Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

(Folytatás az L oldalról.) Veszélyes politikát foly­tatnak a Kínai Kommunis­ta Párt vezetői azzal, hogy a közös fellépés visszauta­sításával, az egység bőm. lasztásával bátorítást adnak az amerikai kalandoroknak, kárt okoznak a vietnami népnek, a szocialista orszá­goknak és saját népüknek is. E helyzetben népköztár­saságunk változatlanul foly­tatja szilárd elvi alapokon nyugvó külpolitikáját. Küzdünk a szocialista or. szágok egységének és össze- forrottságának erősítéséért, politikai, gazdasági és ka­tonai súlyának növeléséért. Támogatjuk a kapitalista országok munkásosztályának harcát és a nemzeti felsza­badító mozgalmakat. Fej. lesztjük a szolidaritást és az együttműködést Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független országaival. Harcolunk a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséért. Egész nemzetközi tevékenységünk középpont­jában változatlanul a világ, háború kirobbantásának el­hárítása áll, az egész béke­szerető emberiség erejének összefogásával. Van értelme a munkának Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Hazai dolgainkról szólva büszkén mondhatjuk, hogy hazánk az elmúlt 17 eszten­dőben, 1949. augusztus 20-a óta az alkotmányban meg­testesülő népakaratnak meg­felelően fejlődött. Pártunk XX. kongresszusára ké­szül. Ez önmagában is kö­telez számvetésre, a köve­tendő út meghatározására. A párt soha nem lehet ön­elégült, de látnunk kell: A munkásosztály és a dolgoző nép harcát siker koronázta, van értelme a munkának, erősödik népköztársaságunK, fejlődik szocialista hazánk. Leraktuk a szocialista társadalmi rendünk alap­jait, gazdagodott népünk. Az elmúlt másfél évtized­ben csaknem 450 milliárd forintot fordítottunk beru­házásokra. Ennek az óriási összegnek körülbelül há­romnegyed része a népgaz­daság fejlesztését szolgálta, negyede pedig közvetlenül a lakosság egészségügyi, kul­turális és lakáshelyzetét ja­vította. Az ország nemzeti vagyona 1949 és 1965 között 307 milliárdról 736 milliárd- ra, több mint kétszeresére nőtt Fejlesztikj megyénk iparát Az elmúlt őt évben vég­bement nagy, forradalmi változásokon belül a leg­szembetűnőbb a magyar falvakban végbement átala­kulás. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének be. fejezése óta a múlthoz képest szinte rohamiépteK- ben változik a falu, alakul át a termelés, változnak meg az emberek. Államunk nagy segítséget nyújtott és nyújt a parasztságnak új élete megalapozásához. A nagyarányú állami támoga­tás és a parasztság szorgos munkája eredményeképpen a legutóbbi öt esztendőben a mezőgazdaság termelése 10 százalékkal haladta meg az előző öt évit, míg a két vi­lágháború között az évi emelkedés mértéke alig érte ej a fél százalékot. Ez a 10 százalékos emelkedés — a kedvezőtlen időjárást és a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti időszakának nehéz­ségeit. is figyelembe véve — szocialista fejlődésünü nagy eredménye. Kedves elvtársak! Népgazdasági terveink ne­mes céljai közismertek. Terveink, s ezeken keresz­tül egész tevékenységünk ha­zánk, országunk erősítését, gyarapítását, népünk élet- színvonalának emelését, a népjólét állandó javítását szolgálják. Erről tanúsko­dik az a tény is, hogy az összlakosság jövedelme a második ötéves terv alatt kereken 24 százalékkal nőtt. Az összlakosságon belül a munkások és alkalmazottak egy főre jutó személyes ren. delkezésű reáljövedelme öt év alatt 18 százalékkal emelkedett. A parasztság egy főre jutó személyes reáljövedelme öt év alatt 26 százalékkal nőtt. 1966-ban olyan intézkedő, seket hoztunk, melyek kö­zelebb hozták a parasztság jövedelmét a munkások és más bőrből és fizetésből élők — jövedelméhez. E törekvéseinket a következő években is folytatni fog.iuk. A második ötéves tervidő­szak folyamán olyan jelen­tősebb üzemek indultak a megyében, mint a konzerv­gyár Nyíregyházán, a gumi. gyár, a cipőgyár szintén Nyíregyházán, fafeldolgozó üzem Mátészalkán, láda­üzem Vásárosnamétiyban. Jelentősen növekedett a kórházi ágyak száma, fel­épült a fehérgyarmati kór­ház. Javult az egészségügyi ellátás. 45 művelődési ott­hon és kultúrház épült. Nö­vekedett az óvodai férőhe­lyek, az általános iskolai és középiskolai osztályter­mek száma. Jelentősen ki­terjedt az egészséges vízel­látás. Jármit a kereskedelmi hálózat. Utak, hidak, épül­tek, váltak korszerűbbé. A megye további fejlődé­se szempontjából nagyon je­lentős, hogy a szocialista iparban foglalkoztatottak száma öt év alatt 13 ezerről csaknem 20 ezerre emelke­dett. Ez a megyében inten­zívebb munkát, több kerese­tet, nagyobb foglalkoztatott­ságot, gyorsabb ütemű gya­rapodást jelent. Hazánk egykor legmostohább vi­szonyok között lévő megyé­jének dolgozói hősies helyt­állásukkal, kitartó munká­jukkal, a haza iránti oda­adásukkal vívták ki ezt maguknak. Elmondhatom, hogy az illetékes országos szervek a továbbiakban is nagy figyelmet fordítanak Szabolcs megye iparosításá­ra, ami természetesen hoz­zájárul a megye mezőgaz­daságának további fellendí­téséhez. Az ipari fejlődés mellett a fő ágazat az el­következő öt évben még változatlanul a mezőgazda­ság lesz. Szabolcs megye vonatko­zásában a harmadik ötéves terv keretein belül a me­gye ipari fejlesztésének meggyorsításával számolunk. Figyelembe véve a megye helyzetét, lehetőségeit, el­sősorban az élelmiszeripar, a vegyipar, a könnyűipar, továbbá a gépipar fog fej­lődni. A megyében körülbe­lül 35 ezer eljáró dolgozó van, s rajtuk kívül még számos munkaképes korú dolgozó nincs foglalkoztat­va. A harmadik ötéves terv folyamán új ipari munka- lehetőségek teremtődnek a megyében, de a lakosság foglalkoztatását a megye határain belül még nem oldjuk meg. Az ipar fejlesz­tésével ez a gond csak hosz. szabb távon oldható meg. A megyében a harmadik ötéves terv folyamán termé­szetesen tovább fog javulni, bővülni a kulturális, köz. oktatási és egészségügyi in­tézmények hálózata, úgy­szintén Nyíregyháza lakás­ellátottsága. Javítani a termelőmunkát Eredményeink számba vé­telénél gondolnunk Kell ar. ra is, hogy az elmúlt évek nem voltak könnyűek. Ele­mi csapások súlytották ha­zánkat. 1963-ban a súlyos aszály jelentős károkat oko­zott. 1964—1963-ben járvány tizedelte állatállományun­kat. 1965-ben száz napon át tartó árvíz puszi1'tolt. A ma­gyar nép megbirkózott ezek­kel. Hazaszeretete, tudása, szorgalma, önfeláldozó mun. kája minden nehézség el­lenére gazdag eredményeket érlelt. Kedves elvtársak! Pártunk, népünk történel­mi feladata a következő években is' változatlanul a szocializmus teljes felépíté­se. Ennek érdekében a leg­közvetlenebb tennivalóként áll előttünk a harmadik öt­éves terv teljesítése és a gazdasági irányítás reform­ja. Az új terv messzire mu­tató, nemes célokat határoz meg. Tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, növeljük a nemzeti jövedelmet, javít, juk a dolgozók élet- és munkakörülményeit Célunk a népgazdaság kiegyensúlyo­zott fejlesztése A terv a gyors és eredményes minő­ségi fejlődésre helyezi a hangsúlyt, tekintettel arra, hogy a magyar népgazdaság jövőbeni gyors növekedése csakis a gazdaság belső tartalékainak intenzívebb feltárásá, a műszaki fejlő­dés meggyorsítása révén le­hetséges. A munka terme­lékenységének emeléséből kívánjuk biztosítani az ipar; termelés növekedésének 80 százalékát. Folytatjuk a me­zőgazdaság korszerűsítését, belterjes irányú fejlesztését. Négy-öt korszerű házgyár építésével meggyorsítjuk a lakásépítkezést, f A harmadik ötéves terv időszakában az egy főre ju­tó reáljövedelmet 14—16 százalékkal kívánjuk növel­ni. A reálbér legalább 9—10 százalékos emelkedésére számítunk. Magától értető­dik, hogy ezeket a célokat csak akkor tudjuk elérni, ha termelőmunkánkkal lét­rehozzuk a szükséges anya­gi erőforrásokat. Az élet­színvonal emelésének egye­düli forrása saját munkánk. Az eddiginél következete­sebben keil érvényesíteni a munka szerinti elosztás el­vét, mint az életszínvonal emelésének fő eszközét. Ez annyit jelent, hogy az átla­gosnál többet nyújtó mun­kás és alkalmazott az átla­gosnál többet is keres. Mi­vel ők, az odaadó és fegyel­mezett dolgozók alkotják népünk nagy részét, emlí­tett elveink a társadalom túlnyomó többségének igaz- ságérzetével, igényeivel ta­lálkoznak. Kedves elvtársak! Az alkotmány évforduló­jának ünnepi légköre. az eredményeink és célkitűzé­seink láttán érzett jogos öröm serkentsen cselekvés­re, tettekre, hogy újabb eredmények szülessenek, fel­számoljuk a továbbhaladá­sunkat nehezítő problémá­kat, káros jelenségeket, hi­bákat, még magasabbra emeljük népgazdaságunk színvonalát. Eredményeink számba vétele nem azt jelen­ti, hogy gyengeségeinket el­takarjuk. Ellenkezőleg. El­ért vívmányainkra támasz­kodva, le tudjuk .küzdeni azokat. Ennek feltétele, hogy a dolgozó emberekkel együtt erősítsük politikai hatal­munkat, a munkásosztály és a parasztság szövetségét, né­pi, nemzeti egységünket, a párt vezető szerepét. Követ­kezetesen hajtsuk végre pártunk fő politikai irány­vonalát, folytassuk a szoci­alista társadalom teljes fel­építését. Az új társadalom alapjait már leraktuk, de a nagy mű még nincs befejezve. Űj ötéves tervünk közelebb hozza e célt, de az még nem a megvalósult szocializ­mus. Azért még sokat kell dolgozni a pártnak, a mun­kásosztálynak, a parasztság­nak, az értelmiségnek, egész népünknek. Minden szinten javíta­nunk kell a gazdasági veze­tést, a termelés gazdaságos­ságát A gondosabb, figyel­mesebb munka, a termékek minőségének javítása, a messzemenő, ésszerű takaré­kosság, a jobb munkafegye­lem és munkaerkölcs olyan célkitűzés, melyeket népünk helyesel és hajlandó dolgoz­ni értük. Az új ötéves tervidőszak idejére esik egy nagy hord­erejű, hosszú évekre kiható változás, a gazdasági me­chanizmus reformja. Ezt a nagy átalakulást eddigi eredményeink tették lehet­ségessé és szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével leraktuk ha­zánkban a szocializmus alapjait, létrejött egy olyan egységes szocialista gazda­sági bázis, amelynek irányí­tása már nem követel a ko­rábbihoz hasonló nagyfokú centralizáltságot, hanem le­hetővé teszi a szocialista gazdaság korszerű, rugal­masabb irányítását, A re­form arra az elvi alappil­lérre épül, hogy a szocializ­mus csakis a tervgazdálko- dás rendszerében fejlődhet, emellett azonban eszközein­ket, módszereinket fejlődő világunk új követelményei­hez kell igazítani. A gazdasági mechanizmus reformjának középpontjá­ban a dolgozó ember áll. Abban az értelemben is, hogy gyümölcsét a dolgozó emberek milliói élvezik majd, de abban is, hogy végrehajtásához milliók erőfeszítése szükséges. Né­pünk képes e nagy felada­tok megoldására, s nem hiányzik a tudás és a ké­pesség a nagyobb feladatok elé kerülő gazdasági veze­tőkből sem. A feTszabadulás után, amikor egycsapásra azt a leckét adta a történe­lem, hogy országunk rom­jain megindítsuk a terme­lést, a munkásosztály képvi­selői vették át a gazdasági élet irányítását, s verejté- kes munkával, de megbir­kóztak az ország irányítá­sának gondjaival. Termelő- szövetkezeteink vezetői i4acv többségükben szintén jól vizsgáztak, elmondhatjuk, hogy mezőgazdaságunk jó kezekben van. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szak­embereink a reform végre­hajtásában is kitűnően megállják majd helyüket. Az 1966-os év első fél évének eredményei sok te­kintetben kedvezőbbek a ko­rábbiaknál. A népgazdaság fejlődését jellemző főbb mutatók a következőképpen alakultak: az ipari termelés 8 százalékkal volt több. mint 1965. első felében. Az élelmiszeripar termelése megegyezett a tavalyival, így az ipari termelés az élelmiszeriDarral együtt 6 százalékkal volt több. mint az előző év azonos időszaká­ban. Az építőipar termelése 9 százalékkal volt több. az iparban és építőiparban dol­gozók száma 1 százalékkal növekedett. A népgazdaságban kifize­tett összes munkabér (tsz- bérek nélkül) 6 százalékkal emelkedett. A munka termelékenysé­ge az iparban 7 százalék­kal, élelmiszeriparral együtt 5 százalékkal halad­ta meg az egy évvel ezelőt­ti szintet. Belkereskedelmi forgal­munk 9 százalékkal volt magasabb, mint a tavalyi év első felében. A tartós fogyasztási cikkek forgal­ma 27 százalékkal nőtt. Megtermeltük az ország ke­nyerét. Átlagosan 12 mázsa a holdankénti búzatermés. Kedvezőek a kukorica és a burgonya terméskilátásai is. A IX. kongresszusra munkával készül az ország népe. A versenyvállalások teljesítése, a szocialista bri­gádok által jelentős hozzá­járulás évi tervünk teljesí­téséhez. Sikereink annak köszön­hetők, hogy a tömegek nemcsak megértették, ha­nem jó munkával bizonyí­tották is: helyeslik, magu­kénak vallják a párt cél­kitűzéseit, készek valóra váltani a szocializmus épí­tésének feladatait. Erősödött a munkás—paraszt szövetség Kedves elvtársak! Alkotmányunk az új, sza­bad élet, a népi hatalom elengedhetetlen bázisaként jelöli meg a munkás—pa­raszt szövetséget. Az el­múlt években a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével tovább erősödött ez a szövetség, mint szo­cialista rendszerünk fő tár­sadalmi alapja. A mezőgaz­daság szocialista átszerve­zése óta a szocialista ter­melési viszonyok megszi­lárdultak a falun is és új tartalrnat adott a mun­kás—paraszt szövetségnek. A munkás—paraszt szövet­ség két szocialista jellegű osztály testvéri kapcsolatá­vá fejlődött, amelyet az alapvető politikai érdeke­ken túl a szocialista gazda­ság és kultúra fejlesztésé­ben, is érvényesülő érdekkö­zösség fűz össze. Társadalmunk legna­gyobb, legszervezettebb és politikailag legöntudatosabb osztálya a munkásosztály, melynek vezető szerepe éle­tünk valamennyi lényeges területén érvényesül. Ez mindenekelőtt abban nyil­vánul meg, hogy hazánk­ban sikeresen épül a szo­cializmus és ezzel a mun­kásosztály nagy történelmi céljai valósulnak meg. Tanúi vagyunk az egy­séges, szocialista szövetke­zeti parasztság kialakulásá­nak. Megszűntek azok az osztálykorlátok, melyeket a magántulajdon emelt a múltban a parasztság kü­lönböző rétegei közé. A városiasodó falu, a műve­lődés, az új társadalombiz­tosítási juttatások megte­remtik a korszerű életforma alapjait. Pártunk arra tö­rekszik, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövet­kezeti parasztság életszín­vonala, szociális, kulturális ellátottsága között. A kö­vetkező években jelenté­keny lépéseket teszünk azért, hogy a parasztság életszínvonalát és ellátott­ságát tovább közelítsük a munkásosztályéhoz. Felté­tele, hogy a mezőgazdasági munka termelékenysége nö­vekedjen. Olcsóbb, jobb minőségű terméket a föl- * dekről, a mezőgazdasági üzemekből. Az értelmiség döntő több­sége támogatja a szocialista rendet. Nagy részük mun­kás—paraszt származású, már a mi iskoláinkban sze­rezte diplomáját. Másokat a felszabadulás óta eltelt 21 esztendő győzött meg a szocializmus igazáról. Meg­változott a kispolgárság helyzete is. A kisáruter- melők nagy része hasznos munkát végez a szövetke­zetekben. Az egykori kizsákmányo­lok, főként leszármazottai- nak zöme beilleszkedett társadalmunk új rendjébe. Léteznek persze még szo­cialista rendszerünkkel szem­ben álló erők, akik közül egyesek az utóbbi egy-két esztendőben is megkí­sérelték, hogy rendszerelle­nes tevékenységet folytassa­nak. A törvény lesújtott rájuk. Megkapták méltó büntetésüket. Már 1956-ban vereséget szenvedtek ellenfeleink, a nemzetközi helyzet élező­désével fokozódik hazánk elleni támadásuk. Mos­tanában pedig sűrűn emle­getik, hogy megünneplik az ellenforradalom 10. évfor­dulóját. Gyászünnep ez ne­kik, arra emlékezteti őket, hogy végleges vereséget szenvedtek. Ök gyászolnak, a magyar nép pedig alkot­mányos szabadságának örömünnepét üli. Népköztársaságunk erős, mert támogatják a dolgozó tömegek, s visszaver min­den olyan kísérletet, ellen­séges aknamunkát, mely rendszerünk ellen irányul. Azokkal szemben, akik megszegik a néphatalom törvényeit, a jövőben is ha­tározottan fellépünk. Erre éppen alkotmányunk köte­lez bennünket. Pártunk és népünk mai íorradalmisága Kedves elvtársak! Az említett belső társa­dalmi átalakulások eredmé­nyeképpen lehetőség nyílik a nemzet szocialista egysé­gének további fejlesztésére. A kialakuló nemzeti egység tartalma a szocialista rend­szer védelmét és fejlődését, a béke megőrzését szolgáló együttműködés, a közös harc a nemzetközi impe­rializmus ellen. A szocialista nemzeti egy­ség vezető ereje a munkás- osztály és forradalmi párt­ja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kommunis­ták mindig arra törekedtek, hogy széles egységfrontot hozzanak létre a reakció, a fasizmus, a kapitalizmus el­len, a haladásért, a szoci­alizmusért folyó küzdelem, ben. Meggyőződésünk, hogy az egész társadalom össze­fogása, egysége, fegyelme­zett, tudatos cselekvése megrövidítheti az utat a szocializmus teljes felépíté­séhez. Hazánkban a szocializmus építését pártunk forradalmi hivatásának megfelelően ve­zeti és szervezi. Töretlenül érvényesíti azt a politikai irányvonalat, amelyet az el­múlt évtizedben á. jobbolda­li opportunizmus, a revi- zionizmus, a dogmatizmus, a szektarianizmus elleni két- frontos harcban kovácsolt ki. Pártunk úgy értelmezi vezető szerepét, hogy na­ponta helyes választ ad az élet által felvetett politikai, gazdasági, ideológia és kul­turális kérdésekre. A párt legfontosabb feladata, hogy vezető szervei a párttagság és a dolgozó tömegek be­vonásával kidolgozzák a po­litikád, gazdasági és kultu­rális élet fő célkitűzéseit. Tudatában vagyunk annak is, hogy az egyszerű dolgozó ember a pártot elsősorbap politikájának eredményé­ből ítfli meg, másrészt azoknak a kommunistáknak magatartásából, akikkel -mindennap kapcsolatban van. A párt és a tömegek közötti bizalom erősödése, a párttagok és a pártonkívü- liek közötti kapcsolatok megszilárdulása, hazánk biz­tató fejlődése, dolgozó né­pünk mindjobban kibonta­kozó harca a szocializmus teljes felépítéséért, mind­mind azt bizonyítja, hogy álljuk a próbát. A Magyar Szocialista Munkáspárt si­keresen teljesíti történelmi küldetését. Amikor az alkotmány évfordulóján mai problé­máinkról, tennivalóinkról beszélgetünk, eszünkbe jut­nak a 40-es évek második fe­lének nehéz, küzdelmes nap­jai, a földosztás, a párthar­cok, az államosítások, a tö­megtüntetések, az izgalmas, gyorsan pergő események. Sokan úgy érzik, hogy ak­kor vívtunk valóban forra­dalmi harcot, és sokszor fel­teszik a kérdést: vajon ma is benne vagyunk-e a for­radalmi harc sodrásában ? Igen, bár a mai korszak mindig látványos és fordula­tos események formájában kéri tőlünk számon a föld­osztáskor szükséges határo­zottságot, a pártharcokban elengedhetetlen elvhűséget, az államosításoknál fontos felelősségvállalást, a tömeg- tüntetésekben tanúsított ki­tartást. A hatalom megtartá­sa, a szocialista építőmunka nehezebb, mint a politikai hatalom megszerzése. Küz­deni kell az állhatatlanság, a kishitűség, a mának élés, a harácsolás, a múlt nfin- den öröksége, az elmara­dottság ellen — az újra elő­bukkanó. a hatalommal va­ló visszaélésre hajlamos, a dolgozó embert lebecsülő megnyilvánulások ellen. Napjaink forradalmisága az új élet építésében, a gazda­sági szervező munkában, a világnézetet formáló ideoló­giai vitákban, egyszóval a mindennapi munkában nyil­vánul meg. Éppen ezért ma is elvi alapokon tevékenykedő, határozott, képzett, tapasz­talt, internacionalista forra­dalmárokra, jó hazafiakra van szükség. Kedves elvtársak! Népköztársaságunk min­den állampolgár számára biztosítja a munkához, a pihenéshez, a művelődés­hez való jogot, megvalósít­ja a felekezeti és nemzeti­ségi egyenjogúságot, a szó­lás- és sajtószabadságot. Hazánkban nyugodtan, fé­lelem nélkül élhet és dol­gozhat minden törvénytisz­telő állampolgár. Magyar- ország a jogbiztonság és a széles körű demokrácia ha­zája. Ilyen demokrácia csak szocialista országokban va­lósulhat meg, amelyben a nép ura a saját sorsának. A demokrácia megannyi vívmányának örülünk és úgy látjuk, hogy eredmé­nyeink lehetővé, szüksé­gessé teszik, hogy még to­vább szélesítsük a szocialis­ta demokráciát, hogy a dol­gozók még nagyobb arány­ban vegyenek részt az ál­lami, a gazdasági, kultu­rális és társadalmi munka irányításában. Azt akarjuk, hogy a dolgozók minden munkahelyen érezzék, ők az ország gazdái és hallas­sák szavukat a fontos kér­dések eldöntésében. Kedves elvtársak! Néhány évtizeddel ezelőtt Ady Endre az ország sor­sa felett érzett keserűségé­ben így kiáltott fel: ..Ide új hit, új erő, új munka kell!” Ma büszkén vallhatjuk, hogy amit a költő a nem­zetnek óhajtott, az az új szabad Magyarországon megvalósult A dolgozó ember teremtő erejébe ve­tett hit, népünk ereje, a szocialista építőmunka vi­szi előre hazánkat a tár­sadalmi fejlődés útján a még szebb, boldogabb élet felé. Kedves elvtársak! Mégegyszer szívből kö­szöntőm önöket, s mai ün­nepünkön kellemes pihe­nést, jó szórakozást kí­vánok találkozónk minden résztvevőjének — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét Biszku Béla elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents