Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
A falu kommunistáira aagy és sokrétű feladatokat ró az idei nyár. Meg kell mutatniuk, hogy értik hivatásuk lényegét, tudják, mit követel tőlük az idők szelleme. A párt közelgő IX. kongresszusa különben is arra ösztönzi őket, hogy a nagy összegezésre való felkészülés idején külön külön is jól vizsgázzanak. A legtöbb helyen — s ez a helyes, a kommunista felfogáshoz méltó út —, úgy vélik, hogy a kongresszusra való felkészülés a napi pártmunka része, s a jó kommunista ünnep előtt és után is kész a számadásra. Ez a felfogás már csak azért is helyes, mert a mi pártunk kongresszusait nem a pirosbetűs ünnepek nyugalma, hanem mindinkább a lázas munka, a tervek, viták, töprengések, a jó értelemben vett türelmetlen útkeresés jellemzik. A látszateredmények, az egyszeri mutatós fellángolások ténye semmivé enyészik a mély, elemző munka hevében. Csak az állandó, szerény, megbízható tettek, a megalapozott eredmények nyomnak valamit a kongresszusi mérleg serpenyőjében. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kongresszus előtt nem akadnának különleges tennivalók, s az általában jól politizáló falusi alapszervezeteknek nincs mit javíta- niok munkájukon. A jól dolgozók számára is van még rengeteg munka, ahol pedig nem mindig képviselték helyesen a jó politikát, különösen hozzá kell látni, hogy a lehetőségekhez képest segítsenek a bajokon. Még mindig nem késő őszintén feltárni a hibákat, tettenérni az elszalasztott lehetőségeket, közös erővel kutatni és meglelni a kátyúból kivezető utat. S ezért az útkeresésért nem csupán a termelőszövetkezeti vagy a közösségi alapszervezetek a felelősek, hanem a járási pártbizottságok is. Az esetek többségében ugyanis kiderül, hogy a gyenge alapszervezet botlásaiban a felsőbb szervek is ludasok. Sok helyen szívesebben látogatják, támogatják az erősebb alapszervezeteket, hiszen ott kézzel foghatóbbak az eredmények. Van, ahol nem tesznek különbséget. Ugyanazt mondják, ugyanazt teszik az erős, nagy alapszervezetekben, mint a néhány tagú, kellő befolyással nem bíró kis közösségekben. Az új stílust, a korszerű, kommunista vezetői erényeket követelni, lemérni ezek jelenlegi értékét, hatékonyságát: ez az egyik legfontosabb feladat a kongresszus előtt. Van-e kellő emberi tartás és erő a kommunistákban? Van-e tekintélyük, hatásuk, hitelük? Van-e bátorságuk mindig őszintén, becsületesen felelni a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre? Meg kell vizsgálni a munkamódszereket is. Bírálni és száműzni minden káros jelenséget, mely a kommunisták és a tömegek jó kapcsolatait megrontja. Eljutni mindenkihez, meglelni az agitáció korszerű formáit, vagy feleleveníteni a régi, bevált formákat. És feljegyezni minden véleményt, kifogást, hogy a kongresszus az egész ország közvéleményével számolhasson, hogy a tömegek beleszólási joga ne csak formális jog, hanem tényleges hatáskör legyen. S igen fontos teendő az új gazdasági mechanizmus megismertetése, megértése is. Hogy minden kommunista és kisember azzal, mit jelent az ő és a közösség számára az új irányítási rend. Tehát nem egyszeri fellángolások, hanem a mindennapi kötelességek elvégzése. Ez a kommunista út. (K.) Még novemberben történt, a tuzséri ERDÉRT- telepen. Zárlécet raktak vagonba. A megrakott pályakocsi a fordítókorongon megbillent, kitört a rakonca, s a lécek egy része oldalra zúdult. Keresztúri Mihály igyekezett ellépni, de megbotlott egy szemétcsomóban, s a rázúduló lécek betemették. A baleset láttán a környékén dolgozók a helyszínre rohantak és kiszabadították a szerencsétlenül járt idős embert a lécek alól. Talpraállították, kérdezgették, mi baja van, hívjanak-e mentőt. De Keresztúri Mihály nem kért semmit, nem érezte, hogy megsérült volna. Leült, pihent, aztán másnaptól kezdve dolgozott ismét rendesen. A baleset után felmondás Az üzemi balesetet nem is jegyzőkönyvezték. Keresztúri Mihály nem követelte, s az ott lévő felelős dolgozók „elfelejtették”... (Ki kockáztatja szívesen a prémiumát?) Keresztúri Mihály pedig orvoshoz sem ment el, nem akart betegállományba kerülni. Mikor megkérdezték tőle, miért nem ment el mégis, azt válaszolta, hogy nem tudta volna ellátni a családját a táppénzből. Bár ma is fáj a válla, dereka. Akkor még nem is láthatta, milyen következményekkel jár, ha nyomtalanul múlik el az üzemi baleset. De később..! Áprilisban ugyanis kapott egy hivatalos levelet: Vilmán Pál telepvezető írta alá, s közli, hogy május elsejétől nem tart igényt a munkájára. Az ok: az idei tervet csökkentett létszámmal is teljesíteni fogják. Több embernek is felmondtak azon a napon. Az ok mindegyiknél ugyanaz volt. Csakhogy olyanok is kerültek a fatelep kapuin túlra, akik ezt méltánytalannak tartották. Például ülés István, aki üzemi balset következtében nemrég elveszítette balkezének egyik ujját. A vállalatiak helybenhagyták . . . ö azóta húsz százalékkal csökkent munkaképességű... Keresztúri Mihályt nem százalékolták ugyan le, de ebben az évben sokat betegeskedett. A gyenge munkaerők mellett tehát olyanoknak is felmondtak, akik nem tehetnek róla, hogy nem tudják úgy ellátni a munkájukat, mint korábban. Keresztúri Mihály panaszt tett: „Vagyonom, nincs. Megélhetésem, feleségem és két kiskorú gyermekem kenyerét itthon nem tudom biztosítani. Eddig hűséggel teljesítettem mindenkor a vállalattal szemben a kötelességem. Most, hogy 57 éves lettem, és testi erőm hanyatlott, könnyebb munkát kértem a vállalattól, de ezt a kérésemet nem akarták teljesíteni..." Egyébként is méltánytalannak tartotta, hogy őt — akinek a baleset miatt fáj a válla, dereka, — most ilyen egyszerűen csak elküldik. A telepvezető döntése a vállalat munkaügyi döntő- bizottsága elé került. Ugyanígy az Illés Istvánnal szemben hozott határozat is. Ott azonban helybenhagyták a telepvezető intézkedését, mert úgy látták, hogy minden a törvények és a rendeletek értelmében történt. Újból fellebbeztek. Illés Istvánt a Területi Munkaügyi Döntőbizottság egyből visszahelyezte állásába, mert világos volt, hogy üzemi baleset miatt csökkent a munkaképessége. (Kórházba vitték, muszáj volt jegyzőkönyvezni...) A megyeiek nem! Keresztúri Mihály esete azonban bonyolultabb és hosszadalmasabb volt, mert a balesetnek semmiféle hivatalos nyoma nem maradt. Utólag kellett meghallgatni a tanúkat, közben azonban ment az idő, s az aktára i’alaki már korábban ráírta: május 4-től nem dolgozik. Keresztúriék a bizonytalanságban nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A gyerekeket elvitték a nagyszülőkhöz, és azok tartották őket Keresztúriné egy levélben így ír: „Többet sírok, mint nem...” A TMDB csütörtökön döntött: a telepvezető határozata tc-rvénysértő! Az üzemi balesetet szenvedő dolgozót átszervezés vagy létszámcsökkentés miatt a balesettől számított két éven belül nem lehet elbocsátani. Keresztúri Mihálynak kifizetik az önhibáján kívül kiesett munkabérét is. Péntektől már dolgozik is a régi munkahelyén^ Kun István A bő'szoknyás, rojtos szélű kendős. bátyus ajaki asszonyok leginkább tengerit, napraforgót vásároltak batyuikba. A közeli Kisváráéra és a környező nagyobb települések piacaira pedig burgonyát, tejet, tojást, vajat, virágmagvakat hordtak, míg embereik megfeszített erővel szorgoskodtak az apró nádasházak kicsi kertjeiben, s a szűk határban megosztott pár holdakon. Küszködtek létükért, ahogy tudtak, csak önmaguknak, szabadon lehessenek, kerülve az Eszterházy hercegek cselédeinek sorsát. Szerepcsere Külön kis önálló szigetet alkotott a Nyírségben Ajak falu, ápolva évszázadokon át sajátos szláv eredetű hagyományait, szokásait. Ugyannyira, hogy fiataljai is csak a falun belül házasodtak. Szegényebbek voltak a többi falvaknál. A földosztás után hamarosan 93 házat emeltek, több száz méter hosszú járda, 5 kilométer villanyhálózat készült. A hároméves tervben 120 kerékpárt, 25 rádiót 35 vasekét vásárolt a lakosság, és 33 vastengelyű szekeret készíttetett. Azután 145 szép lakást, a faluban és a határában 5 új híd megépülését hozták az évek. Gyakoribb és változatosabb a vásárlás: a boltok száma négyre növekszik. Kikövezik az állomás rakodóhelyét, sok könyvvel gyarapodik a népkönyvtár. Mozi nyílik és mind többen járnak filmet nézni. Másfél millió forintból megépül a korszerű iskola, két évvel utána az óvoda. De mind e közben szerepcsere is történik: az asszonyok helyett embereik kezdenek kirajzani a faluból. Nem bátyúval — munkakönyvvel a zsebben Záhonyba, Kisvárdára, Komoróra, Tuzsérra. Vasutassapka kerül sok férfi fejére; mások megfordulnak az ország szinte valamennyi jelentős ipari gócpontjában. Az asszonyokra, nagyobb gyerekekre marad a szövetkezéssel összeadott föld, a család és a ház gondja. 560 munkaképes tsz-dolgozó közül 430 a nő (!). Az otthoniakból csak szűkösen telik ki a feltétlen férfialkatot követelő munkahelyek betöltése. Kűíönérvek Poncsák Pál tsz-elnök (öt év óta ő a harmadik!), a közös gazdaságról azt mondja, sokkalta jobban lehetne. Több férfierő kellene hozzá. Jövőre termőre fordul 120 hold gyümölcsös, sok gond lesz vele. 10 hold málnának is terem a fele jövőre. Ősszel, vagy következő tavasszal telepíteni szeretnének még 5 hold cseresznyést, s ugyanannyi meggyest. És általában, az egy dolgozóra jutó öt hold- nyi terület növényápolása sok egy-egy asszonyra. Tervet kejlene készíteni az állattenyésztés fejlesztésére, a terméshozamok növelésére, a talaj javítására. A tagok azt mondják: még nem volt a tsz-nek egy valamire való zárszámadása, előleget nem tud rendszeresen adni. A családnak pedig élni kell. és egyáltalán nem úgy, mint régen. Pénz kell, a boltban nem adnak ingyen semmit. Mindkét érv igazat mond — a maga módján. Külön, külön. Éppen ez a baj. Hiányzik belőle az egység, az érdekek összhangja. Enélkül pedig a tsz, a nagyüzemi gazdálkodás szándéka nem is adhatja a kívánt eredményt. Az állam öt év alatt 4 millió 83 ezer forinttal segítette az ajakiak közös gazdálkodását. A végtelenségig erre sem lehet számítani. Fedezet Többszer változott már a szövetkezetben a díjazás. Ez évre a részes művelés mellett döntött a tagság többsége. Munkaegységet csak napraforgó, magkender, burgonya és állatgondozás után írnak jóvá. Azoknak kedvező ez, amely családból iparban dolgozó havi keresetű férfiak vannak. De vagy száz családban nincs ilyen. Ezeknek, is pénzre van szükségük időközönként, kitől kérjenek, ha nem a tsz-tői? Mit lehetne tenni? A falu vezetőinek egyöntetű a véleménye: olyan bérezési módszert kialakítani* amely nem hoz hátrányba egyetlen szövetkezeti tagot, családot sem. Már van is ilyen elképzelés. Mérsékeltebb százalék természetben — a dohány kivételével — a szántóföldi termelésben, plusz munkaegység. Ebben az esetben, a tervek teljesítésével 40 forint körüli munkaegység értéket lehetne elérni, s az igénylők számára elő’.egezési lehetőséget is adna. A távol dolgozó férfiak is meggondolnák: érdemes-e eljárni a faluból, a családtól? Orvosság Sziget-e hát még Ajak Szabolcsban? Nem. Egyáltalán nem. Az alig ezer csa- ládú faluban közel kétezer hizlalt sertést vágtak az elmúlt télen. A tanácsházán pontos kimutatás van róla, hogy 1961. óta, évenként átlag 20—25 szobát pa<jlóztatnak, közel száz család vásárolt a legutóbbi esztendőkben gáztűzhelyet. Két kézen meg lehet számolni, hány házban nincs rádió, rohamosan hódit a televízió. Sok udvaron faragják a követ a modem lakások alapozásához, építik a betonkerítéseket, vaslemez kapukat. Még e hónapban átadásra kerül — félmillió forint értékben! — az új orvosi lakás, rendelő. Különösen a fiatalok hódolnak a divatnak, elhagyják a maradi szokásokat, mind többen él a tanulás, a több tudás utáni láz. Van még gond is, persze. Legjobb orvosságát csakis maguk, egységesen találhatják meg. Asztalos Bálint Bővült a lakáselosztás társadalmi ellenőrzése Jól dolgozik a két évvel ezelőtt létrehozott lakásügyi társadalmi bizottság Nyíregyházán — állapította meg a városi tanács végrehajtó bizottsága. Ezáltal a gyakorlatban is megvalósult a lakáselosztás társadalmi ellenőrzése, mert munkáját a teljes nyilvánosság előtt végzi. A város rendelkezésére álló lakásokat a bizottság osztja el a leginkább rászoruló igénylők között. Előtte helyszíni látogatásokat, részletes környezettanulmányozásokat végez és a névjegyzéket harminc napra közszemlére teszi ki. Tevékenységük tisztaságára jellemző, hogy két év alatt mindössze három esetben tettek észrevételt az elosztás miatt, de a részletesebb felvilágosítás után azok is igazságosnak tartották a bizottság javaslatát. Pedig a társadalmi ellenőrök nem mások, mint az ugyancsak jogos lakásigénylők. A végrehajtó bizottság a lakásügyi társadalmi bizottság tagjainak elismerését és köszönetét fejezte ki eddig végzett munkájáért. A harminc fokos júliusi hőségben a Fehérgyarmati Járási Tanács földszinti folyosóján üdítő hűs csapja meg az érkezőt. Nem így a már ott szorongókat. Szívesebben állnának ők most a tűző napon. Többségük parasztember, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt, ilyenkor, a júliusi napokon a tarlón hajlongtak. Most vizsgabizottság elé készülnek mind a harmincegyen. Asszonyok, lányok és férfiak ünneplőbe öltözve számolják a perceket, ki meddig van bent és aki még nem volt, arra mikor kerül a sor. Képesített könyvelői vizsgát tesznek. Van köztük raktáros, munkaegység-nyilvántartó, pénztÉj-os, beosztott könyvelő, kit hová állított a tagság. A jobb egyéni gazdák is már bizonyos feljegyzésekkel mérték évi munkájuk eredményét, kiadásaikat, bevételeiket feljegyezték. Ez ott még nem volt kötelező. A szövetkezetben pontos nyilvántartási ismeretek nélkül már raktáros sem boldogul, illetve rosszul jár a tagság — százak, egy egész község —, ha pontatlan az adminisztráció. Igazi diákdrukkal mennek be a minisztériumi bizottság elé és megkönnyebbült sóhajokkal jönnek ki. Az elsők között felelt a szóbeli tételekre Bihari József- né, a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz munkaegység nyilvántartója. Bihariné két éve, 45 éves korában került be az irodára. Mint minden dolgozó asz- szonynak, neki is harmadik műszak volt a tanulás. A két fia felnevelése mellett súlyosbította terhét, hogy a férje közel húsz éve betegeskedik. Az ő munkája a legfőbb támasz a családban. Kéthetenként kaptak konzultációt és ilyenkor mindig házi feladatot kellett készíteniük. — Nagyon kedves, segítőkész volt a főkönyvelőnk — emlékezik vissza a sok nehéz könyvelés feladataira Bihariné. Mindig mondta, ne gyötörjem annyit magam, segít ő. Én azt tartottam, inkább két-három éjszakát rászánok, de ne másoljam másnak a kész elgondolását, így jobban megrögződött bennem. A vizsga hangulatában vagyunk még, de már a holnapi munkáról beszél Bihariné. — Könnyebb volna a mi munkánk, csak ne kellene olyan sok kimutatás, jelentés. Még mindig sok bürokráciával dolgozik az SZTK és a statisztikai hivatal is. Közben fiatalabb lányok, asszonyok veszik körül és szaporán kérdezik: „Sárika néni, hogy ment? Átengedték?” — Nem mondták meg. De ha megbuktam volna, akkor se sajnálom, amit tanultam. Most látom már az összefüggéseket, tudom, miért van szükség a bizonylatokra és különböző nyilvántartásokra. Én leírhatom — megkérdeztem — nem bukott meg Bihariné. Nemcsak a vizsgán, hanem az életben, a legnagyobb vizsgán is eddig mindig jól felelt. Mégha göröngyös volt is az útja. Csikós Balázs 3 1966. július 17Sziget-e még Ajak ? Szerényen, becsülettel „...A határozat törvénysértő..." Emberek, ügyek a döntőbizottság előtt Arcok, emberek Bihariné vizsgája
