Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-09 / 135. szám
Felmérték az árvízkárokat A részkárok megállapítását most kezdik Jelentő» összegeket fizetett a biztosító az állatethullások kártalanítására Panaszos levél nyomán Kifizetik a jogos bért, megadják a szabadnapokat az aranyosapáti rakodómunkásoknak A szeszélyes tél végi és kora tavaszi időjárás alaposan próbára tette Szabolcs- Szatmár mezőgazdasági nagyüzemeit. Jelentős területek kerültek még az őszszel víz alá, s ez hátráltatta a talaj előkészítését és a vetést. Számottevő kiesést okozott termelőszövetkezeteinknek. A kárkifizetésekkel kapcsolatban folytattunk beszélgetést Révay Zoltánnal, az Állami Biztosító megyei igazgatójával. Kérdés: Hogyan történik a vízkárok megállapítása és kifizetése? Válasz: Az őszi és a tavaszi vízkárok kártételeként a termelőszövetkezetek mintegy 35 000 hold földet jelentettek be. Tudnunk kell azt, hogy biztosítás szempontjából kétféle vízkár van. Egyik az Állami Biztosító kötvény feltétele értelmében fizethető árvízkártérítés, melyet a termelőszövetkezetek kaphatnak. A másik a belvízkár, amely kormányzatunk a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésének terhére kerül kifizetésre ugyancsak a közös gazdaságoknak. Ezeket a károkat a tanácsok mezőgazdasági osztályai az Állami Biztosító szakértőivel együtt közösen állapítják meg. — A kiszántásos árvízkárok felmérése megtörtént. Megnyugtató, hogy jelentősebb árvízkárok az idén nem sújtották termelőszövetkezeteinket. Egy-egy közös gazdaságot azonban érzékenyen érintett. Említhetem a timári Béke Tsz-t, melynek 137 000 forintot fizettünk árvízkártérítés címén. A nagyecsedi Rákóczi Tsz-nek eddig 125 000 forintot fizettünk növénykár miatt, s még 215 hold részben kipusztult vetéséért lesz kártalanítva... De még a felmérések folynak. Eddig azokat a károkat becsültük meg, amelyek teljes kipusztulással jártak. Ezek az úgynevezett kiszántásos károk. A részkárok (foltos kipusztulások) felmérése június hónapban kezdődik. — Az árvíznél sokkal nagyobb károkat okoztak az idén megyénkben a belvizek. Ezek miatt késett, vagy maradt el az őszi talajmunka és a tavaszi vetés. A kiszántásos károkat a termelőszövetkezeteknél a szakbizottságok már megállapították. Belvízkártérítés címén a bizottságok eddig 6 és fél millió forint kárt állapítottak meg, melyeknek a kiutalását a járási tanácsaink eszközük. Előreláthatólag a foltos kipusztulások értéke még 6 millióra becsülhető. Kérdés: Jelentős veszteségük volt a múlt esztendőben termelőszövetkezeteinknek az állatkárokból. Ez hogyan alakul az idén? Válasz: Az idén, a tavalyihoz képest jelentősen emelkedtek az állatkárok termelőszövetkezeteinkben. Amig a múlt esztendő első öt hónapjában az Állami Biztosítóhoz 2532 állatkárbejelentés érkezett, s ezekre 4 millió 380 000 forintot fizettünk, addig most 3053 kárbejelentést számoltunk össze, s már 6 millió 700 ezer forintot fizettünk ki. A nagyhalászi Petőfi Tsz- nek az elpusztult sertéseiért 107 000 forintot fizettünk. Jelentős összeget kapott a buji Üj Élet, a kótaji Üj Erő, a vencsellői Szabadság és a tiszaszalkai Buzaka- lász Tsz is. Bár igaz, hogy az állatkárokat a biztosító a termelőszövetkezeteknek megfizeti, népgazdaságilag ez a kiesés semmiképpen sem pótolható. E jelentős károk egyik okozója az évről évre visszatérő takarmányhiány, melynek megoldása égető problémája a megye mezőgazdaságának. Kérdés: Volt-e jégkár az idén? Pusztított-e vihar és tűz? Válasz: Az ország több területén volt már erősebb jégverés, de eddig megyénket elkerülte. — Tűzkár és viharkár már az első fél évben érintette szövetkezeteinket és az egyéni biztosítottakat is. Az első negyedévben a tsz-ek- ben keletkezett tűzkárokra 60 000 forintot fizettünk, mig az egyénieket ért károkért 230 000 forintot. Ezen túl már a második negyedévben is volt jelentős tűzkár megyénkben. Leégett özvegy Ferenc And- rásné balkányi lakosnak az épülete. Ezért 22 248 forintot fizettünk. Az elmúlt hetekben volt az őri nagy tűzeset, ahol 9 károsultnak mintegy 180 000 forintot fizettünk ki. Az őri példa azt bizonyítja, hogy ma már az emberek előrelátók, gondolnak vagyonuk biztosítására, s ezért történhetett meg, hogy mind a 9 tűzká- rosult megkaphatta a kártérítést. — Eddig viharkárokra termelőszövetkezeteinknek 29 esetben 74 000 forintot, az épülettulajdonosoknak pedig 301 esetben 207 000 forintot térítettünk meg. Kérdés: Milyen feladatokkal foglalkozik jelenleg az Állami Biztosító? Válasz: Befejeztük a legelőre kihajtott állatok biztosításának a felvételét, mely általában a fűbér kifizetésével egyidőben történik. Folyamatban van a gyümölcstermelők jégbiztosításának felvétele. Biztosítási és önsegélyező csoportjaink fejlődnek. Jelenleg szabolcsi tsz-parasztok üdülnek Debrecenben, pedagógusok vesznek részt 6 napos hajókiránduláson, ipari munkások látogatnak el Hajdúszoboszlóra külön- vonattal. • És mint minden esztendőben, az idén is kü- lönvonatot indítunk 500 résztvevővel a Szegedi Szabadtéri Játékokra. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az önsegélyező csoportjaink ebben az évben eddig az élet- és balesetbiztosításra több mint másfél millió forintot fizettek tagjaiknak, vagy hozzátartozóiknak — fejezte be nyilatkozatát Révay Zoltán, az Állami Biztosító megyei igazgatója. A Kelet-Magyarország május 25-i számában megjelent „szabály” című cikkel kapcsolatban a helyszínen vizsgálatot tartottunk. Sóstón a kisvasút melleit kitűzött „FM” feltételes megállj jelzés eddig az utazóközönséget megtévesztette. A Nyíregyháza felől érkezőkre a jelzés helyesen vonatkozott, eltérés volt azonban a Nyíregyháza felé közlekedő villamosoknál. Nem tájékoztatta a várakozót a jelzés arról, hogy a villamos csak az iskolába „A napokban cikket olvastunk idős éjjeliőrökről: akik évek óta nem kaptak szabadnapot. A mi esetünk is hasonló azzal a különbséggel, hogy nehéz fizikai •munkát végzünk. Két éve nem fizetik ki a vasár- éi ünnepnapokon ledolgozott munkabérünket, illetve annak dupláját, mert úgy tudjuk, annyi járna.’’ így kezdődik az a levél, amelyet Papp Béla, Farkas István és Szabó József ír* alá. Mindhárman az aranyosapáti TÜZÉP-telep szerződéses dolgozói. A továbbiakban leírták: vo’.t eset, hogy hajnalig dolgoztak, s reggel ismét talpon kellett lenni. A vagonok ugyanis nem állhatnak, mert akkor kötbért kell fizetni. Amikor felkerestük a levélírókat, csak Szabó Józsefet találtuk a telepen, két társa az állomáson Kirakodást végzett. Pondula István telepvezető — aki korábban ugyanitt volt rakodómunkás — nagyjából ugyanazt mondta el, amit a levélírók megírtak. — Itt nincs vasárnap, vagy ünnepnap — mondta. — Ha áru érkezik, ki kell rakni. A központunk azt mondta, adjunk ki szabadnapot. Ezt sem lehet teljesíteni, mert előfordul, hogy éppen a szabadnapon érkezik áru. Évi forgalmunk kétmillió forint. Az aranyosapáti TÜZÉP- telep a vásárosnaményi földművesszövetkezethez tartozik. Meleg Bélát. az fmsz elnökét kerestük fel: menő gyerekek részére ad kedvezményt. A villamosok csak 7 és 8 óra, 13—14 óra, valamint 18 és 19 óra között állhatták meg. Azonnali érvénnyel elrendeltem, hogy a jelzésnek megfelelően, amennyiben ott le, vagy felszálló utas van, minden esetben köteles megállni a villamos. MÁV Debreceni Igazgatósága Tóth János, az igazgatóság vezetője vajon, jogos-e a rakodó- munkások panasza? — Csak részben — kaptuk a tájékoztatást, — ugyanis nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy évek óta nem kaptak szabadnapot. Két hónapra visszamenőleg megkerestük a bérfizetési jegyzéket, melyet a telepvezető napijelentése' alapján állítanak össze. Ebből kiderül, hogy márciusban 6-án, 13-án, 20-án és 27-én egyik rakodó sem dolgozott. Tehát márciusban minden vasárnap szabadok voltak. Hasonló a helyzet áprilisban is. amikor csak egy vasárnapot dol— Kérem, engem vegyen fel! Engem vegyen fel!... Szívettépő kiáltozások hallatszottak a lányok hatalmas tömegéből, akik a kolumbiai főváros egyik üzletének bejárata előtt verődtek össze. A Rafalo üzletház tulajdonosa előző nap rádión négy megüresedett eladói állást hirdetett meg 450 pezó — (25 dollár) . — havi jövedelemmel. Mintegy ezer tizenöt és húsz év közötti lány gyűlt össze hajnali hatkor és tartózkodott egész nap a Rafalo üzletház előtt. Mindegyik azt akarta, hogy csak őt vegyék fel. A tömeg bezúzta a kirakat üvegét. Félő volt, hogy verekedés tör ki. Az üzlet zavartalan forgalmának biztosítása végett a tulajdonos Kénytelen volt a rendőrség segítségét kérni. A pályázók közül egyesek 40—60 km távolságról jöttek. Könyörögtek, hogy legalább takarítónőnek vegyék fel őket. Az egyik kijelentette, hogy már egy éve mindennap templomba jár, és az isten segítségét kéri, hogy elhelyezkedhessék. A Rafalo üzletház tulajdonosa kijelentette az egyik goztak, de helyette 29-át megkapták szabadnapba. Dolgoztak viszont 4-én, amiért nem kaptaK szabadnapot. — Kétségtelen, hogy olt hibát követtünk el. A rakodók panaszát mór korábban is vizsgáltattam, és négy hasonló esetet fedeztem fel. Az ezekért járó munkabért június 12-én kézhezkapják. Ennyi a panaszos levél háttere. A megoldást tehát elsősorban a TÜZÉP-tele- pen kell keresni, ahol meg tudják oldani a szabadnapok zökkenőmentes kiadását. Mindezt a telep forgalma lehetővé teszi. újságírónak, hogy az ajánlkozók mind alkalmasak lettek volna az állás betöltésére, mindegyiknek kitűnő ajánló papírjai voltak. Többségüknek a kellő szak- képesítésük is megvolt. Mégsem tudnak elhelyezkedni, még házmesterként sem. Ez az eset .tipikus jelenség a mai Kolumbiában. Hivatalos adatok szerint a munkanélküliek száma körülbelül félmillió, vagyis a munkaképes lakosság 10 százaléka. Se ki, se be Már csaknem elkészült Tokió egyik legnagyobb föld alatti garázsa, amikor az építtető, a fővárosi kormányzóság, rájött, hogy a garázsnak nincs se kijárata, se bejárata. A költséges létesítményt eredetileg a szomszédos épülettel kötötték volna ösz- sze, amely egyébként még szintén nem készült el véglegesen. A szomszédokkal folytatott üzleti tárgyalások azonban valamiért meghiúsultak, viszont az építő vállalattal ezt senki sem közölte, és az építkezés zavartalanul folytatódott. (F. K.) Válasz cikkünkre Megálló bf Bogota, hajnali 6 óra Ezer jelentkező négy megüresedett helyre Boros Béla útijegyzete Harminchat óra Amszterdamban Házak és csatornák A Panorama vízibusz kikötője A vízről nézve igazán szépek és hangulatosak a amszterdami házak. Az 1250-ben alapított Amszterdamban még ma is igen sok ház homlokzatáról olvasható le az építés ideje — az 1400-as, vagy az 1500- as évszám. A házak külsején meglátszik, kik lakják. A kétoldali lépcsőfeljárós kapuk milliomos lakóról vallanak. Amelyikhez csupán egy lépcsőfeljáró vezet, még az sem szegény emberé. Vannak azonban lépcsőfeljáró nélküli házak: ezekben egyszerű családok élnek. Nem ritka a lakóbárkák hosszú sora a csatornákon. Legalább 1000 van belőlük Amszterdamban. Bizonyára egészségtelenek és kényelmetlenek, s az is nyilvánvaló: nem a gyarmatokon meggazdagodott emberek és leszármazottaik laknak bennük. Nemcsak az építészek tisztelik a hagyományokat. Az egyszerű emberek szintén átmentik a tradíciókat a modern világba. Sok hollandus még ma is hintón megy az anyakönywezető- höz. Hajósnép lévén, általános az a szokás, hogy a násznép és az új pár az esküvői ebéd előtt hajókázik egyet a csatornákon. Élénk a víziélet, rengeteg a csónak, s nem kevés a motorcsónak. A csatornák vizét egy héten háromszor leengedik, ezért nincs kellemetlen szaguk. Télen nem okoz különösebb gondot, hol korcsolyázzanak a gyerekek, hisz a vízi utak befagynak, ott az ideális jégpálya. Az csak természetes, hogy a látogató megkeresi az amszterdami „Váci utcát”. A fényes kirakatokban minden megtalálható, azonban a jó minőségű árunak, mint mindenütt, itt is borsos az ára. A kirakatnézés „ősi” magyar szokás, mindent szemügyre veszünk. És megállapítható: kevés a textilüzlet és kevés a szabó. Hollandiában többnyire konfekcióruhában járnak az emberek. A Főtér, a Dam talán akkora, mint a pesti Oktogon. A téren a II. világháborús emlékmű, s a nem túl nagy királyi palota vonzza a tekintetet. Az idő sürget. Sietni kell, mert a Rijksmuseum délután csak öt óráig van nyitva. Ebben csupán németalföldi mesterek képei láthatók. Itt őrzik a legtöbb Rembrandt, Franz Hals és Pieter Brueghel képet. Az ember lenyűgözötten áll meg Rembrandt „Éjszakai őrjárat” című hatalmas képe előtt. Ez a holland csoportos arcképfestés remeke, s a festőzseni csodálatos tehetségéről — a fény és árnyék mesteri párosításáról tanúskodik. Május elején fél kilenckor sötétedik. Kigyúlnak a Rembrandt Plain-en a night- clubok neonreklámjai. Tíz óra után ezekben szó sincs zsúfoltságról. Egy-egy asztalnál ülnek csupán és nem mind holland. Nyoma sincs a zajos éjszakai életnek, a hollandusok úgylátszik többre becsülik az éjszakai pihenést, mint a bárok levegőjét. Reggel álmosan bámészkodik az ember a repülőtérre menet. Blokkolás, elintéződnek a formaságok — s indul a gép. Idehaza, a gépből kiszállva, „jónapot”- tal üdvözlöm a rendkívül csinos magyar légikisasz- szonyt, aki nevetve mondja: — „Jóformán még el sem ment és máris visszajött?” Elillant a 36 óra. A gyorsjáratú repülőgépek „felfalták” a sokszáz kilométert De akár hosszú, akár rövid az út, mindig jó érzés 1 laza térni... Egy az ezer lakőbárka közül (A szerző felvételié)
