Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

XXm. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM Ára: 50 fillér 1966. AUGUSZTUS 24., SZERDA Ki mennyit ér? Kiderül ez mindenkiről, a tettek idején, a szorító munka sodrában, amikor ember kell a gátra, amikor nyolc órába nem férnek be­le a tennivalók. Megyénk falvainak népe bizonyított ezen a nyáron is, hiszen me­gint sokszor kellett viharok­ban, zuhogó esőben helytáll­nia. S a zömről, a legjavá­ról most, a nyári munkák hajrájában örömmel állapít­hatja meg a közösség kipró­bált, derék emberek. S az talán még nagyobb öröm, hogy az előző évekhez ké­pest, jóval több a becsülettel helytállók száma. Ma már igen sok szövetkezetben erő­södik a mag — a közös ügyet értők, s azért jó szívvel dolgozók csapata —, melyre a legnehezebb helyzetben is számítani le­bet. A címben feltett kérdésre tehát látszólag könnyű vá­laszolni. Mindenki annyit ér, amennyit dolgozik, amennyit megért a közös ügyből, amennyit vállal a közös tervekből, felelősség­ből. Ez így elvileg rendben is volna, csakhogy az érték­rend felállítása nem minde­nütt megy zökkenők nél­kül. Mert a szándék, az emberben rejlő lehetőségek és véges erők is mérlegre kell, hogy kerüljenek. Ahol ezt nem veszik figyelembe, ott nem igen derülhet ki, hogy ki mennyit ér. Hogy a homályos célzások világossá váljanak, el kell mondani egy nem éppen lel­kesítő példát. A szóban for­gó faluban kevés a javakora­beli munkabíró ember. Ezen a nyáron ez a hiányosság majdnem végzetessé vált. De csak majdnem, mert 15—20 öreg, s az általános iskola felsőbb osztályosai megmen­tették a helyzetet. A becsü­letnek, a helytállásnak olyan szép példáját adták. amely mindenképpen elismerést érdemel, mind anyagi, mind erkölcsi -vonatkozásban. Sajnos, a tsz vezetői sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülték meg eléggé ezt a kiállást, mondván: a segítők nem teljes értékű munkások. Az öregek azért, mert öregek, a fiatalok pedig még nagyon fiatalok. S ami­kor az egyik idős ember megpróbálta kiszorítani az elnökből az annyira várt el­ismerő szavakat, az inge­rülten válaszolt neki: ne ki-, ván.iák, hogy tapsoljak ma­guknak azt sem tudom, hol áll a fejem. Csoda-e, ha ebben a falu­ban kicsit keserűen hangzik a kérdés: mit ér az ember? Hiszen itt a rossz séma, a képtelen előítéletek szabják meg. ki mennyit ér. Itt nem veszik figyelembe, hogy a mi közösségeinkben ép­pen az a legnagyobb és leg­szebb tulajdonság, hogy nagy tettek idején képes felülmúlni önmagát. Öregje, fiatalja ereje teljességét ad­ja. S ezt akkor is nagyra kell értékelni, ha erős férfiak valóban többet tudnának produkálni. Tudnának, de ott nincsenek, s így azt kell megbecsülni, ami van, azo­kat kell értékelni, akik ere­jükön felül segítenek. Szakszervezeteink helye, szerepe az új gazdasági mechanizmusban Ülést tartott az SZMT elnöksége A partizánok elsüllyesztették a lOOOO tonnás amerikai ffegyverszáliíto Victory hajót Kalózgépek újabb tévedése ismét a polgári lakosság köréből követelt áldozatokat Dél-Vietnamban Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Szabolcs Megyei Tanácsa elnöksége. A tanácskozáson részt vettek Bánóczi Gyula, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára, Szi­lágyi Menyhért, a megyei pártbizottság osztályvezető, je, az illetékes megyei szer­vek vezetői, a nagyobb üze­mek, vállalatok szakszerve­zeti bizottságai titkárai. Az ülésen Kanda Pál, a megyei párt vb. tagja, az SZMT vezető titkára ismer­tette a párt Politikai Bízott, sága ez év május 10-i és a Központi Bizottság a gazda­ságirányítási reformmal kapcsolatos határozataiból a szakszervezetekre vonatkozó feladatokat. A beszámoló megállapította: a szabolcsi szakszervezeti vezetők, ak­tivisták lelkesen fogadták a gazdaságirányítási rendszer reformja törekvéseit, hiszen ezzel világosabbá válik az üzemek, vállalatok szakszer­vezeti bizottságainak helye és szerepe. Elmondták, hogy bár az új gazdasági mecha­nizmus teljes érvényesülése még néhány év nehéz mun­kájával valósul meg, már most szükséges újból és új. ból napirendre tűzni az ez­zel kapcsolatos tennivaló­kat. A szakszervezeti moz­galom az egész országban, így megyénkben is nagyobb szerepet, több önállóságot kap, de egyúttal megnövek­szik a felelősség is, amely minden tisztségviselőt, szak- szervezeti munkást kötelez. Foglalkozott a beszámoló azzal, hogy a mozgalom új feladata magasabb elméleti felkészültséget, nagyobb igé­nyességet követel meg a szakszervezetek vezetőitől Ha;ó a Keleti-Főcsatornán A Hortobágy motoros ha­jó — az idei nyáron elő­ször — rendszeresen közle­kedik a Keleti-Főcsator­nán. Hajdúszoboszlóról vi­szi a beutalt üdülőket Sá­rospatakra. Foto: Steiner Sándor Tiszavasvári minden szinten. Az a szak- szervezeti funkcionárius, aki elhanyagolja saját és ma­sok politikai-ideológiai kép. zését, nem felelhet meg a holnap követelményeinek. Sok szó esett az elnökség ülésén arról is, hogy kö­vetkezetesebben szükséges érvényre juttatni a demokra­tikus centralizmust a szak- szervezeti életben, hisz ez a szervezés alapeleme. A tag­ság és a vezetők olyan bi­zalomteljes kapcsolatát, ben­sőséges légkörét kell kialakí­tani, amelyben nem sikkad­hat el egyetlen egyszerű em­ber igénye, hangulata, gond­ja sem. Ehhez elsősorban az alapszervezetek tevékenysé. gét javítják meg, hogy azok reagáljanak minden javas, latra, véleményre és segít­senek a megoldásban. Ezzel kapcsolatos, hogy ezután maradéktalanul érvényesül, nie kell annak a régi, de sokszor feledésbe menő elv­nek, hogy a szakszervezeti szervek végezzenek önálló, konkrét célokkal meghatá­rozott munkát. Az új gaz­dasági mechanizmus jelentő, sen hozzájárul, hogy meg­szűnjön végérvényesen el­tűnjön az általánosságokban kimerülő munkastílus. A beszámolót vita követ­te, majd ismertették az SZMT elnökség második féléves munkatervét. Saigon, (MTI): Hétfőn, mint már jelen­tettük, amerikai repülőgé­pek több hullámban beha­toltak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság légite­rébe és különböző célponto­kat támadtak. A VNA hír- ügynökség erről szóló je­lentésében különösen sú­lyos ténynek minősíti azt, hogy az amerikai repülő­gépek Hanoi és Haiphong külvárosaira is dobtak bombákat, sőt a demilitari- zált övezet északi részében elterülő falvakat is bom­bázták. A vietnámi néphadsereg főparancsnokságának ösz- szekötő missziója a nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottsághoz intézett üzene­tében erélyesen tiltakozik a bombázás miatt. A VNA hírügynökség egy másik jelentése be­számol arról, hogy a VDK területe ellen kedden vég­rehajtott légitámadások so­rán a vietnami néphadse­reg légvédelmi tüzérsége nem végleges adatok sze­rint három repülőgépet lőtt le. A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a Long Tao folyó fenekére küldték a Baton Rouge Victory 10 000 tonnás amerikai fegyverszállító hajót. A ha­jó testén egy elektromos akna robbanása vágott léket. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a legény­ség hét tagja életét vesztet, te. A hajótest oldalára bil­lent, süllyedni kezdett, majd megfeneklett a folyó iszapos medrében. Csak az egyik részre látszik kj a vízből. A Long Tao folyó egyike azoknak a legfonto­sabb vízi utaknak, amelyek Saigont a nyílt tengerrel összekötik. A vietnami vizeken tar­tózkodó 7. amerikai flotta tengerészgyalogosai újabb partraszállást hajtottak vég­re keddre virradó éjszaka Saigontól 75 kilométei nyire délkeletre. Ez a hadműve­let második szakasza volt a múlt hét keddjén meg­kezdett Deck House Three fedőnevet viselő akciónak. Az amerikai hadvezetésnek az a célja, hogy erős hídfő­állást építsen ki ezen a par­tizánok által megszállva tar­tott mocsaras ingoványos vidéken. Az Egyesült Államok lé­gierejének barbár bombata- madásai ismét a polgári la­kosság köréből követeltek áldozatokat Dél-Vietnam- ban. A Saigon Post című an­gol nyelvű napilap jelentése szerint „ismeretlen felség­jelzésű repülőgépek” bom­báztak és géppuskáztak egy kis vízi járművekből álló hajókaravánt a Van Co Tay folyón, a fővárostól Sok szép munkának volt színhelye a falu ezen a nyá­ron is és a legtöbb helyen az igazságnak megfelelően derült ki, hogy ki mennyit ér. Sajnos, a fenti eset még­sem egyedülálló. Máshol is előfordult, hogy a jó szán­dékot, a megfeszített erőt és akaratot alábecsülték. Nem törődtek az emberek­kel, mondván; dédelgetni csak a gyereket kell, a fel­nőtt ember törődjék ön­magával. Pedig szocialista közösségben nagyon idegen és hamis az ilyen okoskodás. Végül is az ember tettei a világ előtt annyit érnek, amennyire a közösség érté­keli őket. A parasztember régen úgy mérlegelt, hog; megszámolta a kapott pénzt felmérte, mi van a kamrá­ban, a padláson, az udvaron aztán mondta ki: ennyit ér­tünk az idén. Csak örülni lehet annak, hogy ehhez az anyagi természetű számve­téshez ma már magasabb értékű, emberibb követelmé­nyek is csatlakoznak. Jó szó dicséret, biztatás, a ve­zetők elismerése nélkül senki nem tudhatja, hogy mennyit ér. (K.) mintegy 35 kilométernyi tá­volságban. A lap csak óva­tosan meri hozzáfűzni, hogy valószínűleg amerikai repü­lőgépek hajtották végre a támadást. Harminc személy életét vesztette, harmincán megsebesültek. Hasonló véletlenek mar több ízben előfordultak, egyedül augusztus hónap­ban több tucat polgári sze­mélyt gyilkoltak meg az amerikaiak tévedésből le­dobott bombái. A saigoni amerikai főpa­rancsnokság szóvivője kő. zölte, hogy az ügyet ki­vizsgálják, de jelenleg „nincs módjában megerősí­teni a saigoni lap jelenté­sét”. William Fulbright szená­tor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnö. ke hétfői beszédében ismét szembe helyezkedett Johnson elnök vietnami politikájá­val. Felhasználta az alkalmat arra, hogy újból kijelentbe, véleménye nem változott meg ebben a kérdésben] Az amerikai sajtó egy része ugyanis a szenátor egyik korábbi kijelentéséből azt'a következtetést vonta le, hogy Fulbright felsorakozott az elnök támogatói közé. A szenátus külügyi bizott­ságának elnöke kifejtette, hogy változatlanul az a meggyőződése, hogy Wa­shington politikája egy meg nagyobb és még veszélye­sebb háború veszélyét rejti magában. A Pravda keddi számá­ban Jurij Zsukov megjegy­zéseket fűz az amerikai hadügyminisztérium szóvi­vőjének ahhoz a kijelentésé­hez, hogy a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapa­tok parancsnokságának jo­ga van benyomulni a szom­szédos országokba. köztük Észak-Vietnamba. Zsukov megjegyzi: — Egyelőre csak szavak­ról van szó: A Pentagon urai Észak-Vietnamba való betöréssel fenyegetőzve pró­bálják elérni azt, ami a bombázásokkal nem sike­rült. — Figyelmet erdemel az is, hogy az amertkai szená­tus augusztus 17-én íeljogo. sította az elnököl, hogy a rendkívüli állapot kihirde­tése nélkül 528 000 tartalé­kost és nemzeti gárdistát hívjon be a vietnami hábo­rúba. — A washingtoni veze­tőkből meglepő módon hiányzik annak a tényleges helyzetnek a felismerése, amelybe saját hibájukból jutottak, bárhogy fenyege­tőzzék is a Pentagon. az Egyésült Államok nem tud­ja leigázni e bátor népet és nem tudja e nép hazáját saját délkelet-ázsiai támasíz- pontjává változtatni — írj« Zsukov. mAG PROLETÁRJAI,ESYEJŰtJETEK

Next

/
Thumbnails
Contents