Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-16 / 167. szám
Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal Apró Antal elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, pénteken délután az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján „Gazdasági együtt, működésünk a szocialista országokkal” címmel előadást tartott. A Magyar Néphadsereg Központi Klubjában rendezett előadáson megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának pót. Az előadó ezután szólt arról, hogyan értékelte a legutóbbi bukaresti felső szintű tanácskozás a KGST-or- szágok gazdasági fejlődését, a nemzetközi együttműködés jelenlegi helyzetét. — Az 1963 júliusi felső szintű pártértekezlet óta eltelt időszakban — mondotta — a KGST tagállamai tovább fejlesztették gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésüket. A tanácskozáson megállapították, hogy a tanács szervei által végzett munka elősegítette a KGST-tagál- lamok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak további elmélyülését. Közös erőfeszítésével felépült a Barátság kőolajvezeték, amelyen keresztül 1964- ben 8,4 millió tonna, 1965- ben 13,2 millió tonna kőolajat szállítottak. A KGST-tagállamok egyesített energiarendszerei között a kölcsönös villamosenergia-át- adás volumene 1960-ban 1,6 milliárd kilowatt, 1965-ben mintegy 5,6 milliárd kilowatt volt. Eredményesen folytatta munkáját a tagországok közös vagonparkja is. A bukaresti tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy a KGST-országok közötti együttműködés jelentős eredménye volt az 1966- 70. évre vonatkozó népgazdasági tervek összehangolása, és ennek alapján a hosszú lejáratú külkereskedelmi egyezmények megkötése. A KGST-országokból származó behozatalunkban az 1966—70. években a nyersanyagok és a villamos energia részesedése 57—58 százalékot tesz ki, a gépek behozatalának részesedése 33—34 százalék. A KGSTországokba irányuló kivitelünknek csaknem felét a gépipari termékek, 12—13 százalékát könnyűipari cikkek és mintegy 16 százalékát ipari anyagok, 1Ö százalékát pedig mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teszik ki. Mindezek eredményeként — de főleg a Szovjetunió szállításai révén — sikerült biztosítanunk a következő öt esztendőre is a szükséges nyersanyagok, energia- hordozók és villamos energia, vaskohászati termékek, színes fémek, fa- és papíráruk, textilipari alapanyagok importját. Ugyanakkor a hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapodások kedvező lehetőségeket teremtettek gépipari kapacitásunk kihasználására is. A tanácskozáson magyar részről — Központi Bizottságunk és kormányunk nevében — hangsúlyoztuk, hogy eddig is és a jövőben is nagy figyelmet fordítunk a KGST keretében megvalósuló gazdasági együttműködésnek. Egyetértésünket fejeztük ki azzal kapcsolatban, amelyet az elvégzett munkáról 8 végrehajtó bizottság a felső szintű pártértekezletnek benyújtott. Elmondottuk, hogy ezeket az eredményeket úgy tekintjük, mint közös erőfeszítéseink. internacionalista összefogásunk sikereit. A vitában és a javaslatokban minden ország aláhúzta^ azt a határozott kívánságát, hogy meg kell gyorsítani az együttműködést, s időben már 1968-ban — meg tagja, az Országos Tervhivatal elnöke, ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, politikai és társadalmi életünk sok más képviselője. Apró Antal elvtárs bevezetőben utalt azokra a körülményekre, amelyek időszerűvé teszik országunk nemzetközi gazdasági kapcsolatainak áttekintését, majd vázolta azokat az eredményeket, amelyeket a KGST-országok gazdaságuk fejlesztésében elértek. kell kezdeni az 1970 Utáni tervek koordinálását, és a gazdasági élet különböző területein keresni kell az együttműködés új szervezeti formáit. Az együttműködés ilyen irányú megjavítását egyébként sürgetik azok a reformok is, amelyeket az országok belső gazdasági életükben, gazdaságirányításukban végrehajtanak, s amelyek kihatnak a nemzetközi együttműködésre is. Magyar részről ma is teljes mértékben egyetértünk az alapokmány eredeti értelmezésével. Együttműködésünkben, elvtársi kapcsolatainkban az érdekeltség helyes alkalmazása mindannyiunk számára azért is fontos politikai kérdés, mert mi közös szervezeteinkben nem szavazattöbbséggel hozzuk határozatainkat, mint a Közös Piacban, vagy az ENSZ-ben. Tudjuk, hogy az egyes KGST-országok gazdasági adottságai és lehetőségei eltérőek. Ebből következik, hogy nem mindig egyformán érdekelt mindenki a különböző konkrét gazdasági kérdések sokoldalú megoldásában. Ezért a KGST-n belül támogatnunk kell mindannyiunknak azokat a kezdeményezéseket is, amelyek nem valameny- nyi KGST-ország, hanem csak az érdekeltségüket bejelentő országok együttműködésére irányulnak. Delegációnk aláhúzta, hogy mi a KGST szervezetének munkájához a jövőben is minden segítséget megadunk, más részről igényt tartunk arra, hogy a KGST központi szervei az Országok részére hasznos közgazdasági elemző munkát, tanulmányokat készítsenek. a magyar járműipar és a nemzetközi együttműködés jelentőségéről is. Az 1966—70. évi hosszú lejáratú megállapodás értelmében évről évre fokozódó mennyiségű autóbuszt szállítunk a Szovjetunióba. Szállításaink 1970-ben elérik a 4000 darabot. Ennek megfelelően — a hazai igényeket és a más irányú exportot is figyelembe véve Az előadó ezek után az áruforgalom kölcsönös előnyeivel foglalkozott. Azért is kell erről szólni — mondotta — mert itthon és külföldön a szocializmus kritikusai, és a velünk ellenségesen szemben állók azzal gyanúsítják együttműködésünket, hogy az előnytelen. Érdekes, hogy ezt a vádat mindig szocialista országokra értik. Soha nem beszélnek arról, hogy tőkés országok hogyan szorítják le áruink árát, milyen vámokkal sújtják exportunkat, hogy korlátozzák bevitelünket, piaci lehetőségeinket. A KGST fennállásának immár több, mint másfél évtizede sok példával bizonyítja, hogy a nemzeti törekvéseket türelmes munkával. de nem rövid idő alatt összhangba lehet hozni, és ki lehet alakítani az egyes országok sajátos feltételeit, nemzeti érdekeit, igényéit figyelembe vevő, és ugyanakkor az egész szocialista világközösség fejlődését gyorsító termelési munka- megosztást és külkereskedelmi árustrukturát. A legtöbbször felvetett — a magyar autóbuszgyártás 1970-ben 7000 darabra fog emelkedni. Az Ikarus-gyár, mint a fenti számokból látható, elsősorban szovjet, de ezenkívül német, lengyel, csehszlovák és bolgár megrendelések alapján — világ- viszonylatban is jelentős autóbusz gyárrá fog fejlődni. Európában valószínűleg az első helyen fog állni. kérdés az, hogy előnyösek-e számunkra ezek az árak, és ezenbelül, különösen a legnagyobb tételt jelentő magyar—szovjet kereskedelem árai. A válasz egyértelműen ifeen. A KGST-országokkal bonyolított forgalom, ezenbelül főként a szovjet— magyar kereskedelem cserearányai lényegesen kedvezőbbek számunkra, mintha az azonos árukat tőkés országokból vásárolnánk, és saját áruinkat is a tőkés piacon kellene eladnunk. Előny áz is, hogy a Szovjetunió velünk határos, az árak szovjet—magyar határparitásban kerülnek megállapításra, s így külön fuvardíjakat a hazaszállításért nem kell fizetnünk. Szovjet importunkat elsősorban (1966—1970-ben 54 százalékban) gépekkel és berendezésekkel, könnyűipari (17 százalék) és élelmiszeripari termékek szállításával fizetjük ki. Exportáruink jelentős hányadáért a Szovjetunióban magasabb árakat érünk el, mintha a2okat tőkés piacra adnánk el. gi kapcsolataink általában valamennyi szocialista országgal egészségesen fejlődnek. Kapcsolataink fejlődésének alapja a kölcsönös . előnyök maximális figyelembe vétele. Szerény erőnkhöz mérten nem késlekedtünk azonban a gazdasági segítségnyújtással sem, ahol ez indokolt volt. Különös jelentősége van a segítségnek a szocialista hazáját az agresszió ellen hősiesen védelmező Vietnam esetében. 1965-ben az évi külkereskedelmi forgalmunk Vietnammal 6 millió rubelt tett ki. 1959—1960-ban 9 millió rubeles áruhitelt adtunk ü Vietnami Demokratikus Köztársaságnak különböző ipari objektumok építésére, illetve beszerzésére. Ebből a hitelből építenek többek között majd egy 45 mW-os erőművet, kéziszerszám- és mérleggyárat, elektromosgyárat és autójavító mű. helyt, 1965 közepén 5 millió rubel összegű visszafizetés nélküli segélyt nyújtottunk Vietnamnak. Ennek keretében ez ideig szállítottunk teherkocsikat, híradástechnikái berendezéseket, gyógyszert é* orvosi készüléket, szerszámgépeket Diesel-motorokat, agregátorokat és más berendezéseket. Mindezeken túlmenően katonai felszereléssel is segítjük a hős vietnami népet. A katonai szállítmányok elsődlegesen olyan haditechnikai anyagok, amelyek az agresszorok légitámadó eszközei ellen a Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelmét erősítik. Amíg a többi szocialista országgal nőtt. addig Kínával erősen csökkent külkereskedelmünk. A két ország közötti árucsere 1958—1980. évek között érte el a maximumát, évi kb. 70—75 millió rubelt. 1963-ig ez a forgalom 18 millió rubelfé csökkent. 1964—1965-ben mérsékelten emelkedett, mintegy évi 20 millió rubelre. Az 1968-ra megkötött megállapodás is kb. ezen a szinten van, bár a forgalom növelésé mindkét ország számára kedvező lehetne. II. Népgazdaságunk egyes ágai és a nemzetközi kooperáció Apró Antal ezután azzal foglalkozott, hogy milyen szerepet tölt be a nemzetközi együttműködés a magyar népgazdaság egyes ágazataiban. — Népgazdaságunk fejlődésében — mint ismeretes — igen nagy jelentőségű az energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz), a villamos energia, nyersanyagok és félkésztermékek behozatala. A KGST-országokból ezen termékek behozatala a harmadik ötéves tervidőszak alatt az előző ter- időszakhoz képest több mint 60 százalékkal emelkedik. Ezenbelül a Szovjetunióból több mint 70 százalékkal, a többi KGST- országokból csaknem 20 százalékkal nö. A harmadik ötéves tervben 1970-ig 2,6-szeresére, vagyis 3,4 milliárd kilowattórára növekvő energiaimport lebonyolítására 400 kilovoltos távvezetéket létesítünk Munkács és Göd között, és Gödön nemzetközi alállomást építünk. Energiahordozó importunkban mind nagyobb szerepet kap a Barátság kőolajvezetéken érkező szovjet olaj. A lyivekvő olajimport érdekében a mostani ötéves tervidőszakban foglalkozunk márt egy új nemzetköz} olajvezeték építésével is. Ez az új olajvezeték a Barátság kőolaj- vezeték déli, Pozsony felé haladó ágából közvetlenül Kárpát-Ukrajnában ágazna le Magyarországra. Az előadó ezután a szovjet—magyar timföld—alumíniumegyezmény előnyeiről szólott. Elmondotta, hogy az egyezmény feloldja a Magyarország bauxitgazdag- sága és energiaszegénysége közötti ellentmondást. Az egyezmény szerint az 1967 —1980. években fokozatosan növekvő mennyiségben — amely 1980-ban eléri a 330 ezer tonnát — timföldet szállítunk a Szovjetunióba, amelyből ott a rendkívül olcsó vízenergia felhasználásával nyert alumíniumot teljes egészében visszaszállítják Magyarországra. Ha az említett 330 000 tonna timföldet idehaza akarnánk feldolgozni, először is mintegy 15 milliárd forint értékű beruházásra lenne szükség. HaZai gyártás esetén 1 tonna alumínium előállítása 7400 forintba kerülne: az egyezmény alapján viszont csak 5600 forintba kerül, vagyis minden tonna alumíniumnál 1800 forint a megtakarítás. Ez az összeg 165 000 tonna alumíniumra számolva csaknem 300 millió forint megtakarítást jelent. Az egyezmény értelmében tulajdonképpen „alumíniumba csomagolva” 1980-ban már 2,7 milliárd kilowattóra villamos energiát importálunk. Ez a / mennyiség az 1965. évi hazai energiatermelésünknek mintegy 25 százaléka. A visszaszállított alumíniumra alapozva korszerű feldolgozó ipart tudunk kiépíteni. Ismeretes, hogy a kész alumíniumgyártmányok (kábelek, dugattyúk, nyílászáró szerkezetek, stb.) tonnánkénti óra többszöröse a nyers fém árának, hisz 1 tonna alumínium késztermék 1000—2000 dollárt vagy még többet ér a világpiacon. A vegyipar fejlesztésében különlegesen jelentős az együttműködés, mert a termékei igen sokfélék és ugyanakkor gazdaságos gyártásuk csak viszonylag nagy mennyiségek esetén lehetséges. Éppen ezért a műanyaggyártásban például a nagy volumenű műanyagok közül csak bizonyos fajta pvc gyártását valósítottuk meg és bővítjük a harmadik ötéves tervidőszakban, más típusú pvc-ből szükségletünket a KGST-országokból fedezzük. Nitrogénműtrágya-gyártásunkat a hazai földgázbázison és román importgáz alapon 2,7-szeresére növeljük, foszforműtrágya-gyártá- sunk termelése is 70 százalékkal nő. Gyógyszeriparunk termelésének jelenleg több mint 60 százalékát expőrtáljuk, és ennek csaknem 80 százaléka a KGST-országokba, döntően a Szovjetunióba irányul. A szocialista országokkal megvalósult nemzetközi együttműködés tette lehetővé, hogy 1949—1965 között a magyar gyógyszeripar termelése 51- szeresére növekedett. Magyarország és a Szovjetunió között nagyszabású gyógyszeripari egyezmény jött létre az új gyógyszerek közös kutatásáról, a gyógyszerkészítmények, klinikai kipróbálásáról, a gyógyszeripari féltermékek és késztermékek termelésének szakosításáról és koOperálásáról. Aa egyezmény a gyógyszeripari termékek és vegyszerek közös szállításának nagyarányú fejlesztését is előirányozza. Ez az egyezmény példa más iparágak számára is. A gépiparban megvalósuló együttműködésről szólva az előadó megemlítette, hogy Magyarország eddig csaknem 250 gépipari termékfajta szakosított gyártását vállalta el. Részletesen beszélt IV. A magyar szovjet gazdasági kapcsolatok Apró Antal ezután, az elmondottakat kiegészítve, részletesen foglalkozott a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok egyes kérdéseivel. Elmondotta, hogy húsz év alatt a magyar—szovjet árucsereforgalom több mint 50-szeresére. nőtt, s a Szovjetunió részesedése külkereskedelmi forgalmunkban 1965-ben 36 százalékot tett ki és túlhaladta a 12,5 milliárd devizaforintot. Az 1966—1970 évek közötti időszakra szóló tervkonzultáció és a megkötött hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapodás alapján a magyar-szovjet áruforgalom 1970-ben, 1965-höz képest 70 százalékkal növekszik, és külkereskedelmi forgalmunknak előreláthatólag mintegy 40—42 százalékát fogja kitenni. Apró elvtárs ezután a szovjet gép- és berendezésszállítások fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy a második ötéves tervben 54 üzem épült szovjet segíts) ggel. Közlekedésünk korszerűsítésében is nagy szerepük van a szovjet szállításoknak. A legutóbbi évben 52 darab 2000 lóerős Diesel-elektromos mozdonyt vásároltunk a Szovjetunióból. A következő bt évbén további 110 kb 2000 lóerős és 42 darab 3000 lóerős Diesel-mozdony vásárlására kerül sor. A szovjet szállításoknak és segítségnek nagy szerepe volt mezőgazdaságunk technikai bázisának fejlesztésében is. Az elmúlt 20 év alatt mintegy 21 ezer traktor, hétezer gabonakombájn érkezett a Szovjetunióból. Gépkivitelünkben a Szovjetunió jelenti a legnagyobb és legbiztosabb piacot. 1965-ben összes gépkivitelünknek mintegy 52 százalékát, ezenbelül hajóipari exportunknak 70 százalékát, híradástechnikai iparunk exportjának csaknem háromnegyed részét, műszeripari és élelmiszeripari gépexportunk nagyobb részét a Szovjetunió vette át. A harmadik ötéves terv éveiben, a hosszú lejáratú megállapodás széfint csaknem 20 milliárd devizaforint értékben vásárol tűlünk különféle gépeket és berendezéseket a Szovjetunió. A következő öt évre előirányzott anyagjellegű eocportunknak madnem 70%- kát gyógyszerszállítások teszik ki. A magyar köny- nyüipari cikkek tervezett kivitele 62 százalékkal fog növekedni 1970-ig. Véleményem szerint jelentősek még a kiaknázatlan lehetőségek a magyar- szovjet árucsereforgalöm- ban és a gazdasági együttműködés bővítésében. A VIII. kongresszus irányelvei alapján gazdasáBefejezésül Apró Antal az ipar és a külkereskedelem kapcsolatával, a gazdasági reform e tekintetben tervezett változásaival foglalkozott. Elmondta, hogy a reform azt igényli, hogy a térmelés a legszorosabb kapcsolatba kerüljön a piaci hatásokkal. Ennek érdekében fel kell számolni a termelés és az értékesítés rendkívül merev különválását. Ezért a mechanizmus reformjának irányelvei között olyan elképzelés is Bzerepel, hogy a külkereskedelmi vállalatok egyre gyakrabban vegyék igénybe az úgynevezett bizományosi rendszer előnyeit és olyan területeken, ahol annak népgazdasági indokai vannak, tegyék lehetővé az ipari termelő vállalatok számára az önálló külkereskedelmi tevékenységet. A hosszú lejáratú és éves államközi megállapodások keretében a KGST-országok, elsősorban a Szovjetunió számunkra alapvető nyersanyag- és energiahordozó-szállításokra vállalt kötelezettségeket. Az az érdekünk, hogy a KGST-országok szállítási kötelezettségeiket nemcsak államközi- leg, de a vállalatok közti szerződésben is minél hosz- szabb időre, lehetőleg öt éven túl is rögzítsük. Ebből I. A bukaresti felső színtű KGSI-tanácsbozás III. Kölcsönösen előnyös áruforgalom V. Az ipar és a külkereskedelem logikusan következik, hogy a magyar exportnak — amely túlnyomórészt feldolgozott ipari termékeket tar. talmaz — ugyancsak kötelezőnek kell lennie olyan mér. tékben és részletességgel, amennyire azt az államközi megállapodásban felvállaljuk. Mindezek mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a követelményt, hogy a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a nemzetközi piacok igényeinek jobb kielégítésére, a műszaki színvonalra, a kifogástalan minőségre, a szállítási megbízhatóságra. Most készülünk pártunk IX. kongresszusára, mi folytatni kívánjuk eddigi, jöl bevált politikánkat a nem* zetközl gazdasági kapcsolatokban, amely az internacionalizmus, a kölcsönös érdé. kék és a kölcsönös előnyök elveire épül. Úgy gondoljuk, hogy a IX. kongresszus meg fogja erősíteni és tovább fogja fejleszteni pártunk helyes gazdaságpolitikáját, amelynek szerves része a szocialista országokkal való gazdasági és műszaki tudományos kapcsolatok sokoldalú fejlesztése. Ez felel meg legjobban népünk és az egész szocialista közösség érdekeinek — mondta befejezésül Apró elvtárs.
