Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

F. E. DZERZSINSZKIJ: JÖJJENEK A TETTEK 40 éve halt meg F. E, Dzerzsinszkij ...A kommunizmus és a munkáshatalom lényege: a munka termelékenységének felemelése a lehető leg­magasabb fokra a kapita­lizmus termelékenységéhez képest. Ma még nem hevertük ki azokat a károkat, amelyeket az imperialista háború és a földbirtokosok, tőkések, intervencionisták fehér tá­bornokai okoztak, akik azért indították meg a pol­gárháborút, hogy a munká­sok és parasztok államának egy elpusztított ország jus­son. Nekünk most mindent új­ra kell kezdenünk. És bár. milyen alacsony is még az általunk elért színvonal, máris óriási sikereket ér­tünk el, ha a hallatlan pusz­tításokra gondolunk. Ez a záloga annak, hogy a Szov­jet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége eléri azt a célt, amelyet maga elé tű­zött, bármilyen nehéz is a feladat. Ha a fenyegető ve. szélyt észrevettük, feltártuk, ha a feladatot felismertük és meghatároztuk — ügyünk sikere biztosítva van. De van egy rejtett veszély is: ha a munka termelékeny­sége, minden anyagi lehető­ségünk és erőnk egyetlen forrása csak lassan növek­szik, ha nem tudjuk kielé­gíteni az ország, a munká­sok, és a parasztok egyre »övekvő szükségleteit, ha nem tudjuk biztosítani a reálbér emelkedését és a parasztok nagyobb fogyasztását az iparcikkek, a mezőgazdasági termelési eszközök, a köz­használati cikkek árának leszállításával. Ez a rejtett veszély egyaránt fenyegeti a munkást, a parasztot és a köztük fennálló szövetséget, ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket. A feladat konkrét: a hatalmat kezében tartó munkásosztály szá­mára elérhető minden esz­közzel emelnünk kell a munka termelékenységét, ío_ koznunk kell és olcsóbbá kell tennünk termelésünket. A feladat az, hogy kiku­tassuk azokat az intézkedé­seket, amelyek minden gyárban, minden trösztnél alkalmazhatók, anélkül, hogy anyagi eszközöket kö­vetelnének, hiszen orszá­gunkban egyelőre igen ke. vés anyagi eszköz áll ren­delkezésünkre; ez minden egyes gazdasági vezető ön­álló feladata. A gazdasági vezetőnek nemcsak az a fel­adata, hogy ezen a téren ő maga kezdeményezzen, ha_ nem az is, hogy minden eszközzel elősegítse az alko­tó kollektív kezdeményezés felszínre hozását és felhasz­nálását azoknál, akik a gép mellett dolgoznak és akik­nek a nyolcórás nehéz mun­ka alatt is az jár az eszük­ben, hogyan lehetne javítani a dolgon, hogyan lehetne ugyanannyi idő alatt ugyan­annyi erő és anyag felhasz­nálásával többet termelni. A gazdasági vezetőnek töviről, hegyire ismernie kell a reá­bízott vállalatot, tudnia kell, milyen a termelékenység, mekkorák a kiadások, mi­lyenek az árak, s mindezt állandóan össze kell hason­lítania a háború előtti ada­tokkal. Gondoljon mindig arra, hogy az ország szük­ségleteinek kielégítésére ter­mel, tartsa állandóan emlé­kezetében azokat a feladató, kát, amelyeket az ország tűz ki eléje. Nálunk még sok olyan vezető van, aki maga nem ismeri a rábízott ügyet, nem tanulmányozza elég alaposan, csak a hivatali gépezet dolgozóit ismeri, meg az íróasztalát, amelyen terjedelmes jelentések tor­nyosulnak. Munkánk alacsony terme­lékenységében és korántsem elegendő intenzitásában nem kevéssé hibásak mindazok, akikre rábízták iparunk min. den rendű és rangú vezetését és szervezését a műhelymes­tertől egészen a tröszt ve­zetőségéig. Kisebb-nagyobb személyes kellemetlenségek­től félve, gyakran megfeled­keznek az ügy, az osztály és az állam érdekeiről és szemet húnynak a fogyatékosságok fölött, noha kijavítani eze­ket csak úgy lehet, ha a dolgozókkal szemben szigo­rú követelményeket tá­masztunk, ha megköveteljük kötelességük teljesítését. Na­gyon gyakran palástolják ezeket a fogyatékosságokat és nem hozzák felszínre őket, holott a baj megszün. tetőséhez sokszor elegendő annak egyszerű feltárása. És valóban, ha mi, gazdasá­gi vezetők, ebben a kérdés­ben feladatunk magaslatán állnánk, vajon kellene-e annyi erőt vitákra pazarol­ni, a minden gyakorlati ve­zető szemében vitathatatlan igazság bizonyítására, hogy a munka termelékenysége nálunk hihetetlenül ala­csony színvonalon van, és növekedése messze mögötte maradt a munkabér emelke­désének? A gazdasági ve­zetőnek bátornak kell len­nie — bármilyen állást tölt. sön is be —, merje hango­san kimondani az igazságot, úgy, ahogy van; a mun­kás—paraszt állam harcosá­nak kell lennie; neki kell megteremtenie az anyagi bázist a munkások és a parasztok szükségleteinek fedezésére és az állam anya­gi erejének megteremtésére. Ez a közvetlen feladatunk, amit pedig harc nélkül nem tudunk teljesíteni. !Nem szabad továbbá el­felejteni, hogy a termeié, kenység és az intenzitás, a munkanap minél jobb ki­használása nemcsak a mun­kások' akaratától függ, ha­nem igen nagy mértékben a munka és a termelés helyes szervezésétől is, amely fi­gyelembe vesz minden rész­letet, minden körülményt, ezeket össze tudja hangolni, hogy végül is elérje a maxi­mális eredményt. Ezért a szervezésért teljes egészé­ben mi vagyunk felelősek. Ezt mi, gazdasági vezetők sohase felejtsük el és a munka ez irányú elégtelen­sége és sikertelensége miatt senki mást ne hibáztassunk. A munkásállam ránk rótta ezt a kötelességet és nekünk ezt teljesítenünk kell... (1921) • * Of ven mnisliaegység Vietnamnak Pénz, művelődés, huzavona Sokáig töltött be aláren­delt szerepet a művelődés az üzemekben. Első a ter­melés — hangoztatták egyes gazdasági vezetők. A „kultú­rából nem lesz több ipar­cikk” — védték a maguk ál­láspontját. Ma már tarthatatlan ez a nézet, mind közelebb kerül a termelési érdek és a kul- turálódás, hisz nagyon szo­ros az összefüggés a kettő között. De sok még a buk­tató, a „nincs pénz” „nincs érdeklődés” és egyéb alibi számba menő magyarázko­dás. Almosftó előadások helyett Kisvárdán a Vulkánban a környék legnagyobb ipari üzemében sem egyik napról a másikra kötött barátságot a kultúra és a termelés. A dolgozók művelődését nehe­zítette. hogy 50—í>0 száza­lékuk bejáró munkás más községekből, a gyári műszak után otthon folytatják a második műszakot a háztáji gazdaságban. Hogy jut így ! idő a művelődésre, a tartal­mas szórakozásra? Mégis találtak megoldást az üzemi kulturális tanács tagjai. Munkájukat a kultu- rálódásra előlegezett pénz­összegek jó elosztásával kezdték. Évente 130—140 ezer forintra rúg az igazga­tói alapból, szakszervezeti hozzájárulásból és saját be­vételből eredő költségveté­sük. Ne töltség üldögéjéssel, kártyázással a műszak előtti és utáni órákat a dolgozók, ne hívogasson senkit a kocs­ma cégére, legyen bent az üzemben program — gon­dolták. Elsősorban az üzemi mun­kás- és az ezzel párhuzamos szabadakadémia témaköré­nek kidolgozása, leleményes levezetése, színesítése kötöt­te le az ezzel foglalkozók figyelmét. Régebben álmosí- tó előadások, egyhangúság szűrkítették az ilyen rendez­vényeket. A témakör sem volt mindig érdekes, kevés pluszt adott a korábbi is­mereteknek. A „megrefor­mált” munkásakadémia óra­vázlatában épp úgy helyét kapott a magkészítés új technológiája, mint az Hogyan kötött barátságot a kultúra és a termelés a Kisvárdai Vulkánban egészségvédelem, a mai ma­gyar irodalom, a gyermek, iskola, család és a Kisvárda történetével foglalkozó elő­adások. Filmek, kirándulá­sok színesítették az „isko­lát”, amelynek létszáma egyre szaporodott, s elérte a százötvenet. Régi hagyomány — mai tartalom Szerencsésen alakult és nem futott külön utakon a termelés és a művelődés, a műszaki vezetők rugalmas­sággal, munkaszervezéssel segítették a művelődési ren­dezvényeket. Nemcsak anya­gi eszközöket bocsátott és bocsát a gyár a művelődés rendelkezésére, hanem öt­letekkel is serkenti a műve­lődési tanácsot. így kaptak erőre az üzemi szakkörök, a művészeti, a bábszakkör, melyek jelentős anyagi tá­mogatásban részesülnek. Nem csoda, hogy a dolgozók maguk is jobban áldoznak így a szórakozásért, művelő- - désért. Hetven-száz állandó munkás törzsgárda vásárol színház és mozibérletet az üzemi közönségszervezőtől. Az üzemi keskenyfilmes mo­zinak is sok a látogatója, még a közeli utcákból is. Kisvárda déli részének la­kóit a gyár mozija szórakoz­tatja, ezzel területi népmű­velési feladatúkat is végez. Él a Vulkánban a régi évekre emlékeztető falu járó kultúrbrigád szelleme is. Régi hagyomány — mai tar­talom: Üzemi színjátszók, — civilben vasöntők, for­mázok, lakatosok, bérelszá­molók — ülnek gépkocsibaj hogy szerény, de nívós mű­sorukkal szórakoztassák a színházi buszok útjától tá­vol eső falvakat. Alakult egy ötven tagú üzemi ének­kar is, főként az üzemi és környékbeli családi és tár­sadalmi ünnepségeken való közreműködés jegyében. Sajnos, ez az énekkar még nem mutatott életjelt, jó lenne közelebbről megnézni, miért. Ennek ellenére a mérleg serpenyőjébe van mit tenni. A munkásakadémián. a szakkörökön, a művelődési rendezvényeken kívül jól dolgozik a könyvtár is. Min­den ötödik dolgozó olvasója a könyvtárnak, többségük rendszeresen olvas. író-olva­só találkozót is rendeztek már az üzemben a mai iro­dalom megkedveltetése ér­dekében. Meddig fart a vita ? Nincs alárendelt szerepe a művelődésnek a Vulkánban, s ez a szorgalmas művelődé­si munkásokon kívül a gaz­dasági vezetők korszerű gon­dolkodásának eredménye. Nincs egészségtelen elége­dettség sem, sőt. Nagyon sok gondot okoz még az üldögé- lés, kártyázgatás kiküszöbö­lése egy jól felszerelt üzemi klub létrehozása. Ez az In­ban meghaladja az üzem erejét, legalábbis eddig így történt. Van pénzük, van tartalmas művelődés, szó­rakozás az üzemben, de nincs művelődési otthon. Két éve tart a huzavona, a vita a gyár és a tanács kö­zött, hogy kié is tulajdon­képpen a művelődési otthon célját szolgáló, de elhanya­goltsága miatt arra képtelen helyiség. Pedig kellene a szépen fejlődő üzemnek egy mai igényekhez méretezett mű­velődési otthon, könyvtári olvasó, klubszoba, játékte­rem. Egyelőre vita van, mű­velődési helyiség nincs, Il­letve formailag igen. a való­ságban nem. Időszeili lenne, ha a felsőbb szervek pontot tennének a huzavona végé­re, melyet a munkások mű­velődése érez meg. De med­dig és miért? Páll Géz» Lebontják a Dózsa mozit Újjáépül a Rákóczi utca — Egyház utca sarok Kiss Imre juhász a rá­dióból hallott Vietnam­ról, a bombázásokról. S amikor közgyűlést hí­vott össze a nyírjákói Kossuth Tsz, ötven munkaegység értékét ajánlotta fel a vietnami nép harcának segítésére. * Fiatal, hűst nyújtó akác­erdő szélén delel a nyáj, a jákói határban. Hamarosan előkerül egy magas, negyven év körüli ember. Kezében nyárs: sza­lonnasütéshez készül társá­val. — A juhász csalt akkor ebé­delhet, ha a birka megáll. Mig a birka éhes, a juhász is az — magyarázza, s köz­ben bicskájával pucolja a vesszőt. — A mi birodalmunk a határ, a csend, a békesség — bölcselkedik. — Én tizen­három esztendős korom óta élek a határban, egyedül... Alig néhány elemi iskolá­ja van. De a szíve annál nagyobb és melegebb. Nem tájékozott a külpolitikában, de érzi, hová kell állnia, hol a helye. — Mi tud Vietnamról? — kockáztatja meg a kérdést a tanácselnök. A rádióból hallom, hogy nagy szenvedésben van ott a nép — s feltekint a fa- ragcsálásból. — Azt tudja-e, hol van Vietnam? — Nem én. De segíteni azért én is tudok. Azért ajánlottam fel 50 munka­egység értékét. — Mennyi ez pénzben. — Számolja ki ötvenszer huszonöt forintjával... Iste­nem, ha tni abban a hely­zetben lennénk mint ők, jólesne mindnyájunknak ha támogatnának. j öt esztendeje juhász a nyírjákói Kossuth Tsz-ben Kiss Imre. Becsületesen dolgozik, s a tisztességes munka után nem is panasz­kodik. — Ha a terményeket is beszámoljuk, évente 30 ezer forint a jövedelmem a kö­zösből... Talán én keresek a legtöbbet a tsz-ben, ne­kem illet hát, hogy a leg­többet adjam a vietnami­aknak... Tűz gyűlt, s pillanatok alatt 6erceg a szalonna a parázs felett. Puha kenyér, rajta karikára vágva hagy­ma. Csorog a zsír. S míg jóllakottan delel a nyáj, Kiss Imre juhász és társa eszik. Búcsúzóul csak ennyit mond: — Talán az én 50 mun­kaegységem is segít valamit a sok kicsivel együtt... Egy­ségben az erő. m Férj: Levest nem eszel? Feleség: Isten őrizz, hiz­lal. Férj: De hiszen te nem vagy kövér! Feleség: Hatvan kiló! Férj: Tudod, hogy nem szeretem a sovány nőket. Kinek a kedvéért fogysz? Feleség: Egy százötvenhat centi magas nő nem lehet több ötvenhat kilónál. Né­gyet le kell adnom. Min­dentől hízom, pedig te tu­A nyíregyházi Dózsa mo­zi a múlt évben végleg be­csukta kapuit a filmrajon­gók előtt. Azóta felépült mellette a megyei Illetmény- számfejtő Hivatal korszerű emeletes épülete — most megkérdeztük Erdős Andrást a városi tanács vb. építé­si osztályának főmérnökét; mi lesz a Dózsa mozi sor­sa? — Augusztusban kezdődik a lebontása. A tervek sze­rint egy háromemeletes iro­daház épül a helyére. Ezzel dód'a legjobban, hogy iga­zán alig eszem valamit. IjuTj Délután a cukrászdában. Barátnő: (A harmadik tortaszelet után.) Látom, te se koplalsz. Feleség: (A negyediket hozatja.) Kövérnek találsz? Barátnő: Dehogy, szivem, sőt! Feleség: Nincs nagyobb szenvedés, mint amikor va­laki éhezni kénytelen. Barátnő: Nekem nem kell, az orvos azt mondja, tartsam a súlyomat, mert fokozatosan megkezdjük az Illetményszámfejtő Hivatal és ä Béke Szálloda közötti korszerűtlen épületek sze­lektálását is. így folyamato­san lebontásra kerül a köz­beeső családi lakóházak és a cipész ktsz műhelye is. Ezek helyére szintén olyan épületeket terveztünk, ame­lyek beleilleszkednek majd a város központjában már korábban felépült emeletes épületeibe. hajlamos vagyok a sová­nyodásra. Feleség: Akárcsak én. (Fél szeletet lenyel.) Tu­lajdonképpen nem is esik jól, de az uram irtózik a sovány nőktől. Barátnő: Az enyém is. (Egészet nyel le.) Feleség: És muszály, mert százötvennyolc centi va­gyok, négy kilót fel kell szednem. Barátnő: Miért? Hány ki­ló vagy? Feleség: ötvennégy. Barátnő: (Le akar for­dulni a székről, de meg­gondolja.) Hát akkor tudod mit? Ha már egyikünk sem képes hízni, rendeljünk nyomtatókul egy-egy habos csokoládét. Feleség: Helyes. De csak a férjek kedvéért tv.) Kis jő t Sovástyíió húr a Olvasónk Irla: Tsz-kirándulás vízibusszal Az alig néhány hete meg­indult tiszai vizi buszjárat vasárnap hajnalban Tiszalö- kön kötött ki. Erre a napra ugyanis a Petőfi Termelő- szövetkezet bérelte ki, hogy kirándulásra vigyen 150 tsz-tagot Sárospatakra és Tokajba. Az állattenyésztés­ben, a növényápolásban és a kertészetben élenjáró dolgo­zók jutalma volt ez a hajóút. Eddigi munkájukkal nagy részben hozzájárultak, hogy az elmúlt évi zárszámadás idején ez a közös gazdaság fizetett legmagasabb munka­egység értéket a tiszalöki já­rásban. A kiránduláson megtekin­tették Sárospatak nevezetes­ségeit, elsősorban a Rákóczi várat, visszatérőben pr«íig Tokajban kötöttek ki. S, hogy hangulatban sem le­gyen hiány, a termelőszövet­kezet leszerződtette erre az útra a földművesszövetkezet népi zenekarát is. Doszlop Miklós Tiszalök Válaszol a KISZÖV: Javítják már a (lefektet A Kelet-Magyarország Fó­rum rovatában „Defekt” címmel közölte Kósa Pál fehérgyarmati levelezője pa­naszát. A megtartott vizsgá­lat során megállapítottuk, hogy a panasz jogos, annak ellenére, hogy a fehérgyar­mati szövetkezettel kapcso­latban hasonló probléma ed­dig nem merült fel. A Fehér- gyarmati Asztalos és Vasipa­ri Ktsz rendelkezik motor- kerékpár és kerékpárjavító részleggel, gumijavítással azonban nem foglalkoznak. Gumijavító részlege az ugyancsak Fehérgyarmaton működő Ruházati és Szol­gáltató Ktsz-nek van, ahol gumilábbelik, motorkerék­pár és kerékpárbelsők ja-; vitásait végzik. Szerelő szak­emberük azonban nincs, aki a ki- és beszereléseket szak­szerűen el tudná végezni, így történhetett meg, hogy a panaszos kérését nem tud­ták teljesíteni. A kivizsgálással egyidőben intézkedtünk, hogy a szö­vetkezet a javítórészleget defekt ’javítására is rendez­ze be. Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetség» 1966. július 20.

Next

/
Thumbnails
Contents