Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

Felhívás a dohánytermelőkhöz A dohány ültetvény eken feliépet peronoszpóra kártétel fokozott gondosságot követel meg a törési munkálatok vég­rehajtásánál. A mulaszthatatlan tennivalók a következők­ben foglalhatók össze: 1. A törést „szakaszosan” kell végrehajtani. Helytelen, ha ugyanazon ültetvényben aljazatlan, felsült, illetve tel­jesen letört táblarészek találhatók. Az ilyen törés a pero­noszpóra elleni védekezés, valamint a termés mennyiségi és minőségi alakulása szempontjából is kedvezőtlen. A törés végrehajtásának helyes módja az, ha többszöri töréssel takarítjuk be egy-egy dohánytő levéltermését. Egy- egy tőről egy alkalommal letörhető levelek számát az ha­tározza meg, hogy mily mértékű a peronoszpóra fertőző- döttség, valamint a levelek érettségi állapota. 2. A peronoszpórával erősebben fertőzött levelek nem teljesen érett állapotban is letörhetők, mert ezzel a levelek hasznavehetetlenné válását elkerülhetjük. 3. A fertőzéstől mentes, illetve kevésbé fertőzött leve­lek csak érett állapotban kerülhetnek letörésre, mert ez­zel a termés mennyiségi és minőségi eredményét fokoz­zuk, illetve biztosítjuk. 4. Súlyosan fertőzött növényegyedeknél a törés kény­szerű előbbrehozatala miatt a bugázás is koraibb idő­pontban — a virágzás kezdetén — elvégzendő, mert ezzel a levelek érését gyorsítjuk, elősegítjük. 5. Kevéssé fertőzött és egészséges növényegyedeken a bugázás a teljes virágzás állapotában és magasan hajtandó végre, mert a f. évi tény észidőben uralkodó időjárási vi­szonyok mellett ezúton kedvezőbb mennyiségi és minőségi eredmények biztosíthatók. 6. A védekező permetezések — változatlanul — az il­letékes beváltó üzemek szakközegei által megadott szem­pontok szerint hajtandók végre­Kérjük a dohánytermelő szövetkezeteinket, hogy a fer­tőzött leveleket minél előbb törjék le, mert ezzel lényege­sen csökkenteni tudják a peronoszpóra kártételt. Hajdú János dohánygyári igazgató Dr. P. Szabó Gyula megyei tanács vb. elnök h. Nemzetközi tánczenei randevú A tánczene fiatal rajongói Igazán nem panaszkodhat­nak ezen a nyáron. A sza­badtéri színpadon szinte he­tenként lépnek fel neves bel- és külföldi együttesek, hétfőn este pedig nemzet­közi gálaestre került sor. A legnagyobb érdeklődés az angol Checkmates-együt- tes szereplését előzte meg, s hogy nem alaptalanul, azt a zenekar már az első percekben bizonyította. Ez az öt fiatalember Ken Street szólógitárossal az élén, színpadra lépésük pil­lanatában olyan légkört te­remtett, amelyhez képest a nemrég hallott, hasonló stí­lust képviselő magyar ze­nekarok játéka halvány utánérzésnek hatott. Játé­kuk — a számukra kissé szokatlan külsőségek ellené­re is — szinte matematikai, lag pontos, minden mozza­natában előre megtervezett. Valamennyien mesterei hangszereiknek, több hang­szeren %s játszanak, akik azonkívül, hogy kitűnő ze­nészek, nagyszerű énekesek, sőt zeneparódisták is. A beat-zenekarok összeállítá­sában nem szokott szerepel­ni rézfuvós hangszer, az együttes által alkalmazott bariton és tenorszaxofon azonban jól beleilleszkedett az összjátékba. Az előadás teljes ideje alatt a zenekar nagy kedvvel, szinte önfe­ledten játszott. Játékuk tempója az elő­adás tartama alatt egyetlen percre sem csökkent, s ez egyik legnagyobb erénye volt játékuknak. Amikor szereplésüket egy nagyszerű zenei paródiával is megte­tőzték, mindenki előtt vi­lágossá vált, hogy a nyári könnyűzenei program leg­jobb előadásának voltunk részesei. Ha a Checkmates-együt- tes egyedül ad hangver­senyt, az is könnyűzenei fő­nyeremény lett volna, a rendezőség jóvoltából azon­ban még módunk volt meghallgatni a dán Coláén Girls női vokált és Ja Baker New York-i néger énekes­nőt is. D. M. Szegedi jelenté»: Szabadtéri és száz más A múlt szombaton Ko­dály Háry Jánosával kezde­tét vette az 1966. évi Szege­di Szabadtéri Játékok. Más­nap, vasárnap Az ember tragédiája monumentális megjelenítésében gyönyör­ködhettek a nézők. Ezek­ben a hetekben Szegednek a vonzóerőt elsősorban a Sza­badtéri Játékok adja. a Dóm tér varázslatos kör­nyezete, a rendezőknek ha­tártalan lehetőséget nyújtó óriási színpad, a jól váloga­tott műsor felejthetetlen él­ményt ad. A napfény váro­sa azonban még száz mást is tartogat vendégeinek. Az állandó kulturális ki­állítások több napra való programot nyújtanak az ér­deklődőknek. Ilyen például a Móra Ferenc Múzeum, ahol többek között A Tisza élő­világa, Régészeti kiállítás, Szegedi népélet, Szeged a magyar irodalomban, Sze­ged régi képzőművészete és A szép könyv című kiállító, sok találhatók. A Vármú­zeum, a Képtár, a Kép­csarnok, mind önállóan is gSÓzag programmal készült az ünnepi hetekre. Az egye­tem és a különböző gimná­ziumok, kultúrházak ter­meiben építőművészet!, fo­to, ipari, mezőgazdasági kiállítások nyíltak, vagy nyitnak később. A szombaton megnyílt őszibarack- és borkiállítás nagy közönségsikert aratott. A gyümölcs- és bortermelést jól értő és értékelni tudó bolgár, olasz és francia látó. gatók a legmagasabb jel­zőkkel illették a már világ­hírnevének örvendő szatymazi barackot. A félkilós gyü- mölcsosodákat a vendégek nemcsak láthatták, de a város üzleteiben meg is vásárolhatták. A borkiállí­táson felcsigázott szomjat is enyhíteni lehet a reprezen­tatív kivitelű borkóstolók­ban. Hosszan lehetne még so­rolni a dalosversenyeket, a kultúrosoportok vetélkedőit, a sportrendezvényeket. De ha mindezek nem lennének, Szeged a maga szépségével, napfényes Ti. sza-partjával, akkor is bő­ven jutalmazná az odauta- zókat Cs. B. Tudósítás a sörgyártás szivéből 45 millió hektoliter is kevés — Árpa + komló = ? Dinasztiák a pincében Tudja-e a tisztelt olvasó, hogy hány liter sört iszik meg egy évben? Ne törje a fejét: pontosan 45 litert. Lá­tom hitetlenkedik. Igen ilyen tréfás helyzeteket te­remt az átlagolás. Ugyanis az a tény, hogy Magyaror­szágon az egy főre jutó sörfogyasztás évente valóban 45 liter. Beleértve önt is tisztelt olvasó, de az újszü­lött csecsemőket is az átlag­ba. Harminc év leforgása alatt a sörivás műfajában sokat fejlűdtürj;. Egy régi adat szerint 1038-ban fejen­ként csak 3.5 liter sört it­tunk. Úgy látszik egyre szomjasabb nép lesz a ma­gyar! így hát ne csodálkoz­zunk, ha olykor a „kérek egy pohár sört” — rende­lésre a válasz „Sajnos elfo­gyott!” 20 esztendeje — volt ennél fontosabb feladat — új sörgyárat nem építettünk. A régiek termeltek, s közben végezték a rekonstrukciós munkálatokat. így futott fel a termelésük a jelenlegi maximálisra. Évenként 45 millió 500 ezer hektoliter „folyékony kenyér” kerül az Üzletekbe, de ez is kevés. Sörös nemzeí a magyar: galomba Budapesten és kör­nyékén, a többi 70 százalé­kot vidéken isszuk meg. Nyolcféle sör Csillognak a rézüstök. Patikatisztaság. Ez a sörgyártás temploma. Már az ókorban is kedvel­ték az aranyszínű italt. Az egyiptomiak megrágták az árpát. A nyál enzimei indí­tották meg az erjedést. Az üstökbe izzó köveket dob­tak és ezzel forralták a vi­zet. A bajorok talán nem tel­jes joggal vallják magukat a sör őshazájának Európában. Ugyanis feljegyzések őrizték meg a jobbágy kötelmeit a középkori Magyarországon. Többek között ilyen monda­tot találunk: Minden job­bágy köteles a sernevelés­re...! S mennyi régi utcanév bizonyítja, hogy hazánk nagymultú sörgyártó ország. Ismert a Serfőző utca, ami egyben ősi családnév is. A Sörgyár, a Sörház utca... A nagyipari termelés kezdetét azonban nem lehet elvitatni a németektől. Európa legnagyobb sörgyára Kőbányán termel Európa legnagyobb sörgyára. A „Kő­bányai” név jó cégér. Sok jó hírt szerzett már ha­zánknak. 125 éve főzik az öreg falak között a habzó nedűt. Vagonokban érkezik az alapanyag az árpa, a komló. Sajnos, nagyon sok importra szorulunk. Saját gyáregység termeli a malá­tát Bármely háziasszony meg­irigyelhetné a főzőház tisz­taságát. 380 hektoliteres óriásüstök rézkupolóin meg­botlik a napfény. Rotyog, forr benne a készülő sör. Dísze lehetne a legszebb konyhának is. A szakembe­rek úgy mondják, ez a sör­gyártás temploma. Ezután megítélhetik az egész gyá­rat. Itt forró nyár van. Ál­landóan 40 fok körüli a hő­mérséklet. Követjük a sör útját. Szinte minden átme­net nélkül megyünk a tél­be. Az erjesztőpince mértani formái sorakoznak egymás mellett és mögött. 500—1000 hektoliteres, három méter mély kádakban erjed a sör. Ha jó az erjedés, akkor tej- színhabszerüen bodrozódik a sör felszíne. Mintha tengeri szivacstelepen járnánk. Itt nyeri az alkoholtartalmát, a kémiai folyamatok során és a természetes széndioxidot. Hatalmas csőrendszere­ken még mélyebbre vándo­rol a sör. S megérkezik utóérlelésre az ászok pincé­be. Itt már nulla fok körül mozog a higanyszál. Itt már bizony didergünk, a munká­sokon yastag pufajka van. A zárt rendszerben szén­dioxiddal dúsítják és érlelik a sört. Ez adja majd az üdítő jelleget. A csillogó alumíniumtartályok teljesen kiszorítják a hagyományos fahordókat. Lassan csak hírmondó marad belőlük, így ugyanakkora helyen mint az eddigi, sokkal több Sört termelhetnek. Többek között így érhették el, a 45 millió hektoliterre való felfutást. 12 ezer palack óránként Az Országos Söripari Vál­lalat termelése ma egy hó­napban anny}, m}nt 1938-ban egy egész évben- A sörfo­gyasztás módja is megválto­zott. Amíg esztendőkkel ez­előtt a palackozott sörgyár­tás a teljes kapacitás 14 százaléka volt csapán, jelen­leg közel 50 százalék. Ez is bizonyítja a kulturáltabb sörfogyasztás elterjedését. Automata gépek a szó szoros értelmében ontják a palac­kozott sört. Óránként 12 ezer üveg kerül le a szalagról. Gondosan kimossák előtte, átvilágítják, fertőtlenítik­Okos rakodógépek szállítják a ládákat. Megkönnyítik a fizikai munkát. A háború előtt a teljes volumen 70 százaléka fogyott el Buda­pesten és közvetlen környé­kén. Jelenleg gyökeresen megváltozott a helyzet. Nem mintha a pestiek nem szeret­nék újabban a sört. de a vidék rohamosan előretört. Csak 30 százalék kerül for­Angyal István mondja: — Amíg a bor erősségét mali- gán-fokkal fejezzük ki, ad­dig a sörnél balin-fokkal. Hogy hány balin-fokot tar­talmaz a sör, attól függ mi­lyen palackba kerül. Gyár­tunk 12 fokos Kőbányai vilá­gost, 14 fokos Kinizsit. 18 fokos Porter sört, barna sört, szeszmentes Nektár sört, Dé­libábot, Rocky Cejárt és az exkluzív Hungáriát. Modern berendezésű la­boratóriumok rendszeresen ellenőrzik a minőséget. A magasabb balin-fokúak 40 napig elállnak, a Kőbányai Világos csak 8 napig. 1980: 7 millió hektoliter Kejl a sör! Nyáron külö­nösen előtérbe karul ez a kérdés. Hiába termel megfe­szített tempóban Kőbánya, Nagykanizsa, Pécs, Sopros, kevés. Távlati tervben új sörgyár épül a III. ötéves tervidőszakban. 1080-ra el kell érni a 7 millió hektoli­tert. Ez persze megint vál­toztat a statisztikán és így már tisztelt olvasó átlagban ön is 70 litert fog inni évente. De addig is hogy enyhít­senek a helyzeten a kong­resszusi versenyre felajánlást tett a söripar. Terven felül 185 ezer hektolitert adnak a szomj azoknak, s ebből már 32 első fél évben 132 ezret teljesítettek. Hát most kér egy pohár sört a tudósító és megissza a? ő egészségükre. Ontják az üvegeket a töltőautomaták. 65 év — a vendég szolgálatában — Mióta dolgozik Géza bácsi? — 1901-ben mint borász kezdtem. Egy év múltva Ér­sekújváron ételhordót „csinál­tak” belőlem, s azóta a ven­déglátóiparban dolgozom. Kosztyál Géza — a nyír­egyháziak Géza bácsija — most ünnepli születésének nyolcvanadik évfordulóját, öt éve — hetvenöt éves ko­rában — nyugdíjazták. El­búcsúzott — de psak egy hétre. Mert egy hét után újra kopogott a vendéglá­tónál. * — Szeretnék dolgozni. Amióta otthon vagyok, nem találom a helyem. Ülök a kályhánál és csak gondolko­zom. Hiányzanak az embe­rek, a munka... A vállalatnál megértették. Újból felvette a fehér kabá­tot a fekete nadrággal és korát meghazudtoló frisses­séggel munkához látott. Éj­jel, amikor a Jereván kert­helyiségben befejezi a napi munkáját útja egy megszo­kott helyre vezet. Ide indult /íindennap 1930 óta. Igaz, az akkori Korona vendégei csak a város pén­zes emberei lehettek. Nagy- birtokosok, katonatisztek mindennapos dáridókat ren­deztek itt. irr Minden évben agarász- versenyt rendeztek. Ilyen­kor aztán három napig csak ettek és ittak. S a hatszáz személyes bankett közben sok botrányos eset is történt. Az eltelt hatvanhat év alatt bejárta az akkori európai szórakozóhelyeket. Volt Pozsonyban, a bécsi Hotel Centrálban, a berlini Hotel Metropolitánban, de legkedvesebb emlékei a Nyír­egyházán és a budapesti New York-ban eltöltött évekhez fűződnek. — Mint főpincér számta­lan íróval, költővel ismer­kedtem és kötöttem barát­ságot. Heltai Jenő, Krúdy Gyula mindennapos vendé­günk volt. * Géza bácsi nyitotta meg a siófoki strandot 1914-ben. Két évig a francia „Vagoli” utas és étkezőkocsijával járta a Budapest—Becs—■ Konstantinápoly — Fiume-i utat. De a sok járás, ami munkájából adódott még fiatalosabbá tette. Reggelen­te a piacon lehet megtalál­ni, kosarakkal, szatyrokkal megrakodva. — Segítek otthon, majd irány a munkahely, a Jere­ván. Szeretném még ezt sokáig így csinálni. S hogy munkáját becsü­lettel elvégezte beszélnek helyette az otthonában ki­függesztett dicsérő okleve­lek, emlékérmek, és a két­szeres „kiváló dolgozó” In-' tüntetés. m. 56 1966. július 28,

Next

/
Thumbnails
Contents