Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
SZABOLCS-SZATMÁR, Hozzászólás „4 mi Jubileum Kiállítás Tiszadobon ahogy a tv látta Munkában a tv-kamera az OSN nyíregyházi rendez vényén. (Hammel J. felvétele) Váci utcánk“ című cikkhez A Kelet-Magyarország május 26-i számában rövid írás jelent meg a fenti címmel. Ahhoz szeretnék megjegyzést fűzni. Való igaz, hogy a Zrínyi Ilona utca városunk egyik legfontosabb és legforgalmasabb utcája. De egyben egyik legkeskenyebb utcája is. Emiatt állandóan zsúfolt, ezért a közlekedés nehézkes. A cikk írója szerint ezen úgy lehetne segíteni, ha a jövőben a járműforgalom számára egyáltalán nem nyitnák meg az utcát. Én mást javasolnék. Ma még az utca szélesítése a páros oldal beljebb helyezésével könnyen megoldható. Ezen az oldalon ugyanis, még egyetlen végleges jellegű épület sincs, valamennyi lebontásra kerül. így lehetőség van arra, hogy a járdát egy-két méterrel befelé szélesítsék. Ez már sokat enyhítene az utca zsúfoltságán. Csáki Lajos Nyíregyháza, Szarvas u. 24 Értékelték a versenyt A nagykállói járás versenybizottsága értékelte a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet versenyfelhívásához csatlakozott tsz-ek, tszcs-k eddig végzett munkáját A tsz-ek versenyében az első három helyen a nagykállói Virágzó Föld, a Zöld Mező és a biri Táncsics Tsz áll. A tszcs-k csoportjában első a balkányi Virágzó Föld, má- - sodik a bm-Ad-y Endre, harmadik a szakolyi Virágzó Föld Tszcs. A községek közül Nagykál- 16 került az első helyre, második Szakoly, harmadik Biri. A bizottság a továbbiakban is rendszeresen értékeli a Ságvári Tsz felhívása alapján a tsz-ek, a tszcs-k és a községek munkáját. Nagy Jenő a versenybizottság elnöke Szabolcs-Szatmár megyében a felszabadulás utáni első szocialista egészségügyi létesítmény 1946. júniusában nyílt meg Baktalórántházán, a volt Dégenfeld-féle földesúri kastélyból, a kommunisták kezdeményezésére, társadalmi munkával helyreállított épületben, a tbc-gyógy- intézet. Most június 18-án, az intézmény fennállásának 20. évfordulója alkalmából a megyei tanács vb egészségvillogó fényreklám hívja fel a figyelmet az ipari tanulók munkáiból készült kiállításra a tiszadobi gyermekváros új iskolájának bejáratánál. A reklámot is az intézetben nevelkedő állami gondozott gyermekek készítették. Az intézet célja, hogy miután a gyermekek elérik a 18. évüket, és kikerülnek az életbe, már szakmunkásbizonyítvánnyal is rendelkezzenek. S, hogy ezt a célt sikerült megvalósítaniuk, bizonyítja az intézet húszéves fennállásának tiszteletére rendezett kiállítás is. A legkisebbek rajzain, fafaragásain kívül megtalálhatók az intézetben oktatott öt szakma; az asztalos, a lakatos, az elektroműszerész, Az idén első ízben végeztek vegyszeres gyomirtást repülőgépről a fehér- gyarmati járásban. A repülőgépek nyolc közös gazdaság több mint 600 hold rizsföldjén végezték el ezt a munkát. Jelentős eredménnyel jár a repülőgéppel végzett permetezés, hisz korábban ezt a munkát háti gépekkel végezték, és sok időbe, nagy fáradtságba került. A repülőgéppel végzett munka eredménye, hogy a rizstermesztés így még biztonságosabbá válik a fehérgyarmati járás termelőszövetkezeteiben. Jelenleg 1023 hold földön termelünk rizst a járásban, jövőre még többet. Bár a repülőgépfelügyi osztálya, valamint a Szabolcs-Szatmár megyei és a Hajdú-Bihar megyei tbc szakcsoportolt ünnepi és tudományos ülésen emlékeznek meg a tbc elleni küzdelem eredményeiről. Az ünnepség keretében értékelik az intézet dolgozóinak munkáját, és jutalmazásokra is sor kerül. Kovács Endre Nyírbátor a cipész és a kőműves tanulók munkáinak legszebb darabjai, de kiállított a bőrdíszműves és a lombfűrész szakkör is. Az intézet termékeit a Nyíregyházi Vas és Fémipari Ktsz, az Asztalosipari Ktsz és a Rakamazi Cipész Ktsz hozza forgalomba évente mintegy 1 millió forint értékben. A kőművesek kiállítási tárgya nem fért be a tanterembe. Ök ugyanis négylakásos pedagógusházat építettek az intézet területén, melynek minden munkáját maguk végezték, s amelybe a napokban költöznek be a nevelők. Doszlop Miklós Tiszalck szálló helyek távol estek a rizstelepektől, a pilóták jó munkát végeztek, a két repülőgép másfél nap alatt végzett a munkával. A kedvező időjárás következtében a rizs szépen fejlődik. Jövedelem szempontjából a rizs fontos bevételi forrása szövetkezeteinknek. A kormány 800 forintra emelte fel a rizs mázsáját, ami azt jelenti, hogy még gyenge tíz mázsás holdankénti átlag esetében is 8000 forint bruttó jövedelmet biztosít a közösnek. Ezt tudják a szövetkezetek s azon igyekeznek, hogy növeljék a termésátlagokat. Fábián Bertalan agronómus Fehérgyarmat Június első hetében négy estén jelentkezett a Magyar Televízió Szabolcs-Szatmár- ból azzal a szándékkal, hogy az élő szó és a mozgó kép együttes ereje, hitele által tudósítsa a nézők milliói! egy távoli megye életéről. Most, hogy már túl vagyunk a találkozáson önmagunkkal, méginkább indokoltnak érezzük a közös várakozást, amely a műsor iránt nyilvánult meg hetek óta a megyében. Jóllehet, e feszült várakozás megmaradt a valóság keretei között, de benne volt az a jogos remény, hogy — sok mulasztást pótolva — végre a képernyőn is felfedezi az ország szűkebb hazánkat. Azt a tájat, ahol a homoklankák, s az asztalsima szatmári, beregi földek évszázadokon adtak szállást a nyomorúságnak, ahonnan forradalmárok, írók, művészek indultak el hadakozni a sorssal, s ahol két évtizede gyűrkőzik több, mint félmillió ember a szabad élet szebbé tételén. Érthető, hogy e sajátos múlttal és bonyolult jelennel rendelkező megye megmutatása nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, a rendezőket, a technikai szakembereket. Ezért is nyugtázhatjuk örömmel, hogy akik vállalkoztak az izgalmas, fárasztó felfedezésre, egészében jó munkát végeztek. Riportfilmekben, helyszíni közvetítésekben, televíziós interjúkban hív';' fel a közvélemény figyelmét eredményeinkre, sikereinkre éppúgy, mint köznapi nehézségeinkre, gyorsabb fejlődésünk gátjaira. Gondoljunk csak arra a harminc percre, melyben a tipikusan szabolcsi probléma, az ingázás, a modern népvándorlás okait, lélekbemarkoló következményeit, s a megoldás lehetőségét akarták az ország szine elé tárni a televízió munkatársai. Persze, azon lehet vitázni, mennyire volt alapos, művészileg kimunkált az Ingázók. A lényeg, a 35 ezer kettészakadt család sorsváltoztatásának sürgetése, maradandó szolgálat volt a megye közvetlen érdekének. Szabolcs-Szatmár vezetői ezúttal közvetlenül szólhattak a legszélesebb fórumok előtt arról, mit vár és mit tesz a megye népe a viszonylagos elmaradottság felszámolásában. Nemcsak országos támogatásért interpelláltak, hanem azzal párhuzamosan felvázolták a jövő terveit, melyek teljesítéséhez nyomban kérték a szabolcsi munkások, parasztok még nagyobb szorgalmát, igyekezetét, összegezés, s ugyanakkor mozgósító erejű is volt ez a nyilvános beszélgetés, mely gazdasági, társadalmi feladatainkat vitte el a képernyő segítségével a meghitt családi közösségekig. Lényegében ezt a kibontakozó változást igyekeztek rögzíteni a televízió munkatársai akkor is, amikor bepillantást engedtek a „homok iparába”. Az ipartelepítés helyességét igazoló Nyíregyházi Gumigyár, a vegyipar szabolcsi létjogosultságát bizonyító Tisza- vasvári Alkaloida, a tuzséri fatelep, a lakossági szolgáltatást végző, a világpiacon helyet követelő kisipari szövetkezetek munkájáról készített filmek meggyőzően tárták fel: Szabolcs nemcsak mezőgazdasági megye már. S hogy a meglévő nehézségek ellenére is milyen színes, vonzó az országnak ez a csücske, azt szombaton este és vasárnap délután láthatták a nézők. Láthatták a várost, Nyíregyházát, ahol „most fordul a történelem”, a falut, ahol már talán nem sokáig kell visszavárniuk a lányoknak az elvándorolt vőlegényjelölteket; a kivételes képességű mátészalkai táncegyüttest, s a főzőkanál mellől motortekercselőkké előlépett tiszavasvári asszonyokat. S hallhatták a nézők e föld szülte mai költők, írók műveit a Nyírség főiskolásainak tolmácsolásában. Amikor elismeréssel szólunk a televízió jó szándékáról, nem rejtegethetjük hiányérzetünket sem a szabolcs-szatmári napokkal kapcsolatban. Úgy véljük, javára vált volna az egész műsornak, ha nagyobb helyet kap benne a mezőgazdaság. A szamosháti emberek című riport csupán egy villanás volt abból a nagy történelmi változásból, amely jelenleg a megye mezőgazdaságában végbe megy. Bármennyire is köztudott, hogy Szabolcs az alma, a burgonya és a dohány hazája, utóbb olyan eredmények születtek e kultúrák termesztése terén, melyek méltók az országos publikálásra. A nagyüzemi mezőgazdaság bővebb bemutatása márcsak azért is indokolt lett volna, mert ez a megye továbbra is az ország egyik legfontosabb éléskamrája. S élnek itt tudósok, fáradhatatlan kutatók, akik egész munkájukat a szabolcsi, szatmári föld termőbbé tételére áldozzák. Másik megfigyelésünk, hogy a riportok, tudósítások szinte kivétel nélkül azokra a kuriózumokra összpontosítottak, amelyek — különösen egy csokorban — már- már az émelygősség jeleit hordozták magukban. (Emlékezzünk csak a mátészalkai cigányegyüttes indokolatlanul szűkre szabott, s talán mesterségesen „felgyorsított” műsorára.) Szokványos volt az ellentétek sűrűn alkalmazott refrénje a régi házak és az új lakások szembeállításánál. A változás jegyeit talán szerencsésebb lett volna az emberekkel megmutatni. Néhányszor szerkesztési lazaságot érezhettünk, különösen a stúdióbeli beszélgetéseknél. Persze, ezek már „szakmai” kérdések, s lényegesen nem csökkentik a Magyar Televízió első, átfogó szabolcsi műsorának értékét. Nem hiába volt társadalmi esemény néhány napig Szabolcs-Szatmárban a tv jelenléte: magunk is még jobban megismertük, megszerettük megyénket, s szívesebben vállalkozunk jövőjének formálására. Angyal Sándor Boros Béla útijegyzete Harminchat óra Amszterdamban A 638 híd városa A különböző útleírásokban és fényképekről ítélve valami olyasmit képzeltem, hogy Amszterdam öreg város, „mézeskalács” házakkal, s ez később valóban bebizonyosodott. Amit azonban a repülőtér környékén és a város felé vezető úton láttam, más, mint amit elképzeltem. Nyers, vörös téglás épületek ugyan de modernek. Részben 5—6 emeletes bérházak, részben pedig modern vonalú, többszintes családi otthonok, körülöttük park. A város- tervezők bevásárlóközpontról is gondoskodtak. Itt minden kapható az élelmiszertől egészen a lakberendezési cikkekig, — állítólag olcsóbban, mint a városban. Azt mondják, kórház, iskola, óvoda dolgában viszont már nem állnak jól. Csatornák mentén autózunk, egyik hidat a másik után hagyjuk magunk mögött, s a modern Amszterdamot felváltja a régi. Nem csalódtam, ime itt van, tisztára sikált utcáival, tükörfényes ablakaival, két- ujjnyi, kétablaknyi széles 2—3 emeletes házaival, a metszetekről oly sokszor megcsodált ódon Amszterdam. Nagyot sétálok az ismeretlen házak között. Nem túl fényes ez a város, de nem is sötét: Párizshoz, vagy Rómához hasonlítható. De szolidabb, kevésbé hivalkodó. Az emberek is ilyenek. Jól öltözöttek, ám az utca emberén semmi nyoma a divathóbortnak. A grachtok partján mutatós a narancs színű neonvilágítás. Minél jobban sötétedik annál Inkább kihal az utca, elcsendesedik a forgalom, pedig még néhány órával korábban elképesztő volt a nyüzsgés. A száguldó gépkocsik között kerékpárok tízezrei cikáznak, sokszor a két kocsi közötti, félméternyi helyen. Az még hagyján, ha valaki egyedül teszi ezt, de az esetek többségében a kerékpárok csomagtartója foglalt, olykor egy fiú, de leginkább egy lány ül rajta. Amszterdam a kerékpárok városa. 900 000 lakosra csaknem 500 000 kerékpár jut, s akkor hol vannak a mopedek, a motorkerékpárok, az autók sokaságáról nem is beszélve. A csatornák, a grachtok partjai rendkívül keskenyek. A gépkocsik majdnem beléjük lógnak, épphogy féloldalt elfér az ember a két kocsi között. Előfordult, hogy egy-egy autó belepottyant a vízbe. Jellegzetes amszterdami látványosság az, amikor megjelenik a viziautómentő, s darúszerű csápjával kiemeli az „odatévedt” idegent a rozsda színű vízből. Ilyenkor aztán se vége, se hossza a gépkocsikról, a márkájáról és a gazdájáról szóló megjegyzéseknek. S ráadásul mindez nem éppen olcsó mulatság. No persze nem minden esetben: ha az autó tulajdonosával együtt csúszik a csatorna vizébe, az már életmentésnek számít, s nem kell fizetnie érte. Ha sürget az idő, taxira kényszerül az ember; van belőle minden fajta. A legjobban akkor lepődtem meg, amikor egy Volgában találtam magam. Amint jobban szemügyre veszi az ember a forgalmat, a parkoló gépkocsikat, láthat Skodát, Wartburgot, Moszkvicsot — még Trabantot is. Rotterdam után Hollandia második legnagyobb kikötője: Amszterdam. Kikötőváros — a kikötővárosok minden kellékével. Hamburgi „recept” szerint még a kirakatban ülő „szép lányok” sem hiányzanak... Séta közben egyszercsak megtorpanok: hatalmas szekrényt látok két emelet között lebegni. Vajon miképpen került oda? Ahogy jobban szemügyre veszem a műveletet, kiderül: minden ház padlásablakából gerendára illesztett csiga nyúlik ki a költözködések lebonyolítása céljából. A kényszerű, többszintes „kes- kenyház” építés következménye ez. De miért ilyen keskenyek a házak? Valószínű a borsos telekárak miatt, hiszen Amszterdam lényegében cölöpökre épült, száz kanálistól körülháló- zottan, amelyeket nem kevesebb, mint 638 híd szel át. Általában ahhoz szoktunk, hogy városnéző autóbuszról tekintsünk meg egy várost. Ez nem lenne azonban stílszerű a csatornák városában: itt a legcélszerűbb a Panorama vízibusz. Erről lehet a legjobban felbecsülni, hogy Amszterdam mennyire a csatornák városa. Van olyan sziget, amely 26 ezer cölöpre épült. A házak végeredményben vízben állnak, és a vízvonal alatt is vannak helyiségek. A legszemléletesebben ezt egy szálloda konyhája mutatta, ahol a szakács éppen hagymát vágott egy asztalon, a csatorna szintjével egy magasságban. (Folytatása következik) A legszebb amszterdami ház. (A szerző felvétele) Szépen fejlődik a rizs
