Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

Vietnami identes Szabó László 0rvfánt£&4)iSs és visszav LONDON: A Reuter hírügynökség jelentése szerint Kuwait megszakította a diplomáciai konzuli és kereskedelmi kapcsolatokat Portugáliával, eleget téve a Portugália af­rikai gyarmati politikáját elítélő ENSZ-határozatok- nak. MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására tö­rök parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába. A tö­rök vendégek tíz napot töl­tenek a szovjet fővárosban. SALISBURY: A rhodesiai rendőrség a közrend fenntartására vo­natkozó törvényre hivatkoz­va letartóztatta a Salisbury-i egyetem kilenc fehér elő. adóját és kilenc afrikai diákját BEIRUT: A libanoni kormány saj­tófőnöke közölte, hogy az EAK és más arab államok lemondása ellenére szep­tember elején esetleg még­is sor kerül az algíri arab találkozóra: a csúcsértekez­let helyett azonban a kül­ügyminiszterek találkozóját tartanák meg. DAMASZKUSZ: Zuajen Szíriái miniszter­elnök kedden beszédet mon­dott egy munkásgyűlésen. A miniszterelnök síkraszállt az ország és az egész arab világ haladó erőinek meg. szilárdításáért. A miniszter- elnök hangsúlyozta: „Har­cot folytatunk az imperia­lizmus és ugyanakkor az elmaradottság ellen, a szo­cialista társadalom felépí­téséért”. BANGKOK: Csaruszathien thaiföldi belügyminiszter bejelentette, hogy összeesküvést leplez­tek le, amelynek szervezői Kittikacsorn miniszterelnö­köt és a kormány két tag­ját akarták meggyilkolni. A miniszter azt állította, hogy az összeesküvők kommunis­ták és többet közülük le. tartóztattak. Prága, (MTI): Vaclav David csehszlovák külügyminiszter Couve de Murville francia külügymi­niszterrel folytatott tárgya­lásainak befejeztével nyilat­kozatot adott a francia te­levízió számára. Vaclav David rámutatott, hogy nagy lehetőségek van­Saigon, (MTI): A VDK területe felett, Dong Hói térségében a lég­elhárítás szerdán lelőtt két amerikai kalózgépet: egy Phantom F—4c mintájú fel­derítő repülőt és egy F—105 Thunderschief vadászbom­bázót. A dél-vietnami főváros­ban 50. napja folytatja éhségsztrájkját Thifh Tri Quang szerzetes, ouddhista vezető. Saigon környékén a fővá­London, (MTI): A angol alsóházban a gazdasági kényszerintézke- sekről indított vita második napján, szerdán felszólalt Wilson miniszterelnök. A brit fizetési mérleg krónikus hiányáért és a súlyos gaz­dasági helyzetért a felelős­ség nagy részét a konzerva­tív pártra hárította. Wilson hamarosan eltért a gazdasá­gi helyzet elemzésétől és az­zal vádolta az angolokat, „különösen a külföldi kap­csolatokkal rendelkező ál­lampolgárokat”. hogy a ha­zai viszonyokra vonatkozó elítélő nézeteiket gyakran Kinshasa, (MTI): A zsoldos lázadás nyo­mán előállt kongói helyzet még mindig áttekinthetet­len. A kinshasai rádió ked­den ismertette Mobutu el­nöknek az ország népéhez intézett üzenetét. Ebben az államfő megígéri, hogy va­lamennyi vonatkozásában nak a két ország közötti kapcsolatok további fejlesz­tésére, különösen gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki területen. A mi­niszter kijelentette; a tár­gyalások bebizonyították, hogy a két fél álláspontja egy sor nemzetközi kérdés­ben megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. rostól mindössze 26 kilomé­terre és a Mekong deltájá­ban a partizánok szerdán több támadást indítottak. A szabadságharcosok a kor­mányhadsereg 16 állását fog­lalták el. A felszabadítási hírügynök­ség tudósítása szerint Binh Dinh és Thu Dau Mot dél-viet­nami tartományok felszaba­dító erői az elmúlt három hétben az ellenfél 400 ka­tonáját tették harcképtelen­né, nagyszámú fegyvert és felszerelést zsákmányoltak. hangoztatják külföldiek előtt, még telefonon és te­lexen is. Ez a vád, amely egy miniszterelnök szájából rendkívül szokatlan az an­gol politikai életben, felhá­borodást keltett az alsóház­ban. Wilson ezután nagyon- je­lentősnek mondta a külföldi katonai kiadások bejelentett százmillió font összegű csök­kentését és ehhez kérte Anglia szövetségeseinek megértését. A bizalmi szavazásra este tíz óra után került sor. Lapzártáig annak végső kir meneteléről nem kaptunk jelentést kivizsgáltatja a fehér zsol­dosok és a pártjukra állt volt katangai csendőrök lá­zadásának hátterét. Mobutu kedden egy másik nyilatko­zatban is hallatta hangját. Hivatalosan cáfolta a belga kormánynak azt a közle­ményét, amely szerint őt, mármint Mobutut, előre tá­jékoztatták a Kisangani-ban készülő lázadásról. Az el­nök kijelentette, hogy a belga személyiségekkel jú­lius 16-án folytatott tár­gyalásain a lázadás lehető­sége nem került szóba. A megbeszéléseket ugyanis éppen a zendülés kirobba­násának napján tartották. Félhivatalos kongói kö­rökben — mint az AP és a DPA tudósítói jelentik — váltig hangoztatják, hogy a lázadás csak előjátéka lett volna egy államellenes összeesküvésnek. Ezt az összeesküvést pénzügyi kö­rök sugallmazták” — hang. zik e körök megállapítása. Anderson tudta, mit je­lent a mondat első fele; az amerikai flotta nagy össze­vonásának időpontja. Pearl Harbourban, november 25 és 30 között. Hogy mit jelen­tett a 270-es szám, azt legfel­jebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak össze... Honnan szerezhet­te ezt Shawan? Anderson- ban ágaskodni kezdett az amerikai flotta tisztjének félelme annak tudatáról, hogy egy japán-kínai pin­cér, most már minden jel szerint kém, egészen pon­tosan tudja, mikor futnak be a Pearl Harbour-i ki­kötőbe a legnagyobb ame­rikai csatahajók. Ez — tel­jesen érthetően — félel­metessé tette számára a jö­vőt, hiszen ő is oda ké­szült. Hátha kihasználják a japánok ezt az alkalmat? A legszívesebben már ro­hant is volna, vissza a ha­jójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit itt most megtudott. De nem hagyhatta egyedül Ross őrnagyot, s a deffenzív tisztek még mindig nem jöttek... — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával An­derson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szem­mel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált támadni, magábaroskadtan ült a szé­kén... S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgal­ma ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Ka- domatsu, a japán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide, Singaporeba, erre a fontos angol katonai és tengeré­szeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói fő­hadiszállását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még- inkább úrrá lett volna a ka­pitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt továbbította értesü­lését Tokióba, s a konspi- rációs szabályok ellen vétett, amikor a blokkfü­zet szövegét nem semmisí­tette meg... Közben megérkeztek az an­gol elhárító tisztek, s el­vitték Sbawant. Anderson rohant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy meg­keresse az ONI tisztjét, s amikor nagynehezen rá­talált az egyik csatahajó tiszti kabinjában, egyszussz­ra elmondott mindent, amit az angol tiszti klub­ban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé borgőzös állapotban hall­gatta végig a kapitány sza­vait, de amikor Anderson odáig ért, hogy Shawan már a Pearl Harbour-i összevonás időpontját is tudja, nyomban kiszállt a fejéből az ital gőze. Az események gyorsan peregtek, az ONI tisztje rendkívüli úton továbbí­totta értesülését az Egye­sült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájé­koztatta a haditengerészet vezetőit, azok a pedig a Vezérkari Főnökök Egyesí­tett Bizottságát. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy no­vember 25 és 30 között ter­vezett Pearl Harbour-i ösz- szevonást — ahová a való­ságban majdnem 400 csata­hajót, 300 repülőgépet ve­zényeltek — mindenkép­pen el kell halasztani, il­letve a tervet meg kell változtatni. Ám ekkor va­laki, vagy valakik közbe­szóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mind­össze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónak, de már egészen jól halad­nak tárgyalásaink a ja­pánokkal, s ezt semmikép­pen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gondolhatják, Jiogy ellenük készítünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lé­nyege annak a bizonyos „közbeszólásnak”, amely mindéi jel szerint a kül­ügyminisztériumból eredt s egyetértésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesí­tett Bizottságában is, még­pedig abból a meggondo­lásból, hogy a japánokat a Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben (Kémek harca) sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készü­lődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hír­szerzők? Háborús világot élünk...” E ugyanez maradt az ál­láspont akkor is, amikor két héttel a Pearl Hatbou- ri támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csa­tornákon keresztül értésé­re adta az Egyesült Álla­moknak, hogy a japánok nagyszabású támadást ké- színtnek elő Pearl Harbour ellen. A forrás, persze nem jelölték meg — ez már csak a második világhábo­rú befejezését követően ke­rült nyilvánosságra: a hír­szerző Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mel­lett működő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik legki­tűnőbb hírszerzője a máso­dik világháborúban. — Pearl Harbour-i felvo­nulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az amerikai csa­tahajók, repülőgépanyaha- jók a Csendes-óceán nagy tengerészeti bázisára... 1941 december 7-e, va­sárnap reggel, hét óra öt­venöt perc. Egy kis ház padlásszobá­jából, amely Pearl Harbour- ra nézett, Ruth Kühne messzelátóját a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó amerikai Csa­tahajókra szegezte, majd felnézett az égboltra és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bemard Julius Ot­tó Kóhn izgatottságéban aka­ratlanul is kissé megreme­gett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — fe­lelte. — Mert ha nem... — Egészen biztosan sike­rülni fog — mondta a lány, erősen és határozot­tan. — Nézz az égre! Itt vannak! (Folytatjuk.) Peking, (MTI): Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint Kujcsou kínai tartomány egyik vidé­ki kórházában sikeresen meggyógyítottak tíz, súlyos égési sebesüléseket szenve­dett beteget Mao Ce-tung ideológiájának élő alkalma, zásával, miután a járási pártbizottság vezetőinek ja­vaslatára a kórház pártbi­zottsága megszervezte Mao elnök műveinek tanulmá­nyozását, abból a célból, hogy az ápolószemélyzet a technikai tudását aláren­delhesse a politikának. Mint az Uj Kína írja, az egyik betegnél komplikáció lépett fel, de a határozat­lan fiatal orvost a kórház helyettes párttitkára emlé­keztette Mao elnöknek „az ellentmondásról” írt mű­vére. Ennek gyakorlati ai_ kalmazásával a beteg túl­élte a veszélyt. Wilson beszéde az angol parlament bizalmatlansági vitáiéban Kongói helyzetkép VaeSav Dávid nyilatkozatta Tadeusz Kostecki: tmHÓi vXííd titka Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 90. — A töltőceruza éles gra­fitja komplikált szám- és jelkonstrukciót szer­kesztett a jegyzetfüzet lapján. — A meleg nem más, mint infravörös sugárzás. A fotocella adóberendezése is a fűtőtest felett lévő pontra irányul? — Úgy hiszem, igen. A professzor mégegyszer ellenőrizte a számítást. — Ez nem elképzelhetet­len. Hazaérkezvén, Kostrzewa felvázolta a terep helyraj­zát. Ha a tőrkivető szerke­zet „X” pontban van — rajzolta a papírra... — nem, a rácshoz rögzítés számba sem jöhet, sem annak a közvetlen közelében való elhelyezése. Túlságosan nagy lenne a kockázat. Tehát esetleg egy fán, vagy oszlo­pon? De a dolgozószoba ablakával szemben nem volt semmiféle oszlop. Te­hát csak fa lehetett. Méricskélt a vázlaton. A fa helye nem volt bejelölve. Mégis emlékezett rá, többé- kevésbé. A kertnek épp ez a része volt a legkeske­nyebb. Ha teljes igazságként elfogadjuk a feltételezett távolságot, akkor a fának a szomszéd telken, a kerítés mögött kellétt lennie. Eb­ben sincs semmi különös. A berendezés felszerelve, a rúgó, vagy a húr kife­szítve, a tőr hegye precízen beirányozva. A melegtől majd szétrobbanó fűtőtest zárja az áramkört. Rudzins­ki odalép a főtűtesthez és... A gyilkos ebben a pillanat­ban távol lehet. Például g Varsó—Katowice közötti úton egy vasúti kocsiban. De„. már megint nem stimmel valami. A halál bekövetkeztéhez feltétlenül szükséges, hogy az áldozat vagy háttal, vagy arccal áll­jon az ablaknak. Mert, ha oldalt... Ha a hegye a vállát találja, legfeljebb csak se­bet ejthet. A szúrás ereje minden bizonnyal nagyon erős volt, de annyira nem, hogy teljesen átüthetné a csontot és a szivet is ér­hetné. Az az ember, aki képes volt megalkotni egy tőrki­vető szerkezetet és ehhez felhasználni a fotocellát, va­jon figyelmen kívül hagyott egy ilyen lehetőséget? Egy sikertelen merénylet nem­csak figyelmeztette volna a megmenekült áldozatot, hanem egyúttal leleplezhet­te volna a gyilkosságra elő­készített egész mechaniz­must... A telefon csengésére ide­gesen összerezzent. Egy akaratlan pillantás az órá­ra. A kutyafáját már ilyen késő van? Lisicka hívta fel. — Az asszony holnap el­utazik. Kostrzewa mérgesen né­zett a telefonkagylóra. Üjabb meglepetés. Tegnap­előtt este beszélgetett Ru- dzinskával. Ha csak egy szóval is említette volna! Talán hirtelen született az elutazás szándéka, a boríték tartalmával összefüggésben? — Hová? Mennyi időre? — Krynicába. Néhány hétre. Az orvos állapította meg a gyógykezelés szüksé­gességét. Legalábbis ő ezt állítja. Kostrzewa bólintott. Ezt még csak ellenőrizni sem érdemes. Nem kétséges, hogy az idegállapotáról ilyen orvosi vélemény alakult ki. Elvégre ki az, akinek nem volt szüksége gyógy­kezelésre azok közül, akilt- nek dolguk akadt ezzel az üggyel ? — Üdülőbe? — Nem. Arra nem jogo­sult. Privátim. Telefonon rendelt szobát a Liliáná­ban. Liliana? Úgy van, hal­lott róla egy s mást. De éppen oda? Komoly anya­gi nehézségek, zárolt bank­számla; gyakorlatilag néz­ve semmiféle lehetősége sincs a készpénz megszer­zésére — és most egyszerre az egyik legdrágább pan­zióba készül. Igaz is: az öt­százasok kötegel — Most otthon van? — Igen. Én egy utcai fülkéből beszélek. Megígérte, hogy odamegy. Ezúttal a szolgálati „War- szawát” vette igénybe. Úgy tűnt, hogy az ügy kezd na­gyobb tempóban haladni. — Zaczek futott ki a kapu­hoz. Kostrzewa, nem vár­va a kérdéseket, halk han­gon vetette oda: — Úgy bizony, egy cso­mó újság van. Némelyik esetleg szenzációnak is ne­vezhető. Egyelőre azonban még minden a levegőben lóg. Na, majd meglátjuk, mi lesz ezután. Mai elsß programpontunk: látoga­tás Rudzinska asszonynál. Gyerünk együtt. Gyors­írással fogja majd jegyezni beszélgetésünket, mint hi­vatalos jegyzőkönyvvezető. Rendben van? — Ó... így állunk? — így bizony, vagy ta­lán még szebben. Meglepett tekintet fogad­ta őket. Lehet, hogy ez még egy kicsit erősebb is volt, mint meglepetés. — Asszonyom, ön holnap gyógykezelésre szeretne utazni ? — Igen... Talán a nyomo­zó hatóságnak van ez el­len valami kifogása? — Ugyan már. Nincs semmi ellenvetésünk. Csu­pán azért jöttem, hogy el­utazása előtt bizonyos in­formációkat kérjek a fér­je szokásait illetően. — A férjem szokásait? — csodálkozott. Úgy látszik, teljesen más témájú kér­désre számított. De min­dennek eljön a maga ide­je. — Ugyanis pontosabban az érdekelne bennünket, hogyan viselkedett a férje általában, amikor belépett a dolgozószobájába? Nem volt-e valami állandó szo­kása? — Én... nem értem, — Hát, mindenkinek vap valami... Tenyerével végigsimítoA ta ruhájp selymét. (Folytatjuk.) Égrési sebek gyógyítása Mao Ce-tung tanításaival 1966. július 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents