %-OS részesedésből megyénk 15 %-ban részesül. Az évről évre emelkedő beruházási összegekkel lehetséges a szállítási kapacitás növelése. De lehetetlen csak ezekre a beruházásokra építve feladatainkat megoldani. Nélkülözhetetlenül szükséges a társadalmi együttműködés, elsősorban a szállító vállalatok, termelő- szövetkezetek segítsége, a vasúti gondok megosztása, mert a népgazdasági érrendszer csakis így teljesítheti kielégítően kötelezettségeit, Végb János Kongresszusi verseny, szocialista brigád, formálódó emberi sorsol* Fchórgyarmaíon 1SANDOR nevét már nagybetűvel lehet Imi Delelőn a nap. Kint rek- kenő a hőség. Ember, állat növény kókad tőle, de a Fehérgyarmati Téglagyárban a présházban kellemes a hűvös. A prés ontja a téglákat. Percenként százat, vagy még többet is. A prés kiszolgálóinak, két férfinek, két lánynak, mint a moto- la jár a kezük, s a hűvös ellenére a gyors tempó iz- zasztja őket. Kilencven ember dolgozik a téglagyárban. Éves tervük 9 millió tégla legyártása, de ettől többet vállaltak, több is kellene. Vállalatok, tsz-ek, magánosok sorban állnak e fontos építkezési anyagért. Gégény Béla gyártelepvezető mondja: — Mi aztán igazán mindent megteszünk, az emberek erejéből talán még futná is, de az üzem kapacitása korlátolt. A fél év folyamán jóval több téglát gyártottunk, mint amennyi a tervünk. Bizonyítja ezt, hogy az ÉM Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 14 üzemének kongresszusi versenyében a második negyedévben az első helyen végeztünk. 4550 forint jutalmat kaptunk érte és legalább ennyi lesz a prémium is. A versenyben első lett az ifjúsági brigádunk is. ök 1500 forint jutalmat kapnak. Az elsőség így önmagában nem sokat mond. Annál többet, hogy a gyár szocialista brigádja önmagukra is rálicitálva tett munka- versenyvállalást az év elején. 1965-ben óránként 5730 nyerstéglát gyártottak. Amikor az idei évet kezdték, 5800 tégla gyártását vállalták. A kongresszus tiszteletére tett ígéretükben ezt a mennyiséget már hatezerre emelték. 6243-at teljesítettek. A kemencénél dolgozó 106 százalékos tervtúlteljesítést vállaltak, a végeredmény 120 százalék. Hogy mit jelentenek ezek a számok a gyakorlatban, csak az érti meg igazán, aki dolgozni látja a téglagyáriakat. Vizs- nyinszki Endre, Szabó Gyula, Bihari Sándor óránként egy-egy talicskával több téglát hordanak ki, mint rendesen. Egy talicskába 100 tégla fér. Kilenc helyett tízszer, tizenegyszer fordulnak, mert még azt is túlteljesítik, amit vállaltak. A kihordott napi plus* tégla ezer darab. Nagy Sándor brigádveze- tö szerint mindez nem véletlen dolog. A szocialista brigádmozgalom embernemesítő, embert formáló eredménye ez. Példákat említ. — Az emberek többsége 10—15 éve dolgozik együtt. De egytnással igazán és a munkával is azóta foglalkoznak behatóan, amióta a szocialista brigádok megalakultak. Két évvel ezelőtt például az egyik brigádtagról az igazságnak megfelelően olyan véleményt adtak, hogy iszik, elhanyagolja a családját. A brigád próbált hatni erre az emberre. J. Sándor nevét most már nagybetűvel lehet írni. Nem a régi. Fizetéséért nem kell a feleségének jönni, maga viszi haza. Házat vett, jól élnek. Vagy említhetem M. Zoltánt. Nemrég mondta nekem: „Volt úgy Sanyikám, hogy 1200 forintból semmit sem adtam haza.” A beszélgetés nem véletlenül zajlott, mert M. Zoltán esete sem volt könnyű, de ezt az embert ma már nem lehet kocsmába csalni. Persze ma is adódnak kirívó esetek, de közel sem olyan súlyosak, mint amilyenek évekkel ezelőtt. A múlt hónapban például nem állt munkába az egyik kihordó. Első nap a szocialista brigád tagjai helyette is elvégezték a munkát. Második nap viszont már nem tűrték szótlanul az igazolatlan mulasztást és kérték, hogy kollektíván vonják felelősségre a munkafegyelemsértőt. A brigádgyűlésen szenvedélyesen úgy érvéltek: rajtad múlott, hogy nem tudtuk berakni az egyik kamrát. Te leszel az oka, ha nem tudjuk a tervet teljesíteni. A megbírált ember azóta kettőzött erővel dolgozik. A fehérgyarmatiak elsősége nem véletlen. A jól szervezett, összehangolt, áldozatkész munka eredménye. Gacsó József párttitkár a munkán túl azonban mást is említ. A téglagyáriak nemcsak a terv túlteljesítésében, de a tanulásban is jeleskednek. — Már épül az új gyár, és mindenki tudja, hogy a kapcsolótáblák mellett, gépeknél, futószalagoknál magasabb képzettség szükséges. A gyár munkásainak külön érdeme, hogy a nehéz fizikai munka mellett a továbbtanulás terhét is vállalják, öreg fejjel 18 ember tanul az általános iskola hatodik illetve hetedik osztályában. Szakmai továbbképző tanfolyamon 16 ember vett részt. Most már azt tervezgetik, mi legyen a jutalom sorsa. Az ifjúsági brigád tagjai Lillafüredre terveznek kirándulást, hogy szórakozzanak, pihenjenek. Tervük valóra váltását kiérdemelték. Seres Ernő Az akarat megvan 1966 a fordulat éve lesz Nyírszőlősön ? Nyírszőlős a város peremén van. Alig kilenc kilométer Nyíregyházához. Jó autóbuszközlekedés van. Reggelenként, különösen nyáron, gyümölccsel, zöldséggel, tojással, csirkével megpakolt asszonyok jönnek a piacra árusítani. Valóságos kertváros, tele gyümölcsösökkel. A háztájiból eddig az fmsz 360 mázsa cseresznyét, 500 mázsa meggyet, 80 mázsa őszi barackot és 20G mázsa zöldbabot vásárolt. És most van a körte, s következik a szilva és az almaszezon. Még Miskolcra is elvonatoznak a pénzért. Nem így a Jókai Tsz Ezt látva, az ember elégedett. De mi van a termelőszövetkezettel, a Jókaival? Eddig nem sok jót hallottak róla. Egyik elnököt váltotta a másik, s ahogy az évek múltak úgy szaporodott a mérleghiány is. Brezina István, szőlősi ember a negyedik elnök 19S1 óta. ö ecsetelte a nehézségeket. Elmondta, hogy parcellásán művelték a földeket, kevés Nyírszőlősön a férfithUnkaerő, eljárnak az iparba dolgozni. Ebben a faluban nem volt uradalmi épület. A közösnek kellett „kiizzadni” a gazdasági épületekre a pénzt. Ezen kívül az esztendőről esztendőre való változás a vezetésben, a gyenge szakértelem, de a nemtörődömség is akadályozták a Jókai Tsz fejlődését. Csak néhány példát. Telepítettek 15 hold szamócát, 5 hold tormát, 30 holdas almást. Teljesen tönkrement. Ezekből 1962—63-ban 400 000 forint kára származott a közösségnek. Ezt 1964-ben keservesen fizette vissza a tsz. 1965-ben 1 millió 300 000 forint mérleghiány származott a nem sikerült telepítések hitelvisszafizetéséből és a i'ossz vezetésből. 22 hold dohány gondja Egy esztendeje új vezetés van a nyírszőlősi Jókaiban. Sok nehézséggel küzdenek. Harmados művelés van, a munkaegység értéke alacsony, a fiataloknak nem tudnak pénzt biztosítani, s azok elmennek a faluból. Most azokat a fiatalokat próbálják otthon tartani, akik nem tudnak tovább tanulni. Jelenleg 30—40 ilyen fiatalt foglalkoztatnak. Gondban van a vezetőség, mert az idei termelési terv deficitesnek mutatkozott, s ezt így nem fogadták el. Át kellett dolgozni. így növelték aZ almatervet 10 vagonnal, a dohányterületet pedig 20 holddal. Hogy meg- lesz-e? Kételkednek s azt mondják: „papíron csináltatják velünk a deficitet”. Bár az alma jól igér minőségben. Ezzel talán nem is lesz baj. Ellenben a dohánnyal! ötven holdra raktak melegágyat, 47-be ki is ültették, de csak 25 hold művelését vállalták a tagok. A megmaradt 22 hold közös művelésben van. Csak éppen A Nyírségből Kanadába — és vissza Kondás G\§orß\$ áíjo A munkásmozgalomba még a Tanácsköztársaság idején bekapcsolódott. Kondás György is jelentkezett vöröskatonának. Szamuely Tibor tartott toborzó beszédet a Nyírségben. A hallgatóság között ott volt a 18 éves Kondás György is. A forradalom leverése után a csendőrök elfogták, visz- szavitették Nyíradonyba. Megfenyegették és megverték. Sokáig gróf Károlyi birtokán dolgozott. Az apját csak vasárnaponként látta. —Héjjasék, meg a nyírségi nyomorúság elől választottam a kanadai utat. Voltam pincér étteremben, hajón, kenyeret kerestem üzemben, dohányban, ahol munkát kaptam, de mindenütt segítettem a pártot, egy-két dollárral. Meg a munkámmal, főképpen. Szerveztük a sztrájkokat és kitettük magunkat a munkanélküliségnek. Sokan éheztek a dekonjunktúra idején Kanadában is. A kormány összejátszott a konszernekkel és hamis hirdetésekkel igyekezett megbontani a sztrájkoló, a munkanélküliek egységét. Néha sikerrel! — Egyszer újsághirdetésre indultunk el munkát keresni. A hír úgy szólt, hogy lakóhelyünktől 3500 kilométerre északra állandó munkát Ígérnek a bolyongóknak. Tehervonaton, napokig utaztunk, éheztünk, fáztunk, zsúfoltan és némán. A végén azzal fogadtak bennünket, hogy... „Emberek! Itt nincs a maguk számára semmilyen munka!” Spanyolországba az elsők között jelentkezett Még élénken élt emlékezetében Szamuely nyírségi beszéde és most pótolni akarta azt, amiben 18 éves korában megakadályozták a csendőrök. — Harmadiknak írtak fel a névsorra. Odakint a Dimitrov egységhez osztottak be és Szalvai elvtárs volt az ezredparancsnokunk (akkor még őrnagyi rangban) és Rajk László elvtárs a politikai tisztünk. Az egységünknél szlovákok, szer- bek, bolgárok és görögök is szolgáltak. A nemzetközi brigád feloszlatása után újra hajóra szálltak. Kezdődött minden élőiről. Sztrájk és leveskonyha. — Ha megéheztünk sorba álltunk egy tál híg levesért A munkanélkülieknek már ez is „szórakozásnál!” számított. Egyszer én is beálltam a hosszú sor végére és odajött hozzám egy apáca. A levesosztásra ügyelt és azt mondja: Magának túl jó ruhája van, nem szégyell beállni a sorba levesért? Nem volt miért szégyenkeznie. Ruhája volt még, de pénze semmi! Éhezett, sztrájkolt és kitartóan látogatta a pártgyűléseket... Elunta — végül is — az örökös vajúdást a nyomorúság és a munkakeresés között. — Nem szereztem semmit odakint, úgy Jöttem haza, mint ahogyan távoztam annak idején Nyiradonyból. Nem igaz, hogy odakint mindenki gyorsan meggazdagszik. Én sokfelé jártam Amerikában és Kanadában. New Yorkban ezrével alszanak a nincstelenek a hajókon, bárkákon a kikötő félreeső részén. Ezt a véleményét nem rejti véka alá Kondás György, aki most Nógrád megyében él. Nyolc éve tanácstag és nyolc éve ment nyugdíjba. A tanácsban is, a termelőszövetkezetben is (ahol még ma is dolgozik a felesége helyett, aki gyakran betegeskedik) sokat mesél a kanadai, meg az amerikai állapotokról. A testvéreivel (ketten még mindig kint élnek) rendszeres „politikai” levelezést folytat: — Azt kérdezik tőlem a múltkor is, hogyan építettem magamnak házat? Na, még szép! Erre vettem egy motorkerékpárt a fiamnak. (Nekem odakint még kerékpárom se volt). Aztán lefényképeztük a motort is, az új házat is és a fényképeket elküldtem a testvéreimnek. Ez van! Ez az enyém és erről beszélek én Idehaza mindig a fiataloknak. Gáidonyi Béla, a Nógrád c. lap munkatársa nincs gazdája. A „gyerekekkel” dolgoztatják. Pénzt hol innen, hol onnan csíptek el rá. És most következne a törése. Csak éppen nem tudnak érte fizetni. EnneK megoldáséra próbálnak módot keresni. Panaszkodik az elnök, párttitkár, hogy az elmúlt évek hanyagsága még mindig kíséri a tsz-t. Sok erőfeszítés szükséges, hogy úrrá legyenek a nehézségeken. Az első félévi felmérés még 400 000 forint mérleghiányt mutatott. De ők bizakodtak. A kiesések pótlására a párt- szervezet javaslatára intézkedési tervet készítettek. Ez már a megvalósulás útján van. Terven felül 13 holdon termelnek uborkát, melyet a konzervgyárral szerződtek. A 230 hízón felül 40 süldőt nevelnek szerződésre és a 100 mázsa baromfi helyett 125 mázsát értékesítenek. Szép pénzre számítanak lucernamagból is. Húszezer öl lucernát hagytak magfogásra, s ebből 70 000 forint bevételre számítanak. Ne legyintsenek Így talán sikerül ez évben megszüntetni a mérleghiányt, s 1967-re új lapot nyitni a nyírszőlősi Jókai Tsz életében. A sok rossz hír után, remélhető jót is hallunk a város peremi közös gazdaságról. És ennek az alapját most vetik meg. Egy éve új, fiatal főagranó- musa van a szövetkezetnek: Margitics Gyula. Ő mondta el, hogy eddig a szövetkezet nem sok árut biztosított a város ellátására. Ezen kívánnak javítani. Fő cél a zöldségtermesztés fellendítése. A tsz-nek 70 holdra van öntözőberendezése, de csak 15 holdon hasznosították. Ezt a területet növelik. Fellendítik a közösben a gyümölcstermesztést és sertés, vagy baromfitenyésztésre rendezkednek be. Erről még nem döntött a közgyűlés. Csak több segítségre szorulnak. S még valamire: ne legyintsenek, ha a nyírszőlősi Jókairól van szó. Mert ezek a vezetők, a tsz tagjai akarnak. Ezt kell segíteni minden erővel. S akkor a város peremi tsz valóban megerősödik, s nemcsak a házi kertek, de a közös is több zöldséget, gyümölcsöt és húst biztosít Nyíregyháza ellátására. Farkas Kálmáa 1966. augusztus 5.
