Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

XXm. ÉVFOLYAM 142. SZÄM ÄRA: 50 fillér 1966. JCNIUS 17, PEN TER Magyar-német barátsági nagygyűlés Berlinben Walter Ulbricht és Kádár János mondott beszédet a FrSedrich-Stadtpalastban Pinezési Pét, az MTI tudósítója jelenti: Az NDK-ban tartózkodó magyar küldöttség csütörtöki »apja utazással kezdődött A delegáció tagjai a „Stolteraa” szállodából a Rostock- warnemündei pályaudvarra hajtattak és különvonaton visszautaztak Berlinbe. A küldöttség ezután a Brandenburgi kapuhoz ment és ott megtekintette az NDK Berlinen át húzódó állami határ­vonalát. A Brandenburgi kapu előtt Helmut Poppe vezérőr­nagy, Berlin városparancsnoka jelentést tett Kádár János­nak. Csütörtökön délután a magyar küldöttség a Friedrich­Stadtpalastban, Berlin mintegy 3000 embert befogadó szín­házában rendezett nagygyűlésen találkozott az NDK fővá­rosának dolgozóival. A nagygyűlés részvevői lelkes tapssal köszöntötték az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldöttség vezetőjét, Kállai Gyula miniszterelnököt és a küldöttség többi tagját; Walter Ulbrichtot, az NSZEP Köz­ponti Bizottságinak első titkárát, az NDK államtanácsá­nak elnökét, továbbá az NDK számos más vezető személyi­ségét. A himnuszok elhangzása után Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a nagy-berlini váro­si pártbizottság első titkára mondott megnyitó szavakat, tnajd Walter Ulbricht és Kádár János tartott beszédet. Együttműködésünk a szocialista internacionalizmus alapján fejlődik Walter Ulbricht: Walter Ulbricht beszéde elején örömmel nyugtázta, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság együtt­működése a legkülönbö­zőbb területeken eredmé­nyesen fejlődik. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatásáról szólva kijelen­tette; e látogatás értékes hozzájárulás a NDK és a Magyar Népköztársaság kö­zötti kapcsolatok további sikeres fejlesztéséhez s azt eredményezi majd. hogy az agresszív nyugatnémet im­perializmus elleni közös frontunk még szilárdabb lesz. — Elégtétellel állapíthat­juk meg, hogy együttműkö­désünk a szocialista inter­nacionalizmus alapján mindkét fél számára gyü­mölcsözően fejlődött és el­mélyült. Ehhez nagyban-hozzájárult az, hogy siker­rel váltottuk valóra azokat a határozatokat, amelyeket a két ország párt- és kor­mányküldöttsége az 1964-es budapesti találkozó alkal­mával hozott létre. — Az akkori baráti lá­togatásra visszaemlékezve, Waiter Ulbricht méltatta a két ország gazdasági kap­csolatainak fejlődését. A Német Demokratikus Köz­társaság ma a Magyar Népköztársaság egyik leg­fontosabb kereskedelmi partnere, s ugyanez áll for­dítva is. 1964-hez képest a két ország áruforgalma 1970-ig 47 százalékkal nö­vekszik. — A testvéri barátság szelleme jellemezte a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt és a Magyar bíépköz- társaság vezető személyisé­geivel folytatott tárgyalá­sainkat — mondotta Wal­ter Ulbricht, majd megál­lapította, hogy valamennyi megvitatott kérdésben tel­jes egyetértésre jutottak. Tárgyalásaink — mondotta — valamint a baráti láto­gatás minden mozzanata meggyőzően bizonyította né­peink szilárd barátságát a Szovjetunióval. Eszmecse­réink során nyilvánvalóvá vöt, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében teljes mértékben osztjuk az SZKP XXIII. kongresszusának következtetéseit. Walter Ulbricht ezután kiemelte: különösen egyet­értünk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának azzal az állásfoglalásával, hogy va­lamennyi antiimperialista erő teljes egységére, cselek­vő együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a vi­lágháború elhárításának le­hetőségéből realitás legyen. Eszmecseréink eredményeit fontos hozzájárulásnak te­kintjük a béke és az egység ügyéhez — hangsúlyozta. — E német—magyar ba­rátsági gyűlésről, a szo­cialista internacionalizmus e fórumáról biztosítjuk a hősiesen küzdő vietnami népet testvéri szolidaritá­sunkról és teljes támogatá­sunkról nehéz harcában. Ismételten nyomatékosan követeljük az Egyesült Ál­lamok agressziójának be­szüntetését, mégpedig a VDK négy pontból és a DNFF öt pontból álló ja­vaslatai alapján. Követel­jük, hogy az Egyesült Álla­mok tartsa be a genfi meg­állapodásokat. Magyar elv­társainkkal egyetértésben mondunk köszönetét a Szov­jetuniónak azért a határo­zott és következetes támo­gatásáért, amelyet a viet­nami testvérnépnek nyújt. — Nyugat-Németországröl szólva Walter Ulbricht ki­jelentette: a nyugatnémet kormány revanspolitikája új meg új konfliktusokat okoz és megakadályozza az eu­rópai államok és kormá­nyaik azon fáradozását, hogy tartósan rendezzék Eu­rópa biztonságának kérdé­seit. Amíg a bonni kormány ragaszkodik ahhoz, hogv egyedül ő képviseli Német­országot. nem lehet európai biztonságról beszélni. A szónok ezután utalt ar­ra. hogy Nyugat-Németor- szág a világ háborús tűz­fészkévé. Európa fő béke- bontójává vált. A Washing­tonnal kötött politikai-kato­nai különszövetségre tá­maszkodva, a bonni kor­mány ezt a közös politikát egyetlen célnak rendeli alá: Meg akarja kaparintani az atomfegyverek feletti ren­delkezés jogát, hogy ismét helyreállítsa a nyugatné­met imperializmus hatalmát az 1937-es határok között, kiharcolja az európai hege­móniát. Ezt készíti elő belpolitikailag és gazdaság­politikailag egyaránt A nyugatnémet imperia­listák és az NSZK kor­mánya ebben a helyzetben félrevezető manőverekhez folyamodik. Békeszeretetrol beszélnek, hogy ilymódon álcázzák agresszív politiká­jukat Ez az értelme és tar­talma az idén márciusban kelt bonni jegyzéknek is, amely voltaképpen nem más, mint egy rosszul lep­lezett kísérlet arra. hogy igazolják revanspolitikájukat és atomfegyverkezési szán­dékaikat, hogy félrevezessék a világ népeit. — Különösen figyelemre méltó, hogy nemcsak a szo­cializmus ellen szövetkezik a nyugatnémet imperializ­mus az Egyesült Államok­kal, hanem kettőjük közös célja az is, hogy biztosít­sák az imperialista világban közös vezető szerepüket. — A CDU utazó ügynöke, Barzel űr a washingtoni nyugatnémet nagykövetségen kifejtette a német imperia­lizmus politikai program­ját. Kijelentette, hogy a CDU eddigi politikájával sem az ország újraegyesíté­sét, sem Európa egységét nem tudta elérni, az atlanti közösség egyhelyben topog, és nagyon mérsékelt a szö­vetségi köztársaság nemzet­közi tekintélye. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy továbbra is szük­séges a nyugatnémet és az amerikai imperializmus egvü+tműkörtése Barzel azt is küeientette. hoev az ame­rikai csanatok áüomásozása Eurőnában nélkülözhetetlen sriikséeszerűség. Barzelnek ezek az alapve­tő állásfoglalásai megmu­tatják. milyen célok érde­kébe» akarják keresztülhaj­szolni a szükségállapot-tör­vényeket és a többi kény­szertörvényt Nyugat-Német- országban. — A bonni ultrák a NATO hadiapparátusát a kétolda­lú amerikai—nyugatnémet hatalmi érdekek szolgálatá­ba akarják állítani. E törek­vések a Bonn—Washington tengely alapjai és egyúttal az Európa békéjéhez és biztonságához vezető út ko­moly akadályai. Ezért fel­hívjuk Nyugat-Németország lakosságát és az európai köz­véleményt, hogy fokozott éberséggel kövesse nyomon a helyzet ilyen irányú alaku­lását. Mi — éppen e helyzet­re tekintettel — szövetsége­seinkkel egyetértésben a Varsói Szerződés védelmi szövetségének további politi­kai és katonai erősítésére tö­rekszünk, mivel ez a szer­ződés legfőbb biztosítéka a tagországok szuverenitásá­nak, függetlenségének, Euró­pa békéjének. Az NSZEP és az SPD esz­mecseréjét Walter Ulbricht a két német állam munkás- osztálya, értelmisége és pa­rasztsága beszélgetésének nevezte. Ez a nagy német beszélgetés megvalósul és kifejlődik, akár tetszik ez Nyugat-Németország bizo­nyos konzervatív erőinek, akár nem — mondotta. Az SPD egyes vezetőinek az a kísérlete, hogy kiiktassák eb­ből a német beszélgetésből az egyszerű párttagokat, to­vábbá az alsóbb pártszerve­zeteket, valamint a szociál­demokratákkal rokonszenve- zőket, hosszú távon szintén bukásra van ítélve. Az SPD vezetőinek a dort­mundi pártkongresszuson ta­núsított magatartásáról szól­va Walter Ulbricht kijelen­tette: ez előttünk és a nem­zetközi közvélemény előtt egyaránt megerősíti, az SPD vezetősége nem készült fel arra, hogy szociáldemokrata alternatívát terjesszen a né­met nép elé, az ártalmas CDU—CSU politikával szem­ben. Egyúttal különféle je­lenségek értésünkre adják, hogy egyrészt a szociálde­mokrata párt tagjai és szim­patizánsai részéről tapasz­talható nyomásra, másrészt pedig a monopóliumokkal közösséget vállaló politika nyomására elkezdődött az átértékelés kínos folyamata. Az SPD vezetősége a dort- mundi pártkongresszuson el­hallgatta az igazságot — ál­lapította meg Walter Ulb­richt. Az igazság ugyanis az, hogy csak az tekinthető a béke őszinte barátjának, aki egyértelműen állást foglal az amerikaiak barbár vietna­mi háborúja ellen és félre­érthetetlenül elítéli ennek az emberiség elleni bűntettnek politikai, erkölcsi és anyagi támogatását. Az igazság az* hogy Németországnak csak békés, demilitarizált. demok­ratikus államként van jö­vője, csak olyan országként van jövője, amelyben a fegyverkezés hiénáit, a hit­lerista tábornokokat és náci bírákat megfosztják a hata­lomtól. Az igazság az, hogy a németek és a két német állam számára csak úgy le­het békét és biztonságot te­remteni, ha a két kormány egyenlő félként tárgyal egy­mással és az összes európai államok megállapodást köt­nek az európai biztonságról. Ezekkel az igazságokkal kapcsolatban az SPD még nem foglalt állást — állapí­totta meg Walter Ulbricht. Az NSZEP és az SPD kö­zötti párbeszéddel kapcsolat­ban Ulbricht. kijelentette: cserében azért, hogy három NDK-polgárnak egy heti időtartamra úgynevezett mentesítést biztosítsanak az ő állítólagos ítélkezési ha­táskörük alól, el kellene is­merni és legalizálni kellenne azokat a nemzetközi jognak ellentmondó és csakis egy agresszív háború előkészíté­(Folytatás a 2. oldalon.) A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldötts ég szerdán megtekintette as NDK népi tengerészeié egyik egységének hadgyakorlatát. Képünkön (Jobbról balra): Kádár János, Erich Honecker, az NSZEP KB titkára és K állai Gyula a „Kari Mars" zászlóshajó fedélzetén. (Telefoto — MTI KiH földi Képszolgálat.)

Next

/
Thumbnails
Contents