Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

Arany János utca. — Üjabb 48 lakás készfiit el. Elek Emil felv. Válaszol az illetékes Intézkedett a sütőipar A Kelet-Magyarország jűnius 17—i számának Fó­rum rovatában közölte Bre- vák Béla balsai vb-elnök panaszát, amelyben a ke­nyér minőségét kifogásolta. Az ennek alapján tartott vizsgálat során megállapí­tottuk, hogy mind az üzem­nél, mind a balsai fmsz- boltban az aznap készült és kiszállított kenyér mi­nősége nem megfelelő. A minőséghiba a vencsellői sütőüzemben nemcsak ese­tenként fordul elő, hanem az utóbbi időben sorozato­san, így a panaszok jogo­sak. Emiatt az üzem veze­tője ellen fegyelmi eljárást tettünk folyamatba, s in­tézkedtünk a kenyér minő­ségének megjavítására. Nyíregyházi Sütőipari Vállalat A jékei nők dicsérete Vasárnapi apróságok A jékei termelőszövetke­zet 30 holdas dohányültet­vényének megművelésére 14 nő állt össze egy munka­csapatba, vezetőjük a 70 éves örökfiatal Ötvös Imre bácsi lett. Ez a kis kollektíva az elmúlt esztendőben is együtt dolgozott. Ebben az évben a melegágy rakástól a teljes betakarításig, beadásig, va­lamennyi munkát maguk akarnak elvégezni. A 20 hold szabolcsi és a 10 hold Virginia dohány nagyon szép, látszik a területen a gondos munka. Imre bácsi helyettese id. Tudja Józsefné, aki a meg­alakulástól tagja a terme­lőszövetkezetnek, az asszo­nyok szívesen hallgatnak szavára. Tavasztól még egyetlen munkanapot sem mulasztott, de ezt lehet el­mondani majdcsak kivétel nélkül a csapat minden tagjára, így például Nagy Miklósnéra, Kovács István- néra, Csuka Miklósnéra, akik nap-nap után részt vesznek a közös munkában. Most a fiatal 17 esztendős Generál Katót vették maguk közé az asszonyok, szorgal­masan igyekszik az időseb­bek tapasztalatait elsajátíta­ni. Kocsis Lászlóné, a járási nőtanács titkára, Kisvárda Délben a karavánok elindulnak a Sóstóra. A félórás villamos út után, — csúcsforgalom idején még egy fél óráig kell sorbaállni a für­dőjegyért. Hol vannak az ün­nepnapi elővételi pénztárak, az előre megvásárolható tömbje­gyek? Áz öltöző helyiségek és más szolgáltatások ezen a va­sárnapon is kevésnek bizonyul­tak. A fürdő területén a kedves vendégek sem mindig angyalok. A fűrdőszabályok be nem tar­tása és a szemetelés terén „je­leskedtek.’* ★ A Járművek parkírozása sem megoldott. Nemcsak az egymás­ra borított kerékpárok okoznak apró bosszúságot tulajdonosaik­nak és jelentenek busás bevé­telt az ügyes, de a kerékpárt meg sem fogó, a mozgást gátló sűrűségben álló motorkerékpá­rokra, gépkocsikra rá sem néző megőrzőknek. Hanem ezek együttesen, így szabadjára en­gedve, ellepve a fák alját, a tisztásokat, tetemes kárt okoz­nak az erdőben. * A szabadtéri színpad ezer színben pompázó környezetében kezdődik, az előadás. A színpadon a Debreceni Cso­konai Színház művészei Jókai Mór Cigánybáró-ját játszók. Tör­ténelmi múlt elevenedik meg a nézők szeme előtt, korhű, kosz­tümökben a kétszázas stáb. A Jereván tánczenekara azonban a szomszédban kitartóan verse­nyez. És a színházi közönség már nehezen dönti el, mi a jobb: az operett, vagy a jazz. (Sigér) Villanypásztor a raktárban Kérdez az olvasó: A hordozható rádiókról Több olvasónk érdeklő­désére kértünk tájékozta­tást a Debreceni Postaigaz­gatóságtól a hordozható rá­diók bejelentésével kap­csolatban. A következőket válaszolták: „Tudomásunk van róla, hogy a hordozható (zseb- és táska-) rádiókészülékek tu­lajdonosai több esetben fél­reértik az érvényes rendel­kezéseket, és bejelentési kötelezettségük elmulasztása miatt orvhallgatókkó vál­nak. Hordozható rádiómű­sorvevő készülék üzemben tartására csak abban az esetben nem kell külön rá­dióengedélyt szerezni, ha a hordozható készülék hasz­nálója egyébként már rá­dióelőfizető. Abban az eset­ben tehát, ha az érdekelt­nek, vagy a vele közös ház­tartásban élő családtagjá­nak nincsen rádiója, tehát rádióengedélye sem, akkor a hordozható készülékre váltani kell rádióengedélyt. Gépkocsiba szerelt készü­lékre minden esetben kü­lön engedélyt kell váltani”. A tiszalöki járási népi el­lenőrzési bizottság a kö­zelmúltban a tiszadadai és a tiszalöki legeltetési bizott­ság munkáját vizsgálta. A két legeltetési bizottsághoz közel 2000 hold legelő tar­tozik, s ezen 1630 állat le­gel. Kevés kaszálójuk el­lenére sem mondhatják el, hogy teljesen „rendben van a szénájuk”, mert nem for­dítanak elég gondot a ta­lajerő-utánpótlásra. Jóllehet az elmúlt évben 2138 mázsa műtrágyát használtak fel, de szerves trágyát egy ki­lót sem. Nem szorgalmaz­zák a fásítást sem, pedig néhány védő fasor létreho­zására feltétlenül szükség lenne. Az évi 330 ezer fo­rintos állami támogatás — körültekintőbb tervezéssel — mindezeket lehetővé te­szi. A tiszalöki legeltetési bi­zottság tulajdonában van két villanypásztor is, azon­ban ezek üzemeltetéséről senki sem gondoskodik, így csak a raktárban őr­ködnek. A járási NEB felhívta a mezőgazdasági osztály fi­gyelmét, hogy adjanak na­gyobb segítséget a legelte­tési bizottságok munkájá­hoz. Szabó Alfréd Tiszalök ARATÁSOK 1896 nyara. Tikkasztó hőség. Rezzenés nélkül állnak a forróságban a zsellérek verítékén meg­hízott kalászok a kántorjá- nosi határban. Kasza alá érett a búza Uray báró, Dé- genfeld gróf, Palavichiny őrgróf és a Mándy méltó­ságok földjén. •Nem mozdul a falu cse- lednépe: Az öreg Luczai János be­széli: — Pedig nagyon kellett a kenyér... Csakhogy az urak nem akarták megadni a követelt bért az aratásért. Ezért egyenesedtek ki a kaszák, s indultak csapa­tokban a községháza elé az aratómunkások. Kun Lajos, a Vörös Csillag Tsz elnök- helyettes, párttitkára buk­kant a nyomára, miért is sztrájkoltak az aratók ak­kor. Ö, a krónikás mondja: — Erre az időre esett a képviselőválasztás is. Az éb- «sdező zsellérek így gondol­koztak: most kell kiharcol­ni a jogainkat. Azt követel­ték, hogy tizennegyed he­lyett nyolcadért arassanak, minden nyolcadik kereszt gabona illesse a cselédet. Holdanként 1 kiló szalonnát és 1 liter pálinkát kértek még ehhez ... Támogatta a kérésüket Mándy intézője is, valami Petrányi neveze­tű ember. Ezt gyorsan ki­penderítették állásából... Sok idejük nem volt a gon­dolkozásra a földbirtokosok­nak. De a követeléseket nem akarták teljesíteni... Beszóltak a főszolgabírónak, hogy lázadás tört ki az aratók között, segítsen ... Ki is jött csendőrök kísé­retében .., Ott tüntetett a falu apraja-nagyja a köz­ségháza előtt... Luczai Menyhért állt a tö­meg élére. Vele szemben a felsorakozott csendőrök. S amikor beszélni kezdett puska dörrent. Csendőrgolyó folytotta beléje a szót. Ott halt meg a községháza előtt. — Az urak megijedhettek, mert ekkor megígérték, hogy az aratók kérését tel­jesítik — folytatja Kun. — Csakhogy az ígéretüket pem váltották teljesen be, A kö­vetelt nyolcad helyett csak minden tizenegyedik kereszt illette a zsellért. De ez is egy ember életé­be került akkor. Luczait el­földelték, családja kenyér nélkül maradt... A régiek közül még emlékeznek er­re az aratásra. Erdei Mik­lós akkor „tüzesgépész” volt. A mai öregek, mint Molnár István, idős Kiss Mihály és a többiek pedig gyerekek ... Sok aratást ér­tek meg, de már szegre akasztották a kaszát... Aratnak újra a kántorjé- nosi határban. Kombájn és aratógép forgolódik, zúg a Báró-tagban, a Gróf-tagban. Csak a nevek maradtak meg, az emberek újak .. Az egykori zsellérek déd­unokái, Győrffy Ferenc kombájnszerelő és Bábel András kombájnos talán nem Is tudják, mi történt itt hét évtizeddel ezelőtt. Alig látni embert a táblá­ban. Ketten-hárman végzik a régen oly sok fáradságot jelentő munkát. Sztrájk ... Aratósztrójk. Ezt a kifejezést nem is is­merik. Mosolyognak. Győrffy azzal büszkélkedik, hogy ezf a gépet — mutatja a kombájnt — senki nem vál­lalta, azt mondták „rongy” egy masina, nem lehet azzal keresni... Hát most meg­mutatja. „Kell a pénz”. S prüszköl a masina, nyeli a kalászokat, s néhány fordu­ló utón, már üríti is a mel­létté haladó pótkocsiba ... Vastag sugárban ömlik az árpaszem a pótkocsira... Egy műszakban 190 forintot keres a kombájnos. Saccol- ják a táblát. Tizennyolc holdnyi lehet. Kaszával öt­vennégy embernek egy na­pig tartott volna. A gépek egy-kettőre „felfalták”. Bábel András szól: „Min­den szemre ügyelünk, a mindnyájunk kenyeréről van szó.” Arca poros, bo- rotválatlan. Felül a kom­bájnra, s újra felzúg a ha­talmas gép.., Amerre a szem ellát búza. árpa és rozs. Több, mint ezer holdon. F. K. H ídverés a Dunán A piros jelzésű csapatok a kékek üldözése közben elérték a szentendrei Duna- ágat. A cél: átkelés a fo­lyón, az „ellenség” vissza­szorítása és megsemmisíté­se. Az átkelés a pontonos zászlóalj segítségével törté­nik. Olyan hidat kell épí­teniük, amely az 50—60 tonnás súlyú legnehezebb harci járműveket is elbír­csavarozzák egymáshoz a hossztartó gerendákat. Fel­kerülnek a pallók, a kötél­korlát, elkészült mindkét oldalon a feljáró és máris Kész a híd: 1 óra és 25 nerccel az első ponton víz- rebocsátása után. A harco­sok felsorakoznak, vállukon a géppisztolyok. Megindul­hatnak a járművek a hí­don. A vizsga fényesen si­Feszülnek az izmok, feszül a kötél — építik a hidat. ja. Minderre két és fél óra időt irányzott elő a pa­rancsnok. Az egységek nagy izga­lommal készültek első nagyszabású harcgyakorla­tukra. Hiszen alig néhány hónapja még az iskolapadok­ban, az üzemek munka- padjai mellett, vagy a föl­deken dolgoztak, tanulták a fiatalok, akik most, miht a néphadsereg harcosai vizs­gáznak kiképzésük eddigi eredményéről, felkészültsé­gükről. Felröppennek a rakéták, megke i'.ődik a gyakorlat. Tüzérségi tűz zúdul a jobb­parton állomásozó „ellen­ség” egységeire, röviddel azután lánctalpas úszó gép­kocsik szállítják át az el­ső harcosokat. Géppuska­tűz támogatása mellett le­ugrálnak a járművekről és megtisztítják a terepet az aknáktól. Zászlójelzés, fel­került. Folytatódhat az „el­lenség” üldözése.. A partról nemcsak a saj­tó képviselői figyelhették a nagyszerű harcgyakorla­tot, hanem — ezúttal első ízben — ott voltak a peda­gógusok is, a tegnapi diá­kok, mai harcosok nevelői. Megelégedetten állapíthatták meg: volt tanítványaik a haza megvédésére kész és alkalmas férfiakká serdül­tek. Tapasztalataikról pe­dig büszke örömmel szá­molhatnak be pedagógus­társaiknak és mai tanít­ványaiknak. A harcgyakorlatot bemu­tató követte, amelyen fel­sorakoztak a műszakiak korszerű technikai eszközei, az indukciós aknakutatók, árokásó és fúrógépek, a hídverő gépjárművek, ame­Hidvető harkocsi. Kisebb folyók áthidalására alkat« más. Lebocsátja a hidat és máris haladhatnak tovább c. járművek. dörögnek a balparton a pontonokat szállító jármű­vek motorjai és óramű pon­tossággal megkezdődik a hídépítés. Három különböző helyen bocsátják vízre a súlyos pontonokat. A napsütött arcú, úszómellénnyel felsze­relt fiatalok keményen dol­goznak. Mindenki tudja a feladatát. Feszülnek a köte­lek, az izmok, hangzanak a vezényszavak. A parancs­nokság rádióadói veszik, adják és továbbítják az utasításokat. Félóra múlva „összeáll” a három hídtag és megkez­dődik az összeillesztési ma­nőver, Lassú méltósággal „állnak” egymás mellé a hídtagok, percek múlva már lyekkel perceken belül építhetnek hidakat kisebb folyókon, árkokon, a legne­hezebb hadijárművek szá­mára is. Ugyancsak bemu­tatták a harckocsik vizi szállítására alkalmas önjáró kompot. Néphadseregünk műszaki alakulatai emberileg is, felszerelésben is kiállták a próbát. Gáti István 1966. július 6.

Next

/
Thumbnails
Contents