Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

BONN A bonni CDU központban megdöbbenést keltett, hogy a kereszténydemokrata párt wuppertali kerületi szerveze­te meghívta az NDK-beli CDU glauchaui szervezetét: küldje el képviselőit arra az ünnepségre, amelyet Wup- pertalban rendeznek. Ez a meghívás szöges ellentétben áll a CDU elnökségének április 22-i határozatával, amely leszögezte, hogy a CDU nem akar semmiféle „párbeszédet” folytatni és semmiféle kapcsolatot terem­teni az NDK-beli CDU-val. PÁRIZS A basutoföldi nemzetgyű­lés szerdán határozatot fo­gadott el, amelyben felszólít­ja Angliát, hogy 1966-ban ad­ja meg függetlenségét. A 800 000 lakosú Basutoföld Dél-Afrikában fekszik. SZÓFIA A KGST kohászati állan­dó bizottsága Szófiában meg­kezdte 23. ülésszakát, amelyen Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Romá­nia, a Szovjetunió és Jugosz­lávia küldöttsége vett részt — jelenti a BTA. NEW YORK Izrael ENSZ-megbízottja szerdán a Biztonsági Tanács­nál tiltakozott egy jordániai határsértés miatt, A tiltako­zás szerint jordániai csapa­tok szerdán az izraeli Beers- hebától északra megtámad­tak egy munkásosztagot. A bejelentés azt állítja, hogy az izraeliek közül ketten meghaltak és hárman meg­sebesültek. Múlt héten Jordánia tilta­kozott egy izraeli „visszavá­gó” behatolás miatt. PEKING Csou En-laj a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke és a Pekingben tartózkodó román delegáció vezetője Emil Bodnaras csütörtökön megbeszélést folytattak. BOGOTA A kolumbiai Barranquilla város sztrájkoló egyetemi hallgatói és a rendőrség kö­zött szerdán 24 órán belül másodízben került sor össze­tűzésre. Ezúttal több diák és öt rendőr megsebesült. Az egyetemi hallgatók közül többet letartóztattak. A he­lyi tartományi kormányzó hír szerint kijárási tilalmat rendelt el a városban ural­kodó feszült légkör miatt. VDK tiltakozás a nemzetközi ellenőrző bizottságnál Hanoi A vietnami néphadsereg főparancsnokságának össze­kötő bizottsága tiltakozott a nemzetközi ellenőrző bi­zottságnál amiatt, hogy ked­den amerikai repülőgépek is­mét bombázták a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakott területeit és ipari ob­jektumait. Dennis Healey angol had­ügyminiszter szerdán az al­sóházban egy munkáspárti képviselő interpellációjára válaszolva kijelentette, hogy az angol kormány nem kí­ván fegyvereket eladni Dél- Vietnamnak. Healey egyéb­ként elutasította azt a javas­latot, hogy az alsóház nyis­son rendkívüli vitát a viet­nami kérdésről. Edward Kennedy amerikai szenátor, aki Genfben a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjével előzetes tár­gyalásokat folytatott egy vietnami „fogolycsere” lehe­tőségeiről, szerdán Rómában egy banketten beszédet mon­dott és kijelentette, hogy egyelőre igen csekély a va­lószínűsége a foglyok haza­juttatásának. A szenátor csak azokról az amerikaiak­ról beszélt, akik a Vietnami Demokratikus Köztársaság fogságába kerültek, de nem foglalkozott a kérdés másik oldalával: a dél-vietnami kormánycsapatok és az ame- rikaikak kezén lévő vietnami hazafiak sorsával. II Pravda a leszerelési bizottság tavaszi ülésszakáról A Pravda genfi tudósítói kommentálják a tizennyol- cas leszerelési bizottság most véget ért tavaszi ülés­szakának munkáját. A Pravda hangoztatja, hogy az Egyesült Államok agyonreklámozott javaslatai az atomfegyverek elterjedő, sének megakadályozásáról, az atomfegyvererk célba- juttatására szolgáló eszkö­zök „befagyasztásáról” a ha­sadó anyagok gyártásának csökkentéséről valójában nem egyebek üres szócsép- lésnél. E javaslatokban nyoma sincs a leszerelés­nek. Nem is kell csodálkoz­ni azon, hogy az amerikai küldöttek olyan makacs tü­relemmel próbálják a tizen- nyolcas bizottságra ráeről­tetni az atomfegyverek el­terjedésének megakadályo­zásáról szóló olyan szerző­dést, amely kényelmes ki­búvót hagy a nyugatnémet tábornokok atom törekvései számára. A lap ezzel szem­beállítja a szovjet javasla­tokat, amelyek egyaránt megakadályoznák az atom­fegyverek közvetlen és köz­vetett elterjesztését, a szov­jet küldöttség emellett ja­vasolta a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, atommentes övezetek létesí­tését a világ különböző ré­szein, a föld alatti atomfegy­verkísérletek megtiltását és olyan egyezmény meg­kötését, amely megtiltaná az atomfegyverek alkalmazá­sát. Indonézia-Hcíkfsia Djakarta (MTI): A miniszterelnök-helyette­sekből és a hadsereg veze­tőiből álló indonéz kor­mányelnökség csütörtökön ülést tartott. Hivatalos köz­lés szerint a minisztériumok jobb összehangolásáról tár­gyaltak és megbeszélést folytattak a képviselőház vezetőivel. Felvetették Su- karnonak azt a javaslatát is, hogy meg kell változtat­ni az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés, a legfelső törvényhozó szerv összetéte­lét. A sajtónyilatkozat arról sem tesz említést, hogy mi­korra akarják összehívni az ideiglenes népi tanácskozó gyűlést­Nyilvánosságra hozták még, hogy vasárnapra rend­kívüli ülésre hívták össze Sukarno palotájában a Ma­laysia szétzúzására alakult prancsnokság ülését. A szer­vet a katonai hatalomátvé­tel előtt Indonézia legmaga­sabb szintű politikai végre­hajtó testületének minősí­tették, s vezetői között ma is ott van Nasution tábor­nok, a kommunista-ellenes- ségéről ismert egykori had­ügyminiszter. A sajtótájé­koztató az üléssel kapcsola­tos hírt sem részletezi. A XXIII. kongresszus világpolitikai A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXIII. kong­resszusán elhangzottak, a kongresszus határozatai egy hónap elteltével is joggal foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. Érthető ez, hi­szen a kongresszus az idei esztendő eddigi legfontosabb nemzetközi eseménye volt. A világ első szocialista álla­mának nagy pártja világo­san és határozottan állást foglalt mindazokban a kér­désekben. amelyek a legjob­ban érdeklik, nem egyszer aggasztják is az emberiséget. Elsősorban a háború és a béke kérdésében szögezte le újra a szovjet kommunisták hatalmas pártja a maga állás­pontját, Leonyid Brezsnyev beszédében és a kongresszus határozatában megerősítet­ték azt a tételt, hogy a mai történelmi viszonyok között a háború nem elkerülhetet­len. Amikor az imperialista ag­resszió elsősorban Vietnam­ban, de időnként földünk más pontjain is: hol Kon­góban, hol Dominikában vi­lágháborús fenyegetéssel okoz jogos aggodalmakat a béke­vágyó embermillióknak, rendkívül megnyugtató min­denki számára az a tudat, hogy a Szovjetunió hatalmas pártja elméletileg vallja és gyakorlati tetteiben bizonyít­ja: a világháború megakadá­lyozható, A szovjet párt- kongresszus bőségesen szol­gált ideológiai érvekkel ah­hoz a tézishez, hogy a kom­munizmus győzelméhez nincs szükség háborúra! Sőt, ki­mondotta újra, hogy a kom­munizmus építésének első­rendű feltétele a béke. A XXIII. kongresszus meg­erősítette a XX. és a XXII. kongresszus fő irányvonalát, azaz: míg a hatalmas szov­jet országon belül tovább építi a kommunista társada­lom anyagi és műszaki alap­jait, addig nemzetközi síkon egyszerre dolgozik és küzd a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom egységéért, a haladó erők tömörítéséért, az im­perialista agressziók megfé­kezéséért, a világháború ve­szélyének elhárításáért, a béke fenntartásáért. E célok közül a béke fenn­tartása politikai, gazdasági és E*gy hónap mólra: választások a Szovjetunióban Moszkva (MTI): Június 12-én, vasárnap az egész Szovjetunióban ur­nákhoz járulnak a válasz­tók, hogy új legfelső ta­nácsot adjanak az ország­nak. A legfőbb szovjet ál­lamhatalmi szervnek a mostani 1443-mal szemben 1517 képviselője lesz, még­pedig 767 képviselő lesz a szövetségi tanácsban és 750 katonai feladat is: a politi­kai akció szükségessége nyil­vánvaló, a gazdasági teendők abban állnak, hogy a szocia­lista nagyhatalomnak meg kellett teremtenie és szaka­datlanul tovább kell fejlesz­tenie azt a katonai potenci­ált, amely el tudja rettenteni az imperialista agresszort, mindez pedig nem történhe­tik meg az anyagi, technikai, tudományos erőforrások moz­gósítása nélkül. Ugyanakkor kézenfekvő az is, hogy a szovjet népgazdasági tervek sikeres végrehajtása kihat a nemzetközi erőviszonyok alakulására, a szocializmus, a béke erőinek javára módo­sul a helyzet a Szovjetunió minden gazdasági eredménye következtében. A szovjet külpolitika irány­elveit a moszkvai kongresz- szus az alábbiakban szabta meg: 1. A szocializmus és a kommunizmus építéséhez a kedvező nemzetközi feltéte­leket a többi szocialista or­szággal együtt meg kell te­remteni; 2. A szocialista tá­bor egységét, népeinek test­vériségét, barátságát meg kell erősíteni; 3. Segíteni kell a világban az elnyomott népek nemzeti felszabadító mozgalmát és ami ennek folytatása: fejleszteni kell az együttműködést az úgyneve­zett „harmadik világgal”, a nemrég felszabadult, fejlődő országokkal; 4. Érvényre kell juttatni a békés egymásmel­leit élés elvét, ezzel egyidő- ben azonban elszántan visz- sza kell verni az imperializ­mus agresszív próbálkozása­it, el kell hárítani az embe­riség feje felől egy újabb világháború fenyegetését. Különös várakozással te­kintett Moszkvára a kong­resszus napjaiban ama bizo­nyos „harmadik világ”, hi­szen közismert, hogy az im­perializmus az utóbbi idő­ben megsokszorozta támadá­sait, fokozta aknamunkáját az újonnan felszabadult or­szágok ellen, s nem egy ál­lamcsíny s más imperialista, neokolonialista beavatkozá­si kísérlet tanúskodik erről. Nos, a moszkvai kongresz- szus egyáltalán nem hirde­tett meg valamiféle vissza­kozást, hanem erőtelejesen hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió internacionalista kö­telességének tekinti a nem­zeti felszabadító mozgalmak támogatását. Gromiko kül­ügyminiszter felszólalásá­ban joggal hivatkozhatott ar­ra, hogy ha a volt gyarmati népek szét tudták törni lán­caikat. akkor ebben nagy része volt a Szovjetunió se­gítségének. Az SZKP a né­pek szuverén jogainak vé­delmét, igazságos harcuk tá­mogatását a proletárnemzet­köziségből fakadó szent kö­telességének tartja ezután is. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képvi­selője, az angolai küldött felszólalása bebizonyította — többek között —, hogy ez így is van, hogy ez gyakor­lati tettekben igazolódik nap mint nap. Brezsnyev referá­tumában beszédes számokat idézett a fejlődő országok­nak adott szovjet támogatás­ról: 600 gyárat és más ha­sonló létesítményt építettek a „harmadik világban” szov­jet segítséggel, több mint 100 főiskolát létesítettek, igen sok ázsiai, afrikai, latin- amerikai fiatal tanulhat a Szovjetunióban, szovjet ta­nítók, tanárok, oktatók és orvosok, mérnökök dolgoz­nak az újonnan felszabadult országokban. A pártkongresszus külön nyilatkozatban ítélte el az USA vietnami agresszióját, kiemelve, hogy az amerikai imperializmus tulajdonkép­pen Délkelet-Ázsia minden nemzeti felszabadító moz­galmának megsemmisítésére törekszik. Ugyanúgy megbé­lyegezte az SZKP a nyugat­német revansizmust, amely minden követ megmozgat, hogy atom- és rakétafegyve­reket állíthasson agresszív céljai szolgálatába. Az ilyen imperialista csoportoknak erélyesen visszavág a Szov­jetunió és tovább fáradozik az antiimperialista háború- ellenes erők összefogására. A nemzetközi helyzetben ta­pasztalható feszültség élező­désekor pedig az SZKP azon van, hogy szorosabbá váljék a szocialista országok kato­nai együttműködése, egyre tökéletesedjék a Varsói Szer­ződés mechanizmusa, növe­kedjék katonai ereje. A bé­ke védelmére — s ez meg­nyugtató lehet nemcsak a szocialista tábor népei szá­mára, de a világ minden bé­kevágyó embere számára is — páratlan fejlettséggel so­rakoznak fel a győzhetetlen szovjet fegyveres erők, s a békét szolgálják a szovjet haditechnika lélegzetelállító eredményei. Pálfy József képviselő a nemzetiségi ta­nácsban. Az SZKP és a szovjet kormány vezetőit solj helyen jelölték, azonban minthogy csupán egy kerületben in­dulhatnak, elfogadták az SZKP Központi Bizottságá­nak erre vonatkozó aján­latát. Brezsnyev, Koszigin, Podgornij Moszkvában. Se- lepin és Szuszlov Lenin- grádban indul. A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL A bolgár gépgyártás sikerei (Bűnügyi regény) Fordította • Szilágyi Szabolcs Tadfíusz Kostecki: 27. — Krakkói — állapította meg a rendőr a rendszám­táblára pillantva. — Igen. Az idevalósi tud­ná, hogy itt csak tankkal mehet át... Elővette cigarettásdobo­zát és odanyújtotta kollé­gájának. Rágyújtottak. Nem egyezett ugyan a szabály­zattal, de itt, ezen a nép- teleri utcácskán, úgy vél­ték, megengedhetik maguk­nak. — Valaki nyögött? — kérdezte váratlanul a sza­kaszvezető. Társa legyintett. — Ugyan kicsoda? Nincs itt egy lélek sem. — De mégis — a sáros terület felé intett. — Tyü, nézd csak! Elesett. — Igazad van! Na és, elbúcsúzott. Ebben a ká­tyúban nem nehéz. Nézegették a fekvő em­bert. — Nem akar felállni. Ta­lán rosszul lett? Egy sötét folt terült szét mozdulatlanságba dermed­ve a lágy talajon. Nyugta­lanítónak tűnt a dolog. El­indultak, eleinte minden sietség nélkül, remélve, hogy az ismeretlen a saját erejéből is feláll. A sár­masszában csoszogni nem a legkellemesebb volt. De látva, hogy meg se moc­can, megszaporázták a lé­péseket. A rendőr megbot­lott és kis híján orra bu­kott. Végre odaértek. A szakaszvezető megfogta az ismeretlen csuklóját, mor­dult valamit és föléhajolt. — Nem él — hangjából megdöbbenés érződött. Egy pillanattal előbb még látták menni és hir­telen... — Biztosan szívro­ham. — Szép kis roham. — A rendőr hosszút füttyentett. — Nézd — mutatott egy fénylő markolatra, amely a lapockák közül meredt ki. Érthetetlen. A döbbenéstől szinte megdermedtek. — Gyilkosság — nyögte ki végre a rendőr. De ki­csoda, és hogyan csinálta? Egyedül ment és sehol sen­ki a láthatáron... Amig mi rágyújtottunk, senki sem szaladhatott oda, és nem tűnhetett el. Tehát... — Nem lett volna ideje. — A szakaszvezető a sár­ral átitatott talajt nézeget­te. — A levegőben kellett elszállnia ezek szerint. Jó­pár órája senki sem jött erre rajtunk kívül. — Hát akkor meg mi történt, a szentségit?! — Biztosan azelőtt szúr­ták meg, mielőtt meglát­tuk, Talán még az utcán. — ÉS képes lett volna ilyen utat megtenni? — a rendőr nem hitte eL — Feltétlenül, ha egy­szer megtette. — A sza­kaszvezető ingerült lett. Nem szerette azokat az eseteket, amelyeket nem tudok megérteni. — De hisz magunk is láttuk. Csodák pedig nincsenek. Most az­tán rohanj a telefonhoz! Ha kijönnek a nyomozgosz- tályról, maguk is látják, hogy és mint van ez. Nekik nagyobb fifikájuk van az ilyesfajta esetekhez. XXI. — Látja, uram... egysze­rűen nem tudom, hogy is mondjam el... Kostrzewát hirtelen ha­talmába kerítette az érdek­lődés. Talán végre valami lámpácska ebben a sűrű ködben? — O, asszonyom, egysze­rűen — mondta bátorító­an. — Amikor... Egyébként lehet, hogy sérelmezni fog­ja, amiért nem közöltem előbb. Általában nem sze­retem, ha a hatóságokkal van dolgom, de esetleg va­lami komplikáció adódhat... A bevezetés csaknem szenzációs. Na végre, lehet, hogy az eddigi ködnél va­lamivel konkrétabb dol­got látunk... (Folytatjuk) A világhírű bolgár elektromos üzemi vontató és szál­lító prototípusa. Egyike a gyors ütemben fejlődő bolgár gépgyártás jeles termékeinek. A nemzetközi szocialista munkamegosztás az anyagi termelés minden ágát érin­ti. A legnagyobb sikert a gépgyártás érte el. Ez ter­mészetes, hiszen egyetlen ország sem képes kielégí­teni a szükségleteit csak saját termeléssel. A Bolgár Népköztársaság nagy erőfeszítéseket tesz saját gépgyártásának fejlesz­tésére. Az utóbbi években teljes sikerrel. A termelés nemzetközi szakosítása a gépgyártás­ban, a bolgár gépgyártás fejlődésének egyik alapté­nyezője. Az új termelőerők kiépítésével és a tudomá­nyos-, vizsgáló-, és tervező­szerelő bázisok fejlesztése ré­vén, Bulgáriának a szako­sításban való részvétel^ folytonosan növekedik majd a jövőben is.

Next

/
Thumbnails
Contents