Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
A saigoiii buddhisták is elntaiitották a Ky koiunányasutot Újabb tüntetések Hu óban Hűé—Saigon, (MTI): A Dél-Vietnam északi részén fekvő Hue városban, & kormányellenes buddhista mozgalom fellegvárában szombaton 5000 hívő vonult fel, hogy tüntessen a Ky- rendszer és Johnson vietnami politikája ellen. Az egy mérföld hosszan kígyózó menet a központi pagodától indult el, ahol a tömeg istentiszteleten vett részt az első önkéntes tűzhalál, a Diem ellen tiltakozó önégetés harmadik évfordulója alkalmából. A Reuter tudósítója elmondja, hogy a buddhisták menetét rohamsisakos tábori csendőrök kísérték, de a BATES WILLE A „félelem elleni menet” amely Meredithnek, a polgárjogokért küzdő néger harcosnak a vezetésével indul el a Mississippi állambeli Memphisből, péntek este Batesvillebe érkezett. Az állam fővárosáig. Jack- sonig tervezett felvonulás 360 kilométer hosszú útvonalából a polgárjogi tüntetők több mint 90 kilométert már maguk mögött hagytak. ACCBA A ghanai közoktatásügyi minisztérium legújabb rendelkezése értelmében magánkézbe adnak vissza hét, az elmúlt években államosított középiskolát. A minisztériumi indoklás szerint az iskolákat politikai okokból államosították, s a minisztériumnak különben sincs pénze arra, « hogy fenntartsa ezeket az iskolákat. DJAKARTA Ajub Khan pakisztáni elnök meghívta Sukarnot, hogy látogasson el Pakisztánba. Mihelyt országának belpolitikai helyzete megengedi, az indonéz elnök eleget tesz a meghívásnak. HONOLULU Most közölték, hogy röviddel a fellövés után felrobbant, darabjaira hullott és több helyütt tüzet okozott a kahukui (Havaii) légitámaszpontról csütörtökön felbocsátott Nike Hercules típusú kísérleti rakéta. Különös szerencse folytán sem a robbanásnak, sem a tű- zeknek nem volt áldozatuk. tüntetés rendben zajlott le és a kormánycsapatoknak nem volt alkalmuk a beavatkozásra. Hue Ky-barát polgármestere azzal a feltétellel adott engedélyt a tüntetésre, hogy a buddhisták nem visznek kormány- ellenes transzparenseket „Élesen elítéljük az amerikai elnököt, Thieu-t és Ky-t, akik el akarják tiporni a buddhizmust” — hirdette mégis a legtipikusabb felirat. A sárgaköpenyes buddhisták felvonulását a levegőből a saigoni kormány Skyraider vadászbombázói tartották szemmel. ' A mérsékeltebbnek tartott másik buddhista szárny. Kocsis Tamás az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szombaton befejeződött a Mongol Népi Forradalmi Párt ötnapos XV. kongresz- szusa. A záróülésen J. Cedenbal elnökölt. Bejelentette, hogy a kongresszus címére belföldről és külföldről egyaránt sok üdvözlő távirat érkezett. Közölte, hogy a kongresszuson részt vevő csaknem 40 kommunista testvérpárt és forradalmi demokrata párt képviselőin kívül a vitában 48 kongresszusi küldött szólalt fel. A kongresszus ezután egyhangúlag határozatokat fogadott el. A küldöttek jóváhagyták a Központi Bizottság beszámolóját, a szervezeti szabályzat néhány pontjának módosítását és a Központi Revíziós Bizottság jelentését. A kongresszus elfogadta a Mongol Népköztársaság negyedik, 1966—70. évi ötéves Léderer Frigyes, az MTI tudósítója jelenti: De Gaulle-t hatvan francia újságíró és húsz Párizsban akkreditált külföldi tudósító kíséri el a Szovjetunióba. Mintegy százötvenen kérték, hogy tagjai lehessenek az elnöki „konvojnak”. A létszámot azona saigoni buddhista intézet vezetősége szombaton bejelentette, hogy bojkottálni fogja a tábornokok által rendezendő választási komédiát. Thich Tan Chau és munkatársai, akik egyébként az elmúlt napokban kapcsolatban álltak a saigoni kormánnyal és az amerikai nagyk'öv etséggel, leszögezték, hogy nem bíznak Thieu és Ky rendszerében: felhívják Dél-Vietnam buddhistáit, bojkottálják a választásokat. „A mostani nyugtalanságra nincs gyógyír, amíg Thieu és Ky le nem mondanak.” A felhívást megküldték minden buddhista egyházkerületnek. népgazdasági tervének irányelveit. J. Cedenbal mondott záróbeszédet. Bejelentette, hogy a kongresszus zárt ülésen megválasztotta a párt 75 tagú Központi Bizottságát, a Központi Bizottság 51 póttagját és a Központi Revíziós Bizottság 21 tagját. A mongol párt új Központi Bizottsága szombaton megtartotta első ülését és megválasztotta a Politikai Bizottság, valamint a Központi Bizottság tagjait. A Politikai Bizottság és a titkárság összetétele változatlan maradt. Újból a Politikai Bizottság tagjává választották: Zs. Szambut, J. Cedenbalt, C. Dugerszu- rent, D. Majdart, D. Mo- lomzsamcot, Sz. Lukszant, N. Zsagvarait. A Központi Bizottság első titkárává ismét J, Cedenbalt választották. A Központi Bizottság titkárai: C. Dugerszuren. B. Lhamszuren, D. Molom- zsamc és N. Zsagvaral. ban a repülőgépek befogadóképessége miatt korlátozni kell. Egyelőre még nem ismeretes, hogy a kormány tagjai közül kik kísérik el De Gaulle-t a Szovjetunióba, csak annyi bizonyos, hogy a köztársasági elnök feleségén kívül Couve de Murville külügyminiszter is tagja lesz a kíséretnek. Befejeződött a menget pártkongresszus De Gdnlle szov felírni óbe Si látogatása Tadeusz Kostecki: vtúÁdéi villatitka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 52. Marysia az átélt rémület után alig tudott magához- témi. — Nem sejtve, hogy mi van, feljöttem. A kapun minden zárat bezártam magam mögött, mert az asz- szonyom parancsolta, hogy így legyen. Na és feljöttem ... Itt meg, mit látok — egy halott... — De hisz nem halott. — Hát, hál’ iáten, nem az. De akkor mindenki azt hitte volna. Nem lélegzik, és az a sok vér.,. — Hol az a vér? — Hogy hol? A homlokán is, meg mindenütt. A szájából talán nem folyt? De még hogy! Akkor én el akartam szökni... De azok a kulcsok, mintha a föld nyelte volna el őket. Se a szegen nincsenek, se az asztalon, se máshol. Ha az ember megrémül, akkor minden k'imegy a fejéből, jobban mint a lyukas szitából. Egyszer csak látom — emberek a kapu előtt, és akkor segítségért kiáltok, mert ki tudja, nincs-e valamelyik sarokban az, aki leütötte az asszonyomat. De nem volt egy se, aki... Majd csak maga ... — Nem látott a házban senki idegent? — Méghogy én? Hogy látna az ember, ha az emberben minden minden reszket. Lehet, hogy valaki elrejtőzött, aztán meg előlopódzkodott. Az ilyenek tudják a módját. — Es a kapu körül, az utcán? — Honnan tudjam én azt? Itt folyton jönnek-mennek és mindig mások. Lehet, hogy valaki csak arra várt, hogy kilépjek. De ugye kiről lehet azt előre meglátni, mi jár az eszében? Szörnyű — orrát harsányan kifújta — és ha nem jövök vissza hamarabb, biztosan kikészítette volna őt. Csakhogy én kiáltottam... Kostrzewa hirtelen felfigyelt — Hamarabb jött vissza? — Hát. Mert az asszonyom mindig annyi mindent rámtukmál, hogy aztán belezavarodok. Ahogy a boltba mentem, istenuccse Levelek a pokolból i,Lelőtte az idős embert, a többiek nevettekgf —- írja Vietnamból egy amerikai katona A 25 esztendős Dierk Pii'fko azok közé tartozik, akiknek sikerült ép bőrrel megúszniuk a dél-vietnami megpróbáltatások tengerét. A fiatal német Münchenből az Egyesült Államokba vándorolt, ahol az „új bőr” felkiáltással az első amerikai légi lovasosztályhoz azonnal besorozták. Gyors kiképzés után hajóra szálltak és elindultak az „Ígéret földjére”. Mert Amerikában könnyű kalandokat Ígértek nekik. Hogy nem könnyű kalandról van szó, az már megérkezésekor kitűnt. Az őt szállító repülőgépanya- jót hadihajók és helikopterek gyűrűje kísérte a parthoz. A fehér partszegély és mögötte a buja trópusi erdőkkel fedett hegyek meseszép látványt nyújtottak. A fák között azonban már — akárcsak a hadifoglyokat — tüskés drót mögé tessékelték őket. „A követPiffko, amikor még „snáj dig” jenki harcos volt... kező két napon úgy dolgoztunk mint a kutyák: a dzsungelt irtottuk, hogy a hadosztály főhadiszállását előkészítsük. Egyik legna Piffko „bajtársai” az őrült katonát ápolják. Piffko maga hanyatt fekszik a sárban. „Mint a disznó” — ahogy ő maga írta. nem jutott eszmbe, mit kellett vennem a húshoz: makarónit vagy rizskását. Visszaszaladtam, hogy megkérdezzem, a biztonság kedvéért. Kostrzewa hallgatagon bólogatott. Könnyen elképzelhető, hogy Marysia korábbi visszatérése zavarta meg a betörőt. Zaczek olyan volt, mintha már hosszú idő óta egy pusztán élne. Nadrágja földes, kabátja ujján lehullott falevelek, sőt vihardúlt haja közül is fűszálak meredeztek. — Nem találtam semmiféle nyomot — közölte kedvetlenül — sem a földön, sem a kerítésen. Ugyanazon a helyen kellett átjutnia, mint akkor. Kostrzewa odanyújtotta a cigarettásdobozt. — Valószínű — csattant az öngyújtó, amikor a fekete ujjak kivették a cigarettát, nyomot hagyva néhány mellette lévőn is. — El kell ismerni, hogy ezt az átkozott ügyet egyáltalán nem jellemzik könnyen megfejthető nyomok. Zaczek sűrű füstgomolya- got engedett ki a száján. — És mit mondtak a tanúk? — Betehetjük őket ugyanabba a fiókba, ahova a többit. A dolgozószobában újra lepergett a vakolat. Ezúttal másik helyen. — S a vakolat alatt? — Egybefüggő fal. Nem panaszkodhatunk, ebben az ügyben nincs hiány szenzációkból, de mindent megérdemel az, aki megfejti a jelentőségüket. Már távozni akartak, de Rudzinska asszony marasztalta őket. — Részemről ez talán túlzás, mégis szeretném kérni, ha lehetséges, hogy a rendőrségtől valaki állandóan felügyeljen erre a házra. Mert itt minden ... Zavartan néztek össze. Az asszonynak kétségtelenül igaza volt. Maguknak is kellene erre gondolniok. Az utóbbi események a riasztó jelzéseknél is többet jelentettek. Bármely pillanatban bekövetkezhet egy újabb katasztrófa. — Kérem, legyen teljesen nyugodt — mondta Kostrzewa — az ügyet elintézzük még ma. Üt közben a kapitányság felé menet, Zaczeknek újabb gondolata támadt (Folytatjuk) gyobb problémánk a via volt. Az esővizet gyűjtöttem és a kulacsomba öntöttem. Ügy bűzlök, mint egy disznó. Bőröm helyenként felégett a hőségtől, kezemet felhasogatta az éles fű és a bozót,” — írja egyik levelében, amelyet a Quick című nyugatnémet lap is közölt. Dierk Piffko és a többi hivatlan vendég azonban a gondosan készített támaszponton sem talált nyugalmat. Mind gyakrabban „kirándulásra” vitték őket. A kirándulás részleteire így emlékszik: „Jönnek a helikopterek, a katonák teljes felszereléssel gyorsan felugrálnak és irány a rizs- föld. Mindig ugyanúgy történik. Leszállunk egy rizsföldön, kiugrálunk, s térdig érő vízen áthaladva, a falura vetjük magunkat. Több embert lelövünk... Ellenséget és barátot megkülönböztetni? Előbb lövünk, aztán gondolkodunk.” „Szeretni és élni” — ez a felirat olvasható a fiatal kivándorló páncélsisakján. Ö mégis irtja az életet és tettét e felkiáltással igazolja: „Ne ejts foglyokat, lődd agyon valamennyit”. An Khe közelében egyik elhagyott falucska „átfésü- lése” közben az agyagkunyhó közt egy idős házaspárt találtak. Egyikük „lelőtte az idős embert és még büszke is volt rá. A többiek nevettek. Én a halálra rémült asszony arcát néztem” — dicsekszik Dierk Piffke 1965 szeptember 24. levelében. Egy másik alkalommal arról tudósítja szüleit, hogy a különféle fegyvernemek miként lendülnek támadásba. „Nyitánykényt két lökhajiásos vadászgép érkezett. Fedélzeti ágyúikkal és bombáikkal „átgereblyézték” a folyó túlsó oldalán álló falut. Egy repeszdarab azonban kiszakította társam kezéből a fegyvert és szétzúzta azt. A vadászgépek után a helikopterek jöttek — rakétákkal. Aztán a mi aknavetőink, tüzérségünk és gépfegyvereink következtek. Mindez néhány mesterlövész miatt”. Az agresszorok sérthetetlenségét azonban a korszerű fegyverek összehangolt akciója sem biztosította. Egyik alkalommal egy völgyet kellett volna „meg- tisztítaniok” a hazafiaktól. Egy keskeny úton óvatosan nyomultak előre. Az út azonban hirtelen levegőbe repült, és a sűrűből géppuskák kelepeltek. A hasonló példákat sorolhatnánk, de anélkül is kitűnik: hiába szerelték fel a 42 főből álló „tisztogató” egység minden katonáját 300 golyóval, kézigránátokkal, foszfor- és M—79 gránátokkal, valamint kilónyi robbantóanyaggal, mindez nem használt. A múlt év szeptember 5-től november 22-ig 23 főre csökkent a müncheni német katona egységének létszáma. A sok pusztítás és az átélt izgalom miatt a csoport egyik tagja megőrült. A földön fetrengve kiabálta: „Gyertek, engedjétek a trófeákat elhoznunk.” Igen... Az őrült politika őrülteket teremt... I'm, Június 13.
