Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
Elsőként cselekedve A gyár párt-végrehajtóbizottságának ülésén — harmadik napirendi pontként — a szakszervezet termelési felelőse számolt be a kongresszusi verseny helyzetéről, eddigi eredményeiről. Nem ígérkezett hosszadalmasnak a téma, azért is tették a napirend végére; a gyárban jó eredményeket értek el a IX. kongresszus tiszteletére vállalást tett brigádok, üzemrészek, s a gyár egészét tekintve is jelentősen javult a munka. A tömör, mindössze három oldalas írásos anyagban sok oldalról, s példák tucatjával bizonyították ezt, mindössze egyetlen mondatot szentelve annak, hogy: „o központi igazgatás műszaki és termelési főosztályain, osztályain nem sikerült eddig biztosítani az üzemrészek számára szükséges támogatást, s ebben jelentős szerepe van az ott dolgozó kommunisták passzivitásának is". A jelentés e mondata fölött nem siklott el a végrehajtó bizottság: tudomásul vette az eredményeket, örömmel állapította meg a pozitívumokat, ám ugyanakkor igen alaposan elemezte a központi igazgatásnál mutatkozó passzivitás okait, rámutatva az ott dolgozó kommunistákat összefogó két pártalapszervezet munkájának hiányosságaira. A példát azért idéztük részletesebben, mert jó bizonyítéka annak, hogy az üzemi pártszervezetek egészséges érzékenységgel reagálnak az aktivizálódó politikai és gazdasági légkör pozitív és negatív jelenségeire, s ezenbelül a kongresszus tiszteletére kibontakozott versenymozgalom sokrétű feladataira. A kongresszusi verseny nemcsak termelési mozgalom, hanem politikai és gazdasági feladataink eddiginél is szorosabb össze- ötvözésének lehetősége. Nem a szakszervezet helyett kell szerveznie, irányítania a termelési versenyt a pártszervezeteknek, de a szakszervezet aktivistájaként dolgozó kommunistának utat mutatva; nem a műszakiak, termelésirányítók helyett biztosítani, megteremteni a munkaverseny anyagi-műszaki feltételeit, de az ilyen beosztásban dolgozó kommunisták kötelességévé tenni ezt, s ellenőrizni annak megvalósulását; nem mások helyett dolgozni tehát, hanem betölteni a maga sajátos. elsőnek cselekedő feladatát: ez a pártszervezetek dolga. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongreszllfés Béla: szusa, harmadik ötéves tervünk célkitűzései és első esztendei feladatai, a bonyolult nemzetközi helyzet, s a gazdasági mechanizmus reformja — mindez nemcsak foglalkoztatja az embereket, hanem kérdések sokaságát szüli, s a kérdésekre válaszolni kell. A felkészülés a kongresszusra nem ragadhat meg csak a jobb termelési eredmények elősegítésénél: a kongresszusi verseny — ha átvitt értelemben is — verseny az emberek formálásáért, gondolkodásuk alakításáért, a szocializmus ügyének jobb megértetéséért. Érthető hat, hogy mindebben a kommunistáknak kell a legnagyoDb szerepet vállalniok. Az említett párt-végrehajtóbizottsági ülésen ezt úgy fogalmazták meg, hogy „a részletek összegezésének feladata és felelőssége a kommunista kollektíváé”: már akkor felismerni a jelentkező újat, pozitívat, amikor annak csak csirái vannak meg, s már kezdetekor észlelni a negatívat., a visszahúzót, a kedvezőtlent. Feladat ez és felelősség: nagyszerű feladat és megtisztelő kötelesség. Az itt-ott még felbukkanó formalitás ellem harc, a mennyiségi szemlélet további visszaszorítása, a Jövedelmezőségnövelő tényezők érvényesülésének biztosítása példa csak arra, hogy a részletekben nem eltemetkezve, hanem azokból éppen az általánost, a jellemzőt kiszűrve, hol és mit tehetnek a kommunisták, a pártszervezetek. A jelzőt a végrehajtó bizottsági ülésen használta az egyik felszólaló: a „lendület katonái”- nak nevezte a kommunistákat, akik személyes példamutatásukkal a legtöbbet tehetik a kongresszusi verseny sikeréért. Ahol gond van, ahol fennakadás mutatkozik, ahol nekigyűrkőzésre van szükség, ott elsőként a kommunisták vállalják a cselekvő szerepét. Ahogyan társadalmi méretekben e lendületet a párt egésze képviseli, úgy helyileg a pártszervezetek, s külön külön minden egyes kommunistának ezt kell tennie. Nem túlzás azt állítani, hogy a kongresszusi verseny már eddig is szocialista építőmunkánk nagyszerű tartalékait tárta és tárja fel. A munka további elmélyítése, „finomítása”, új, korszerűbb munkastílus kialakítása, eredményesebb munkamódszerek alkalmazása vár feladatként pártszervezeteinkre. (m) Sizmélíá* M asszázs. Vitéz Mihály már napok óta minden reggel megmasszírozta Bálint jobb lábát és jobb karját. Bálint érzéstelenül feküdt, már úgy értve, hogy se jót, se rosszat nem jelentett számára Vitéz Mihály szorgalmas, szívós munkája. És most, egyszerre, Bálint fölsikoltott. — Jaj! Fáj! Vitéz Mihály szép, komoly ember, egy pillanatra abbahagyta a munkát. — Hál’ istennek! — kiáltotta, és ismét munkába kezdett. — Kínoznak, kínoznak — gondolta Bálint és becsukta a szemét. De nem aludt el. Vitéz keményen dolgozott, most már nem fájt, de pár pillanat múlva fájt Bálint lába és karja is. —- Kínoznak, kínoznak. — Tudja, Bálint elvtárs, nagyon boldog vagyok. Ha semmi sem fáj, az baj. Akkor halott a láb vagy a kar, vagy mind a kettő. De ha magának fáj, jajgat, akkor... Nagyon boldog vagyok. Mikor Vitéz elment és Bálint magára maradt, meg• Részlet a szerzőnek a könyvhétre megjelent „A SSS-es szoba” című köteté- ML próbálta átgondolni, amit hallott, ezt a különös törvényt: ha nem fáj, az baj, ha fáj az jó. Tréfa? Valóság? Tündér Ilona jött be. Kezében egy újság. — Géza bácsi, olvasson egy pár sort a vezércikkből. Bálint elé tette az újságot, és Bálint megnézte a lapot. Szeme előtt hangyák táncoltak, nagyon kicsi hangyák, nagyon sűrűén. Nos? Bálint nem felelt. — Ne a cikket olvassa. Minek! Olvassa el a cikk címét. Bálint odapislogott, ahol a cikk címét sejtette, de a cím nincs, hanem egymás mellé ragasztott, egymásba fonódó hangyák. — Csak azt kérem, hogy olvassa el az újság címét. Bálint csodálkozó/, hogy őt is érdekli a kérdés. Megpróbálta elolvasni az újság címét. — Nép... nép... tovább nem megy. — Ez már nagy eredmény! '^'Gratulálok! Bálint elfordította a fejét, de Tündér Ilona nem sértődött meg. — Na. Géza bácsi, ne bántson meg, próbálja tovább olvasni a címet. Nép... és tovább? Készül a nyíregyházi élelimszerkombinát Első lépésként ej| kenyérgyár épül terve Nagyarányú beruházást, műszaki fejlesztést végeztek el a második 5 éves terv során a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál. Az elmúlt 4—5 évben több, mint 100 milliós értékkel gazdagodott a mind nagyobb feladatot ellátó vállalat. Egyebek között 2 ezer vagon termény befogadására alkalmas raktárterületet építettek összesen, 3 millió forintot fordítottak korszerű anyag- mozgató gépek vásárlására, üzembe állítására, tízmilliót költöttek a nyíregyházi keverőüzem fejlesztésére, 18 darab — egyenként 200 ezer forint értéket képviselő — hídmérleget helyeztek üzembe. Fehérgyarmaton 2 millióért modern lisztraktárt adtak át rendeltetésének, Nyíregyházán pedig 3 milliós ráfordítással szári- tótelepet létesítettek. A gyors, nagy tömegű felvásárlás miatt mind nagyobb szerep jut a szárítótelepeknek. A termények minőségi megóvása eddig is komoly gondot okozott: tavaly 4500 vagon gabonát, kukoricát és más szemes terményt kellett szárítaniuk. A nyíregyházi telep belépésével csak részben oldódott meg a probléma, hiszen a napi 80 vagonos szárítókapacitás nem elégítette ki az igényeket. Idegen helyen — viszonylag nagy költséggel — kellett elvégezni ezt a halaszthatatlan munkát. Ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget annak, hogy már épül Mátészalkán, s jövőre belép a munkába az az új szárítótelep, amelyre elkészültéig ötmillió forintot Költeni. Ezzel a megye terményszárító kapacitása eléri a napi 100 vagont. Jelentős esemény színhelye lesz a jövő hónapban Nyírbátor, ahol a malom mellett egy 60 vagonos lisztraktárt adnak át az építők, melyre 2 millió forintot fordított a vállálat. Ezáltal a megyének ezen a területén is lehetőség nyílik arra, hogy a frissen őrölt lisztet legalább1 15 napig raktárban „pihentessék”, mely a feldolgozás szempontjából hoz kedvező változást. Még ennél is számottevőbb az az 5 milliós kisvárdai beruházás, melynek nyomán új — nyíregyházihoz sokban hasonló — takarmánykeverő üzemet építenek. Emellett Mátészalkán van erőteljesebb fejlesztés, ahol — az említetten kívül — a takarmánykeverő üzem teljes rekonstrukcióját végzik el az idén, Vásárosna- ményban pedig a telep bővítése halad a legjobb ütemben. A szemmel látható nagyarányú fejlesztésnek most egy még jelentősebb szakasza közeleg. Ismeretes, hogy Nyíregyházán — a déli Ipari övezet szomszédságában, a vasúti sorompó város felőli részén — korszerű élelmiszerkombinát építéséhez kezdenek a harmadik 5 éves tervben A kombinát egy malmot, egy kenyérgyárat és egy ezer vagonos gabonasilót foglal majd magába. Ez utóbbi várhatóan a nyírbátori olajgyári siló hasonmása lesz. A mostani tervek alapján 100 millió forintért készülő élelmiszerkombinát részletes kiviteli tervei 1967-ben lesznek készen, ezt követően 1968 elején a város közvetlen ellátását szolgáló kenyérgyár építésével kezdődik a kivitelezési munka. Megtudtuk: a kombinát teljes felépítése mintegy 2—3 évet vesz majd igénybe. (a. s.) Egy esztendő a Béke-brigád naplójában »Sok leivünket szeretnénk még valói a vállani“ Négy naplónak volt a legnagyobb sikere a nyíregyházi járás mezőgazdasági szocialista brigádvezetőinek nemrég tartott tanácskozásán. Kézről-kézre jártak ezek a dokumentumok. Hiszen nem egy kezdeményezés éppen az események kötelező írásos rögzítése miatt nem érhette el eddig a megtisztelő címet. A Ti- szavasvári Gépjavító Állomás szocialista brigádjai — az ő képviselőik hozták el magukkal általános tetszést kiváltó naplóikat — ebben is jó példát mutatnak. Naplóikban túl a számokon, az elvégzett munka adatain, közvetlen az ember, a kollektíva színes, eleven napjai sorakoznak virágfűzéres keretekben, íme, ilyenek idézik a „Béke brigád” életének egy esztendejétől: íratlan kötelesség „1965. április 3. Egységes akarattal megegyeztünk abban, hogy április 4. tiszteiére közös társadalmi munkát végzünk. Elhatározásunkat mai nap teljesítettük”. „Brigádunk úgy döntött, hogy egy nyolcgyermekes családot támogat, míg az édesanya a családtól betegsége miatt kénytelen távol lenni. A család hiányosságait tehetségünkhöz mérten pótoljuk”. Május hónap: „Brigádunk minden egyes tagja egy-egy értékes könyvvel szaporította házi könyvtárát”. „Ma önkéntes véradásra jelentkeztünk. Ügy érezzük, íratlan kötelességünk az arra szoruló embertársainkon ilyen módon is segíteni.” — Június hónap: „Közösségünk együttesen ünnepelte meg a Margit- napot. Három Margitunkat köszöntöttük és ajándékoztuk meg őket. A szívélyességnek igazán örültek.” Július hónap: „Az általános üzemi termelési értekezleten bebizonyosodott, hogy brigádunk nyereségesen dolgozik. Ezt hallani nagyon jólesik. Biztatást látunk holnapra is...” Augusztus hónap: „Brigádunk kizárt egy tagot fegyelmezetlen viselkedéséért. Ugyanakkor közösségünk egyhangúlag elfogadta négy dolgozó társ felvételi kérelmét, akik magukévá teszik minden vállalásunkat. Az új tagok: Erdélyi János, Alacs Magdolna, Tóth Istvánná, L. Tóth Sandorné.” Szeptember hónap: „Eredményes munkánkat, helyes emberi magatartásunkat igazolja, hogy mindannyian órabéremelést kaptunk. Nagy a lelkesedés és igyekszünk ezután is kifogástalanul élni és dolgozni”. Goncsárov sírja Október hónap: „Községünkben gálaestet rendeztek 16 fővárosi művész vendégszereplésével. Mi közösen vettünk részt az előadáson. Az énekesek nagyon megnyerték tetszésünket. Előadás után mi is táncoltunk, kellemesen szórakoztunk”. November hónap: „Levél érkezett Magyar- országra, egy szovjet édesanya kérésével: november 7-re díszítenék fel a fia, Bálint elhatározta, hogy ravasz lesz, nem nézi meg, mégis kitalálja a címet. — Népszava — mondotta diadalmasan. — No, nem. Próbálja olvasni, és csak ha elolvasta, megmondani, hogy mit olvasott. Bálint úgy tett, mintha olvasna, és megint diadalmasan kiáltott: — Népszabadság! Tündér Ilona hosszan nézett Bálint lesoványodott arcába és csak percek múlva szólalt meg. — Eltalálta! De én mást várok. Azt, hogy olvasson. Itthagyom az újságot, próbálja elolvasni valamelyik cikknek a címét. Nem ördöngösség az, csal; akarni kell. Mikor Tündér Ilona kiment, Bálint sokáig nézte az előtte heverő újságot. Hangyák, legyek... Most a címet se látta, a cím első három betűjét sem. Pedig azt igazán nagyon akarta, összeszorította a fogát. — Akarom! Mikor ezt mondotta, tizedszer, huszadszor kimondotta, egyszerre csöngetést hallott. A telefon csöngetett. A telefonhoz ugrott, s a füléhez emelte a kagylót. Jelentkezett. — itt az írószövetség moszkvai szervezete. Olga Ivanovna van a telefonnál. Délután háromkor közgyűlés. Persze, a háború kérdésében. Legyen pontos. Bálint letette a kagylót. A telefon az előszobában állt. s 6 bement a szobába. A felesége és a fia — pontosan tizenhét éves fia — némán ültek. —Nos? — szólalt meg Vo- logya, a fiú. — Az írószövetség délután háromkor ülést tart. Remélem, mozgósítanak minket is. — Biztos! Én biztosan bevonulok — mondotta Volo- gya. — Tizenhét éves korodban? — Tizenhét éves koromban. Bálint ott volt a közgyűlésen. Aki Moszkvában él, íróember, az mind ott volt. Először Fagyejev beszél. Röviden. Arról beszélt, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót, és... Elmondotta, hogy mi a teendő. Ezt mindenki tudta, és mindenki vállalta. Fagyejev után Erenburg beszél, szónokol. — Eddig sok irányzat volt a szovjet irodalomban. Most csak egy irányt ismerünk: Nyugatra, Berlin felé! Ott leszünk, és győzni fogunk! Még sokan beszéltek. És a gyűlés után három asztalnál, hárman írták föl, hogy ki jelentkezik önként. Bálintnak egy fél óráig kellett várnia, míg sorra került. Várakozás közben a fáradtságtól fájt a lába... A jobb lába. Aztán fölírták, és ő aláírta a nevét, önként jelentkezett katonának. Hazament. A fiát kereste. — Bevonult — mondta a felesége. Büszkén is, szomorúan la. — Én csak három nap múlva fogok bevonulni — mondotta Bálint kissé szégyenkezve. Mikor Bálint fölébredt, sötétség volt a szobában. De most r/ir tudja, hogy hol a lámpa, annak a lámpának a kézbe illő szerszáma, amelyik világosságot gyújt. Meggyújtotta. A két deszkát látta, amelyik az ágyát úgy körülfogja, mint — nem érteni, ezt honnét tudja —, mint a haldoklók fekvőhelyét. — Tűrhetetlen — mondotta Bálint önmagának. — Nem engednek leszállni. A bal lábával rugdosta a bal oldali deszkát, nagyokat rúgott, sokáig verekedett, míg sikerült. A deszka leesett. És. talán egy perc múlva vagy talán még gyorsabban, ő is leesett az ágyról. Jól megütötte magát, a fejét és a lábát, a bal lábát, de nem kiabált. Megpróbált fölkelni, erőlködött, de ez nem ment. Káromkodott, de ez sem használt. Az egyik nővér jött be. — De Géza bácsi! A nővér, aki mindig nevetni szokott, most majdnem sírt. — De drága Géza bácsi, mit csinál? Mi történt magával? Bálint nem válaszolt. A nővér — sose hitte volna Bálint, hogy ez a karcsú lány, Orosz Erzsi ilyen erős — átfogta és fölemelte Bálintot és visszatette az ágyára. Némán néztek egymás szemébe, és mind a ketten elsírták magukat. Goncsárov Vlagyimir Jako- levics gárdahadnagy sírját. A hősi halált halt szovjet katona sírja községünkben van. Koszorút helyeztünk a hős sírjára, édesanyjának pedig levelet írtunk és fényképet küldtünk fia sírjáról. A fiatalon értünk és hazánkért halt katona sírját gondozásba vettük. Minden november 7-én megkoszorúzzuk”. „Egyik brigádtagunk esküvőjét tartotta, amelyre mindannyiunkat szeretettel meghívott. Sok szerencsét és boldogságot kívántunk a házaspárnak és természetesen átadtuk ajándékainkat is. A kedves házaspár fényképét naplónkba elhelyezzük”. „Ma este kollektiven megnéztük A kőszívű ember fiai című filmet”. Érdemes volt December hónap: „Mi is vártuk a mikulást, mint a gyerekek. Kis csomagokat készítettünk és „észrevétlenül” egymás munkafiókjába csempésztük. Sokat nevettünk a gyerekes csínyen, s a kedves ajándékokon. Most már a karácsonyi ajándékot várjuk és az új évet!” „Levél a SzovjetunióbóL A halottunk, Goncsárov gárdahadnagy édesanyja hálálkodva köszöni meg, hogy törődtünk feledhetetlen fia sírjával. írja, hogy ellátogat hozzánk. Szeretettel várjuk”. 1966. január: „Megvolt az elmúlt évet értékelő termelési tanácskozás. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy elnyertük a szocialista brigád címet. Ezért minden érdemes volt! Igyekszünk ezután is méltóak lenni a címhez. „Gépjavító állomásunk múlt évi eredményei alapján elnyerte a SZOT vörös vándorzászlaját. Rajtunk kívül hozzájárultak a nagyszerű sikerhez a többi szocialista brigádok is, és minden jól dolgozó társunk. Megérdemelt jutalomosztásra került sor...” A tisza vas vári gépjavító üzem munkásgárdájának 18 fős szűkebb kollektívája, többségükben családos anya megváltozott élete írta a fenti idézeteket, tísak töredékei a sokkalta több feljegyzéseknek. Olyan anyák egy esztendei regénye, akik pár évvel ezelőtt alig vettek észre valamit a konyhai teendőkön, a személyes gondon kívül, s ma elektromossági gépalkatrészek ismerői és felújítói... De hasonlóan érdekes regények hősei az üzem „Május 1”, „Vasvári Pál”, „Ifjú gárda” szociális-' ta brigádjai is. Asztalos Bálin
