Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-25 / 200. szám

Ellentétes jelentések Indonézia—Malaysia „békekötésére!“ Indonézia visszatér az ENSZ-he Sukarno nem utazik európai útra Djakarta, (MTI): Az indonéz fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy Sukarno elnök a kö­zeljövőben, esetleg szeptem­berben két hónapra Európá­ba utazik. Az indonéz külügyminisz­térium szóvivője szerdán határozottan cáfolta ezeket a híreket. Kijelentette, szó sincs róla, hogy az indonéz elnök elhagyná hazáját akár orvosi kezelés céljából, akár más okból. Csütörtökön az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus zárt körű ülést tart és ezen megvitatja Sukarno elnök legutóbbi beszédét. Ismere­tes, hogy jobboldali ellenfe­lei bírálattal fogadták az el­nök megnyilatkozását, sőt a parlamenttől követelték Su­karno ideiglenes elnöki meg­bízatásának érvényteleníté­sét is. Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter — jelenti az AP — újságíróknak kijelen­tette, hogy Malaysiával rö­videsen megteremtik a dip­lomáciai viszonyt, ehhez azonban Indonéziának pénz­re van szüksége. Malik nem nevezte meg az okot, mire kell a pénz és honnan. A külügyminiszter szembe­fordult ismét Sukarnonak azzal az igényével, hogy tartsák meg Djakartában a CONETO (feltörekvő új nemzetek) értekezletét. Kije­lentette, elvben egyetért ugyan az értekezlet meg­tartásával, a tervet mégis megvalósíthatatlannak tart­ja. Végül megjegyezte még, az idő kérdése csupán, hogy Indonézia visszatérjen az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. Indonéziában folytató­dik a szembenálló erőknek, Sukarno elnök híveinek és ellenfeleinek polarizálódása. Mint az AP jelenti az In­donéz Nemzeti Párt veze­tősége szerdán nyilatkozatot tett közzé, bejelentette, hogy támogatja Sukarnót. A nyilatkozat a Sukarno- ellenes jobboldali diákság bírálatát és ultimátumát olyan sértésnek minősítette, „amelyet nem szabad el­tűrni.” A nemzeti párt nyi­latkozata leszögezi, hogy Su­karnót az ideiglenes népi ta­nácskozó kongresszus meg­erősítette tisztségében, ezt a döntést pedig tiszteletben kell tartani. Az AFP Kuala Lumpur-i jelentéséből az tűnik ki, hogy nem teljesen zavarta­lan az indonéz.—malaysiai „békekötés”, mert megjelen­tek az első felhők az egyet­értés eddig még tiszta egén. Tunku Abdul Rahman ma­laysiai miniszterelnök szer­dán a parlamentben kije­lentette, hogy kormányának nincs szándékában népsza­vazást rendezni Sabah és Sarawak területén. A mi­niszterelnök szerint e két te­rület lakossága egyértel­műen a Malaysia államszö­vetség keretében kíván élni. Tunku Abdul Rahman sze­rint helytelenül értelmezi a djakartai „békekötést” az. aki a megállapodás egyik pontjának a népszavazás ki­írását tekinti. A megállapo­dás csupán annyit ír elő, hogy Sabah és Sarawak la­kossága ismét hitet tesz szándéka mellett: a Ma­laysia Államszövetségben akar maradni — mondotta. Vietnami jelentés Saigon, (MTI): Az amerikai légierő ked­den folytatta a VDK elleni támadásokat: Elsősorban az ország déli részét bombáz­ták, ezenkívül a tengeren támadást intéztek észak- vietnami torpedónaszádok ellen, — közölte az ameri­kai szóvivő. A Vietnam Nouveau cí­mű dél-vietnami francia nyelvű napilap szerdán Ve­zércikkben foglalkozik az­zal, hogy az amerikaiak té­vedésből végrehajtott bom­bázásai, hivatalos adatok szerint, több mint száz ha­lálos áldozatot követeltek a dél-vietnami polgári lakos­ság körében. Westmoreland tábornok, a Vietnamban harcoló ame-. Jfikai csapatok főpa-' rancsnoka szerdán ma­gas rangú tisztekből álló testületet nevezett ki a té­vedésből végrehajtott bom­batámadások okainak ta­nulmányozására és a hason­ló esetek megismétlődésé­nek megakadályozására. Az amerikaiak által el­ismert adatok szerint július óta az amerikai légierő té­vedésből végrehajtott bom­bázásai 180 halálos áldoza­tot követeltek. Az áldozatok csaknem kivétel nélkül pol­gári személyek. Fulbright a szenátus kül­ügyi bizottságának ülésén megállapította: a lázas sietség, amellyel az Egyesült Államok nagyszabású tá- maszpontrendszert épít ki sok millió dolláros költség­gel Thaiföldön és Dél-Viet- namban, arra enged követ­keztetni, hogy az amerikai csapatok tartós jelenlétére számítanak ebben a térség­ben. Alexis Johnson kül­ügyminiszter-helyettes, akit az Egyesült Államok új to­kiói nagykövetévé neveztek ki, a bizottság előtt azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nem akarja tartó­san a délkelet-ázsiai térség­ben elhelyezni erőit, de ki­jelentette, hogy véleménye szerint az adott helyzetben szükség van a támaszpon­tokra. A külügyminiszter- helyettes szerint az USA Moszkva, (TASZSZ): A szerdai Pravda szer­kesztőségi ismertetőt közölt a Szovjetunió Kommunista Pártjának története című hatkötetes mű most megje­lent második kötetéről. Az új kötet a párt törté­netének 1904 és 1917 feb­ruárja közötti időszakát öleli fel. A szovjet párttörténet második kötete ismerteti, ho­kész kivonni csapatait Dél- Vietnamból, ezt azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy „Észak-Vietnam szün­tesse meg a beavatkozását és ugyancsak vonja ki Dél- Vietnam területéről katonai erőit”. Politikai körökben lehet­ségesnek tartják, hogy a vietnami háború körül is­mét kiéleződik a kongresz- szusi vita, s hasonló hely­zet alakulhat ki, mint az év elején, amikor a Fulb- right-bizottság nyilvános kihallgatásai alaposan meg. ingatták a kormányzat po­zícióját. Ez a választások előtt rendkívül kényelmet­len helyzetbe hozhatná a Johnson elnököt feltétel nélkül támogató erőket. gyan gazdagította Lenin a háború, a béke és a forrada­lom marxista elméletét. A könyv külön részt szen­telt a bolsevikok nemzetkö­zi tevékenysége jellemzésé­nek. Rámutat, hogy a bolse­vikok kiemelkedő szerepet töltöttek be a nemzetközi opportunizmus és revizio- nizmus ellen vívott harc­ban, abban, hogy a balolda­li elemeket a második inter- nacionáléba tömörítsék. Megjelent az SZKP történetének második kötete Ausztráliai tragédia fái off it hóhér és a gengszterek Red Hincley körzeti rendőr egy meleg nyári éj­szaka Sidney egyik előkelő negyedében teljesített szol­gálatot. A rendőr motorke­rékpárján éppen az arisz­tokratikus Edgecliff-Roadon hajtott végig, amikor az egyik pompás villa előtt hatalmas robbanás reszket- tette meg a levegőt. A rob­banás ereje Hinchley rend­őrt majdnem kivetette a motorkerékpár nyergéből. A rend őre először azt hitte, hogy motorja robbant fel, de hamarosan észrevette, hogy a kérdéses villa mel­letti garázsból sűrű füst tódul ki az utcára. A rendőr, tapasztalt em­ber lévén, mindenekelőtt rá­dión erősítést kért az őrs­ről. Azután óvatosan meg­közelítette a garázst, amelynek kapuja kifordult és darabokra tört. A jár­dán topogva, Hinsley majd­nem rálépett egy kerek tárgyra. Lehajolt, s elször- nyedt a borzalomtól: lába elé egy törzsétől elszakadt fej gurult. Amikor a helyszínre ér­kezett detektívek béhatol- tak a garázsba, borzalma­san összeroncsolt személy­gépkocsi tárult szemük elé. Amikor pediy a körzeti rendőr által talált fejet kezdték vizsgálni (a törzs a kocsi ülésén maradt), egy- emberként kiáltottak fel: igen, ez Moffit, a hóhér. A 27 éves Graham L. Moffit, egykori profibokszo­ló, jól ismert és hírhedt alakja volt a sidneyi alvi­lágnak. A helyzet az, hogy je­lenleg két gengsztercsoport áll egymással élet-halál harcban a szervezett pros­titúció, a játékbarlangok és a kábítószer kereskedelem el­lenőrzéséért. Moffit úgy találta, elő­nyösebb számára, ha eb­ben a harcban Semleges álláspontra helyezkedik. Mindig annak a gengszter- csoporthak tett szolgálato­kat, amelyik jobban meg­fizette. Szakmája és fel­adata az volt, hogy eltá­volítsa a nemkívánatos el­lenfeleket. Olyan ügyes volt, hogy a rendőrség so­hasem tudta felelősségre Vonni. Moffit, a hóhér, mindig kitűnő alibikkel rendelkezett... Ezeket a sorokat nem de- tektívregényből vettük. Csupán a Bunte Illustrierte ausztráliai tudósítójának egy teljesen megbízható ri­portját kivonatoltuk. A nyugatnémet folyóirat, miután megállapítja, hogy az ausztráliai rendőrség te­hetetlen volt a banditával szemben, nyomban hozzá­teszi, hogy a rend őrei ugyanolyan tanácstalannak bizonyultak a Moffit-ügy kivizsgálásában is. Mind­össze annyit tudtak meg, hogy á hóhér a fényűző la­kást álnéven bérelte, hogy egy közismert sidneyi orvos kocsiját lopta el és azon közlekedett, és hogy a ko­csiban a robbanás pillana­tában több font dinamit volt elhelyezve. A rendőr­ség azt a verziót találta ki, hogy a hóhér, miután meg­kapta a soron következő feladatot, elhatározta, hogy azt ördögi találékonysággal hajtja végre: a robbanó­szerkezetet összekapcsolta a gépkocsi öninditójával. Biztos lehetett abban, hogy a levegőbe repül bárki, aki lábát az önindító gombjára teszi. Feltételezték, hogy Moffit hibát követett el, s ezért életével lakolt. De hol a bizonyíték arra, hogy nem magával Moffittal vé­geztek éppen ezen a mó­don, mivel a „szolgálat- kész” bandita túl sokat tu­dott? Az ausztráliai lapok a legnagyobb felháborodás hangján tárgyalták a Mof- fit-ügyet. Az ország köz­véleménye követeli a ban­ditákkal való határozott le­számolást. Ausztráliában óránként legalább két sú­lyos bűntényt követnek el. Nem véletlen, hogy a Sid­ney Times a napokban megállapította: a gengsz­terizmus és a bűnözés kezd szociális tragédiává fajulni. A gengszter halála is­mételten bebizonyította, hogy milyen hatalmas esz­közökkel rendelkeznek a banditák. Eszközük a di­namit, a géppisztolyt (Mof- t'itnál is találtak egyet), a méreg, a könnyí.ikasztó bomba, stb. Szabadon bé­relhetnek gyönyörű villá­kat, és egész városnegye­dekben garázdálkodhatnak. Mellesleg az ausztráliai gengszterek amerikai mó­don működnek. Az ausztrá­liai bűnözés növekedésének egyik fő oka az Egyesült Államokból behozott nagy mennyiségű gengszterfilm és irodalom. Ezeknek az áradata különösen az utób­bi időben növekedett az ország uralkodó köreinek áldásával, amelyeknek olyan fiatalemberekre van szükségük, akik elsajátít­ják a gyilkolás és a rablás szakmáját, és akiket ágyú­tölteléknek be lehet dobni az Egyesült Államok indo­kínai szennyes háborújába. Hiszen maga az ausztráliai hadügyminiszter mondotta a napokban, amint éppen Vietnamba induló ausztrá­liai katonákat búcsúztatott: „Határozott emberekre van szükségünk, akik nem szen­timentális kisasszonyok és nem félnek a vértől”. (A. G.) BELGRAD Edvard Kardelj a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi nemzetgyűlésének elnöke meghívta Ausztria, Bel­gium, Bulgária, Magyaror­szág, Dánia, Románia, Finnország és Svédország parlamentjének elnökét, hogy vegyen részt egy belgrádi találkozón, amely­re ez év szeptember 10 és 11-én kerülhetne sor. NEW YORK U Thant, aZ ENSZ főtit­kára szeptember elsején délben jelenti majd be, el­fogadja e vagy sem, hogy újraválasszák, amikor je­lenlegi főtitkári megbízatá­sa november harmadlkával léjár —■, jelentették be hi­vatalosan az ENSZ köz­pontjában, A főtitkár dön­tését tartalmazó levelet szeptember 1-én «lélelőtt szétküldik az ENSZ vala­mennyi tagállamának kül­döttségéhez. BONN A bonni kormány szóvi­vője szerdán délben beje­lentette, hogy Erhard kan­cellár Schröder külügymi­niszter kíséretében vasár­nap Oslóba utazik, ahol politikai megbeszéléseket folytat majd. Norvégiából Erhard Svédországba uta­zik tovább. WASHINGTON Az amerikai szenátus az 1907-es pénzügyi évre 110 millió dollárt irányzott elő az úgynevezett békehadtest, az Egyesült Államok ázsiai, afrikai és latin-amerikai ideológiai és politikai beha­tolását előmozdító céljaira. ANKARA A török kormány meg­hívására szerdán Ankará­ba érkezett N. Sz. Patoli- csev, a Szovjetunió külke-, reskedelmi minisztere. BRAZZAVILLE Brazzavilleben szerdán megjelent a Kongói Dolgo­zók című szakszervezeti fo­lyóirat első száma, amely­nek szerkesztőségi cikke hangoztatja, hogy á lap hí­ven fogja szolgálni a forra­dalom és a Szocializmus ügyét. GENF Csütörtökön ér véget a genfi leszerelési értekezlet ez év január 27-én meg­kezdett ülésszaka, A csü- töftöki utolsó munkanapon hagyják jóvá a bizottság­nak az ENSZ-közgyűlés elé terjesztendő jelentését. Jelenő Rzsevszkaja: Hitler végnapjai — mítosz nélkül Fordította 5 Kiss Tamás 3. Itt egy távirat, amelyet Borman küldött adjutánsá­nak, Hummelnek Obersalz- bergben, rajta a vörös színű pecséttel: „geheim!” — „bi­zalmas!”, április 20-ról kel­tezve. A benne foglalt ren­delkezésekből megállapítha­tó, hogy előkészületek tör­téntek Hitler főhadiszállásá­nak áthelyezésére Berchtes- gadenbe. Úgy látszik arra készültek, hogy kitörjenek Berlinből. Azután egy dosszié kerül a kezembe — a szövetségesek rádióadásaiból szerzett érte­sülések április utolsó nap­jaiból: a Reuter hírügynök­ség jelentései a szövetséges főhadiszállásról, a moszkvai rádió adásai a fronton fo­lyó harci tevékenységről, táviratok Londofibóí, Ró­mából, San Franciscoból, Washingtonból, Zürichből a világ eseményeiről. Hitler főhadiszállása ezek­ből a forrásokból igyekezett tájékozódni arról, mi tör­ténik április utolsó napjai­ban magában Berlinben és a többi frontszakaszokon. Ebben az időszakban már végleg megszakadt minden­féle kapcsolatuk a hadsereg egységeivel. A dossziéban található va­lamennyi iratot hatalmas betűkkel gépelték. Sohasem találkoztam eddig ilyen kü­lönös gépírással. Meghök­kentő volt. Mintha nagyító­üvegen keresztül néztem volna a szöveget. Mire kel­lett ez? Később megtudtam, hogy Gertrud Junge, Hitler titkárnője minden iratot egy különleges gépen átgé­pelt, Hitler ugyanis presz­tízs okokból nem akart szemüveget használni. íme, egy külföldi rádióbó] lehallgatott adás Mussolini­nak és szeretőjének Clara Petaccinak Milánóban töf- tént kivégzéséről. Hitler ce­ruzájává] aláhúzta a „Mus­solini’* és a „fejjel lefele felakasztották” szavakat. Vajon milyen gondolatokat ébresztett benne ez a hir? És milyen elhatározásra késztette? De ezeknek az iratoknak az értéke túlmutatott a közvétlenül előttünk álló feladat határain. Belevilágít tottak az éppen véget ért háború történetébe. Kulcsot adhattak a fasizmus vezetői­nek és ideológusainak szo­ciálpszichológiai arcképéhez. Az egyik legfontosabb le­letünk Göbbels naplója volt. Tíz vastag füzet, sűrűn te­léírva egyenesen álló, kes­keny, az olvashatatlanságig egymás mellé zsúfolt betűk­kel. A napló első füzetei 1932-ről szóltak, még a fa­sizmus hatalomfa jutása előtti időről, az utolsó 1941 közepén ért véget. Nagyon bosszantott, hogy nincs módomban nekiülni ennek a meglehetősen ne­hezen olvasható naplónak. Ez napokig tartó szívós munkát igényelt volna, ne­künk pedig minden perc ér­tékes volt — meg kellett ol­danunk feladatunkat: meg­állapítani, hogy mi történt Hitlerrel és megtalálni őt. Felkutattuk az összes do­kumentumokat, sietősen át, néztem őket, jegyzeteket ké­szítettem róluk és aztán va­lamennyit a frontparancs­nokságra továbbítottuk. Gőbhels és gyermekei Május 2-án este történt. A berlini helyőrség már né­hány órája beszüntette az ellenállást. Még tart a fegyverek átadása. ez dél­után 3-kor kezdődött. A városháza előtti tér megte­lik a géppisztolyok, puskák és gépfegyverek halmaival. Az utcákon összetört né­met ágyúk, csövükkel a földbe fúródva. Szemerkél az eső. A Brandenburgi kapun vörös zászló leng, alatta pe­dig a megvert német csa­patok menetelnek. Sok ka­tonának a fején — immár céltalanul ott van még a sisak. Mennek elkínzottan, megcsaltan, megfeketedett arccal, ki letörve és elcsüg­gedve, ki látható megköny- nyebbültséggel, de a leg­többen leverten és közöm­bösen. A tüzek még nem aludtak el. Berlin ég. Öreg íogatos- katona hajtja a lovát és a füstölgő konyha zötyögve gurul át a torlaszokon. Egy kövezetbe fúródott német tankon katonák pihennek, ülnek a tornyokon, az ágyu- csöveken, énekelnek, do­hányoznak. Cigarettaszünet. Göbbels holttestét kihoz­zák a berlini utcára. Feke­te, elszenesedett arc. A szél belekap a félig elégett sár­ga nyakkendőbe. Rajta a náci formaruha cafatokban, rozsdaszínűre égve. Berlin pincékből előjött népe nézi ezt az embert, ákl az egyik főbűnös nyomorú­ságában. Felvételeket ké­szítenék róla a sofon követ­kező filmhíradó és a törté­nelmi filmarchivum részére. Ő gyújtotta meg az eísö könyvmáglyákat és ezékfieíc a máglyáknak a láhgja ret­tenetes tűzbe borította Né­metországot. Berlin védelmi biztosaiként aljasul halálra kárhoztatta honfitársait, ha­misított és hazudott utóisó leheletéig: „Wenck hadsere­ge közeledik Berlin felmen­tésére!” Felakasztatta a ka. tonákat és a tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttestét. Amikor to- hamcsapataink behatoltak a birodalmi kancelláriára, a tűz csak belekapott a ruhá­jába és elszenesítette az arcát. Magda Göbbels mel­lett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany pártjelvény és az elégett ci­garettatárca Hitler fakszi­mile aláírásával. Halála előtt Göbbels megölte a saját gyermekeit. A gyilkos kör bezárult. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents