Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

Vita a beszámolók lelett a mongol pártkongresszuson Fehér Lajos beszéde az uiánbálori texti/készttö üzem munkásgyülésén Ulánbátor, (MTI): Ulánbátorban, a Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusán folytatódott a vita a Központi Bizottság beszámolója, a párt prog­ramtervezete és az 1966— 1970 évi negyedik ötéves terv irányelvei felett. A felszólalók hangoztatták, hogy egyetértenek a Köz­ponti Bizottság politikai vo­nalával és a beszámoló által érintett időszakban kifejtett gyakorlati tevékenységével. A magyar pártdelegáció csütörtök délelőtt a kana­dai, görög és Venezuelai Kommunista Párt küldött­ségével együtt látogatást tett a Mongol Kisipari Szö­vetkezetek Országos Szö­vetségének gyermekruha ké­szítő üzemében. Délután az MSZMP küldöttsége — há­rom kontinens hét testvér­pártjának delegátusaival együtt — az ulánbátori ipari kombinát textilgyárát látogatta meg. A gyárban rendezett munkásgyűlésen a külföldi pártküldöttségek nevében Fehér Lajos mondott beszé­det. A többi között kijelen­tette: — A kommunista és mun­káspártok abszolút többsége, — közöttük a Mongol Né­pi Forradalmi Párt is — a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért küzd, mert úgy véli, hogy ez el­engedhetetlen feltétele a közös ellenség, az imperi­alizmus elleni eredményes harcnak. Ma valamennyi szocialista országnak és va­lamennyi marxista—leninis­ta pártnak proletár inter­nacionalista kötelessége az amerikai imperialista ag­resszió ellen harcoló vietna­mi nép tettekben kifejezett, egybehangolt támogatása. őszinte örömünkre szol­gál, hogy a mongol kommu­nisták is ezt vallják, erről pártjuk most folyó kong­resszusán ismételten meg­győződtünk. Kórházat bombáztak az amerikaiak Laoszban Elkészült De Gaulle szovjetuniókén utiprogramja Moszkva, (MTI): De Gaulle francia elnök június második felében két­hetes látogatást tesz a Szovjetunióban. A moszkvai francia nagykövetség csütör­tökön nyilvánosságra hozta az elnök utiprogramját, amelyet az AP amerikai hírügynökség ismertet. A közleményből kiderül, hogy De Gaulle három ízben tár­gyal majd hivatalosan a szovjet vezetőkkel. De Gaulle programja fel­öleli Moszkva nevezetessé­geinek megismerését, négy másik szovjet város meglá­togatását és a második vi­lágháborúban elesett hősök tiszteletére rendezendő ün­nepségen való részvételt. De Gaulle június 20-án érkezik meg a Szovjetunió­ba. A terv szerint röviddel megérkezése után De Gaulle külön-külön tárgyal majd Kosziginnel és Podgornijjal és minden bizonnyal nem hivatalos formában Br ezs- nyevvel is. A francia elnök másnap reggel tartja hiva­talos megbeszéléseit a szov­jet vezetőkkel. Ge Gaulle június 30-án fejezi be moszkvai látoga­tását. Július 1-én reggel ha­zautazik Párizsba. Hanoi, (MTI): A laoszi rádió Hanoiban fogott adása beszámolt ar­ról, hogy az amerikai légi­erő a laoszi felszabadított területek ellen sorozatos tá­madásai folyamán Khang Khay környékén falvakat, Boston Az Amerikai Űrkutatási Hivatal egyik mérnöke, William B. Wood csütörtö­ki sajtóértekezletén elmon­dotta, hogy érdekes ered­ményekre vezettek azok a vizsgálatok, amelyeket az óceánból kiemelt Gemini—9. utasterével végeztek. Cérnán és Stafford űrhajóját indí­tás előtt hosszú időn át teljesen steril „fehér kam­rában” tartották. Coldwater, (MTI): A faji megkülönböztetés ellen küzdő főbb amerikai szervezetek vezetői, köz­tük dr. Martin Luther King, vették át a „félelem elleni menet” irányítását, amelyet Jamese Meredith néger diák indított el Mississippi álla­mon keresztül Memphisből Jacksonig. A kezdetben 50 rizsföldeket és víztárolókat bombázott. Magában a vá­rosban pedig többek kö­zött 20 bomba esett egy kór­házra. Több épület össze­dőlt, a romok sok beteget maguk alá temettek. A kór­ház felszerelése és gyógy­szerkészlete megsemmisült. Kitűnt, hogy az alatt a rövid idő alatt, amíg Cérnán a világűrben „gyalogolt” és a kabint ki kellett nyitni, a Gemini—9 belseje az oly tisztának tartott kozmosz­ban beszennyeződött: port, zsiradékot találtak benne. „Mintha közönséges földi szoba lett volna” — mondta Wood. Ezek a szennyeződé­sek csak a világűrben érhet­ték a Gemini—9. belsejét — fűzte hozzá. tagú csoport 400 főnyi tö­meggé növekedett és a me­net a faji megkülönböztetés elleni nagyszabású tüntetés­sé vált. Amerikai képviselők egy csoportja felszólította az Egyesült Államok kormá­nyát, lépjen fel aktívan a négerek választójogainak védelméért a déli államok­ban. „Bepiszkolódott" a Gemini—9 belseje a kozmoszban A „félelem elleni menet64 Akik testvérháborút akarnak Bundeswehr harcosainak, hogy meggyűlöltessék velük keletnémet testvéreiket. Sőt. a hazug képek megjelentek egyes nyugatnémet szerkesz­tőségekben is. Kitört a pá­nik: „Egyes újságírók azon­nal a Bonn-i hadügymi­nisztérium sajtóosztályához fordultak, mert hihetetlen­nek tartották, hogy a szö­vetségi hadsereg a valóság­ban ilyen Ízléstelen gya­korlatot tarthat” — írta a Stern riportere. A hadügyminisztérium megrémült, a képekre gyor­san ráütötte a „szigorúan bizalmas” pecsétet. De a ké­pek azóta titokban tovább keringenek és a „hatásuk fokozódott: mind vadabb hírek terjedtek el a gya­korlatról...” Kínzásokról be­széltek, amelyek a teljesítő- képesség felső határáig ter­jedtek. Ájulásig tartó gvöt- résekről esett szó, a megvert- emberek ijesztő ordítozásai- ról, a sötétben kiosztott puska- tusütésekről. És végül a megkinzottak annyira meg­zavarodtak, hogy maguk is elhitték mindazt, amit „ki­vertek” belőlük. Az illetékesek mentege- tődzni kezdtek. Azzal vé­dekeztek, hogy ilyen „túlélő gyakorlatokat” az egész vi­lágon tartanak. USA-kato- nák, például, — mondot­ták — az ilyen gyakorlatok során gyakran napokig gyö­kereken és férgeken élnek. Mindenféle mosakodás es magyarázkodás után Viebig ezredes, mint illetékes kije­lentette: „Vad gyakorlat volt... Hasonló gyakorlatok megtartását letiltottuk...” A krónikás pedig felkiált: Mindehhez nem kell kom­mentár! Azt a „szellemet” kellene örökre betiltani, amely testvérháborúra uszít és hasonló „gyakorlatokat” egyáltalán kiagyal! Indonéziai jelentés A „Malaysia szétzúzásá­ra alakult parancsnokság”, amely egykor Indonézia po­litikai vezető szerve volt, szerdán Sukarno elnökle­tével ülést tartott és „zöld lámpát” adott a Malaysiá­val való kibékülés további intézkedéseinek. A testület ugyanis felhatalmazta Su­harto tábornokot, a hatalom tényleges birtokosát, hogy folytassa a tárgyalásokat azzal a magas szintű ma- laysiai delegációval, amelyet szombatra várnak Djakar- tába. Sukarno elnök a djakartai rádió közlése szerint kije­lentette: „Még mindig nem jött el az ideje annak, hogy hosszabb megnyilatkozást tegyek az ügyben.” Sukarno — mint ismeretes — ellen­zi a Malaysiával való kibé­külést, de a tábornok aka­ratával szemben tehetetlen. Tadeusr Kosteckh (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs végén újra feltündöklik 50. —Látom, hogy nagyon a begyedben van. De mi köze van a kibernetika fénylő csillagának a túlvi­lághoz? — Ismer egy bizonyos Józef Golikot. Szeretném megtudni miféle ez az is­meretség, és mióta tart. — Golik... nagyon gya­kori név. Valaki a mi szak­mánkból? — Nem egészen. Lakatos, a kasszafúrás tudományénak specialistája. — Jövedelmező foglalko­zása van. Világos a dolog: ez a kasszás a központi személy ebben a matefizi- kus színj átszásban ? — Tudja az ördög. — És te? — Én semmit sem tudok — mondta komoran Kostr- zewa. — Az bizony kevés. Na, legyen neked jó. Mit meg nem tenne az ember a ba­rátság jegyében. Megpró­bálom szóra bírni Rustec- kit, bár ez hasonlítani fog arra az esetre, amikor a dinamitos ládába égő gyu­fát dugnak. De várnod kell. — Nincs Varsóban? — Egész biztos, hogy nincs. Külföldön van a bestia. Kostrzewa elkedvetlene­dett. — És mikor jön vissza? Hogy megnyugtassa, megveregette Kostrzewa térdét. — Nem kell mindjárt búskomorságba esni. E hét hazánk egén. Akkor rög­tön mikroszkóp alá ve­szem a pasast. — Nem felejted él? — Hogyan felejthetném? Egy kasszafúró sztár és — elektronagyak a lelkiek bi­lincsbe verésére és más föl­döntúli tünemények. Az ilyen dolgok úgy megmaradnak az ember fejében, mint a kitűnő minőségű fogászati cement. Az ügy el van in­tézve ingyen és bérmentve, házhoz szállítással. A pénztártól való távozás után reklamációt nem fo­gadunk el. XXXIV. A kapu előft feketéilő tömeg láttán rossz érzés fogta el. Megint valami esemény? Lépteit megsza- porázta, végül futásnak eredt. Feltűnés nélkül ket­téválasztotta a bámészko­dók csoportját, és odament a kapuhoz. — Na, mit néznek? A mellette álló férfi megigazította svájcisapká­ját a fején. — Néznivaló az valóban nem sok van. De valaki ki­abált. — Mit kiabált? — Talán segítséget kért. Valamilyen támadás, vagy ilyesmi lehetett... — Mikor? — Már bizony elmúlt egy kis idő azóta. — Volt bent valaki? — Kostrzewa, míg kérde­zősködött, állandóan nyom­ta a csengőt. Az őt körülvevők arcán hirtelen zavar jelent meg. — Hogy mennénk be, ha senki sem nyit kaput. Ma­gának sem sikerül, pedig úgy csenget, mintha tűz lenne. — Ki tudja, mi van ott. — És hányán. Puszta kézzel pedig... — Valaki elszaladt tele­fonálni a rendőrségnek. Bármelyik pillanatban itt kell lenniök. — Most mind­nyájan egyszerre beszéltek, egyik a másikat túlharsog­va. Arcukon látszott, hogy itt nincs minden a legtel­jesebb rendben. A svájcisapkás férfi hir­telen jelentőségteljes moz­dulattal felemelte a karját. — Ha! Megint kiabál. Hallgassa csak! Elhallgattak. A villából vékony fájdalmas, vagy ha­lálos félelemmel teli hang­foszlányok szűrődtek ki. A szavakat nem lehetett ki­venni, de elegendő volt a riasztó hang. Kostrzewa ujjaival belekapaszkodott a kerítés drótjába. Egy erős lendület, egy másik — és egy elnyújtott recsegés: a zakó anyagába akaszkod- tak az acéltüskék. Lendü­lettel ráugrott a lehullott levelekkel terített puha ta­lajra. Lehetséges, hogy min­den másodperc számit. Hosszú ugrásokkal átjutott a kertén, s berontott a nyi­tott ajtón. — Jézus! — A halion Marysia rohant át rémül­ten. — Jézus, Mária! — Mi történt itt? — kap­ta el a lány vállát Kostr­zewa. Marysia rápillantott hi­bás szemeivel. — A kulcsok ... Szentis­ten! Valahol elhagytam és most se ki se be ... Kostrzewa megrázta, mint az üres liszteszsákot. — Térjen már észhez, ké­rem! — szisszent rá szigo­rúan. — Miről van szó? A lány hunyorított egyet, mint akit hirtelen mély álomból ébresztenek fel. — Az asszonyomat — ri­kácsolta rémülten — megöl­ték, szegény szerencsétlent — szavai hangos sírógörcs­be fulladtak. — Most meg engem. Mindenkit meggyil­kolnak. És azok a kul­csok ... Merre fusson az ember, ha minden be van zárva alaposan? Kostrzewa elsápadt. Üjabt) gyilkosság? — Hol az asszony? — ordított a fülébe. — Beszél­jen! — Fekszik — szemét a lépcső felé meresztette — már biztos kimeredt. Min­denhonnan folyt a vér be­lőle ... Nekiiramodott, átugrálva néhány lépcsőfokot. A pad­lón egy fekete szoknyás, ösz- szehúzódótt alak. A lépcső­ház kitárt ablakán sziréna éles hangja szűrődött be. Végre megérkezett a rend­őri készültség. Már késő. (Folytatjuk) A Stern című nyugatné­met képes hetilap egy kü­lönlegesen undorító „had­gyakorlat” eseményeiről tett közzé fényképekkel illuszt­rált riportot. A riport lö- cime: „Emberkinzás a nyu­gatnémet hadseregnél?" és az alcím: „Az NSZK had­ügyminisztériuma letiltotta a hadijátékokról készült fényképek közlését, aminek következtében vad hírek ke­ringenek.” A Stern hasábjairól át­vett első képünk totál-plan- ban ábrázol egy jelenetet. A kép eredeti aláírása: „A gyakorlaton minden részt­vevő örömmel vett részt. Nyugatnémet kínzók a ke­letnémet néphadsereg egyen­ruhájában, a szövetségi had­sereg elfogott pilótáival.” Második képünk titokban körözött hadijáték felvétel ....és az ájulásig tartó kín­zások” aláírással. Magát a testvérháborúra felkészítő „hadijátékot” a Stern így írta le: — A szovjet zóna (Bonn így nevezi az NDK-t) népi hadseregének egyenruhájába öltözött kínzók könyörtelen kihallgatásnak vetették alá a lelőtt NSZK pilótát. Am a felállított kinzóeszközhöz szorosan odakötözött pilóta nem billent fel. Csak akkor kezdet beszélni, amikor a létrával együtt fejtetőre ál­lították — és egy bajtársa a borzalmas jelenetet ugyanakkor lefényképezte. A kínzásokról a fényképfelvé­telek egész sora készült. A szovjet zóna kínzói nyugati áldozatuknak a lábujjait hajlitgatják, ütik-verik, ref­lektorokkal vakítják, ké- nyükre-kedvükre kínozzák. Nyilvánvaló, hogy ezeket a felvételeket, mint való­diakat sorra bemutatták a 1966. június 10.

Next

/
Thumbnails
Contents