Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
Csak tőlünk függ Egyetlen gazdasági ágban végbemenő fejlődés sem nélkülözheti az építőipar részvételét. Megyénk a népgazdasági beruházásokból évről évre növekvő mértékben kapott. Az elmúlt öt év alatt a szocialista szektor teljesített beruházása meghaladta a hat- milliárd forintot és ennek több mint fele építési feladat volt, Már a számokból is érzékelhető: nagy feladatot kellett megyénk építőiparának elvégeznie. Kevés iparágban találkozunk ilyen hallatlan nagy növekedéssel. Az évi növekedés — amely tizennégy százalékos — jóval az országos fölött van és 1960—1965 között majdnem megduplázódott. Ahogy az országoshoz viszonyítva eltért a termelés- növekedés, ugyanígy — negatív előjellel — eltérés tapasztalható a termelékenység alakulásában is. Az évről évre növekvő feladatot egyre több létszámmal kívánták megoldani, ezért a termelékenység emelkedése még a húsz százalékot sem érte el. Ezen javítani csak az elmúlt évben tudtak a megyei építőipari vállalatnál. A javulás különösen érzékelhető a korszerű építésmódok alkalmazásánál A programozás tökéletesítése, a jobb üzemszervezés eredményeképpen, száz munkásra csaknem kétszer annyi gép jut, mint öt évvel korábban. Az összehasonlítást, itt sem szabad elmulasztani, mert bár nőtt az eszközellátás, mégis alatta van az országosnak. Az elkövetkezendő időben ezen bizonyára segíteni fognak. Az eszközökkel való bánásmód azonban a mi feladatunk, javulást itt kell elérni. Az elmúlt évben a földtológép kivételével a gépek kihasználási foka kedvezőtlenebbül alakult, A fontosabb gépek kihasználását lehet fokozni az egyes munkák jobb megszervezésével, úgy, ahogy ebben az évben már sikerült A gépkihasználással párhuzamosan fokozni kell a munkaerőkoncentrációt is. Az 1960-as évi átlagos 124 munkahellyel szemben az 1964 évi 246 munkahely nemcsak a gépek kihasználását rontotta, hanem a legfontosabb termelőeszköz, az emberi erőnek a szét- forgácsolását eredményezte. Nem véletlen az, hogy 1960-as egy építményre jutó tizenhét munkással szemben már 1964-ben csak tíz munkás jutott egy létesítményre. Ilyen erő- szétforgácsolással az átfutási időt csökkenteni lehetetlen. Ezen sokat segíthettek már az elmúlt évben a központi intézkedések, melyek előírták, hogy a beruházások befejezését erőteljesebben kell figyelemmel kísérni. Ennek eredményeképpen 1965-ben a befejezett építmények száma túlhaladta a megkezdettekét. Érdemes végül a figyelmet ráirányítani az 1966 I. félévi eredményekre. A kongresszusi versenyfelajánlásnak az építőipar dolgozói igyekeznek eleget tenni. A tervben előirányzott száz- hatvannyolcmillió forint helyett a teljesítés hat hónap alatt száznyolcvanmillió forint. A termelékenység alakulása is jó. Joggal büszkék az építőipar dolgozói, hogy az első fél évre előirányzott 213 lakás helyett 335 lakást építettek. Amikor dicsérünk a lakásért, bírálnunk kell egyes beruházásoknál történő elmaradásért. Most még lehetőség van a javításokra. Szükség van rá, hogy a növekvő beruházási keret mielőbb eleven termelőeszközzé váljék, növelje az ipari termelés értkét és nem kevésbé fontos kérdés megoldását a foglalkoztatási létszám növelését eredményezze. Lényeges, hogy a gumigyár beruházási programjában vállalt tizennyolcmillió forint beépítésre kerüljön, hogy megvalósuljon a vulkánban előirányzott építkezés. Az üvegtechnikai üzem, a burgonyakeményi- tő gyár és még ki tudja hány építkezés, mind, mind az építőkre vár. Amikor az ipari dolgozó örül az új lakásnak, a saját üzemének fejlesztésére is gondol, ahol a lakás szebbé tételéhez szükséges pénzt keresi. Végh János „ Jó dolog a gép “ Készülődés az új tanévre Tizenötmillió forint az iskolák, az óvodák felújítására Költségvetésből és községfejlesztési alapból 15 millió forintot költenek az idén Szabolcs-Szatmár megyében az óvodák, általános és középiskolák, kollégiumok, nevelői lakások felújítására, rendbehozására. Jelentősebb munkálatokat végeznek Jánkmajtison, Tyúkodon, Uj- fehértón, Nyírszőlősön. Jánkmajtison például egy régi malomépületet alakítanak át iskolai tantermekké. Az utóbbi helyeken pedig a tanyai kollégiumokat újítják fel, korszerűsítik. Űjfehér. tón épületátalakítással négy foglalkoztatási termet nyernek. Nyírszőlősön a felújítás mellett korszerűsítenek, bővítést végeznek. így még több tanyai felsőtagozatos tanuló kaphat helyet benne. Nyíregyházán már eddig négy iskolát, köztük két kerületit újítottak fel. Uj- kisteleken a tetőzetet javítják meg. Sóstóhegyen a villanyberendezést. Három iskolában a konyhát korszerűsítették. Most dolgoznak a kettes iskola tornatermének, zuhanyozójának, öltözőjének, a hármas iskola utcai frontjának, a hatos iskola tetőze. tének és tűzfalának, a tizen- hármas kerítésének, a központi óvoda fürdőjének fel. újításán. Nyíregyházán a felújításokra szánt 1,2 millión felül még 200 000 forintot költenek iskolai bútorok, hangszerek, szemléltető eszközök, valamint konyhai gépek, felszerelések beszerzésére. De- mecserben a termelőszövetkezetek hathatós anyagi hoz. zájárulásával úgy újítják fel •z óvodát, hogy közben egy új foglalkoztatási teremmel bővítik. A nagyobb pénzösszegeket igénylő felújítások mellett szinte valamennyi iskolában megkezdték a szokásos nyári festési, tisztítási munkálatokat. Szeptemberben mindenütt tiszta iskolák fogadják a tanulókat. Ez az a munka, amelyhez a szülők által végzett társadalmi munka értéke az idén is meghaladja az egymillió forintot. Kombájnok a pócspetii határban Két kombájn zúg Pócs- petri határában. Az árpatábla szélén tornyozott zsákok, az akácfasor árnyékában homokfutó ló, vízhordó fiú, motorkerékpár, s a tarlót széltében-hosszában birkák legelik. Idilli kép. A zsákokkal bajlódó öregeket semmi nem emlékezteti a régi aratásra. A kaszát, a marokszedő sarlót kivette kezükből az SZK 3-as és szívből nevetnek ezen; bánják is ők. Hajnaltól napszálltáig Aratni azért mégsem könnyű. Ezt igazán csak azok tudják, akik a kormánykerék mellett ülnek, mint Tallódi Albert, Vanczák László, Holp Károly és Va- na István. ök négyen a nyírbátori járás legkiválóbb kombájnosai közé tartoznak. Nem ritka nap, amikor 30 hold felett vágnak. De hogyan? — Reggel három órakor kelünk, átvizsgáljuk a gépeket és tankolunk. A tankolás is nehéz, mert 120—130 liter gázolajat vödrökkel kell felhordani a tartályhoz, nem kaptunk szivattyút. Egész nap a kombájnon ülünk. Este akkor fejezzük be a munkát, ha leszállt a harmat Alvásra bizony kevés idő jut, de már megszoktuk, tudjuk, aratáskor így kell lenni. A négy kombájnos közül kettő annak ellenére, hogy 26 évesek régóta ülnek SZK 3-ason. Mondhatják azt is, úgy ismerik a gépet, mint a tenyerüket, mert amikor nem aratnak, akkor bent a gépállomáson a javítás a legfőbb feladatuk. Vanczák László a tél folyamán 23 kombájnt javított azt is, amelyikkel arat. A cél: 350 hold i — Eddig még nem volt baj a gépekkel, se azzal, amivel mi aratunk, ' sem azokkal, amit másoknak javítottunk. Igaz az egyik kombájn szalmarázó tengelye eltört, vasárnap javítottuk meg, de ez olyan dolog, ami független tőlünk, bármikor előfordulhat. A kombájnok megyei átlagteljesítménye tavaly alig haladta meg a 200 holdat. Vanczák László, amikor először ült kombájnra, 256 holdat aratott, tavaly 317 holdat, és most 350 hold a terve. — Remélem tudom teljesíteni, amit terveztem, mert azt szeretném, hogy az értékelésnél az elsők között legyek. Nemcsak a pénzért, a prémiumért, hanem azért, hogy megmutassam, mi fia-1 talok is megálljuk a helyünket. Tallódi Albert borsóspecialista. Évek óta az ő feladata, hogy két járásban a nyírbátori és nagykállói járásokban a borsó kombájnolását elvégezze. Most is 200 hold vár rá és gépére. „Derék gyerekek“ i — Az árpa és búza aratásában csak addig veszek részt, amíg a borsó betakarításának ideje el nem érkezik. Az a munka sem - könnyebb, de szívesen csinálom. A pócspetri tsz határában két kombájnig 557 hold le- aratása vár. A 129 hold árpa aratását már befejezték, s a 138 hold búza betakarításának is a végén járnak. A két kombájn és négy vezetője jó összhangban dolgozik. De mindennél többet mond azoknak az öregeknek a véleménye, akik a zsákok mellett tenyerükbe csorgatva az aranysárga szemet kijelentik: derék gyerekek ezek. Jó dolog a gép. Seres Ernő Vanczák László a kombájn nyergében. (Hammel József felvétele) „Hiányzott a tégla, malter44 Hol van már a kőművesszakma . — ÉS MI LESZ a kőművesszakmával? — Az bizony itt már nem sokat ér.. Néha fáj is a szívem, hiszen azt tanultam, az a szakmám. Ez pedig már nem a hagyományos építés, hanem épületszerelés. Iváncsi István művezető először vesz részt panell- elemes házépítésen. Három hete, hogy idehelyezték, a Déli Alközpontba. — Egy darabig úgy gondoltam, elmegyek. Hiányzott a szakma szépsége, a téglák, a malter. Látni azt, hogy ma ennyit falaztunk. Ha befejeztük az épület felhúzását, mindig egy kis ünnepséget rendeztünk. Három hónapi munkánk volt benne. De már látjuk: ezzel az új módszerrel háromszor annyit tudunk építeni. És ez sem mindegy. Gáva Gyula szintén először dolgozik ezzel a módszerrel. Magabiztosan irányítja a mintegy tizenkét- tizenöt mázsás falrészt a helyére. Hárman végzik ezt a munkát. Napkorról járnak be barátjával, Nauzer Lászlóval. — HÁROM HETE, hogy idejöttünk. Akkor itt még csak törmelékkupok voltak. Nekem az elemeket kell helyére illeszteni. Laci barátom feladata pedig összekapcsolni és perlitce- menttel beönteni. Könnyebb lett a munka. Itt mindent a gép végez. Nauzer László, aki a nevét hallja, odaszól: — Nagyobb az előrehaladás, mindenütt így kellene. Ha állandóan ezt a blokklakást építenénk, tízszer ennyi lenne az új épület. LENTRŐL mint valami könnyű kártyalapot, emeli újból magasba sok mázsás terhét a vasóriás, a daru. Megszólal a figyelmeztető csengő hangja, folytatódik a munka... Máról holnapra építik fel ezt a háromemeletes épületet, ők öten, akik már búcsúznak a malteros- kanáltól. (remes) Tsz-nyugdíjas emlékei a régi „jó“ világról öreg emlékek jutnak eszembe; milyen volt Szat- már, a fehérgyarmati járás szikes, vizes, folyóktól elöntött, járhatatlan, kövezetlen útjival, amikor én fiatal voltam? A mezőgazdaság csak 6 hónapon ha esetleg tudott kevés mezei munkát végezni, esetleg valami jövedelmet pótolni állattenyésztésből. Télen erdőirtás és a beregi hegyeken földfordítás. Hetekig, hónapokig végeztük azt a nehéz munkát. S bizony megesett, hogy tengerikenyér volt az uti- társ. Aztán volt a cselédsors, s esetleg a dohány- kertészség adott egy kis jövedelmet. Iparunk semmi. A 80-as, 90-es években épült egy részvénytársas vasútvonal Fehérgyarmattól Szatmárig. Ezt a gazdák részvényeiből építették. Ezen a vidéken még egy pipagyár sem volt, ezért kényszerült színe java a magyarnak elhagyni a faluját, és ki merre tisztes munkát keresni. Lopni nem, inkább vette a vándorbotot, és a városok, meg Amerika felé indult munkát keresni, ahol jobban fizettek. Mifelénk voltak 5, 6, 7, 8 tagú családok, ahonnan az apa, ha vásárra ment, egy kalapot vett. Otthon feldobta, s aki elkapta, azé lett Huszonegy éves voltam, amikor bevonultam katonának Szatmárra. Akkor ültem először vonaton. Aztán más évben Mátészalkára mentünk összpontosításra, akkor láttam, hogy ez a vidék még szegényebb, mint a mienk. Zsúp nádtetők, a határban sovány dimbes-dom- bos földek. Aratás után győződtem meg róla, hogy egy hold föld nem adhat 3—4 mázsánál többét. A futóhomokos, fátlan vidéken a trágyát eltüzelték. Akkor élni, adót fizetni, családot ruházni és esetleg felsőbb iskolába járatni, bizony nagyon meg kellett gondolni. Az apám öt fiúból egyet taníttatott, évente 50 mázsa búza árába került. Mi volt a ruházat a gyerekeknél? Egy házilag készült vászon, esetleg megfestve. Ilyenkor, hogy lábbeliben járt volna egy fiatal? De még a felnőtt is, esetleg bocskor volt a lábán. Az iskolába menet nem táskába tettük a napi kenyeret, hanem tarisznyába. Ebbe elfért egy palatábla, az ábc-s olvasókönyv, estleg a kiskáté, mert fontos volt a vallás is. Nem volt osztott iskola. Bizony, talpra állította a tanítót a zsúfolt iskola. 50—70 gyerek jutott egy tanítóra és csak percek ju^ tottak egy-egy tantárgyra osztályonként. Sokszor megfigyeltem akkoriban községünkben, hogy reggel ment a gyerek a boltba. Az anyja már alig várta, hogy a tyúk megtojjon, aztán szólt a gyereknek: eriggy a boltba, itt van két tojás. Mond a boltosnak, kell egy kis ká sa, két kockacukor, egy kis fahéj és az üvegbe egy kis ecet. id. Máté Bálint tsz-nyugdíj as, Kölese. Olvasóink ír iák: Már a tarlót szántják A nyíregyházi járás termelőszövetkezeteiben a kedvező időjárást kihasználva befejezték az őszi árpa aratását. A munkát 99 százalékban géppel végezték el. Termésátlag tekintetében három közös gazdaságban születtek különösen jó eredmények. A kálmánházi Virágzó Tsz 50 holdról több mint 18 mázsás, a nyírteleki Dózsa Tsz 30 holdról 17,1 mázsás és a tiszanagyfalui Új Élet Tsz 130 holdról 16,3 mázsás átlagtermést takarított be. Az újfehértói Vörös Hajnal Tsz 210 holdas őszi árpa tábláján az aratással egy- időben a szalma letakaritá- sát is elvégezték és már szántják a friss tarlót. , Hollósy Árpád agronómus Nyíregyháza Járási Tanács Megkezdték az új termés átvételét Kisvárdán A terményforgalmi vállalat kisvárdai kirendeltsége felkészült az új termény fogadására. A torlódások elkerülése ércekében mentesítő átvevőhelyeket is létesítenek Nyírlövő, Győröcske és Mándok községekben. A kapacitás növelésére a kisvárdai átvevőhelyen új, vasvázas színt építenek, amely befejezés előtt áll, a betonozás folyik. Befogadóképessége 160 vagon, építését a kirendeltség saját erőből végezte, 2 millió forintos beruházási költséggel. Ugyancsak saját erőből alakítottak újjá két szárítógépet és egy morzsológépet terménytisztítónak, mintegy 120 ezer forintos költséggel. Az új termény szállítása már megkezdődött, 25-én a pátrohai Rákóczi Tsz 100 mázsa árpát szállított be az átvevőhelyre. Megyén kívülről S60 vagon búzát fogadnak, amely a járásban működő két malom; a kisvárdai és a mán- doki üzemeltetéséhez szükséges. If j. Vincze Pét« Kisvárda
