Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

• • Ónként vállalt fegyelem Helyesen döntött-e az egyik nyíregyházi pártalap- szervezet tagsága, amikor nemrég P. kizárását hatá­rozta el? Lássuk csak köze­lebbről: az említett dolgozó hat éve került jelenlegi munkahelyére motorszerelő­ként. Még ugyanebben az évben felvették a párt tag­jainak sorába. Igyekvő, szorgalmas embert láttak benne, jól keresett, rend­szeresen kapott jutalmakat. Egy idő után azonban törés állt be munkájában, italoz­ni kezdett. Kiderült, mind­ez megromlott családi vi­szonyainak a következménye. Türelmesek voltak vele szemben, majd amikor a válás után másodszor nő­sült, lakáshoz, felesé­gét pedig álláshoz se­gítették. Tavaly műveze­tővé nevezék ki. Fél év sem telt el, amikor újra fel­figyeltek további italozásá­ra s arra, hogy munkáját sem látja el, rosszul, az el­határozásokkal ellentétesen szervezi a munkafolyamato­kat. Figyelmeztették egy­szer, többször, s ő ilyenkor hangoskodott, lemondással fenyegetőzött. Pártvezetősé­gi tag létére azt a valótlan­ságot állította a munkások előtt: azért bírálják, mert ő nem „hajcsároskodik.” ön­fejűvé vált. Nem járt a taggyűlésekre, nem vett részt a politikai oktatásban, elemi kötelességét, a tag- díjfizetést sem teljesítette. Anyagi nehézségeivel ma­gyarázkodott — holott jól keresett. Elfogadták lemon­dását a művezetői tisztség­ről, s határoztak párttagsá­ga ügyében is... Hasonló esetek másutt is előfordulnak, nem is rit­kán. Erre azonban jobban oda kell figyelnünk, hiszen P. esetében párttagról — mi több pártvezetőségi tag­ról — van szó. Az ő fegye­lemsértése több, mint ma­gánügy, itt már — túl az erkölcsieken — a pártfe­gyelmet érte sérelem, az egységes cselekvés került veszélybe. Azért is indokolt beszélni az ügyről, mert jól példázza, miként vigyáznak alapszervezeteink a párt­egység megtartására. Mert e küzdelemnek egyre több és értékesebb eredményei­vel találkozhatunk napjaink­ban. Azok a gazdasági, po­litikai sikerek, melyek ipa­ri üzemekben, termelőszö­vetkezetekben születnek a gazdaságosabb termelés és a közgondolkodás terén, je­lentős részben az erősödő pártegységen alapulnak. Számtalan példát lehetne sorjázni arra, hogy a ter­melés pártirányítása és el­lenőrzése egyre konkrétab­bá, mélyebbé válik. Fokozottan kell érvénye­sülnie e követelménynek a párton belül. A párt vezető szerepe abban a pillanat­ban gyengülni kezdene, amikor egyesek szándéko­san, vagy tudatlanul a kol­lektív elhatározással ellen­tétesen élnének, dolgozná­nak. Népünk éppen aizért fogadja el és támogatja a párt politikáját, mert kö­vetkezetességet és szilárd fegyelmet tapasztal a vég­rehajtásokban. Ugyanakkor a párt követésének fontos feltétele az egyre erősödő kommunista erkölcs, amely átfogja a párttagok maga­tartását, embertársaikhoz, a dolgozó nép államához, törvényeihez való viszonyát. S mert alapszervezeteink őrködnek a kommunista er­kölcs tisztaságán — azon, hogy a szerénység, az áldo­zatkészség, a példamutatás a munkásban s a tanulás­ban jellemezze a párt tag­jait. Egyre bonyolultabb feladatok megoldására válik képessé népünk, mind job­ban bízik vezetőjében. a munkásosztály élcsapatában. A párttagok önként vál­lalt, tudatos vasfegyelme mindenekelőtt azt követeli meg, hogy a kommunisták legjobb tudásukkal tegye­nek eleget megbízatásaik­nak. Ennek elmulasztása miatt zárták ki nemrég a tagjelöltek sorából az egyik nyíregyházi közlekedési vállalat KISZ-titkórát, aki nemcsak nem törődött az üzem ifjúsági szervezetének munkájával, de kivonta magát a közös rendezvé­nyekből s „nem vette ész­re”, hogy elveszítette tag­jelölt könyvét. Az ő példá­ja már azt is megmutatja, hogy alapszervezeteink időben felfigyelnek a köte­lességek elmulasztóira, a fegyelmezetlenekre s ezzel lehetőséget adnak nekik a változtatásra. Nem adnak felmentést azonban azok­nak, akik rendszeresen vé­tenek a kollektív akarat ellen, akik megfeledkeznek arról, hogy a pártfegyelem egyformán vonatkozik va­lamennyi párttagra, minden érdemtől és tisztségtől füg­getlenül. Abból indulnak ki, hogy a párt tagjai egy harcra szövetkeztek, egy célért küzdenek, ezért vál­lalják önként, meggyőző­désből, tudatosan a pártfe­gyelmet. Pártunk — amely sok sikerre vezette már eddig is népünket, — erejét ép­pen egységének szüntelen fokozásával növeli. A leg­kisebb alapszervezettől a legnagyobb vezető testüle­tig éppen azért teremt le­hetőséget az alkotó vitákra az elhatározások idején, hogy a végrehajtást ne aka­dályozza félreértés, hogy minél több javaslat sűrű­södjék a közvetlen felada­tok rögzítésébe. Az a mű­vezető, aki semmibe veszi a munkára hozott közös döntéseket, s az a fiatal tagjelölt, aki figyelmen kí­vül hagyja pártmegbizatá- sát, méltatlanná válik a kommunista név viselésére, a vezető szerepre. Nem veszteség, sokkal inkább nyereség a párt, az egész magyar társadalom számá­ra, ha pártszervezeteink határozottan fellépnek az ilyenekkel szemben. Angyal Sándor Korszerű ebédlőt, irodákat és munkásszállást kapott a Fehérgyarmati Állami Gaa> daság. A fülpösdaróci Petőfi Tsz-ben közel félmillió forintos saját beruházással gép­szint és műhelyeket építenek. Hammel József felvételei Baljós előjelekkel kezdő­dött a táborozás Rázompusz- tán, a Tiszavasvári Állami Gazdaság üzemegységében. Tavaly még sátrak voltak itt és a lányokat kimosta az eső. Volt úgy, hogy sá­torostól úsztak a pocsolyá­ban. Zápor és bikini Az idén meg az első héten egyetlen napot sem bírt vé­gig ki az árbocon a zászló. Mindig le kellett vonni, vagy reggel, vagy délben, vagy délután, mert jött az eső. Az egyik nap a lányokat a földeken kapta el a jókora zápor. Levetkőztek bikinire és dolgoztak tovább. így sem lehetett sokáig bírni, bementek hát a táborba, hogy megszárítsák a ruhái­kat. Rettenetesen elunták magukat, egész álló nap nem tudtak mit csinálni. De a kiesett órákat máris pótolták, önként. A gazdasági vezetők kü­lönben is elégedettek a lá­nyokkal, hiszen jól dolgoz­nak és nincs velük semmi baj. Igaz az idén már nem sátrakban laknak, hanem egy volt munkásszállóban, ahol meleg vízzel mosdhat­nak. A szálló elé virág­ágyakat ültettek a gazdaság munkásai, társadalmi mun­kában a lányok tiszteletére. Kisvárdai lányok Dombrádi Erzsikével, a „Vasvári Pál” önkéntes if­júsági építőtábor vezetőjével és Rácz Gyulával, a Tisza- löki Járási KISZ-bizottság titkárával mentünk ki a munkahelyre. A lányok az­nap épp borsót nyűttek, de előzőén már szedtek ká­posztát is. Ott találkoztam először a legjobbnak mon­dott tábori brigáddal a kis­várdai Bessenyei Gimná­zium lányaival. Egyből a szememre vetették, miért ír­ták a Kelet-Magyarország­ban azt, hogy ők a Császy gimnáziumból jöttek? A hangulat: állandóan nevetnek. S azt mondják, hogy ez a tábor szórakozás, nem munka nekik. A tábor­ban aztán látszik is, hogyan szórakoznak. A tizenegy szo­ba közül az övéké a legdí­szesebb, a fal teli képekkel, Béres Ilona, Sophia Loren, Tordai Teri, Koncz Gábor... És két jelmondat: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”; s a másik: „Heti jelszó: Légy udvarias.” — Nemcsak rendbe teszik reggel a szobájukat — mond­ja Dombrádi Erzsiké, — hanem fel is súrolják. Aznap hamarabb jöttek be, mint a többiek, mert ügyeletesek voltak, és az ebédhez nekik kellett teríte­ni, felszolgálni. S ahogy beszélgetünk, ki­derül, hogy mindannyian megtiszteltetésnek veszik a táborozást. Minden lány je­lentkezett azokban az osztá­lyokban, ahova járnak, de csak öt-öt jöhetett el. A többiek otthon maradtak. „Jó, hogy én jöhettem!” — Eredetileg a barátnő­met választották ki — mond­ja a mándoki Szűcs Erzsiké, — de ő megbetegedett. Olyan jólesett, hogy én jöhet­tem helyette. Aztán arról beszélnek, hogy a táborban elsők akar­nak lenni a munkában, merthát ez olyan nagy di­csőség az iskolában. S kü­lönben is, lehet-e olyan, hogy ők nem győznek valamiben? — Tegnap kollektív sírást rendezett a brigád — mond­ja a tuzséri Dömötör Móni­ka. — Néhányan levelet kap­tak otthonról és elfogta őket a honvágy. Sajnáltuk őket, aztán sírtunk mind. Persze, ez is megtörtént, de a hangulat kitűnő. Em­lítem is nekik a délelőtti ese­tet, mikor csaknem a köny- nyünk csörgött a nevetéstől. — Tessék elhinni, olyan nehéz komolynak lenni! — válaszol az ajaki Tóth Erzsi­ké. — Ha mi komolyak va­gyunk, akkor már valami nagy baj lehet. Bizonyít­vány, vagy ilyesmi. A bizonyítvány és a szülők Kiderül, hogy vasárnap a bizonyítványok kiosztása elől utaztak el a táborba. Nem kell megijedni, senki­nek sem voltak rosszak a jegyei, csakhát a szülők sose elégedettek. — Épp most kaptam leve­let Kisváráéról — bosszan­kodik Hanuszek Edit. — „Leszúrnak” mert kis ko­molytalan vagyok. ök csupán két hétig dol­goznak, s utánuk mások jön­nek. Nem tesznek sokat, csak éppen megoldják az állami gazdaság munkaerő nehézségeit. A kis komolytalanok. Kedves jelenet tanúi le­hettünk csütörtökön dél­után a Parlament folyosó­ján. Baranya megyei képvise­lők vették körül Kádár Já­nos elvtársat, a párt első titkárát, majd odalépett hozzá Dezse Béláné képvi­selőnő és átnyújtott Kádár elvtársnak — néhány héttel ezelőtt történt baranyai lá­togatására emlékeztetve öt —, egy Ízléses, bordó kötésű könyvet. A géppel Írott munka Bucsky Mihálynak, a szentlörinci járási művelődé­si ház igazgatójának sok éves szorgalmát dicsén, amellyel összegyűjtötte és A járás termelőszövetke­zeteiben megkezdődött az őszi árpa aratása. A járás termelőszövetkezetei közül a legkorszerűbb gabonata­karítást a nagykállói Zöld Mező Tsz alkalmazza. A tsz az őszi árpa aratását egy 45 kh-as táblán kezd­te meg, melyen kétmenetes aratást végzett. A rendfel­szedés két SZK—4-es kombájnnal történt, mely után közvetlenül haladt két szalmabálázó, melyre pót­kocsit kötöttek, s annak megtelte után azonnal szé­rűre szállították a bálázott szalmát. A kombájn által csépelt szemet a tsz köz­ponti raktárába gabonafú­vóval juttatják el. így a ké­zierő a legminimálisabb. feldolgozta Szigetvár törté­nelmi emlékeit. Az igazgató kérte meg megyéje képvi­selőit, adják át Kádár elv­társnak könyvét szigetvart látogatásának emlékéül. Kádár elvtárs köszönetét mondott a figyelmességért, aztán megkérdezte a körúl- lötté álló képviselőktől: — Mi újság Baranyában? ★ Vidám élcelődés „szenve­dő részese” volt a Parla­ment büféjében Németh Im­re Borsod megyei képviselő, akinek Gönc a választókerü­lete. — Mondd él, de őszintén — szegzik társai a melíé­A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága, valamint a megyei és a járási tanács mezőgazdasági osztálya ren­dezésében 100 szakember vett részt Ófehértón, a Bú­zakalász Tsz-ben tartott an­kéten és termelési bemuta­tón. Szvíridov Ivánné, az ófe­hértói tsz elnöknője ismer­tette kertészetük eredmé­nyeit. Németh Lajos, a Felsőfo­kú Mezőgazdasági Techni­kum tanára a palántaneve­lésről, a zöldségtermesztés módszereiről, az öntözésről tartott előadást. Balogh Bertalan, az AGROKER igazgatója a kertészetben használatos gé­peket mutatta be működés közben. nek —, hogyan is töpörödött ilyen hirtelen össze a gönci hordó? E tréfás jelenetnek való­ban „történelmi előzménye'* van. A gönci hordó évszá­zadokon keresztül 136 lite­res űrtartalommal volt hi­telesítve, ilyenben szállítot­ták sok ezer és tízezer hor­dószámra a jó hegyaljai bo­rokat mindenfelé. Az elmúlt hetekben ünnepségsorozaton emlékeztek meg Gönc alapí­tásának 750. évfordulójáról, s ekkor előtérbe került az utolsó gönci kádármester is, aki még mindig gyárt hor­dót — a 136 literesnek egy~ ötvenedre kicsinyített má­sát. A gönci hordónak ezt a hirtelen „lefogyását” vette zokon az elmúlt hetekben a gönci ünnepségekre elláto­gatott néhány borbarát... Kun latrán Száraz János, Nagykálló, Járási Tanács mg. o. vez. Krlcsfalussy Béla Baktalórántháza A Parlamentben láttuk Évente 30000 40000 mezőgazdasági gép Az 1966. évi szállításra lekötött 1500 Zetorból a gazdaságok már 850-et eb­ben a fél évben munkába állíthatnak. Érkeznek a szovjet gyártmányú MTZ 50-es traktorok is, most naponta 30—40-et ve­szünk át. Szovjet partnervállalatnál eredetileg ezer kombájnt kö­tött le a TECHNOIMPEX, de miután az exportőr utólag még 380-ra elfogadott meg­rendelést, nemcsak az ed­dig esedékes 500 kombájnt küldte el, hanem azon fe­lül újabb 150 is befutott. Ugyanakkor kilátásba he­lyezték a szállítások meg­gyorsítását, hogy minél több új kombájn segíthesse a gabonabetakarítást Mivel 1965 második felében szin­tén 500 kombájnt vettünk át, az idén a tavalyinál 1150-nel több dolgozik már a földeken. Az NDK-ból — szintén az aratáshoz — a lekötött teljes mennyiség, 300 bálázógép már megér­kezett. A traktorokhoz kap­csolható pótkocsikat több baráti országból vásároljuk, a Szovjetunióból 2 ezret, Ro­mániából ezret rendeltünk és ezek is a szerződésben megjelölt határidőre érkez­nek. Építkező falu Két község — két hír 1966. június 3*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents