Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-18 / 116. szám
Brezsnyev felszólalása a Komszomol 15. kongresszusán Moszkva, (TASZSZ): Kedden a Kreml kongresszusi palotájában megnyílt a lenini Komszomol 15. kongresszusa. A megnyitó ülésén Le- onyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára beszédet mondott. Jókívánságait fejezte ki a Komszomol tagjainak és forró üdvözletét tolmácsolta az SZKP Központi Bizottsága, az ország kommunistái nevében. — A szovjet ifjúság hatalmas érdeklődéssel munkálkodik az SZKP XXIII. kongresszusán hozott határozatok megvalósításán — mert a Komszomol számára nincsenek más célok, mint a párt céljai, forradalmunk céljai — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára rámutatott arra, milyen fontos szerepet töltenek be az önként jelentkezett fiatalok az új ötéves terv kulcsfontosságú létesítményeinek építésében. Ezután a nemzetközi helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy a nemzetközi imperializmus továbbra is álnok és veszélyes ragadozó. Ezt az Egyesült Államok vietnami agressziója újból bebizonyította. Az ifjúság az egész szovjet néppel együtt a harcoló vietnami testvérek iránt érzett szolidaritását konkrét tettekben fejezi ki: gépeket, felszerelést és kiváló fegyvereket készít, amelyekre Vietnamnak szüksége van harcában. Befejezésül többek között a következőket mondotta : A Komszomol az első amelyben ifjúságunk tömegei elkezdik a leniniz- mus tanulását, elindulnak azon az úton, hogy társadalmunk öntudatos állampolgáraivá válnak, tevékenyen részt vegyenek a kommunizmus építésében mondotta Brezsnyev, majd felolvasta azt az üdvözletei, amelyet az SZKP Központi Bizottsága intézett a Komszomol kongresszusához. Leonyid Brezsnyev beszéde után Szergej Pavlov elsőtitkár terjesztette elő a Komszomol Központi Bizottságának beszámolóját, amelyet vita követett. New York, (MTI): A Biztonsági Tanács a független afrikai országok követelésére kedden folytatta a rhodesiai kérdés vitáját. A beirai precedens után — amikor Nagy-Bri- tannia a Biztonsági Tanács áprilisi határozata alapján feltartóztatta a Rhodesiába olajat szállító hajókat — az afrikai országok most annak logikus folytatását sürgetik. Három képviselőjük a Biztonsági Tanácsban: Mali, Nigéria és Uganda határozati javaslatot terjesztett elő, amely arra kéri fel Nagy-Britan- niát, valósítson meg tényleges blokádot Rhodesia ellen. Londonban időközben második hete folynak a Angol tengerészsztrájk London, (MTI): Wilson brit miniszterelnök hétfőn este elhangzott drámai hangú rádió- és televízió beszéde nem ingatta meg a 65 ezer tagot számláló angol tengerész- szakszervezetet abban az elhatározásában, hogy folytatja a bér követelési sztrájkot. Bill Hogarth, a szakszervezet főtitkára óva intette a kabinettet attól, hogy haditengerészeti egységeket vegyen igénybe sztrájktörésre, mert — mint mondotta — ebben az esetben „azonnal kérni fogjuk a dokkmunkások támogatását”. Hogarth szerint két- három héten belül kétezerötszáz brit hajó marad legénység nélkül, illetve kényszerül veszteglésre. legnagyobb titoktartás mellett az angol—rhodesiai tárgyalások, hétfőn tartották 6. ülésüket a két fél képviselői. A megbeszélések valószínűleg a hét végéig tartanak, majd folytatásukra Salisburyban kerül sor egy még nyilvánosságra nem hozott időpontban. A kérdés újabb napirendre tűzésével az afrikai országok arra is törekednek, hogy megakadályozzák a megállapodás létrejöttét Anglia és a Smith-rezsim között. A Biztonsági Tanács elé terjesztett dokumentum egyébként olyan javaslatot is tartalmaz, hogy Nagy-Britannia kezdjen tárgyalásokat az afrikai politikai vezetőkkel Rhodesia jövőjéről. Koszigin beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) fejlődnek. Köszönetét mondott az EAK-nak azért a szerepért, amelyet a béke védelmében kifejt. Egyetértését fejezi ki azzal az egyiptomi véleménnyel, hogy meg kell akadályozni az atomfegyverek elterjedését. Rámutatott arra a veszélyre, amely a Közel-Keletet fenyegetné, ha ezen a területen atomfegyverkezés kezdődnék. Vietnami fejleményekről szólva Koszigin kijelentette: a Szovjetunió határozottan elítéli a Vietnamban folyó agressziót és forrón támogatja a vietnami nén igaz ügyét. Meg vagyunlc győződve arról, hogy ez az igaz ügy győzedelmeskedik. Ezután Koszigin átadta az EAK nemzetgyűlésének a szovjet kormány ajánd kát: az égbetörő szovjet rakétát ábrázoló, az űrkutatás hőseit dicsőítő hires moszkvai szobor kicsinyített mását. A szobor leleplezését követően Nasszer elnök és a szovjet kormányfő összekulcsolt kezét magasra emelve fogadta a képviselők ovációját: A teremben kigyúltak a reflektorok, a két nép barátságának ezt a jelképét az elnöki emelvényhez tóduló riporterek megörökítették. A keddi megbeszélésekkel véget ért Nasszer és Koszigin hivatalos tárgyalása. A látogatás utolsó estéjén a szovjet kormányfő fogadást adott Nasszer elnök tiszteletére. A rendkívül meleg baráti hangulatban lefolyt fogadásra a Kubbeh palota színes lámpafűzérekkel díszes kertjében került sor. A pálmák alatt mintegy ezer vendég ürítette poharát a Szovjetunió és az EAK barátságára, vezetőinek egészségére, népeinek boldogulására. A kormányküldöttség szerdán utazik haza. A repülőtéren Nasszer elnök búcsúztatja a szovjet miniszterelnököt. Gennagyij Szavicsev: Tengeralattjáróval a világ körül 2. A hadnagy végigvezetett a hajón. Nagy hévvel magyarázta az egyes szelvények rendeltetését, amiből én akkor csupán az atomreaktort magába foglaló szelvényt tudtam úgy- ahogy áttekinteni. Ott álltunk a hadnaggyal a vastag üveggel borított kémlelő nyílás előtt, és áhítattal néztük a csillogó emeltyűk, huzalok és dugattyúk bábelét. Másnap délután a hajóra érkezett a flottaparancsnok és a katonai tanács tagja. Azt hittem, a tengernagy nem fog tudni átbújni a szelvényeket ösz- szekötő kerek lyukakon, de ő csodálatos ügyességgel közlekedett, s minden matrózhoz, altiszthez volt egykét közvetlen szava. Távozáskor a tengernagy a hajó hangosbeszélőjébe a következőket mondta: — A flotta katonai tanácsa megvizsgálta és rendben találta a hajót. A többi tengeralattjáróhoz hasonlóan a legénység szelleme kitűnő. Mindenki egészséges és mindenki megfogadta, hogy becsülettel teljesíti feladatát. Parancsnokuk, aki tapasztalt tengeralattjárós, jeíentette a katonai tanácsnak, hogy készen állnak a feladat végrehajtására. Szerencsés hajózást, barátaim! Viszont látásra! Elhangzik az indulási parancs. Az atom-tenger- alattjáró kötelék kifutott támaszpontjáról. Bizonyos idő múlva a fedélzetről mindenki a hajó belsejében gyülekezett. A kötelék parancsnoka, Szo- rokin ellentengernagy, órájára nézett és így szólt parancsnokunkhoz : — Adjon parancsot a merülésre! Ez volt életem legkülönösebb nagygyűlés. A nagygyűlés jelentős mélységben folyt le, és résztvevői nem együtt, hanem külön voltak: a szelvényekben, az őrhelyeken és parancsnoki posztokon. A nagygyűlést az akció parancsnoka nyitotta meg. — Tengerész barátaim! — szólt a mikrofonba. — Rendkívül fontos és felelősségteljes feladatot kell végrehajtanunk: a víz alatt körbe kell hajóznunk a földet. A hajó valamennyi szelvényében egyszerre mély csend lett. Ez hét az út célja! Magellán óta több világ körüli hajóútat tart nyilván a történelem. Megkerülték a földgolyót vitorláshajók, mechanikai hajtóművel felszerelt hajók és csatahajók. 1803 és 1855 között orosz haditengerészek 41 világ körüli és távoli utat tettek. 1895 óta egymagukban is indultak hajók világ körüli útra. Víz alatti világ körüli utat tett az amerikai Triton tengeralattjáró Edward Beach parancsnoksága alatt. A mi útunk, a mérföldek számát tekintve azonos a Triton útjával. De milyen különböző körülmények közt voltak az amerikai tengerészek és a mieink. Először is, a csoportos hajózás nem hasonlítható egy atom-tengeralattjáró útjához. Másodszor közismert, hogy szinte az egész földet amerikai haditengerészeti támaszpontok borítják. A Triton bárhol járt, mindenütt a saját támaszpontok ellenőrzési hatósugarában volt. Csak egy embernek kellett megbetegednie a legénység közül, hogy nyomban ott teremjen valamelyik amerikai cirkáló, amely a beteget azonnal fedélzetére vette. A szovjet tengeralattjáróknak viszont olyan térségen kellett keresztülha- tolniok, ahol sem szovjet támaszpontok, kikötők nem voltak, de még csak szovjet hajók sem jártak arra pillanatnyilag. Mindez a szovjet haditengerészet javára billenti a harci széliem mérlegét. ★ A lemerülés után azonnal a normális kerékvágásba lendült az élet. Különleges életrend ez, amely nem hasonlít a parti szolgálati szervezéshez. A legénység váltásokban végA Gemini—9 amerikai űrhajó keddre bejelentett és háromnaposra tervezett űrrepülését legalább két héttel el kellett halasztani, mert kudarccal végződött az Atlas-Agena rakéta felbocsátása, amellyel az amerikai űrhajósoknak űrrandevút kellett volna megvalósítani. Magyar idő szerint 16,15 órakor léptek működésbe az Atlas rakéta hajtóművei, hogy pályájára juttassák az Agena rakétát. Nyolc perccel később azonban az űrkísérletet irányító William Schneider bejelentette, minzi a szolgálatot, Mától kezdve külön váltásokban reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak, pihennek, képezik magukat, vagy filmet néznek. A legelső tiszti ügyeletet Robert Putyilov tengerészkapitány adta. A feladatról meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott, A feladat természetesen nem könnyű, szokatlan. Nem tréfadolog végighajózni az összes szélességeken. Tisztjeink legtöbbjének már nem újság az önálló hajózás. Minden rendben lesz. Később megtudtam, hogy nem Putyilov volt az egyetlen a hajón, aki Diesel-tengeralattjáron szerzett tapasztalatokat. Megjegyzendő, hogy az atomtengerészek a legnagyobb tisztelettel vélekednek „Dieseles” bajtársaikról, mert azt mondják, hogy aki a Diesel-tengeralattjárókon kapott iskolát, az könnyebben teljesíti szolgálatát atomhajón. Átmentem a következő szelvényekbe és megismerkedtem az első váltás több tagjával. A hajóorrban Vlagyimir Koval másod- osztályú őrvezető teljesített szolgálatot. Több bonyolult gépezetre felügyelt. Csinos, vékony arcú legény volt kackiás fekete bajusz- szal. Nem is gondoltam, hogy behívás előtt kovács volt. Inkább tisztviselőfé- lének látszott. Elképzeléseinkben még máig is élnek a hatalmas termetű kovácsok, akik kezükkel játszi könnyedséggel meghajlítják a patkót. den kapcsolatot elvesztettek az Agena rakétával. „Nem tudjuk pontosan mi történt. A Gemini űrrepülésére ma nem kerül sor.” A Gemini—9 két űrhajósa, Thomas Stafford és Eugene Cérnán háromnapos űrrepülése során Cerman körülbelül két és fél órás űrsétára készült, míg az űrhajó parancsnoka, Thomas Stafford egy bajban lévő űrhajós megmentését imitálta volna. Staffordnak ez már a második sikertelen űrkísérlete. (Folytatjuk) Nem sikerült az amerikai űrkisérlet Legalább két héttel elhalasztották a Gemini—9 repülését tltííű? (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusr Koslecki: 31. Kostrzewa figyelmesen nézett. Ezen a helyen tág volt a látóhatár. Puszta térség, a legkisebb védettség nélkül, amelyet kihasználhatott volna a gyilkos. Szemben egy ráccsal körülkerített kis villa, s a rácson sűrűn nőtt szőlő. Attól a helytől, ahol Rolski elesett — több mint száz méterre. A jobb oldalon hosszú háztömb. Ez azonban egyáltalán nem jöhetett számításba. Dúrván mérve — valami kétszáz méter. Talán még több is.! A legnagyobb sietséggel is negyedóráig kellene tartania az átjutásnak ezen az úton. Itt azonban csupán percekről lehetett szó. Vállat vont. — Gyerünk! A sár nedvesen cuppogott. A láb csaknem bokáig süppedt a vastag, sűrű masszába. Minden egyes lépés sokkal több erőlködést kívánt, mint tíz a kemény talajon. Eszébe jutott a jegyzőkönyv megfelelő része. — Lassan ment az illető? — Igen — mondta a főhadnagy — nagyon lassan. Kostrzewa az órájára pillantott. Ezen a szakaszon nem lehetett másképpen menni. Tovább gázoltak, élesen kirajzolódott körvonalú nyomok láncolatát hagyva maguk mögött. Olyan mélyen besüppedtek, hogy minden nyom azonosságát meg lehetett állapítani gipsz nélkül is. — Itt feküdt — közölte a főhadnagy és talán a lelkiismerete megnyugtatására kinyitotta a helyszíni vázlatot. Kostrzewa halkan füty- tyentett, amikor ellenőrizte az át jutáshoz szükséges időt. Tőrrel a lapockái között? A helyzet egyre értelmetlenebbnek látszott. — Tegnap esett az eső maguknál? — Nem — a főhadnagy azonnal megértette a cél- zatos kérdést. — Azóta egyszer sem. De itt mindig ilyen ingoványos a terület... Eső után sokkal rosszabb a helyzet. — Vagyis akkor egyáltalán nem lehetett átmenni? — Ügy is mondhatnám. Az idevalósiak általában elkerülik ezt a részt, akkor is, ha kilométereket kell megtenni. Na, de ha valaki nem ismeri a kerületet... — Egyelőre köszönöm. Nem fogom tovább zaklatni magát. Megpróbálok egy kicsit a magam erejére támaszkodni. — Nem lesz rám szüksége? — a főhadnagy hangjában csalódás volt. — Dehogyis nem! Csak nem most... Különben tudja, olyan belső rálátás ez a szituációra, lelki csendességben — magyarázta tréfásan. Elváltak. Kostrzewa nekivágott keserves útjának a sártengeren át, pedánsan ellenőrizve a vázlaton feltüntetett távolságokat. Amikor végre odaért az aszfalttal burkolt kemény 'úttestre, talán tíz percet is rá kellett szánnia, hogy valamennyire megtisztítsa cipőjét. Bár a helyi újság hatalmas lepedőjét használta erre, cipője mégis olyan maradt, mintha épp most húzták volna ki a szemétládából, amelyben már emberemlékezet óta pihent. A rácson túli villát szőlő fonta körül, a doktor úgy vélte: ha Rolski ebbe az irányba jött, akkor útjának célja ez a ház lehetett. Becsengetett. Hosszú percek múlva egy nő nyitott kaput, nem túl tiszta kötényben. Talán azonban mégsem a szolgálólány volt. — Milyen ügyben? Amikor megmagyarázta, a nő arcán meglepetés jelent meg, sőt talán rémület. — Valóban, hallottunk az esetről. Nagyon megijedtünk. Hiszen majdnem a mi kapunk előtt, és ebben a városrészben... Nem, nem ismerek semmiféle Rolskit. A férjemnek sincsenek olyan ismerősei, akiről én ne tudnék... Teljesen ki van zárva, hogy hozzánk indult volna. Különben is, miért éppen mi- hozzánk? Ugyanerre vezet az út ahhoz a nagy háztömbhöz, a Jableczna utcán. Itt egész sereg ember lakik és lehet, hogy... A hölgy egész idő alatt a kapuban állt, az alig kinyitott kaput fogva. Láthatóan nem akarta beljebb engedni a doktort. Kostrzewa felhasználhatta volna meghatalmazását, bemehetett volna ebbe a házba, de nem tette. Miért is? Lehet, hogy még visszatér ide. Egyelőre befejezettnek kellett tekinteni az ügyet. A férj kétségtelenül megerősíti ezt a nyilatkozatot. A doktor kalapot emelt: — Ez esetben elnézést kérek. Nagyot csattant a lendülettel becsapott kapu. A doktor vállat- vont. A nő kétségtelenül meg volt riadva, de mit bizonyit ez? Néha még a legrendesebb emberek sem szeretnek kapcsolatba kerülni a nyomozó hatósággal. Hátha még gyilkosságról van szó! Rágyújtott. Háztömb? Valóban, oda is igyekezhetett Rolski. Lehet, félúton el akart fordulni? A háztömbnek hat kapuja és számtalan lépcsőháza volt. Átfutotta a lakók névsorát. Egy sereg kis lakás, de csaknem mindegyikben néhány család élt. Napokba telne, amíg mindet kikérdezné Rolskiról. Ügy döntött, hogy ezt a helybeli rendőrség munkatársára bízza, de hitt az akció sikerében. Hosszas keresgélés után talált rá az álmos házmesterre, aki már most, a kora délutáni órákban is álmos volt. Az alkohol sa- vanykás illata, amely szájából tört elő megmagyarázta az álmosság okát. Igen, persze, hogy ő is hallott a gyilkosságról. — Ki ne hallott volna, uram? Manapság csak azl nézi az ember, vajon hoj lesnek rá bicskával. D« hol nincs ez így? (Folytatjuk* Rhodesia ügye a Biztonsági Tanács előtt
