Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

Szovjet vendégeink látogatásai Szabolcs-Szatmárban ötödik napja látogatják megyénk mezőgazdasági üzemeit, intézményeket a Szovjetunió Kárpátontúli Területe delegációinak tag­jai. A vendégek szerdán a kisvárdai járásba látogattak, ahová elkísérte őket Kállai Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei ta_ nács vb. elnökhelyettese. Kisvárdán Buhajenko P. L* az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bi- xottságának osztályvezetőjét, valamint a delegáció tagjait Jakab Miklós, a járási párt- bizottság első titkára fo­gadta. Elmondta, hogy a járás és a Kárpátontúli Terület kö­zött immár évtizedek óta tartó jószomszédi kapcsolat alakult ki. Igen sok terme­lőszövetkezeti tag és vezető járt a szovjet elvtársaknál, és értékes tapasztalatokkal tértek haza. A barátságot ez a látogatás is tovább erő­síti. A járás gazdasági, szo­ciális helyzetéről a terme­lőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről részletes tájé­koztatót adott. A szívélyes fogadtatást Buhajenko elvtárs köszönte meg; — örömmel látjuk* — mondta —, hogy a megye mezőgazdasága, ipara az el­múlt években milyen nagy. mértékben fejlődött. Először A megyében tartózkodó szovjet delegáció szerdán a klsvárdaj járásba látogatott. A delegáció tagjainak Jakab Miklós elvtárs, a járási pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót. A képen balról-jobbra Jakab Miklós, Buhajenko P. I., az Ukrán Kom­munista Párt Kárpátontúli Területi Bizottsága osztályvezetője, Kállai Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára és dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. tsz-tagok életszínvonalának változásáról. Örömmel lát­juk ezt a fejlődést. A továbbiakban Buhajen­ko elvtárs arról beszélt, hogy a baráti látogatás mindkét részről elősegíti a jobb termelőszövetkezetének munkájáról, fejlődéséről Czap Lajos elnök adott rö­vid tájékoztatót. A termelő- szövetkezet főbb terményei a burgonya, kenyérgabona, cukorrépa. 1965-ben 11 és Papp Anna Mihajlovna, a Bakti Kutató Intézet brigádvezetője beszélget Nagy Sándor­ral, megyénk Állami-díjas főkertészével, aki a gyümölcstelepítésben és termesztésben tanító mestere. Elek Emil felv. négy éve jártam Magyaror­szágon és ha az akkori ta­pasztalataimat a maival ösz- szevetem, csak elismeréssel szólhatok a mezőgazdasági művelésről, a gépek nagy­arányú növekedéséről, a hasznos munkamódszerek átvételét, biztosítja a to­vábbi fejlődést. A delegáció tagjai ezek után a mándoki Uj Élet Termelőszövetkezetbe láto­gattak. A járás egyik leg: fél millió forintos termelési értéket értek el. Az egy szántóegységre jutó termelé­si érték háromezer forint alatti ráfordítási költséggel meghaladta a 7 ezer forin­tot. A tsz tiszta vagyona 8 millió forinton felül van. Az egy tagra jutó részesedés 17 ezer forintnál több volt. A delegáció tagjai elisme­résüket fejezték ki a ter­melési eredményekkel kap­csolatban, és a kialakult beszélgetésben minden ap­róság iránt részletesen ér­deklődtek. Elmondták azt is, hogy ők egy-egy területen hogyan gazdálkodnak. Anto- nyik T. V., a nagyberegi Lenin Kolhoz elnöke kije­lentette: — Az itteni gazdálkodás nagyon sok mindenben meg­egyezik a mi gazdálkodási módszerünkkel. Talán ott van eltérés, hogy mi az ál­lattenyésztésnek is igen nagy figyelmet szentelünk. A vendégek megtekintet­ték a termelőszövetkezet 320 holdas burgonyatábláját, a gyümölcsöskertet. A már szárfelhúzott burgonyatáb­lán láthatták, milyen jó tér. més ígérkezik. A termésát­laggal kapcsolatban kérdé. sükre az elnök kijelentette: 90—100 mázsás átlagra be­csülik a termést. A szovjet delegáció a dél­után hátralévő részét a Nyírtass: Állami Gazdaság üzemegységében töltötte. Csütörtöki programjukban a Nyíregyházi Almatárolót, a konzervgyárat és a takar­mánykeverőüzemet tekintet­ték meg. Ma Nyíregy­háza várossal ismerkednek, majd a nyírmadai sertéshiz­laló telepre látogatnak. S. E. 75 százalék Gazdaságirányítási rend­szerünk készülő reformja jelentős változásokat hoz a vállalatok és gyárak életé­ben. S mivel ezeket a vál­tozásokat nem lehet egyik napról a másikra megvaló­sítani, nagyobb ipari létesít­ményeinkben az új gazdasá­gi mechanizmus néhány újí­tását már most megvalósít­ják. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban tavaly próbálkoz­tak először a termelékeny­ségi prémium bevezetésével. Ennek lényege az, hogy amennyiben a dolgozók va­lamilyen munkát a meg­adott létszámnormánál ke­vesebb munkaerővel végez­nek el, az így megtakarított bér meghatározott százalé­kát a vállalat kifizeti a munkásoknak. Tavaly 40 százalék, az idén már 75 százalék került kifizetésre. A dolgozók — különösen az időbéres dolgozók — szíve­sen kötnek szerződést ilyen prémiumra. A szakszervezeti bizott­ságnál elmondták, hogy a prémium bevezetése a gyár szempontjából is előnyös, mivel a termelékenységi mutató a korábbi időszak­hoz képest magasabb. Volt olyan üzemrész, ahol egy hónap alatt 11 500 forint munkabért takarítottak meg, s ennek megfelelően több mint 10 ezer forintot osztot­tak szét a munkások között. Igen felelősségteljes mun­kát végez a gyár TMK cso­portja. Nekik kell biztosítás niok, hogy a szezonnak megfelelő géppark mindig üzemkész állapotban legyen. Ne kelljen a termeléssel műszaki hibák miatt feles­legesen állni, hiszen a ha­nyag műszaki felkészítés komoly tervlemaradást ered. ményezhet. Eddig nem volt mód arra, hogy a TMK-dolgozók pré­miumban részesüljenek. Változást jelentett az a ren­delkezés, amelynek értelmé­ben a gyár bármely állo­mánycsoportjába tartozó dolgozó részesülhet pré­miumban. A TMK dolgozói jó műszaki előkészítő mun­kájukért 100 ezer forint pré­miumot kaptak. Ennek az összegnek az 50 százalékát a gépek beindítása után kapták kézhez, a másik 50 százalékot pedig a szezon elmúltával, amikor már megállapítható, hogy a mű­szaki hibákból adódó kiesés nem volt e nagyobb a meg­engedettnél. A vállalati önállóság a kötelező mutatókkal fordí­tott arányban növekszik. A konzervgyár a tavalyi 12 mutatóval szemben az idén mindössze három központi mérőszámot kapott. Ezek a változások is közrejátszottak abban, hogy a gyár az első félévi tervét közel 40 száza­lékkal túlteljesíthette. A ve­zetők bizakodóan tekintenek az év hátralévő időszakára is. Cs. J. Megjegyzések: Piaci higiénia Nyíregyházán a Búza téri nagypiacon boltok sorakoz­nak, tej, hús, kenyér, zöldség üzletek. Reggelenként gyanús szag keveredik a zöldség és gyümöic félik friss illatába. Már hetek óta közvetlen a holtok mögött mintegy 40— 50 méter hosszúságban jő lépésnyi szélességben áll a zöldessárga bűzös pocsolya, a piac felé erősen lejtő kövesat szélén. Napokká’ ezelőtt meg kenyér poshadt benne. Jelen­leg mindenféle szemét emésztő je. Nem valami megnyug­tató érzés a vásárlóknak a tej, hús, zöldség körű látni. (mosolygó) Kié a gyermekmedence ? A Sóstót nyári napokon ezrek keresik fel. A strando­lási megkönnyíti, hogy három korosztálynak is készült medence. A legifjabbaknak a gyerekmedence, az időseb­beknek a termálmedence és a két korosztály közöttieknek a sportmedence. Úgy látszik ezt sok fürdőző nem tudja, mert a kicsire szabott gyermckmedencében felnőttek lu­bickolnak, míg a 3—4 éves gyerekek sokszor kénytelenek a_ strandolás örömét csak a homokozásban keresik. A szü­lők olykor hiába kérték, hogy adják át a helyet a gyere­keknek. Nem tudni miért? (remes) Eltűnt kuka A közelmúltban a Szabadság tér 7 számú épületet az MHS kezelésébe adta az Ingatlankezelő Vállalat. Tekint­ve, hogy változás állt be a tulajdonviszonyban, az Ingat­lankezelő annak rendje és módja szerint magával viíte a szeméttároló kuka edényeket is. Csupán egyet hagyott ott a.hatból. Az edények ügyében vita kezdődött, amíg a Jogi vita eldől, hová vihetik a szemetet a bérház lakói? (bogár) Határsértők — haíárőrzők A Mátészalkáról Vállajra induló autóbusz utasait el­gyötörte a júliusi hőség. Be­szélgetni sem volt kedvük mindaddig, amíg a száguldó autóbuszban ki nem cserélő­dött a levegő. Egy idősebb férfi is utazott, akit a mér- kiek, vállajiak addig nem láttak, nem ismertek. Né­hány szó után feltevésük beigazolódott: a férfi nem arra a vidékre való, rokonai sem élnek ott. SEGÍTETTEK A MÉRKIEK, A VÁLLAJIAK Senki nem vette észre, hogy az egyik megállóhe­lyen pár perccel tovább vá­rakoznak a szokottnál. Majd az autóbusz indult tovább. Vállajon már várták a határőrök az autóbuszt és hamarosan kiderült: az idős férfi abban a körzetben akarta elhagyni az országot. A mérkiek, vállajiak — mint már annyiszor — most is figyelmesek, tettrekészek voltak. Segítettek. A területi határőrség munkájában ez volt a leg­frissebb, ezen a héten történt eset, amikor a lakosság éber segítségével megakadályoz­ták a határsértőt terve ke­resztülvitelében. A parancsnokságon a közel­múlt napok és hetek néhány ilyen határsértési kísérleté­vel ismerkedtünk meg. FÉRFI A SÍNEK MENTÉN A napokban Lovas István forgalomirányító arra lett figyelmes a nagyecsedi va­sútállomáson, hogy az utolsó esti személyvonat kigördülé­se után egy férfi továbbra is ott ődöng a sínek mentén. Felhívta rá Bartha Zsig- mond állomásfőnök és Si­pos Ferenc váltóőr figyel­mét. Beszédbe elegyedtek az idegennel. Közben a for­galomirányító, kerülve a feltűnést, telefonált a határ­őrparancsnokságra. A vas­utasok nem tévedtek. Se­gítségükkel elfogták a határ­sértőt. Pár nappal ezelőtt Tisza- bezdéden Szilágyi Béla tsz- tagnak és Szabó Zoltán MÁV dolgozónak feltűnt egy ázott ruhájú, cipő nélküli fiatal­ember. Azonnal intézkedtek és mintegy félóra múlva a kihallgatáson kiderült, a fiatalember gondolt egyet, átúszta a Tiszát a csehszlo­vákiai szakaszon, hogy meg­látogassa magyarországi ro­konait... Kalandvágyból kelt útra két fiatalember és ko­pogtatott be Tóth Dániel ge- lénesi otthonába. Lónyán az erdőmunkások tartóztatták fel egy ott kószáló határsér- tőt. GYORSAN KÉZREKERÜL­NEK — A határmenti együtt­működési csoportok, a ha­tárőr úttörőcsapatok azon­nal akcióba lépnek, ha ide­gen, gyanús személyt vesz­nek észre — mondta a ha­tárőrparancsnokság egyik politikai tisztje. — A velük, a társ fegyveres erőkkel, nemkülönben a területünk­kel határos szomszédos or­szágok határőreivel kialakí­tott jó kapcsolatunk ered­ményeként rövid idő alatt kézre kerítjük a határsértő­ket. Valamennyi határmenti járás együttműködési cso­portjai és határőr úttörői igen készségesek, mégis ta­lán a kisvárdai és a vásáros- naményi járás lakosságát, a csengeri járás úttörőit emlí­teném, akik bármilyen szor­gos munkájukat, éjszakai pi­henésüket abbahagyva, min­denkor segítségünkre siet­nek és mint a példák mu­tatják, önállóan is sikeresen tevékenykednek. Kalandvágy, meggondo­latlanság. Ez fordul elő leg­több határsértőnél. Me­gyénkből igen ritkán, Haj­dúból már gyakrabban elő­fordul az, hogy nagyon fia­tal korúak indulnak el ka­landot kereső útjukra, míg végül a meglepett vagy szé­gyenkező szüleikhez vissza­kerülnek. NEMTÖRŐDÖM SZÜLŐK, KALANDVÁGYÓ GYEREKEK A parancsnokságon az a tapasztalat, hogy ezek a fia­talok jó módban élnek ott­hon és az elkényeztetett gyerekek legtöbbször apró sértődöttség, egy-egy hangos szülői szó miatt vállalkoznak a veszélyes cselekedetre. Egyik 13 éves kisdiák azért kelt útra — a községeken át nem kévés sikerrel, a Paj­tásújság riporterének adva ki magát —, mert egy jegy­gyei rosszabb lett az év vé­gi bizonyítványa, mint ami­lyet nagyravágyó, amellett a gyerekkel nem törődő szülei elképzeltek. Egy másik, ugyancsak 13 éves legény — iskolai takarékjának 360 fo­rintjával — szintén az elkép­zeléstől gyengébb bizonyítvá­nya miatt indult el „világ­járó útjára.” A határsértők legtöbbje őszintén megbánja felelőt­len lépését, amit pillanat­nyi hangulata váltott ki benne. Azonban vannak, le­hetnek köztük a szocialis­ta országokra, így hazánkra is veszedelmes, rossz szán­dékú emberek is. De a határ­őrségek baráti együttműkö­dése, a határmenti lakosság nagyfokú ébersége, önként vállalt segítségnyújtása mindig gátat vet a határsér­tőknek, legyenek azok meg­gondolatlan kalandvágyók vagy békés életünkre törő rossz szándékú emberek. Samu András 1966. július 23.

Next

/
Thumbnails
Contents