Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

U Thant —Koszigin találkozó Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke, kedden a Kremlben fogadta U Thant ENSZ fő­titkárt. Koszigin és U Thant szí­vélyes, baráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés al­kalmával az ENSZ tevé­kenységére vonatkozó kér­désekről tárgyaltak és érin­tették a jelenlegi nemzetkö­zi helyzet néhány problémá­ját. CouTe de Mimii le prágai tárgyalásai Prága, (MTI): Couve de Murville francia és Vaclav David csehszlovák külügyminiszter kedden folytatta tanácskozásait fon­tos nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések során első­sorban az európai biztonság, a vietnami háború és az ENSZ-szel összefüggő prob­lémák kerülnek szóba. A tárgyalások hétfőn kez­dődtek, nem sokkal a fran­cia államférfi megérkezése után. Az első eszmecsere központi témája a két or­szág közötti kölcsönös együttműködés volt. Megállapodtak, hogy ki­szélesítik országaik politikai kapcsolatainak körét, to­vábbá fejlesztik az árucsere­forgalmat és a gazdasági együttműködést. Gromiko újabb megbeszélése a japán külügyminiszterrel Tokió, (TASZSZ): Kedden reggel Gromiko szovjet külügyminiszter lá­togatást tett Azumánál To­kió kormányzójánál. A be­szélgetés során Gromiko megjegyezte, hogy a Szov­jetunió és Japán még szoro­sabb kapcsolatokat létesíte­nek, különösen a kereskede­lem területén. Gromiko köszönetét mon­dott azért a lehetőségért, hogy Japánba látogatott és megismerkedhetett Tokió nevezetességeivel. A Japán főváros kor­mányzója átadta Gromikó- nak a város kulcsát, majd kijelentette, hogy a közel­jövőben megindul Moszkva és Tokió között a közvetlen légiforgalom a két ország közötti hajóforgalom pedig kibővül. Ez a tény — hang­súlyozta Azuma — lehetősé­get ad arra, hogy mégin- kább megerősítsük kölcsönös kapcsolatainkat az utasfor­galom területén is Gromiko válaszában meg­jegyezte, hogy ez az ese­mény a két ország közötti baráti viszony további fejlő­dését jelképezi. Ezután Gromiko és a kísé­retében lévő személyiségek megtekintették az „NHK” rádió- és televíziótársaság nemrég épült adóközpontját. A nap folyamán a szovjet küldöttség felkereste a to­kiói olimpiai stadiont is. Tadasi Adati, a japán ipari-kereskedelmi kamara elnöke, a japán—szovjet üz­leti együttműködés elő­mozdítására alakult bizott­ság elnöke kedden ebédet adott Gromiko szovjet kül­ügyminiszter tiszteletére. Adati és Gromiko pohárkö­szöntőjében a japán—szovjet gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésé­nek jelentőségét méltatta. Ugyancsak kedden délután Gromiko másodízben is ta­lálkozott Siina külügyminisz­terrel és megvitatta vele a nemzetközi helyzetet. A magyar—francia kapcsolatok Alig fél évvel azután, hogy a Quai d’ Orsayon, a francia diplomácia „felleg­várában”, a francia külügy­minisztérium épületében a magyar külügyminiszter lá­togatását fogadták — Ma­gyarország látja vendégül Couve de Murville francia külügyminisztert. Franciaország és Magyar- ország kapcsolatainak törté­netében a magyar külügy­miniszter párizsi látogatása volt az első találkozó a két ország diplomáciájának ve­zetői között. Ebből követ­kezik, hogy a látogatás vi­szonzása is különleges ese­mény: az első eset, hogy francia külügyminiszter ér­kezik Magyarországra. Természetesen helytelen lenne pusztán ezeken a mégoly fontos hivatalos lá­togatásokon mérni a ma­gyar—francia kapcsolatok hőfokát és intenzitását Jelenleg valóságos ki vi­rágzását éljük a magyar— francia kulturális kapcsola­toknak: a párizsi Petit Pa- laisban most ért véget a magyar képzőművészet ezer évének legszebb alkotásait bemutató kiállítás, ami vol­taképpen a magyar képző­művészet nagyszabású „nyu­gati premierjének” volt te­kinthető. Több mint negyed- százados szünet után a kö­zelmúltban járt Magyaror­szágon Franciaország első színházának, a Comédie Francaise-nek az együttese, s jóformán lehetetlen felso­rolni a francia tudományos és művészeti élet kiválósá­gait, akik csak az utóbbi néhány hétben jártak Ma­gyarországon — a Sorbonne kilenctagú delegációjától a dijoni egyetem dékánjáig. Mindez arról tanúskodik, hogy a francia—magyar kul­turális egyezmény eleven és egyre erősödő kapcsolatokat teremtett a két ország kö­zött. Magától értetődően a gaz­dasági-kereskedelmi kap­csolatok jelezték legszéle­sebb körűen a viszony fej­lődését. A pozitív fordula­tot itt az 1966 februárjában aláírt magyar—francia hosszú lejáratú árucserefor­galmi megállapodás jelen­tette. Ennek értékelésénél nem is annyira az egyébként tekintélyes mennyiségű áru­cserenövekedést kell ki­emelni, mint inkább azt, hogy a francia politikai ál­láspont változásai az egyez­mény feltételeiben is tükrö­ződtek. A francia kormány ugyanis a magyar ipari exportcikkek egész sorára megszüntette a behozatali mennyiségi korlátozásokat, ami lehetővé teszi a ma­gyar exportstruktúra meg­javítását. Emellet megálla­podás jött létre ipari üze­mek kooperációjában és gyártási kapacitások egyesí­tésében, hogy lehetővé vál­jék a termékek harmadik piacon történő elhelyezése. Ez az egyezmény módot ad a gazdasági kapcsolatok kiaknázatlan tartalékainak hasznosítására, s arra, hogy a nyugat-európai üzletfe­leink sorában hatodik he­lyen álló Franciaország erő­teljesebb partnerünkké vál­jék. A kapcsolatok egész ská­lája arról tanúskodik, hogy a két ország kulturális, po­litikai, gazdasági viszonyla­taiban minden lehetőség megvan a további gyors fejlődésre. Viefnemi jelentés Saigon (MTI): Kedden hajnalban tüzér­ségi tűz és bombák robbaná­sa remegtette meg az abla­kokat Saigonban: az ameri­kaiak a főváros közvetlen közelében támadták a parti­zánok feltételezett állásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában foly ató- dott az amerikaiak Hastings nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bombatámadásoka in­tézett a légierő. Az arr eri­kái szóvivő elismerte, hogy a légelhárítás egy gépet le­lőtt. Az AP és az AFP jelen­tése szerint dél-vietnami szabadságharcosok kedd es­te heves tüzérségi támadást intéztek a 25. amerikai gya­logoshadosztály parancsno­ki állása ellen Chu Chiben, 26 kilométerre északkeletre Saigontól. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy egyelőre nincsenek je­lentéseik a veszteségekről. Ugyanakkor bejelentette azt is, hogy a támadás megkez­dése után négy F—100-as vadászrepülőgép Napalm­bombákat szórt a szabad­ságharcosok feltételezett tü­zelőállására. A VNA jelentése szerint a dél vietnami felszabadító erők Bien Hoa tartomány­ban, a Bien Hoa-i repülőtér­től északra, hétfőn lelőttek egy F—100-as vadászrepülő­gépet. Nyugati jelentések szerint ugyanezen a napon lezuhant egy C—117-es utas- szállító repülőgép, amely amerikai tengerészgyalogo­sokat vitt volna Da Nang- ból Phu Bai-ba. A gép fedélzetén tartóz­kodó 30 főnyi személyzet többsége nem élte túl a szerencsétlenséget. Szabó László Orvtámadás és visszavágás (Kémek harca) üli Ross őrnagy úgy is tett, ahogyan Andersonnak meg­ígérte. Még aznap este ki­hirdette, hogy rövidesen születésnapja lesz és jóné- hány barátját meghívja va­csorára. Shavvant odarendel­te az asztalához, s részlete­sen megbeszélte vele a va­csora fogásait, az italokat. — Azt szeretném, ha a barátaim évek múlva is emlékeznének erre a vacso­rára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megál­lapítani, hogy kínai-e, vagy japán. Shawan meghajolt, udva­riasan mosolygott és azt felelte, hogy mindent meg­tesz, amit csak tud, hogy így legyen. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésna­pi ünnepségeire. Először a bárban vendégelte meg a barátait, mégpedig olyan jól, hogy amikor aztán a különterembe vonultak, mindannyian igen jóked- vűek és beszédesebbek let­tek, sokkalta inkább, mint rendesen. Különben ez a beszélgetés még vacsora közben megindult, s an­nak hallatán, amiről a tisztek között szó volt, az őrnagyot bizonyára meg­ütötte volna a guta, ha nem tudja, hogy mind légből ka­pott valótlanság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad fran­cia század éppen a legjobb­kor érkezik... — mondta az egyik tiszt, kissé italosán, s jó hangosan. — Négy nap­pal ezelőtt indultak el Tri- comalesból, úgyhogy min­den percben várhatjuk őket.. — Kedves öregem — kiáltotta egy másik —, sok­kal nyugodtabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesített egység itt lesz! Úgy hallom, a hónap vége felé érkeznek. Az asztal másik végén valaki így felelt: — Nos, mint jó skót haza­fi, én csak azt mondhatom: tartsátok meg magatoknak a fiaitokat. Én a magam részéről nem tudok nyugod­tan aludni addig, amíg skót csapataink meg nem érkeznek! — Hát arra nem kell soká várnod — válaszolt szom­szédja. — Az öreg Archie Macfarlane mondta ma, hogy hat vagy hét zászló­aljat küldenek a honfitár­saidból. Nem tudom, me­lyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek... — Hallottátok, az „amik” mire készülnek? Nagy kö­zöttük a mozgolódás! — kiáltotta közbe ismét vala­ki, s félszemmel Anderson kapitányra pislogott — Csak legalább több boforsunk lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt lehet használni... A többi rossz. Miközben ez az „indiszk­rét” beszélgetés folyt, An­derson kapitány két szót írt egy papírdarabkára, amelyet egy használt borí­tékról tépett le. A papírda­rabkát összehajtogatta, az­tán az üzenetet egy pincér­rel a házigazdához, Ross őrnagyhoz küldte. Ross kibontotta a papírt és ezt olvasta: „Figyelje Sha- want!” A pincérek főnöke a bo­ros asztalnál állt, mellette üvegek garmada sorakozott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkát, majd néhány pillanatig mintha a nadrágtartóján babrálna. Aztán többször egy ceruza­csonkkal firkált valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak egy jó félóra múlva parancsolt csendet, majd így szólt: — Shawan, küld ki a pincéreket! Te is kiszolgál­hatsz, ha valamire szüksé­günk lesz. Amikor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy oda­intette magához: — Shawan, gyere ide! A főpincér odalépett: — Parancsol? Az őrnagy felugrott és megragadta Shawan nad­rágtartóját. Nem volt ne- , héz kitapintania azt a kis zsebecskét, amely a nad­rágtartó egyik szárának bel­ső oldalán lapult. Shawan megpróbált hátraugrani, de ekkor már Anderson kapi­tány szorította le a karját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt ráírva: „P. W. Nov. vége.” Nem volt nehéz ki­találni a szavak tartalmát, hiszen elhangzott az asztal- társaságnál, hogy a Prince of Wales, vagyis Anglia leg­nagyobb, s állítólag legse- bezhetetlenebb csatahajója november végén Singapore- ba érkezik. A borosasztalon lévő borlapon néhány számot ta­láltak, ceruzával feljegyez­ve, amelyeket szintén Sha­wan írt fel, mégpedig azok­nak az egységeknek a szá­mát, amelyekről a beszélge­tés során szó volt. Shawant behurcolták a tiszti klub egyik szobájába. Mindössze Anderson kapi­tány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy őrizzék mindaddig, amíg az elhárl- tótisztek megérkeznek. An­derson azonban már meg­tanulta a flottánál, hogy so­hasem árt egy kis búzgóság, s átkutatta a pincér zse­beit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a ven­dégek számláit írják fel. Üresnek látszott. De amint ismét átlapozta, s az utolsó előtti oldalon lévő néhány feljegyzést akarta átfutni, Shawan mintegy oroszlán rá­vetette magát a fizikumban jóval erősebb Andersonra, hogy kitépje a kezéből a füzetet. Anderson egyetlen mozdulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta le a blokkfüzetről: „November. 25. 30. összevonás. Pearl Harbour. 270.” (Folytatjuk) Fedorenko felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén New York, (MTI): Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa — mint már jelen­tettük — hétfőn délután, magyar idő szerint 20,30 órakor Szíria állandó ENSZ-képviselőjének kéré­sére összeült, hogy megvi­tassa az izraeli repülők ál­tal július 14-én szíriai terü­let ellen végrehajtott tá­madást. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta, hogy az Izrael részéről elkövetett leplezet­len agresszió nem egyeztet­hető össze az ENSZ alapok­mányának elveivel. Megál­lapította, hogy agressziós cselekményeinek elköveté­sében Izrael nem csupán saját belső erőire támasz­kodik, hanem a nyugati ha­talmak támogatását is élve­zi. Izrael cselekedetei e ha­talmak és azok közel-keleti reakciós ügynökségei impe­rialista politikájának fel- élénkülését tükrözik vissza. A Biztonsági Tanácsnak ag- resszorként kell megbélye­geznie Izraelt, amiért légi­erejét Szíria elleni provoká­cióra használja fel. Tadeusz Kostecki: tvtlCA (Bűnügyi regény) 89. LVL Lisicka még azon a na­pon elhozta a gyűrött borí­tékot. — A szemétben találtam Azt hiszem, ez az pontosan, amiről szó van. Színe és alakja mindenesetre egyezik. Tüstént hozzáláttak a vizs­gálatához. Egyszerű boríték, olyan, amilyet százával le­het vásárolni bármelyik pa­pírüzletben. Címzés nincs rajta, teljesen sima. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindössze csak ennyit lehet róla mondani. Előbb le volt ragasztva, majd az alsó szélénél, hosz- szában felvágták. Gyűrődé­sek a papíron. Némelyik gyűrődésnek semmi jelentő­sége sem volt: azoknak, amelyek a boríték tartalmá­nak kiemelése után kelet­keztek. Ezek elkülönítésé­Fordította: Szilágyi Szabolcs hez fáradtságos munka kel­lett. Igen. Erősen ki volt ez tömve. Egy 8,6-szor 9 centi- méteres papírköteg lehetett. Bankjegyek? A boríték bel­ső részének szennyeződése igazolta ezt a feltevést. A méretek kettéhajtott ötszáz zlotysok alakjának feleltek meg. Ha ez valóban így volt — akkor csinos kis összeg lehetett benne. Ujjlenyomatok? Igen, Rudzinska több helyen meg­érintette a borítékot. Elég volt egy futó pillantást vet­ni rá, hogy az azonosságot teljes biztonsággal meg le­hessen állapítani. A többi nyomot azonban sokáig kel­lett keresgélni. Világos, hogy Lisicka nem hagyta rajta a sajátját. A bicegő nem húzta le a kesztyűjét. Na és az, aki a küldeményt feladta? Esetleg ő is kesz­tyűvel nyúlt a borítékhoz? A kutyafáját... A nagyító üveg sokáig körözött a boríték felett. Végre a jobb felső sarokban... Csak egy erő­sebben nagyító lencse alatt lehetett észrevenni gyenge, alig látható sávokat a pa­píron. Sok sikertelen próbálko­zás után végre feketén elő­tűntek a fényérzékeny pa­píron a papiláris vonalak megfejtésre alkalmas rajzai. És most hogyan tovább? Ez már kétségtelenül jelen­tett valamit, de nem olyan sokat. — „A tettes névjegy- kártyája” — milyen elősze­retettel használja ezt a meg­határozást néhány krimina- lista! Névjegykártya? Ez kétségtelen, de így még nem teljes a dolog. Értelmezésé­hez még hiányzott egy ba- gatell apróság: az az ember, aki ezeket a nyomokat ott­hagyta. Nélküle az ujjlenyomat semmivel sem volt több, mint egy újabb semmitmon­dó melléklet az iratokhoz. Talán nem is melléklet, mert milyen alapon lehet ezt az ügyhöz mellékelni? Szemét nem vette le a de­naturált szesztől bűzlő fény­képről. Egy jobbkéz közép­ső ujjának lenyomata. De merre lehetne keresni a gazdáját? A vonalak labirintusából lassan kivált valami isme­rős kép. A Broniareknél tett látogatás daktiloszkópiai anyaga? Nem valószínű, hogy az lesz, de ebben az ügyben minden elképzelhe­tő. A felvételeket egymás mellé helyezte. Csupán né­hány pillanatra vette fel a nagyítót. Azután letette és sokáig mozdulatlanul ül­dögélt. Amikor felállt, olyat nyújtózkodott, mintha nehéz fizikai munkát végzett vol­na. Tehát mégiscsak... LVII. — ... ez zárt áramkört alkot. Abban a pillanatban, amikor a célvonalon átha­ladó ló megszakítja, a foto­cella automatikusan műkö­désbe hozza a fényképező­gép kioldóját. — Automatikusan, tehát az emberi kéz beavatkozása nélkül? — A beavatkozás megen­gedhetetlen lenne. A készü­léket éppen azért helyezték el, hogy annak önműködő tevékenysége kizárja bármi­lyen pontatlanság, vagy visszaélés lehetőségét Alaposan megnézegette a berendezést, lábbal lemérte az áramkört bezáró pont távolságát és néhány köze­lebbi felvilágosítást kért Dolga végeztével visszatért a reá várakozó gépkocsihoz. Csak tíz perc választotta el a professzorral folytatan­dó értekezéstől. Nem Rus- teckihez fordult. Egy ke­vésbé híres, de sokkal fe­gyelmezettebb nyelvű pro­fesszorhoz. Nehéz lenne egy effajta ügyet olyan ember­rel megbeszélni, akiből vodka mellett minden ki­szedhető. — Ez a szám — tette le a számítást az íróasztalra — jelölheti a távolságot méter­ben megadva? — Túl nagy távolság len­ne az. És milyen az áram­kört bezáró pont? — Egyszerűen egy jól fel­fűtött, húsz bordából álló radiátor. — Nos, hát... (Folytatjuk?

Next

/
Thumbnails
Contents