Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

Felzárkózni az országos szinthez Tanácsi könnyűiparunk a számok tükrében Kevesen gondolnák, hogy Szabolcs-Szatmár megye ta­nácsi könnyűipara országos viszonylatban is egyre na­gyobb szerepet tölt be. Ti­zenkét ilyen vállalatunk idei termelési terve 302 millió forint, melynél csak Pest, Bács, Somogy és Zala megyék könnyűipari ter­melése több. Jól igazolja ez az előkelő helyezés a me­gye fokozatos iparosítását, hiszen az egykori kezdetle­ges kisüzemek jelentős vál­lalatokká nőttek az idén már 3346 főt foglalkoztat­nak. Országos szinten — tanácsi könnyűipar viszo­nyításban — ez utóbbi adat is gz ötödik legnagyobb. Száz munkásra huszonöt alkalmazott Nem haszontalan — s éppen a fejlődés által indo­kolt — ha közelebbről is párhuzamot vonunk más megyékkel: olyan jelensé­geket fedezhetünk fel, me­lyek az eredményesebb munkavégzést gátolják. Jól­lehet, Szabolcs-Szatmár sa­játos helyzetben van: itt mélyebb pontról kellett in­dulni, s felzárkózni az or­szágos színvonalhoz, de a feltételek és a körülmények gyors javulása az utóbbi években lényegesen csök­kentette az objektiv nehéz­ségek arányát. Megterem­tődött az országos viszonyí­tás alapja megyénkben is. Ezért akad meg az ember szeme mindjárt azon, hogy Szabolcs tanácsi köny- nyűiparában száz munkás­ra ez év első felében 25 alkalmazott, nem termelő munkaerő jutott. E tekin­tetben a 8—11, helyen ta­nyázunk. Hét megyében több a közvetlenül ter­méket, termelési értéket produkáló munkaerő, mint Szabolcsban. Nyilván ott ez a szám az eredményekben is kedvezően jelentkezik. Igaz, a mi könnyűipari Üzemeink jó részében még most alakítják ki a kor­szerű technológiai folyama­tokat és csak kevés he­lyen találni erős, tapasz­talt törzsgárdát, ami az adminisztrációra, a mű­szaki irányításra érezhető hatással van. A termelés, a gazdaságosság új követel­ménye azonban mind job­ban sürgeti a túlzott ad­minisztráció csökkentését, a belső irányítás ésszerűbb megszervezését, melynek nyomán változhat az arány a kétkezi munkások javá­ra. Túlóra, hajrá Ehhez kapcsolódik a munkaóra felhasználás hely­zete is. Szabolcs tanácsi könnyűiparában az idei második negyedévben 1307 500 munkaórát fordí­tottak a termelési feladatok teljesítésére, melyből — ke­vés híján — 13 ezer túl­óra volt! Lássuk az orszá­gos képet: Szabolcstól 16 megyében kedvezőbb a helyzet. Tekintettel arra, hogy az említett túlórázás csak az ipari munkásokra vonatkozik, a valóságos helyzet ennél még rosszabb. Márpedig mind kevesebb vállalat küzd már súlyos anyagellátási gondokkal, sok helyütt adva van a hajrá nélküli egyenletes munkavégzés feltétele. Különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is rá le­het jönni, hogy a jelenség oka nagyrészt a munka- szervezés hibáiban rejlik. Miként az ország 15 megyé­jében, úgy Szabolqs-Szat- márban is meg lehet talál­ni a lehetőséget a tervek túlóra nélküli teljesítésére, hiszen a körülmények másutt sem lényegesen job­bak. Sőt! Ha a kifizetett béreket nézzük, joggal kér­hetjük számon a magasabb követelményeket. Ez év el­ső felében a 12 vállalatnál közel 21,5 millió forintot tett ki a munkások bér­alapja — millióval több, mint egy esztendővel ko­rábban! Ez országosan a hatodik legmagasabb, s a 9207 forintos munkásátlag­bér is az országos közepes­sel egyenlő az év első hat hónapjában. Kitűnik tehát az ellent­mondás a viszonylag ma­gas alkalmazotti létszám és a túlórázás között, amit alacsony bérfelhasználással sem lehet magyarázni. A feladat máris adott: a mű­szakiak legyenek jobban a termelés irányítói, tartsák jobban kezüket a munka ütőerén, időben ismerjék fel a bekövetkezhető aka­dályokat, s hárítsák el azo­kat. Hasonlóan indokolt az igénynövelés az adminiszt­ráció munkájával kapcso­latban is: csak a minden­képpen szükséges létszá­mot foglalkoztassák az üze­mek, s a napi nyolc óra minden percére jusson konk­rét, hasznos munka. Létszá m b u j t a t ás, laza fegyelem Erre figyelmeztet a Népi Ellenőrzési Bizottság közel­múltban megtartott vizsgá­lata is, melyből megtudni: gyakori még a létszámbúj­tatás, a laza munkafegye­lem az adminisztrációban, s a műszakiak körében. Helytelenül következtet az a gazdasági vezető, aki azt tartja: a béralap felhasz­nálásért én vagyok a fele­lős, annyi nem termelőt fog­lalkoztatok, amennyit jónak látok. A gazdálkodás új viszonyai között csak ideig- óráig lehet így állni a ver­senyt, a konkurrenciát. A vezetők „jószívűsége” a különböző állások kreálá­sában megbosszulja magát, aminek a kárát az egész közösség megérzi a költsé­gek indokolatlan gyarapo­dásánál, a nyereség csök­kenésénél. A. S. Járási szántóverseny Leveleken (Tudósítónktól), Az elmúlt napokban ti­zenöt traktoros részvételével tartották meg a baktalóránt- házi járási szátóversenyt Le­veleken. A vetélkedőn a leg­jobbnak az ófehértói Szarvas Mihály bizonyult, a má­sodik helyen Sárközi István, a Nyírmadai Állami Gazda­ság, a harmadik helyen Kö­rösi József, a Nyírmadai Ál­lami Gazdaság traktorosa végzett. Az ifjúsági csoportban 60 pontos teljesítménnyel Ku- rucz János leveleki trakto­ros nyerte a versenyt. 800 mázsa baromfi a cseogeri járásból A csengeri járás szövetke­zeteinél ez évben is meg­szervezték a baromfitenyész­tési és értékesítési versenyt, — írja ifj Varga Bernát tu­dósítónk. A termelők több baromfira kötöttek értékesí­tési szerződést, mint a koráb­bi években. A csengeri járás ez évi felvásárlási terve barom­fiból meghaladja a 800 má­zsát. Az első fél év eredmé­nyei bizonyítják, hogy a ba­romfitenyésztési és értéke­sítési verseny résztvevői teljesítik kötelezettségeiket. Hiripi Józsefné tyukódi asz- szony például már több mint ezer tojást adott át a felvásárlóknak, ugyanak­kor 61 libára kötött szer­ződést. Varga Erzsébet és Kiss Ferencné tyukodi lako­sok közel kétezer-kétezer to­jást adtak át a felvásárlók­nak. A IX. pártkongresszusra készülünk Szorgalom, bizakodás Eperjesben Megyeszerte alapos előké­születek előzik meg párt- szervezeteinkben a IX. kong­resszust. Ez jellemző az eperjeskei Alkotmány Tsz kommunistáinak és párton- kívülieinek a munkájára Is. A közös gazdaság pártszer. vezete két esetben taggyű­lésen beszélte meg a tenni­valókat. Először vezetőségi ülésen, majd pártcsoport- értekezleteken ismertették a kongresszus irányelveit és az új szervezeti szabályzat tervezetét. A párttagság mindkét do­kumentumot nagy egyetér­téssel fogadta, s tanulmá­nyozza. A pártvezetőség a párttagság zömének és a pártcsoport bizalmiak bevo­násával már készíti a be­számolót, melyben alapos elemzés alá veszik az el­múlt két esztendő munkáját, s ennek alapján határozzák meg a további teendőket. A legtekintélyesebb párttagon közül választották meg a jelölő bizottság tagjait, aki. két a taggyűlés azzal bízott meg, hogy legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint a párttagság véleményére ala­pozva jelöljék a vezetőségbe azokat a párttagokat, akik az elkövetkező két esztendő­ben irányítják majd a párt- szervezet munkáját. E taggyűléseket az akti­vitás jellemezte. Különösen kitűnt, hogy a párttagok ér. isik: a továbbfejlődés kulcsa a tanulás. Ezért a taggyű­lésen az egész párttagság egységesen jelentkezett párt. oktatásra. Mitru Ferenc köz­ségi tanács vb. elnök sze­Megyei gyártmányok A biirgonya- oszíályozó A Nyírteleken megtartott járási tsz-újítói bemutatóval együtt az AGROKER is ki­állított néhány fontos, a megye termelését segítő gé­pet. Ezek között is elsősor­ban az SZB—25-ös típusú nagy teljesítményű burgo- nyaosztályozót, amelyet a Nyíregyházán székelő Mező­gazdasági Gépjavító Válla­lat gyárt. Időszerű is hiszen most folyik a burgonya be­takarítása Szabolcsban. Ez a gép a felszedett burgonya tisztítására és ötféle osz­tályozására alkalmas. Már megtalálhatók a megye tsz- eiben és állami gazdaságai­ban, Óránként 20—25 mú­zsa burgonya feldolgozására alkalmas, s jól segíti a bur­gonyabetakarítás megköny„ nyitásét. mélyében kijelölték a pro­pagandistát is. Bíznak ben­ne, hiszen most végezte el az egyéves pártiskolát. A közös gazdaság minden tagja jó munkával ünnepel­te az alkotmány megszüle­tésének 17. évfordulóját. Er­re a napra 582 holdon be­fejezték a kenyérgabona be­takarítását. A kedvezőtlen időjárás ellenére is szép eredmények születtek. Rozs­ból 394 holdon a tervezett 7 mázsás átlaggal szemben 10 mázsát értek el, őszi ár­pából pedig 12 mázsa he­lyett 3 kiló híjával 14 má­zsás átlagtermést takarítot­tak be. Egyedül búzából nem teljesítették a 11 má­zsás előirányzatot, a rossz Idő miatt csak 7 mázsás ter­mést értek el. Előrehaladás történt a gépek alkalma­zásában is. Mintegy 400 hol. don a gépek végezték el az aratási munkát. A vezetőség és a tagság jó együttműködésének kö­szönhető, hogy a munka szervezetten halad. Ennek köszönhető, hogy a tarló- szántást 90 százalékban be­fejezték, 170 holdon csil­lagfürtöt vetettek zöldtrá. gyának, ami megalapozza a jövő évi jó burgonyatermést. Szépen haladnak a dohány betakarításával is, az 5S hold dohány törését augusz­tus 24-re teljesen befejezik. Megkezdték a burgonya be­takarítását is 180 holdról. Készülnek a jövő évj ke- nyérgabonatermés talajelö- készületeire is. 1967-re 650 holdon kívánnak kenyérga­bonát termelni. Az eperjeskei Alkotmány Tsz eleget tesz szerződésben vállalt kötelességének is. összesen 1000 mázsa ke­nyérgabonát adnak át a terményforgalminak, mely­ből eddig csaknem 600 má­zsát szállítottak be a ter­ményraktárba, s a többi szállítása is folyik. A ter­melőszövetkezet vezetői: Halász András tsz-elnök, Kondráth József pártlitkár, Jánossá Zoltán főagronómus és Klicsu László főkönyve­lő bízva az eddig elért ered­ményekben, arra számíta­nak, hogy ebben az évben a tavalyihoz képest már egy félmillió forinttal többet tudnak osztani a szövetkeze­ti tagoknak zárszámadáskor. Nem tapasztalható elbiza­kodottság. Tudják, hogy a betakarítás zöme még hát­ra van. De reménykedhet­nek, mert a tagság szorgal­ma töretlen, lendületesen végzik a munkát, s ez biz­tosítéka az elgondolások megvalósulásának. Tóthszegi Gyula, az MSZMP Kisvárdai Já­rási Bizottság osztályvezető­helyettes. Egy család történetéhez A nagyapa 75 éves ko­rában a dohányfermentá­lóból ment nyugdíjba. Lá­nya, született Sipkái Zsu- zsánna, az év végén kezdi hosszúra nyúló pihenésének napjait. Az ő lá­nya, Végső Éva még fia­tal, még sokáig folytathat­ja a családi hagyományt: a hűséget a munkahelyhez, a hűségét a gyárhoz. Először a barna köpenyes anyával beszélgettünk. A szalag mellől jött el, ahol aranyszín dohányleveleket válogatott társnőivel. — Emlékszem rá, nagyon jől emlékszem rá, mert gyermekkoromtól kezdve nagyon nehéz volt. 1925- ben, 14 éves voltam mind­össze, apám gépészkedett az egyik demecseri urada­lomban, és kommenciós földet kapott, s azt a kom­menciós földet már nekem is kapálnom kellett test­véreimmel. Hiába voltam még annyira gyerek, hogy anyám mellett, aki két sort vitt, én csak egy sort tud­tam vinni, az akkor nem számított, mert a kommen­ciós földet művelni kellett, hogy meg tudjunk élni, hogy legyen kenyerünk. —- 1927-ben beköltöztünk Nyíregyházára, ■ attól kezdve egyre nehezebb lett, mert a háború utánig disz­nót sem tudtunk vágni, örültünk ha megvan a mindennapi. Édesapám nyugdíjas állást akart sze­rezni, neki ugye volt szak­mája, de bizony még szak­mával is csak 1948-ban si­került. — 1936—37-ben, nagyon sokszor nem volt kenyér a család asztalán. Ha volt, ak­kor azt mondták a szüle­ien, hogy együk meg, attól leszünk pirosak. De hát ez már régi szokás az öre­gek között. Nem is kellett biztatni bennünket, meget­tük bizony, minha ' cukrot kaptunk volna, meg ám örömmel a héját is. — Ha meg nem volt ke­nyér, akkor ettünk tengeri­kását egy hétig is. Ilyen előfordult számtalan eset­ben. A mai gyerekek még azt sem tudják már, mi az a tengerikása. Hát ezt, kérem, úgy készítik, hogy megdarálják a tengerit, az­tán kiszitálják és megfőzik. És hogy örültünk, ha tej, vagy olaj került rá, hogy örültünk. — 1941-ben elhelyezked­tem az Antal-gyárban, az­után az Arditában, nem emlékszem már, mennyi fi­zetést kaptam, csak azt tu­dom, hogy alig volt meg a 25 pengős lakbér mellett a mindennapi. Aztán, hogy 1948-ra felépült ez a gyár, édesapámmal itt helyezked­tünk el. Négy évig szerző­déses voltam, de aztán vég­legesítettek, s azóta állandó dolgozó vagyok. De már 1948-tól könnyebb volt, sokkal könnyebb, mint a háború előtt. Minden évben vágtunk disznót, kenye­rünk is van, s most bi­zony a pádon egész ládával áll a levágott héj, meg a száraz. Mert ha másnapos az a kenyér, kérem szépen, akkor már nem esszük meg, hanem frisset veszünk. Az­tán a száraz felvándorol a padra. — Dolgoztunk, és aztán nem történt sok érdekes, csak voltam üdülni Hajdú­szoboszlón, meg pénzt gyűj­töttünk össze a lányommal, és a gyártól kaptunk egy szövetkezeti lakást a Pető­fi utcán. Elköltöztünk a szüleimtől és most ott élünk kettesben. Az édesanya barna, a lá­nya sötétkék köpenyben volt. A lány laboratórium­ban dolgozik, de hát ennek története van: — 1955-ben kerültem ide segédmunkásnak. Jelentkez­tem a dohányipari techni­kumba és négy év alatt el is végeztem. Aztán kértem a főmérnököt, hogy helyez­zen el engem a laborba, mert én úgy vágyom oda. Hát így kerültem én labo­ratóriumba. — Jelentkeztem aztán, két évvel ezelőtt felsőfokú technikumba is, de nem vettek fel, mert nem ta­nultam és nem sikerült a felvételi vizsgám. Nem ta­nultam eleget, mert a Ke­leti-tenger partján üdültem éppen a felvételi előtt, az NDK-ban. Ja igen, hát vol­tam én külföldön máskor is. Hol üdülésen, hol turis- taúton jártam már Auszt­riában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az utolsó szilvesztert pedig a Szov­jetunióban töltöttem. Üdül­tem itthon is, de sohasem sikerült úgy, hogy édes­anyámmal együtt tudtunk volna elmenni. Ezt sajná­lom a legjobban. — Most az ősszel nyelv- tanfolyamra, lehetőleg esz­perantóra szeretnék je­lentkezni. Titkos vágyam, hogy idegenvezető is le­gyek. Kitelik az időmből, nem igaz? Ügy én is végig tudnám vinni az autóbuszt a városon ahogyan most | Szegeden csinálták a diá-1 kok. Szép volt ez az út is, igaza volt Szinetár Miklós rendezőnek, a Faust elő- J adást meg kell nézni, azt a televízió nem tudja visz» szaadni. Azt látni kell, ott kell látni. — Különben a gyár nem­zetközi felelőse vagyok, le­velezünk a krasznodári, a helsinki, a krakkói, a drez­dai és a kubai Las Villás­ban lévő dohánygyárak szakszervezetével. Említem neki, hogy ere­detileg a kenyérről akar­tunk beszélgetni. — Ja Igen, elkalandoz­tunk. Mit mondhatnék? Egy dologra emlékszem: a csa­ládban az volt a szokás, hogy a kenyeret mindig nagymama vágta. Gondosan csinálta, szépen, nem en­gedte nekünk faricskálni. Kérdeztük tőle, miért vág­ja olyan gonddal, s ő így válaszolt: — Majd megtud­játok, ha ti keresitek. K L Foto: Hammel József 1966. augusztus 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents