Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-21 / 145. szám
Ismertetni — megértetni Gazdasági és politikai életünk távlatait hosszú időszakra meghatározó, nagy jelentőségű ügyet tárgyalt a Központi Bizottság májusi ülése: a gazdaságirányítási rendszer reformját A reform bizonyos tekintetben logikus folytatása az 1957 óta a gazdaságirányítás rendszerében történt változásoknak. Mégis a reform nemcsak mennyiségi, de minőségi változást is jelent. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a gazdaságpolitika egyes elemei a jövőben módosulnak, hanem arról is, hogy a marxista gazdaságtani elmélet fontos tételei az idők során bekövetkezett változást a reform — mintegy összevontan — tartalmazza. Az Irányítási rendszerben végrehajtandó minőségi változtatáshoz elengedhetetlen, hogy a reform koncepcióját megértsük s azt másokkal is megértessük A reform megfelelő érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezetés minden színvonalán bekövetkezzék az a szemléletváltozás, amely lehetővé teszi, hogy a kimondott elveknek megfelelően változtassuk — minden szinten — a gazdasági irányítás gyakorlatát. Különösen fontos a reform koncepciójának helyes megértése, mert mint minden újnál, itt is számolni kell félreértésekkel, torzításokkal. Ilyen mindenekelőtt a terv- gazdálkodás értelmezése. Hosszú időn át a tervgazdálkodást azonosítottuk az uta- sításos, un. részletes „tervle- bontásos” rendszerrel. De ilyen volt a piac szerepének értelmezése és értékelése is a szocialista gazdaságban. Türelmes és szakszerű érvekkel meg lehet értetni, hogy a reform nem jelenti a tervgazdálkodás gyöngíté- sét, hanem éppen annak erősítését. Azt jelenti, hogy tervező szervezeteink megszabadulva az operatív irányítás feladatától, a jövőben sokkal hatékonyabban tudnak a népgazdaság fejlődését helyesen felmérő tervek készítésével foglalkozni. Indokolt megmagyarázni, hogy a tervgazdálkodás nem egyenlő a direkt uta- sításos rendszerrel, s hogy az magában foglalja az úgynevezett közgazdasági — közvetett — eszközöket is. Sőt, hogy a közvetett gazdasági eszközök (ár, kamat, stb.) döntő jelentőségűek a terv célkitűzésének érvényesítése szempontjából, a társadalmi érdekeket összevontan kifejező nép- gazdasági terv megvalósításának fő eszközei lehetnek. Meg kell magyaráznunk azt is, hogy o piac szerepének, jelentőségének növekedése nem jelenti a piaci anarchia érvényesülését, hanem azt, hogy a központilag szabályozott piac közvetítésével közvetlenebbül és gyorsabban megismerhetjük a fogyasztók igényeit, szükségleteit, s hatékonyabban tudjuk e szükségleteket kielégíteni. A szocialista piacot ugyanis a népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai döntések (egyes ágazatok fejlesztésének mértéke, a felhalmozás és fogyasztás arányának és mennyiségének meghatározása, stb.), valamint a vállalatok tevékenységére ható közgazdasági szabályozó eszközök . együttesen befolyásolják, ösztönzik az országos érdekek irányába. A termelési eszközök állami tulajdona alapján tehát a szocialista állam rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a piac megfelelő szabályozására alkalmasak. Az új mechanizmusban egyetlen pillanatra sem gyengül a szocialista állam irányító szerepe, csak annak formái és módszerei változnak, s ennek következtében maga a központi irányítás is hatékonyabbá válik. Az új mechanizmuskoncepció megértése azért is szükséges, mert egyesek — házi használatra — különböző „maszek” reformokat dolgoztak ki s ezek az egyéni elképzelések — érthetően —- nem mindig egyeznek azzal az általános és a társadalmi vitákban is helyeselt koncepcióval, amelyet a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elfogadott A gazdasági propagandában a közeljövőben tetemesen megnövekszik az ideológiai, az elvi elem. Meg kell értetnünk és e! kell fogadtatnunk a legszélesebb rétegekkel, elsősorban nem annyira a részletkérdéseket, mint magát a reform alap- gondolatait Ezen túlmenően — a jövőben — ismertetni kell a cselekvés, az elvek gyakorlati alkalmazásának módját. A propagandamunka fontos feladata, hogy felkarolják a reformkoncepció megvalósulását elősegítő új kezdeményezéseket, bátorítsa a vállalatokat, az embereket, hogy merjenek elszakadni a megszokott, a járt úttól, a régi nehézkes, bátortalan gondolkodásmódtól. A reformhatározat ismertetése legyen egyben serkentés a szüntelenül változó körülményekre alkalmazható jobb megoldások keresésére. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformja nem varázsszer, amely minden problémának megoldását automatikusan biztosítja. A reform, bár nagy mértékben csökkenti, de nem szünteti mega népgazdasági érdek és az egyéni érdek közötti ellentéteket. Számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik boldogulásukat nem jobb, hatékonyabb munkával, hanem mások munkáján élősködve akarják megszerezni. Az ilyen tendenciák elleni harc feltételei viszont lényegesen kedvezőbbek lesznek. A reform elvi és gyakorlati ismertetése, megértetése nehéz probléma elé állítja a propagandistákat. Két dolog azonban jelentősen meg is könnyíti munkánkat. Az egyik az, hogy a reform világosan megfogalmazta: mit szeretnénk elérni és azt is, hogyan tudjuk céljainkat megvalósítani. A másik az, hogy eddig, ha gazdasági problémáink voltak, ezeket általában szubjektív okokkal, a határozatok végrehajtóinak nem kielégítő munkájával magyaráztuk. Még akkor is kizárólag a végrehajtásban kerestük a hibát, ha annak elkövetése általános volt. Nos, a reform, népgazdasági problémáink szubjektív okait is feltárta, megszüntetésük objektív módszereit is megjelölte. Most már valóban rajtunk múlik, hogy mennyit és milyen gyorsan valósítunk meg a helyes koncepcióból — szocialista gazdaságunk fejlődésének meggyorsítására, a dolgozók életkörülményeinek megjavítására. Dr. Garam József Fiú, ha magadba iswaersz • • • (Levél Lengyelországból) Titokban készítették a portrét az auschwitzi koncentrációs táborban. Pontosabban az auschwitzi tábor melléktáborában, Jawischo- witzban. Akiről készült, nem ismeretes. Az arckép nem mondja el, hogy a lő év körüli fiú magyar, s igen nehéz munkát végzett a szénbányában. A szénosztályozón 150 fiú dolgozott. Kegyetlen körülmények között éltek — különösen, amikor az időjárás hidegre fordult és ha esett az eső. Sokszor egyéb munkára vezényelték őket. Ennek rendszerint örültek. A szénválogatásnál nem találtak ennivalót, egy darabka papírost sem, amit az ing alá tehettek volna pulóver pótlására. A fiúk egy időben olyan épület mellett dolgoztak, amelyiknek a pincéjében a bányászok közös étkezőhelyisége volt. A konyháról a bányászok vagy az ott dolgozó asszonyok feljöttek és némelyikük titokban egy- egy darabka kenyeret vagy néhány hámozatlan hulladék-krumplit adott az ott dolgozó gyermekfoglyoknak. Néha sikerült egy kis meleg levest is juttatniuk a fiúknak. Ha ezt az SS őrök tudták volna!... Ez 1944-ben volt, amikor mindenütt kevés volt az ennivaló, még ennél is kevesebbet kaptak a lengyel munkások az élelmiszerjegyekre. tjem volt könnyű szűkös adagjukat még másokkal megosztaniok. A bányászok már hazulról is hoztak magukkal némi pótreggelit azzal a szándékkal, hogy odaadják a fiúknak. Persze: ez a segítség nem volt kielégítő. Néhány jótét lélek nem élelmezhetett 150 fiatalembert. Kiválasztottak hát egyeseket és őket segítették folyamatosan. K. asz- szonynak is lehetősége nyílt néhányszor kenyeret adni a fiúknak. Az egyiket bevitte a közös konyhára, ahol nyugodtan megehette a levest. Egy másik asszony azalatt az ajtóban állt és vigyázott, nehogy egy SS vagy német civilmunkás meglepje őket. K. asszony élénkebb, jobbkedvű lett. Sokszor adott enni a fiúknak. Különösen egy szomorú szeműre ügyelt. Öt igyekezett mindenekelőtt segíteni. Cukrot hozott neki hazulról, vagy más édességet. Örült és büszke volt a fiúra, amikor azt látta, hogy az édességet megosztja bajtársaival. A szomorú szemű fiú arca mindig felderült, amikor megpillantotta K. asszonyt, de utána ismét elkomoro- dott. Minden alkalommal megköszönte az ennivalót és néhány szót mondott magyarul. Ezt az asszony persze nem értette. Pedig szeretett volna többet tudni róla. Sajnos hiába. így az asszony számára megmaradt a szomorú szemű fiúnak. Az 1944-es esztendő a végéhez közeledett, amikor egy napon váratlanul belépett a fiú a konyhába. Ahogy meglátta K. aszELLENSÉGKÉNT, vagy partnerként? Milliókat takaríthat meg az egyetértés Az újfehértói gimnázium építésekor egy darabon kiásták az árkot a kellő mélységre, az ellenőr megnézte és engedélyt adott az alapozás megkezdésére. (Azért csak egy darabon ásták ki, mert ha többet készítenének elő, egy eső betemetheti.) Ezután az ellenőr — dolgát végezve — otthagyta az építkezést. Az építők azonban — hogy gyorsabban végezzenek — a hátralévő részt a terv szerinti két méter helyett mindössze harminc centimé- ternvire alapozták. Persze, a turpisság visszaütött. Később ugyanis nehéz és veszélyes munkával, falkitá- masztással, aláfalazással kellett pótolni a hiányzó alapokat, mert a tornaterem fala süllyedt. • Egymás „becsapása' mindenki kárára Kutat adtak át az egyik faluban. Az építéskor kiderült, hogy — ásott kútról van szó — nincs benne víz. Lajttal meghordták, nehogy a műszaki ellenőrök észrevegyék használhatatlanságát. Átvették. Aztán egy hét múlva elillant a víz és kiderült minden. Csengerújfaluban száz férőhelyes tehénistállót építettek. Az átadáskor észrevették, hogy öttel kevesebb jászolt készítettek az állások mellé, így ennyivel kevesebb tehenet lehet bekötni. Az árát — arányosan levonták a beruházás teljes összegéből. Itt is tízezrekről volt szó. Az említett esetek nem most történtek, de nem is régen. Az első kettőnél az építők szándékosan be akarták csapni a beruházó megbízottját, a műszaki ellenőrt. A harmadik esetben a műszaki ellenőr okozott „kárt” az építőknek azzal, hogy a kevesebb jászolt észrevette. Ezekből és a hasonló esetekből alakult ki aztán az a szemlélet, hogy a műszaki ellenőr ellensége az építőknek, és ugyanez megfordítva. Az ellenségeskedésnek meg is lett az eredménye. Például a víztorony átvétele a mai napig nem történt meg néhány apró műszaki hiba miatt, bár a város vízellátását biztosítja. Ha segít az ellenőr A változás a kapcsolatokban azonban útban van, ha nehezen is, de alakul, s egyre gyakrabban érezhetők hatásai. Az eredeti terv szerint év végéig csak az Északi Alközpont kapott volna gázt, a déli csak sokkal később. A terveket — ha azt akarták, hogy oda is hamarabb eljusson az olcsó tüzelő, — át kellett tehát dolgozni. Ha a tervezőknek felküldik Pestre, hosszú hónapokat, talán egy fél évet is igénybe vett volna, s akkor már nem kell új terv. Mit tettek hát? A műszaki ellenőr is segíteni akart, elvégezte az átdolgozást maga. mégpedig az építők tapasztalatainak, megjegyzéseinek figyelembe vételével. A közös munkát felküldték a tervezőnek,- és az jóváhagyta. Az ellenőrök mernek állást foglalni, intézkedni, eltérni a tervtől, ha az nem megfelelő; mernek önállóak lenni. Tavaly az Északi Alközpontban észrevették, hogy három kockaháznak egy ponton rosszak a tervei: a tárolófülkék ajtaja befelé nyílik, így azok nem használhatók. A műszaki ellenőr mert változtatni a terveid utasította az építőket, hogy az ajtókat kifelé rakják. (Ugyanezt ebben az évben egy másik ellenőr nem merte megtenni.) Ugyancsak az Északi Alközpontban történt egy máNégyszázezernél több könyvsorsjegy gazdája volt érdekelt az idei könyvhét alkalmából rendezett — sorrendben a 22. — könyvsorsjáték húzásán, amelyet vasárnap tartottak a Liszt Ferenc téri könyvklubban. Ismeretes, hogy egy-egy sorsjegy ára 10 forint volt és április végétől június közepéig lehetett esetleges „frigyre lépni” a szerencsével. Tizennégy kiemelkedő nyeremény volt, közöttük a főnyeremény: Wartburg személygépkocsi; ezenkívül 5350 különféle címletű könyvutalványt sorsoltak ki; azok a sorsjegyek pedig, amelyeknek nem kedsik eset. A talaj feltárásakor észrevették, hogy a tervezett háromméternyi alapozás helyett 1,2 méter is elegendő, olyan nagy az alsóbb rétegek teherbírása. Pucsok János a műszaki ellenőr és az építésvezető elhatározta, hogy nem építenek mély alapot, és ezzel nagy összeget takarítanak meg. Jóváhagyatták az egyszerűsítést a bölcsőde tervezőjével. Nem ellenfelek! Egy fehérgyarmati tehénistálló építésénél ugyanez volt a helyzet, bár ott Gyurján András ellenőr csak 40—50 centiméterrel csökkentette az alapozás mélységét, de ez is hatalmas megtakarítást jelentett. Máskor az építők tesznek javaslatot egyszerűsítésre, olcsóbb építkezésre, — mint például az Északi Alközpont csatornarendszerénél, — s ezt fogadják el az ellenőrök. Éz az új. A minőségi változás az építők és ellenőrök kapcsolatában. Nem ellenfeleknek nézik, hanem — bár mindkettőnek más az érdeke bizonyos területeken. — partnereknek tekintik egymást, közös erőfeszítéseket tesznek a műszaki nehézségek megoldására. Kun István vezett a szerencse: névértékben beválthatók az üzletekben tetszés szerinti olvasni valóra. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat kiskereskedelmi főosztálya az alábbiakban közli a sorsolás eredményét: A Wartburg gépkocsit az V. osztály 3981. számú sorsjegy tulajdonosa nyerte. A 15 000 forint értékű vásárlási utalványra jogosító sorsjegy száma: 14. osztály 348«, tizennégy napos hajóutazásra indulhat a Földközi-tengeren a 7. osztály 12 866-os szelvény tulajdonosa. A 22. osztály 10 937-es sorsjegye 10 000 forint értékű vásárlási utalványt nyert Sigma típusú tv-készüléket hárman nyertek: A 3. osztály 15 186, a ,7. osztály 14 469 és a 14. osztály 6702 számú sorsjegy tulajdonosai, ötezer-ötezer forint értékű vásárlási utalványt ugyancsak hármat húztak ki — az ötödik osztály 12 820-as, a 11. osztály 359-es és a 14. osztály 6245-ös sorsjegyére. Külön külön 4000—4000 forintos IBUSZ-utalvány vehető át a 11. osztály 12 999 és a 19. osztály 12 241 számú sorsjegyre^ az utalványok értékét bármilyen — akár több személyes — IBUSZ-utazásnál beszámítják. Meghatározott útiránvú másik két IBUSZ-útra szóló utalvánvt is sorsoltak, 2500—2500 forint értékben: drezdai—bécsi kiránduláson vehet részt az 1. osztály 7018-as szelvénv tulaidono- sa. a 19. osztály 14 096-os sorsjegv gazdája pedig prágai—bécsi utazásra lesz hivatalos. Az 5350 kisorsolt könyv- utalvány 30Ö, 200, 100, illetve 40 forintos könyvtételre váltható be a boltokban, ahol keddtől közzéteszik a nyertes sorsjegyek számjegyzékét. A tárgynyereményekre szóló utalványokat június 21-től lehet átvenni a Budapest, V. kerületi Deák Ferenc utca 15. szám allatti Állami Könyvterjesztő Vállalat kiskereskedelmi főosztályán. szonyt, gyorsan odament hozzá, megcsókolta és tört lengyelséggel a következő szavakat mondta: „Mamo — kocham cie! — Mama, szeretlek!” Kezébe nyomott egy papírt és már el is tűnt. A meglepődött asszony könnyes szemmel nézett a papírra, amelyen a fiú élethűen rajzolt arcképe látszott. Az asszony azóta valahányszor ránéz a rajzra, mintha mindig hallaná a szavakat: „Mama! szeretlek ...” A háború után átadta az arcképet az Auschwitzi Állami Múzeumnak. Az eredetiért fotoreprodukciót kapott cserébe. Akkor mondani akart valamit. Bizonyára azt akarta kérdezni, lehetséges lenne-e Magyar- országon megtalálni a fiút? Nem mondta ki a kívánságát, mert félve gondolt rá: vajon életben maradt-e? Hiszen annyi embert öltek meg Auschwitzban. Fiú, a portrén, ha elolvastad ezt a történetet, ha magadra ismersz a képről — kérünk, adj hírt magadról. Biztosan te is szeretnéd viszontlátni mégegy- szer azt az asszonyt, aki akkor, azokban a nehéz időkben, segített rajtad! Talán — amiként akkor 1944-ben az auschwitzi koncentrációs tábor jawischowitzi melléktáborában — megismételnéd neki azt a pár kedves szót Boldog lennék, ha a portré „életre kelne”, ha a képen lévő „fiút” megtalálnánk és elmondaná további élettörténetét. Remélem, hogy a baráti Magyarországon sikerül őt megtalálnunk. Tadensz Szymanszky A könyvheti tárgy sorsjáték eredménye IVartburg személygépkocsit nyert az V. osztály 3981-es sorsjegye
