Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
U Thant —Koszigin találkozó Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, kedden a Kremlben fogadta U Thant ENSZ főtitkárt. Koszigin és U Thant szívélyes, baráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés alkalmával az ENSZ tevékenységére vonatkozó kérdésekről tárgyaltak és érintették a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány problémáját. CouTe de Mimii le prágai tárgyalásai Prága, (MTI): Couve de Murville francia és Vaclav David csehszlovák külügyminiszter kedden folytatta tanácskozásait fontos nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések során elsősorban az európai biztonság, a vietnami háború és az ENSZ-szel összefüggő problémák kerülnek szóba. A tárgyalások hétfőn kezdődtek, nem sokkal a francia államférfi megérkezése után. Az első eszmecsere központi témája a két ország közötti kölcsönös együttműködés volt. Megállapodtak, hogy kiszélesítik országaik politikai kapcsolatainak körét, továbbá fejlesztik az árucsereforgalmat és a gazdasági együttműködést. Gromiko újabb megbeszélése a japán külügyminiszterrel Tokió, (TASZSZ): Kedden reggel Gromiko szovjet külügyminiszter látogatást tett Azumánál Tokió kormányzójánál. A beszélgetés során Gromiko megjegyezte, hogy a Szovjetunió és Japán még szorosabb kapcsolatokat létesítenek, különösen a kereskedelem területén. Gromiko köszönetét mondott azért a lehetőségért, hogy Japánba látogatott és megismerkedhetett Tokió nevezetességeivel. A Japán főváros kormányzója átadta Gromikó- nak a város kulcsát, majd kijelentette, hogy a közeljövőben megindul Moszkva és Tokió között a közvetlen légiforgalom a két ország közötti hajóforgalom pedig kibővül. Ez a tény — hangsúlyozta Azuma — lehetőséget ad arra, hogy mégin- kább megerősítsük kölcsönös kapcsolatainkat az utasforgalom területén is Gromiko válaszában megjegyezte, hogy ez az esemény a két ország közötti baráti viszony további fejlődését jelképezi. Ezután Gromiko és a kíséretében lévő személyiségek megtekintették az „NHK” rádió- és televíziótársaság nemrég épült adóközpontját. A nap folyamán a szovjet küldöttség felkereste a tokiói olimpiai stadiont is. Tadasi Adati, a japán ipari-kereskedelmi kamara elnöke, a japán—szovjet üzleti együttműködés előmozdítására alakult bizottság elnöke kedden ebédet adott Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. Adati és Gromiko pohárköszöntőjében a japán—szovjet gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésének jelentőségét méltatta. Ugyancsak kedden délután Gromiko másodízben is találkozott Siina külügyminiszterrel és megvitatta vele a nemzetközi helyzetet. A magyar—francia kapcsolatok Alig fél évvel azután, hogy a Quai d’ Orsayon, a francia diplomácia „fellegvárában”, a francia külügyminisztérium épületében a magyar külügyminiszter látogatását fogadták — Magyarország látja vendégül Couve de Murville francia külügyminisztert. Franciaország és Magyar- ország kapcsolatainak történetében a magyar külügyminiszter párizsi látogatása volt az első találkozó a két ország diplomáciájának vezetői között. Ebből következik, hogy a látogatás viszonzása is különleges esemény: az első eset, hogy francia külügyminiszter érkezik Magyarországra. Természetesen helytelen lenne pusztán ezeken a mégoly fontos hivatalos látogatásokon mérni a magyar—francia kapcsolatok hőfokát és intenzitását Jelenleg valóságos ki virágzását éljük a magyar— francia kulturális kapcsolatoknak: a párizsi Petit Pa- laisban most ért véget a magyar képzőművészet ezer évének legszebb alkotásait bemutató kiállítás, ami voltaképpen a magyar képzőművészet nagyszabású „nyugati premierjének” volt tekinthető. Több mint negyed- százados szünet után a közelmúltban járt Magyarországon Franciaország első színházának, a Comédie Francaise-nek az együttese, s jóformán lehetetlen felsorolni a francia tudományos és művészeti élet kiválóságait, akik csak az utóbbi néhány hétben jártak Magyarországon — a Sorbonne kilenctagú delegációjától a dijoni egyetem dékánjáig. Mindez arról tanúskodik, hogy a francia—magyar kulturális egyezmény eleven és egyre erősödő kapcsolatokat teremtett a két ország között. Magától értetődően a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok jelezték legszélesebb körűen a viszony fejlődését. A pozitív fordulatot itt az 1966 februárjában aláírt magyar—francia hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás jelentette. Ennek értékelésénél nem is annyira az egyébként tekintélyes mennyiségű árucserenövekedést kell kiemelni, mint inkább azt, hogy a francia politikai álláspont változásai az egyezmény feltételeiben is tükröződtek. A francia kormány ugyanis a magyar ipari exportcikkek egész sorára megszüntette a behozatali mennyiségi korlátozásokat, ami lehetővé teszi a magyar exportstruktúra megjavítását. Emellet megállapodás jött létre ipari üzemek kooperációjában és gyártási kapacitások egyesítésében, hogy lehetővé váljék a termékek harmadik piacon történő elhelyezése. Ez az egyezmény módot ad a gazdasági kapcsolatok kiaknázatlan tartalékainak hasznosítására, s arra, hogy a nyugat-európai üzletfeleink sorában hatodik helyen álló Franciaország erőteljesebb partnerünkké váljék. A kapcsolatok egész skálája arról tanúskodik, hogy a két ország kulturális, politikai, gazdasági viszonylataiban minden lehetőség megvan a további gyors fejlődésre. Viefnemi jelentés Saigon (MTI): Kedden hajnalban tüzérségi tűz és bombák robbanása remegtette meg az ablakokat Saigonban: az amerikaiak a főváros közvetlen közelében támadták a partizánok feltételezett állásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában foly ató- dott az amerikaiak Hastings nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bombatámadásoka intézett a légierő. Az arr erikái szóvivő elismerte, hogy a légelhárítás egy gépet lelőtt. Az AP és az AFP jelentése szerint dél-vietnami szabadságharcosok kedd este heves tüzérségi támadást intéztek a 25. amerikai gyalogoshadosztály parancsnoki állása ellen Chu Chiben, 26 kilométerre északkeletre Saigontól. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy egyelőre nincsenek jelentéseik a veszteségekről. Ugyanakkor bejelentette azt is, hogy a támadás megkezdése után négy F—100-as vadászrepülőgép Napalmbombákat szórt a szabadságharcosok feltételezett tüzelőállására. A VNA jelentése szerint a dél vietnami felszabadító erők Bien Hoa tartományban, a Bien Hoa-i repülőtértől északra, hétfőn lelőttek egy F—100-as vadászrepülőgépet. Nyugati jelentések szerint ugyanezen a napon lezuhant egy C—117-es utas- szállító repülőgép, amely amerikai tengerészgyalogosokat vitt volna Da Nang- ból Phu Bai-ba. A gép fedélzetén tartózkodó 30 főnyi személyzet többsége nem élte túl a szerencsétlenséget. Szabó László Orvtámadás és visszavágás (Kémek harca) üli Ross őrnagy úgy is tett, ahogyan Andersonnak megígérte. Még aznap este kihirdette, hogy rövidesen születésnapja lesz és jóné- hány barátját meghívja vacsorára. Shavvant odarendelte az asztalához, s részletesen megbeszélte vele a vacsora fogásait, az italokat. — Azt szeretném, ha a barátaim évek múlva is emlékeznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-e, vagy japán. Shawan meghajolt, udvariasan mosolygott és azt felelte, hogy mindent megtesz, amit csak tud, hogy így legyen. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ünnepségeire. Először a bárban vendégelte meg a barátait, mégpedig olyan jól, hogy amikor aztán a különterembe vonultak, mindannyian igen jóked- vűek és beszédesebbek lettek, sokkalta inkább, mint rendesen. Különben ez a beszélgetés még vacsora közben megindult, s annak hallatán, amiről a tisztek között szó volt, az őrnagyot bizonyára megütötte volna a guta, ha nem tudja, hogy mind légből kapott valótlanság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia század éppen a legjobbkor érkezik... — mondta az egyik tiszt, kissé italosán, s jó hangosan. — Négy nappal ezelőtt indultak el Tri- comalesból, úgyhogy minden percben várhatjuk őket.. — Kedves öregem — kiáltotta egy másik —, sokkal nyugodtabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesített egység itt lesz! Úgy hallom, a hónap vége felé érkeznek. Az asztal másik végén valaki így felelt: — Nos, mint jó skót hazafi, én csak azt mondhatom: tartsátok meg magatoknak a fiaitokat. Én a magam részéről nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg skót csapataink meg nem érkeznek! — Hát arra nem kell soká várnod — válaszolt szomszédja. — Az öreg Archie Macfarlane mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat küldenek a honfitársaidból. Nem tudom, melyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek... — Hallottátok, az „amik” mire készülnek? Nagy közöttük a mozgolódás! — kiáltotta közbe ismét valaki, s félszemmel Anderson kapitányra pislogott — Csak legalább több boforsunk lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt lehet használni... A többi rossz. Miközben ez az „indiszkrét” beszélgetés folyt, Anderson kapitány két szót írt egy papírdarabkára, amelyet egy használt borítékról tépett le. A papírdarabkát összehajtogatta, aztán az üzenetet egy pincérrel a házigazdához, Ross őrnagyhoz küldte. Ross kibontotta a papírt és ezt olvasta: „Figyelje Sha- want!” A pincérek főnöke a boros asztalnál állt, mellette üvegek garmada sorakozott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkát, majd néhány pillanatig mintha a nadrágtartóján babrálna. Aztán többször egy ceruzacsonkkal firkált valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak egy jó félóra múlva parancsolt csendet, majd így szólt: — Shawan, küld ki a pincéreket! Te is kiszolgálhatsz, ha valamire szükségünk lesz. Amikor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy odaintette magához: — Shawan, gyere ide! A főpincér odalépett: — Parancsol? Az őrnagy felugrott és megragadta Shawan nadrágtartóját. Nem volt ne- , héz kitapintania azt a kis zsebecskét, amely a nadrágtartó egyik szárának belső oldalán lapult. Shawan megpróbált hátraugrani, de ekkor már Anderson kapitány szorította le a karját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt ráírva: „P. W. Nov. vége.” Nem volt nehéz kitalálni a szavak tartalmát, hiszen elhangzott az asztal- társaságnál, hogy a Prince of Wales, vagyis Anglia legnagyobb, s állítólag legse- bezhetetlenebb csatahajója november végén Singapore- ba érkezik. A borosasztalon lévő borlapon néhány számot találtak, ceruzával feljegyezve, amelyeket szintén Shawan írt fel, mégpedig azoknak az egységeknek a számát, amelyekről a beszélgetés során szó volt. Shawant behurcolták a tiszti klub egyik szobájába. Mindössze Anderson kapitány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy őrizzék mindaddig, amíg az elhárl- tótisztek megérkeznek. Anderson azonban már megtanulta a flottánál, hogy sohasem árt egy kis búzgóság, s átkutatta a pincér zsebeit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a vendégek számláit írják fel. Üresnek látszott. De amint ismét átlapozta, s az utolsó előtti oldalon lévő néhány feljegyzést akarta átfutni, Shawan mintegy oroszlán rávetette magát a fizikumban jóval erősebb Andersonra, hogy kitépje a kezéből a füzetet. Anderson egyetlen mozdulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta le a blokkfüzetről: „November. 25. 30. összevonás. Pearl Harbour. 270.” (Folytatjuk) Fedorenko felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén New York, (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa — mint már jelentettük — hétfőn délután, magyar idő szerint 20,30 órakor Szíria állandó ENSZ-képviselőjének kérésére összeült, hogy megvitassa az izraeli repülők által július 14-én szíriai terület ellen végrehajtott támadást. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta, hogy az Izrael részéről elkövetett leplezetlen agresszió nem egyeztethető össze az ENSZ alapokmányának elveivel. Megállapította, hogy agressziós cselekményeinek elkövetésében Izrael nem csupán saját belső erőire támaszkodik, hanem a nyugati hatalmak támogatását is élvezi. Izrael cselekedetei e hatalmak és azok közel-keleti reakciós ügynökségei imperialista politikájának fel- élénkülését tükrözik vissza. A Biztonsági Tanácsnak ag- resszorként kell megbélyegeznie Izraelt, amiért légierejét Szíria elleni provokációra használja fel. Tadeusz Kostecki: tvtlCA (Bűnügyi regény) 89. LVL Lisicka még azon a napon elhozta a gyűrött borítékot. — A szemétben találtam Azt hiszem, ez az pontosan, amiről szó van. Színe és alakja mindenesetre egyezik. Tüstént hozzáláttak a vizsgálatához. Egyszerű boríték, olyan, amilyet százával lehet vásárolni bármelyik papírüzletben. Címzés nincs rajta, teljesen sima. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindössze csak ennyit lehet róla mondani. Előbb le volt ragasztva, majd az alsó szélénél, hosz- szában felvágták. Gyűrődések a papíron. Némelyik gyűrődésnek semmi jelentősége sem volt: azoknak, amelyek a boríték tartalmának kiemelése után keletkeztek. Ezek elkülönítéséFordította: Szilágyi Szabolcs hez fáradtságos munka kellett. Igen. Erősen ki volt ez tömve. Egy 8,6-szor 9 centi- méteres papírköteg lehetett. Bankjegyek? A boríték belső részének szennyeződése igazolta ezt a feltevést. A méretek kettéhajtott ötszáz zlotysok alakjának feleltek meg. Ha ez valóban így volt — akkor csinos kis összeg lehetett benne. Ujjlenyomatok? Igen, Rudzinska több helyen megérintette a borítékot. Elég volt egy futó pillantást vetni rá, hogy az azonosságot teljes biztonsággal meg lehessen állapítani. A többi nyomot azonban sokáig kellett keresgélni. Világos, hogy Lisicka nem hagyta rajta a sajátját. A bicegő nem húzta le a kesztyűjét. Na és az, aki a küldeményt feladta? Esetleg ő is kesztyűvel nyúlt a borítékhoz? A kutyafáját... A nagyító üveg sokáig körözött a boríték felett. Végre a jobb felső sarokban... Csak egy erősebben nagyító lencse alatt lehetett észrevenni gyenge, alig látható sávokat a papíron. Sok sikertelen próbálkozás után végre feketén előtűntek a fényérzékeny papíron a papiláris vonalak megfejtésre alkalmas rajzai. És most hogyan tovább? Ez már kétségtelenül jelentett valamit, de nem olyan sokat. — „A tettes névjegy- kártyája” — milyen előszeretettel használja ezt a meghatározást néhány krimina- lista! Névjegykártya? Ez kétségtelen, de így még nem teljes a dolog. Értelmezéséhez még hiányzott egy ba- gatell apróság: az az ember, aki ezeket a nyomokat otthagyta. Nélküle az ujjlenyomat semmivel sem volt több, mint egy újabb semmitmondó melléklet az iratokhoz. Talán nem is melléklet, mert milyen alapon lehet ezt az ügyhöz mellékelni? Szemét nem vette le a denaturált szesztől bűzlő fényképről. Egy jobbkéz középső ujjának lenyomata. De merre lehetne keresni a gazdáját? A vonalak labirintusából lassan kivált valami ismerős kép. A Broniareknél tett látogatás daktiloszkópiai anyaga? Nem valószínű, hogy az lesz, de ebben az ügyben minden elképzelhető. A felvételeket egymás mellé helyezte. Csupán néhány pillanatra vette fel a nagyítót. Azután letette és sokáig mozdulatlanul üldögélt. Amikor felállt, olyat nyújtózkodott, mintha nehéz fizikai munkát végzett volna. Tehát mégiscsak... LVII. — ... ez zárt áramkört alkot. Abban a pillanatban, amikor a célvonalon áthaladó ló megszakítja, a fotocella automatikusan működésbe hozza a fényképezőgép kioldóját. — Automatikusan, tehát az emberi kéz beavatkozása nélkül? — A beavatkozás megengedhetetlen lenne. A készüléket éppen azért helyezték el, hogy annak önműködő tevékenysége kizárja bármilyen pontatlanság, vagy visszaélés lehetőségét Alaposan megnézegette a berendezést, lábbal lemérte az áramkört bezáró pont távolságát és néhány közelebbi felvilágosítást kért Dolga végeztével visszatért a reá várakozó gépkocsihoz. Csak tíz perc választotta el a professzorral folytatandó értekezéstől. Nem Rus- teckihez fordult. Egy kevésbé híres, de sokkal fegyelmezettebb nyelvű professzorhoz. Nehéz lenne egy effajta ügyet olyan emberrel megbeszélni, akiből vodka mellett minden kiszedhető. — Ez a szám — tette le a számítást az íróasztalra — jelölheti a távolságot méterben megadva? — Túl nagy távolság lenne az. És milyen az áramkört bezáró pont? — Egyszerűen egy jól felfűtött, húsz bordából álló radiátor. — Nos, hát... (Folytatjuk?
