Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

Az ibériai tengerparttól Atatürk Saigon, (MTI): A saigoni amerikai szóvi­vő közlése szerint szerdán az amerikai légierő több bombatámadást intézett a VDK területe ellen, mint a vietnami háború során eddig bármikor. Az amerikai gépek 146 harci feladatot hajtottak végre a VDK területe fö­lött. Egy-egy harci feladat két-három gép akcióját je­lenti, az amerikai gépek te­hát 4—500 bevetésben támadták a VDK terü­letét — elsősorban az ország déli részén. Cabot Lodge amerikai nagykövet csütörtökön egy órával előrehozta Saigon­ban az amerikaiak szá­mára érvényes kijárási ti­lalmat: mig eddig az ame­rikaiaknak éjfélkor kellett hazatérniük, most már es­te 11 után nem tehetik lá­bukat az utcára. Az ame­rikaiak a szabadságharco­sok tevékenységének meg­élénkülésétől tartanak a szeptember 11-re kitűzött választási komédia előtt. A múlt héten az újon­nan érkezett egy­ségekkel az amerikai csapatok létszáma elő­ször haladta meg Dél- Vietnamban a három- százezer főt — közölte az amerikai szóvivő. Ezen a héten egyébként az amerikaiak vesztesége Bonn, (MTI): Erhard kancellár csütör­tökön érkezett vissza sza­badságáról Bonnba, ahol a Bundeswehr három ve­zető tábornokának lemon­dása miatt — izgatott han­gulat várta. A kancellár mindjárt visszaérkezése után hosszabb megbeszélést folytatott Von Hasse! had­ügyminiszterrel. Mint ké­sőbb a kancellári hivatal közölte —Erhard jóváhagyta a hadügyminiszter által elő­terjesztett javaslatokat. E javaslatokat még nem hoz­ták hivatalosan nyilvános­ságra, de biztos forrásokból úgy hírlik, hogy a lemon­dott Trettner tábornok he­lyett Ulbricht de Naiziere altábornagyot nevezik ki a Bundeswehr főfelügyelőjé­vé, Panitzki altábornagy utóda pedig Johannes Stein­hoff altábornagy lesz a nyu. gatnémet légierők élén. Hivatalos körökben hang­súlyozzák, Erhard egyértel­műen állást foglalt Von Hassel mellett és éppen ezért most már tárgytala­noknak tekintendők a had­ügyminiszter menesztéséről 91 halott és 425 sebesült volt, míg a kormánycsapa­tok 216 halottat vesztettek. Az amerikaiak saját ada­taik szerint az év eleje óta 3054 halottat vesztettek, a háború eleje óta pedig veszteségük 4801 fő. Eb­ben a számban nem szere­pelnek a VDK fölött lelőtt gépek pilótái. A dél-vietnami Quang Nan tartományban az au­gusztus 13-val véget ért hé­ten a felszabadító erők szétzúztak egy ellenséges tisztogató hadműveletet. Harcképtelenné tettek 1100 ellenséges katonát, köztük 425 amerikai tengerészgyalogost, lelőt­tek és megrongáltak 18 helikoptert, felgyújtot­tak hat páncélkocsit, — közölte a Dél-Vietnami j Felszabadítási Hírügynök-j ség csütörtökön. Djakarta, (MTI): Az ideiglenes népi tanács­kozó kongresszus csütörtö­kön a djakartai sportcsar­nokban zárt körű megbe­szélésre ült össze. A parla­menti ülésen napirendre tűzték Sukarno elnök au­gusztus 17-i beszédének megvitatását. terjesztett hírek. Politikai körökben megjegyzik: Er­hard úgy látszik tudja, hogy saját érdekében gyor­san kell cselekednie a válság további gyűrűzése már az ő kancellári pozícióját is veszélyeztette volna. Moszkva, (MTI): Szerdán a Szovjetunióban sikerrel indították el a Hold felé a Luna—11 ön­működő űrállomást. Szinte napirenden vannak Szovjet­unióban és az Egyesült Ál­lamokban az űrkísérletek: Csupán az idén több mint 70 esetben juttattak a vi­lágűrbe ember alkotta égi­testeket. A Krasznaja Zvezda csü­törtöki száma valóságos „égi leltárt” készít a siker­rel felbocsátott kozmikus objektumokról,' amelyek szá­ma az első szovjet szput- nyiktól, vagyis 1957-től szá­molva 1966 januárjáig tijbb mint 500-ra emelkedett. Egy-egy rakéta több kozmi­Kekkaiea Moszkvában Kekkonen finn köztársa­sági elnök csütörtökön kü- lönrepülőgépen Moszkvába érkezett. A szovjet kormány meghívására Kekkonen a Szovjetunióban tölti szabad­ságát. A repülőtéren Koszigin, a minisztertanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták a vendéget. De Gaulle úlra kelt De Gaulle francia köz- társasági elnök csütörtö­kön reggel 8 óra 50 perc­kor elindult háromhetes világ körüli útjára. De Gaulle először Dji- boutiba, Francia-Szomália- part fővárosába repült, majd Etiópiában tesz láto­gatást. — Onnan Kambod­zsába, Üj-Kaledoniába és Üj-Hebridákra utazik. Ti­zenkilenc napos távoliét után, szeptember 12-én tér vissza Párizsba. Az ülés azonban rövid idő múlva megszakadt, mert az épület előtt összegyűlt jobboldali diákok, mintegy ötezren, áttörték a rendőri kordont és behatoltak a sportcsarnokba. A diákok képviselői petíciót adtak át a parlamenti vezetőknek, tiltakozva Sukarno kijelen­tései ellen. Az AFP Kuala Lumpur-i hírében a malaysiai minisz­terelnök-helyettes legújabb megnyilatkozását ismerteti. Tun Abdul Razak kijelen­tette, hogy kormánya nem kéri Angliától a malaysiai— brit katonai szerződés mó­dosítását és kívánatosnak tartja, hogy az angol csa­patok Malaysiában marad­janak. Az angol katonasá­got csak Sabahból és Sa- rawakból vonják ki. kus objektumot is vitt. Ezért az űrtestek száma a felbo­csátásokénál több. Valami­vel több mint nyolc év alatt 401 sikeres űrkísérletet vé­geztek a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Fran­ciaország rakétáival. A felbocsátott mesterséges holdak közül súly tekinte­tében a világrekordot még mindig a szovjet Proton jel­zésű szputnyikok tartják, 12,2 tonnával. A legköny- nyebbek viszont az ameri­kai TRS típusú műholdak, amelyek mindössze 0,7 ki­logrammot nyomnak. 1957-ben még csak szov­jet rakétákkal bocsátottak fel szputnyikokat. 1958 és 1964 között már két kozmi­Motto: Létezik néhány gazdag tőkés ország, de sokszorosan több a sze­gény és elmaradt tőkés országok száma... Divattá vált a nyugat­németországi újgazdagok között, hogy a nyár egy ré­szét a spanyolországi Costa Braván, vagy a portugál tengerparton töltik. Ugyan­akkor az Ibériai félszigetről, Portugáliáról is útnak in­dul egy-egy csoport Svájc­ba, Franciaországba, vagy éppen Nyugat-Németország- ba. Az ő problémáik persze mások: nem a kellemes va­káció örömeit szeretnék még édesebbé tenni... Naponta százak és százak jelentkez­nek a lisszaboni kivándorlá­si hivatalban; többségük földmunkás. Ez a legrosz- szabbul fizetett foglalkozás Portugáliában: jobb mun­kahelyet szeretnének tehát találni, valahol másutt. Az iroda csak azokkal foglal­kozik, akiket a Salazar-re- zsim „megbízhatónak” tart... A legtöbben tehát más megoldást keresnek. Hat­vanhárom Lisszabon kör­nyéki munkás számukra meglehetősen nagy össze­get kuporgatott össze, mert az „ismeretlen” azt ígérte, hogy egy gyorsjáratú hajó­val elszállítja őket. Több napi várakozás után való­ban be is szánhattak a „gyorsjáratú” gőzösbe, ami egy kiselejtezésre érett, nyomorúságos bárka volt. Negyvennyolc óra múlva el­fogyott a kenyerük és az ivóvizük is. A tragédia pe­dig betetőződött, amikor ki­tört a vihar. Egy spanyol hajó mentette meg őket, felvéve fedélzetére a hajó­törötteket; Spanyolország­ból persze hazatoloncolták őket, és kényszerű vissza­kus hatalom volt: A Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok. 1965-ben megjelent a harmadik is: Franciaország. Az adatok azt tanúsítják, hogy évről évre fokozódik a világűrkutatás, a világűr meghódításának lendülete. 19G6-ban valamivel több, mint fél év alatt 28 űrbe­rendezés indult útjára szov­jet földről, hogy adatokkal gazdagítsa a tudományt. Egyszer s mindenkorra be­kerültek az űrhajózás tör­ténelmébe az olyan bonyo­lult kísérletek, mint a szovjet holdrakéta sikeres leszállása a hozzánk leg­közelebb eső égitestre, és a Hold holdjának felbocsátá­sa. térésük után börtön várt rájuk. Sorra megszólaltak a na­pokban a madridi hivatalos körök közgazdászai. A szö­veg legtöbbször hasonló: „A spanyol kormány elhatá­rozta, hogy határozott in­tézkedésekkel vet véget az inflációnak”. „A gazdasági élet problémáit sorra meg­oldjuk.” „Az ország rövid időn belül átalakul ipari állammá”. A kampány ré­szét képezte, hogy nyilatko­zott Lopez Bravo iparügyi miniszter is, aki adatokkal bizonygatta, a termelés szer­kezete egészségesebbé vált, a produktivitás növekszik, stb. Foglalkoznak persze a spanyolországi gazdasági helyzettel a nemzetközi gaz­daságkutató intézetek is. Es érdekes, hogy ezek megálla­pításai nem egyeznek a he­lyi közleményekkel! Megál­lapították például, hogy a kereskedelmi mérleg állan­dóan romlik. Napvilágot lá­tott a sokatmondó adat, hogy a közelmúltban az iparcikkek behozatala 83 százalékkal emelkedett, a kivitel viszont mindössze 4,5 százalékkal. A képet kiegé­szíti, hogy a mezőgazdaság problémái is megoldatlanok, holott ez a gazdasági ág je­lenti a spanyol kivitel alapját. Fogas a kérdés: a madridi optimista kam­pány változtathat-e a tény­leges helyzeten? Franco Spanyolországáról azonban nemcsak a helyi megbízottak igyekeznek a valóságosnál kedvezőbb ké­pet festeni. Legutóbb a Ti­me című amerikai hetilap címlapján szerepelt a mad­ridi diktátor. Többoldalas cikket is közöltek róla, s abban a legrokonszenvesebb beállításban foglalkoztak a Berlin—Róma—Tokió ten­gely egykori odaadó hívével. A háttér itt is nyilvánvaló. Washington számára a meg­rendült franciaországi NATO-bázis pótlása a leg­alapvetőbb cél. A spanyol- országi katonai támaszpon­tok minden eddiginél fon­tosabbá váltak. A Time cikkét pedig különböző visszhang kísérte. Elismerő levelet küldött egy Quinta­nilla grófnő Madridból és gratulált Henry T. Jarell nyugalmazott amerikai ha­ditengerész kapitány, aki ugyancsak a spanyol fővá­rosban éldegél. Más jelleg­gel reagált azonban Joseph Azurza, aki annakidején részt vett a spanyol sza­badságharcban. „Világszerte kínos olvasmány a demok­raták számára, ahogyan az önök cikke megpróbálja Francót és társait feloldoz­ni az emberiséggel szembeni felelőssége, a polgárháború alatt és után elkövetett bű­nei alól. A szerecsenmosdatás pe­dig nyilván Spanyolország­ban sem jár túl nagy siker­rel. Ott egymást érik a diáktüntetések, és amikor nem látszik a közelben Franco csendőrjeinek csá­kója, felhangzik a dal Bar­celonában : Nemet mondunk az éhe­zésnek, Bár kenyér nélkül éljük napjainkat, Nemet mondunk a börtön. nek. Ahová a munkásokat kül­dik. Nem, Azt mondom, nem, Azt mondjuk, nem! Mi más világból kerül­tünk ide... A törökök nagy nemzeti hőse, Kemal Atatürk kije­lentette: „Amíg élek, a tö­rökök nem felejtik el, mit tett értünk Lenin.” Ezzel arra célzott, hogy a füg­getlenségért vívott harc idején, 1920 áprilisában Le­ninhez fordűlt segítségért és kérte, a diplomáciai kap­csolatok felvételét. 1921-ben török—szovjet barátsági szerződést írtak alá, később a Szovjetunió számottevő kölcsönöket nyújtott Török­országnak. Szovjet segítség­gel épült fel több törökor­szági üzem, közöttük textil­gyárak is. A gazdasági helyzetkép eléggé bonyolult jelenleg Törökországban. Bizonyos mérvű fejlődésnek indult az ipar. Az olajat már helyi­leg finomítják. Többszörö­sére emelkedett a villamos- energia-termelés is. És ép­pen a textiliparban igen nagy a fejlődés. Siralmas azonban a helyzet az egész­ségügy terén, negyedmillió ember szenved gümőkór- ban, alig épülnek kórházak; állandóan emelkednek a lét- fenntartási költségek, mivel megoldatlanok a mezőgazda- sági problémák. Holott alig akadt kormány, amely pe ígért volna agrárreformot. Nyílt titok viszont Ankará­ban, hogy a tervezet, ha realizálódna is, nem fosz­taná meg a nagybirtokoso­kat a latifundiumoktól, csak a jóval silányabb állami birtokokból adnának föl­det. A problémák gyökere pedig az óriási terheket Je­lentő fegyverkezés, minde­nekelőtt a teljes katonapo­litikai elkötelezettség az Egyesült Államok mellett. Ha az utas Kemal Ata­türk mauzóleumából kilép, a szabványhivatal mellett hatalmas táblát lát, rajta két, egymást szorító kezet, az egyiket félhold, a mási­kat amerikai zászló díszíti. A kézszorítás szoros. Nyil­vánvaló azonban, hogy Tö­rökországban sokan szívesen látnák, ha a csillagos lobo- gós kéz kissé enyhítené nyomását.., S. E. Erhard megvédte Von Hasselt Indonéziai Jelentés Mit mond a tudós az „égi Seltár“~rói jelenő Rzsevszkoja: Hitler végnapjai — mitosz nélkül Fordította: Kiss Tamás I __L A jegyzőkönyv így hang­zik: „1945 május másodi- kán, Berlin városának köz­pontjában, a birodalmi kan­cellária épületének óvóhe­lyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alez­redes, Bisztrov és Hazin őrnagy a német Lange Wilhelm — a birodalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a biro­dalmi kancellária garázsá­nak technikusa — berlini lakosok jelenlétében 17,00 órakor megtaláltak egy fér­fi és egy nő elégetett holt­testét, mégpedig egy ala­csony termetű férfi tete­mét, akinek jobb lábfeje görbe (dongalábú), egy el­égett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett maradványaival és egy elégett arany jel­vénnyel együtt.” Klimenko alezredes ak­kor még fiatal, harminc­egy éves ember volt és hi­vatásos katona. Hazin őr­nagyot nem ismertem. Bisztrov őrnagy biológus, a tudományok kandidátusa, Szibériában élt és a hábo­rú folyamán került a had­seregbe. A háború hosszú évei­nek során végigjártuk a ka- linyini kerületnek, Szmo- lenszk vidékének, Belorusz- sziának, majd Lengyelor­szágnak szétdúlt, felégetett tájait. Láttuk mit jelent a göbbelsi propaganda a va­lóságban : elpusztított vi­dékek, haláltáborokat, meg­kínzott emberek jajkiáltá­sait, „új civilizációt”, ahol ember az embernek hóhé­ra. A háború útjain jutot­tunk el a birodalmi kancel­láriáig. Mostanában, annyi év el­telte után néha megkérde­zik tőlem: nem volt ször­nyű a látvány? A dolog másképpen állt: megrendí­tő érzés volt, de nem volt borzalmas. És nem csak azért, mert annyi szörnyűséget láttunk a há­ború négy esztendeje alatt, hanem inkább azért, mert ezek a megszenesedett ma­radványok nem emberiek, hanem sátániak voltak. A halott gyerekek látványa valóban rettenetes volt, akárkinek gyermekei vol­tak is. Az ágyukban fe­küdtek, betakarva, öt kis­lány és egy kisfiú; a szü­leik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? — kérdezte Bisztrov Vess tengernagytól, öt csak az imént hozták Ide a pin­cébe. Voss kapta a felada­tot, hogy jusson el Dönitz tengernagyhoz, és adja át neki a Hitler által rá ha­gyományozott hatalmat és a parancsot: folytassa a háborút, ha törik, ha sza­kad. Kapitulációról szó sem lehet! Voss megkísé­relte, hogy a birodalmi kancelláriát védelmező csapatok maradványaival a Friedrichstasse környékén áttörje a gyűrűt, de fog­ságba esett. Voss altengernagyot, aki Hitler főhadiszállásán a ha­ditengerészet képviselője volt, Bisztrov végigvezeti az elfoglalt Berlin utcáin. Hadifoglyok vánszorgó osz­lopai jönnek velük szem­ben. Voss egyfolytában ki­bámul a kocsi ablakán. Szörnyű, füstölgő romok. Berliniek tömegei a tábo­ri konyhák előtt, ahol az orosz szakács forró levest osztogat.. Az autó szétbon­tott barikádokon kapaszko­dik át és tovább halad a szűk ösvényeken, amelye­ket az utcán heverő leom­lott törmelékek, kövek és szeméthalmok között nyi­tottaké — Ismeri ön ezeket a gyerekeket? — kérdezi tő­le Bisztrov őrnagy. Voss igenlően bólint és enge­délyt kérve kimerültén leül egy székre. — Tegnap még láttam őket. Ez Heidi — mutat a legfiatalabb kislányra. Mielőtt idejött, agnosz- kálta Göbbels és felesége holttestét. Göbbels 1942 nyarán, sajtótudósítók kép­viseletében látogatást tett a „Prinz Eugen” nehézcir­kálón, amelynek a parancs­noka Voss volt. Göbbelsnek köszönhette az előléptetést. Miután az események a pincébe kényszerítették őket, régi ismerősként ta­lálkoztak. Bisztrov őrnagy és Voss kettesben tartózkodtak a pincének ebben a szörnyű, nedves szobájában, amely­ben a takarók alatt, há­lóingben feküdtek a gyer­mekek. Voss felzaklatva, üres tekintettel, lehajtott fejjel, előregörnyedve ül­dögélt. Hallgattak, ki-ki a maga gondolataiba temet­kezett. A gyerekeket Iljin fő­hadnagy fedezte fel május 3-án a pince egyik helyi­ségében. A birodalmi kancellária kórházában, az egészségügyi személyzet között volt egy orvos, aki részt vett a gye­rekek meggyilkolásában — Helmut Kunz. A berlini SS egészségügyi igazgatóságán dolgozott, de április 23-án, amikor az intézményt fel­oszlatták, áthelyezték őt a birodalmi kancelláriára. Bonotválatlan ember, mélyen ülő szemmel, SS egyenruhában. Akadozva beszél, sóhajtozik, kezét tör­deli. A pince lakói közül ta­lán Kunz volt az egyetlen, aki az idegességtől nem vesz­tette el fogékonyságát az események iránt, amelynek tanúja volt. így beszélte el Bisztró vnak: „Április 27-én vacsora előtt, 8—9 óra körül Hit­ler bunkerének bejáratánál, a folyosón találkoztam Göbbels feleségével. Azt mondta, egy nagyon fon­tos ügyben akar hozzám fordulni és rögtön rátért a dologra: olyan a helyzet, hogy segítenem kell neki gyermekei megölésében. Beleegyezésemet adtam a dologhoz. (Folytatjuk) Háromszázezer amerikai katona Dél-Viefnamban A felszabadító erők újabb sikerei 1966. augusztus 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents