Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

Valamennyiünket A jjnit" és a „hogyan” viszonya a gazdasági életben is elsőrendű jelentőségű. E két tömören jellemző kér­dőszó mögött az ipari fejlő­dés egész horizontja elfér, hiszen az egyik kérdés arra vár választ: mit gyártsunk, S másik pedig: hogyan. Ami az előbbit illeti: a valóság­ban is a közvélemény előtt zajlik: az új gyártmányo­kat nemcsak a hivatalbéli minőségi ellenőrök, hanem mindnyájan, vásárlóként, vagy felhasználóként kont­rolálhatjuk. A műszaki fejlesztés má­sik nagy folyama, a gyár­tásfejlesztés viszont többé- kevésbé az ipari színfalak mögött történik. Esetleg csak néhány napihírből ér­tesülünk egy-egy új gép, el­járás alkalmazásáról, ám a végeredményj a gyártás- technológia korszerűsége vagy költségeket mérséklő hatása mégis valamennyiün­ket érint, mert ettől függ, milyen lesz az új, illetve a régi megszokott gyártmány. Világszerte valóságos technikai forradalom zajlik. Nemcsak késztermékek szín­vonalában, hanem előállítá­suk módjában is mind job­ban éleződik a nemzetközi verseny. Ea nyilvánvalóan következik abból, hogy egy­re inkább a gyártási eljárás szabja meg az egyes ter­mékek árát, fogyasztási „el­érhetőségét1' exportpiaci ver­senyképességét stb. A gyár­tástechnológiai problémák területenként, üzemenként változók. Másképpen jelent­kezik az Alkaloidában egy- egy kérdés megoldása és másképpen a Nagyhalász! Kenderüzemben. A megoldás sürgősségét illetően azonban nem lehet vita. Itt is és ott is megol­dást kelt keresni. A nagyhalásziak is bizonyá­ra tudják, hogy nemcsak a technológiai folyamatok egy részének gépesítését kell el­végezni, hanem egy régeb­ben gyártott termék — mat­rac — gyártását is tökéle­tesíteni. Ezt egyébként sür­geti az is, hogy a hazai piac is más minőségű árut vár. Sajnos tény, hogy sem a Nagyhalászi Kenderüzem­ben, sem másutt átlagban nem fordítottak kellő fi­gyelmet a technológia töké­letesítésére. Az elmúlt négy­öt esztendőben a húszszáza­lékot sem érte el a techno­lógia tökéletesítése. A tech­nológia ilyen másodlagossá- gát több iparágban az is ki­fejed, hogy rendszerint hiányzik e témakör külön kutatási-fejlesztési terve és a gyártási eljárások színvo­nalának emelésében jobbára nem vesznek részt a leg­hozzáértőbb műszaki embe­rek. Nem irányulnak kö­vetkezetesen ilyen célokra az üzemek újítási feladat­tervei sem. Ami az okokat illeti, min­denekelőtt talán arra a szemléletbeli tényezőre kell utalnunk, amely a gyártási eljárásokat kizárólag új be­ruházásoktól „fentről” jött pénztől teszi függővé. Két­ségtelen, hogy sok eljárást nehéz pénz nélkül átszervez­ni, bár egész sor vállalat példája jelzi, hogy úgyneve­zett önköltségcsökkentő hi­telekből. tehát saját erőből még ilyen feladatok is meg­oldhatók. A gyártástechnológia azonban számtalan „apróbb”, de hatásukban jelentős üze­mi ötletekkel, módszerekkel, esetleg „házon belüli’: újí­tásokkal, találmányokkal vagy a műszaki dokumen­tációból nyert külföldi ta­pasztalatok átvételével is korszerűsíthető. Ilyen ötlettel hasznosabbá és keresettebbé lehet tenni a még mindig manufaktu­rálisan gyártott nagyhalászi matracokat. Az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyár­egysége az utóbbi időben már több „házi” megoldást produkált. Nem egy, az importból szármaeó anyagot csökkentette. A gazdasági irányelvek új perspektívát adhatnak az üzemek részére a műsza­ki fejlesztéssel való foglal­kozás ter.én is. Ezzel feltét­lenül élni kell. A nagyhalásziak problé­májának megoldását első­sorban nekik kell sürgetni. Bár segít különféle anyagi feltételek biztosításával az országos vállalat Szegedről is. De kezdeményezésben feltétlen nekik kell élen­járni. Természetesen a „házi” ötletek gyarapítása, a gyár­tástechnológia magasabb rangra emelése jobb pénz­ügyi támogatást is feltételez. Célszerűnek látszik pél­dául a vállalatok műszaki fejlesztési alapjából megha­tározott hányadot ilyen cé­lokra elhatárolni, valamint a technológiák korszerűsíté­sében résztvevő emberek előre átgondolt feladatter­vekkel és a teljesítésért járó jutalmakkal jobban ösztö­nözni e kimagasló teljesít­ményre. Végh János ARCOK, EMBEREK: Annuska Annuska a megyénkben járt Kárpátontúli Terület szovjet delegációjának ötö­dik tagja volt A protocol csak annyit említett róla, hogy a Bakti Kutató Intézet brigádvezetője. Talán en sem tudok meg többet ha nem úgy sikerül, hogy Kis- várdáról a mándpki Új Elet Tsz-be egy kocsiban tesz- szük meg az utat. Tuzséron haladtunk át, amikor Nagy Sándor Állam-díjas megyei főkertészünk hátrafordulva magyarázta a minden iránt érdeklődő fiatal asszony­nak: — Látod Annuska, itt minden kertben almafa van. Almából építették ezeket a szép új házakat A kérdésekből kitűnt, An­nuska nem járatlan a gyü- mölcskertészetben. Mint megtudtam, nem egyszerűen csak brigádvezető, hanem gyümölcskertész agronómus. Kedves közvetlenséggel utunk további részében így beszélt erről: — Hatvanban volt, már­cius 29-én, hogy megismer­kedtem a jonatánalmafák- kal. Akkor ültettük a Bé­ke—Barátság kertet Sándor bácsi ott volt Akkor Sán­dor bácsi, hogy úgymond­jam kicsit szidott engem. — Mert nem úgy csinál­tad az ültetést, ahogy kel­lett — Dehogynem. Ml akar­tuk jól csinálni, csak még nem tudtuk. Most már tud. juk. Ahogy akkor mondta Sándor bácsi, most úgy gondozzuk a fákat. Már olyan szépek, hogy almát is teremnek, Egy-egy fa 30— 40 kilót Annuskáből áradt a sző. Rajongással beszélt a gond­jaira bízott 86 hektáros kertről. Nemcsak az volt az érdekes, ahogy tört ma-: gyarsággal mondanivalójá­hoz a megfelelő szavakat kereste, de inkább az, amit a szavakból összerakott. — Amikor ültettük a Ba­rátság kertet, nálunk nem hittek benne az emberek. Azért nem, mert a fákat a leghitványabb földbe tet­tük. A fák szépek és most már az emberek is hisznek. Már ettek almát. És jönnek Odesszából, Krímből, Lem- bergből a szakemberek, mert ők is jonatánalmát akarnak termelni. De láto­gatnak hozzánk mások is. Vendégek, pionírok. Pioní­roknak kedvenc tartózkodá­si helyük a Barátság kert. Annuskának, mint mond­ta, a kert mindene. Beval­lotta gyerekkorától kedveli a fákat. Apja erdész volt. Arról nem is álmodott, hogy gyümölcskertész lesz, mert ha nincs a jonatán és nem buzdítja őt olyan nagyon Sándor bácsi, talán ő is ap­ja mesterségét választja. — Sándor bácsi a tanító mesterem, — mondja — de azért iskolában is tanulok. A technikumot Munkácson végeztem, most a lembergi egyetem ötödéves hallgató­ja vagyok. A gyümölcsös, a tanulás mindkettő időt, türelmet, figyelmet és sok önfegyel­met kíván. Mi jut akkor a családnak? Annuskának há­rom gyereke van, két fiú és egy lány. — Jut a családra is Idő, jól osztom be. Csak a Pé­tiké fiam zúgolódik néha, azt szeretné, ha mindig mellette lennék. De az al­mát nagyon szereti. Akkor megbékül, ha érik a gyü­mölcs és viszek haza neki belőle. Seres Ernő Téfeva FIATAL LÁNYOK vára­koznak a nyitott ajtó mö­gött. A szobában lévő író­asztalnál két idősebb nő Ül, szemben velük egy férfi. A lányok nevetgélnek, beszél­getnek. Kezükben fehér lap és a személyi igazolványuk. A szobából kijövök a folyo­són megvárják társaikat. Az írógép odabent szakadatla­nul kattog. Munkásfelvétel van a Nyír­házi Konzervgyárban. A lányok a gyár ebédlője előtti ruhatárban várakoz­nak. — Kettőkor kezdődik a műszak, most már nem ér­demes elmenni. — Szeretnék írni maguk­ról az újságba. Lehet? kezek ÖSSZENÉZNEK, NEVET­NEK. A nevetésben benne van az igen. Legtöbbjük most kezd dolgozni. Nyá­ron fejezték be az iskolát. Továbbtanulás? Van akit nem vettek fel és most ezért helyezkedik el, van aki csak két hónapos szerző­dést kötött, ősztől az egyik fővárosi ápolónőképző is­kolában készül eljövendő pályájára. Sokan nem is akartak to­vábbtanulni. Az érettségi, vagy éppen a nyolc általá­nos után most a gyárban látják további életcéljukat. A folyosón fehér köpeny­nyel kezűkben, hónuk alatt gumicsizmával indulnak el néhányan az öltöző felé — Nem félnek a gyártól? — Furcsa ez a nagy gyár, Esze Tamás „unokái“ üdülnek Szövetkezeti parasztok között Hajdúszoboszlón „BEREGI PIHENŐ”. Pá­lyázat útján kapta a nevét a takaros villaszerű üdülő tulajdonosaitól, a tarpai Győzelem Tsz tagjaitól. Ott áll Hajdúszoboszlón, a Deák Ferenc utca 4/a alatt. Benne Rákóczi fejedelem mezítlá­bas tábornokának, Esze Ta­másnak a népe üdül. Amikor a nyujdíjas Szűcs Károlyné megpillantja az eső elől hirtelen menekülő ajtót nyitó Faggyas Jenőt, a tsz elnökét és nyomában Szűcs Lászlót, a párttitkárt, meglepődik. — Hát ti, honnan poty- tyantatok ide ilyen hirte­len — kérdi. — Látogatóba jöttünk — válaszolja az elnök. Az idén kétszázan Kinn zuhog. Az ebédlőben telepszünk asztal mellé. Kö­rülfogják az öregek a párt­titkárt és az elnököt Szűcs néni a férjével üdül. Egy másik öreg parasztasszonyt a lánya kísérte el. ők a százhuszadik üdülők ez év­ben. — Kétszázig el tudunk jutni ebben az idényben — jegyzi meg az elnök. — Már újabb harminc jelentkező van otthon — újságolja. — El kell osztani. — Voltak-e már üdülni? — kérdem Szűcs bácsit — Hogyne. —■ Mikor? — Tavaly. — Hol? azt tervezzük, hogy az ud­varon kempingsátrat is állí­tunk. Nyugdíjasok és fiatalok Erre aztán nagy az öröm a fiatalok között Sajnálkoz­nak, miért nem később jöt­tek. Itt üdül egy lánybri­gád is. — Csak a fiúkat hagytuk otthon — mondja nevetve Esze Erzsébet. De így is jól érzik magukat a lányok: Kovács Mária, Illés Gizella, Rózsa Mar§it, Mile Ilona és Molnár Ágnes. Csak az idő­járásra bosszúsak. Nem me­hetnek napozni, fürdeni, ma­rad az esti tánc. — Ők már a cukorrépa sarabolásakor bejelentették az igényüket — jegyzi meg az elnök. Ezek a fiatalok tsz-tagok gyerekei. — De azért mi is kaptunk 3—300 forintét — szólal meg Kovács Mária. — Van még belőle? — így az elnök. — Van — válaszolják kó­rusban és nevetnek. — Mert a párttitkár elv­társ nagy zsebbel jött — jegyzi meg Faggyas Jenő, az elnök. — Akkor inkább azt mondjuk nincs — mondják többen is. Jó ízű kacagás. Aztán pa­naszkodnak, hogy este 10-re haza kell jönniök, holott a tánc fél kilenckor kezdődik. — Mikor jó! erezné ma­gát az ember, akkor kell búcsúzni — szól valame­lyik. Vigyáznak a nyugdíjasok a fiatalokra. Ezt ők nyűg­nek érzik. — Otthon sem megyek haza este tízre, ha táncolni akarok — méltatlankodik az egyik lány. Az elnök és a párttitkár belátja, igazuk van a fiata­loknak. S különben is, a tarpaiak üdülőjének a gond­noka özvegy Nagy Vincéné nyugdíjas pedagógus, aki 27 esztendeig tanított Tarpán, hozzá jártak az iskolába ezeknek a lányoknak az anyjuk is. Nagyon vigyáz rájuk. S nagy az öröm, ami­kor engedélyezik a kimara­dást éjfélig. Csend és rend — Csak a rendet, csen­det és fegyelmet megtarta­ni lányok — figyelmezteti őket a párttitkár. — Ügy, hogy ne zavarják az öregei* nyugalmát. Rohamosan szállnak a na­pok. Hétnapos a beutalás. S alig két napjuk van még. Aztán várja) őket otthon a munka. — Haza is visznek bennün­ket elnök elvtárs? — kérdi egyikük. — Haza. Amikor a fát szállítja majd a kocsi, tite­ket hazahoz .,. Nem úti­költségre adta a tsz az üdü­lési pénzt. Nem igaz?! — nyugtatja őket. Esze Tamás „unokái” sa­ját üdülőjükben pihennek. Farkas Kálmán — Itt... Mindig Itt,:: A szoba díjtalan, még üdülési pénzt is kapunk, 200 forin­tot, csak pihenjünk. Ezt határozta a közgyűlés — magyarázza az öreg. A tarpai Győzelem 1964 júliusában vásárolta az épü­letet 140 000 forintért. Szé­pen berendezték. A másik szobában rádió szól. — Mióta az üdülő meg­van 40 000 forintot adtunk Lakás, kórház, iskola Megkezdik a sóstói szociális otthon építését tagjainknak üdülés' segély­re — számol Faggyas Jenő. — Télére a gázt is be akar­juk vezettetni. Már megren­deltük a Hajdúszoboszlói Gázmüvektől. Van nyári konyha, a tsz biztosítja a tüzelőt, csinál­tak szalonnasütő helyet, az udvart beültették szilvafák­kal. Igazi otthoni környezet és hangulat. Csak fel kell pakolni, sonkából, tojásból, tésztából... Itt főznek. Ma­guknak. — Hűtőszekrényt, tv-ké- szüléket is hozunk még az idén — újságolja Szűcs László, a párttitkár. — S de majd megszokjuk. Azt mondják, hamar meg lehet tanulni azt itteni munkát A SZOMSZÉD ASZTAL­NÁL munkáslányok vár­ják a két órát. Most érke­zett a vonatuk, vámiok kell a műszak kezdésig. — Hogy illeszkednek be az új fiatalok a termelésbe? — Először tétován mozdul a kezük, de van, aki már egy fél óra alatt megtanul­ja, amit csinálnia kell. Má­sok meg elbámészkodnak, talán nem is érdekli őket a munka. A terembe fehér köpenyes nő lép be, kezében papirok. — Akiket a főzeléketekhez osztottak be, jöjjenek ide, A VÁRAKOZÓK cso­portja megbolydul. Mű­szakkezdésig már alig van egy óra. És még annyi mindent kell megbeszélni. csépai—* Megyénk több járási szék­helyén építenek korszerű, többszintes lakásokat. Már év végére elkészül a máté­szalkai 24 lakásos ház 2 millió 200 ezer forintos be­ruházással. A Nyírbátorija, rási Pártbizottság épülete és a hozzá csatlakozó hat la­kás a jövő hónapban lesz kész. Megkezdték a nagy- kállói 9, és a kisvárdai 12 lakásos ház építését is, mindkettő 1967 nyarán ké­szül el. Még nem fogtak hozzá, de 1967 szeptembe­rére elkészül a nyírbátori 12 lakásos ház is. A járási székhelyek lakásépítésére idén 7 millió 400 eaer fo­rintot fordítanak. Orvosoknak és gyógysze­részeknek építenek lakást több községben a rendelők, illetve a gyógyszertárak mellé. Ev végére készen lesz a tiszaszentmártonl és a nyírgyulaji orvosi rendelő és a hozzá épített lakás. Tiszaszentmártonban 882, Nyírgyulajban 565 ezer fo­rintot fordítanak a község­fejlesztésen kívül erre a célra. Ajakon már ebben a hónapban átadják a rende. löt és a lakást. Nyírkárá­szon a gyógyszertár, Nyír- vasváriban pedig az orvosi rendelő építését kezdték meg. A napokban adták át a kisvardai kórház több mint 2 milliós beruházással épí­tett vastalanító berendezé­sét, Jó ütemben folyik a nyíregyház! kórház bővítése is. A gyermekosztály 150, a fertőző osztály 70 ágyas bővítése — amely 15 millió forintba kerül — január vé­gére készül el. A tanév kezdete előtt meggyorsult az iskolák épí­tése. A baktalórántházi mezőgazdasági szakiskolát és a 120 személyes tanuló­otthont a napokban már átadták, jóval határidő előtt. A baktalórántházi létesít­ményhez hasonló épül — 6 millió 400 ezer forintos be­ruházással — Tiszaberce. len is, ez augusztus végére készül eL Több községben község- fejlesztési alapból és álla­tni hozzájárulással építenek iskolákat. Nyíribronyban október közepén készül el az öttantermes iskola a jánkmajtisi hat és a hodászi négytantermes iskola pedig jövő tavasszal. A Nyíregy­házán 4,6 millió forintos beruházással épülő tanyai kollégium szintén csak a tanév megkezdése után ké­szül el: november végén fogják átadni. Jó ütemben halad a me­gye több középületének épí. tése. A 4 milliós beruhá­zással épülő nyírbátori áru­házát október végén adják át Ugyancsak Nyírbátorban épül a vastömegcikkipari vállalat szociális épülete. A napokban kezdik meg megyénk egyik legjelentö. sebb építkezését, a csaknem 13 millió forintos sóstói 200 személyes szociális otthon építésének munkáit. (kfl I960, augusztus Z.

Next

/
Thumbnails
Contents