Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
Gondolkodó emberek Szép István és társai a kémcsövek világában Országosan is jelentős üzemünk a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Termékei ismertek az egész világon. Es, hogy tovább öregbítsék a jö hírnevet, hogy több életmentő anyag jusson az embereknek, jelentősen fejlesztik az üzemet, korszerűsítik a munkaeszközöket, a technológiát. A termékek, berendezések, technológiák korszerűsítéséből azonban időről időre jelentős részt vállalnak a gyár dolgozói, az újítók is. Ez év első felének mérlege, hogy az újítók tevékenysége után 14 millió forint a megtakarítás. Hat hónap alatt 38 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből kísérletre ötöt, megvalósításra 19-et fogadtak el. Bevezettek és alkalmaznak »- a tavalyiról ét- húzódottakkal együtt 28 újítást, Újítási, találmányi díjként 380 ezer 409 forintot, közreműködési díjként 202 ezer 800 forintot fizettek ki. Az Alkaloidában sok az újító, mm a gyár főmérnökének szavaival élve, — legtöbbjük notórius. Megízlelték az alkotásnak ezt a formáját, lehetőségét, megszerették és rabjai lettek. Szép István vegyipari szakmunkás, a 47 éves, földművesből lett szakember, 14 éve dolgozik a vegyszerek, kémcsövek világában és esetenként technikusokat, mérnököket ámulatba ejtő dolgokat produkál. ö maga így vall erről. — Az első újításom a parakodinhoz kapcsolódik. Valahonnan hozták a technológiáját. de nem volt jó. Ezt az újítást Daníeska Istvánnal kísérleteztük ki. Egy másik újításom a di- landidhoz fűződik. Ez volt a gyár „réme”. Bármit tettünk, csak kevés készterméket kaptunk, az is rossz volt, erősen szennyezett. Pedig milyen egyszerű a megoldás! Véletlenül jöt* tem rá, A bázis kicsapását a technológia szerint hidegen kellett végezni. Én ezt megváltoztattam. Felforraltam az anyagot és hófehér tiszta lett a termék és háromszor annyit kaptunk, mint korábban. kudarcsorozatoknak gyümölcse a megoldás. — Szeretem a szakmát, — mondja Szép István — és csak azt sajnálom, hogy nem kezdhettem korábban. Szeretek újítani Is és eszembe sem jut az anyagi előny. Egyszerűen csak végére akarok járni dolgoknak. A most folyamatban lévő újításom is még tavaszi elhatározás. A mennyiségi eredmény már jó, a minőséggel van baj. De már ebben is mutatkozik biztató változás. Fazekas Mihály főgépész a gyár másik rendszeres újítója. A gyárban is — szeptember 7-én lesz 25 éve, hogy először belépett — sok probléma megoldása fűződik nevéhez. — Két nagy horderejű újítás az, amin a legtöbbet dolgoztam, s amelyre szívesen emlékezem vissza. Az egyik a kazán vizének hasznosítása, amelyet korábban elengedtünk. Ez a víz most egy kétemeletes épületet fűt, 200 mázsa szenet takarítunk meg vele és kevés ráfordítással a lakóknak éjjel-nappal rendelkezésükre áll a meleg víz. A másik, a széntüzelésű kazánt alakítottuk át oíaj tüzelésűre. Szép István A gyártási problémák megoldása így tőmondatokban elbeszélve nagyon egyszerűnek tűnik. Pedig nem ritkán hónapok, néha évek töprengésének, gyötrelmének, biztató jeleknek és ftyíreoyházi fűtő erőmű Csúcsterhelés a nyár végén Készül a lakások távfűtővezetéke Az Isteni színjáték szerzője, Dante sem tudott volna elképzelni különb poklot egy erőművl kazánnál. Állandó robajjal, hatalmas léngny el veket fújnak be az olaj porlasztók az emelet magasságú tűztérbe. — A fűtő erőmű tulajdonképpen ipari gőzszolgáltatásra épült — tájékoztat Dohanics László üzemvezető mérnök. A fűtés eddig elenyésző szerepet játszott a feladataink között. így következett be a furcsa helyzet, hogy a fűtő erőmű csúcsterhelése nemi télen adódott, hanem a gőzfo- gyasztó üzemek termeléséhez igazodott, A konzervgyár felépülése óta a legnagyobb gőzigény nyár végén jelentkezik. Az átlagos erőművi gyakorlattól eltérően a javító és karbantartó munkákat ezért kellett már áprilismájusban elvégezni. A tavalyi felújítás során beépített két új kazán a régiekkel együtt ki tudja elégíteni a várható legmagasabb gőzigényeket is, ha a felhasználó üzemek ésszerűen csoportosítják a gőzigényes technológiai folyamatokat, és megtartják a közösen megállapított menetrendet. Már most komoly nehézségeket jelent, hogy a konzervgyárból as előre megállapított 65 százalék helyett a víznek csupán 27 százalékát tudják megfelelő tisztasággal visszavezetni. Ez egyelőre csak pénzügyileg érinti a fogyasztót, a termelés felfutásával azonban akadályozhatja a folyamatos gőzellátást. A gözfogyasztás menetrendjét is a konzervgyár tudja a legkevésbé tartani. Ennek egyik oka a fiatal üzem még kevés energetikai tapasztalata, de talán jelentősebbek a szállítási eltolódások kihatásai. A konzervgyárnak és a fűtő erőműnek egyaránt előnyös lenne a jobb kooperáció a mezőgazdasági termelő üzemekkel. Az áramot ellennyomésú turbina szolgáltatja, amelynek működése csak bizonyos gőzmennyiség elvételével és más irányú felhasználásával gazdaságos. Ezért télen, mikor a legnagyobb szükség volna áramra, a kis gőzelvétel miatt sokszor nem tudott üzemelni a turbina. Az erőmű egész éves kihasználásának igénye szerencsésen találkozott a nyíregyházi Északi Alközpont lakótömbjének fűtési szükségletével. Kézenfekvő volt a távfűtéses megoldás. Ezt a szolgáltatást már az új fűtési idényre betervezték. A csővezetékek lefektetését és a korszerű, un. forró vizes hőközpontok felszerelését a csőszerelő vállalat végzi. A munkák rendben haladnak, valószínűleg mindennel elkészülnek a fűtési idény kezdetéig. A távfűtés megindulásával nem lesz fennakadás, a folyamatos üzemeltetés viszont nagy felkészültséget igényel. Jól képzett szakemberekre van szükség a hőközpontok kezeléséhez, és a berendezések esetleges hibáinak gyors kijavítására. Tíz napja döntötték el, hogy a távfűtőhálózat gazdája a városgazdálkodási vállalat lesz. Az erőmű vezetői mindent megtesznek, hogy segítsenek a szakemberek kiképzésében. A városgazdálkodási vállalat részéről is maximális erőfeszítésekre van szükség, hogy necsak a távfűtés premierje, de már az első idénye is végig zavartalan legyen. Sz. Oy. Fazekas Mihály Az újítással növeltük az üzembiztonságot, létszám- megtákarítást értünk el és egy tonna gőz előállítási költsége 30—40 százalékkal csökkent. Különböző szinten, különböző képzettséggel dolgoznak itt az újítók és nincs különleges Ismertetőjelük. Olyanok ők, mint más egyszerű emberek, és bár mindennapi munkájuk után is megbecsülést érdemelnek, — mert újítanak — a megbecsülés a gyárban hatványozott. Seres Ernő A Vásárosnamélyi Ládaipar! Vállalatnál elkészült 76 ezer forintos "költséggel az új szellőztető berendezés. Foto: Elek Emil Olvasónk írja: Traktort, de honnan ? ! Termelőszövetkezetünkben mint általában a mezőgazdaságban —• még nem ki- elégírő a traktoros, illetve erőgépkezelő utánpótlás. Ennek megoldására traktorvezetői iskolát létesítettünk gazdaságunknál a múlt télen. Az iskola egyik hallgatója — Mursa József — vezetési gyakorlatból nem tudott le- V'jsgázui, ezért pótvizsgára idézte a KPM Autóközlekedési Tanintézete Nyíregyházára. Az idézés alapján M. J. megjelent a vizsga helyén agusztus 14-én. Az idézés a pótvizsga feltételeként jelölte meg azt, hogy a hallgató tratort is biztosítson magának. M. J. — jelenleg a Szat- márcsekej Állami Gazdaság növénytermesztője — anyagilag nincs felkészülve arra, hogy akár az állami gazdaságtól, akár a termelőszövetkezettől egy napra traktort béreljen vizsgájához. S ha bérelhetett volna, akkor sem vihette volna magával Szat.márcsekéről Nyíregyházára, jogosítvány nélkül. Mivel M. J. traktor nélkül jelent meg a pótvizsgán, megjelenését semmisnek tekintette a tanintézet, illetve a vizsgáztató bizottság. Közölték M. J.-vel, hogy csak traktorral együtt vizsgáztathatják le, s a jármű biztosítása M. J. kötelessége. Márkász József tsz-elnök Szalmárcsekei „Haladás Tsz” A szerkesztőség megjegyzése: A KPM Autóközlekedési Tanintézetének ez az intézkedése akadályozza a mezőgazdasági üzemek, közös gazdaságok szakemberutánpótlásának megoldását. Nehéz elképzelni, hogy ilyen jelentős anyagi áldozatra valaki is képes lenne, mint egy traktor, egy traktorvezető és egy útiköltség megfizetése. Ilyen esetben — mint M. J. szatmárcsekei vizsgázó ügyében — olcsóbb, emberségesebb megoldás is kínálkozna: a tanintézet levizsgáztathatná a jelölteket az egyik nyíregyházi tsz-ben is. Megiegyzisr Ml még ? Lapunk szerdai számában hírt adtunk arról, hogy a székelyi Buzakalász Tsz volt főkönyvelőjét, Herczku Gyulát a bíróság visszaesőként elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények miatt három év szabadságvesztésre ítélte. Herczku Gyulát 1959 őszén ítélték el korábban. Akkor MESZÖV-könyvelő- ként sikkasztott, és ezért tíz hónapot töltött el börtönben. Szabadulása után két év telt el, s akkor alkalmazták — a hírek szerint a Baktalórántházi Járási Tanáé' mezőgazdasági osztályának ajánlására — főkönyvelőként a székelyi gazdaságban. Pedig erre — az érvényben lévő rendelkezések szerint — nem lett volna lehetőség. Fontos és bizalmas munkakörben ugyanis kizárólag feddhetetlen előéletű személyeket lehet alkalmazni, s hogy e funkciók alatt mik értendők, azt a tapasztalatok alakították ki. A főkönyvelői beosztás feltétlenül, hiszen vagyonkezeléssel jár, Őrködni kell a tagság javaira. A főkönyvelő pénzt vehet fel a bankban, utalványozhat, kifizethet... Szóval egy tsz-főkönyvelő gyakran kerül pénz közelébe. Nem ez az egyedüli eset megyénkben, amikor ilyen beosztást büntetett személyre bíztak. Nemrég például az egyik nyíregyházi vállalat alkalmazott építés- vezetőként és raktárkezelőként egy többszörösen büntetett csavargót. Utóbb a bűnöst néhány évre „kivonták a forgalomból”, de ezzel az okozott kárt még nem tudták megtéríteni. A székelyi eset újabb figyelmeztető: vigyázni kell, óvakodni kell, s nem szabad olyan emberekre pénzt, vagy értéktárgyat bízni, akik emiatt megjárták már a börtönt. Herczku Gyula esetének azonban van még egy nagyon fontos tanulsága. Ugyanis Herczku nemcsak büntetett előéletű volt, hanem rendszeresen és mértéktelenül pusztította a szeszes italt is. Mindenki tudja erről a főkönyvelőről, hogy korábbi büntetésének rehabilitációjáig még el kell telnie néhány évnek; mindenki tudja, hogy legelőször önként vonult be elvonókúrára; s mindenki tudta, hogy ez a kúra szinte semmit sem ért. Hiszen hamarosan ott folytatta, ahol abbahagyta... Mi kellett volna még, hogy ne a harmadik évben és véletlenségből figyeljenek föl „áldásos tevékenységére”, hogy leleplezzék ezt a gátlástalan sik- kasztót? Mi még? Kun István Csak egy kis klottnad- rág van a fiatal férfin. Lebarnult felsőtestén harmatszerű apró cseppekben ül a verejték, homlokán, s gerincén parányi patakokban csurog alá. Érthető: perzsel, éget a délelőtti nap, ő pedig sarat készít a vályogvetéshez, Hozzáértésről tanúskodik a nagy halom barna homok is, amelyet a vályogvetéshez alkalmas agyagrétegről először leta- licskázott, de méginkább a mozdulat, amikor a pely- váskosarat a hóna alá veszi, s szálas búzapelyvával leszórja a sarat. Aztán, ahogyan kapájával módszeresen „felvágja”, vagyis rugalmas, alakítható masz- szává keveri a vízből, agyagból és búzapelyvából gyúrt vályognak valót. Ütemes a munka. Magasba emelkedik, majd lecsap a sárba a kapa, lemerül egészen a Jjalom aljáig; akkor megfeszülnek a kar- és váliizmok, s egy nagy kapa sár átkerül a másik oldalra. Éppen a lába elé. Már térdig áll a Fészekrakók sárba, de csak vágja, vágja, forrósógát, bőrét csillapítja a hűvös massza. A veríték a szemébe folyik, meg kell állnia egy pillanatra. Alsó karjával végig- törli homlokát a szeme fölött, tekintete végigsiklik a távolban, a permedétől kéklő szőlőtőkéken. A vályogvödör túlsó oldalén, feleségén áll meg tekintete. A vékony, jó alakú asz- szonykán egy szál rövid ruha. Fején kendő, szorosra kötve. A homokdomb aljában négy-ötéves forma fiúcska játszik. A fiatal- asszony víztől csurgó rongyot hűz ki egy vödörből, végigtörli vele a hosszúkás vályogformázó belsejét. Két jól kiszámított mozdulattal már meg is telik a formázó sárral, kezével elsimítja a hosszúkás deszkaalkotmányt, a végén levő forgóléceknél felemeli, a formába gyűrt, tapogatott sár kicsúszik a formából. Kész egy vályog. S már újra a kezében a vizes rongy. A sara fogytán. A férfi a halomba vágja a kapát, villát vesz a kezébe. A kész masszából megrak egy talicskát és tolja az asszony kezeügyébe. — Félti a haját — mondom az asszonynak. Az asszonyka a kendőhöz kapna, de eszébe jut, hogy sáros a keze. A mozdulat félbemarad. — A tupirját félti, — mondja kedves, ironikus mosollyal a férj. A szomszéd telken máglyába rakva szárad már a vályog. Még odébb betonoszlopok, tégla, bontásból szerzett faanyag, gondosan | rendbetéve. — Kétezer forinttal kezdtünk a házépítéshez, s most mégér százezret, — mondja | a formálódó új utca egyik frissen vakolt háza előtt egy másik fiatalasszony. — Mint a takarék: építkeznek, mióta megtörtént a telekrendezés. Cél kell az embernek... Azelőtt: hazajöttek szombat délben a vonattal ezek a fiatal férfiak. Némelyik egyebet se csinált vasárnap estig, csak ivott, mondja a tsz elnöke. Az ő területükön épül az új falu. Segítik Is az építkezőket, vályogot vetnek, s hitelezik a házasulandóknak, pelyvát kapnak a házépítéshez. — Érdekből is tesszük: ezek a fiatalok most jórészt Pestre, meg erre-arra járnak, de ha itt lesz az állandó otthonunk!... Érti mire gondolok? Értettem. (n) 1966. augusztus 19,