Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

4 HARMADIK 5 ÉVES TERVBEN a Széna térig bővül az Északi Alközpont 164 lakás építéséhez kezdtek az Arany János utcán — korszerű eljárások, táv- és központi tűtés Csatornázás — árok nélkül Milliókat hozhat egy új eljutás — ha... Az elmúlt ötéves terv­ben összesen 2240 lakással gazdagodott Nyíregyháza. Állami beruházásból 1091 lakást építettek, 482 volt a szövetkezeti lakások szá­ma, 60 OTP öröklakás épült, 117 lakás készült térsasházban, és 490 csalá­di házat építettek. A következő ötéves terv­ben 660 társasházi lakás és 950 családi földszintes ház építését vállalta az Építésügyi Minisztérium. Ezeknek megfelelő helyet biztosított a város. Társas­házakat főként a Dugonics utcán, az Irinyi János ut­cán, és a kórházzal szem­ben lévő tömbbelsőkben le­het építeni. Kijelölték: családi házak elsősorban a Ságvári tele­pen és Borbányán építhe­tők. Ezenkívül Sóstón, Sóstóhegyen, és — ha va­laki magánosoktól vásárol telket — a Hímesben. Az állami beruházásból épülő kiutalásos és szövet­kezeti lakásokat elsősorban az Északi és Déli Alköz­pontban helyezik el. Az Arany János utcán már megkezdték a 4. jelű tömb építését. Ide — a már el­készült 35, és a készülőiéi­ben lévő 66 lakásos házo/i kívül — 164 lakást építe­nek. Elkészült az Északi Al­központ további építésének beruházási programja is. Az első ütem itt jövőre feje­ződik be, akkorra készül el a három toronyház, az ABC-áruház és a többi járulékos beruházás. A kö­vetkező ütemben az Erdő­sortól a Széna térig terje­dő körúti szakaszt fogják beépíteni: az ötéves terv­ben 667 lakás készül el itt. A III. ötéves tervben to­vább korszerűsödnek az építkezések, jobb lesz a la­kások ellátottsága. Az ál­lami beruházásból készülő lakások 80 százalékában lesz központi vagy távfű­tés, és ugyancsak 80 szá­zalék lesz az aránya a beépített konyhabútorok­kal, s a beépített szekré­nyekkel készülő lakásoknak is. A növekedés különösen akkor szembetűnő, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a II. ötéves terv elején még alig építettek ilyen beren­dezésű lakásokat. Ugyanak­kor a lakásokban termé­szetessé válik a fürdőszo­ba. A szakemberek azt vár­ják, hogy az építőipar munkája tpvább javul. Már ebben az évben is érezhető volt ez a javulás, hiszen sok lakást határidő előtt adtak át, és a hiánypótlás is kevesebb volt, mint a korábbi években. A munka javításához hozzájárulnak a várható — és az eddigieknél is kor­szerűbb — építési eljárá­sok. Az idén — tehát a terv első esztendejében — kezdték meg a csúszózsalus házak építését az Északi Alközpontban. A terv idő­szakára várható az is, hogy a panelekből — tehát szo­bafal nagyságú előregyár­tott elemekből — végzik majd az építést. A következő években azon­ban ezeknél is modernebb és gazdaságosabb eljárások be­vezetése várható a lakás- építkezéseken. A tanárkép­ző főiskola építése példá­ul már univerzális vázszer­kezettel történik, az Uni- vázzal. Ennél méginkább szerelő jellegűvé válik az építőipar munkája, s az el­járás nyomán 30 százalék­kal lehet csökkenteni a ki­vitelezési időt. Kun István A titokzatos SZAYV Plakátok, meghívók, könyvek készítőinél A nyíregyházi nyomdát kevesen ismerik igazán. Pe­dig lapunk, a Kelet-Ma- gyarország technikai előál­lításán kívül igen sokrétű munkát végeznek a Sza­bolcs megyei Nyomdaipari Vállalat (a kívülálló csak azt olvashatja egy szerény sarokban „SZNYV”) dolgo­zói. Makrai János igazgató­val körsétát tettünk a mun­katermekben. Nem lehet megunni A merkantil teremben plakátok, meghívók, brossú- rák, közlönyök kéziszedését, a gépi szedések meg- vágását, tördelését vég­zik és négy üzemi lapot: az Építők, a Szabol­csi Ifjúság, a Földműves­szövetkezet és a Kisipari Szövetkezeti Híradó újság­ját is készítik. Varga Jó­zsef csoportvezető szerint ezt a munkát soha nem lehet megunni: — Egyik napon finom papiroson esküvői meghí­vót készítünk. Ezeket na­gyon sok esetben meg is kell tervezni. Másik nap már valamelyik üzemi lap, vagy kiadvány, plakát jön. A gépterem: Szokolai Sándorné műve­zető asztalán egész sereg kész termék. A termelő­szövetkezeti önsegélyezési csoport többszínnyomásos osztogatója, a készülő sza­bolcsi idegenforgalmi füzet színes fedőlapja, a IV. nyírbátori kereskedelmi napok kis és nagy alakú pla­kátja— Kötés és cipősdoboz A nagykötészet vezetőjé­hez, Tornai Mihályhoz lá­togatunk: Megkezdődött a tanszervásár A Papír és írószer Nagy­kereskedelmi Vállalat idén már júniusban megkezdte a mintegy kétmillióhétszáz­ezer füzet kiszállítását a szaküzletekbe. Árusításuk július elsejével megkezdő­dött. A tavalyihoz hason­lóan idén is osztályonkénti csomagolásban lehet meg­vásárolni. Újdonság lesz a Művelő­désügyi Minisztérium által jóváhagyott „Előre” rajz­tábla. Ennek a műanyag­ból készült nyolcadíves rajztáblának a negyedik osztályosok fognak örülni. Ugyancsak újdonság me­gyénkben az újfajta kézi- munkatasak, és az uzsonna- isák (r. z.) — Tulajdonképpen mi végezzük az utolsó simítá­sokat Sorszámozzuk a nyomtat­ványokat, jegyzőkönyveket, a könyvszerű kiadványokat, majd megfelelő kötéssel látjuk el őket. Új fűzőgé­pünk, s egy modern vágó­gépünk van. A kötészet egy részlege a lakosságnak is dolgozik, sokan keresik fel könyvek­kel, összegyűjtött folyóira­tokkal. A nyomdának ezek mellett van egy dobozüze­me is, mely főleg cipősdo- bozokat, s egyéb különféle dobozféleségeket készít Készül a kliséüzem A nyomda vezetői el­mondták : a közeljövőben kiadványaik még szélesebb skálájúak lesznek. Ugyanis hamarosan megkezdődik a kliséüzem építése, felszerelé­se, s ha ez elkészül, első­sorban a képes nyomtatvá­nyok mennyisége és minő­sége változik meg jelentő­sen, s lényegesen frissebb lesz majd a Kelet-Magyar- ország képhírszolgálata is. (bfei) Átalakítják a megyei áttörőházat Huszonöt szakkör alakul Idén először tevékeny­kednek szakkörök a Nyír­egyházi Szamuely Tibor Uttörőházban a nyári szün­időben is. A népi táncosok július 9-én Csillebércre utaznak országos úttörőtáborba. A szakkör tagjai a kalocsai párnástánccal készülnek nyilvános szereplésre. — Most állítjuk össze a következő évre az úttörő­ház kulturális programját, a városi úttörő Csapatveze­tők és az iskolaigazgatók segítségével, — mondja Vass Piroska igazgató. — Elsősorban a tömegrendez­vényekre, vezetőképzésre és a szakági munka megszer­vezésére fektetünk súlyt. Az érdeklődés és az edd:gi jelentkezések alapján vagy 24—25 szakkört indítunk szeptemberben. Még a nyár folyamán megkezdik mintegy 800 ezer forintos beruházással az út­törőház átalakítását. (m) Űj telephelyet kapnak az építők A napokban eldőlt, hogy az ÉM Szabolcs megyei Épí­tőipari Vállalat új telephe­lyét a vásárosnaményi vas­útvonalon túl, a nagykállói úttól a Tünde utcáig terje­dő részen helyezik el. Az egy kilométer hosszú és 264 méter széles telepen a se­gédüzemeknek műhely ké­szül, ide költöznek az asz­talosok, lakatosok, helye lesz a TMK-műhelynek, az anyagtelepnek, raktáraknak, garázsnak. — Az új — tízmillióba kerülő — telep építésének beruházási programját már készítik a szakemberek. A munkát év végén kezdik meg, és egyes üzemrészek­nek jövőre már üzemelniük kell. — ki — A közműrendszer hagyo­mányos elkészítése 30—40 százalékos többletköltséget jelent az építkezéseknél. Nyíregyházán például áz utóbbi tíz évben több, mint 110 millió forintot költöttek a fővezetékek építésére, mi­közben évekig homokhegyek magasodtak az utcákon. A harmadik 5 éves tervben hazánkban — terv szerint — százhúsz ezer lakás épül meg, háromnegyed részben éppen a rosszul közművesí­tett vidéki településeken. Ezekhez csupán a szükséges szennyvízcsatorna elkészíté­se 2,4 milliárd forintot igé­nyel. Másik jellemző adat, hogy jelenleg egy lakás el­készítési költségét 20 ezer forinttal növeli a közmű­építés. Mindemellett köz­tudott, hogy az építések át­futási idejétől messze el­marad a szennycsatorna ké­szítésének ideje. Ez a helyi és országos gond késztetett egy nyíregy­házi műszaki kollektívát ar­ra, hogy keresse a közmű­építés korszerűbb és olcsóbb módját. Sajátos tapasztalat­ból indultak ki: Nyíregyhá­zán és általában a hasonló fekvésű településeken a leg­több problémát a talajvíz okozza a csatornaépítésnél. Lehetséges-e útburkolatbon­tás, árokásás és talajvízszint süllyesztés nélkül szenny- csatornát készíteni? Nem­csak keresték, meg is talál­ták a kérdésre a választ: kidolgozták az úgynevezett hidromechanikus módszert, mely az említett munkamű­veletek mellőzésével oldja meg a csatornaépítést. Túl azon, hogy ez a módszer kiküszöböli az útbontást, a talajvízsüllyesztést — s ez­zel közel 50 százalékos költ­ségmegtakarítás érhető el — háromszor gyorsabbá vá­lik maga az építés is. A kísérlet gyakorlati ki­próbálására ez év márciu­sában a Nyíregyházi Víz és Csatornamű Vállalat vál­lalkozott. A vízmű vállalat szerint: Hiába kérték helyi felügye­leti szervüktől a póthitelt, nem kapták meg. Szakmai felügyeleti szervük -- az Országos Vízügyi Főigazga­tóság — is csak annyit ígért: Talán majd jövőre foglalkoznak az üggyel. Indokolt-e eleve kudarcra ítélni ezt a kísérletet? A NIKEX Nehézipari Külke­reskedelmi Vállalat másként vélekedik, s már meg is ke­Szabó András tanulsága Szabó András, a Víz- és Csatornamű Vállalat mun­kásának apja gazdasági cse­léd volt. A felszabadulás után 7 hold juttatott föl­dön gazdálkodott. Itt vezet­te a lovat tizenkét éves ko­rában az eke előtt. — És folytattam más földjén. Napszámos kenye­ret ettem Pusztadoboson, öt évig, negyvenöttől öt- venig. Jóformán még a be­tűt is alig ismertem. Két osztályra futotta csak. Nagy volt a család, kivettek, munkát kellett vállalnom. Hatan voltunk testvérek... Almaim nekem is voltak. Első az, hogy megismerjem a gépeket. Csakhogy a nem tudás gátolt. Szégyelltem. Párttag voltam már akkor is, s a faluban mindenki tudta, hogy tudatlan, isko­lázatlan vagyok. Bántott. Megfogadtam, hogy minden erőmmel tanulni fogok, ha módom lesz rá. (Báty|a a gépállomáson dolgozott. Traktoros volt Ö elvégezte a hat elemit, két polgárit is járt. Iri­gyelte. Jobban tudott érvé­nyesülni. Hívta öccsét is.) — Ez akkor lehetetlen volt. Én nőttem bele abba a korba, hogy a család fenn­tartásába besegítsek... Egy­szer aztán mégis kijött a párttitkár, s azt mondta: ott is megtalálom azt a keresetet, amit a napszá­mos munkával. Elmentem. (Hónapokig csak alkatré­szeket törölget, tisztogatja a gépeket, s azon csodálkozik mi mindenből áll egy gép, hogy az „menni” is tud.) — Sokszor még munka­idő után is benn marad­tam. Szétszedtem, majd összeraktam az alkatrésze­ket. Sokszor. Míg meg nem tanultam. Először nem lát­ták. Majd észrevették, hogy érdekel. Háromhónapos traktoros iskolára küldtek... Nehéz volt, nagyon nehez. Minden percnyi szabad időmben a könyvet bújtam. Tudták a többiek is, hogy csak két elemim van... Volt aki segített, volt aki kine­vetett, elfordult. Sírni sze­rettem volna tehetetlense- gemben. Éreztem, megaláz­nak. Kimondhatatlan rossz érzés. (Egy évig szánt. Négyén vannak egy géphez. Hár­man „megszöknék”. Egye­dül teljesíti a normát. Nem bírja. Kéri magát, enged­jék el a tsz-be.) — Már könyörögtem a végén. Nem engedtek. Se­gítséget kértem. Nem ad­tak. önkényesen voltam kénytelen kilépni. (1956-ban, miután katona­idejét kitölti, megnősül. Fa­lubeli lányt. Balogh Évát veszi feleségül.) — Újra kezdtem. Régen a földön voltam „segéd­munkás”, most a gyárban. Ingáztam Pest és Pusztado­bos között. Kereset 1800. Fele még jó beosztással is elfolyt. Felvittem a felesé­gem is. Ö is segédmunkás lett. Ketten már háromezer körül kerestünk. Munkás- szálláson laktunk egy kis szobában. Itt akartam spó­rolni. Nem sikerült. Se kint, se bent. S e válságos helyzetben ért a szerencse. Erre még visszaemlékezni is jó. A totón 109 900 forintot nyertem... (Vissza Szabolcsba, haza. Nyíregyházán, a Nyírfa ut­ca 44 alatt házat vesz.) — Talán boldog voltam. Fedél volt a fejünk felett, de éreztem, nem vagyok teljes értékű ember. Vágy­tam a tudás után. Szállító­munkás lettem az építő­iparban. Átlagosan kétezer körül kerestem. Szép pénz volt. de 350 órán át kellett cipekedni érte. Lehetőségem nem volt a tanuláshoz. Csak a munka. Fáradtam. Lát­tam, hogy körülöttem min­denki igyekszik. Hajtottam magam, mert ekkor már megszületett a kisfiam Tibi is.- Ekkor ismerked­tem meg Barsi Lajossal, a vizvezetékszerelő brigád ve­zetőjével. Ö fogta meg a kezemet. (Barsi Lajos vitte fel az iskolába. Beíratta. „Ha víz­vezetékszerelő akarsz len­ni, akkor tanulj!”) — Nekigyürkőztem. Éjjel nappal olvastam, az erdőt jártam, bújtam a könyve­ket. Egy évben két osztály, aztán a második kettő. Be­kerültem a brigádba. Érez­tem új ember lettem. Fel­magasodok a többiekhez. Jobban is kerestem 2200 körül. (Szabó András, a munkás elvégezte a víz- és csator­namű kezelő tanfolyamot. Most brigádvezető. De szak­munkás-bizonyítványa még nincs.) De az is meglesz. Vég­zem az iskolát. Ha sikerül októberben kapjuk a bizo­nyítványt... Úgy éreztem, so­kat fejlődtem. Most érzem csak igazán, hogy nem min­dig a több pénz jelenti a boldogságot. Nem boldogít­ja az embert, ha nem tiszta a látása, ha nem tud eligazodni a világban. Erre tanított saját sorsom, Farkas Kálmán reste a nyíregyházi kollek­tívát, mert fantáziát lát próbálkozásukban, külkeres­kedelmi szempontból is nagy lehetőségeket sejt benne. S mert a gazdálkodás új me­chanizmusa feltételezi -az ésszerű kockázatvállalást, meggondolandó': Érdemes-e, vagy sem helyi erővel segí­teni a kísérletet. Nyilván érdemes, hiszen a néhány ezer forint befektetés a kí­sérlet után milliókat hoz­hat a megyének, a népgaz­daságnak, a szennycsatornák közvetlen építésénél, a le. endő új szabolcsi városok fej­lesztésnél, iparosításánál, s majd a hidromechanikus módszer gépeinek exportá­lásával. Megyénk műszaki értelmiségének egyik nagy horderejű kísérletéről van szó: indokolt, hogy mielőbb támogatást kapjanak szű- kebb hazájuktól. Angyal Sándor M eg/egy zés: Ennyit ér a közvagyon?! A volt nagyecsedi gépál­lomást már korábban egye­sítették a mátészalkaival, s az utóbbi lett a központ. A visszamaradt telephelyet to­vábbi hasznosításra a nagy­ecsedi Rákóczi Tsz kapta meg. Az ez évi májusi szó­beli megállapodástól a gya­korlati átadás-átvétel |g mintegy öt hét telt el, és ez idő alatt kellett az épü­letek elektronikus berende­zéseit leszerelni. A Szálkáról kiküldött sze­relők nagyobb rongálást aligha végezhettek volna. A gépeket nemcsak egyszerűen kikötötték a villanyhálózat­ról, felszabadították volna rögzítésüket, hanem a kör­nyezetet is tönkretették; sőt olyasmiket is leszerel­tek, vagy összerongáltak, amelyek az épületek átadá­sához tartoztak és a tsz megfizette. Az I. számú javítómű­helyben 15 elektromos lám­patestet vettek le, illetve teljesen használhatatlanná tették, elvágva villanyveze­tékeiket, leszaggatva kap­csolóikat Az egyik, beton­alapzatba csavarokkal rög­zített munkagépet nem a csavarok levételével tették szabaddá, hanem széjjel­verték az egész betonta­lapzatot! A kovácsműhely­ben a villamos rugókalapács berendezését üzemképes ál­lapotban vette meg a tsz, ennek ellenére leszerelték vezetékeit, a fuvató kap­csolótábláját levágták. A hegesztőben a dinamó veze­tékét — mint legtöbb he­lyen — a falból, minden valószínűség szerint csá­kányai (!) szétverték, a hu­zalokat kitépték. A cséplő­gépjavítóban a villanyve­zetéket a kapcsolótáblával együtt a biztosítóig meg­semmisítették. Az udvari világítás vezetékét n«m egy helyen a tetőtartóig el­szaggatták, levették. Elvitt a „szerelés” udvari reflekto­rokat, s nem kímélt három ostor világítótestet sem. Hosszan lehetne még so­rolni az oktalan rongálás, a pusztítás fogalmát kimerítő műveleteket. Ugyannyira, hogy amikor a tsz telepőre elfoglalta helyét a volt gép­állomáson, teljes hétig vak­sötétben volt minden éj­szaka, egyetlen árva villany- körte sem éghetett sehol. (Pedig ennek már igazán nem volt semmi köze a be­rendezés elviteléhez.) S a csak nagyjából megejtett szemle alapján is, a tsz ká­ra legalább ötvenezer fo-. rint! A Mátészalkai Gépjavító Állomás vezetőségének ígé­rete van arra, hogy kivizs­gáltatja a dolgot. Mennyire lehet -tfi gyógy­ír ?! (asztalos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents