Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

A nemzetközi kommunista mozgalom ■■.......- ......:... -...1...:! l a:........... ■ a

Kállai Gyula előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke hétfőn az MSZMP Politikai Akadémiáján előadást tartott A nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi politika kérdéseiről címmel.

Bevezetőben részletesen foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista világrendszer fejlődésének kérdéseivel. Méltatta a kommunista és munkáspártok 1957-ben és 1960-ban Moszkvában elfogadott két nyilatkozatát, amelyek az alapvető kérdésekben máig terjedő érvénnyel meghatározták a kommunista világmozgalom általános politikai irányvonalát.

A szocialista világrend- szer — mondotta — ma fejlődésének olyan szakaszába érkezett, amikor sikerrel teljesíti a Lenin megszabta nagy feladatot: a

gazdasági építőmunkában elért eredményekkel gyakorolja a legnagyobb hatást a világ fejlődésére. A világ fejlődésére gyakorolt befolyás szempontjából különleges jelentősége van a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének és a Szovjetunió eredményeinek. Ennek oka nem csupán a Szovjetunió hatalmas anyagi súlya, az a tény, hogy a szocialista világ- rendszer ipari termelésének mintegy 60 százalékát a Szovjetunió produkálja, hanem elsősorban az, hogy a Szovjetunió népei léptek először a szocialista forradalom útjára, ma pedig már a kommunizmus építésén dolgoznak. Az emberek és a népek az egész világon, helyeden és jogosan, úgy gondolják, hogy saját jövőjük képét látják, amikor azt vizsgálják, mi történik ma a Szovjetunióban.

A nemzetközi katonai erőviszonyok tekintetében a fölény a Szovjetunió nagyszerű hadseregének oldalán van, amely a világbéke megőrzésének döntő tényezője.

A szocialista világrend- szer — amely a Szovjetunióval együtt 14 országot tömörít — ma már a föld területének 26 százalékát, a föld lakóinak 85 százalékát foglalja magában, s három földrészre terjed ki.

A szocialista országok rövid idő alatt történelmi mértékkel mérhető utat jártak be. Alapjaiban felszámoltak a múltból eredő társadalmi-gazdasági elmaradottságot. Lerakták a szocialista társadalmi rend alapjait, s csaknem minden országban győzelemre vitték a szocialista termelési viszonyokat a népgazdaság minden ágában.

Most újabb fejlődési szakasz bontakozik ki a szocialista országokban. Ennek lényege: a szocialista rendszer előnyeinek intenzívebb kiaknázása az előrehaladás megjavítása érdekében, és ezen az úton a szocialista társadalom teljes felépítése. Ehhez a fejlődési szakaszhoz kapcsolódik a szocialista gazdálkodás, a gazdasági irányítás, a tervezés megjavítása, amivel most csaknem valamennyi európai szocialista országban foglalkoznakA gazdasági irányítás tervezett reformja hazánkban is szervesen beilleszkedik a szocialista termelési viszonyok megszilárdításának, a szocializmus építésének és felépítésének egész munkájába. Az államosítások, a kollektivizálás, a tervgazdálkodás megteremtése, a szocialista termelési viszonyok létrehozása nélkül, a mostani reformra sem kerülhetett volna sor.

A szocializmus teljes felépítésének időszakában törvényszerűen került előtérbe a gazdasági rendszer hatékonyabbá tétele, mert ez alapja és előfeltétele annak, hogy a szocializmus győzelmét minden vonatkozásban megszilárdítsuk, magasabb célokat tűzve népünk elé, tovább haladjunk előre a szocialista fejlődésnek, az életszínvonal emelésének útján.

Ilyen együttműködést csak a szocialista országok képesek megvalósítani. Bár a legfejlettebb országokban is törvényszerűen halad előre az integrációs folyamat, ott ennek előnyeit egyedül a monopoltőke élvezi, másrészt az egység és az együttműködés ellen hat a monopoltőkés csoportok egymás közötti konkurrencia- harca. Ez a tendencia vált ki például a Közös Piac országai között gyakori éles ellentéteket. A gyökeres különbség a kétfajta — tőkés és a szocialista — integráció között az, hogy a szocialista országok között — ha akadnak is a termelés struktúrájából és a termelőerők elért színvonaléból adódó problémák — a gazdasági együttműködés terén sincsenek kibékíthetetlen ellentétek, és ezért a természetesen jelentkező problémák helyes politikával, a kölcsönös érdekek alapján, az egyes országok és az egész közösség javára megoldhatók.

A szocialista országok gazdasági együttműködésének tapasztalatai igazolják, hogy a KGST fejlesztése az egész szocialista világrend- szernek és külön külön az egyes szocialista országoknak is elemi érdeke. Az együttműködés meggyorsítja, az elzárkózás meglassítja az előrehaladást a szocialista építőmunkában.

Az a tény, hogy a nemzetközi osztályharc fő frontja az imperialista országok és a szocialista világrend- szer országai között húzódik, nagy jelentőséget ad a szocialista országok egységének. A vietnami háború eseményének fényénél ez az egyébként is magától értetődő alapvető követelmény annyira nyilvánvalóvá vált, hogy aligha kell különösebben bizonygatni.

Az a kérdés, hogy a szocialista országok mennyire tudják összeegyeztetni cselekvésüket az imperializmussal szemben vívott harcban, nagymértékben meghatározza akcióik hatékonyságát, ütőerejét, s kihat belső fejlődésükre is.

A nemzetközi kommunista mozgalomban felmerült nézeteltéréseket még nem sikerült leküzdeni, de a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a helyes álláspontot képviselő pártoknak az egység helyreállítására tett erőfeszítései, különösen az 1965 márciusi moszkvai konzultatív találkozónak az antiimperialista akeióegy- ségre irányuló felhívása nem maradtak eredménytelenek. A nemzetközi kommunista mozgalom erőinek a helyes álláspont körüli további tömörüléséről tanúskodott az SZKP XXIII. kongresz- szusa is, amelyen 86 kommunista és munkáspárt, illetve fejlődő országokba' érkezett forradalmi demokrata párt küldöttei vettek részt, s hitet tettek valamennyi antiimperialista

erő akcióegysége mellett.

Üdvözöljük az SZKP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolóját, amely újból felhív a vitás kérdések megtárgyalására és az egység megszilárdítására.

Kállai Gyula ezek után kifejtette:

A szocialista országok egysége azonban nem követel teljes azonosságot a részletkérdésekben. A szocialista forradalom nemzetközi érvényű általános törvényszerűségei a szocialista forradalom és építés évei során fokozatosan valósulnak meg minden ország sajátos körülményeinek megfelelő formában és ütemben. A nemzeti és nemzetközi elemek természetesen nem Válnak el egymástól a szocialista építés folyamatában.

A kommunista pártok egyenjogúak, önállóak és felelősséggel mindenekelőtt a saját munkásosztályuknak, de egyben a nemzetközi munkásosztálynak is tartoznak. _ Az önállóság és saját felelősség azonban nem jelenthet elzárkózást, befelé fordulást. Nem jelentheti, hogy nem tanulmányozzuk más pártok tapasztalatait. Sőt! A más szocialista országban szerzett tapasztalatok megismerése megkönv nyiii a munkánkat, lehetővé teszi, hogy módszereinket a nemzetközi tapasztalatokkal egybevessük. és ilyen úton is tökéletesítsük.

A szocialista építés ma önálló nemzeti államok és önálló nemzetgazdaságok keretei között folyik. Ez az önállóság természetes, helyes és hasznos mindaddig, ameddig nem jár azzal, hogy szembeállítják a külön nemzeti érdekeket a szocialista világrendszer országainak általános érdekeivel, a nemzetközi munkás- osztály, az egyetemes haladás érdekeivel.

A szocialista világrend- szer országait összekötő legerősebb kapocs a munkásosztály érdekeinek nemzetközi azonossága: a proletár internacionalizmus. Ennek tartalma korunkban ki- szélesedett és gazdagodott. A proletár internacionalizmus marxista—leninista munkáspártok, sőt — a pártok keretén túlmenően — az egész nemzetközi munkásosztály harci-politikai egységét jelenti, Korunkban pedig, amikor a szocialista társadalmi rend már 14 országban győzött, s kialakult a szocialista világ- rendszer, a proletár internacionalizmusnak különösképpen erősen kell megtestesülnie ezeknek az országoknak az egységében és sokoldalúan fejlődő együttműködésében. A proletár internacionalizmus ezenkívül magában foglalja a szolidaritást és az együttműködést a tőkés országokban azokkal a tömegekkel, amelyek harcban állnak a kizsákmányolással és a háborús politikával szemben, továbbá magában foglalja a gyarmati rabságból felszabadult, az önálló nemzeti fejlődés Útjára lépett népekkel való szolidaritást, és a még ma is elnyomatásban szenvedő népek felszabadító harcainak támogatását. De a proletár internacionalizmus magva és alapvető mércéje ma is az első szocialista államhoz, a kommunizmus úttörőjéhez, a Szovjetunióhoz való viszony, a szoli- daritás, a testvéri együttműködés a kommunizmust építő Szovjetunióval. „Szovjetellenes kommunizmus nincs, nem volt és nem is lesz soha” — mondotta pártunk és népünk állásfoglalásaként az SZKP 2£XIII. kongresszusán Kádár János elvtárs.

Kállai Gyula ezután külön fejezetekben foglalkozott a kommunista pártok helyzetével és harcával a fejlett kapitalista országokban, az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlásával és a volt gyarmati országok fejlődésének időszerű problémáival. Ennek során többek közc-tt a következőket mondotta:

A szocialista országok szolidárisak a függetlenné vált és az imperializmus ellen harcoló országokkal, és minden segítséget és támogatást megadnak nekik. Ez a segítség sokrétű: az

erkölcsi, politikai és gazdasági támogatástól egészen a fegyveres harc helyesléséig és támogatásáig terjed.

A szocialista országok és a fejlődő országok között új típusú politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok alakultak ki, amelyek a teljes szuverenitáson, a kölcsönös érdekeken és a baráti segítségen alapulnak.

Ezen az úton kell tovább haladni és keresni a mindkét fél számára még előnyösebb együttműködési formákat.

Ügy látjuk, hogy a szocialista országoknak jobban együtt kellene működniük a fejlődő országok támogatásában. Ezért döntő fontossága van annak, hogy a szocialista országok ezen a területen is találják meg a közös fellépés formáit és módszereit, koordinálják erőfeszítéseiket, s ezáltal nagyobb arányú és hatékonyabb segítséget nyújthassanak a fejlődésben levő országoknak.

Napjainkban különösen fontos, hogy a haladó leülés belpolitikát követő fejlődő országok vezető politikai pártjaival megfelelő pártkapcsolatokat is teremtsünk és tartsunk fenn, Ezek a pártok őszintén érdeklődnek a szocialista építés, a tömegek szervezése, vezetése, nevelése területén szerzett tapasztalataink iránt. Ezekkel a pártokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt vagy a Hazafias Népfront útján szoros kapcsolatokat kell teremtenünk.

Kállai Gyula a továbbiakban a nemzetközi erőviszonyok és a két világrendszer harcának időszerű kérdéseiről szólt, s többel? között a következőket mondotta:

A jelenlegi világhelyzetben egyszerre és egymás mellett kell építeni és erősíteni a szocializmust, támogatni a nemzeti felszabadító mozgalmakat, küzdeni az imperialisták helyi háborúi és agressziói ellen, támogatni és védelmezni a megtámadott népeket, harcolni a békés egymás mellett élésért, a világháború ellen. Elválasztani, avagy szembeállítani egymással ezek'et a feladatokat semmiképpen sem szabad.

A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért folytatott küzdelem változatlanul a szocialista országok külpolitikájának alapelve, ez szabályozza a kapitalista országokkal fenntartott kapcsolatait. Ez azonban csak úgy lehet eredményes, ha a szocialista országok erősítik egységüket, növelik gazdasági és politikai erejüket, a kapcsolatok fejlesztésében nem tesznek elvi engedményeket az imperializmusnak, visszaverik a „fellazítási” törekvéseket.

A békés egymás mellett élés kapcsán szükséges néhány aktuális probléma megvilágítása, felvetése Is.

|A burzsoá propagan- ....™'„Jda a legutóbbi években taktikát változtatott a békés egymás mellett élést illetően. Míg korábban általános volt a békés egymás mellett élés lehetőségének teljes tagadása, ma a burzsoá propaganda is a békés egymás mellett élésről beszél, sőt nem egy esetben tapasztaljuk, hogy a Szovjetuniót és a szocialista országokat vádolják azzal, hogy nem akarnak „igazi” békés egymás mellett élést. Az „igazi”-n azt értik, hogy a szocialista országok fogadják el mindazokat a feltételeket, amelyeket a monopoltőke a békés egymás mellett élés áraként követel. E követeléseik lényege pedig az, hogy szocialista országok ne támogassák a nemzeti felszabadító mozgalmakat, ne legyenek szolidárisak a tőkés országok dolgozóinak harcával. Ezeket az abszurd követeléseket a szocialista országok egyértelműen visz- szautasítják, ez az oka annak, hogy a burzsoá propaganda azt harsogja, hogy a szocialista országok a békés egymás mellett éléstől visszaléptek.

2 I Bizonyos értelem- i ben maga a történelem volt egyik forrása annak, hogy a legutóbbi években a békés egymás mellett éléssel kapcsolatban téves illúziók és állásfoglalások jelentkeztek. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején végbement általános forradalmi „offenzíva” a szocialista országok látványos gazdasági és diplomáciai sikerei, a rakétatechnikában és az űrkutatásban elért szovjet győzelmek, a nemzeti felszabadító forradalmak elterjedése és győzelme Afrikában — mindez olyan illúziókat szült, mintha a békés egymás mellett élés előtt teljesen szabad lenne az út, s már túljuto- tunk volna a nemzetközi helyzet javításának nehezén. Ebből fakadt az a túlzás, amely a békés egymás mellett élés elvét kiterjesztette, s a szocialista országok külpolitikájának mindent meghatározó egyetemes alapjává, „fő stratégiai vonalává” tette. Ez sok félreértésre adott alkalmat.

3 |Az amerikai külpo.....'.I ihitika napjainkban

arra törekszik, hogy „békésen egymás mellett éljen” a szocialista világrendszer fő erőivel, a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, de eközben véres irtóháborút folytat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s agresz- sziók sorozatát követi el a nemzeti felszabadulásáért küzdő népekkel szemben.

Az amerikai diplomácia váltig hangoztatja: a vietnami háború nem lehet gátja a más szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésének. Ez azonban nem lehetséges. A világ békéje egy és oszthatatlan, tehát a békés egymás mellett élésnek is egynek és oszthatatlannak kell lennie.

A békés egymás mellett élés útján ma a legnagyobb akadály az Egyesült Államok vietnami agressziója. Ennek visszaverése ma a békés egymás mellett élésért folytatott harc

elsőrendű feladata. Ezért a világ haladó erőivel együtt követeljük: véget kell vetni az Egyesült Államok népellenes, gyarmatosító háborújának, amelyet a vietnami nép ellen folytat.

A mai világhelyzetben a békés egymás mellett éléshez vezető úton mindenekelőtt a következő politikai lépések megtétele szükséges:

— Mindenfajta agresszió megszüntetése, az államok kötelezettségvállalása arra nézve, hogy tiszteletben tartják más nemzetek szuverenitását, önrendelkezési jogát, a más népek bel- ügyeibe való be nem avatkozás elvét; s ezen az alapon: az országok közötti sokoldalú gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztése;

— A hadseregek visza- vonása a nemzeti határok mögé, az idegen területen levő katonai támaszpontok felszámolása;

— Az atomfegyverekkel folytatott föld alatti kísérletek megszüntetése, atomfegyvermentes övezetek létrehozása, az atomfegyverek megsemmisítése; az NSZK atomfegyverrel történő ellátásra irányuló terv teljes elvetése;

— Megnemtámadási szerződés létrehozása az Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés között;

— Ezen az úton továbbhaladva, a katonai szerződések felbontása és helyettesítése általános kollektív biztonsági szerződési rendszerekkel;

Ennek előkészítéseként tárgyalások megkezdése az európai biztonság biztosítására, ezenbelül a második világháború európai maradványainak felszámolása, a német kérdés békés úton történő rendezése;

— Szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés;

— Az Egysült Nemzetek Szervezete szerepének, súlyának növelése olymódon, hogy az alapokmány szellemében a béke és a biztonság hatékony őre legyen.

A békés egymás mellett élést szolgálja a gazdasági együttműködés kibővítése, és fejlesztése a szocialista és kapitalista országok között.

A legutóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy a két világrendszer közötti kereskedelem áttöri az imperialisták részéről mesterségesen állított politikai korlátokat, fejlődik és gyümölcsöző eredményeket szül mind a két oldalon. Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok által erőszakolt embargó politikája nem akadályozta meg, tehát a jövőben sem akadályozhatja meg a szocialista országok állandó fejlődését. Ezzel szemben a nyugati világ jó néhány tőkés cége panaszolta, hogy ez számára károkat, magyarán szólva profitkiesést okoz. Figyelemre méltó, amit ezzel kapcsolatban az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron részt vett egyik nyugati politikus mondott. Kijelentette, hogy az embargó a tőkés világ számára a lehető legnagyobb baklövés volt, arra kényszerítette a szocialista országokat, hogy olyan iparágakat is kifejlesszenek, amelyeknek termékeit korábban nyugatról kellett beszerezniük, s emiatt a nyugati tőkések értékes piacokat vesztettek el. Tetézi a bajt — folytatta —, hogy a szocialista országokban ezeknek az iparágaknak a termelése ma már olyan színvonalat ért el, hogy eredményesen versenyeznek a tőkés cégekkel a világpiacon is!

Eddig a nyugati politikus véleménye. Érthető tehát, miért sürgetik a nagytőkés csoportok a kereskedelem növelését a szocialista országokkal. Még az amerikai tőkések szervezete, a kereskedelmi kamara is felkérte kormányát, vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek gátolják a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet. Ezért Johnson most törvénytervezetet terjesztett a kongresszus elé, ebben felhatalmazást kér arra, hogy —- ha szükségesnek és helyesnek tartja — a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazhassa a szocialista országok irányában.

Ez a tervezet is tükrözi, hogy a megváltozott erőviszonyok folytán — lassan is, teret nyer a józanabb gondolkodás. A legnagyobb kedvezmény alapján folytatott kereskedelem valóban kölcsönösen előnyös és hasznos lenne. Nem szabad elfeledkeznünk

arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet is fellazítási politikájának szolgálatába igyekszik állítani. Előre megmondhatjuk, hogy akárcsak a többi előző próbálkozás, ez az elképzelés is kudarcot vall.

A korrekt gazdasági k~~ csolatok, az egészséges kereskedelem erősödése viszont enyhítheti a nemzetközi feszültséget, javíthatja az együttműködést az államok és a népek között, tehát a békét is szolgálja.

Kállai Gyula előadását a következő szavakkal fejezte be:

A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc jelenlegi szakaszában legfontosabb feladatunk a kétoldalú megbeszélések, a regionális tanácskozások, a nemzetközi kommunista mozgalom és a világ fejlődése elvi-politikai problémáinak jobb, konkrétabb, mélyebb kidolgozása és elemzése, továbbá mind több és több pártra kiterjedő közös fellépés és akcióegység az imperializmus agresszív cselekményei ellen.